HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Ash & Devlon & Cherry

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2014. Nov. 25.
Posztok száma : 34
Motto : EVIL ISN'T BORN, DEARIE. IT'S MADE Age : 24 Titulus : beast among playboys Foglalkozás : Stephen James Play by : Félisten
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Ash & Devlon & Cherry   2014-12-13, 12:11 am


Ash & Devlon
Words:561

Life is hard. After all, it kills you.



Újabb fotózásról térek vissza, de nem panaszkodom. Modell társam, a harapni való kis svéd ribi megédesítette a napomat. Arról már nem is beszélve, hogy pár üveg méreg drága skót whisky landolt a táskámban. Jól mutat a négy karton cigi mellet. Ezért járok mindig sporttáskával melózni. Imádok piákat reklámozni! Fekete bakancsom, vidáman klaffog a lábaimon. Nem is tehetne mást, hisz a fűzők a svéd csajnál maradtak. Valamivel ki kellett kötnöm. Ezen az egy hibán kívül most is tökéletes a megjelenésem. Ezt nyugtázom is, mikor az egyetemi házamhoz érve szemrevételezem magam egy retkes ablaküvegen. Több tucat luvnya sem képes tisztára nyalni ezt a retekólat! Megközelítem az ajtót, majd egy „pofán rúglak, ha nem nyitod ki előttem” nézéssel megkérek egy fogpiszkáló méretű drogpusztítót arra, hogy engedjen be. Én is ki tudtam volna nyitni, de bazi mocskos ez is, mint minden más erre felé.  A szobatársam nem egy háziasszony típus, de legalább a vérét nem keni a falra. Nem úgy, mint ezek a köcsögök! Végig vágtatok a folyosón, persze magabiztos, gyors léptekkel. Nem kerülök ki egy árva lelket sem, elvárom, hogy mindenki igazodjon az én közlekedési szokásaimhoz. Az sem izgat, hogy a táskám épp kit üt le, miközben lóbálom. Egyesek tanulékonyak, s némán a falhoz tapadnak. Mások kísértik a sorsukat, de egy sincs, aki nyíltan elém merne állni. Nem tiszteletből, tudom azt jól. Csak félnek, mert legutóbb a csukott ablakon át löktem ki egy légypiszkot, aki keresztezte az utamat. Másképp nem ment volna az átkelés, mert erre felé több a drogos, mint egy fesztiválon. Ezek meg zombiként bámulnak ki a csökött fejükből és csá! Kezemmel megragadom a kilincset, majd lábbal rásegítek a szobaajtónak a gyors kitárulkozásra.
-Ne aludj köcsög! – Üvöltéssé módosult köszönéssel török rá a szobatársamra, már nem először. Párszor már sikerült kellemetlen helyzetbe hoznom az ilyesfajta megjelenéseimmel. Épp ezért csinálom újra és újra. Sose fogom megunni.
-Mi a rákot poshadsz itt? – Más helyzetben lazán lebasznám a táskám, de ma óvatosan helyezem az ágyam kellős közepébe. Az alkohol olyan dolog, amit nagyobb becsben tartok még az anyámnál is. Bár ez nem meglepő! Anyám végül is csak egy gazdag, vén, madame! A szememben még mindig az és örülhet, hogy nem a k-betűs szót használom.
-Hoztam egy kis muníciót! – Vigyorogva kipakolom a zsákmányt. Alapozásnak megteszi! Annyi piát úgyis képtelenség becipelni, amennyi nekünk elég ahhoz, hogy igazán jó kedvünk legyen. Nem vagyok egy barátkozós típus, sőt, osztozkodni sem szeretek, azt meg végképp rühellem, ha valaki jobban néz ki nálam. De! Ash rendben van. Mármint őt havernak mondanám, ha valaki fegyvert tolna a képembe és azt kérdezné, milyen kapcsolatban vagyok vele. Aztán, ha nem öl meg az első golyó, szétcsapnám a tetves képét a markolattal. Lassan, kiélvezve minden egyes ütést. Nehogy már egy csicska toljon fémet a képembe! Arra csak én vagyok jogosult! Még megkarcolna az a barom, pedig egyre értékesebb a búrám. Mondjuk megértem, hogy miért imádnak!
-Te, a zombi bagázs miért gyülekezik a bejárat előtt? Lesz valami balhé, vagy ingyen por osztás van?  – Kérdésekkel dobálom a majmot, miközben lerángatom magamról a cipőfűző nélküli lábbelit. Még jó, hogy vagy hat másik figyel a szekrényben. Levágom magam az ágyra és egy nikotin rúddal ékesítem az arcomat. Ez hiányzott a teljes boldogsághoz! Bár nem ártana egy tiszta póló sem! Az a tyúk teljesen összegyűrte a jelenlegi kedvencem! Bár felső nélkül, mérföldekkel jobban nézek ki. Azért kell valami! Gáz, ha libabőrben úsznak a tetkók! Az nem gerjesztené be a nőstény populációt!


Note: Nehéz kezdet...


"beast among playboys"
I am made up of faded memories

Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2012. Jun. 06.
Posztok száma : 154
Motto : we are the diamonds that choose to stay coal Titulus : vulgar picture Foglalkozás : ügyeletes fogtündér vagyok Play by : Oliver Sykes
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Ash & Devlon & Cherry   2014-12-29, 5:18 pm




- Hmpf. Mmmmrrrvvd… hmmmr. – morogtam maximálisan érthetetlenül, a buta kis fejem a párnámba fúrva, hogy egy kicsi esélye se legyen senkinek megérteni, hogy mégis mit szándékozok közölni ezzel.

A fejemben ez valahogy úgy hangzott, hogy „ A faszba már, hogy ebbe a nyomorult, tetves házba már aludni sem hagyják az embert, komolyan. Fél óra, beleszakadna mindenki, ha harminc egész kicseszett percre kussban maradna?”, de annyira fáradtak voltak a hangszálaim, hogy egyszerűen nem tudtam kihangosítani a gondolataimat. Helyette inkább magamra húztam a vattacukor rózsaszín ágyneműm szakadt anyagát, és elfordultam Devlontól, hátha veszi a lapot, és hagy még szundizni legalább pár percet.
A fejem a legapróbb mozdulatra is fájni kezdett, szinte azonnal belehasított az a lüktető érzés, amit valószínűleg a kisbaltával történő koponyalékeléshez lehetne a leginkább hasonlítani, bár jelen esetben a tegnap este és ma reggel elfogyasztott alkohol hatásának tudtam be, illetve annak, hogy valami felsőbb hatalom büntet a másnaposság kínjaival, mert egy barom vagyok.
Üveg koccanását hallom, és hányinger lesz úrrá rajtam azonnal az alkohol gondolatára, mert hát mi más lenne ugye, ha nem szesz. Szerintem alkoholmentes ital még nem lépte át ennek a szobának a küszöbét. Kiráz a hideg az ötlettől, hogy én ma még esetleg inni fogok bármi mást egy energiaitalon kívül, de csak pár pillanat erejéig, az agyam eddig tud józan maradni, majd ráébred, hogy az életem szar, és ezt mantrázza egész addig, amíg valami tömény nem kezdi égetni a nyelőcsövem, hogy elmossa az emlékeket. De kibaszott buzis ez, istenem.

- Alig egy órája aludtam el, hagyjál már békén, baszki! – dorombolom válaszként a két felém intézett kérdésre, közben annyira mélyen belesüllyedek a memóriahabos, jobb napokat is látott matracomba, amennyire csak lehetséges.

Kicsit reméltem, hogy majd tiszteletben tartja a kérésemet, de tekintve, hogy mindketten tudtuk, hogy kibaszott nagy kamu az egész, és már legalább nyolc órája tespedek az ágyamban, nem is tudom, miért is fordult meg egyáltalán a fejemben ilyesmi. Dev akkor indult el valahova hajnali dél és egy óra között, mikor én beestem a szobánk ajtaján, – szó szerint – majd homlokizomból eldolgoztam magam az ágyig, ő pedig lelépett. Az említett „kinti gyülekezőről” azt gyanítom már javában estefelé halad az idő, és a Mathert nemsokára újra ellepik mindenféle fiatalok, magas véralkohol szinttel, alacsony erkölcsökkel. Ez elég mindennapos volt mostanában, de legrosszabb esetben is háromnaponta egyszer rommá bontottuk a földszintet, szóval ez igazán nem lep már meg, de az is igaz, hogy ezen a nyomortanyán jóformán bármi megtörténhet.

- Fasz se tudja, mi van ott, de ha zöldit osztanak, ajánlom, hogy valaki hozzon nekem is. – könyökölök fel az ágyba, és a félmeztelen, dohányzó Devlon láttán az én nikotinfüggőségem is kiújul.

Felülve az első dolgom könyékig elmerülve az éjjeliszekrényem fiókjának tartalmában, majd némi kotorászás után, három üres doboz kiselejtezését követően ráakadok végre egy olyanra is, ami rejt még néhány szál arany Marlborot. Az ajkaim közé gyűrök egyet, és már azelőtt szívom, hogy meggyújtottam volna. Kis türelmetlen voltam mindig is, na.

- Mik a terveid az estére? – kérdezem az ágyam fejtámlájának döntve a hátam, fejem óvatosan a drága szobatársam felé billentve, hogy legalább ő abban a hitben legyen, hogy tudunk szemkontaktust létesíteni beszélgetés közben, én ugyanis egyszerre voltam álmos, másnapos és kicsit mégis részeg, ami abszolút átmeneti vakságot okoz, amíg az ember kicsit magához nem tér, vagy bele nem döglik. Én már egészen biztos az utóbbival járnék jobban, de nem adom meg a szüleimnek azt az örömöt, hogy azt a masszív összeget, amit a bankszámlámra utalnak havonta, megtarthassák. Drága kicsi fiú vagyok, no.

- Csak mert… - kezdtem, miután álmosan meggyűrögettem az arcom, és összekócoltam az amúgy is káosz állapotok uralta hajkoronám, hogy kicsit visszanyerjem az eszméletem, és kiűzzem azt a nem kevés fáradtságot a szemeimből, ami még mindig azért harcolt, hogy újra vízszintesbe legyek. – Ha nem lesz semmi újdonság, akkor nem fáradok a fürdéssel meg a tiszta ruhával.


Devlon  x  626  x ebben  x  erre  x let's get the party started, wooo \o/


Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2014. Nov. 25.
Posztok száma : 34
Motto : EVIL ISN'T BORN, DEARIE. IT'S MADE Age : 24 Titulus : beast among playboys Foglalkozás : Stephen James Play by : Félisten
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Ash & Devlon & Cherry   2014-12-29, 9:31 pm


Ash & Devlon
Words:732

Life is hard. After all, it kills you.



Hiába az impozáns belépő, ez a senkiházi, akit mellesleg a pokolból küldtek, hogy szórakoztasson, csak morog egy sort. Valami érthetetlen földön túli nyelven, mint egy kibebaszott élőhalott. Ez így nem lesz jó! Nem bírom, ha szét van esve, azt meg főleg nem, hogy én közben totálisan éber vagyok. Pedig vedeltem egész éjjel, de délben mégis tökéletes külsővel indultam el a fotózásra. Vagyis, rögtön tökéletes lett minden, két feles után. Az pedig nyilván való, hogy ezt az életvitelt kívánom továbbvinni az este további óráira is. Ráadásul tudom, hogy ezzel nem leszek egyedül. Ash, talán még összenyálazza azt a borzalmas színű rongycsomót, amit úgy mellesleg elég sűrűn ölelget illuminált állapotában. Talán egykor takaró, vagy hasonló dolog lehetett. Na de, amint végignyalta azt a szart, mindjárt alkohol után áhítozik majd. Ennek fényében pakolom ki a táskám tartalmát. Egy kis ízelítő, még mielőtt valami őrült életcélt nem találunk magunknak.
-Milyen buzi Csipke Józsinak hiszed te magad?- Harsány hangomat a felé dobott bakancs halk, de határozott repülése követi. Remélem, fejbe trafálom vele és végre magához tér. Merthogy egyelőre csak nyekereg és ez idegesítőbb az utolsó szexpartnerem fülsüketítő vinnyogásánál is. Alig egy órája, egy fenét! Már a fél életét átdöglötte, lassan oszlani kezd. Csak elértem a célom, mert a hősszerelmes zombi pajtás máris cigaretta után kutat. Undorító, hogy mennyit cigizik! Többet is tudna, ha nem aludná át az életét. Úgy, ahogy én. Bár azért lassan valami kencét is be kell szereznem a pofázmányomra. Ha ráncos leszek a sok bagótól, negyed ennyi bukszánál lesz szerencsém, a melóról már nem is beszélve. Bassza meg az élet!
-Nem kell neked az ő gazuk, van sajátunk! – Megpacskolom a táskám oldalsó zsebét, mintha halál természetes lenne, hogy alapjáraton fűvel van kitömve. Nálam végül is egyáltalán nem meglepő az ilyesmi. Nem drogozom, mármint kerülöm az erős szereket, mivel azok tönkre vágnák a tökéletes külsőm. De pár laza cigi, vagy tabletta még nem számít drognak az én értelmezésem szerint. Egyébként is bármit beszerzek bárkinek, persze jó pénzért. Sokan nem is gondolják, de a modellek világában még a koko is hétköznapi cucc. Ezért is ég ki az a sok szexi ribanc idő előtt. Ezzel is minket büntet a sors. Egy utolsó, mély szippantással tüdőzök le egy adag, gyógyító nikotint, míg Ash csak szívogatja a meg nem gyújtott marlbiját. Úgy vélem kevesli, ezért megküldöm egy kartonnal. Kedves baráti gesztus, és ha minden jól megy, szájba sem vágom vele. Maximum az eredeti szállja, vesz fel új, cikkcakkosan varázslatos formát. Olyan lesz, mint anyám mikor kiújult a lumbágója.  Nagy kan lehet négyes.
-Voltak nekem valaha terveim? Csajozás, ivás, lazulás, ami összejön, és persze megpróbáljuk elkerülni a sittet. De ha nem úgy jön ki a lépés, nem bánom! – Sötét mosollyal közlöm a tervnek nem igazán nevezhető, gyakorlatilag napi rutint. A szemkontaktust is igyekszem tartani, de nem olyan egyszerű az, mikor furcsábbnál furcsább hangok szűrődnek be odakintről. Ma is bulit tartunk? Halvány gőzöm sincs semmiről sem. Ahogy esik, úgy puffan, csak legyen, amitől extra lazának érzem magam. Nem mintha túl feszült lennék. Egyébként is jól áll mindkét stílus. Vagyis, kábé minden.
-Fürödjön aki lusta fújni magát ? Bűzlő fegyverrel bevetésre menni! Mi lesz, ha felbukkan a csajod? De tudod mit dzsuvikám? Ne fürödj le! Úgyis lesz majd, aki megmosdat a végén! Ha más nem azért, hogy ne kelljen szagolnia! – Egy kis genyóskodás után, vígan röhögök fel. Nem akarom én sértegetni, vagyis de, naná, hogy akarom! Jólesik, akkor meg miért ne? Ő is szereti, tudom! Majd, ha a hályog is lecsusszan bamba szemeiről, talán ki is villantja alkoholgőzös májának fehérjét. Felpattanok, csak hogy lazán kipöcköljem az ablakon, még parázsló dekkemet. Erről ennyit.
-Én elhúzok tusolni! A mai partnerem olcsó pacsulit használt! – Grimaszba rendeződnek a vonásaim. Oké, még így is meghúztam a csajt, de attól még nem akarom holnapig szagolni a parfümök szégyenét. Egyesek annyira igénytelenek.
-Én vagyok a szörny a fotókon, persze csak a tetkóim miatt, de a mellettem pózoló szépségek hordozzák a mocskot. Az egyik nem borotválja magát, a másik nagyi bugyogót hord, ez meg holt büdös volt. Hová fajul a világ? – Morgok még egy sort, miközben tiszta ruhákat kapok elő, de még mielőtt elmennék tisztálkodni, osztok egy kis észt a szobatársamnak.
-Kapd össze magad, bagózz, igyál, tekerj egy spanglit! Friss legyél, mire visszajövök, vagy nem állok jót magamért! Indul a … fogalmam sincs, hogy mi, de nagyot fog szólni!- Fenyegetőzök zord hangon, de vigyorogva. Érti ő ezt, hisz nem tegnap kerültünk egy szobába. Már volt elég időnk megszokni egymás habitusát.



Note: Nehéz kezdet...


"beast among playboys"
I am made up of faded memories

Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2012. Jun. 06.
Posztok száma : 154
Motto : we are the diamonds that choose to stay coal Titulus : vulgar picture Foglalkozás : ügyeletes fogtündér vagyok Play by : Oliver Sykes
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Ash & Devlon & Cherry   2015-01-22, 7:51 pm




Ahogy határozott ülő mozdulatba tornázom fel magam az ágyban, egy óvatlan mozdulattal bele is baszom a fejem a nehéz, fa anyagba. Nem vagyok benne biztos, hogy kívülről is olyan kibaszott hangos volt-e, mint ahogy az én üres koponyámban zúg a koppanás visszhangja, de az tény, hogy olyan erővel szorítom össze a szemeim, hogy homályos foltok takarnak el mindent, mikor újra kinyitom őket, és a gyors helyzetváltoztatásuk miatt felfordul a gyomrom. Nem tudom, vajon Dev tényleg ordít-e, vagy csak az én fáradt agyam hangosítja-e fel ennyire a szájából kiömlő zajt, de az tény, hogy az én sajgó koponyám nem volt hálás érte. Nem fáradtam ugyan azzal, hogy közöljem vele is, mert Devi egy fasz, ha azt kértem volna, hogy halkítsa le magát, valószínűleg közvetlen közelről visítana bele a fülembe, és szaggatná szét a dobhártyámat, hátha ezzel mozgásra, meg úgy egyáltalán éledésre ösztönöz. Fordított esetben tökre ugyanígy viselkednék én is, ez is bizonyítja, hogy mennyire idillien romantikus a mi kis szobatársi kapcsolatunk.

- Ne már, te fasz! – morranok rá, miután az alkarom az arcom elé kapva hárítom a bakancstámadást.
A cipője kibaszott nagy erővel csattan egyet, a csontjaim rendesen belesajdulnak az ütközésben, de a férfi egóm maradéka nem engedi, hogy hangjelzéssel jelezzem a nemtetszésem, mint a selyemfiúk, szóval hősies nagycsoportos ovisként hallgatok, megdörzsölve kicsit a karom. Nem tudom, hogy acél is volt-e a bakancsban, vagy csak ennyire erősen dobta azt a szart, de biztos, hogy ez be fog lilulni, nem mintha a színes mintáim között amúgy látszódna. Szerencséje, hogy nagyobb és erősebb, mint én, ha nem lenne ennyire izom a csávó, addig ütném a halántékát a kibaszott bakancsával, amíg még eszméleténél van.

- Ó, isten áldja azt a buzi ír fejedet! – csillogtatom rá, vagyis sokkal inkább a táskájára az álmos, barna szemeim, és máris sokkal kevésbé utálom, amiért felkeltett. Tudtam, hogy Dev sem igazán híve a tudatmódosításnak, de ez végül is organikus anyag, semmivel sem rosszabb, mint az a sok dohánytermék, amivel naponta megjutalmazza magát, én meg amúgy is leszartam az egészségi állapotom, tökéletes az összhang.
És, ha ez nem lett volna elég, még egy karton cigivel is megjutalmaz, olyan hanyag mozdulattal dobja oda, mint ahogy a kurvák elé szórják a pénzt a gazdag, középkorú férfiak, de mivel így elkényeztet, nem igazán érzem jogosnak a reklamációt. Még a végén megtart mindent magának, én meg lophatom el, amikor nem figyel.
Biccentéssel köszönöm meg a kedvességét, sosem vittem túlzásba a hálálkodást, főleg nem neki, mert most kifejezetten jó fej, de az előbb azért mégiscsak a legszebb álmaimból vert fel, és amúgy általában nem is érdemli meg. Nem is értem, mi történt most vele, gyanúsan kedves.

- Akkor csak a szokásos esti program! – helyeslek, rá sem nézve, figyelmem maximálisan leköti a kezemben tartott karton leírásának olvasgatása, úgy szorongatom, mint kisgyerek a plüssjátékát, és legalább akkora is a kötődés, jelenleg. Ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptam.
Csak a megszokott basztatására emelem fel a tekintetem és nézek végig rajta, próbálom követni azt a sok, hirtelen mozdulatot, aminek kíséretében kipöcköli a dekket az ablakon. Vigyorra húzom a számat, ahogy meghallom a fejemben a sok Dunantos suttyó károgását, hogy megöljük a bolygót és egyebek. Pedig hihetetlen nagy buli rájuk szórni a hamut az ablakból, amíg ők szedegetik a szemetünket, mert ez „nem bomlik le, és káros a földnek”. Kapja be a föld, és ha már itt tartunk, Devi is kapja be. Már épp kezdtem örülni, hogy ma, az állapotomra való tekintettel nem szívja majd a vérem. Ó, sosem tévedtem még ekkorát.

- Nem hiszem, hogy bármibe is belevetném magam – húzom el a számat. – Azt meg még kevésbé, hogy Cara eljönne. Sosem jön el, és mellesleg nem a csajom. Nem is hiszem, hogy az lesz.
A gondolatra, hogy mennyire elbasztam már megint mindent, kedvem lett volna visszagömbölyödni a takaró alá, és sajnáltatni magam, ahogy már lassan két hete teszem, de volt egy olyan érzésem, hogy Devinek ebből már baszottul elege van, és már csak egy hajszál választja el attól, hogy testi fenyítést alkalmazzon, azt meg, tekintve, hogy fültanúja voltam már párszor a perverzióinak, nem akartam. Ez a csávó egy igazi szadista, nem kockáztatom meg, hogy megcsapkodjon egy ostorral, vagy a kis öklével, inkább nem leszek akkor hisztis tinilány.

- Az élet szar! – közlöm még vele a nagy igazságot, mielőtt a frissen beszerzett üvegek felé indulok, és miután a még meg nem gyújtott cigim a fülem mögé gyűröm, mint a kőművesek, kinyitva az első kezem ügyébe esőt whiskeyt, kortyolok két hatalmasat a tartalmából. Csak akkor veszem jobban szemügyre a cuccot, mikor már elmúlik a szokásosnál sokkal durvább, égető érzés, amit a folyadék hagy maga után, miután leszánkázik az ember nyelőcsövén, és kellemes, jellegzetes „igazi, tölgyfahordós” faszom ízzel a számban, maximálisan meglepve olvasom a címkét. Ez bizony Whiskey, szigorúan e betűvel írva, igazi kibaszott ír cucc, mint ez a buzi. Sokkal durvább, mint az a sok pancsolt szar, amit inni szoktunk.

- Irigylem a szaros problémáid… - felelem szemforgatva a panaszkodása után, majd újra a számba juttatom a cigimet, de most meg is gyújtom.  Addig tartom lent a füstöt a tüdőmbe, amíg fájni nem kezd az egész mellkasom tőle, majd engedem, hogy az egész kiömöljön a számon, és beterítse a szobát. Még jó, hogy az első dolgunk volt leszerelni a kibaszott füstjelzőket az egész házból, máskülönben elég masszív összegeket kellene fizetni a tűzoltóknak naponta a felesleges kiszállásért.

- Parancsod számomra kívánság! – hajolok meg előtte színpadiasan, majd ő eltűnik a fürdőben, én pedig egyedül maradok a szobánkban.
Szemezek még egy ideig a táskájával, és annak zsebeiben megbúvó zöldivel, de túl fáradtnak és bénának érzem még az ujjaimat ahhoz, hogy hozzá merjek nyúlni. Nem akarom a szőnyegről felszedegetni a füvet, és amilyen balfasz vagyok, biztos az lenne a vége, úgyhogy inkább hagyom a faszba az egészet, helyette feltépem a szekrényem ajtaját, és vadul kutatni kezdek valami viselhető után. Ahogy az ajtóra erősített tükörben szembe találom magam a nyúzott, zombi ábrázatommal, gyűrött alvósrucimmal, és kócos hajammal, úgy döntök, hogy mégis megejtek egy zuhanyt én is, és valami vállalhatóra cserélem a Patrikos pólómat, bármennyire is király a Spongyabob, az emberibb állapotaimhoz azért mégsem passzol.

- Ne használd el az összes meleg vizet, buzi! – ordítok be a fürdőbe, elég hangosan ahhoz, hogy a csobogó víz mellett is lehessen hallani, majd a következő slukkot a cigimből egy újabb korty alkohollal kísérem le, utána visszafekszem az ágyamba. Istenem, még a fogam is álmos.



Devlon  x  1045 x ebben  x  erre  x ez pont olyan tré lett, mint ahogy Ash érzi magát, haha :DD


Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2014. Nov. 25.
Posztok száma : 34
Motto : EVIL ISN'T BORN, DEARIE. IT'S MADE Age : 24 Titulus : beast among playboys Foglalkozás : Stephen James Play by : Félisten
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Ash & Devlon & Cherry   2015-01-23, 11:24 am


Ash & Devlon
Words:1099

Life is hard. After all, it kills you.


Érdeklődéssel figyelem, amint vergődő állat módjára szenved az ágyon, majd kárörvendő vigyor jelenik meg férfias pofázmányomon. Hogy ez mekkora lúzer tud lenni ébredéskor! Ilyenkor mindig kedvet érzek arra, hogy egy vastagabb gallyal piszkálgassam, épp úgy, ahogy a szadista kölykök a dögöket. Jó volna itt-ott pár erősebb ütéssel irányítani satnya mozdulatait. Akkor biztos, hogy nem csak egyet koppanna az agyalágyult feje. Ha lenne bot a környéken, ki is próbálnám ezt az ígéretes módszert, de nincs, így kénytelen vagyok az első tárgyat felé hajítani, ami a kezem közé került. Pá, bakancs, végezz jó munkát és verj életet ebbe a faszkalapba, mert ha nem, muszáj leszek még szórakoztatóbb módszerekhez folyamodni. Kiszélesedik vigyorom, amint támadásom telibe találja a karját. Az arca is meglett volna, de túl gyorsan reagált. Úgy tűnik, éledezik, hisz gyilkos pillantásokat küld felém. Gondolatban piszok mocskosul szétverné az agyamat, azt már látom. Oké, ez egy újabb jó jel!
-Mit hisztizel, te ribanc?  – Morranására a megszokott pimasz módon reagálok, felvéve vele a szemkontaktust. Imádom nézni azt a rusnya képét, mikor elönti a méreg. Valahogy elégedettséggel tölt el a dolog. Olyanok vagyunk, mint két veszett kutya. Folyton marakodunk, minden egyes lerágott csontdarabon. De azért belátom, nála jobb szobatársat, keresve sem találhattam volna. Többnyire nem jövök ki az emberekkel, a hímneműekkel meg főleg nem. Ez az átka annak, hogy imádnak a nők! Én is irigykednék a többiek helyében. Sármőrnek születni kell, szóval sorry köcsögök, ezt megszívtátok!
-Olyan, vagy mint egy baszott alultáplált birka! Felcsillannak a szemeid, amit gyep közelbe kerülsz! Ez kóros öcsém!  – Morgok rá egy sort, puszta szeretetből. Hát ez remek hasonlat! De most tényleg! Ash a fű említésére gyakorlatilag átment arany szemű juhászba. Ekkora balfaszságot! Mindig olyan könnyű felvidítani. Elég, ha ezzel azzal megdobálom, megcsillogtatok egy alkoholos üveget, esetleg egy kis zöldet és máris úszik a boldogságmámorban, ami ocsmány módon hasonlít az ágyneműjére. Ha hamarosan nem vesz egy újat, én felgyújtom a tetves ágyát, mert szúrja a szemem még a látványa is. Hozok szalonnát, aztán mehet a menet! Hogy ez mekkora buli lenne! Bár Ash talán nem értékelné a figyelmességem. De, cserébe max. rendelek neki egy Ferrari alakú gyerekágyat. Abban is elférne, azt hiszem, ha eléggé összehúzná magát. Kifinomult elmém máris teljes haditervet készít az akcióhoz, amíg a leendő áldozat lefoglalja magát a karton cigivel. Megküldtem vele, mert ha kap, ha nem, úgyis az enyémet fogja ritkítani. Akkor meg már holt mindegy!  Egyébként sem hiszem, hogy lenne bármi a nőkön kívül, ami úgymond nem közös. Merthogy ez a majom, a saját ruháit sem ismeri fel. Már meg sem lepődök, ha az egyik pólóm jön velem szemben a folyosón. Másokat ezért is lecsapnék, mint vak azt a bizonyos poharat, de Ast megszoktam. Úgyis minden fotózás után haza hozom a képeken viselt ruhákat. Ebből adódóan, van pár egész érdekes cucc a szekrényben. Mint az aranyszínű térdnadrág, ami tényleg irtózatosan köcsögös megjelenést biztosít. Szóval, már kapott egy ébresztőként szolgáló talplenyomatot, meg egy kevés bagót is! Igazán felkelhet most már! Bár nem méltat egy pillantásra sem, azért bólintással jelzem, hogy elkönyveltem a szavait, mi szerint nincs kifogása a szokásos esti program ellen. És még egy szál nikotin rudat is sikerült kivégeznem közben. Aztán megindul a rinyaparti!
-Hinni a templomban kell! Oda meg nem engednek be ilyen mocskos jószágokat, mint amilyen te vagy! Beleveted magad, vagy rugdossalak, lehet választani!  –Legszelídebb képemet elővéve tekintek rá, mi több, hangom is giccsesen kedves, már szinte mézes-mázas, miközben szavaim jelentése, épp az ellenkezőjét tükrözi. Hanghordozásomból azt hinné az ember, épp vigasztalom, vagy bókolok, miközben továbbra is csak bunkózom vele. Rohadtul utálom, mikor rá tör a „Cara” hiszti. Ilyenkor aztán tényleg elviselhetetlen és annak ellenére, hogy én is sokszor csinálok hasonló cirkuszokat, azért le kell oltanom! Bár én többnyire inkább üvöltök és összetörök ezt, azt, de ha jobban megnézzük, az is hiszti, pusztán belőlem másképpen tör elő. Ennek is csak Vi az oka! Ha nem enyelegne mindig valami szakadt suttyóval, nem forrna föl olyan gyakran az agyvizem.
-Jajj, Cara nem jön el, jajj, Cara nem néz rám, jajj Cara nem nyalja meg a zacsim… - Szövegelek nyivákolóvá torzított hangon, majd lehuppanok a szobatársam ágyának a szélére. Megtisztelem még így utoljára a bútordarabot.
-Akarsz beszélni róla?  – Válok komollyá egy pillanat alatt, s mint egy igazi pszichológus, úgy kérdezek rá a dologra. Nem megy nehezen, végül is ez lesz a szakmám. Persze eszem ágában sincs itt lelkizni vele, erről árulkodik az is, hogy rövid időn belül újra ördögi mosoly kúszik az ábrázatomra.
-Mond, ha nem a csajod, akkor játszhatok vele? – Oldalra billentem a fejem, mint egy éhes német juhász, aki épp jutalom falatra vár. Egy pillanatig sem gondolom komolyan a dolgot. Igaz, kevés nő van, akikkel nem kezdenék ki, ha úgy hozná a sors, de Cara ilyen. Nem azért mert nem kedvemre való. Egész dögös kis buksza, de félek Ash eret vágna, ha egyszer meglátná az ágyamban. Az én eremet, ami már nem biztos, hogy jól is állna nekem! Szeretnék nyugodtan aludni éjjelente.
-Nyugi van Rómeó, lazulj le! Rontod itt a levegőt a negatív hozzáállásoddal! Az lesz, ha úgy akarod és pont! Hacsak nem találsz egy jobbat! Ajánlhatok párat, ha akarod!  – Nem mondhatja, hogy nem törődök a kis pihe-puha köcsög lelkével. Istápolom, mint apa a redvás kölykét. Menten be is sokallok a dologtól. Party idő van, nem pedig langymeleg csajbuli.
-Na, a terápiás foglalkozásnak vége! Azt hiszem, neked hivatalosan is agybajod van! Duplázd meg a fűadagod pajti!  – Ezzel le is zárnám ezt a felejthető diskurzust , de még oda biggyeszt egy apró mondatot, amit kötelező szerűen reagálok le.
-Nekem mondod?  –Nem várok választ! Az élet szar! Van ebben valami, meg abban is, hogy rögtön a húgom jut ismét eszembe, aki  tutira most sem süteménysütéssel tölti az idejét, mint a normális lányok. Látnom sem kell, hogy tudjam, bizonyára olyasmit csinál, ami felborzolná az idegeimet, ha látnám. Ebben kurva jó! Ennek a gondolatnak köszönhetően, feszülten indulok meg a fürdőszoba felé.
Két perce sem állok még a zuhany alatt, mikor Ash utánam kiállt. Na mi van, mégsem bírja a saját szagát? Hagyjak meleg vizet? Komolyan azt hiszi, hogy megteszem, ha megkér rá? De, végül is… Kényelmesen letusolok, megborotválkozok, bekenem a pofám egy kis arcszesszel, felöltözök, majd előhalászok a fürdőszoba szekrény mélyéről egy adag síkosítót. Szépen kiöntöm az összes tusfürdőt, majd ezzel a fantasztikus találmánnyal feltöltöm a flakont. Remélem olyan lesz majd a tusolása, mint az a híres jégen csúszkáló jelenet a bambiból. Végül eltüntetem tettem nyomait és teljes lelki nyugalommal sétálok vissza a szobába.
-Hagytam meleg vizet gecó. Mosd meg a hajad is, rémesen néz ki!   –Nyögöm be semleges hangszínnel, majd az alkohol felé veszem az irányt. Én alapozok, amíg ez a sügér összetöri magát. Meg kerítenem kéne egy csicskást is, aki legyárt pár gyep rudat.


Note: Hát ez sem egy műalkotás!


"beast among playboys"
I am made up of faded memories

Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2012. Jun. 06.
Posztok száma : 154
Motto : we are the diamonds that choose to stay coal Titulus : vulgar picture Foglalkozás : ügyeletes fogtündér vagyok Play by : Oliver Sykes
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Ash & Devlon & Cherry   2015-06-30, 2:31 pm




Kezdetben voltak fenntartásaim Devlonnal kapcsolatban, mert hát az első találkozásunk alkalmával kiderült, hogy ő csak úgy önkényesen választott magának egy szobát, aztán csak úgy egyszerűen kidobta a szobatársam a helyéről. Ha én lettem volna épp ott, lehet, én kerülök a folyosóra lakni, és nem egyszer gondoltam rá, hogy mennyivel jobban jártam volna úgy, de már mindegy. Devi maradt, a fejemre nőtt, és ahhoz képest, hogy mindketten szörnyen elviselhetetlenek és kiállhatatlanok vagyunk a magunk idegtépő módján, egészen egymásra találtunk. Együtt iszunk, kölcsönösen összeverjük a másikat néha, és mint ahogy azt a jó barátok körében illik, elnézzük egymás agybajos dolgait. Én szemet hunyok a szado-mazo perverziói felett, amit a szobánkban élt ki, és reggel útnak indítom az ágyában talált leányzót, amíg ő zuhanyozik, cserébe Dev hajlandó volt elviselni az összes eddigi kislányos siránkozásomat az elcseszett életemről, Caráról, Maxxieről, mindenről. Eddig még bele sem gondoltam, hogy mennyire hisztis vagyok mostanában.

- Rohadj meg, Devlon! – mordulok rá morcosan, mikor Cara nevét említi. – Ha hozzá mersz érni, elkaparlak az udvaron!
Tudom, hogy nem gondol komolyan egy szót sem, pusztán szereti az amúgy is gyenge idegeimet tépázni a hülyeségével, mert tudja, hogy erre azonnal ugrom, mégsem tudom megállni, hogy ne robbanjak azonnal. Ha másról lenne szó, már azonnal ököllel ugranék neki, de Devi arcán felvillanó köcsög kis mosolya és a tény, hogy nagyjából annyi erő van bennem, mint egy műanyag próbababában arra kényszerít, hogy csak csendben folytassam inkább a foto szintetizálást, amíg ő készülődik.

Egész addig nem érzem, hogy tudnék funkcionálni, amíg meg nem engedem a legjobb esetben is maximum langyosnak nevezhető vizet és beállok alá, hogy lemossam a korábbi néhány nap részegségét, másnapját és azt a rengeteg mocskot, amit a kettő közötti állapotokban összeszedtem.
Mivel be kellett látnom, hogy a hajamat ért vádak határozattan igazak, és tényleg nem mutatok jól a fejemhez tapadt, kócos, kusza tincsekkel, sampont ragadva az első dolgom volt kicsit rendbe tenni. És, ha már így megfelelő eszközt ragadtam, akkor a 2in1 hatást kihasználva már le is tusoltam vele, egyedül csak a legbecsesebb részeim környékét hagytam ki, elvégre is a sampon azért csak sokkal jobban csíp, és még a bőrt is szárítja, azt a kérdést meg, hogy ezt honnan tudom, inkább engedjük is el. A sampont visszarakva a helyére kézbe ragadtam a kedvenc csokis axe tusfürdőmet, remélve, hogy most kivételesen tényleg esnek majd le szupermodell testű lányok az égből, amint magamra kenem, de – cseppet sem meglepő módon – ismét csalódás ért. Nem is értem, pedig a tévében láttam, igaznak kellene lennie.

- Mi a … - nézek értetlenül, enyhe undorral a tenyerembe nyomott sikamlós anyagot – faszom.
Lerázva a már oly’ jól ismert síkosítót a tenyeremről a zuhanyzó aljára, megpróbálok még lábbal rásegíteni, hogy biztosan lefolyjon a lefolyón, közben fejben már meg is van a terv, hogyan fogok bosszút állni ezért.

- Az isten verjen meg, te buzi! – ordítom ki neki a fürdőszoba biztos védelméből – Ez full új volt, muszáj volt összebaszni, mi?
Kicsit rontott a dühös kiabálásomon, hogy inkább mókásnak tartottam a szituációt, mintsem felháborítónak, sőt, mélyen belül kicsit még szarul is esett, hogy ez nem nekem jutott eszembe. Most hugyozhatok a sörébe, hogy kvittek legyünk…
Már épp készültem feltépni az ajtót, és úgy, egy száll nudistában kirombolni a fürdőből, hogy a mellkasához vágjam a síkosítós-tusfürdős műanyag flakonomat, különféle válogatott sértéseket ordítozva közben serényen, mikor is elfeledkezve az előbbi lábbal történő takarításomról, egy gyors mozdulattal kiugrottam a fürdőszoba kövére. Hát nem kellett volna.
Szokták mondani, hogy van, hogy az élet citromot dob, meg blabla, hát nekem valahogy soha nincs esélyem limonádét csinálni belőle, mert az én életem izomból vágja hozzám, de úgy, hogy még az első két fogam is kitörjön a helyéről. Nos, a fogaim most megúszták, viszont a talpamon maradt síkosító és a nedves kő együttes erejének köszönhetően néhány bizonytalan, csúszkáló mozdulat után csak sikerült homlokkal levenni a mosdókagylót.
A hangos csattanás, és a még hangosabb „akurvaistenbasszamegrohadjmeg” után, teljesen megsemmisülten ülve a fürdőszoba padlóján próbáltam rájönni, hogy az ajtón át beszűrődő röhögés Devlonhoz tartozik-e, vagy csak az én fejemben történik.

- Rohadtul tűnj el, mire kimegyek – kiabálom ki, amint sikerül újra megtalálnom a hangom. – Ha még a szobában leszel, mire összeszedem magam, szétcsaplak!
Valószínűleg mindketten tisztában voltunk vele, hogy ez csupán üres fenyegetőzés, annyi erőm nem volt, hogy homlokizomból kicsússzak a fürdőből. Mondjuk tény, hogy most lett egy kibaszott unikornis szarv méretű pukli a koponyámon. A rohadt buzi, de visszakapja még ezt.



Devlon  x  720 x ebben  x  erre  x kapsz privátot mellé, tessék rálesni c:


Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2014. Nov. 25.
Posztok száma : 34
Motto : EVIL ISN'T BORN, DEARIE. IT'S MADE Age : 24 Titulus : beast among playboys Foglalkozás : Stephen James Play by : Félisten
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Ash & Devlon & Cherry   2015-07-03, 3:03 pm


Ash & Devlon
Words:652

Life is hard. After all, it kills you.



Nem tudom, hogy miért, de vannak olyan emberek, akik puszta megjelenésükkel kikönyörgik belőlem a szemétséget. Kevesen vannak, de Ash épp közéjük tartozik. Bírom őt, de tényleg! Jobb szobatársat nem is szerezhettem volna. Csicskást igen, de normális, igazi barát félét biztosan nem. Mégis, ha rá nézek, bele bizsereg a testem a vágyba, hogy úgy isten igazából kibasszak vele. Talán mert tudom, hogy ő nem fél majd visszaadni a tartozását.  Így azért jóval szórakoztatóbb, mintha csak egy lúzert gyepálnék naphosszat. Most is, élvezettel nézem ahogy bepörög egyetlen kicsi mondatomtól. Mindkettőnknek megvan a maga gyengéje, s azt is tudjuk, mi a másiké. Én vagyok olyan jólfésült paraszt, hogy ezt ki is használom. Cara, kösz hogy megszülettél!
-Tényleg? - Belevigyorgok a képébe, s hagyom, hogy borotva éles fogaskerekeim mozgásba lendülve hozzák meg a következő késszúrás ötletét.
-A rohadás, nem állna jól nekem, te meg túl csesznyet vagy ahhoz, hogy egyedül eláss! Ha csak nem egy hétig akarod húzni a dolgot. Cara meg.... grrrrrrrrrr ... - Tovább szórakoztatom magam Ash kárára. Biztosra veszem, hogy tudja ő is, nem nyúlnék Carához egy újjal sem. Vagy legalábbis megszavaz ennyi kis bizalmat, amit én nem tennék egyébként. Mindegy, mert jól szórakozom, látszik is, mivel képemre kiült egy széles mosoly, s tartósan ott is ragadt.
-Ne nyöszögj már annyit! Ha valaki elhoppolja előled az nem én leszek te majom! Rinya helyett, húzz el és vesd magad a lábai elé! - Az ajtóra mutatok, hogy menjen már a picsába, annak ellenére, hogy én vagyok az utolsó ebben a galaxisban, aki hasonló tanácsokat adhat. Hát sokkal jobb helyzetben nem vagyok, mint ő. Csakhogy inkább önként lerágom mindkét lábam, minthogy Vi elé álljak ilyen szeretlek szarsággal. Kiélvezem, mikor sikerül az ágyamba hurcolnom, mikor meg nem, akkorra van elég nő aki elvonja a figyelmem. Az újdonság gyönyörködtet. Gyanús pillantással méregetem a szobatársam. Hát ő ziher, hogy tudja mit érzek a majdnem húgom iránt, mert egy kibebaszott fűműködtetésű médium. Inkább nekiállok készülődni! Nők helyett, koncentráljunk a ma esti bulira.

A fürdőszobából kimászva, tisztán és férfias illatokkal karöltve indulhatnék lefelé, de inkább megvárom, hogy Ash kiélvezze a tisztálkodás örömeit. Szeretném kiélvezni a meglepetésem okozta bosszankodását, még akkor is, ha személyesen nem láthatom a dolgot. Nem kell sokáig várakoznom, mire hangos káromkodás szűrődik ki a csobogó víz hangja mellett.
-Hogy a fenébe verhetném meg magam te állat? Gondolkozz!!! - Üvöltök vissza kicsit késve, miközben próbálok nem belefulladni a röhögésbe. Nehéz, piszkosul az. Ez a suttyó tudja, hogy szórakoztasson el. Imádom a hangos, robbanás szerű kirohanásait. Tiszta idegbeteg!
-Majd veszek neked másikat, mit spúrkodsz? - Mintha katasztrófa lenne, hogy kiöntöttem egy doboz tusfürdőt. Ha csak nem aranyból volt, nem hoz lázba. Ha abból volt, akkor sem...  A pucér fotózások elég sokat hoznak és szeretem is csinálni.  Hatalmas csattanás rázza fel a csendet. Kirobban belőlem a percekig tartó röhögés. Ez csak a padlót fogott Ash lehetett. Szinte látom lelki szemeim előtt, ahogy csupaszon elterül mint egy béka.
-Hallom az a kemény koponyád most sem tört be! Elgondolkoztál már azon, hogy agresszió terápiára menj? Naponta túl sokszor akarsz kinyírni! - Azért még rakok egy kicsit dühének tüzére és meggyújtok egy újabb szál cigarettát, amint abba tudom hagyni a nevetést. Az a szándékom, hogy már csak azért is megvárom amíg kimászik az ajtón, de telnek a percek és baszottul unom magam. Elkapok két üveg drága szeszt és magam mögött hagyom a szobát. Ash úgyis megtalál majd a nappaliban, valahol a buli kellős közepén. Füst, drogtól kába tömeg, füllettség és hangos zene fogad. Úgy közlekedek, ahogy máskor is. Aki nem áll el az utamból, azt fellököm vagy megtaposom. Nehogy már még én kerülgessem ezeket. Átvágok egészen a kanapé mellé állított fotelig.
-Húzz el! - Ráförmedek a fotelben terpeszkedő tagra, majd elmebeteg nézéssel a kanapé felé pillantok. 1..2...3... mindkét hely üres. Ash, te majom, lásd milyen jó vagyok hozzád! Lehuppanok a fotelba, letekerem az egyik üveg tetejét és iszok pár kortyot. Tekintetem a tömeget pásztázza. Vi nincs itt, ezért más szórakozás után kell néznem.


Note: Hát ez sem egy műalkotás!


"beast among playboys"
I am made up of faded memories

Vissza az elejére Go down
avatar


Mather ✘ Elnök

Mather ✘ Elnök
Csatlakozott : 2015. Jan. 15.
Posztok száma : 13
Motto : It's my life, don't you forget! Age : 23 Titulus : szabadszellemű Foglalkozás : diák, önjelölt tetováló Play by : Anna April
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Ash & Devlon & Cherry   2015-08-01, 11:49 pm

Let’s get this party started


Abuli már javában dübörög, az ikertestvérem pedig már nem először dörömböl a szobám ajtaján (ahol egyébként semmi keresnivalója nem lenne, lévén ez a lányrészleg folyosója), hogy legyek már kedves levonszolni a hátsómat a nappaliba. Nem mintha kétszer kéne mondania egyébként, egy jóféle kis hepajnak sosem vagyok én ellene, csak éppen nagyon belemerültem a legújabb mintám tervezésébe.
Mikor végzek, kinyújtózom egy kicsit, majd felkapok a hosszú, hálóingnek is beillő pólóm helyett egy vállalhatóbbat, egy farmerral együtt, tornacipő fel, kikapok egy sört a hűtőmből, cigis doboz a zsebbe és már útnak is indulok. Odalent valójában nem dübörög még azért annyira az a parti, ahogyan a testvérem leírta, inkább csak a hangolódás szakaszban tartunk. Ami persze más, unalmasabb házakban talán már a buli tetőfokának is beillene. De nem itt! Az viszont jobban bosszant, hogy a kedves testvéremet és a haverjainkat sehol sem látom. Ezért még kapni fognak! Biztosan fenn vannak még valamelyikük szobájában.
Mivel lusta vagyok végigjárni az összes fiúszobát, hogy a nyomukra bukkanjak, tekintetemet végigjártatom a lenti felhozatalon. Üvöltő zene és masszív füst, elsőre ezt látom. Tipikus indítása egy estének itt a Matherban. Meg sem lep. Az egyik sarokban lányok vihorásznak, a másikban egy kisebb társaság körben ülve füves cigit adogat kézről kézre. A csajokból elegem volt már a vallásos lányiskolában, ahová egyetem előtt jártam, a fű, meg egyáltalán, bármilyen kábítószer nem az én asztalom. Matherosként ezt nem szokták elhinni rólam, de én tényleg nem élek semmi ilyesmivel. Egyszerűen nem. Nem szólok bele, a többiek nyugodtan pusztítsák a szervezetüket, amivel akarják, de én azt nem. Akkor már inkább annyival többet iszom. Jobban járok vele.
Végül a kanapé mellett döntök. A mellette álló fotelbe azonban épp, mielőtt odaérnék, Devlon Wise huppan le, miután elküldi onnan az eddigi ott terpeszkedő, láthatóan már eléggé bekészült srácot és inni kezd. Nem sok jót mondanak még házon belül sem Devlonról. Bár nagyon kivarrt a csávó, én személy szerint nem igazán kerültem még interakcióba vele eddig, a szobatársával, Ash Skylar-el ellentétben, akit amúgy még bírok is, nem egy mintáját én varrtam. Ami Devlont illeti, talán valami köszönést elmormogott nekem néhányszor, ha szembejött a folyosón, de kétlem, hogy ő arra odafigyelt volna és ennyi. Nagyképűnek, agresszívnak és tahónak tartják. Én a magam részéről nem ítélkezem senkiről, akit nem ismerek, hiszen utálom, ha valaki velem is ezt teszi.
Megrántom hát a vállam, mintegy magamnak és lazán odasétálok a kanapéhoz, ahogy eredetileg is terveztem. Nem vagyok én olyan ijedős alkat!
- Csá! – szólok oda neki, miután ledobom magam az ülőalkalmatosságra, majd meghúzom a sörömet, aztán leteszem az asztalra, előkotrom a zsebemből a cigimet, kiveszek egy szálat és a számba teszem, hogy meggyújtsam azt.

Ash, Devlon ~ Tetoválunk ~ Bocsi a késésért!




It’s my life, don’t you forget!



Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2012. Jun. 06.
Posztok száma : 154
Motto : we are the diamonds that choose to stay coal Titulus : vulgar picture Foglalkozás : ügyeletes fogtündér vagyok Play by : Oliver Sykes
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Ash & Devlon & Cherry   2017-06-12, 6:12 pm




Miután az a faszfej szétbaszta a samponomat, nehéz megállni, hogy revansként ne hugyozzak bele az övébe, de tudom, hogy számít rá, szóval nem pazarlom erre az időm, inkább csak egy elpancsolva az ő méregdrága szarjait megpróbálom kiszedni a sikamlós anyagot a hajtincseim közül, amiknek semmi létjogosultságuk ott lenni. Miután a sikerélmény jóformán teljesen elmarad, megunom a baszakodást és öltözékem megkoronázásaként sapkát húzok a fejembe, és levándorlok a többiekhez.

Alig lépek ki a folyosóra, a zene máris bántóan felhangosodik, és a decibelek egyre csak az egekig emelkednek minden egyes lépcsőfokkal, amit megteszek lefelé. Félúton valahol felbukkan egy ismerős arc, a nyakamba ugrik, majd egyből a kezembe nyom egy piros műanyagpoharat, mert hát nehogy már Ash Skylar fegyvertelenül induljon a csatába.
Kérdés nélkül belekortyolok a cuccba, majd kérdés nélkül kezdek el fulldokolva köhögni is utána egyből, ahogy a tömény szesz végigszánkázik a nyelőcsövemen, és bántóan erős, égető érzést hagy maga után. Összeszorított szemekkel rázom meg a fejem, hátha szabadulhatok az érzéstől, amit a pia hagy maga után, de az alkohol íze megmarad, én pedig egy utolsót köhögve felteszem az ominózus kérdést, amire igazán nem is várok értelmes választ.
- Úristen, ez meg mi a szar?
„Ez? Hát ez minden.” feleli nemes egyszerűséggel, majd egy akkorát kortyol a saját poharából, hogy nekem már a gondolatától is bekönnyezik a szemem. A lány arcára mosoly csúszik, széles, kárörvendő mosoly, olyan büszkén közölte előbb a válaszát, mintha amúgy érem járna azért, amiért ő tud valamit, amit én nem. Hát nem jár, különben már mindenkinek lenne.

Fintorogva hagyom magára, majd az első síkfelületre lerakom azt a körömlakkot, ami a pohárban lapul, helyette túrok magamnak egy üveges sört, és kényelmes léptekkel keresztülverekszem magam a nappaliban uralkodó káoszon. A füst olyan sűrűn gomolyog körülöttem, hogy szinte már látni sem lehet tőle, a dohány és a fű illatának keveréke pedig azonnal beitta magát az ember ruhájába, a bőrébe, a szervezetébe. Az egész kibaszott helységben eluralkodott az üvegházhatás, mintha az lenne a cél, hogy mindenki betépjen, aki csak jelen van, és tekintve, hogy az ablaknyitás csak halálbüntetés terhe mellett volna elfogadható lépés, valószínűleg tényleg ezt tervezték. Az előkészítősöket megint elfelejtették bezárni a szobájukba, hogy a nagyok kényelmesen szórakozhassanak, szóval a gimnazista lányok kis csoportokba verődve vihogtak elszórtan, a füvesek az életük árán is védik az ablakokat, nehogy elmenjen a füst, amivel kemény munka árán megtöltötték az egész házat. Az egyik asztalnál felesváltóznak a srácok, az átlátszó üvegpoharakban pont ugyanaz a seszínű szesz lehet, amivel az előbb találkoztam, és már akkor is hányingerig irritálta a gyomromat, így csak intek egyet a versenyzőknek, aztán maradok inkább a kanapénál, ahol meglátom az este egyik legszimpatikusabb arcát. Kicsit ront rajta, hogy pont Devlon közelében sikerült lehuppannia, de hát senki nem lehet tökéletes.
- Itt az én emberem! – lerakom a söröm a másik üveg mellé, majd ledobom magam a kanapéra én is – Rég láttalak, Cherry, hol bujkáltál eddig?
Lustán nyújtózkodva végignyúlok a kanapé üres részén, kényelmesen fészkelődöm egy kicsit, mintha csak nekem tartották volna fent a helyet. A lábaimat átdobva a bőrbevonatú karfán, lelógatom oldalt, a fejem pedig önkényesen befúrom Cherry ölébe, ha akarja, ha nem.




Cherry  x  510 x ebben  x  erre  x  hát baszki, ezt se ma kezdtük játszani :'D


Vissza az elejére Go down
avatar


Mather ✘ Elnök

Mather ✘ Elnök
Csatlakozott : 2015. Jan. 15.
Posztok száma : 13
Motto : It's my life, don't you forget! Age : 23 Titulus : szabadszellemű Foglalkozás : diák, önjelölt tetováló Play by : Anna April
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Ash & Devlon & Cherry   2017-06-19, 9:39 pm



Let's get this party started
Ash & Cherry
Kicsit bosszant, hogy nem találom a testvéremet meg a haverjainkat, de hát annyi baj legyen! Legalább van söröm! Akkor meg mi baj lehet? A többi majd megoldódik. A nappali egy átlagos este képét mutatja. Legalábbis itt nálunk ez mindig ilyen. Üvöltő zene és pia literszámra. Tök jó. A helyiséget lassan megtöltő füst és fűszag már kevésbé, de hát ez van. Volt már időm megszokni, nyilván nem fogok pampogni miatta. Elnökként sem tettem anno. Úgysem érnék el vele semmit. Mivel olyan ismerős arcot nem látok, akihez különösebben nagy kedvvel csatlakoznék, ezért csak nézek magamnak egyelőre egy szabad helyet a kanapén, ahová ledobom magam, míg nem történik valami. Odadobok egy köszönést Devlon Wise-nak, akit csak látásból ismerek, ha már mellé vetett a sors, utána viszont, ha ő nem kezd semmilyen társalgásba, inkább a cigim meggyújtására fordítom a figyelmemet. Nem sokáig pöfékelhetek azonban nyugalomban (amennyire ezt egy zajos nappali közepén megteheti egyáltalán az ember), ugyanis egy tornádóhoz hasonlatos hirtelenséggel robban be mellém Ash Skylar. Legalább az unalmas este réme nem fenyeget tovább valószínűleg.
- Én mindig ott vagyok, ahol érdemes lenni - vigyorgok le rá, ahogy az ölemben fekszik.
- Egyébként, nem láttad véletlenül a bátyámat vagy valamelyik lökött havert? Már vagy ötször dörömböltek az ajtómon, hogy jöjjek le, mert "óriási a parti", erre ők nincsenek sehol - hangom nem bosszús, inkább csak laza beszélgető hangszínen érdeklődök. Végül is nincs okom aggódni, őket ismerve, előbb-utóbb úgyis előkerülnek és ha már Ash itt van a sör meg egyéb alkoholok mellé, nagy gond már igazán nem lehet.

Tetoválunk ⚘ 258 ⚘ Lesz ez még jobb is ⚘ @




It’s my life, don’t you forget!



Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Ash & Devlon & Cherry   

Vissza az elejére Go down
 
Ash & Devlon & Cherry
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Testvériségek lakrésze :: Mather house-
Ugrás: