HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Matias Rivas

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Winster előkészítő

Winster előkészítő
Csatlakozott : 2015. Jun. 21.
Posztok száma : 36
Motto : Love yourself so you won't get hurt Age : 21 Titulus : Mr. Imperfect Foglalkozás : Tanuló Play by : Adrián Rodríguez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Matias Rivas   2015-06-22, 2:38 pm

Matias Rivas
Egy nap se kellett  hozzá, hogy rájöjjek, Anglia teljesen más mint Spanyolország. Az emberek, a városok, az időjárás, egy szóval minden. De mit is gondoltam? Nem Spanyolország 2.0-ba jöttem, hanem egy másik országba, és itt az új iskola kapuja előtt állva úgy érzem hogy rohadtul nem bánom ezt az egészet, mert...ne szaladjunk ennyire előre. Tekerjük vissza az időt mindennek a legelejére, hogy mi történt eddig, és hogy jutottam el idáig. Rázós menet lesz...


Barcelona tizennyolc évvel ezelőtt se volt túlzottan más, mint napjainkban, egy dolgot kivéve. Ekkor jöttem a világra én, ami már magában is egy nagy eseménynek kéne hogy legyen az egész világon. De komolyra fordítva a szót, én voltam anyámék második kölyke, az öt évvel idősebb nővérem után. Sose voltunk gazdagok, de azért szegények sem, inkább csak olyan normálisak, normális házzal, normális élettel. Majdnem normális élettel. A szüleimnek már hat éves korom óta az volt a szokásuk, hogy bejelentik hogy elválnak, aztán mégsem, aztán egyik megcsalja a másikat, majd ugyanez fordítva, és az egésznek mindig egy hatalmas, hangos kibékülés volt a vége. Persze ez egy idő után megváltozott, kellett egy tragikus esemény ahhoz, hogy észhez térjenek, és hogy egy pillanatra mindenki megálljon és elgondolkodjon egy kicsit az életéről, hogy mit kellett volna máshogy csinálnia, mit csinálhatott volna ami megelőzheti ami történt. De már megint rohanok előre...szóval..
Az általános iskolát alig tudtam elvégezni, a magatartásomnál csak a jegyeim voltak a szarabbak. Már ott is tipikusan az a felszínes srác voltam, aki népszerű, piszkál másokat, magát helyezi minden és mindenki fölé. Ez máig így van, legalábbis próbálom ezt mutatni, de csak én tudom, hogy hatodikos korom óta ez csak egy álca, egy maszk ami mögé bebújok, hogy elfedjem azt aki valójában vagyok. Nem, nem titkosügynök, ennyire nem súlyos a helyzet. Most azt hiszem kezdek belassulni, nem részletezek mindent, tekerjünk kicsit előre, mondjuk az első költözésemhez...


Sose gondoltam volna, hogy egy nap én fogok itt állni talpig feketében, karikás szemekkel, hallgatva a többiek sírását míg én csak bámulok a semmibe üveges tekintettel. Nemtudom, hogy melyik a rosszabb, az hogy a nővérem felakasztotta magát, vagy az, hogy nemtudok sírni, kiakadni úgy mint a többiek. Két éve költözött el a város másik felébe a nagybátyánkkal, nem bírta már azt ami nálunk ment és sikerült elérnie, hogy vele élhessen. Azt senki se tudta, hogy egy éve elkezdett drogozni, nem voltak barátai, szomorú volt és depressziós. Senki se tudta, szerintem még ő maga sem, hogy mennyire szarul fog járni ha így folytatja. Így is lett, szarul járt, tizenhat évet élt csak összesen. Én végül otthon borultam ki, tizenegy évesen még senkinek sincs kőből a szíve. Clarie meghalt, de mindent megváltoztatott. A szüleim még többet veszekedtek, apám neurológus, anyám meg biológus, de mindezek ellenére is voltak olyan hülyék és szerencsétlenek, hogy nem tudták megoldani a problémáikat. Fasza szeretetteljes otthon. Én ötödikben megbuktam, de azt az utolsó két évet  - nálunk Spanyolországban hat év az általános, mert menők vagyunk - már nem a megszokott iskolámba járva végeztem el. Apámék tényleg elváltak, és a faterral kellett mennem Madridba ami ellen foggal-körömmel harcoltam, de nem volt választásom. A barátaimtól elköszönni se tudtam, persze lettek újak Madridban, de az teljesen más. Többet nem mentem Barcelonába, nem engedték, aztán utána meg már én nem akartam odamenni, ami szemét dolog hiszen találkozhattam volna a haverjaimmal, csak...ott volt a múlt, és jobb mindig előre nézni a jövőbe, nem leragadni abban ami már megtörtént, ami már elmúlt.
A gimi nagyjából zökkenőmentesen ment, nem változtam sokat az évek alatt, de nem zaklattam többet másokat, nem akartam mindenáron én lenni a faszagyerek. Apámmal jól kijöttünk egymással, azt se bánta hogy az előkészítő ahova gimi után megyek az Angliában van. Adott pénzt, aztán csá az utamra engedett. És most itt vagyok, az ajtó előtt állás óta elkelt két hónap, és ha minden jól megy akkor itt se fogja megtudni senki, hogy már tizennégy éves korom óta tudom hogy biszexuális vagyok, és hogy félig még mindig nem tudom önmagamat adni, mert jobb a tökéletest színlelni, mintsem megmutatni a tökéletlenséget.
Üdv, a nevem Matias Rivas, 18 éves vagyok, 1996.10.03-án, Barcelonában láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem spanyol. Jelenleg diák vagyok és a Winster csoportba tartozom. Adrián Rodríguez arcát vettem kölcsön.
Jellem
Spanyol vagyok. Ez mindent elmond. De ezen kívül én vagyok az, aki sose ül egy eldugott sarokban magányosan, magába fordulva merengve azon hogy milyen rossz az élete. Nem, körülöttem mindig vannak emberek, beszélek egész nap folyamatosan. Szeretek a középpontban lenni, de nem halok bele abba sem ha nem körülöttem forog a világ. Régen azt mutattam a világnak, hogy felszínes vagyok, aki örömét leli mások kárában, agresszív és egy idióta, de mostmár ez kicsit megváltozott. Mostmár inkább megvédem azokat, akiket basztatnak mások, segítek annak akinek kell, de azt utálom ha nem akar valaki segíteni. Vagyis nem is utálom, csak nehezen fogadom el. Hamar beilleszkedek bárhová bárhol, gyorsan szerzek barátokat, nem vagyok haragtartó típus. Sokszor meggondolatlanul cselekszem, ha segíteni akarok valakinek az néha úgy végződik, hogy nagyobb kárt okoztam mint ami az illetőnek előtte volt. Nem a türelmemről vagyok híres, mindent rögtön akarok most azonnal. Tökéletes titoktartó vagyok, de én annak ellenére hogy milyen nyitott vagyok a mélyebb dolgaimról nem szívesen beszélgetek még a barátaimmal sem. Szinte mindig vigyorgok, jó kedvem van és próbálom az élet pozitív oldalát nézni, de ha mégis egy szar napomon talál meg valaki, akkor az inkább hagyjon békén mert olyankor nem vagyok valami jó társaság. Van aki fél velem haverkodni, pedig nem harapok csak meg kell ismerni aztán kész.  
Külső
A 173 centimet nem mondanám valami magasnak, igazság szerint elég alacsony vagyok de ez nem érdekel. Valamiben kell átlagos alulinak is lennem, nem? A hajam barna és rövid, és a szemeim szintén barnák. Mindig hordok mindkét fülemben fültágítót, de kicsiket nem azokat a bazinagy kapu méretűeket. Nem vagyok az a tipikus mai pálcikaember kinézetű ember, van rajtam bőven izom, ha már magas nem vagyok kell valamivel kompenzálnom. Van egy tetoválásom a jobb karomon, ami a felkaromtól a vállamig ér. Nem tervezem szétvarratni magam, többet nem is fogok csináltatni.
Utálom az ingeket, öltönyöket, minden ilyen elegáns és hivatalos szarságot, ezért szinte mindig póló vagy pulóver van rajtam és egy átlagos farmergatya. Szakállam csak akkor lesz, ha piros hó esik, vagyis soha. Inkább a halál. Mindent összegezve a kinézetemet nézve se vagyok egy szürke kisegér, bár szeretem a szürke színt is, mint ahogyan a többit is, kivéve a sok-sok feketét. Az olyan temetés hangulatú.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


The Boss


The Boss
Csatlakozott : 2012. Apr. 18.
Posztok száma : 321
Motto : Panem et circenses Age : 25 Titulus : a fórum igazgatása Foglalkozás : ahogy esik úgy puffan Play by : tyúkanyótok, admin néni
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Matias Rivas   2015-06-22, 11:06 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Üdv az Abbey Mounton, Matias!

Úh, neked aztán kijutott a jóból... Sajnálom, ami a nővéreddel történt, azt, hogy a szüleid nem olyanok, mint amilyenekre minden gyerek vágyik, és azt is, hogy ilyen sok rossz dolgot kellett túlélned. De próbáld a jó oldalát látni a múltnak. A jelenben vagy, ergo sikeresen túljutottál a nehéz pillanatokon. Remélem, hogy itt, az egyetemen megtalálod a békét és az örömöt, ami ösztönözni fog arra, hogy ne tedd magaddal azt, ami a nővéred saját magával!
Irány a játéktér, de előtte mindenképpen írj be magad a fontos nyilvántartókba, foglalókba! Jó időtöltést kívánok minálunk!*-*


Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
 
Matias Rivas
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Winster house-
Ugrás: