HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Leda & Reginald

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Városlakók

Városlakók
Csatlakozott : 2014. May. 03.
Posztok száma : 7
Motto : Age : 29 Titulus : you better die young Foglalkozás : redhead addict marketing manager Play by : Ryan Gosling
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Leda & Reginald    2014-10-23, 7:17 pm

- Tüntesd el azt az önelégült vigyort a képéről, Reginald.
Na, még mit nem! Oké, nem mondom, hogy nem zavart a főnököm rosszalló pillantása, amivel azóta kerget, hogy reggel, a szokásos három perces késésemmel besétáltam az épületbe, de azért tény, hogy nem igazán vágott földhöz, megtanultam már együtt élni vele. Nekem ma amúgy is szabadnapom volt, és nem azzal akartam tölteni a reggelem, hogy a löttyedt testének érkezését várom az íróasztallal szemben lévő bőrfotelbe süppedve. Igenis jogom van önelégülten vigyorogni a ráncos arcába.
- Komolyan mondom, ne kelljen még egyszer szólnom!
- Bocsánatáért esedezem, asszonyom.
- Ne szemtelenkedjen itt nekem, ez komoly dolog!
Vettem egy mély levegőt, és egy kis ideig fogva tartottam az oxigént a tüdőmben, ami aztán olyan erővel szabadult fel, hogy a reggeli gyanánt odakészített fánkok tetejére szórt porcukor is a helyváltoztatás mellett döntött, és boldogan szállingózott le a főnökasszony fekete kosztümszoknyájára. Amíg ő ingerülten törölgette a ruháját egy gyűrött szalvétával, én hátradőltem a fotelben, és komolyságot erőltettem magamra, mintha csak ez a lélegzetvétel kellett volna hozzá. Nem ez kellett hozzá, azért csináltam, hogy bosszantsam, amiért a két héttel előre beírt szabadnapomat ignorálva berántgatott dolgozni.
- Nem hiszem, hogy néhány új gyakornok a cégnél vészhelyzetnek számítana. Vagy annyira fontos lenne, hogy emiatt be kelljen jönnöm ma. – felelem durcásan, feszülten figyelve, hogy hol van az a bizonyos halovány határvonal, amit már nem szabad átlépnem, ha meg szeretném tartani az állásom. Charlotte Hurrell, a világ legszigorúbb főnöke értette a tréfát, egy bizonyos szintig. Nos, én már amúgy is bőven a szint felett voltam, mikor megérkeztem a céghez, az egyetlen ok, amiért Charlie még nem rúgott ki, az, hogy remekül végzem a munkámat. Az első munkanapom óta a DLKW LOWE, London nyolcadik legnépszerűbb marketing és reklámozással foglalkozó cége közönség kedvencként lépdel előre, és olyan jobbnál jobb reklámokat dob piacra, amik láttán az emberek nem kapcsolnak át másik adóra a tévében, és nem bosszankodnak, ha egy egész oldalt elfoglal az újságban. A cég virágzott, és bármennyire is rizikós volt a kapcsolatom a főnökasszonnyal, ezt azért ő sem tette volna kockára.
- A te részlegeden is lesznek újoncok.
- Tudom.
- És az egyik a te felügyeleted alatt lesz.
- Ezt is tudom.
- Az isten szerelmére, Reginald, ugye nem kell mondanom, hogy mennyire nem kell most egy rossz sajtóvisszhang. Ne merészeld eltolni ezt nekem.
- Charlotte, ne aggódjon már ezen. Abból élek, hogy embereket ámítok, maga szerint nem lesz oda értem?
- Attól félek inkább, hogy te leszel túlságosan oda érte. Egyetemisták, érted? Nem akarok jogi ügyet az esetből. Ne legyen semmiféle ügy, se eset, megértetted?
- Jó, ígérem, nem dugom meg. – állok fel a fotelből, mint egy izgatott óvodás, aki alig várja, hogy indulhasson végre az udvarra játszani. – De ha Ő kéri, nem mondok nemet.
- Kifelé! Most!


Hatalmas vigyorral az arcomon csuktam be magam mögött az iroda ajtaját, és örömmel konstatáltam, hogy az apróra nőtt titkárnőm már ott várt, hogy visszakísérhessen a saját irodámig, és addig ellásson a napom túléléséhez szükséges információkkal. Az egyik kezében egy kisebb fajta papírkupac, csíptetős táblájához tűzve, post-it cetlikkel tűzdelve, a másikban pedig a kedvenc bögrém, amit azonnal, szó nélkül felém is nyújtott. Megvárta, amíg egy-két korty koffein lefolyik a torkomon, hogy utána beindítsa a szerveim, majd azonnal beszélni kezdett.
- Először is gratulálok a Lenovo reklámhoz, itt vannak az értékelések, hatalmas siker lett, nagyobb, mint vártuk.
A kezembe nyomta a hozzá tartozó két oldalas összefoglalást, amit gyorsan végig is futottam a szememmel, két korty között. Gondolatban elégedetten hátra is dőltem, sőt, kicsit bántam, hogy ezt nem azelőtt kaptam kézhez, hogy látogatást tettem Charlotte-nak, pedig nagyon szívesen az orra alá dörgöltem volna, hogy igazam lett ismét. Ashton Kutcher és egy kecske, hát mi ez, ha nem nyerő párosítás? Nem megmondtam?
- Szuper. Lesz időm átnézni, vagy úszás lesz ma? Mi a program? – kérdezem, miközben visszaadom neki a papírokat, és kinyitom az ajtót, hogy be tudjon lépni a saját kis részlegünkre. Természetesen előre engedem, és természetesen megnézem a fenekét, mint minden egyes nap.
- Be kell fejezni a Morrisons-os projektet, mert már csak két nap van a határidő végéig, jóváhagyni a Seat reklámot, illetve tegnap telefonáltak egy informatikai cégtől, időpontot kérnének egy megbeszélésre, fel kellene hívni őket mielőbb. Továbbá itt vannak a piackutatás adatai is, benne van minden háttér információ is az ügyfelekről, amiket kért. Ezeket is el kell még intézni a héten, hogy tudjuk, melyik projekteket vállaljuk el, a főnökasszony tudni akarja, hogy melyikbe érdemes belekezdeni, és elég türelmetlen.
- Mint mindig – sóhajtok a kezembe adott, jelentős mennyiségű, unalmas adatokat tartalmazó papírhalmaz súlya alatt, amit az irodámba érve egyből le is dobok az asztalomra. – Van még valami?
- Az anyja telefonált, amíg Mrs. Hurrellel tárgyaltak… – kezd bele azon az angyali hangján – Nem tudta az otthoni számán elérni, hagyott egy üzenetet, miszerint szeretne beszélni magával, mert megint elmulasztotta felhívni.
- Istenem, ne. – rogyok le a fekete műbőrrel bevont székembe, mint akiben egy világ omlott össze. Valójában nem volt ez messze a valóságtól, most legalább úgy éreztem magam, mintha a több ezer darabból álló kártyaváram alsó lapjait pöckölték volna ki egy ördög kacaj kíséretében, hogy az egész összeomoljon a szemeim előtt. – Nem mondta, hogy mit akar?
- Nem említette.
Furcsa, pedig anyám minden egyes alkalmat megragadott arra, hogy beszélhessen egy kicsit, azt gondolná az ember, hogy ezek ketten kibeszéltek mindent, a kellemetlen, gyerekkori emlékektől kezdve a tapsihapsis alsónacimig bezárólag. Gyanakvóan néztem rá, de semmit nem tudtam leolvasni az arcáról, pedig általában azért elég jó vagyok ebben.
- Egyéb?
- Már csak az új gyakornok aktája van hátra.
- Hadd lássam. – nyúlok érte, és a kezembe kaparintva rögtön a többi papírhalmaz tetejére fektetem.
- Benne van minden olyan hasznos információ, mint a…
- A mellméret? – vágok a szavába pimaszul, ám hőn szeretett titkárnőm arca egy pillanatra sem rezzen. Ez volt Charlotte bosszúja, amiért az előző mindenesem meneszteni kellett, mert teljesen más nézeteink voltak a kapcsolatunk miatt. Kayla volt számomra a tökéletes választás, aki egyszerre baromi dögös, és szörnyen visszafogott is, pont annyira, hogy ne tegye szét a formás combjait az első felhívásra. Hiába, nála nem használt semmi, se a szép szó, se a szép pofi, a jégkirálynőt nem lehetett kiolvasztani, így a kis szexista vicceim is elsüvítettek a fülei mellet. Sokszor gondolkoztam azon, hogy vajon otthon, titokban ír-e rólam csúnyákat a naplójában, mert az már biztos, hogy fantáziálni nem szokott rólam, azt észrevenném.
- A tanulmányok és a szakmai tapasztalat.
Bamm. Ennyi, ez volt a reakció. Istenem, de unalmas lehet ezzel a nővel egy péntek este. Vajon egy stand up comedy estet is végig tud ülni ilyen balta arccal?
- Rendben, köszönöm Kayla.
- Jó munkát. – biccent egyet felém, majd hátat fordít nekem, és elhagyja az irodámat.
Belelapozok az aktába, de gyorsan elvesztem az érdeklődésemet. Hosszú, gondosan és ügyesen összerakott önéletrajz, természetesen fénykép nélkül, hisz angolföldön esélyegyenlőség van, esszék, ötletek, egyéb szakmai irományok, egy halom olyan dolog, amit egy ilyen utálatos hétfői napom, amikor nekem nem is kellene dolgoznom, nem tudok végigolvasni.
Leda Rose Scott, ajánlom, hogy elkápráztass.  

1157 | music | outfit | kapsz mellé egy pm-et is, drága (:


 
Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott ❅ logic princess

Elliott ❅ logic princess
Csatlakozott : 2012. Apr. 22.
Posztok száma : 501
Motto : “She captured a feeling, sky with no ceiling, the sunset inside of a frame.” Age : 23 Titulus : sweet as cinnamon Foglalkozás : bolondgomba Play by : Emma Stone
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Leda & Reginald    2014-10-29, 6:55 pm

Izgulok. Ami azt hiszem természetes, de hirtelen nagyon kényelmetlenül érzem magam, ahogy a széles üveg forgóajtón keresztül belépek az épületbe, és a recepción megkapom a kis beléptető kártyámat. Még sosem volt ilyenem. Még sosem léptem be sehova pusztán azért,  hogy valami hasznosat tegyek, valamit bizonyítsak, és úgy egyébként… felnőtt emberként viselkedjek. Azt hiszem nem szokásom igazán felnőttként viselkedni, de valamikor el kell kezdeni. Ha ehhez hozzátartozik az, hogy szinte szögesdrót gombolyagot érzek a gyomromban, és elborzaszt a gondolat, hogy egész nap ebben a cipőben kell egyensúlyoznom és lehetőleg folyton úgy kinéznem, mint akit egy komoly és felnőtt skatulyából húztak elő, akkor azt hiszem ennyit még meg tudok tenni. Egyébként is, az első nehéz részen már túl vagyok. Még vizsgaidőszak előtt szanaszét küldtem a jelentkezésemet egy csomó gyakorlati pozícióra, ráadásul hetekig tartó körömrágás után megkaptam azt, amelyiket a legjobban akartam. A DLKW LOWE, London szívében, pont azt csinálják, amit egy szép napon majd én is csinálni szeretnék, teljes állásban, felelősségteljes felnőttként, majd ha végeztem az egyetemmel, ami igazán nincs is már olyan nagyon messze, hogy ne tegyem meg az első lépést a karrierem érdekében, ne próbáljam ki élesben is, hogy mégis hogy fog nekem ez menni, mennyire bírom majd a gyűrődést. De ezen a nyáron, semmi másra nem vágyom, mint egy kis figyelemelterelésre, és kis távolságra az egyetemtől, a megszokott társaságomtól, a megszokott életemtől… úgy érzem ideje változtatnom. Csak egy kicsikét. Legalább ennyire. Egyetlen bánatom, hogy több mint 5000 mérföldre vagyok az otthonomtól még a nyári hónapokban is, pedig a nyár egy olyan helyen, mint San Francisco… nos, talán csak a Bahamák tehetnének túl rajta.
De nekem idén nyáron nem jár San Francisco, Bahamák meg még annyira sem, a sulinak vége, kezdődik a munka, és eljött az a bizonyos első, az a rettegett első nap a munkahelyeden, ahol fenyeget annak a réme, hogy egész nyáron semmi mást nem hagynak csinálni, mint kávét főzni, fénymásolni, és persze boldog-boldogtalan megbámul, mert aligha vannak sokan, akik fiatalabbak lennének nálam az épületben. Ez a kevésbé kecsegtető jövőkép, de ennél azért optimistább vagyok, és erőteljesen remélem, hogy nem ebből fog állni a nyaram, hanem megtanulok egy csomó hasznos és izgalmas dolgot, igazi munkát végezhetek, megismerek egy csomó menő marketinges szakembert, kapcsolati tőkét építek, szuperül érzem magam, hogy majd ha diplomám lesz esetleg tényleg fel is vegyenek, és… és igen, ez meg a legbizakodóbb elképzelésem arról, mivel fogom tölteni a nyaramat. Beérném valójában egy arany középúttal is, meg azért egy hét szabadsággal, mert meg kell látogatnom Beccát és anyáékat, és… huh, egy dolgot biztos nem fogok csinálni, és az az unatkozás.
Eltipegek a liftig, a megfelelő emeletre még nem nehéz különösebben eljutnom, de onnantól kezdve már egy kicsit kaotikus a helyzet. A jelek szerint mindenki tudja, hova megy pontosan, engem leszámítva, úgyhogy szégyen, nem szégyen, kénytelen vagyok segítséget kérni az első embertől, aki nem akar fellökni a folyosón, úgyhogy némi téblábolás után csak sikerül eljutnom Reginald Granville irodájáig. Ahol persze titkárnő fogad, akinek persze be kell mutatkoznom, de aki meglepő módon nem úgy néz rám, hogy „te meg mit akarsz?”, hanem pontosan tudja, hogy ki vagyok, egy kicsit merev ugyan az arckifejezése, de azonnal biztosít róla, hogy egy pillanat, és mehetek. Mehetek. Mami! Nem sok fogalmam van arról, hogy ki és mi vár rám az ajtó túloldalán. A mi jelen esetben mondjuk fontosabb. Sosem voltam még gyakornok. Sosem végeztem még komolyabb munkát, mint amire az embernek egyetemen lehetősége van, ami azért lehet, hogy nem haszontalan és eredménytelen, de azért… értitek, a biztonságos kis közegedben csinálod, amit csinálsz, és ez ad egyfajta magabiztosságot, ami ma nagyon cserben akar hagyni, de akkor sem adom magam ilyen könnyen. Ha már felvettek, nem fogok csalódást okozni.
- Menjen csak – a nő kinyitja előttem az ajtót, én meg rámosolygok, mint egy próbaképp, hogy vajon az arcom nem fagyott-e ijedt maszkká, de úgy érzékelem, hogy az arcizmaim még úgy mozognak, ahogy én szeretném, hogy mozogjanak - Jó napot! Leda Rose Scott vagyok… az új gyakornok – még hangom is van, ami megnyugtató, és rájövök, hogy egyáltalán nem tesz jó benyomást, ha megállok az ajtóban, úgyhogy kis megtorpanás után folytatom az utamat az íróasztalig és a mögötte ülő pasasig, hogy a bemutatkozásom ne csak a levegőben lógjon, de még kezet is nyújtsak neki. Hátha akkor nincs időm dobni egy hátast, hogy míg én egy pocakos vén rókára, vagy legalábbis egy szofisztikált, jegygyűrűs, öltönyös jófiúra számítottam, addig gyakorlatilag egy fehérnemű modell csücsül abban a széken, ahol a főnökömnek kellene.

732 | music | outfit | igen, megint pofátlanul a te kódodba írok (":



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down
avatar


Városlakók

Városlakók
Csatlakozott : 2014. May. 03.
Posztok száma : 7
Motto : Age : 29 Titulus : you better die young Foglalkozás : redhead addict marketing manager Play by : Ryan Gosling
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Leda & Reginald    2014-11-01, 2:07 pm

Múlt hónapban, mikor az felettem álló vezetőség úgy döntöttek, hogy az a huszonhét nap, amit végigdolgozom havonta igazán nem elég a cég virágzásához, gyorsan elém dobtak még egy projectet, így azt a négy nyomorult szabadnapomat is elvették, amihez elvileg alkotmányos jogom van, vagy valami egyéb ilyen hülyeség. Minden esetre az gyorsan kiderült, hogy a fáradtság abszolút nincs jó hatással rám, és a megszokottnál kicsit még elviselhetetlenebb vagyok ezekben a helyzetekben, ezért az én imádott titkárnőm szerzett nekem egy „nyugi labdát”, hátha annak a gyömöszölése majd segíti oldani bennem a feszültséget. Szívesebben gyömöszöltem volna a melleit a labda helyett, de már nem is próbálkoztam, tudtam, hogy csak süket fülekre találnak az ilyen önzetlen felajánlásaim, vagy ami még talán rosszabb, a főnököm füleit üti meg, én csak rosszul járhatok.
Minden esetre az úszás enyhült, de a labda valahogy az íróasztalom lakója maradt, és meglepően sokat segített abban, hogy át tudjam vészelni a napjaimat, sőt, mikor volt egy kevés időm unatkozni, szívesen dobáltam fel a plafonig, és kaptam el az esetek kilencven százalékában sikeresen, majd ezt jó sokszor megismételtem, mint egy ovis, akit még lekötnek az ilyenek úgy három egész percig. Szuper játék volt, mikor épp nem volt semmi fontos elintéznivalóm, vagy, mint ahogy ma is, passzív agresszív tüntetésbe kezdtem, most épp azért, mert be kellett jönnöm. A lábaim felpakoltam az íróasztalomra, és annyira hátradőltem a székemmel, amennyire csak tudtam, anélkül, hogy hátraborulnék. Tulajdonképpen belekezdhettem volna valamibe, de tudtam, hogy nem fogok lemaradni a munkával, ha nem csinálok egész nap semmit, elvégre is, ma amúgy sem kellene itt lennem, és igen, ez az a gondolat, amit nem fogok elengedni a nap többi részében sem.
Ahogy a labda visszaesett a tenyerembe, kinyílt az ajtó, és én szembe találtam magam egy kissé megszeppent, de egyébként igencsak csinos pofival. Vöröses, hullámos haj frufruval, formás test ízléses ruhákba bújtatva, egyszerűen felülmúlta minden elvárásom.
Jackpot!
Beletelt néhány másodpercbe, amíg felmértem, hogy ezt vajon kimondtam-e hangosan is, majd miután a lány arckifejezése továbbra is olyan volt, mint egy rémült nyúl, aki szembe találta magát egy autóreflektorral, elkönyveltem egy nemleges választ.
Mint, a kis középiskolások, akiket cigizésen kaptak a suli mögött, sietve kaptam le a lábam a mahagóni borításról, a kis babzsák labdát a helyére dobtam, majd felállva elfogadtam a felém nyújtott kezet. Határozottabb kézrázást kapok, mint amire számítottam a rémült arcát látva, de mindenképp plusz pont, hogy igyekszik.
- Reginald Granville, de gondolom ezt volt időd elolvasni az ajtómon is párszor, a titkárnőm szereti hosszasan megvárakoztatni az embereket, szerinte ez drámai. – felelem vigyorogva – Örülök, hogy találkoztunk. Ülj le.
Fejemmel az asztalom előtt elhelyezett székek egyike felé biccentek, közben pedig újra magam alá húzom a sajátomat, és hátradőlök benne, ahogy az igazi nagy főnökök csinálják. Nem is a benyomás miatt, igazából csak hihetetlenül kényelmes, de annyi pénzért, amit kiadtam érte, legyen is. Nem olcsó mulatság ez a lakberendezősdi, főleg, ha olyan igényeid vannak, ami a rá fenntartott keretet jócskán meghaladja. Mindegy, megért minden egyes fontot.
- Remélem nem bánod, ha tegeződünk, a huszonegykét évedet valahogy nehezemre esne magázni.
A kezembe kapom a papírokat, amiket Kayla nyomtatott, de mielőtt még belemerülnék a sorok sokaságába, hogy faggatózhassak kicsit, fixírozom az előttem ülő lányt. De most komolyan, nekem miért nem voltak ilyen szaktársaim az egyetemen? Abszolút igazságtalan, hogy megint én lettem kihagyva a buliból. Minden esetre látszott az arcán, hogy igazán zavarban érzi magát, hiába próbálja ezt a határozott kézfogásával, vagy a már-már határozottan csilingelő hangjával elfedni. Próbáltam felidézni, hogy vajon én is ennyire izgulós voltam-e az első munkanapjaimon, de igazából nem tudnék rá választ adni. Az igazság az, hogy nagyjából tizenhat éves korom óta rendszeresen jelen vagyok valamiféle munkahelyen, valamiféle pozícióban, mert édesanyám úgy gondolta, hogyha a szabadidőmet fizetetlen önkéntes melókkal tölti be, majd nem térek rossz útra, volt időm megtanulni feszengés nélkül létezni ezekben a bizonyos kellemetlen, első találkozós helyzetekben, talán kicsit túlságosan is jól.
- Dolgoztál már valaha hasonló munkakörben? – kérdezem, le sem véve a szemeim róla, ami talán nem a legbölcsebb döntés, elvégre is nem akarom még jobban feszélyezni, de szörnyen érdekel, hogy vajon a való életben is ennyire merev és mimóza-e, mert akkor valószínűleg nem sok hasznát fogom venni. A fénymásolásra és az ebéd rendelésére már van emberem, remélem ezzel a vezetőség is tisztában volt, mikor úgy döntött, hogy idén nyáron az én kezeim alá is helyez egy kis kezdőt.  – Egyáltalán, miért épp minket választottál? Mert gondolom nem a pofátlanul alacsony gyakornoki fizetés motivált.
Azt tudtam, hogy az art directorunk keze alatt egész évben vannak egyetemisták, akik segítik a csapat munkáját, most is túlnyomó részt oda kerültek a lelkes diákok hadai, akik nem akarnak egész nyáron inni és bulizni, és szívem szerint fogtam volna Ledát, és székestül átültetem ahhoz a kis csapathoz, hogy színezgesse a látványterveket és válogasson betűtípusokat, ahogy a többiek, mert az sokkal szórakoztatóbb. Viszont tény, hogy Charlotte értette a munkáját, és velem ellentétben tanulmányozta a beküldött önéletrajzokat és kapcsolódó anyagokat, amikből aztán kiválasztotta a legjobbat, Őt. És, mivel Charlotte női megérzései nagyon ritkán lőttek mellé, tudtam, hogy adnom kell neki egy esélyt, hogy bizonyítson, na, nem mintha annyira ellenemre lett volna egy dögös-vörös az irodámban.   

840 | music | outfit | igen, jól látod, elárasztalak tartozással :DD


 
Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott ❅ logic princess

Elliott ❅ logic princess
Csatlakozott : 2012. Apr. 22.
Posztok száma : 501
Motto : “She captured a feeling, sky with no ceiling, the sunset inside of a frame.” Age : 23 Titulus : sweet as cinnamon Foglalkozás : bolondgomba Play by : Emma Stone
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Leda & Reginald    2014-11-09, 11:39 pm

- Szintén. Köszönöm – azt hiszem, egy kicsit jobban megvisel ez az egész, mint szeretném. Pedig általában nincsenek ilyen gondjaim. Nem vagyok egy izgulós, görcsölős fajta. Keményen dolgozok, hogy elérjem, amit szeretnék, ebben nincs helye izgalomnak, ami meg az életet illeti… történik, ami történik, mi meg csak igyekezzünk, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle, és ahogy a nagyim puffogtatja a bizonyos klisét: ha az élet citromot ad, csinálj belőle vodka-szódát. Vagyis limonádét. El kell fogadni, hogy bizonyos dolgokra nem vagyunk hatással, vannak dolgok, amiket nem tudunk megakadályozni, akkor miért görcsöljünk rajta? Bárcsak eszerint tudnék viselkedni most is, de gondolom piros betűkkel van az arcomra írva, hogy mennyire új számomra itt minden. Maga a hely, a szituáció, minden. Csak remélem, hogy ez a holnapi nappal elmúlik. Ezt fogom mantrázni ma elalvás előtt, az is biztos, de addig is helyet foglalok, így legalább nem lesznek gondjaim az állással, nem fogok fel-alá tipródni, kényelmetlenül feszengeni a cipőmben, és lehetőségem nyílik arra is, hogy összekulcsoljam az ujjaimat az ölemben ezzel is megakadályozva, hogy az ujjaimat tördeljem, vagy esetleg kapargassam a bőrömet és egyéb hülyeségek, amikre az ember akkor vetemedhet, ha izgul. Azért annyira nem lehet vészes ez a helyzet, elvégre már felvettek, de attól persze még szeretnék jó benyomást tenni, úgyhogy elmosolyodom.
- Nem, dehogy. Sőt… - nem szeretem a körülményeskedést, és különben is, mennyivel lehet idősebb nálam? Azt hiszem, tényleg fura lenne, ha éjjel-nappal „kisasszonyozna”. Plafonra másznék tőle, még az idősebbeknél is utálom, csak azt éreztetik, hogy ők az urak, én meg szeretem azt képzelni, hogy mi mind egyenlők vagyunk ezen a világon. De legalábbis többnyire. Így legalább kicsit kevésbé fogom magam úgy érezni, mint a nyomorék az irodai hierarchia legalján. Amihez mondjuk nem csak a jó benyomás az első lépés, de egy kicsit több is. Nem mintha azt befolyásolni tudnám, de legalább nem vörösödök el, ahogy engem néz, és tudom állni a pillantását is, ahogy felteszi a kérdését. Hát azért ez nem olyasmi, ami meg fog izzasztani, elvégre ott vannak előtte a papírjaim, ha akart, már tud rólam mindent, ahogy a választ is erre a kérdésre, és bizonyára elégnek bizonyultak a referenciáim, ha most itt csücsülhetek, vagyis ezt nem kell túlmagyaráznom, és azon izgulni, hogy megfelelek-e. Fogalmam sincs mondjuk, hogy pontosan ki bírálta el a jelentkezésemet, feltételezem, hogy nem éppen az, aki itt ül előttem, de ha másnak elég jónak tűntem, akkor nem fogom csak úgy hagyni, hogy Reginaldnak más vélemény legyen. Hát nem?
- Röviden, de igen, tavaly nyáron egy hónapos gyakorlatot töltöttem San Franciscóban a Pivotnál – vagyis a reklámcégnél, akivel anyám világ életében együtt dolgozott a különböző galériái kapcsán, de természetesen ez az a fajta infó, amit az ember bölcsen el tud hallgatni. Tök mindegy, hogy az ismeretség miatt kerültem velük kapcsolatba, kihajítottak volna az első nap, ha nem végzem el a feladataimat rendesen, szóval nekem több mint tiszta a lelkiismeretem - Nem igazán izgat egyelőre a fizetés… - nos, lehet, hogy ezt nem sokan mondják, mert anyagi szempontból marhára egyszerű kihasználni egy szerencsétlen gyakornokot, de ha már úgy nézek ki, mint aki meg van illetődve akkor legalább egy dolgot ne veszítsek el magamból: az őszinteséget. Én igenis megmondom, amit gondolok itt is, most is, és ez a tervem a gyakorlat további részére is. Ha valami nem tetszik majd, biztosan ki fogom nyitni a szám, mindegy, hogy most mennyire izgulok. Nem féltem magamat olyan nagyon a nagyvilágban, csak még meg kell szoknom, hogy részese vagyok mindennek én is, és persze meg kell tanulnom, hogy mi lesz az én feladatom a nagy egészben - Szinte már gyanús, ha egy gyakornokot jól megfizetnek. Tapasztalatot akarok szerezni, olyanoktól, akiktől érdemes, és mindezt Angliában is ki akarom próbálni, nem csak a tengerentúlon – felelem egyszerűen, az igazságnak megfelelően, sosem igyekeztem túlságosan felvenni a brit akcentust, az egyszerűen nem én lennék, szóval sosem csináltam titkot a származásomból, büszkén vállalom, az Abbey-n ez  nem is igazán szokott kérdés lenni, vagy megütközést kiváltani, hiszen rengeteg náció kölykei vannak ott összeeresztve, de itt már fel vagyok készülve szinte a jenki viccekre… sosem lehet tudni, valami hülye biztosan megtalál majd ezzel is.
- Szóval… mi lesz a dolgom? – lehet, hogy itt és most valójában neki kellene kérdeznie, de nem szeretem megvárni, amíg a dolgok jönnek hozzám, inkább szeretek nekimenni a dolgoknak. Rémesen hosszú volt ez az egész felvételi procedúra, a lábamat is lejártam a különböző interjúkra menet, mert hát tény, nem csak ide pályáztam, egy lapra még én sem tennék fel mindent, vagyis nagyon nem unatkoztam a nyarat megelőző hetekben. És most végre itt van, eljött, pápá vizsgák, helló nagybetűs Élet!

754 | music | outfit | jól teszed :3



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down
avatar


Városlakók

Városlakók
Csatlakozott : 2014. May. 03.
Posztok száma : 7
Motto : Age : 29 Titulus : you better die young Foglalkozás : redhead addict marketing manager Play by : Ryan Gosling
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Leda & Reginald    2014-12-13, 7:52 pm

Volt valami számomra érthetetlen abban, hogy miért akarja bárki is önként tönkretenni az egész nyarát azzal, hogy gyakorlatilag ingyen dolgozik egy olyan helyen, ahol azt kamuzzák neki, hogy pénzt ugyan nem igazán, de legalább gyakorlatot szerezhet, majd leküldik fénymásolni a földszinti irodába, mert általában hét végére csak azokban a gépekben van elég tinta. Nem hinném, hogy ez bárkinek a karrierjét is előrébb lendítené, de az tény, hogy a férfi kollegák szívesen sürögtek a lenti iroda környékén, mikor egy csapat rövid szoknyás diáklány hajolgatott le, hogy visszadugják a konnektorba a fénymásolót, amit „energiatakarékossági okokból” mindig ki kellett húzni. Nem az enyém volt ez az eszméletlenül zseniális ötlet, de azért én is rááldoztam egy-egy kávészünetet, hogy gyönyörködjem a látványban. Minden esetre ez a kamu „dolgozz egy fiatalos és dinamikus csapattal” mézes-mázos, csupa móka és kacagás hirdetős szöveg, amit mellesleg nekem kellett megírni, akkora hazugság volt, amekkorát még én is szégyelltem kiadni a kezeim közül, pedig hát én ott verem át emberek százait nap, mint nap, ahol csak tudom. Nem volt itt semmi örömködés és jókedvű feladatmegoldás kis csapatokban, csak olyan munkák, amikhez senkinek nem volt igazán kedve. És mégis, mindig voltak, akik bedőltek ezeknek az ígéreteknek, és én pont emiatt tiltakoztam hevesen az ötlet hallatán, hogy miért ne lehetne nekem is egy ilyen kis mikulásmanó-inasom. Nem hittem volna, hogy egy okos ember elvállalhat egy ilyen álláslehetőséget, hogy aztán szándékosan kinyírja a legjobb éveinek legjobb pillanatait, de talán csak azért voltak fenntartásaim ezzel kapcsolatban, mert nekem sosem volt választási lehetőségem, és egyszerűen idegesített, hogy ezeknek a buta huszonéveseknek van, mégis beleugranak egy ekkora hülyeségbe. Viszont Leda egyáltalán nem tűnt ostobának, sőt, kifejezetten szimpatikus volt, egy olyan valaki, akivel szívesen dolgoznak együtt az emberek, és minél többet beszéltettem, annál jobban oldódtak a gátlásai, így az a minimális kétely is elszállt, amit a megszeppent pofija ébresztett bennem.
Egyenes háttal ült előttem, összekulcsolt ujjakkal, én pedig képzeletben felvéstem neki még egy piros pontot, amiért megkímélt a borzalmasan idegesítő kényszeres mellékcselekvésektől, mint a lábának a rángatása, vagy az ujjainak tördelése. Úgy ült ott, mint egy szakmabeli profi, és hirtelen már nem is féltettem annyira, hogy el fog veszni egy ekkora cégnél.
- Pivot? – kérdezek vissza, közben fél szemmel az önéletrajzot vizslatom, amit, ha megtettem volna már korábban, cseppet sem ért volna meglepetésként, hogy egy amerikai leányzóval van dolgom. – Isten áldja Amerikát!
Az agyamban gyorsan kutatni kezdtem mindennemű információ után, amit a Pivot Marketingügynökségről tudtam, be is villant rögtön az igényesen összerakott reklámanyag különféle egyetemek illetve olasz sportkocsik népszerűsítésére, amivel igencsak nagy sikert arattak, de úgy általában ők inkább San Fransisco területére korlátozódtak, nem voltak világmegváltó terveik.
Visszatereltem a figyelmem Leda aktájára, hogy legalább az olyan alapinformációkkal tisztában legyek, mint a születési helye. Az persze nem lepett meg, hogy kereskedelem-marketing szakos hallgató, a magas tanulmányi átlaga is valahogy sejthető volt, a referenciamunkák viszont, amiket leadott meglepően jól össze voltak építve, és úgy tűnt Ledának a legkevesebb gondja sem lesz a kreatív problémamegoldással.
- És én lennék az, akitől érdemes? – lesek ki a papírok mögül vigyorogva. – Ez igazán hízelgő.
Széles mosolyom az arcomra ragasztva teszem vissza a mappát az asztal sarkán pihenő kupacra, hogy kéznél legyen majd, ha valami csoda folytán unalmas perceim lennének, majd gyorsan összerendeztem a gondolataim, hogy végre értelmes választ is tudjak adni, és legalább kicsit úgy nézzen ki ez a beszélgetés, mintha két felnőtt lennénk. Minden elismerésem az új gyakornokomé, aki maximálisan igyekezett komolyan kezelni a szituációt, ezt tőlem a mai nap egyszerűen nem lehetett elvárni.
- Nem kell majd az ebédemért szaladgálnod, és kávét főznöd, ha esetleg ez a része aggasztana. Kivéve persze, ha jó kávét főzöl, mert az itteni általában ihatatlan. Viszont ami fontosabb, elsőször mindenképp együtt dolgozunk majd, kezdetnek mondjuk, segíthetsz kiválasztani a következő nagy projektet, meghallgatom az ötleteidet, eljöhetsz velem a megbeszélésekre és személyes találkozókra, aztán, ha sikeresen veszed az akadályokat, kaphatsz kisebb munkákat, amiket csinálhatsz egyedül is.
Rettentően sok munka volt már megint, naponta két-három új felkérés is érkezett, és ha többet nem is fogadtunk volna el, még akkor is lett volna legalább annyi, hogy kényelmesen eldolgozgassunk karácsonyit, pedig a nyár még éppen csak elkezdődött, szóval igazat kellett adnom Charlottenak, égetően nagy szükség volt emberekre, de örültem volna, ha nem ezen spórol. Leda tehetségesnek látszott, de nem tudtam, hogy mennyire terhelhető, én pedig nem akartam kockáztatni.
- Hány napot leszel bent hetente? Csak mert nekem elvileg ma szabadnapom van, úgyhogy igazából fogalmam sincs, hogy mi lett megbeszélve, csak a te kedvedért vagyok itt. – vigyorgok rá bíztatóan, remélve, hogy lassan megszokja majd a stílusomat is, és akkora a későbbiekben ebből sem lesz fennakadás. – Munkaszerződést írtál már alá?

756 | music | outfit | nem megy ez most nekem, de azért <3


 
Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott ❅ logic princess

Elliott ❅ logic princess
Csatlakozott : 2012. Apr. 22.
Posztok száma : 501
Motto : “She captured a feeling, sky with no ceiling, the sunset inside of a frame.” Age : 23 Titulus : sweet as cinnamon Foglalkozás : bolondgomba Play by : Emma Stone
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Leda & Reginald    2014-12-25, 4:55 pm

- És éljen a királynő! – vágom rá a szavaira csípőből, pedig lehet, hogy ez nem az a helyzet, ahol ez a megfelelő válasz, de hát mi mást mondhatnék? Hogy éljen Amerika? Ugyan már, nem vagyok ekkora haza-támogató, és közel sem politizálok annyit, hogy most inkább valami szerényen negatívat tegyek hozzá. Ellenben már harmadik éve töltöm az év nagy részét Angliában, és egyet megtanultam: a királynővel noha nem viccelődünk durván, de többnyire rosszul nem lehet járni az emlegetésével. Valamiért az az érzésem, hogy feleannyira sincs tisztában a kilétemmel, mint talán kellene neki, de engem ez nem fog túlságosan aggasztani, vagy zavarni. Nem hinném, hogy elkerülhető leszek a hetekben, amíg itt fogok időzni, és ha arra lesz szükség, hogy a képébe másszak, csak hogy észrevegyen a továbbiakban, akkor mit mondjak, tudok én is szívós kis kullancsként viselkedni. Nincsenek tévképzeteim a munkapiaccal kapcsolatban – itt bizony nincs helye a finomkodásnak, a reklámszakma pedig különösen gerinctelen tud lenni. Nem mondom, hogy mindenkin át gyalogló tapló vagyok, de azért azt sem hagyom, hogy rajtam átgyalogoljanak. Valahogy meg fogom találni az arany középutat, mint mindig. És valahogy ki fogom hozni a legtöbbett ebből a gyakorlatból is. Ha három napig mást sem csinálok majd, mint kávét főzök, és fénymásolók, akkor ideje lesz elővenni a rámenős, akaratos énemet… nem azért vagyok itt, hogy szépen mosolyogjak. Vagyis mosolygok én szépen, ha ez kell, de mellette akkor mást, valami értelmeset akarok csinálni.
- Fogalmam sincs, téged nem én választottalak – csúszik ki a számon, még mielőtt meggondolhatnám magam, de végül is, már felvettek, csak nem emiatt és csak nem ő fog kihajítani - Khm, mármint feltételezem valaki így gondolta… - igazítom ki magam egy némileg ártatlannak szánt mosollyal. Jah, lehet, hogy nem kritikával kellene indítanom, bár ha őszinte akarok lenni, túl fiatal a fickó ahhoz, hogy ne legyen egy kis humorérzéke. Remélem van neki, vagy biztosan nem fogunk jól kijönni, nem bírom a karót nyelt embereket… az asszisztense mondjuk kimondottan aranyos volt, ha nem Reginalddal, akkor majd vele fogom meginni a délutáni kávémat, azon ne múljék! Szó szerint készen állok mindenre. Szükségem van a figyelem elterelésre, meg egyébként is, komolyan gondolom a jövőmet annyira, hogy ne akarjak eltolni egy efféle lehetőséget, nem fogom nyavalygásra pazarolni az időmet, bármit is fog hozni számomra ez a gyakorlat.
Egy pillanatig kötelezően leakadok az „ebéd” és „kávé” szavaknál, de aztán szinte hallani vélem a méretes kő hangját, ami épp most gördül le a vállamról. Ez nem is hangzik rosszul. Ha már a közelébe kerülhetek embereknek és projekteknek, akik komolyan vehetőek, már boldog vagyok. Még akkor is, ha nem bíznak rám hatalmas dolgokat, ha ott lóghatok az orruk alatt, már megéri a dolog, abból is rengeteget lehet szerintem tanulni, főleg olyasvalakinek, aki még nem igazán ismeri az ekkora cégek életét és működését. Feltett szándékom igen is komolyan venni a dolgokat, úgyhogy bólintok egy jó nagyot - Remek – teszem hozzá eltökélten, futó mosollyal jelezve, hogy nem hallottam semmi olyasmit, aminek esetleg el kellett volna rettentenie.
- Igen, írtam – bólintok ismét, igazából itt is van nálam, hátha szükség lenne rá, de nem ráncigálom inkább elő a táskából, elvégre anélkül is meg tudom válaszolni a kérdést - 7 hétig leszek itt, heti négy napban, papíron, de ha szükség van rám, akár máskor is… - oké, lehet, hogy nem kellene ennyire lelkesnek lennem, de hát ha már csinálom, akkor csináljam rendesen, nem igaz? Ez még nem olyan „te csak a munkádnak élsz” szituáció, elvégre nem kell itt elköteleződnöm életem végéig. Nem lenne mondjuk rossz, ha a végén jó ajánlást kapnék, meg esetleg a diplomamunkámban is támaszkodhatnék a cégre, de az már csak a hab lenne a tortán. Akárhogy is alakul a gyakorlatom, a végén vissza kell mennem az egyetemre, és még ha odalennének értem, akkor is nehezemre esne itt maradni állandó munkatársként. Hiába, az egyetemen az utolsó év a leghúzósabb, és nem fogom kockára tenni a diplomázást csak azért, hogy máris fix állásom legyen. Szeretnék még nyitva tartani más ajtókat és lehetőségeket is, nem fogok a karjaiba hullani az első cégnek, amelyik most hét hétre megkaparintott magának. Legalábbis egyelőre így gondolom… - Ha van jobb dolgod, feltalálom ma magam, körbenézek, ilyesmi… - vonom meg kicsit a vállam, isten ments, hogy rögtön az első napomon gigantikus teher legyek, bár azért vicces, hogy sikerült olyan emberhez beosztaniuk, akinek ma nem is kellene itt lennie. Hívhattak volna akkor holnapra is, de úgy látszik itt szent, hogy a hét a hétfővel kezdődik. Jobb lesz ezt is megjegyeznem.

735 | music | outfit | ugyan <3



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down
avatar


Városlakók

Városlakók
Csatlakozott : 2014. May. 03.
Posztok száma : 7
Motto : Age : 29 Titulus : you better die young Foglalkozás : redhead addict marketing manager Play by : Ryan Gosling
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Leda & Reginald    2015-06-30, 6:19 pm

Valahogy éreztem, hogy ez a mai találka és a szabadnapom aláásása a főnököm személyre szabott bosszúja, a közelmúltban elkövetett gaztetteimért. Néha tényleg elviselhetetlen voltam, ezt el kell ismernem, mert hát lássuk be, más fogalmaink voltak a határokról, és a dolgokról, amiket megengedhetünk magunknak egy munkahelyen, de az, hogy ezért plusz egy napot büntessen, hát az már tényleg ördögi.
Hatalmas nagy cég voltunk, rengeteg munkatárssal, és akik együtt dolgoztak Charlotte Hurrell kisasszonnyal, mind tartottak tőle, legalább egy kicsit. A legendák szerint, meg is dolgozott azért, hogy az emberek teljesen befeszüljenek a jelenlétében, mégis minden beosztottja abszolút korrekt főnöknek tartotta, velem az élen, pedig elrontotta az egyetlen olyan napom, amikor esélyem lett volna egész nap alsógatyában heverni a kanapén és papírdobozból enni a kínai kaját. Ő az a fajta főnök volt, aki ténylegesen azt tartotta szem előtt, hogy mi a jó a cégnek, és a munkájuk alapján minősítette a dolgozóit, ezért is volt még állásom. Charlotte és köztem sosem alakult ki ez a kölcsönös szimpátia dolog, ő nekem túl merev és szigorú volt, én neki pedig túlságosan laza és komolytalan, de jól végeztem a munkámat, és ő cserébe hajlandó volt lenyelni minden ellenszenvét. Viszont ez nem tartotta vissza attól, hogy megtorolja a viselkedésem, és pont ezért ültem ma az irodámban, szemben a még kissé megszeppent gyakornokommal, aki még így is sokkal tájékozottabb és felkészültebb volt, mint én. Ez aztán a kellemes első találkozás.
Minél tovább ücsörögtünk egymással szemben, annál inkább éreztem, hogy a főnökasszony nem hibázott, és jobb embert a gyakornoki pozícióban egyszerűen nem is találhatunk volna. Leda arcán a feszült mosoly egyre természetesebb lett, a hangjából is eltűnt minden bátortalanság, és már olyan magabiztossággal dőlt hátra a székében, mintha a bútordarabbal együtt érkezett volna még valamikor év elején. Kifejezetten tetszett a gondolat, hogy az irodám lakója legyen az elkövetkezendő hetekben, így még azt is hajlandó voltam elnézni, ahogy egy egyszerű mondattal porrá zúzta a magabiztos imidzsemet.
- Aú! – húzom grimaszos mosolyra a számat a szakértelmemet ért sérelmeket hallva – Ez most kicsit fájt.
Szinte biztos voltam benne, hogyha van ideje, Leda kétszer is végiggondolja, hogy elhagyja-e ez a mondat a száját, de legalább valami szalonképesebb, hízelgőbb verziót választ helyette, de most az egyszer azért fenntartottam a lehetőségét annak is, hogy tévedek. Lehet, hogy csak én vagyok hozzászokva, hogy az emberek kedves dolgokat hazudnak nekem, és ezért lep meg, ha valaki nem ezt teszi.
- Nem hinném, hogy bárki is így gondolta, az, hogy hozzám kerültél, csak a főnököm burkolt bosszúja, szerintem. – csóválom alig észrevehetően a fejem a gondolatra, majd inkább elengedem az egészet, és valami teljesen más irányba kanyarodom.
Szegény lány az első napján valószínűleg nem akar a belviszályok rejtélyeibe belefolyni, sőt, ha van egy kis esze – ami lássuk be, igencsak esélyes – akkor egyáltalán nem akar azzal foglalkozni, hogy ki, kivel, hogy, mit, miért tett ebben a nyomorult épületben. Néha bonyolultabbak tudnak lenni ezek a kapcsolatok, mint egy ezerpluszos epizódszámú szappanopera, pedig azt hinné az ember, hogy a komoly, felnőtt férfiak és nők már kinőttek a gyerekes és értelmetlen vitákból. Hjah.
- Szuper – biccentek egyet felé, és elégedetten nyugtázom, hogy legalább a papírokkal nem kell külön nyűglődni, mert bevallom, fogalmam sincs, honnan kerítenék elő egyet. Ezeket a dolgokat mindig az én egyetlen, tündéri titkárnőm intézi, gyanús lehetett volna, hogy, ha nincs az asztalomon, akkor már kész van. Ijesztően lassú vagyok ma.
- Igazából, hét napból nyolcban szükség lenne rád, de maradjunk csak a megbeszélt négynél, nem akarom rögtön elvenni a kedved az egésztől.
Már a négy nap is nagy segítségnek bizonyult, bár jobban örültem volna, hogyha ténylegesen kapok egy embert, mert bár Leda szuper kis minion lesz, ez biztos, azért az ő jelenléte még mindig inkább csak átmeneti, pillanatnyi megoldásként funkcionált, és nekem hosszútávra kellett ember, hogy ne őrüljek bele ebbe az egészbe, ami itt folyik mostanában. Időhúzásnak mondjuk remek, hátráltatni biztos nem fog, szóval nincs miért panaszkodnom.
- Semmi dolgom nincs, szóval, ha gondolod, körbevezetlek. – emelkedek fel a székemből, ami akaratom ellenére ugyan, de azért mégiscsak azt sugallja, hogy ebben a dologban nem nagyon van választási lehetősége. Nem volt a terveim között, hogy házőrző kutya módjára kövessem Ledát, de a felsőbb hatalmak egyértelműen megmondták, hogy az én felelősségem, és ez ezért igencsak szorosra húzta a kötelet a nyakam körül. – Szeretnél egy kávét?

701 | music | outfit | annyiranagyon bocsi o.o


 
Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott ❅ logic princess

Elliott ❅ logic princess
Csatlakozott : 2012. Apr. 22.
Posztok száma : 501
Motto : “She captured a feeling, sky with no ceiling, the sunset inside of a frame.” Age : 23 Titulus : sweet as cinnamon Foglalkozás : bolondgomba Play by : Emma Stone
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Leda & Reginald    2017-05-28, 12:59 pm

- Ühm, bocsi – kis fintor suhan át az arcomon – ez inkább magamnak, mint neki szól – és a végére valami szemernyit bűnbánó mosolyba fut ki. Utólag mondjuk már határozottan mindegy, mennyire igyekszem kozmetikázni az utolsó kis elszólásomat. Vissza nem szívhatom. Mindazonáltal legalább őszinte voltam. Igazság szerint abszolút semmit sem tudok Reginaldról, szóval ha nekiállnék dicsőíteni, a végén még ennek az ellenkezőjét hinné. Igaz ez mondjuk arra is, ha mondjuk szidnám, egyiknek sem lenne semmiféle alapja részemről, úgyhogy utólag meggondolva… bár véleményem ilyfajta kifejezése talán annyira nem lett volna szükséges, még mindig nem követtem el hatalmas baklövést. (Remélem.) - Nem igazán vettem a fáradtságot, hogy utánajárjak a cég összes dolgozójának… talán az túlzás lett volna egyébként is. De bízom benne, hogy a főnökség tudja, ki mellett lehet a legtöbb hasznom, és kitől tanulhatok… - folytattam azért egy kicsit ártatlanul pislogva talán hármat is, hogy kifejezzem naiv bizakodásom. Jó. Szerintem ez egyáltalán nem naivitás, de azért én is érzékelem, hogy engem bizonyára sokkal több lelkesedéssel tölt el minden, ami itt történik, mint olyasvalakit, aki már jó ideje itt van. A másik szemszögből minden, amit csinálok, naiv igyekezetnek, és lázas lelkesedésnek tűnhet, még akkor is, ha részemről idejönni egy lelkiismeretes precizitással kitervelt lépés volt, ami még fontos lehet a későbbi életem során, ha ténylegesen is kiszabadulok a nagybetűs életbe.
- Hogy a bosszúja? – hát, ettől meg akkor most én érezzem magam egy kicsikét rosszul? Ennyit arról, hogy ne legyek kolonc mások nyakán? - Miért… mit követtél el? – teszem fel az ebből logikusan kikövetkeztethető kérdést, még akkor is, ha talán ez valamelyest tolakodó. De hát ő hozta fel a dolgot - Akárhogy is… mindent elkövetek részemről, hogy ne érezd bosszúnak – mást aligha tehetek, ha van valami félreértése a főnökével, az aligha befolyásol engem bármiben is, hovatovább ezen segíteni sem tudok, ez csak rajta áll. De azért azt remélem, hogy nem fogja teljesen negatívumként megítélni az ittlétemet. Vagy ha most esetleg így is érzi… akkor addigra nem, mire végzek a gyakorlattal. Jó lenne, ha összerázódnánk, és könnyen együtt tudnánk dolgozni. Erre talán kevés az a pár hét, amíg itt leszek, de azért nem lehetetlen küldetés szerintem… meg hát, ki ne szeretne úgy elmenni valahonnan, hogy aztán tudja, majd hiányolni fogják? Szeretnék ilyen ember lenni.
- Jó… persze – hagyom rá végül a munkanapjaim számának a kérdését. Ismerem magam, ha azt látom, hogy tényleg szükség van rám, és tudok is mit csinálni a nap nyolc órájában, előbb-utóbb úgyis azon fogja kapni magát, hogy még péntekenként is itt vagyok, és ez ellen aligha tehet majd bármit is. De ezt egyelőre talán nem kell közölnöm vele, vagy rögtön iszonyatosan buzgómócsingnak tűnnék, amit nem akarok. Még én sem tudom, mire számíthatok tőle, úgyhogy kicsit kellemesebben érezném magam én is, ha tudom, ezzel Reginald is pont így van az én irányomban. Aztán akkor érhet minket mindenféle kellemes meglepetés… remélhetőleg.
- Az remek lenne – bólintok természetesebb mosollyal az ajánlkozásra, hogy akkor körbevezet, és vele együtt fel is pattanok. Valahol el kell indulni, új helyen lenni mindig ijesztő, és mindenféle körbevezetés ellenére úgyis tudom, hogy még legalább egy hétig nem fogok könnyedén kiigazodni itt, sem megjegyezni, ki-kicsoda, vagy éppen kit hol találok, vagy egyáltalán kit kell keresnem, ilyen meg olyan ügyben… igen, ez némileg ijesztő, ugyanakkor izgatott is vagyok tőle. Szeretem az új helyeket, az új embereket, és kicsit nehezemre esik leplezni, hogy igazából szégyenletesen lányos az izgatottságom ettől az egésztől. Meg még kávét is emlegetnek…! - Ú, köszönöm, boldogan elfogadok egy kávét. És, hol kezdjük?

music | outfit | végülis csak majdnem két éve...xD <3



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down
avatar


Városlakók

Városlakók
Csatlakozott : 2014. May. 03.
Posztok száma : 7
Motto : Age : 29 Titulus : you better die young Foglalkozás : redhead addict marketing manager Play by : Ryan Gosling
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Leda & Reginald    2017-07-12, 8:23 pm

Az aggodalmam, hogy mit fogok kezdeni egy gyerekkel egész nyáron, szépen lassan szertefoszlott, Leda jött, látott és győzött. Kellemes magabiztossággal oszlatta el minden negatív véleményemet az egyetemista gyakornokokról, akik részegen jönnek be dolgozni, csak azért vannak itt, legtöbbször útban, mert kötelező, és az égvilágon fogalmuk sincs, hogy milyen érdemben munkát végezni a szakmában, amit tanulnak. Miss Scott hamar megtalálta a hangját, és ezután nem is félt hallatni, ami csak még jobban imponált.
- Semmit. – jelentem ki határozottan egy széles mosoly kíséretében – Itt egyszerűen csak mindenkinek megvan a saját véleménye, egyéni nézetei és hozzáállása az aktuális feladatokhoz, és olykor mindenkinek nehezére esik tiszteletben tartani a másikét, főleg, ha hülyeségnek tartja. Ezt néhányan magukban tartják, a többiek pedig túlóráznak miatta, de neked emiatt nem kell aggódnod.
Apró vállrándítással zárom a mondatomat és gondolatban meg is dicsérem magam, amiért nem is hazudtam olyan nagyot. Charlotte legkevésbé a bántóan éles véleménynyilvánításom miatt volt kiakadva rám, de semmiként nem akartam Leda orrára kötni, hogy ha lenne olyan filmekből ismert ládikónk, amivel névtelenül márthatjuk be a kollégáinkat az illetlen munkahelyi viselkedés miatt, az én nevem meghökkentően sokszor szerepelne a cetliken, különféle kézírásokkal.
- Ejtsük útba a kávét, közben megmutatom az épület fontos részeit. – illedelmesen kinyitom neki az ajtót, és megvárom, hogy előttem lépjen ki az irodából, majd a bögrémet megragadva távozom én is.

Kényelmes tempóban lépcsőzöm le az első szintre, remélve, hogy Ledának sincs ellenére egy kis mozgás. Bár az épület rendelkezik lifttel, a dolgozók viszonylag ritkán veszik igénybe, hisz a legtöbben ülőmunkát végzünk, így a nap folyamán jól esik legalább néhány lépcsőfok erejéig megmozgatni magunkat. Megállok a plafonról lelógatott, kreatív gondolkodást szimbolizáló hatalmas, fehér villanykörte alatt, úgy helyezkedve, hogy az épület legtöbb pontját beláthassuk.
- Ez a földszint, vagyis az első, ahogy mi hívjuk, tekintve, hogy mozgólépcsős bejutás miatt elég messze került a földtől. Szemben a recepció, általában naprakész és száz százalékig segítőkész munkatársainkkal, ők mindenről tudják, hogy hol keresd, ha nem vagy biztos magadban, kérdezd csak őket. Jobbra a hall, vagy váróterem, vagy kiállító terem, ahogy kényelmes. Itt várják az új megbízóink, hogy eléjük járuljunk és foglalkozzunk velük. A falra egyébként erőszakosan ki kell aggatni a cég minden eddigi sikeres munkáját, hogy a megbízók tudják nézegetni, amíg mi a nap folyamán sokadszorra is az arcunkra erőszakoljuk azt a bájos műmosolyt és fogadjuk őket, majd azt is érdemes végignézni egyszer. Balra pedig az ebédlő, konyha, és a kávé forrása. Mindjárt lerohanjuk, ígérem, de előtte még…
Teszek pár lépést előre a puha, süppedős bordó szőnyegen, hogy a villanykörte se lógjon bele az emeletek elosztásának képébe. Hátravetve a fejem, a bögrés kezemmel mutogatni kezdek, mintha csak idegenvezető lennék, Leda pedig az egyszemélyes csoportom, akinek a lehető leggyorsabban be kell mutatnom mindent.
- A második szint a miénk, irodástul, fénymásolóstul, mindenestől, hidd el, pár nap és csukott szemmel is végig tudsz menni rajta, hogy elcsend mások asztaláról a tűzőgépet. A harmadikon dolgoznak a kreatív munkatársak, néha érdemes fellépcsőzni hozzájuk is. A tetőtérben pedig az előadó és tárgyaló termek vannak, a legtöbb felülről és oldalirányból is üveg, úgyhogy mindig nagyon fényes és szörnyen fülledt. Bizonyára oda is magammal vihetlek majd, de hidd el, nem nagy élmény. Most viszont a legfontosabb… - nézek rá lelkesen, ahogy a túránk legizgalmasabb részéhez értünk. – Hogy iszod a kávédat?


534 | music | outfit | <3


 
Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott ❅ logic princess

Elliott ❅ logic princess
Csatlakozott : 2012. Apr. 22.
Posztok száma : 501
Motto : “She captured a feeling, sky with no ceiling, the sunset inside of a frame.” Age : 23 Titulus : sweet as cinnamon Foglalkozás : bolondgomba Play by : Emma Stone
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Leda & Reginald    2017-07-19, 1:24 pm

- Áááh, semmit - talán okosabb lenne, ha kussolnék, és ezt nem olyan hangnemben mondanám, mintha semmit sem hinnék el abból, amit mondott, de hát... a kezdeti idegességem szerintem természetes volt, ahogy természetes az is, hogy most minden igyekezetemmel nem csak azon vagyok, hogy jó benyomást tegyek rá, hanem azon is, hogy önmagamként viselkedjek. Sosem voltam híve annak, hogy olyasvalakiként adjam el magam, aki nem vagyok. Lehet, hogy ez néha hasznos egy-egy lehetőség megszerzésében, de hosszútávon esélytelen, hogy így bárhova is eljut az ember. Arról nem is beszélve... hogy önmagunk megjátszása fárasztó, én magam pedig rettentően pocsék is vagyok benne. Ha ez az egész Reginalddal nem fog működni, akkor bár fájó szívvel, de szeretném, ha erre mielőbb fény derülne, és elválhatnának útjaink. Jobb ez neki is, nekem is, ehhez pedig nem árt, ha tényleg nem adok semmi mást, csak magamat. Azért persze nem erre készülök már rögtön... én tényleg szeretném, ha ez az egész működne. A kis megjegyzésem igazából csak vicc volt. Nem akarom én itt faggatni erről az egészről, az alapján, amit mondott, nagyjából el tudom képzelni, miről van itt szó, nem vagyok teljesen idióta.
- Csodás terv - bólintok rá az ajánlatra újfent, mintha lenne bármi beleszólásom is abba, hogy most már úgyis ez fog történni, de egyébként sincs semmi, amit kifogásolhatnék a helyzetben. Kávé, és körbevezetés -  másra nem is nagyon számítottam így az első napomon - Köszi - surranok ki előtte mosolyogva az ajtón, mert igazából manapság már egyáltalán nem feltétlenül kötelező előre engedni a hölgyeket az ajtóban (az egyetemen például ezt tök gyorsan megtanulja az ember), én viszont szeretem, ha megteszik, és igazából meg is szoktam jegyezni. Ahogy ennek az ellenkezőjét is.
- Ú, az új legjobb barátaim - többnyire szótlanul hallgatom Reginaldot, mondhatni, iszom a szavait, csak igyekszem nem úgy kinézni, mint aki tényleg ezt teszi, és először csak a recepció szuper kedves munkatársairól szóló részt véleményezem hangosan is. Majd mielőtt elmegyek, ne felejtsem el bemutatni magam, hogy amikor holnap jövök, már ne nézzenek rám igazi ufóként. Nem mintha amúgy kínosnak érezném, hogy az elején majd tényleg nagyon sokat kell majd kérdeznem, meg hogy nem fogom tudni senkinek a nevét, és esetenként háromszor is utána kell érdeklődnöm, meg egyéb ilyen nyalánkságok. Kicsit mondjuk már most rossz belegondolni, hogy mire mindenbe bele fogok itt jönni, gyakorlatilag mehetek is vissza az egyetemre, aztán majd előröl kell kezdenem mindent egy vadiúj helyen... de hát ez az élet rendje. Meg talán jó lenne, ha nem venném azonnal készpénznek, hogy itt úgyis szuperül fogom érezni magam? Mert ki tudja...?
- Egy cukorral, tejjel - a "körbevezetés" többi részét csak bólogatva hallgattam, olykor udvariasan hümmögtem, mintha nagyon szükség lenne bármiféle visszajelzésre is tőlem, de egyébként csak igyekszem befogadni a gondosan sűrű csokorba font információhalmazt. Addig még megvagyok, hogy első emelet, élet, második, élet és a nagyok élete, harmadik, kreativitás, de asszem holnap majd úgy fogok állni itt ettől függetlenül, hogy azt sem fogom tudni, mi van. Sebaj. Ez legyen a holnap problémája. Előbb pedig kávé! - És ha alkalmasint én fogok a te kávédért rohangálni, akkor esetleg kösd az orromra azt is, hogy te hogyan fogyasztod.

music | outfit | bocsi, kifolyt a szemem, növeltem egyet a betűméreten xD <3



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Leda & Reginald    

Vissza az elejére Go down
 
Leda & Reginald
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Get more adventure :: Távol a világban :: Európa-
Ugrás: