HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Felix Cooper

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2014. Oct. 26.
Posztok száma : 60
Motto : Live life how you want & not how the others want you to! Age : 25 Titulus : The silent heartbreaker Foglalkozás : Tanuló Play by : Andrew Garfield
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Felix Cooper   2014-10-27, 2:31 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]Felix Cooper[You must be registered and logged in to see this image.]
Hangos csörgés nyilall az elmém legmélyebb zugáig, s valamiért úgy érzem, mintha az agyam ennek hatására kocsonyásodásnak indulna. Hosszú perceken át igyekszem felfogni, hogy mi is történik körülöttem, majd kezemmel bőszen tapogatni kezdem, az először még párnának vélt szőrös valamit. Aztán megharap! A párna, rohadtul a kezembe mart! A fájdalom elősegíti szemeim felpattanását. Látásom egy ideig igen csak homályos, majd idegtépően lassan tisztul ki. Egy jókora, fekete dög néz velem farkasszemet.
-Mi a… - Nyögök, miközben immár ülő pozícióban nyomom hátamat a falnak, ezáltal eltávolodva az ismeretlen állattól. Még a hely sem ismerős, nem hogy az élőlény. Megdörzsölöm a szemem, mire hangos röffenés a válasz. Apám! Ez egy disznó! Ismét megdörzsölöm a szemem, hátha ennek hatására eltűnik, de nem. A mázsás szörnyszülött, orrát felhúzva döcög az ajtó irányába. Nézem, ahogy tovatűnik. Elég bambán ahhoz, hogy értelmi fogyatékosnak nézzen bárki, aki nem ismer. Nem értek semmit sem! Az emlékeim egyelőre túl zavarosak ahhoz, hogy össze tudjam rakni a kirakóst. Becca! Szakítás! Alkohol… és útközben valahol elvesztettem a fonalat. A csörgés időközben abbamaradt. Nem az én mobilom volt, vagy a hívó fél feladta a harcot. Jobb is így! Lassan kimászok az ágyból, majd magamat végigmérve, kitör rajtam a frász.
-Hol van a ruhám?! – Szinte kétségbeesetten üvöltök, főleg, mert egy jókora tetoválás éktelenkedik a karomon. Félve nyúlok oda, s megdörzsölöm, minek hatására elkenődik. Hála az égnek! Jólesően felsóhajtok, de megkönnyebbülésem nem tart túl sokáig. Hangos, gyöngyöző női kacaj szűrődik felém. Én, egy nő, áltetoválás, malac, bokszer… Mit tettem? Végszóra meg is jelenik a szoba bejáratánál egy szőke, tipikus műmaca, két jókora szilikonnal dekoltázstájon. Lehetetlen! Ez az első gondolatom, több okból is. Először is, szeretem Beccát, és kizárt, hogy egy idegen nő ágyába bújjak a szakítást követő éjjelen. Másodszor, bár nagyon szexi a csaj, nem az én esetem és korban sem stimmel. Filózok, hosszú percekig, majd elkerekedik a szemem, mikor a nő tökéletes mása áll mellé.
-I…i..ikrek! – Dadogok, ami nem meglepő, hisz végérvényesen összezavarodtam. Ennek így már tényleg nincs értelme! Miért hozna haza két ilyen nő pont engem? Egyáltalán, ez az ő otthonuk?
-Jó reggelt kismackó! – Kórusban köszöntenek, olyan nyivákoló hangon, amit csak egy döglődő macska képes magából előcsalni, a fejem pedig egyre ritmusosabban lüktet. A gyomrom is felkavarodott, s talán kidobnám a taccsot, ha lenne mit. De nincs! Nagy ürességében, csupán korog egyet. Azt hiszem, a rókán is túl vagyok már, nem csak az Óperencián.
-Kik, kik vagytok? – Közelednek, én hátrálok, és még mindig úgy dadogok, mint egy rémült őzgida két hatalmas farkas előtt. Pedig ezek csak nők! Bonba nők, hiányos öltözetben. Hirtelen körbenézek, egyszer, kétszer, háromszor. Basszus, ezek örömlányok! Hatalmas sziklaként zuhan rám a felismerés.
-Hol van a ruhám? – Felbátorodva szögezem nekik a kérdést, mire hamar meg is kapom a választ egy hatalmas mosoly kíséretében. Várhattak volna vele, mert egyáltalán nem tetszik az új felfedezésem. Ruhám a sarokban, beazonosíthatatlan trutyival vegyítve.
-Remek! – Morgok magam elé. Ennél, már úgysem lehet rosszabb! Gondolom én, de hamar rájövök, hogy nagyon is lehet. A két lány eltávolodik egymástól, mint az a bizonyos tenger és köztük Noé lép a szobába. Bár kissé vadabb, mint a bibliában. Majd két méter, szakállas, tetovált fazon. Na, tessék, itt a strici is! Köpni-nyelni nem tudok. Ez már túl sok!
- Felkeltél végre kis barátom! – Lép közelebb, hogy lazán meglapogassa a meztelen hátam. Összerezzenek. Most vagy azért jött, hogy kiverje belőlem a szuszt is, vagy itt volt ő is egész éjjel. NEM! Abba bele sem merek gondolni! Soha többé nem iszom ennyit!
-Jobban érzed magad? Én mondom, találsz te jobb nőt is, mint az a Dolly, hidd el! Kidobott, nagy ügy! Mérföldekkel jobbat érdemelsz! – Kedvesen beszél, ami ismét meglepetéssel tölt el. De, Dolly? Miért beszél a halott kutyánkról?
-Figyelj…ő…ő…góliát! Nem igazán tudom, mi is történt, mármint, oké, szétcsaptam magam, aztán teljes sötétség! – Csak remélni merem, hogy a behemót nem csap le a megszólítás miatt, de fogalmam sincs arról, hogy hívják. Vagy egyáltalán ki is ő!
-Először húzz magadra valamit, aztán gyere a konyhába! – A kezembe nyom egy adag rongyot, vélhetőleg férfiruhákat, majd magamra hagy, kitolva a két ismeretlen csajt is. Durva egy éjszakám lehetett! Nagyon durva! Lehajítom a göncöket és félve nyúlok a sarokban lévő trutyihalmaz mellet heverő mobilom felé. Már akkor kiszúrtam, mikor először megállapítottam, hogy valami kéjbarlangban vagyok. Bekapcsolom a készüléket, s reménykedve meredek a kijelzőre, hátha írt nekem. De semmi, Becca még egy ártatlan üzenetet sem hagyott. Szerettem volna azt hinni, hogy csak egy rémálom volt az egész, vagy csak egy szeszélyes kijelentés. De semmi jele annak, hogy meggondolta volna magát. Borús ábrázattal öltöm magamra frissen szerzett új ruháimat. Pont passzol! Meglepő, főleg mert egy kétméteres díjbirkózó adta. Bár nem az én stílusom. Fekete farmer, egész jó, fekete, gallérján csillogó ing. Extrán langyosnak nézhetek ki! Bőrkabát! Szuper! Egy cseppet sem megy a rikító sportcipőmhöz, ami egyébként megúszta a dzsuva támadását, de mindegy. Már csak a pénztárcám hiányzik, de azt elnyelte a föld! Nincs mit tenni, megrohamozom a konyhát.
-Khm.. – Torokköszörüléssel hívom fel magamra a figyelmet, hisz elég furcsa jelenet tárul elém. A fószer egy széken terpeszkedik, jobb combján az egyik csajjal, miközben a másik a nyakát csókolgatva tol épp elé egy hamutálat. Tudtam, hogy ez egy ilyen mocskos hely! A malac már a cipőm nyálazza nagy odaadással, s mikor lépnék egyet, hangos röfögéssel adja tudtomra rosszallását.
-Bocs, de megmondanátok, hol vagyok és mi is történt tegnap éjjel? – Félénk kérdésem hatására három szempár szegeződik rám, s beáll a néma csend egy pillanatra. Végül mindannyian egyszerre kezdenek el magyarázni. Eleinte nagyobb katyvasznak tűnik a mondandójuk, mint az emlékeim, de lassan kihámozom a lényeget. Becca dobott, kiakadtam, elmentünk piálni pár haverral, aztán egy sztriptíz bárba. Nem tetszett a hely, látni akartam Dollyt, ezért elindultam visszafelé. Szerintem Dollyt Beccával keverik, máskülönben semmi értelme a dolognak. Szóval, elindultam Beccához és valahogy a godzilla night clubjában kötöttem ki. Belekeveredtem egy kisebb verekedésbe, ami vélhetőleg az egyik csaj miatt alakult ki. Most már értem, hogy miért fáj mindenem. Góliát, akit Jeffnek hívnak, kihúzott a biztos agyonverés jövőképéből. Egyébként roppant hálás hősiességemért és még a malacot is helyrehoztam, mikor hazaértünk, bármit jelentsen is ez. Szóval leköteleztem! Idáig nem is rossz, de akkor mit keresek kit? És hol az az itt? Tovább mesélnek…  Vetkőzés a pulton, sugárban hányás, két szék és egy ki sem merem mondani mennyibe kerülő pezsgőpiramis tönkrezúzása. Na és, az előző sztriptízbár neon feliratának eltulajdonítása! Ez mind a rovásomon volt többek között.  Végül azt is sikerült megtudnom, hogy egy izgalmas tricigli helyett, csupán azért kerültem ide, mert úgy szétütöttem magam, hogy azt sem tudtam fiú vagyok, vagy lány. Jeff meg, aki a night club tulaja egyébként, marha jó arcnak nézett és hazarángatott. Azt hiszem, valami anyagot is lőhettem talán. A lakásban folytatódott a party, helyre hoztam a malacot, aztán kidőltem. Szóval, senkit sem vittem ágyba, ráadásul összehaverkodtam egy tömeggyilkosnak kinéző vadállattal. Frankó!
-Kifizetem a károkat, csak nem tudom, hol lehet a tárcám! – Még nem dolgoztam fel teljesen az imént hallottakat. Mindez annyira nem jellemző rám! Ha Becca ezt látta volna! De nem látta, s ha mégis, bizonyára nem érdekelné a dolog. Szánalmas vagyok!
-Itt van! Már azon agyaltam, hogy felhívom az öreged! Úgy tűnt, a detoxban kötsz ki, de erős kis csávó vagy te! Igazi partyarc! – Felém repül a keresett tárgy, s bár ügyetlenkedve, azért elkapom. Másnapos vagyok, de iszonyatosan! Mégis kitisztul az elmém, mikor apámat emlegetik! Csak azt ne! Riadt arcot vághatok, mert vigyorogva nyugtatnak meg. Nem hívták fel! Hála az égnek! Bár, úgysem hiszem, hogy eljött volna. Mióta elvált anyámtól, csak a huszonéves kis csajok érdeklik. Undorító! Mert van mit a tejbe aprítania, azt hiszi, hogy ő a világ közepe. Nem jövünk ki jól! Kicsit sem! Anyám meg, ő sem jobb a faternál! Most is valahol Malajzia környékén nyalja-falja azt a hippi új férjét. Jó kis család! De Becca! Ő más volt, ő tényleg velem volt, amikor szükségem lett volna a családomra. De most, őt is elvesztettem! Üvölteni tudnék, de visszafogom magam, s nem csak azért, mert egyetlen mozdulatával szilánkosra tudna törni az előttem ülő fickó. Egy bő fél óra diskurálás után, azt is sikerült kiderítenem, hogy csupán pár utcányira van az egyetem innen. Legalább nem kötöttem ki a világ túl felén. Jeff megígértette velem, hogy majd alkalmanként benézek a clubjába egy kis csapatásra. Meg azt is, hogy ha bármi gond van, hozzá fordulok. Egész normális, ha az életvitelét és a külsejét nem vesszük figyelembe. Igazából nem hiszem, hogy nagyobb gondom is lehet annál, mint hogy a szeretett nő csak úgy lapátra tesz, minden ok, vagy előzmény nélkül. Ebben persze még ő sem tud segíteni. Hulladéknak érzem magam, azon túl, hogy az önbecsülésem valahol a föld alatt száz méterrel fetreng. Késő délután mászok vissza ideiglenes lakhelyemre. Nagy ívben letojom, hogy ki lát és miket pletykálnak rólam. A szobám épp olyan rossz állapotban van, mint én. Ez sem érdekel! Túléltem a tegnap éjszakát, most alszom pár órát, aztán talán ismét meglátogatom a feledés segítő üvegek alját!
Üdv, a nevem Felix Cooper, 22 éves vagyok, 1992. Mar. 05.-én, Angliában láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem angol. Jelenleg diák vagyok és a Dunant House csoportba tartozom. Andrew Garfield arcát vettem kölcsön.
Jellem
Hogy milyen a jellemem?
Ez nagyban függ attól, hogy kit kérdezel.

Ha apámat, akkor én vagyok a nagy és erős örökös, akinek semmi szüksége sincs másokra, hisz egyedül is könnyedén a csúcsra tör. De nem túl jó szakmát választottam! A jog, az illene hozzám igazán! De legalább közel kitűnővel végzem majd el az állatorvosit és ez is valami. Végül úgyis az ő cégét fogom átvenni. Hiszi ő! Sajnos ő épp annyira makacs ember, mint én, ezért még nagy csaták elé nézünk ez ügyben. Ki nem állhatom, s néha úgy tűnik, hogy ő sem bír engem különösebben. A bátyámat imádta! Tökéletes volt, nagydarab él focista, aki gazdaságtannal tömte a fejét két meccs között. De ő, már nincs köztünk! A tökéletes fivérem, három éve halt meg túladagolásban. Azóta ez a családom fekete foltja. Vagyis csak apámé, hisz féltestvérek voltunk. A faterom nem szereti az idősebb nőket, ami azt jelenti, hogy ha a feleség elérte a max 35. életévét, akkor bizony szigorúan le kell váltani. Anyámmal is ez történt. Képtelen arra, hogy észrevegye, én nem vagyok olyan, amilyen Adam volt.

A másik oldalon pedig, ott van az anyám. Szerinte tökéletes szakmát választottam, de túl merev vagyok. Többet kéne lazítanom, ami alatt remélem, nem azt érti, hogy üljek be pucéran egy rakás hippi közé, egy csokor bandzsát szorongatva. Merthogy erre is rá akart venni egyszer. Mióta apám kidobta, teljesen megőrült. Még Becca sem tetszett neki igazán, pedig nála tökéletesebbet, el sem tudtam volna képzelni magam mellé. Lehet, hogy gyér a képzelő világom.  Szóval, ilyen vagyok szerintük, de soha sem akarták behatóbban megismerni a saját gyereküket.

Határozottan nem vagyok vezető típus. Mármint egy cég kormányzása nekem sok lenne. Nem szeretek csalódást okozni az embereknek. Egyébként is imádom a szakmát, amit választottam. Állatokkal dolgozni, ez volt a nagy vágyam Dolly halála óta. Ő egy hatalmas bernáthegyi volt, s egyben a legjobb barátom is gyermekkoromban. Mikor elpusztult, akkor döntöttem el, hogy állatorvos leszek, s többé, soha senkit sem veszítek el. Persze, ez nem ilyen egyszerű, erre hamar rájöttem.

Túl merev volnék? Tisztázzunk valamit! Nem azért jók a jegyeim, mert órákig magolok, csupán odafigyelek. Számomra ez nem csak kötelesség, hanem hobbi is egyben. Azt pedig végképp elutasítom, hogy magányos típus lennék. Nem vagyok az! Utálok egyedül lenni, számomra kell egy biztos pont, ahová tartozhatok. Ez volt Becca, de most, nem tudom, hogy mi lesz. Kedves vagyok és nyílt többnyire. Nem félek a konfliktusoktól, sőt, ha rossz napom van, én magam gerjesztem őket. Csak attól tartok, hogy a végén ez történik! Ami most is! Hogy egyedül maradok. Persze ezt nem mutatom, vagyis igyekszem nem világgá kürtölni érzelmi defektemet.  Hűséges típusnak vallom magam, nem lógok a partnerem nyakán, de ragaszkodásom azt hiszem nyilván való. Ebből kifolyólag az is tudható, hogy jó messze állok egykori testvérem hírnevéhez képest. Neki szinte az össze lány megvolt a saját évfolyamából állítólag. Mit is várhatna az ember egy focistától? Néha lúzernek érzem magam, mikor felemlegetik. Aztán rájövök, hogy jobb nekem így. Vagyis jobb volt, amíg volt valakim.  Lévén, hogy őszinte vagyok, mikor alapvetően megtehetem, mert néha azért nem árt füllenteni, ezt be is vallom. Meg azt is, hogy olykor kissé pimasz és arrogáns is tudok lenni. Ismerem magam jól, de alapvetően még így is a „jó” emberekhez sorolom magam. Ott segítek, ahol kell. Persze csak ha megkérnek. Magamtól meg nem mozdulnék, ha nincs rá okom.  Szerencsére mindig akad valaki, aki noszogat. Ha más nem, a Dunantosok elkapják a grabancom, persze nem szó szerint. A buliktól és esetleges hülyülésektől sem zárkózom el, sőt, szeretek erős oszlopa lenni a társaságnak ilyen ügyekben, de csak mértékkel. Kivéve, ha valami igazán bánt, ilyenkor elvetem a sulykot.
Külső
183 centiméter magas vagyok, ebből is látszik, hogy tökéletesen beleolvadok az átlagba. Testfelépítésem sportos, nem rendelkezem hatalmas izmokkal, inkább szálkás vagyok, de anorexiásnak sem nézne senki. Szóval, átlagosan sportosnak jellemezném magam, ha kéne. Dús, barna hajam van, és még fésülködni is szoktam. De tényleg! Amikor megtalálom a célszerszámot. Amikor nem akkor meg marad a kezem, esetleg egy csipetnyi zselé. Megsúgom, néha több is! Szemeim sötétek. Mogyoró barnák, egy csipetnyi megnyugtató arany fénnyel ötvözve, már amikor jó kedvemben találnak. Mikor nem, akkor meg szinte fekete mélységben tündökölnek. Egyszer egy csaj azt mondta, tiszta Edwárd vagyok. Aztán, mikor rájöttem, hogy ki is az, totálisan kiakadtam. Nem vagyok önimádó, de ezt még én is kikérem magamnak! Bár igaz, hogy a bőröm világos, néha túlzottan is. Mehetnék szoliba, de inkább lerágom mindkét karomat. Az ilyesmit meghagyom a plázaimádó cukor nyusziknak. Én meg, nos, még a borotválkozást is rendszeresen elhanyagolom, ezért szinte minden másnap borostás az arcom. Beccát nem zavarta, vagyis, soha sem panaszkodott erre a hanyagságomra. Legalább tusolni naponta szoktam. Öltözködésem nem túl változatos. A farmereim száma igen magas, amiket egy-egy laza inggel, pólóval és esetleg bőrkabáttal szoktam hordani. Nagyjából ennyi, persze pár öltöny és zakó is lapul a gardrób alján, de egy végzős diák esetében, ez már nem túl meglepő. Meg ugye a melegítők, nos, a szivárvány majdnem összes színében. Ebből látszik, mennyire hanyagul tudok vásárolni. Cipőből torna és edzőcipő. Igen, sokszor még öltönyhöz is, bár annak a nadrágját is előszeretettel cserélem farmerre.  Karkötőből bőr, amit még a bátyámtól kaptam. Napszemüvegből pedig, bármennyi, pont, mint órából. Ezeket előszeretettel hordom.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott ❅ logic princess

Elliott ❅ logic princess
Csatlakozott : 2012. Apr. 22.
Posztok száma : 496
Motto : “She captured a feeling, sky with no ceiling, the sunset inside of a frame.” Age : 23 Titulus : sweet as cinnamon Foglalkozás : bolondgomba Play by : Emma Stone
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Felix Cooper   2014-10-27, 7:11 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education

Ha eltekintek attól (vagy sikertelenül megpróbálok eltekinteni attól), hogy mennyire leköteleztél a karakter megalkotásával, akkor is azt kellene mondanom, hogy levettél a lábamról…(: Csodás, részletekbe menő leírások, szép bő lére eresztett, szórakoztató, és ugyanakkor a keserves helyzetet meglehetősen jól visszaadó ET, el leszünk kényeztetve Beccával szuper játékokkal, úgy érzem :3 Szaladj, vedd fel a játékfonalakat és boldogíts minket minél tovább, hogy mi is boldogíthassunk téged!
[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

abbey mount
institute for higher education


[You must be registered and logged in to see this image.]
(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down
 
Felix Cooper
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» James Jeffrey Cooper (kapott karakter)
» Adam Cooper
» Felix Hasting

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Dunant house-
Ugrás: