HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Felix & Jasmine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2012. Aug. 21.
Posztok száma : 68
Motto : Be young, be dope, be proud Like an American. Age : 22 Titulus : she's a silver lining, lone ranger riding through an open space Foglalkozás : diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Felix & Jasmine   2014-11-30, 11:52 pm


- Én ezt nem hiszem el! – úgy viharzok be a Dunant társalgójába, mintha legalábbis egy személyben érkező kitörni készülő vulkán, tornádó, vihar és még földrengés is lennék. Nem mondom, ez a leírás meglehetősen jól passzol a jelenlegi lelkiállapotomhoz, mert ha azt mondom, hogy a sok az már tényleg sok, akkor nem írom le megfelelően, hogy mit is gondolok én ma a világról. Mióta kiderült, hogy egy iskolába járok az ikernővéremmel, aztán meg számomra derült ki, hogy anyám férjhez megy valami milliárdos szállodalánc tulajdonoshoz, hirtelen meglehetősen érdekesnek kezdett találni a brit média. Nem egészen értem miért, hogy őszinte legyek, az elmúlt húsz évben a születéseim utáni hónapokat leszámítva egyetlen egyszer találkoztam az én drága, divattervező anyámmal, tavaly nyáron, és azóta még telefonon sem értekeztünk. Ami tudom, hogy sokak szerint bizarr, de úgy érzem, nem nekem kéne keresnem őt, és egyébként is… nem akarom keresni. A biológián kívül semmi közünk nincs egymáshoz, amikor hagyta, hogy apám távozzon az életéből, velem együtt, akkor meghozta a maga döntését, én pedig most meghozom a saját döntésemet… nem akarok részese lenni ennek a cirkusznak.
Csak hogy engem erről senki sem kérdezett meg. Egy ideig tudtam tolerálni, hogy újságírok leselkednek rám az udvaron, a menzán, a könyvtárban, a Dunantos jótékonysági esteken, elviseltem, hogy összehasonlítanak Jessicával, azon röhögnek, hogy láthatóan engem nem érdekel úgy a divat, mint a nővéremet, köszörülték a nyelvüket sok mindenen, de eddig lenyeltem minden békát, és úgy döntöttem, odáig se alacsonyodok le, hogy tudomást vegyek róluk, nem hogy kiboruljak (kivéve néha, amikor egyedül voltam a szobámban).
Most azonban kiborult a bili - Én ezt nem bírom tovább elviselni – közlöm a balszerencsés Felixszel olyan hangon, mint aki éppen ölni készül; mert hogy vele szemben vágódom le egy fotelre, és dobok egy rohadt szennylapot a kávézóasztalra, amit ma találtam a saját tetves leveleim között - Miért kell az embereknek más dolgába ütni az orrukat? És miért kell ilyen elviselhetetlenül taplónak is lenniük ráadásul? – szegezem neki a kérdést, mintha tőle várnám a megoldást minden problémámra, vagy mintha egyáltalán elvárható lenne, hogy tudja, miről is beszélek pontosan. Vagy mintha olyan lány lennék, aki kiborul, és másokat traktál a problémáival... remek, hivatalosan is kezdek kifordulni magamból.


Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2014. Oct. 26.
Posztok száma : 60
Motto : Live life how you want & not how the others want you to! Age : 25 Titulus : The silent heartbreaker Foglalkozás : Tanuló Play by : Andrew Garfield
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Felix & Jasmine   2014-12-08, 6:57 pm


Jasmine & Felix
❛❛Nők: hagyni kell, hogy kibalhézzák magukat, és utána megy minden a régi kerékvágásban.❜❜



Words: 508 ✦ note:  Bocs, hogy csak most!

Tekintetem a Dunant ház társalgójának ritka ocsmány tapétájára tapad. Nemrégiben még a szobámban ültem, nemrégiben még nyugodt életem volt, nemrégiben Becca lefoglalta a szabad időmet.  Aztán szakítottunk, s most, hogy felszabadult némi időm, kedves jelenlegi otthonom elnöke úgy rám szállt, mint méh a mézre. Nem szeretek méz lenni! Igaz, azt a hétvégi kiruccanást élveztem, de ez nem ok arra, hogy ismét ilyesminek tegyem ki magam. Ezért lapulok egy kényelmetlenül süppedős, hatalmas fotelban. Sunyulok, nehogy meglásson a rémek réme és elrángasson valami jótékonysági szarságra. Faith és Grace, nem is tudom, hogy melyiktől tartsak jobban. Az egyik kutya, a másik eb! Én meg mindig megszívom, ha a szemük elé kerülök. De most, megtaláltam a tökéletes helyet, a tökéletes álcát. El sem bújtam igazán és ez ebben a fergeteges! Szem előtt vagyok, és próbálok úgy kinézni, mintha nagyon várnék valakire. Végtére is egy elfoglalt végzős vagyok! Most is rohanok, amint ideér senki, akit várok, de addig is marad a bámulás, smúzolás az ismerősökkel és pár óra jóleső szundikálás. Mert így él egy elfoglalt végzős! Lejjebb csúszva ásítok egyet, majd vigyorogva intek a mellettem elhaladó elsősök csordájának. Idén nagy a felhozatal! De mintha egyre rosszabb lenne a színvonal. Szemrevételezem néhányukat, de aztán egy forgószél vonja el a figyelmem. Egy hatalmas tornádó, aki már szinte eltorzult arccal ront be az ajtón, s egyenesen felém vágtat. Ajaj, Jasmine látszólag kitörni készül! Egy másodpercig latolgatom, hogy lóghatnék meg, de ez esélytelennek bizonyul. Már le is huppant a szépséges barna hajú trópusi ciklon a szemközti bútordarabra. Harsány hangja és az asztalra csattanó magazin között, az utóbbi vívja ki a figyelmem. Csak egy röpke pillantást vetek rá, mire utálkozó fintorba rendeződnek a vonásaim. Kapkodva kényszerítem a helyére minden apró jellegzetességem. Ismerem az ilyen szennylapokat, nagyon is! Apám minden második ilyen ocsmányságban ott díszeleg mióta elváltak anyámmal. Persze nem a vagyona, vagy a munkája az, amit rendszerint darabokra tépnek, hanem a nőügyei. És ez még a jobbik eset. Mikor az én képem is ott virít az épp, hogy nagykorú „leendő” mostoha anya jelölt mellett, akkor van gáz! Ezért meg sem veszek már ilyesmiket.
-Mert az emberek nagy része kíváncsi, szemét és kárörvendő! – Egyetlen mondatban választ adok a kérdéseire, majd feltornázom magam és előre dőlve, kíváncsian fürkészem a lányt.
-Mesélj! Mi borított ki ennyire? Vagy inkább találgassak? A család? – Első körben ráparancsolok, hogy meséljen, majd némileg kedvesen szegezek neki egy kérdést, végül pedig teljesen együtt érzően fejezem be a dolgot. Konkrétan nem tudom, hogy mi a gond, de azt nem nehéz észrevenni, hogy valami igen csak kiakasztotta.
-Ne olvass ilyen szennylapokat! Az újságíróknál csak a lesifotósok rosszabbak! Tavaly készítettek rólam egy képet az állatok világnapján. Épp egy általános iskolás lánynak meséltem a macskatartásról. Azt hozták ki belőle, hogy olyan pedofil vagyok, mint az öregem! – Komolyan mesélek, majd játékos grimaszba húzom az orrom, végül elmosolyodok. Nem borított ki az a cikk, inkább viccesnek tartottam. Hogy ennyire nyomorékok legyenek! Ha nincs hír, kreálunk egyet, bravó! És most gondolatban megtapsolom magamat is, hisz a kis történetemmel a forgószelet akartam felvidítani. A dolog megtörtént, igaz, de úgy tűnik, hogy annyira nem is vicces.







Whatever makes you happy, just don’t give up on it! And if you don’t get it, it means you might get something better.

Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2012. Aug. 21.
Posztok száma : 68
Motto : Be young, be dope, be proud Like an American. Age : 22 Titulus : she's a silver lining, lone ranger riding through an open space Foglalkozás : diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Felix & Jasmine   2014-12-13, 2:16 pm


- Utálom az embereket – közlöm még olyan hangnemben, hogy ezt senki, véletlenül se vitathassa, aki akár csak a hallótávolságom szélén tartózkodik, és nagyjából vörös ködben élem meg Felix első hozzám intézett szavait, mert túlságosan is leköt az, hogy ezen állítás mérhetetlen igazságtartalmával kínozzam magam. Tényleg. Mostanában az emberi faj, mint olyan, erőteljesen kezd leszerepelni a szemem előtt, és szinte minden nap emlékeztetnem kell magam arra, hogy nem minden létező ember áll egy csótány szintjén, mert sajnos sokkal kevesebb normális egyeddel találkozom, mint embernek álcázott csúszómászóval. Természetesen a családom (mármint a tényleges családom) és a barátaim most is kivételt képeznek, s noha eddig úgy gondoltam, hogy a barátaim száma teljesen normális, a taplók áradatának tömegében meglehetősen kis csapatnyi túlélőnek érzem magunkat… ami lehangoló. Lehangolt vagyok. És dühös. És utálok ilyen lenni…!
- Ők nem a családom – sóhajtom ellenségesen, ami természetesen megint csak nem Felixnek szól, hanem a becses jó anyámnak (akitől a világon semmi mást nem örököltem vagy kaptam, mint az életemet és a génjeimet, és nekem ne mondja senki, hogy ezért kéne olyan marhára hálásnak lennem, hiszen nem egyedül hozott össze, hogy gratulálni kelljen neki), és a Jessica Stanleynek nevezett természeti csapásnak. Felőlem csinálhatnak, amit akarnak, de mi lenne, ha azt nem vetítené rám mindenki ezen a tetves földkerekségen?
- Hát ez felháborító – közlöm gondolkodás nélkül Felix példázatára, és egy pillanatra már nem csak magamat, de őt is sajnálom. Szar ez az egész, ahogy van, kérem szépen. A gondok ott kezdődnek, hogy sosem értettem, miért szeretnek emberek mások magánéletében turkálni. Szerintem ez gusztustalan és ízetlen dolog, és alapjaiban rázza meg az emberekbe vetett hitemet… idén már sokadszorra. Azt hiszem most szakadt el a cérna - Most éppen sikerült belekeverni a többieket is. A hatodik oldalon Fred teljesen felháborodott képe mered vissza rám, Melodyt pedig három napig üldözték a kampuszon, csak hogy kisajtoljanak belőle rólam valami sztorit, nem sikerült, ezért persze kitaláltak egyet. Az agyamat dobom el. És szegény csaj, még ő érzi magát szarul, pedig semmit sem csinált. Nem hiszem el… - bököm aztán ki megint fancsalian dühös képpel, hogy éppen mi a napi sztori. Ez már szerintem tényleg a legalja. Csak ne kiabáljam el, mert a végén kiderül, hogy még mindig lehet rosszabb. Alig várom, hogy megunjanak és rájöjjenek, nem várható nagy családi összeborulás, de drasztikus családi drámák sem, mert én továbbra is szeretném elkerülni az anyai oldalon felsorakozott embereket.


Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2014. Oct. 26.
Posztok száma : 60
Motto : Live life how you want & not how the others want you to! Age : 25 Titulus : The silent heartbreaker Foglalkozás : Tanuló Play by : Andrew Garfield
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Felix & Jasmine   2014-12-19, 9:24 pm


Jasmine & Felix
❛❛Nők: hagyni kell, hogy kibalhézzák magukat, és utána megy minden a régi kerékvágásban.❜❜



Words: 522 ✦ note:  Bocs, hogy csak most!

-Ez esetben tekints rám főemlősként! – Mormolom a nem létező bajszom alatt, de kötve hiszem, hogy ez feltűnik a lánynak. Utálja az embereket! Hát legyen! Egyes egyedeket én sem szívlelek, de őt éppenséggel igen. Ha ahhoz, hogy ez jelen esetben is viszonzott legyen, csimpánzzá kell válnom, rajtam ne múljék a dolog. Ők legalább nem kerülnek diliházba, ha szarral dobálóznak. Az is valami! Életcélnak nem egy világrengető dolog, de pont ma, nem vagyok telhetetlen. Úgysem érzem teljesnek az életem a Becca dolog óta. Valami hiányzik! Régebben imádtam szólóban nyomulni, csajozni, bár ezt sokan ki sem néznék belőlem. Aztán megismertem őt és, úgy is fogalmazhatunk, hogy nagyjából megkomolyodtam. Már ami a kapcsolataimat illeti. Nem csak szerelmi, baráti téren is. Régebben elmenekültem az épp kikészülőben lévő ismerőseim elől, s bár most is eszembe jutott ez az opció, mégis maradtam. Sok esélyem sem volt az elosonásra, de lényegtelen. Itt vagyok és kattog az agyam, akár egy rozsdás gőzgép. Mivel csillapíthatnám egy lány idegrohamát? Szexel? Ez a jelen esetben kizárt! Édesség? Nincs nálam! Maradnak a szavak. De mit kéne mondanom?
-Sajnos azt nem te döntöd el! Ha lehetne, én is lecserélném őket! Sőt, még talán veled is cserélnék, ha nem találnám ijesztőnek az ikerséget! – Próbálok normál, kicsit viccelődő hangot megütni, hátha ezzel kicsit csillapíthatom a haragját. Nem nagyon megy! Nem vagyok jó ebben! Nem szoktam nőket vigasztalni. Jó, Beccát igen, de nem hiszem, hogy Jasmine jó néven venné, ha úgy próbálnám megnyugtatni, ahogy régen az exem. Inkább mesélek neki egy kínos sztorit magamról, hátha az segít. Aztán rájövök, hogy a második próbálkozásom is egy mocsok nagy kudarc. Inkább csendesen hallgatom a magyarázatát, közben tovább agyalva a nagy megoldáson, ami csak nem akar bevillanni. Felix, te barom!
-Melody túl érzékeny! – Jegyzem meg egy legyintéssel a dologra. Erre felé elég sok a firkász, ezért a legtöbbünk már az első pár hét után megszokja a sok hülyeséget, ami dől belőlük. Aki meg nem, az előbb vagy utóbb megszökik. Ez a két opció van és ez így is marad, amíg befolyásos emberek gyerekei is lézengenek a kampuszon. Tehát örökre!
-Nyugodj meg! Sokkal szebb vagy, ha mosolyogsz, mert mérgelődés közben olyan furán ráncolódik a homlokod! Így pocsékul fogsz mutatni a képeken! – Baráti cukkolódásba kezdek, hogy aztán hirtelen ragadjam meg a kezét, hogy felugorva magamhoz rántsam. Persze hátsó szándék nincs bennem most sem, de ezt mindenki tudja, aki ismer minket. Aki meg nem, az elmehet a sunyiba! Csupán egy baráti, félig meddig csiklandozós, mosoly előcsalogató ölelésben részesítem.
-Mosolyogj, különben a minket összeboronáló cikk képei pocsékok lesznek! – Súgom a fülébe majd nevetve engedem el és lépek hátrébb, hogy újra a fotelba dobhassam a lusta testem. Mindezek után, még huncut mosollyal az arcomon, hívom magamhoz közelebb a kezemmel.  Persze most is hülyülök, de azt hiszem, ezt páran nem értik. De mint jelenlegi főemlős, akár meg is dobálhatom őket ürülékkel. Vagy nem?
-Jane, én lenni Csita! Csita szereti Jane! Jane nem lenni szomorú kedvemért? – Arcom komoly, hangom halk, szemeim viszont biztosan élénken csillognak a játékosság hatásaképp. Ez a kis szösszenet, egész jól jellemzi a kapcsolatunkat. Gyerekességünk határtalan, pedig immár csak egy arasznyira van, az a bizonyos felnőtt kor! Remélem legalább pár viharfelhőt sikerül elüldöznöm a ciklon közeléből.








Whatever makes you happy, just don’t give up on it! And if you don’t get it, it means you might get something better.

Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2012. Aug. 21.
Posztok száma : 68
Motto : Be young, be dope, be proud Like an American. Age : 22 Titulus : she's a silver lining, lone ranger riding through an open space Foglalkozás : diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Felix & Jasmine   2014-12-25, 6:33 pm


- Ez nem kérdés, Felix, hogy te majom vagy, egy nagyra nőtt csimpánz… - érkezik a riposztom gyorsan, de talán nem sértően gyorsan, na meg egyébként is, azt hiszem az efféle kis kötelező csipkelődés bőven belefér a barátságomba Felixszel. Egyébként sem barátozom olyan emberekkel, akik nem veszik a poént, meg akik minden apróságon megsértődnek. Az olyan emberekkel nem tudok mit kezdeni és nincsen hozzájuk türelmem sem - Hidd el, nem csak az ikerség miatt nem akarsz cserélni velem… - sóhajtom fintorogva, komolyan mondom, semmi gondom nem volt a kiutalt családommal, amíg nem ismerkedtem meg a család másik felével is. Tökéletesen jól megvoltam otthon, Orlandóban, nem hiányzott nekem se az anyám, se az ikrem, se az angol bulvársajtó tapintatlan nyomulása. A vicc az egészben az, hogy önmagában se Jessica, sem én nem vagyunk hírességek. Semmit sem tettünk le az asztalra. Hiába hiszi azt az ikrem, tényleg nem. Az anyja tett le valamit az asztalra. Meg apám. De apám miatt még soha nem kerültem ilyen helyzetbe, szerencsére a művész-világ teljesen más, mint a divatmániások felszínes, pletykaéhes társasága. Mondhatom, jó iskolát választottam ki apával együtt… ha mondjuk… nem is tudom, Norvégiába jöttem volna tanulni Európába, akkor megúszhattam volna ezt az egészet, de most már késő bánat. Nem tehetek mást, mint hogy kivárom, amíg vége lesz ennek az egésznek. Csak nem tudom mikor lesz vége. Anyám esküvőjéig biztosan nem. Aztán jönnek a mézeshetek. A gyermekáldás. Vége lesz egyáltalán valamikor? Próbálom távol tartani magam a dolgoktól, de úgy látszik az sem használ teljesen.
- És ha az? Hadd legyen érzékeny, nem kellene ilyesmihez bármi közének is lennie – dohogom kitartóan, mert az az érzésem, hogy a legtöbben a Dunant házban nem azok a fajták, akik megszokták volna a pletykalapok turkálását. Itt jelentősen kevesebben vannak apuci kedvenc kislányai, meg a milliárdok örökösei, főleg a Kingsley-hez képest. A következő szavaira, vigyorra húzom a számat, de szerintem inkább vicsor lesz belőle, amivel valószínűleg Felix is egyetért, mert a következő pillanatban már azon kapom magamat, hogy egy mozdulattal ránt fel ültő helyemből - Ugyan, direkt arra hajtok, hogy szar fotókat készítsenek rólam, hátha akkor kevésbé vagyok érdekes, de ez a taktika sem jó, meg az sem, ha túl jól nézek ki, mert akkor meg hirtelen imádni is kezdenek – morgom valahova Felix vállának címezve mérsékelt lelkesedéssel fogadva az ölelést, ugyanis az a baj, hogy ha így ölelget, akkor nem tudok tovább mérges pulykát játszani, pedig ki kell engednem valakinek a dühömet, vagy záros határidőn belül fel fogok robbanni.
Visszazuhanok aztán Felix mellé, majdhogynem ráborulva, de aztán odébb csúszok csak annyit, hogy a vállára hajthassam a fejemet egy nagy ásítás kíséretében - Csita fiam, te teljesen zakkant vagy – jelentem ki, és így legalább nem látja, hogy mosolygok, úgyhogy fújhatok még egy utolsó dühöset, mielőtt felegyenesednék és felhúznám a lábaimat törökülésbe - Oké, nyertél, elég ebből. Mesélj valamit te, mi a helyzet?


Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2014. Oct. 26.
Posztok száma : 60
Motto : Live life how you want & not how the others want you to! Age : 25 Titulus : The silent heartbreaker Foglalkozás : Tanuló Play by : Andrew Garfield
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Felix & Jasmine   2014-12-27, 1:57 pm


Jasmine & Felix
❛❛Nők: hagyni kell, hogy kibalhézzák magukat, és utána megy minden a régi kerékvágásban.❜❜



Words: 582 ✦ note:  Bocs, hogy csak most!

-De legalább, a legsármosabb csimpánz a környéken! – Flörtölősre veszem a figurát, a mosolyom is átrendezem, sőt, még egy kacsintást is megengedek magamnak. Más kapásból félreértené. Sőt, talán van is körülöttünk olyan, aki ezt teszi épp, de tudom, hogy Jas nem tartozik közéjük. Ő ismer, és szinte motivál is a hülyeségre. Talán ezért vagyunk ennyire jóban. Kihozzuk egymásból az ősi ökörség szikráját. Ez persze nem gond, sőt, részemről eléggé szórakoztat a dolog. Persze megeshet, hogy egyszer már nem lesz ennyire happy egy-egy találkozás. Ha felszed egy izomagyú, féltékeny focistát, aki kiveri belőlem a lelket is, ha bármi kétértelmű megjegyzést teszek Jas irányába. Na, azt jócskán megszívnám! Bár van rajtam egy cseppnyi izom, azért távol állok egy utcai harcos szintjétől. És még halhatatlanná tevő köpenyem sincs! Vagy az láthatatlanná tevő köpeny volt?
-Alapvetőleg, de! Az ikerség számomra… félelmetes! Mármint, ha találkoznék valakivel, aki pont úgy néz ki, mint én, bizonyára megpróbálnám agyonverni. Nem azért mert kegyetlen vagyok, csak kitörne tőle a frász! Mint valami istenverte klón! A klónok mindig gonoszak, kivétel nélkül! - Most nem viccelődök, s talán ezt a vonásimból is képes kiolvasni. Én tényleg parázok az ikrektől. Mint egy klón hadsereg! Valami ufók, vagy mik! Ha tudtam volna, hogy Jasből is kettő van, mikor megismerkedtünk, tuti elkerültem volna. De megkedveltem, mire kiderült a nagy titka és voltaképpen nincs is gondom az ikerséggel, amíg nem látom őket együtt. Mert olyankor aztán kiver a víz! Más férfiak oda lennének egy édes hármasért egy ilyen szexi ikerpárral. Én inkább felkötném magam! Hogy miből ered ez a szorongásom? Passz!
-Te is túl érzékeny vagy! – Furcsa pillantással mérem végig. Ha nincs nála ünnepnap, lehet, hogy szimplán megzakkant.  Az nem is lenne meglepő, végtére is egy Dunantos cicáról van szó! Nem, inkább kis tigrisről. Egy szórakoztató kis tigrisről, aki talán egy pillanat múlva széttép azokkal a hófehér fogaival. Nem kéne kötözködnöm vele, mikor ilyen lelki viharban van épp. Fogd vissza magad, ha élni akarsz! Inkább, hogy csitítsam a vihart, kezénél fogva magamhoz rántom, hogy aztán hatalmas csiklandozós ölelésben részesítsem.
-De most egy sármos csimpánz ölelget! Ebből sehogy sem lesz szar fotó! Ideje mosolyogni hercegnő! A csimpánz és a királylány! Ez lesz a holnapi címlapokon! Azt taglalják majd, hogy milyen sűrűn szoktuk kurkászni egymást! Bolhák…nyammm! – Vigyorgok, de ezt ő persze nem láthatja egészen addig, míg vissza nem huppanok a helyemre. Még akkor is büszkeség tölt el, mikor feje a vállamra billen. Sikerült! Mármint úgy tűnik, hogy valamennyire lenyugtattam egy igazi tornádót! Fantasztikus vagyok ma!
-Jane, Csita nem csak téged szeret, hanem bolháid is! – Jelentem ki komolyan, majd kezem a hajába túrom, mintha kivennék onnan valamit, aztán az ajkamhoz emelem a képzelt bolhát.
-Nyami! Nincs is jobb a lakóidnál! – Gyengéden megsimogatom a feje búbját, épp úgy, ahogy egy felnőtt teszi, ha megdicsér egy gyereket. A forgószél törökké avanzsált. Egy basává! Én meg, kényelmesen hátra dőlök, kezem a támlára dobva. Igaz, így épp Jas háta mögé kerül, de nem hiszem, hogy ez túlzottan zavarná.
-A helyzet? Mármint azon kívül, hogy Becca fényévekkel ezelőtt kidobott, a hétvégét meg egy csapat elsős és egy tündér társaságában töltöttem? Hát nem sok… - Tömören és velősen összefoglaltam az elmúlt idők eseményeit, persze azt nem hangoztattam, hogy épp az exem szobatársára gerjedek. Nem mintha Jas nem venné magától is észre idővel. Túl jól ismer!
-És veled? Megtaláltad már a herceged? Mond, kit kell elvernem, ha nem hordoz a tenyerén? ! – Most már csak félig meddig bohóckodok, merthogy evidens, hogy kiállnék mellette még akkor is, ha én csak egy Csita vagyok, s egy Godzilla lenne az ellenség.









Whatever makes you happy, just don’t give up on it! And if you don’t get it, it means you might get something better.

Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2012. Aug. 21.
Posztok száma : 68
Motto : Be young, be dope, be proud Like an American. Age : 22 Titulus : she's a silver lining, lone ranger riding through an open space Foglalkozás : diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Felix & Jasmine   2015-01-03, 11:46 pm


- Fúj, hol az egód, Csita, csak nem az égben kellene keresni? – kérdezem élcelődve, de vigyorogva, és könnyedén Felix karjába boxolok. Tényleg könnyedén. Ha akarok, egy nőhöz mérve egész tisztességeset tudok ütni, de a barátaimat nem szokásom agyonverni, az ilyesmit másoknak tartogatom. Kár, hogy ha az újságírókat verném meg, annak nem elég, hogy egy kiadós per lenne a vége, hanem egy szalagcím is, és el sem tudom dönteni, a kettő közül melyikre vágyom a kevésbé. Összességében pedig természetesen egyik sem hiányzik perpillanat az életemből, szóval sajnos ilyen módon sem tudom levezetni magamból a feszültséget, ami minden egyes reggelre mintha visszahízna belém. Legalábbis olyankor, amikor újságot látok, biztosan, de baromi nehéz elkerülni ezt a sok szennyet, főleg, hogy egyesek imádják az orrom alá is tolni a kedvenc cikkeiket rólam. Tényleg nagyon rühellem ezt az egészet…
- Nekem aztán ezt nem kell ecsetelned… - mondom sóhajtva, és azonnal sajátos fintorba torzul az arcom, amikor kötelező jelleggel visszaemlékszem életem első találkozására Jessicával. Ha nincsenek ott a szüleink is, szerintem én is megpróbáltam volna agyonverni a csajt. Mondjuk még mindig agyon akarom verni, lehet előbb-utóbb sort kellene már kerítenem erre a dologra, következmények ide vagy oda… - Jessica igazi gonosz klón, a szépséghibája csak annyi a dolognak, hogy ő az idősebb, hogy rohadna meg, vagyis technikailag én vagyok a klón és ez elég szomorú… de attól még elhiheted, hogy én is valahogy így érzem magam – és mondanom sem kell szerintem, hogy ez nem tölt el éppenséggel gyönyörűséggel.
- Hát ezzel sem vádoltak még meg – nézek egy kicsit szúrósan Felixre, mert kicsit mindig is büszke voltam arra, hogy mivel az apámmal nőttem fel, nem voltam olyan női értelemben vett hisztérikus kamasz lány, és most sem tartom magam rettenetesen lányos lánynak. Mármint persze, igényes vagyok a megjelenésemre valamilyen szinten, de nem halok bele,  ha nem érek rá sminkelni reggelente, vagy ha nem szögegyenes a hajam, és az indokolatlan hisztik is távol állnak tőlem szerintem. Na meg… sokkal inkább kegyetlenül őszinte alkat vagyok, mint finomkodó, és általában nem is szokásom ennyire magamra venni dolgokat. Csak ma betelt a pohár. Bőven.
Csak nézek rá, finoman szkeptikusan, de most éppen halálosan nyugodtan, amíg folytatja a bolhás agymenését, és bárgyú vállrándítással hagyom rá a dolgokat - Legalább, ha megtudják, hogy majomnak képzeled magad, talán inkább rólad cikkeznek majd – mondom aztán elvigyorodva, de valójában persze nem kívánok neki ilyesmit, ilyen hülyeségeket, mint hogy pletykalapok írjanak róla, senkinek sem kívánok - Ja,  mondj valami újat, Csimpánz-fiú. Bár erről a tündérről feltűnően keveset mesélsz – sandítok fel rá gyanakodva, a kezét a háta mögött észre sem veszem, miután hamis vallomásokat adnak a szobatársam szájába, olyan apróságok már nem tudnak izgatni, hogy ki mit gondol rólunk ilyenkor. Nálunk ez tök természetes, nem tudok ilyeneken aggódni, de igazán.
- Nem kell nekem herceg, Felix, azok az ilyen Jessica-hisztérikáknak valók, én beérném egy tök normális sráccal is, de tudod milyen arcok járnak ide… - vágok egy fintort megint, az én ízlésemnek túl sok a kampuszon az önmagától eltelt aranyifjú, és még Lou is közéjük tartozik,  hiába történt egy és más a tavaszi szünet alatt, de azóta meg valahogy semmi. Hát ilyen az élet.


Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2014. Oct. 26.
Posztok száma : 60
Motto : Live life how you want & not how the others want you to! Age : 25 Titulus : The silent heartbreaker Foglalkozás : Tanuló Play by : Andrew Garfield
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Felix & Jasmine   2015-01-12, 7:19 pm


Jasmine & Felix
❛❛Nők: hagyni kell, hogy kibalhézzák magukat, és utána megy minden a régi kerékvágásban.❜❜



Words: 680 ✦ note:  Bocs, hogy csak most!

-Pár univerzummal odébb talán megtalálod! – Kapásból visszahajítom a viccbogyót, majd mikor játékosan a karomba bokszol, fájdalmat tettetek.
-Áúú! Te szadista szépség! – Próbálok iszonyat rondán nézni és a karom simogatom, ami egyébként cseppet sem fáj, de sajnos nem vagyok elég jó színész. Muszáj vigyorognom, már megint! Ma egész jó hangulatom van, vagyis az utóbbi pár napban, egyre jobb. Pedig pár héttel ezelőtt még azt hittem, hogy megnyílik alattam a föld és örökre eltemet a magányos fájdalom tengere. De kievickéltem a partra. Azt hiszem! Bár a nagy beszélgetés óta nem is láttam nagyon Beccát. Minden esetre jó jelnek veszem, hogy egyre kevesebbszer jut spontán eszembe és önfeledt mosolyra is képes vagyok már. Haladás! Na meg persze, más ösztöneim is éledeznek, hála egyeseknek. De ez már tényleg a jéghegy csúcsa. Mindez jó, de valahogy fáj is a tudat, hogy Beccával eltávolodunk egymástól. Nem is a testiség hiányzik, inkább a barátsága. És már megint ezen elmélkedek. Ki kéne zárnom végre a fejemből véglegesen az effajta gondolatokat és őt is. De, amikor nem rá gondolok, akkor akaratlanul is valaki olyan jut az eszembe, akinek aztán meg végképp nem kéne. Elcseszett egy emberpéldány vagyok!
-Szóval te vagy a klón! – Kapom fel a fejem és hatalmasra tágult szemekkel nézem a lányt, majd hátra lépek egyet és máris felfelé görbül a szám, ismételten. Egyáltalán nem félek tőle, vagy tartom taszítónak. Bár a hideg futkosna a hátamon, ha mindkét lány egyazon időben állna előttem, de erre nem sok esélyt látok. Lévén, hogy alig váltottam két szót a másikkal idáig. Gondolom ez a jövőben sem fog megváltozni. Bár, itt már tényleg bármi megtörténhet!
-Szerintem te vagy a szebb kettőtök közül, ha ez számít! – Nagy vigasztaló szöveget adok elő, majd észbe kapok. Ikrek! Szóval tök egyformák! Nagyon, vagyis teljesen ugyan olyanok! Elnevetem magam. Szinte már a könnyeimet törölgetem.
-Téged jobban csíplek! – Próbálom menteni a helyzetet, de ez sem megy túl könnyen. Persze, hogy őt jobban csípem, ha egyszer nem is ismerem a másikat. Na mindegy!
-Az én univerzumomban csak te létezel! Mármint, érted, hogy, hogy értem! – Na, ezt már lassan én sem értem, annyira belezavartam saját magam ebbe a dologba. De talán Jas még ki tudja silabizálni, hogy mit is akartam eredetileg. Valami olyasmit, hogy én egyáltalán nem is szoktam arra gondolni, hogy kettő van belőle. Végtére is nincs kettő, csak egy, mert egy cseppet sem hasonlít rá a testvére állítólag, csupán külsőleg. De a fene tudja!
-Akkor ez egy különleges nap én meg egy különleges személy vagyok! Mert épp most vádoltalak azzal a szörnyűséggel!  De azért ne ölj meg a szemeiddel te klónok királynője! Sokan sírnának utánam! A sok éhező eb a rendelőben! – Akárhogy igyekszem, ebből nem lesz komoly beszélgetés. Bár nem is igyekszem, szóval mindegy. A lényeg az, hogy a mellettem ülő lány is feloldódjon és ledobja válláról a feszültséggel teli zsákot. Épp ezért folytatom hülyeségeim sorát és rátérek a nem létező bolhákra.
-Akkor nagy esélyem lesz megkapni hivatalosan is a legsármosabb csimpánz címet! Mindig is erre vágytam! – Nagy sóhajt tűzök a mondat végére, mintha tényleg vágyakoznék. Persze nem teszem, vagyis igen, csak nem ez után. Vágyaim tárgya sokkal inkább… Valami olyasmi, amit nem kéne akarnom.
-Mert nincs mit mesélnem! A tündérek elérhetetlenek! – Vágok egy apró grimaszt a dologra. Leda pont olyan számomra, mint a mesebeli tündérek. Talán nincs is, mégis eljön álmaimban, megérintem, aztán felébredek. Tudom jól, hogy más felé kéne terelni a figyelmem, de ez nem olyan dolog, amit megszabhatok. Becca dobott ki, mégis, néha én érzem görénynek magam. Furcsa az élet!
-Tudod, miért van kevés normális srác? – Kíváncsi tekintettel fürkészem csillogó íriszeit, majd egy csipetnyit előre hajolva súgom meg a titkos választ.
-Mert a normális pasikat, mindig lapátra teszik! – Ennél a mondatnál magamra mutatok, bár egyesek szerint, nem vagyok normális. Azért talán mégsem vagyok annyira szar parti.
-Lássuk be, a nők többsége unalmasnak tart mindent, ami normális! Te is biztos hamar megunnád. Most gondolj bele, egy férfi, aki törődik veled, nem csal meg és még fel sem képel, mikor valami szörnyűséget csinálsz! Hát nem lenne borzalmas? – Iróniától csöpögnek a szavaim, s annak ellenére, hogy már szinte átvészeltem a szakítás utáni gyötrelmet, most mégis hallani fájdalmam visszhangját.










Whatever makes you happy, just don’t give up on it! And if you don’t get it, it means you might get something better.

Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2012. Aug. 21.
Posztok száma : 68
Motto : Be young, be dope, be proud Like an American. Age : 22 Titulus : she's a silver lining, lone ranger riding through an open space Foglalkozás : diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Felix & Jasmine   2015-01-19, 11:27 pm


Prüszkölve nevetek fel, legyen az bármennyire kevéssé nőies - Hát, azt hiszem ránk inkább a két tojás a megfelelő kifejezés sajnálatos módon, de értékelem a szándékot, Csita. Köszi – szelídül vigyorrá a viháncolásom, de minden viccelődés ellenére azért jól esnek az ilyen kis apró, buta bókok. Mit ne mondjak, mostanság rá fér az egómra, mert bár elég vastag a bőröm, azért ennyi szívatás után szerintem bárki fia borja megingana egy kicsit becses önérzetében. És engem nem csak a hülye újságok szívatnak, hanem Miss Stanley, vagy sokkal inkább Miss Stanley sleppje is. Ha egy kicsit is kevésbé faragnak kemény fából, szerintem már rég árkon-bokron túl lennék nem hogy az Abbey Mountról menekülve, de még egész Angliából is. Menekülni azonban eddig sem akartam, ennyi őrültség után meg még kevésbé akarok. Rohadjon meg mindenki, akinek nem tetszik, hogy itt vagyok, de Jasmine Summers nem fog fülét-farkát behúzva visszamenekülni az USÁ-ba! Igazán nem tudom mondjuk elképzelni, hogy fogom én ezt kibírni még további két évig ebben a suliban, de valahogy majd csak átvészelem. Talán elül Stanley-ék körül ez a hisztéria, én meg élhetem az életemet békében tovább, amikor pedig végzek, igyekszek majd jó messze költözni anyámtól, meg Jessicától is. Nem fognak hiányozni. Eddig sem hiányoztak…
- Ez már jobban hangzik – vigyorgok aztán vissza Felixre, ez már egy kicsit reálisabb dicséret, egyébként is az a nagy büdös helyzet, hogy Stanley ezerszer többet foglalkozik a külsejével, mint én, vagyis az Abbey Mountra járó gazdag ficsúrok jelentős része bizonyára őt kiáltaná ki szebbnek. Ami mondjuk jelentősen kevésbé érdekel, minthogy újságírók próbálnak a magánéletemben vájkálni. Nem mintha olyan sok magánéletem lenne. Felixet legalább már dobta valaki, de nekem még ennyi kapcsolatom sem volt itt szeptember óta. Ami azért szintén nem a legnagyobb problémám jelenleg, de hát mégis csak… az sosem árt, ha van valaki az ember lánya mellett.
- Azért bírlak én, Cooper, mert olyan könnyű téged boldoggá tenni – mondom teljesen komolytalanul vigyorogva rá a továbbiakban is - Ha csak ezen múlik, igen, te vagy a legsármosabb csimpánz, akit valaha is ismertem, és tudom, nem ölhetlek meg, mert sok kutya hiányolná a kedvenc harapnivalóját… - nem olyan nehéz engem rávenni, hogy ugorjak fel valami hülyeség vonatra, ami jó messzire visz a komolyság mentsváraitól, csak előtte ki kellett dühöngenem magam. De végül is, erre valók az ember barátai, nem igaz? Alkalmi boxzsáknak éppenséggel hasznosabbak, mintha tényleg némán fortyogva vernék szét valamit, ami még csak vissza sem üt. De nem szeretek lyukat beszélni mások hasába a gondjaimmal, nem élek ezzel a lehetőséggel túl gyakran, és azt hiszem befejeztem mára is a panaszkodást. De legalábbis igyekszem.
- Ugyan már, Felix! Nincsenek elérhetetlen nők, csak elérhetetlennek tűnő nők – vágok hirtelen rettentő bölcs fejet, mint aki minimum szakértője a témának, és bár oké, valóban nő vagyok, azért idén sikerült rájönnöm, hogy bizonyos nőket még én sem értek. Kezdjük mondjuk Beccával. Hogy annak is mi a bánat baja van? De mindegy, ez nem az én dolgom. Az én dolgom az, hogy lelket öntsek a barátomba, aki ha nem lenne a barátom, mert most már nem igazán tudok rá máshogy nézni, akkor igenis jó parti lenne. Ál-komoly arccal hallgatom a következő szavait is, majd halovány mosollyal rázom meg a fejem - Nem, nem lenne borzalmas. Hé, ne általánosíts! Kikérem magamnak, én nem rajongok a szappanoperákért. Csak jó lenne, ha valakinek végre nem lenne kétszer akkora pofája, ráadásul a semmire, mint nekem, és nem tojna be attól, ha egy nőnek van véleménye, és tudja, mit akar az életben. Mármint komolyan… ez ennyire rémítő dolog? – fújom lanyha türelmetlenséggel, most a végén még ezen is felbosszantom magam, ha arra a nyomorultra gondolok, meg arra, hogy nagyjából úgy udvarol, mint egy öt éves. Hát akkor ne is csodálkozzon, ha annyit kap tőlem is, mint egy öt éves kapna…


Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2014. Oct. 26.
Posztok száma : 60
Motto : Live life how you want & not how the others want you to! Age : 25 Titulus : The silent heartbreaker Foglalkozás : Tanuló Play by : Andrew Garfield
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Felix & Jasmine   2015-01-20, 10:26 am


Jasmine & Felix
❛❛Nők: hagyni kell, hogy kibalhézzák magukat, és utána megy minden a régi kerékvágásban.❜❜



Words: 844 ✦ note: ...

Szerencsétlenkedésem nem is jött olyan rosszul, hisz Jas nőket megszégyenítő nevetésbe kezd. Bár furcsa kissé, mégis örülök, hogy sikerült elűznöm a mérgét. Ez a fajta vihogás, egyébként is jobban illik hozzá, mint a gyöngyöző kacaj. Nem kifinomult, de legalább egyedi és természetes. Pont, mint ő maga. Talán épp ezért bírom annyira. Mármint sok lánnyal ellentétben, azt hiszem, ő nem szokta megjátszani magát. Előttem biztosan nem, de az is lehet, hogy csak azért, mert nem tetszek neki, mint férfi. Ez nem is zavar, egyébként meg mások előtt sem láttam még színészkedni. Ez vitathatatlanul nagyon szimpatikus számomra.
-Csakhogy az egyik tojás a természet éke, a másik meg a húsvéti kosaraké! Egyébként nincs mit, Jane! – Viszonzom mosolyát, majd nyugodtan taglalgatom, hogy két tojás is mennyire különbözhet. Hisz vannak a természetesek, mikből talán egy gyönyörű hattyú lép elő egyszer és persze a kikent, színes, csilli-villi tojások, amik jobb esetben az ebéd részévé válnak, rosszabb esetben pedig megromlanak.  Ha nekem kéne választanom, inkább a természetes mellett voksolnék, izgatottan várva, hogy mi lesz belőle. Ugyan is a másikból akkor sem fog élet fakadni, ha piros hó esik. Márpedig nincs is szebb a világon egy új kis lény születésénél. Atya ég! Hogy a fenébe jutottam el az ikrektől egészen az egyedfejlődésig? A külsőségeken átlépve, inkább közlöm vele, hogy őt jobban csípem. Az mellékes, hogy a testvérét nem is igazán ismerem.
-Tudtam, hogy örülni fogsz ennek az információnak! – Vigyorgok továbbra is épp, mint ő. Nem is akarom tudni, hogy nézünk ki „kívülről”. Pár tippem azért van. Idiótán? Pár éve még számított volna, hogy mit gondolnak mások, de mostanság egyre kevésbé érdekel a bamba tömeg véleménye. Ez talán a korral jár. Mármint idén végzek, akkor mit feszüljek azon, hogy milyennek látnak? Persze vannak olyan emberek és mindig is lesznek, akiknek a szemében szeretnék nem is tudom, minek tűnni. Jónak, hősiesnek, kevésbé esetlennek… ilyesmik.
-Ja, hát, rém egyszerű fazon vagyok! – Vállrándítással intézem el a dolgot. Bár mosolya komolytalanságról árulkodik, szerintem ez a mondata egyébként is megállná a helyét. Tényleg könnyű engem boldoggá tenni. Viszonylag nincsenek nagy igényeim és nem is várok el túl sokat másoktól.
-Tényleg ilyen vonzó majomnak látsz? Most úszok a boldogság mámorában. Egy vágyam vált valóra általad! De azt nem értem, hogy sármos Csitából, hogy lettem kutya kaja egy pillanat alatt? Én csak a kéz vagyok, mely élteti őket! Szóval az a balek, aki csontot dob eléjük alkalomadtán. – Jasmine könnyedén belevetette magát a hülyeségeim tengerébe, így hát, nem hagyhatom cserben.  Erős karcsapásokkal úszok mellette. Ilyenkor érezni, hogy mennyire jó, ha nyíltak tudunk lenni a barátainkkal. Bármennyire nagy ökörséget mondok, vagy teszek, biztosra veszem, hogy például Jas nem fog elítélni. Még csatlakozna is hozzám, ha elég szórakoztatónak találná a dolgot, attól függetlenül, hogy mennyire ég be ez által mások előtt. Azt hiszem ő az egyik azon kevés emberek közül, akivel kapcsolatban szeretnék maradni az elkövetkezendő években is. Valahogy, valamikor egymás mellett ülve, mégis sikerült komolyabb vizekre evickélnünk.
-Én is így véltem! De mostanság úgy látom, a világ zavarosabb, mint gondoltam! Hidd el, ha megtudod ki az, megértesz majd!  Tényleg elérhetetlennek tűnik, máskor meg olyan közelinek és közben itt van Becca is és áááá… - Idegesen kócolom össze saját hajamat, mintha ezzel csökkenteném a feszültséget. Mire a végére érek azt is elfelejtem, hogy még mindig nem mondtam meg, hogy Becca szobatársáról van szó.  Miért nem tetszik valaki más? Bárkivel könnyebb lenne. Itt van mondjuk Jas! Csinos, kedves, szórakoztató, valakinek tökéletes párja lesz egyszer. De nem nekem és itt van a kutya elásva. Még csak elképzelni sem tudom, hogy ő és én! Aztán ott van Becky anatómiáról. Vele is minden tökéletesen rendben van, még flörtölni is megpróbált velem nem rég. Végül persze kudarcba fulladt a dolog, mert egy cseppet sem mozgatott meg bennem semmit. Megpróbálom kirázni fejemből a selyemtündért és inkább Jasmine magán élete felé terelem a szót.
-Lássuk csak! Ezer éve tudom, hogy mit akarok az életben. Szeretem az értelmes nőket, akiknek saját véleménye van. A pofámról meg csak elfogultan tudok nyilatkozni, szóval szerintem tökéletesen rendben vagyok. Így végképp nem tudom, hogy Beccának mi volt a gondja velem! – Nem akartam ismét magamra terelni a szót, még csak ilyen keserű hangot sem megütni, de amit Becca tett, az túlságosan befolyásol ilyen témáknál. Hiába is tagadom, túlzottan ragaszkodtam hozzá. Láthatóan sokkal jobban vagyok már, de ez olyan, mint egy mély seb. Behegesedik, szépen gyógyul, de egy rohadt tüske ott maradt a közepén újra és újra fertőzést okozva.
-Bocs, ez nem tartozik ide! Most a te szerelmi életed boncolgatjuk! – Meglepően gyorsan sikerül elhessegetnem a rosszkedvet és egy pillanat múlva már ismét őszinte mosollyal nézek a mellettem ülő lányra.
-Én vagyok álmaid hercege, csak valami gonosz varázslat beszorított minket a barát zónába! – Közlöm teljesen komoly arccal, de szemeim vidám csillogásából bizonyára leszűri, hogy ez épp annyira komoly, mint a bolhafogyasztásom.
-Épp ezért, el is jöhetnél velem, mondjuk moziba vagy bowlingozni. Ezer éve nem csináltunk együtt semmit. Közben talán még életed párjával is összefuthatunk. – Baráti randira invitálom, egyrészt, hogy valamennyire kárpótoljam azért, mert megint Beccáról nyavalyogtam, másrészt nem lenne rossz kimozdulni úgy, hogy ruhában és két lábon jövök aztán vissza.  Bár kitörölhetném az univerzumból alkohol mámorban töltött napjaimat!








Whatever makes you happy, just don’t give up on it! And if you don’t get it, it means you might get something better.

Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2012. Aug. 21.
Posztok száma : 68
Motto : Be young, be dope, be proud Like an American. Age : 22 Titulus : she's a silver lining, lone ranger riding through an open space Foglalkozás : diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Felix & Jasmine   2015-02-03, 9:38 pm


Kitartóan vigyorgok, annak ellenére, hogy úgy érzem, kezdjük vészes távolságokba elvinni ezt a tojás-hasonlatot, de legalább ez eltereli figyelmemet arról, hogy mit és kit szimbolizál rajtam kívül ez a tojás valójában. Őt, akinek nem mondjuk ki a nevét, vagy a végén még egyik pillanatról a másikra felbukkanna, és akkor biztosan a jó büdös világvégére küldeném el, és szerencséje lenne, ha csak verbálisan tenném, és nem alkalmaznék ehhez erőszakot is. Istenem, annyira kedvem lenne néha benyomni Stanley képét…! Ami elég furcsa reakció, tekintetbe véve, hogy tényleg egészen egyforma pofázmányunk van. Ez a legszomorúbb az egészben. Ha az ő külsejére teszek megjegyzéseket, akkor voltaképpen a sajátomra is. A vicces viszont az, hogy míg nekem ez már rég leesett, neki még mindig nem, és imádja kommentálni a „fejemet”. Hát, nem egy zseni, hogy mit ne mondjak. Legalább ebben tudom biztosra, hogy jobb vagyok nála, még akkor is, ha ő ezt soha nem fogja belátni. Nem is kell. Elég ha én, és a barátaim tudják. Ő meg csináljon, amit akar. Én most, ebben a szent percben biztos jobban mulatok, mint ő a csicskásaival. Háhá!
- De tudod, a kutyák néha azt a kezet is megharapják, amely eteti őket – emelem fel a mutatóujjamat jelezve, hogy most következik csak az igazi bölcsesség…! Ami mondásnak éppenséggel igaz, de egyébként én a kutyákat végtelenül hűséges állatnak tartom, ahogy a saját kutyánkat is, szóval azt nem mondanám, hogy teljes vállszélességben odaállnék e mögé az állítás mögé. De hát most csak viccelődünk, valamivel fel kell dobni ezt az elviselhetetlen szerda reggelt, nem igaz? Puszta véletlen, hogy éppen Felixet találtam itt a társalgóban a közelebbi barátaim közül, de elmondhatatlanul örülök annak,  hogy így esett a nagy eset. Nem mintha a többiek nem tudnának felvidítani, de Felix mellett valahogy mindig olyan egyszerű a létezés, legyen az viccelődés, ökörködés, egy kicsivel több komolyság, vagy akár még egy közös tanulás is. Nem kell azon törnöm a fejemet, hogy mikor szólok valami rosszat, vagy mikor sértem meg, mikor röhög ki. Közöttünk ilyesminek nincs helye, és ezért rettentően hálás vagyok. Még ha esetleg ezt egy kicsit furán is mutatom ki.
- Ha megtudom? Vagyis hajlandó vagy végre elmondani? – ütöm még egy kicsit a vasat, elvégre nem tudok igazi, baráti tanácsot adni, ha nem avat bele a tényekbe. Én biztosan nem lövöldözök itt vaktában, és mondok hülyeségeket, meg ál-bölcsességeket dolgokról, amelyekről nem is tudom az igazságot, mindazonáltal nem akarom elbagatelizálni Felix dilemmáját sem, amiről mondjuk feltűnően gyorsan igyekszik elterelni a szót - Csak hogy tudd, többször nem fogok rákérdezni, vagy elmondod majd magadtól, vagy ha nem akarod, hát nem, oké? – nézek aztán rá kivételesen és immáron már őszinte komolysággal. Nem fogom rágni a fülét, hogy valljon, ha nem akar, egyelőre, vagy akkor sem, ha egyáltalán nem akar. Ami azért nem jelenti azt, hogy ne érdekelne. Már hogyne érdekelne! Ha végre tetszik neki valaki Becca óta, az azért a maga módján mégis csak jó dolog, azt jelenti, hogy kész továbblépni, és én, aki néhány részegségén átsegítette a szakítás után, meg vodkával ápolta a lelkét… hát, én őszintén tudom mondani, hogy örülnék neki, ha tényleg sikerült volna lezárnia életének ezt a szakaszát. Néha el kell engedni a dolgokat. Szóval bár érdekelnének a fejlemények, nem fogom kiszedni belőle minden áron. Majd beszél róla, ha kedve lesz, addig meg muszáj lesz kordában tartani a kíváncsiságomat.
Megpaskolom a vállát, hogy Becca neve megint felmerül, de nem fűzök hozzá kommentárt. Végül is, ha úgy teszünk, mintha nem lenne olyan nagy ügy az a szakítás, akkor előbb-utóbb már tényleg nem lesz nagy ügy - Beszélhetünk az én szerelmi életemről, épp csak az szerintem jelenleg nem létezik… - forgatom egy kicsit a szemeimet, ahogy ezt dünnyögöm, és különösebben nem tartom vigasztalónak Felix szavait sem. Oké, nem lehet mindenki egyforma, nem kell mindenkinek szeretnie az okos nőket… de hogy senki se szeresse őket? Na, az már túlzás lenne, egyelőre azonban valahogy ezt érzékelem - Ah, igen, barátom, ez igazi átok! De talán majd ha vének leszünk, és már bölcsek, megtörjük, és feleségül vehetsz, hogy ne egyedül haljunk meg – adom elő drámaian, hasonló komolytalansággal, de aztán Felix javaslatára felcsillanak a szemeim, és hirtelen fel is ugrok ültő helyemből.
- Tudod mit? Igazad van. Menjünk ma. Sőt! Menjünk most, mit mondasz? Bedilizek ettől a helytől, húzzunk már el innen – adom elő hirtelen jött lelkesedéssel, még gyerekesen ugrok is egyet jelezve, hogy a szándékom nagyon is komoly, már nyúlok is a táskámért.


Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2014. Oct. 26.
Posztok száma : 60
Motto : Live life how you want & not how the others want you to! Age : 25 Titulus : The silent heartbreaker Foglalkozás : Tanuló Play by : Andrew Garfield
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Felix & Jasmine   2015-02-08, 7:43 pm


Jasmine & Felix
❛❛Nők: hagyni kell, hogy kibalhézzák magukat, és utána megy minden a régi kerékvágásban.❜❜



Words: 912 ✦ note: ...

Jasmine jelenléte egyszerre megnyugtató és szórakoztató. Lehetséges, hogy csupán család mániában szenvedek, és ezért van olyan érzésem, mintha valami féle kishúg pótlék lenne. Ő és Sera. Mindketten képesek kiváltani belőlem a „bátyó menten felvidít” üzemmódot, valami csoda folytán. Pedig biztos, hogy egyikükhöz sincs vér szerint közöm. Legalábbis remélem, de amilyen dzsigoló az apám, biztos soha sem lehetek az ilyesmiben. Bár, azt hiszem soha sem találkoztak a szüleink. Amúgy is, a faterom a csitrikre bukik. Lassan én is idősebb nőkkel járok, mint ő. Szégyen! Ezért is örülök annak, hogy nem kell vele túl sűrűn találkoznom, sem pedig az aktuális cicájával. Gáz, ha apám szeretője fiatalabb nálam, az az igazság.
-És? Az emberek sem különbek náluk! – Bölcsességére rögtön rákontrázok. Lehet, hogy a kutyák néha nap megharapják azt a kezet, ami eteti őket, de az emberek sem jobbak tőlük. Nagy általánosságban, a jótett helyett, egy nagy kalap szar jár. Legalábbis többször tapasztaltam ezt. Ilyen átkozottul mocskos világban élünk. Még jó, hogy van még pár normális ember a környéken. Olyanok, akik vélhetőleg nem vágják át a barátaik fejét önnön céljaikért. Aztán lehet, hogy csak túl pozitív és naiv vagyok. Mégis, még így is jobban megbízok az állatokban, mint a főemlősök többségében. Persze ezt most nem kéne ilyen vér komolyan vennem. Nem is értem, hogy miért villant be rögtön Becca. Oké, nem kéne kutyákhoz hasonlítgatnom az exem. Bár, amennyire szeretem ezeket a négylábúakat, tőlem ez semmi képpen sem sértés. Csak ez a kézbe harapás. Igaza volt, már tudom jó ideje, mégis jobban esett volna, ha nem dob ki úgy, mint macskát szarni. Szóval, na! Túlzottan megsértette a törékeny lelkemet ezzel a szakítással.
És a nem létező, vagyis istentelenül kusza szerelmi, magán, akármi életem kerül előtérbe és úgy nézek a mellettem ülő lányra, mintha ő lenne az üres agyú és nem én. Komolyan nem is értem, hogy miért nem tudja, hogy kiről beszélek, aztán persze leesik, hogy azért, mert csak tündérként emlegettem az illetőt. Végül is kibogarászom a dologból, hogy nagyon is én vagyok az, akinek nincsenek otthon, finoman szólva. Annak ellenére, hogy eddig igyekeztem gyorsan elterelni a témát, most mégis csak úgy vélem, hogy jobb lenne kinyögni valakinek. Ha meg így teszek, miért ne lehetne pont Jas az? Nála jobbat keresve sem találnék. Ő legalább nem kürtöli szét a dolgot és bizonyára olyan tanácsokat sem fog adni, amilyeneket Ben vágna a fejemhez. Bár, ő nagyon jóban van Beccával, szóval, jobb nem kísérteni a sorsot.
-Oké, oké.. –Idegbeteg kis majom módjára túrok bele ismét a hajamba és őszintén szólva, rohadtul zavarban vagyok. Igyekszem palástolni, de szerintem Jasmine épp nem az a személy, aki ezt nem szúrná ki. Szóval, ez van. Kellemetlen az egész! Mármint nem az, hogy Leda tetszik nekem, hanem ez az egész Becca, Leda, én szituáció. Távol kellett volna tartanom magam az exem barátaitól, meg most is azt kéne tennem. De a kéne, az sajnos nem épp az, amit akarok.
-Leda, az! Az a Leda, mármint Becca szobatársa! Nem vagyok normális! – Nyögöm ki végül a valamelyest titkos információt, elég halkan ahhoz, hogy rajtunk kívül más ne hallhassa. Bár erre felé a falnak is tányérnyi fülei vannak. Most rohadtul remélem, hogy azért nem szökik enyhe szűzies pír az arcomra, mert az aztán tényleg a totális lúzerség legteteje lenne. Már egyébként is az elérhetetlen istennő után vágyakozó kisfiúnak érzem magam. Mint mikor alsó tagozatban megtetszik az egyik tanár néni, akit soha a büdös életbe nem kaphatunk meg. Valami ilyesmi, annak ellenére, hogy az igazat megvallva, bár Ledát megcsókolhattam, egy tanítóval ez nehezebb lett volna. Hú atyám, az a csók! És megint őrültségek járnak a fejemben!
-Egy rohadéknak érzem magam! – Ezt még muszáj hozzá tennem a dologhoz, nem mintha bármit is számítana. Tényleg annak érzem magam. Összekutyulom itt a szálakat, mikor csupán távol kéne maradnom a tündértől. Az volna a helyes és mindenki dolgát meg is könnyíteném vele. Sőt, lehet, Ledának is sokkal jobb lenne úgy, de ha egyszer úgy vonz, mint méz a méheket, mit tehetnék?
Laza mosolyt küldök a lány felé, mikor Becca említésére megpaskolja a vállam. Örülök neki, hogy nem kezd bele semmilyen „majd idővel jobb lesz” litániába. Nincs is szükségem rá. Végül is, már majdnem túljutottam az egész szakításos ügyön, csupán az önérzetemben esett kár nem állt még helyre. Ahhoz idő kell, azt hiszem.
-Nem hiszem el, hogy nem létezik! Kedves vagy, csinos és igazán jó társaság! Kétlem, hogy ennél többet elvárhat bárki, hacsak nem vagy túl válogatós! Senki sincs, aki csak egy kicsit is érdekelne? – Hitetlenkedve nézek rá. Jas csodás lány és biztosra veszem, hogy sokan bármit megtennének érte, ezért furcsa, hogy nem létezőnek titulálja a szerelmi életét. Talán össze kéne hoznom pár ismerőssel, hátha történik valami? Vagy jobb lenne hagyni, aztán, majd ha eljön az ideje, úgyis rátalál majd a számára tökéletes. Na, most meg túl romantikusba csapott át a gondolatmenetem.
-Még szép, hogy megtörjük! Ha vénségünkre szinglik leszünk, ígérem, oltár elé cipellek majd. Aztán engedelmesen pelenkázhatjuk egymást az utolsó percig! Csak várj, amíg megőszülsz, beráncosodsz és imádkozz, hogy én se halljak meg fiatalon! – Osztozok a komolyságában, de a végére játékosan rákacsintok. Ennyi ökörséget is csak vele vagyok képes összehordani. Sőt, azonnal meginvitálom egy baráti randira is. Ha egyáltalán létezik ilyen. Ha meg nem, akkor most mi feltaláljuk! Hatalmas mosoly ül ki az arcomra a belőle áradó lelkesedéstől.
-Én ráérek, szóval mehetünk! De, fogunk mi inni, vagy hozzam a slusszkulcsot? – Kérdésem közepette én is feltápászkodok és kíváncsian tekintek rá. Elindulunk, idáig oké, de hogy pontosan hová, azt még nem tudom. Minden esetre, ha betérünk bárhová, ahol alkoholt is fogyaszthatunk, inkább a taxira szavaznék.








Whatever makes you happy, just don’t give up on it! And if you don’t get it, it means you might get something better.

Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2012. Aug. 21.
Posztok száma : 68
Motto : Be young, be dope, be proud Like an American. Age : 22 Titulus : she's a silver lining, lone ranger riding through an open space Foglalkozás : diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Felix & Jasmine   2015-02-14, 11:33 am


- Milyen igaz. Milyen szomorú! – nyilatkozom ki a nemlétező könnyeimet törölgetve. Mióta itt vagyok ebben az istenverte Angliában, és némileg jobban megismerkedtem az ikremmel, mint azt valaha is szerettem volna, arra a szomorú felfedezésre jutottam, hogy tőlem sem áll teljesen és tökéletesen távol a drámázás… és ez egy nagyon kellemetlen felfedezés! Legyen szó ilyen ártatlan poénkodásról, mint most, vagy épp egy mindent elsöprő kiakadásról, mint amilyet az imént produkáltam, vagy Stanley idegesítéséről… sajnos van bennünk pár közös vonás is, és ez még annál is rosszabb, mint amelyekben meg annyira különbözünk, hogy az már szinte fájdalmas. De eddig úgy éltem az életemet, hogy én nem azok közé a nők közé tartozok, akik sipítoznak, meg hápognak, meg a szívükhöz kapkodnak, és elájulnak… és bár itt még azért nem tartok, de kénytelen voltam felfedezni, hogy ez is megvan bennem néha. Ahogy az is, hogy gerinctelen ragadozóvá tudok változni, amikor arról van szó, mivel viszonozzam Stanley legújabb kedvességeit. Ott nincs túl övön aluli ütés, és nincs kegyelem. Nem tetszik ez az újonnan felfedezett oldalam, a legkevésbé sem, úgyhogy újabban még a normálisnál is megnyugtatóbb dolog a barátaim társaságában lenni. Ilyenkor nem bukik ki belőlem ez az új, hidegvérű Jasmine, aki bárkinek kikaparná a szemét, ha egy rossz szavuk van. Ilyenkor elhiszem, hogy nem változott olyan hatalmasat az életem ősz óta, és elhiszem, hogy nem változtam vele én sem túl sokat…
A nagy „oké, oké”-ra persze figyelő tekintetemet rögtön Felixre veszem, és bár a tépelődését látva még nem vagyok benne biztos, hogy ez tényleg azt jelenti, megtudom végre, hogy mi böki ennyire nagyon a csőrét, hogy kicsit belőle is kitört a drámakirálynő az „elérhetetlen nőkkel” kapcsolatban, de bölcsen hallgatok, és türelmesen megvárom, amíg újra szóra nyitja a száját. Aztán csak lesek rá, mint borjú az új kapura. Biztos vicces lenne, ha most megkérdezném, ki a tököm az a Leda, de ennyire már felzárkóztam azok mögé, akik több éve ide járnak, és úgy nagyjából, legalább névről ismerem azokat az embereket, akiket a legtöbb barátom is ismer, meg akiket ismerni érdekes. Mondjuk Felix is gondoskodik róla,  hogy ne kelljen feltennem a kérdést, hogy „na már az a Leda, aki Becca szobatársa Leda?”; így viszont csak egy dolog van, amit mondhatok, és szerintem kellőképpen leírja a meglepetésemet, meg a véleményemet a helyzet immáron érthető kínosságáról - Te szent szar – szusszanom aztán némileg tányérméretűvé kerekedett szemekkel. Persze talán nem kellene annyira meglepődnöm, amennyire én női szemmel meg tudom ítélni, Scott pontosan az a cukorbogyó fajta csaj, akiért biztosan folyton odavan valaki, meg… jó, most talán ez kicsit rosszindulatúan hangzott tőlem, pedig nem annak szántam, inkább csak arra gondoltam, hogy úgy néz ki, mint valami kis cukorbogyó, egyébként meg amennyire megismertem a múltkori Dunantos jótékonysági akción tényleg elég aranyos csaj. Pedig mennyivel egyszerűbb lett volna, ha Felix most megnevez valami idióta, ostoba, nyomorék Lovelles csinibabát, és akkor jöhetnék a nagy hegyi beszéddel, hogy figyelj, hagyd már, ennél ezerszer jobbat is tudsz találni. Ennyit a vészhelyzetre bekészített csodásan előkészített monológomról…
- Oké, ez tényleg szar ügy – mondom aztán részvétteljes arccal bámulva Felixre, ami tudom, hogy nem segít, de hát sajnálom, ez az igazság, én nem köntörfalazok, ha egyszer így van. Nem tudom mondjuk eldönteni, mennyire lehet komoly a helyzet, bár Felix arckifejezése konkrétan azt sugallja, hogy ha valaki azt mondaná neki, teljesen felhatalmazva rá, hogy „fiam, menj és szerezd meg a csajt”, akkor menne. Csak hogy. Hát igen, az a csak hogy, amikor az exed barátjával akarsz kikezdeni, az eléggé útban tud lenni… - Azt fogod mondani, hogy teljesen megőrültem, de! Hallgass csak végig. Szóval annak ellenére, hogy az ilyesmi a lányoknál tényleg égre kiáltó bűn, és a legnagyobb szemétség – már bocs -, ha komolyan gondolod, akkor talán beszélned kéne Beccával… nem, ne nézz rám így! Az őszinteség a legjobb, mindig, mindenkor, bármikor – akár idióta tanárnéninek is hangozhatnék, de amúgy tényleg komolyan gondolom. Az ilyen fiú-lány, kinek a valakije szituk jelentős része (ahogy azt bugyutábbnál bugyutább amerikai tini sorozatokból is tudhatjuk) mindig azon csúszik ki, hogy sunyiban csinálnak dolgokat valakik mások háta mögött… nem nőttünk már ki ebből?
Gyors fintort vágok aztán Felix szavaira. Nem tartom én magam valami női hulladéknak, nem hinném, hogy az önbizalmammal lenne a baj, hacsak nem azért, mert talán túl sok is van belőle. Nem tudom. Nem szoktam olyanokat kérdezni férfiaktól, hogy mi bajuk velem a férfiaknak. Nem az a lelkizős lány vagyok, többnyire, na - Hát… azt hittem érdekel valaki, de nem tudom. Hülyeség – mormogom az orrom alatt, és most rajtam a sor, hogy megpróbáljak úgy csinálni, mint akit egy kicsit azért nem hoz zavarba a téma. Egészen addig nem is hozott zavarba a téma, amíg Lou látványosan a nyakamba loholt, de persze, most hogy mintha már nem ez lenne a helyzet, máris sérti a dolog az önérzetemet. Pedig már majdnem érdekelni kezdett volna. Maradjunk abban, hogy ez a majdnem csak egy kicsit hazugság… - Szavad ne feledd! – nevetem el magam aztán én is a kacsintására, és ha már úgyis felpattantam, akkor szedem is a sátorfámat. Ami mondjuk annyiban merül ki, hogy felkapom a táskámat, a magammal behozott szennylapot viszont tüntetően az asztalkán hagyom. Hivatalosan is túlléptem rajta! Vagy a mai nap folyamán túl fogok. Főleg, ha már ivást emlegetünk - Dehogy hozod, hívok egy taxit, ha csak nem jön most még gyorsan egy busz. Menjünk le a városba, aztán nem tudom… járjuk körbe. Gravesendet körbejárni úgysem nagy teljesítmény. Menjünk be mindenhova!


Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2014. Oct. 26.
Posztok száma : 60
Motto : Live life how you want & not how the others want you to! Age : 25 Titulus : The silent heartbreaker Foglalkozás : Tanuló Play by : Andrew Garfield
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Felix & Jasmine   2015-06-05, 6:05 pm


Jasmine & Felix
❛❛Nők: hagyni kell, hogy kibalhézzák magukat, és utána megy minden a régi kerékvágásban.❜❜



Words: 723 ✦ note: ...

Egyetértően bólogatok, de nem feszegetem tovább a témát. Belátom, kissé tartok az újabb Jas féle vihartól. Merthogy, az emberek szemetek dologról is tuti az iker testvére jutott az eszébe. Ő nem bírja, én nem is ismerem, különben meg, nem szeretek arra gondolni, hogy kettő van belőle. Szóval inkább kussolok, mint a jó kutya aki épp vacsora után kapott csontot. Majd ha megrángatja előttem a témát, talán ráharapok, addig is, elásom valahol a virágos kertben. Már ha volna ilyenem. Mindegy, képzeletben bármim lehet. Egy Ledám is akár... hmmm...  Mire gondolatban ide jutok, addigra valahogy a beszélgetésünk is erre felé veszi az irányt. Selyemtündér, elérhetetlen nők és máris hisztérikus kisfiúnak érzem magam, aki baromira nem azt kapta a mikulástól, amire vágyott. Egy zsáknyi szingliség és a vadászmezők, kontra egy kis Leda. Elgondolkodtató! Mármint nem az, hogy melyiket választanám. Az egyértelmű. Csak az, hogy miért pont azt? Vagy ilyesmi. Nem is tudom, azt hiszem, összezavartam saját magam. De talán, ha beszélek Jasnek a dologról, némely pont kivilágosodik. És ennyi! Kinyögöm, hogy kiről is van szó. Enyhén szólva vagyok csak zavarban. A frászt! Kibaszott zavarban vagyok és ez nyilván valóan süt is rólam, de mindegy. A várt reakció sem marad el. Hát igen, mondja bárki, hogy nem vagyok a meglepetések embere!
-Ja, szent szar! - Dünnyögöm az orrom alatt, azt figyelve, hogy tágulnak ki a lány pupillái. Azt a fene, ez aztán a hatalmas manga tekintet. Mintha tolt volna egy kis exet vagy hasonlót. Ha nem ismerném, most arra tippelnék. De Jas nem az a drogbáró típus. Azok a Mather házban tanyáznak.
-Bazi nagyok a szemeid! - Vágom az arcába még mindig meredten figyelve. Nehogy rohamot kapjon itt nekem! Tényleg, ennyire nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon nagy dolog amit elárultam neki? Oké, mondjuk nem tipikus, tőlem meg főleg nem. Az utóbbi időkben csak Beccának éltem úgymond. De azért, tányér tekintet? Most tényleg? Milyen aranyos már! Atya ég! Aranyos? Milyen morbidul buzis szó ez?
-Ha komolyan gondolom! Na ja! Az igazság az, hogy abszolút nem gondoltam sehogyan. Vagyis, félre ne érts, nem azért csókoltam meg, hogy Beccát bosszantsam vagy ilyesmi... - Magyarázkodok, elég zavarosan, épp ezért hallgatok is el pár percre. Megpróbálom összeszedni a gondolataimat, hogy elmagyarázhassam Jasnek a dolgot.
- Tetszik! Mármint Leda, tetszik nekem, ez egyértelmű. Azonban, úgy gondolom, hogy Beccával szemben görénység az egész. Tudom, hogy mennyire jó barátnők, meg minden. Mindig, mikor meglátom Ledát arra a megállapításra jutok, hogy jobb elkerülni. Aztán valahogy, mégsem teszem. Túlzottan vonzódok hozzá azt hiszem. - Remélem, hogy elég érthetően sikerült elé tárnom a piszkos valóságot.  Nem mintha bárki kötelezne erre, de ha már beavatom, akkor legalább tényleg lásson bele a dolgokba, ne csak a felszínt kaparássza.
-Tudom, hogy beszélnem kéne Beccával, csak azt nem, hogy mit is kéne mondanom neki. A hahó, gerjedek a barátnődre, talán nem a legmegfelelőbb! Ráadásul fogalmam sincs arról, hogy Leda mit gondol az egészről. Szóval ez van. - Nem tudom, hogy mit mondhatnék még a dologról. Vagyis, túl sok mondani valóm lenne, de az, hogy a tündérről, vagy épp a csókjáról lelkendezek, biztos nem érdekelné Jast.
Szavaira felkapom a fejem. "Azt hittem érdekel valaki!" Nocsak, nocsak! Úgy tűnik nem csak az én nem létező , kusza szerelmi életem olyan zavaros, hanem az övé is. Mit tagadjam? Felkeltette az érdeklődésemet.
-Mit jelent, hogy azt hitted? És szabad tudni, hogy kiről van szó? - Tekintetemben bizonyára felcsillan a kíváncsiság csintalan fénye miközben a válaszaira várok. Mint a pletykás vénasszonyok, de komolyan! Leszarom, mert még ha annak is tűnök, akkor is érdekel, hogy ki tetszik a lánynak. Na meg, hogy elég normális-e ahhoz, hogy lehessen köztük valami. Mit tehetnék, megint kitör belőlem az ál bátyós dolog.
-Nem fogom, becs szó! - Viccelődve teszek ígéretet. Szuper, legalább nem halok meg vénségemre egyedül. Bár az sem biztos, hogy megérem még azt, hogy vén lehessek. Részlet kérdés.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve, csak beindul a mai nap is. Már előre tartok attól, hogy mi lesz a vége, ergo, mennyire ázunk el és csinálunk hülyét magunkból. Merthogy az sem lenne éppenséggel egyedi eset.
-Oké, mehetünk, de én fizetek! Attól férfiasabbnak érzem magam! - Viccelődve karolom át a vállát és szinte húzom magammal az ajtó felé. Jó lesz végre lazítani, kijutni erről a füllesztő helyről. Messzire menni a házelnök, Becca és még Leda elől is. Vajon hol lehet most? És kivel? Remélem nem valami Winsteres bikával enyeleg. Hogy jutottam ide már megint?









Whatever makes you happy, just don’t give up on it! And if you don’t get it, it means you might get something better.

Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2012. Aug. 21.
Posztok száma : 68
Motto : Be young, be dope, be proud Like an American. Age : 22 Titulus : she's a silver lining, lone ranger riding through an open space Foglalkozás : diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Felix & Jasmine   2015-06-09, 10:27 am


Mivel nem vagyok benne biztos (az arckifejezéséből ítélve), hogy ez bók akart lenni, nagyjából egy horkantásnak is betudható az, amikor azt mondom, hogy: - Kösz – hát már csodálkozni sem szabad? Tehetek én róla, hogy ilyen az arcom, vagy mekkorák a szemeim? Egyesek ebben az iskolában biztosan azt mondanák, hogy igen, és inkább csináltassak egy plasztikát, akkor megoldódna az a gondom is, hogy pont úgy nézek ki, mint Stanley. De tudjátok, mikor? Majd ha nem hogy piros, hanem a szivárvány összes színében játszó hó esik az égből, még hozzá Angliában és augusztusban, mellette meg jöhetnek az égből cigánykerekező kis trónörökösök. Rövidebben fogalmazva: soha. Soha az életben nem feküdnék kés alá, hogy máshogy nézzek ki. Úgyhogy Felixnek is muszáj lesz megbarátkoznia a csodálkozó arckifejezésemmel. Főleg, ha ilyeneket mond nekem, amin ennyire meg lehet lepődni. Mert hát… erre igazán nem számítottam. Ehhez képest én igazán nem is vagyok, nem hogy szar helyzetben, de úgy igazán, még csak helyzetben sem.
- Hát az, görénység – tudom, szar barát vagyok, mi? De most minek hazudjak? Szerintem érzi jól Felix is, hogy ez nem egészen kóser, neki is van morális iránytűje, és bár tud alkalmasint lökött és meggondolatlan lenni, azért szerintem, mint emberi lény, teljesen rendben van. Vagyis nincs szüksége arra, hogy most lekapjam a tíz körméről, amiért megcsókolta az exe legjobb barátnőjét, meg azért… jó, szeretem kimondani a nyilvánvaló igazságokat, de azért nem űzök belőle sportot, hogy mások képét még durván bele is dörgöljem, meg hogy hosszas lelki fröccsöket tartsak arról, hogyan kéne adott helyzetben cselekedniük. Még a saját életemet sem tudom teljesen rendben tartani, hogy jönnék én akkor másokéhoz? A véleményemet persze azért megosztom szívesen, pláne ha kérdezik. Meg, ha már erről beszélgetünk, nem fogok majd kussban ülni, mint a sült hal. Kétlem, hogy ezt várná tőlem.
- Hát, jól tényleg nem hangzik, de ezt nem nagyon lehet szépíteni. És tudom, hogy feleslegesnek tűnik, főleg, ha nem tudod, Leda hogy érez veled kapcsolatban… de ha mondjuk olyasmire akarnál vetemedni, hogy randira hívod, vagy ilyesmi, akkor kitartok a véleményem mellett: jobb lenne, ha erről Becca tudna elsőként – még akkor is, ha aztán Felixet kikosarazzák. Jó, én mondjuk akaratlanul is a lányok szemével látom egy kicsit a dolgot, és már most arra gondolok, hogy barátnők csúnyán össze tudnak veszni ilyesmin, ha rosszul sül el a ki-kinek-mikor-mit mondott körforgás.
Kicsit kelletlenül húzom el a számat a visszakérdésre, de nem akarok visszakozni a vallomásommal, ha már ő sem tette - Kinsley-s – mondom úgy, mintha legalábbis azt közölném, hogy egy utolsó csöves. Vagy még annál is rosszabb - Lounak hívják. Együtt mentünk a tavaszi szünetre, miután hónapokig rágta a fülemet a lehető legóvodásabb módon. Az idegeimre ment – és persze, nem véletlen a múlt idő, de ne szaladjunk ennyire előre  - A tavaszi szünet meglepően… jól sült el, de azóta nagyjából le sem szarjuk egymás fejét. És hogy őszinte legyek, azt hiszem arra jutottam, hogy ez nem is olyan nagy baj – mármint, az sosem volt kérdés, hogy Lou meg én… nagyjából az ég és föld. És míg vannak emberek, meg párok, akiknek ez bejön, én nem vagyok benne biztos, hogy hosszútávon ez nekem való lenne. Nem igazán vágyakozom olyan élet után, ami neki van. Kevésbé lenne kínos, ha ebben nem játszana szerepet Kinsley-s mivolta, meg az, hogy a nővéremhez hasonló körökben forog… de ha nem lenne Jessica, szerintem nekem akkor sem imponálna az ilyesmi.
Közben szedelődzködünk, kifele indulunk - Ahogy érzed – hagyom aztán rá nevetve, és kicsit sem feszélyez a baráti karolás. Amennyit mondjuk fiúkkal lógok, barátság címen, lehet, hogy nem is kéne meglepődnöm, mennyire kevesen környékeznek meg. De hát, annyi baj legyen. Van elég dráma az életemben egy férfi nélkül is. Inkább felhívom a taxi szolgáltatót, hogy kérjek egy kocsit, aztán a főbejárat felé irányítom magunkat.


Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2014. Oct. 26.
Posztok száma : 60
Motto : Live life how you want & not how the others want you to! Age : 25 Titulus : The silent heartbreaker Foglalkozás : Tanuló Play by : Andrew Garfield
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Felix & Jasmine   2015-06-10, 9:43 am


Jasmine & Felix
❛❛Nők: hagyni kell, hogy kibalhézzák magukat, és utána megy minden a régi kerékvágásban.❜❜



Words: 820 ✦ note: ...

Apró kis válaszára összeráncolódik a homlokom. Talán félre értett és sértésnek vette a dolgot? Én igazán nem akartam megbántani, sőt, alapjában véve bóknak szántam. Végül is olyan aranyos volt, még akkor is, ha ez a szó tényleg nagyon langyos.
-Tetszett! Mármint olyan ártatlan és mégis szexi. Ne érts félre, én nem úgy értem, hanem tudod hogy. Szóval, bók volt, nem kritika! - Megkísérelem elmagyarázni a helyzetet, de nem is olyan könnyű, mint ahogy elsőre gondoltam. Azt sem akartam, hogy úgy tűnjön kikezdtem vele, vagy flörtölök. Nem akarok semmi féle félreértést, vagy feszültséget köztünk. Talán mégis tanultam valamit a mögöttem álló hétvégéből. Nem mintha Jas kiváltaná belőlem azt az érzést, amit Leda. Még csak hasonlót sem. Épp ezért vagyok egyre biztosabb abban, hogy a tündér és köztem határozottan van valami, amit lehetetlen figyelmen kívül hagyni.
-Az hát! - Vágom rá azonnal. Tudom jól, hogy nagy görénység amit műveltem, művelek, de ez van. Nem akarok én ilyen lenni, tényleg nem, de ha egyszer nem tudom visszafogni magam, akkor nincs mit tenni. Márpedig amint meglátom Ledát valahogy kimennek a fejemből a nagy elhatározások, vagyis inkább hirtelen értelmüket vesztik. Az, hogy Jas a képembe mondja mennyire szar alak vagyok, nem bánt meg. Kicsit még jól is esik, bármennyire hülyén hangzik is ez. Legalább tudom, hogy ő igazi barát. Nem hazudik az arcomba csak azért, hogy nekem jó legyen, hanem nyíltan kimondja a tényeket. És mennyire igaza van ez ügyben! Tény és való, jó nagy görény vagyok!
-Pedig abban reménykedtem, hogy mégis lehet. Becca hagyott el, de attól még marha nehéz ilyesmivel elé állnom. Ledának meg még nálam is nehezebb lenne. - Nem vagyok biztos abban, hogy ezeket a szavakat Jas felé intézem és nem csak saját magamban akarom tudatosítani a dolgot. Végtére is az elmúlt hétvége óta máson sem jár az agyam csak  a Leda, Becca és görény hármason. Nem mintha létezne ilyen, de ha nem is mondom ki, attól még szeretném. Nem a hármast, csak a tündért. Legalábbis azt hiszem.
-Nem akarok én semmire sem vetemedni vele kapcsolatban! De ez nem jelenti azt, hogy nem is fogok! - Hangosan tagadok, majd azonnal le is halkítom a hangom. Az eddigi tapasztalataimból kiindulva, hiába is kardoskodok a nagybetűs nem mellett. Ha meglátom a lányt úgyis hirtelen agymosáson esek át és ki tudja mikre vetemedem. Lassan félek magamtól!
-Tényleg beszélnem kell Beccával, ugye? - Elkínzottan sóhajtok fel és Jasre emelem a tekintetem, mintha megerősítést várnék, holott már tudom mi a dolgom. Meg kell tennem, mielőtt valami hülyeséget csinálok megint. Inkább tőlem tudja meg, hogy jobbára megőrültem, mint mástól. Úgyis látták páran, mikor megcsókoltam Ledát, szóval a lavina már megindult. Be kell előznöm, mert ha az ér előbb Beccához... nem tudom mi lesz. Lehet rosszabb a kirúgásnál és a teljes elkerülésnél? Talán igen, ha Ledával is megteszi mindezt az én hibámból.  A nagy zűrzavarosságomban inkább a mellettem lévő lány magánügyeire terelem a témát. Gyáva dolog, vagy sem, most jobb, ha nem rágom magam tovább az exemen.
-Kinsley-s Lou. Nem rémlik! - Igyekszem előkaparni az emlékeimből, hogy ki is lehet a tag, de halovány fogalmam sincs a dologról. Lehet, hogy arcról megismerném, de a neve, az semmit sem mond számomra.
-Akkor mégsem tetszik annyira? - Elég nyíltan vájkálok a magánéletében, de nem hiszem, hogy ez különösebben zavarná. Végül is barátságunk rövid ideje alatt szinte minden témát érintettünk már. Talán az intimeket nem olyan mélyen, de azért súroltuk a felszínt.
-Ha nem keres, akkor ő is egy görény! Fogalma sincs arról mit veszít! - Merész kijelentésbe bocsátkozom, de én, mint főgörény azt hiszem most megtehetem még ezt is. csak megismerem a magam fajtákat.
-Találsz te jobbat is, mint egy Kinsley-s! - Bugyután próbálom vigasztalni, főleg mert abban sem vagyok biztos, hogy szüksége van rá. Egyébként semmi bajom nincs a Kinsley házzal, ez csak amolyan baráti szolidaritás. egyik házzal sincs igazán problémám, többnyire leszarom mindet.
Közben már Jas vállát átölelve masírozunk kifelé. Az ajtón átlépve lopva veszek egy nagy levegőt, mintha ez a tett segítene megtisztítani összekuszálódott gondolataimat. Amíg ő taxit hív, én hagyom, hogy tekintetem szabadon kalandozzon, mígnem megint olyan helyre téved, ahová nem kéne. Naná, hogy kiszúrom a tőlünk pár méterre álló tündért, amint azzal a szexi mosolyával ajándékoz meg egy számomra ismeretlen lányt. Tényleg mindenhol ott van!  Már meg is indulnék felé, megint ki tudja miért, de Jas a főbejárat felé irányít. Hálás pillantással jutalmazom meg ezért, annak ellenére, hogy nem tudom, észrevett-e bármit is az előbbi kis jelenetből.
-Hol szeretnéd kezdeni a túrát? - Szegezek neki egy kérdést pár perc néma hallgatás után, miközben megáll előttünk a taxi. Ez aztán gyors volt! Vagy én álltam jóval több ideig csendben, mint gondoltam? Udvariasan besegítem a lányt, majd lazán behuppanok mellé a hátsó ülésre.
-Na irány szeszfölde és ez aztán nem semmi éjszaka falva! - Viccelődve helyezkedek el, vagy inkább terpeszkedek, játékosan odébb lökve úti partnerem. Visszatértünk az óvodába, mert köztudott, hogy ott sokkal mókásabb minden. Az elmúlt napok feszültsége után rám is fér már egy ilyen este.










Whatever makes you happy, just don’t give up on it! And if you don’t get it, it means you might get something better.

Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Felix & Jasmine   

Vissza az elejére Go down
 
Felix & Jasmine
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Felix Hasting

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Testvériségek lakrésze :: Dunant house-
Ugrás: