HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Gemma Russo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2017. Apr. 25.
Posztok száma : 15
Titulus : The broken one Foglalkozás : I'm a student Play by : Dove Cameron
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Gemma Russo   2017-05-07, 11:21 am

Gemma Russo
Még csak két hete vagyok itt és szereztem két barátot, azonban az egész annyira fura még nekem.. Most is kiültünk egy padra beszélgetni hármasban, de én csak elmerülök a gondolataimban és felidézem, hogy hogyan keserítettem meg az új csajok életét a suliban. Talán itt még senki sem szemétkedik velem és nem akarnak megalázni sem, de akkor is baromi rossz egy megszokott és szét klikkesedett csapatba érkezni. Még magam sem értem, hogy miért kellett abba az iskolába érkeznem, melyben anno édesanyám is tanult, de ha ez még nem lenne elég.. ugyanabba a házba is osztottak, melynek régebben ő is a tagja volt, sőt. Elnök volt. Mindenki ő hozzá mér és a legtöbben még emlékeznek is rá. Alig várom, hogy este legyen én végre aludhassak, de.. aztán Mircella csak felpattan és elindul valahova, én meg kiszúrok egy srácot, egy magas és jóképű srácot.
- Ő meg kicsoda? - fordulok mosolyogva Tifanny -Mircella hű kutyája- felé és teszem fel neki a kérdést, ő pedig csak mosolyogva megrázza a fejét. Úgy érzem olyan dolgot fogok hallani, amit nem akarok. - Felejtsd el, Mircella az első nap lestoppolta magának a srácot. - közli velem, mintha ez magától értetődő lenne. Én csak megforgatom a szemeimet és megkeresem a fiút és a lányt, akik öleléssel üdvözlik egymást. Vajon együtt lehetnek? Ki a frászt érdekel. Felálltam inkább és felvettem a táskámat a föld mellől. - Megfájdult a fejem, lepihenek, majd később beszélünk. - mondom neki és már el is indulnék, ha elköszönne, de ő csak valami olyasmit motyog, hogy "De aranyosak". Eddig nem jött elő köztem és Mircella közt a pasi téma, de ha majd szóba jön tuti erről a srácról fog áradozni, azonban jobban megfigyelve őket, őt annyira nem is izgatja a lány.. Esélytelen próbálkozás, de nem az én tisztem ezt közölni vele, rosszul jönnék ki belőle, arról nem is beszélve hogy a sráccal valószínűleg nem is beszélgethetek majd.

***

Kezdem úgy érezni, hogy ezek az összebotlások ezzel a sráccal nem is annyira a véletlen műve, eddig azonban sikerrel kerültem el őt, de most.. Egyenesen a mellkasába vertem a fejem és már majdnem hátraestem, azonban a gyors reflexeinek köszönhetően nem zuhantam a földre. Sóhajtok egyet és eltolom tőle magamat. - Köszönöm. - mondom neki egy igencsak halvány mosollyal az arcomon, majd már készülnék ellépni mellette és menni tovább, azonban megfogja a karomat és visszahúz maga elé. - Esetleg van valami bajod velem? Vagy miért kerülsz? - oh igen, most jön egy kellemetlen beszélgetés. Mircella megeskedett, hogy nem szabad kedvesnek és aranyosnak lennem vele, nem mintha rontanék az esélyein -mert szerinte nem vagyok vetélytárs-, csak nem akarja, hogy összetörjön a szívem.. Sóhajtok még egyet inkább. - Szimplán nem látom értelmét a társagásnak. - rántom ki a kezemet az ő szorításából.
Nem tudom, talán most egy beképzelt nagyvárosi picsának néz, aki azt hiszi övé a világ.. Bár nem élek mások véleménye alapján és nem is látom értelmét annak, hogy az ő véleménye határozza meg a véleményemet magamról. Mircella boldog lehet, megtettem, amit kért tőlem.. Nem mond semmit. sőt utánam sem jön, így hát a szobám felé veszem az irányt, úgy érzem aludnom kell egyet.
Üdv, a nevem Gemma Alissa Russo, 18 éves vagyok, 1999.02.07-én, Rómában láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem Olasz. Jelenleg tanuló vagyok és a Lowell csoportba tartozom. Dove Cameron arcát vettem kölcsön.
Belbecs
*Belép az ajtón, kecses mozdulatokkal közelíti meg a nappalit, minden egyes léptén látszik múltjából megmaradt jellemzői, elegancia és tekintélyparancsolás* Hogy hol vagyunk most? *Teszi fel a kérdést halkan, majd megáll egy hatalmas kovácsoltvas szélű tükör előtt* Ez itt az otthonom, Róma, itt laktam. *Amerre a szem ellát szebbnél szebb bútorok helyezkednek el, mindenhol a pompa és fényűzés egyvelege figyelhető meg* Tizennyolc évvel ezelőtt egy nő lépte át az ajtót. *Mutat az ajtóra, melyet nem rég átlépett* Az a kislány ártatlan volt, fiatal és élettel teli. Igaz előbb jött a napvilágra, apja szerint egész életét átjárja az a kíváncsiság mely miatt koraszülött lett. *Leül a hatalmas asztalhoz* Majd tíz évvel később ez a lány megváltozott.
A tízéves kislány olyan makacs volt és konok, talán nála makacsabb és konokabb embert nem is hordott a hátán a volt. Nagyon meglátszott rajta szüleinek kivételezett figyelmes és odaadása, ámbár úgy is fogalmazhatnék, hogy elkényeztetett leányka volt. Elvárta, hogy mindent megkapjon és azt a mindent azonnal, türelme nem is volt, talán hiányzott belőle, de oly fiatalon ki tudna elítélni bárkit is a türelmetlenség miatt? Akaratossága ellenére jól nevelt, intelligens gyermek volt, tudása napról-napra gyarapodott, eszét leginkább egy szivacshoz tudnám hasonlítani. Kíváncsisága talán itt teljesedett ki, ha valamit nem ismert kérdésekkel bombázta szüleit, hatalmas tudásszomj hajtotta.
Hat évvel később egy kész hölgy állt itt, igaz semmivel sem lett enyhébb makacssága, de akaratossága szűnni látszott. Az a lány a legtöbb lány példaképe volt, mindenki szeretett volna olyan lenni, mint ő. Pomponlány volt, focicsapat kapitányával járt, olyan élete volt, amilyenre mindig is vágyott. Élete oly sablonos és átlagos volt, azonban ez az átlagosság olykor áldás, mintsem átok. Szerette volna, ha életében történik egy gyökeres változás, ha minden megváltozna, azonban azzal nem számolt, hogy egy olyan változás következik be, amely mindent csak rosszabbá tett. *Végül feláll és megáll a tükör előtt*
Két évvel később pedig ez a lány itt áll, ez a lány én vagyok. Sokan mondják, hogy egyszer hopp aztán majd kopp, de sosem számítottam volna mindarra, ami történt. Mindenki máshogyan reagál az ingerekre és én.. én feladtam régi életemet. Egy egyszerű, kedves, barátságos, segítőkész és titokzatos lány akarok lenni, akit nem a szülei és a szüleinek a pénze alapján ítélnek meg, de talán ez lehetetlen, apám halála után mindenki mindent követelt, míg végül semmink sem maradt. Egy dolgot meg kellett őriznünk anyámmal, nevünket és méltóságunkat. Büszkén viselem a nevem, büszkén mondom, hogy Gemma Russonak hívnak.
Külcsín
*Belenéz a tükörben és felveszi a szemkontaktust saját magával* Sokan mondják, hogy a szem a lélek tükre, hogy az emberek mindent kitudnak olvasni, azonban mindig ügyelek arra, hogy az én zöld íriszeim elrejtsenek mindent. Az érzelmek és reagálások sebezhetővé tesznek minket, érzések elrejtése olyan, mint a smink. Mindkettő eltűntet valamit, smink az archibáinkat, míg a ridegség a gyengeségeinket.. Ha belenézek a tükörbe, akkor egy mosolygós zöld szemű, szőke hajú lány pislog vissza rám. Hogy miért mosolygok ennyit? Hiszek abban, hogy a mosoly egy olyan görbe vonal, mely mindent egyenesbe hoz. A mosoly a nők legbecsesebb és legszebb ékszere, melyet mindig magunkra tudunk ölteni.
Hajamat göndören hordom, bár nem csoda, sokat kések és nincs időm kisimítani, sminket sosem viszem túlzásba, gáznak érezném, ah egy meleg napon lefolyna az arcom. Öltözékem mostanában elég egyszerűvé vált, apám halála után megfizethetetlenné vált az addigi ízlésemet.. Szoknyákat részesítem előnyben, nem vagyok igazán az a farmer-pólós csaj, mint az átlag.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Winster

Winster
Csatlakozott : 2012. Dec. 20.
Posztok száma : 24
Motto : Viva la vida! Age : 21 Titulus : the Jerk.. suprise by Gemma Foglalkozás : Diák Play by : Colton Haynes
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Gemma Russo   2017-05-14, 8:05 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education

Üdv itt, Gemma!  heart

Sok szeretettel köszöntelek az abbey mountosok köreiben!
Noha még nem hivatalos az oldal feltámadása, nagyon jó látni, hogy máris ilyen érdekes karakterek fogják színesíteni az iskola életét. Ezen kívül ez igazán biztatóan hat rám, de gondolom, cseppet sem lep meg, hisz a rengeteg kódolás okozta szenvedéseim alatt nem egyszer mondtam, milyen erős töltetőek számomra még a legapróbb dolgok is, amik az oldal sikeres működését jelentik.
Gemma személyében egy igen mélabú személyiséget ismerhettem meg, aki igyekszik túltenni magát a megrázkódtatásokon, amiken keresztül kellett mennie. Elveszíteni egy szülőt az élet egyik legnehezebb megpróbáltatása, és sajnos ennél a szöszkénél a lelki kár egy kellemetlen eseményekből álló láncreakció indítója is volt. Bizonyára kemény dió egyik pillanatról a másikra kényszerből lemondani a boldog tinédzser életről, nem csoda, hogy azzal együtt Gemma egy részét, a derűs serdülő fiatalt is elvesztette.
Ami az újonnan szerzett barátait illeti, lehet, nem ártana mások után kutatnia, ugyanis hosszú távon ez a kapcsolat nem lesz jó hatással rá. Hál'istennek a kampuszon kedves jellemű emberkék is mászkálnak, akik tökéletes baráti alanyok. Mint pl. én:DD
Foglalózz le, aztán... mondanám, hogy irány a játéktér, de tekintettel arra, hogy még csak a kemény mag van itt, akiknek egy része szintén átalakul, kissé nehéz feladatot bíznék rád.  vigyor Viszont egyet se félj, az oldal nyitása után biztosan nagyon gyorsan elkelsz, ezt ígérhetem neked Rolling Eyes

u.i. nézd el nekem a sz@r elfogadót, még bele kell rázódnom  heart

Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
 
Gemma Russo
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Lovell house-
Ugrás: