HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
arien m. choi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Személyzet

Személyzet
Csatlakozott : 2016. Aug. 17.
Posztok száma : 29
Motto : ✖ do it fast, do it slow, you control the tempo Age : 26 Titulus : ✖ i feel numb in this kingdome Foglalkozás : ✖ könyvtáros Play by : ✖ min yoongi
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: arien m. choi   2017-05-14, 12:24 pm

Arien M. Choi
2009
- Kinyírlak, baszd meg! - A szék hangos csattanással borult a földre, hangja megsokszorozódva verődött vissza a falakról; mert minden látogatóterem fala fehérre volt meszelve, eleget látott már belőlük, hogy tudja. Az asztalon átvetődve ugrott a torkának, hogy kinyírja, bassza meg.
Aztán jöttek az őrök.
A látogatótermeknek volt az a rossz szokása, hogy az ilyen szituációkban mindig ott termett néhány őr, három vagy négy, hogy leszedjék őt a férfiról, aki az asztal túlsó végén ült.
Az volt az utolsó alkalom, hogy látta az apját.


Haza is ritkán látogatott; évente csak egyszer és drága ajándékokat hozott a fiatalabb gyermekeinek, a két lányának és az idősebb fiának, taktikusan elfeledkezve a legfiatalabbról, aki autistának született és a legidősebbről, aki meg akarta fojtani. Sosem maradt sokáig; átlag három órát és tizennégy percet töltött el a lakásukban, aztán a kapucniját mélyen a szemébe húzva távozott, az utca árnyékos oldalára húzódva.
Évente csak egyszer jött; és miután távozott, ő addig püfölte a falat, amíg a saját vére alaktalan foltokat nem hagyott a koszos téglákon és a fájdalom villámként nem cikázott végig az összes idegszálán.
2014-ben jött csak kétszer.
Másodjára holtan.
Vagy legalábbis az, ami maradt belőle.


2014
Legalább háromszor képzelte el, milyen lett volna befeküdni a lakkozott mahagóni koporsóba.
Kíváncsi volt arra, vajon hányan tudták, hogy csupán apja keze és bal füle van benne; annyi, amennyi maradt belőle, tekintve, hogy az adósságokat, amiket életének hosszú évei során kreált, nem tudták vele együtt eltemetni.
Nem volt ott a temetésén; amikor anyja és testvérei a férfi koporsója fölött sírták ki a szemeiket, ő egy padon üldögélt, nem törődve azzal, hogy a szakadó esőtől lassan csatakossá vált a haja és a cigarettáját negyedszerre sem tudta meggyújtani; nem akart ott lenni, mert gyűlölte, teljes szívéből, de nem tudta, hogy maga miatt, vagy azért, amit tett velük.


Bőrkabátba bújtatott háta tompán puffant a csupasz téglafalon és a vörös por az arcába hullott; lelki szemei előtt már látta is, ahogy nyomot hagy hóka bőrén, de nem volt ideje ezen gondolkodni, mert el kellett hajolnia, mielőtt ellenfele ökle az arcába csapódott volna, eltörve nem csak az orrát, de minden bizonnyal több, másik csontot is.
Ha lett volna elég esze ahhoz, hogy ne kössön bele valakibe, aki legalább másfél fejjel magasabb nála és hobbiszinten hurcol magával egy baseballütőt a kocsijában, most minden bizonnyal nem lenne itt. Persze neki mindig gyorsabban járt a szája, mint az esze és oda kellett neki szólnia, mikor a srác végig akarta karcolni a kocsiját a kocsma parkolójában; az eszébe sem jutott, hogy valaki, akinek az intelligenciaszintje nagyjából egy makákóéval vetekedhetett, majd bosszút akarhat állni azért, mert megalázta őt az egész kis klikkje szeme láttára... De tehetett ő arról, hogy a másiknak arról sem volt fogalma, kicsoda Shakespeare?
Egy pillanatnyi figyelmetlensége elég volt, hogy a földön végezze; ellenfele bakancsa a bordáira nehezedett, kiszorítva a levegőt a tüdőjéből és a vér íze is szétáradt a nyelvén, mikor köhögve próbált oldalra fordulni, hogy kiköphessen.
- Hagyd békén.
Halk, ám annál határozottabb női hang, tűsarkak koppanása az aszfalton. Szégyenében elásná magát, ha tehetné, de aztán a bakancs súlya eltűnik a bordáiról és ő megkönnyebbülten kap levegő után. Majd megköszöni neki később.


2017
- Nem kell a segítséged. Megoldom.
A lüktető fájdalom a bordáiban egyre erősödött, idegsejtjeiben pulzált és gerince mentén karmolt végig; a kanapén hevert, a telefont a füléhez szorítva és szabad kezét az oldalára, a rajta éktelenkedő, sötét lilás-zöld véraláfutásra. Fájt. Mocskosul fájt.
- A húgom vagy, kurva gáz, hogy állandóan neked kell megmentened. Megoldom, Lilia, higgadj le.
A szeme sarkából figyelte csak, ahogy a macska átsétál a szobán; tekintetével követte csak, egy pillanatra azt kívánva, bárcsak helyet cserélhetne vele. Nem volt kedve újra és újra lejárni ezt a kört - a húga egyre jobban irritálta, hiszen anyáskodott fölötte, amióta pár évvel ezelőtti kapcsolata lényegében az oltár előtt ért csúfos véget és túl korai egzisztenciális krízist hozott a fejére. Kiábrándítóan szánalmas volt abban az időben, ahogy így jobban visszagondolt erre.
- Aha, jöhetsz vasárnap. Főzők valamit. Igen, felhívom anyát is... Persze, szia.
Szinte megkönnyebbül, mikor végre megszakítja a hívást; hanyag mozdulattal dobja félre a készüléket az alacsony kávézóasztalra, és csak a szeme sarkából veszi észre, hogy nincs egyedül a szobában, és hogy a macska összerezzen erre; és ő maga is sietősen ugrik fel, az alsó ajkába harapva fojt el egy fájdalmas nyüsszenést ahogy odalép hozzá, hogy felvegye az állatot a földről és arcát a puha bundába temesse.
A húgának teljesen igaza volt abban, hogy szánalmas ez az életvitel, amit folytat.
Üdv, a nevem Choi Moon-shik, 26 éves vagyok, 1991. 06. 06-án, Szöulban, Dél-Koreában láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem koreai. Jelenleg könyvtáros vagyok és a személyzet csoportba tartozom. Min Yoongi arcát vettem kölcsön.
Belbecs
Első látásra arrogánsnak és önteltnek tűnhet, de feleannyira sem az, mint amilyennek az emberek általában hiszik; igaz, tipikusan az a fajta személy, akit első látásra elítél az ember, mert mindig körüllengi valami fura, sötét aura, mintha állandóan csak árnyak járnának a nyomában. Bár alapjában véve lázadó személyiség, akinek ami a szívén, az a száján, hosszú évek munkájával sikerült őt szalonképesre megnevelni; az egykori minden lében kanál fiút felváltotta a mesterien kitanított férfi, akinek a modora megnyerő, a szavai pedig mesterien vannak összeválogatva, mintha csak könyvből olvasná őket. Mintha csak az emberek fejében olvasna néha; az esetek kilencven százalékában tudja, a másik mit akarna tőle hallani, és ő meg is adja azt neki. Személyiségét úgy változtatja, mint a kaméleon, attól függően, mire van épp szüksége; lehet szenvedélyes szerető, vagy akár a kedves szomszéd fiú is, és ember legyen a talpán, aki ilyenkor rájön, hogy ő hazudik és igazából nem is az, akinek mutatja magát. Szadisztikusnak is tűnhet, mert nem tűri meg, ha nemet mondanak neki és ha kell, erővel veszi el azt, amit akar, de ettől függetlenül nem bántana senkit, ha nincs oka rá; igaz, céljai elérésének érdekében képes lenne átgázolni bárkin, legyen szó barátról vagy ellenségről. Tudja, mit akar az élettől és tudja, hogy érje azt el, így gyakori nála az olyan, hogy csak eszközként tekintsen az emberekre és institúciókra; manipulatív és önfejű, és ha kell, könnyedén az ujja köré teker bárkit is, csak hogy utána úgy engedje őt el, mintha sose lett volna jelen az életében. Benne van valami hűvös, embergyűlölő realizmus, mert mindig is elítélték azért, aki és ami volt; berögződése, hogy jobbat érdemel az élettől annál, amit kapott, mert az nem az ő hibája, hogy a karma ilyen kegyetlen volt vele; hajlamos arra is, hogy gyorsabban cselekedjen, mint gondolkodjon, ami miatt szinte mágnesszerűen vonzza a bajt magára. Tíz esetből nyolcban rosszkor van rossz helyen, és mivel annyi túlélési ösztön nem szorult belé, hogy meneküljön ilyenkor, gyakran végzi a kórház baleseti osztályán, hogy összevarrják és helyre tegyék. Talán kissé felelőtlen és csapodár is, mert senki se tanította meg neki, milyen az, ha törődik valaki iránt, vagy akár mélyebb érzelmeket is tanúsít iránta; még az emberi kapcsolatokat is úgy kezeli, mintha azok üzleti ügyek lennének, talán ezért sincsenek nagyon barátai; igaz, ha azt akarja, könnyedén eléri, hogy a társaság szíve és lelke legyen, még annak ellenére is, hogy humora elég offenzív és szarkasztikus, és előszeretettel támad be vele bárkit is, aki csak egy kicsit is unszimpatikus számára. Tudja magáról, hogy nehéz őt megkedvelni, de nem bánja; elvégre is, bevallása szerint jobb egyedül maradni, minthogy ezer hamis barát vegyen körül, akik később hátba szúrnak; igaz, esetében pont ő lenne az, aki bárkit is hátba szúr, még ha erre nem is büszke.
Külcsín
Ha lehetne fekete márványból szobrot faragni, minden bizonnyal őt faragnák belé; gyakran mondják róla, hogy szinte már irreálisan szép a hibátlan, hóka bőrével és karakteres arcvonásaival, a bőre alatt feszülő, szálkás izmokkal és az ereinek sötét meggyvörös-kék hálójával. Haja egyenes szálú és ébenfekete, és általában szabadon hull az arcába, eltakarva ezzel felemás színű íriszeit a kíváncsiskodó tekintetek elől; csak ha jobban szemügyre veszi őt az ember, látja meg, hogy míg az egyik szeme fekete, mint a csillagoktól mentes téli éjszaka, addig a másik sötét méregzöld és pajkosan csillog, valamennyit szelídítve ezzel az egyébként ellenszenvesnek is ható arckifejezésén, a szarkasztikus, hűvös mosolyával és állandóan magasabbra vont szemöldökével. Rendkívül jó emberismerőnek kell lenni ahhoz, hogy az ember bármilyen érzelmet is leolvasson az arcáról, mert általában nem mutatja ki őket; gyakran mondják emiatt azt is, hogy neki érzelmei sincsenek, ő maga pedig olyan, mint a marionettbábu, amit valami sötét, felsőbb erő cibál a láthatatlan kötelékein. Arca egy maszkhoz hasonlóan kifejezéstelen és szinte hibátlan, nem számítva azt a néhány kisebb-nagyobb sebet, amit összeszedett az évek során; kevesen tudják azt is, hogy ezek csak apró töredékei mindazoknak a sérüléseknek, amik tarkítják az egész testét. Rengeteg kisebb-nagyobb heg csúfítja a testét, nagyrészt a hátát és a karjait, amik miatt leggyakrabban nyakig felöltözve látni, főleg feketébe és vérvörösbe, esetleg fehérbe, alkalomtól és kedvtől függően. Alapjában véve a letisztult elegancia jellemző rá, de ez nem jelenti azt, hogy megveti a szubkultúrákra jellemző kiegészítőket, mint például a láncokat vagy nehéz bakancsokat. Kiegészítők gyanánt tetováltatja magát, nagyrészt kétes hírű stúdiókban és privát lakások kanapéján; talán ezek azok a külső jegyei, amik esetleg különlegessé tehetik, mert bevallása szerint egészen átlagosnak számít a száznyolcvanhét centijével és hatvanöt kilójával, ami megtartásának érdekében előszeretettel látogatja a különböző gyors éttermeket és kávézókat. Ha valaki nem ismerné, de könnyen rá akarna találni, nem lesz nehéz dolga; elvégre is ő az, aki állandó jelleggel valamelyik árnyékban rejtőzködik, vanília illatú cigarettájának füstje mögé bújva, és úgy fürkészi a mellette elhaladókat, mint a farkas, ami a prédájára vadászik.
abbey mount
institute for higher education





A hozzászólást Arien M. Choi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-05-31, 10:44 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 561
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 22 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: arien m. choi   2017-05-27, 10:31 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Heló Arien!

Először is hadd köszönjem meg, amiért vidáman tűrted, amikor tesztalanyt csináltam belőled. Ez a szín valahogy sokkal jobban áll, mint a tipegőké, ez pedig tényleg egy bók próbál lenni! röhög
Szeretem, ahogy fogalmazol, ahogy leírsz bizonyos eseményeket. Anno is így volt, és most is ez van, most talán még jobban! Amikor azt olvastam, ahogy Arien a falat püföli, a hatalmába kerített az érzés, mintha épp akkor csinálná a szemem láttára.
Felnőni apa nélkül elég pocsék érzés, de egy pocsék apa mellett talán még rosszabb. És bármennyire is elszomorító, de elég csúnyán megbillogozza az ember életét, jövőjét a családi háttere, ezt szerintem nem is kell magyarázni Ariennek.
A karilapod végére érve elképzeltem, hogy milyen élete lehet nap, mint nap az egyetemen eme fiatal férfinek. A könyvtárban, Arien helyére rálátó asztalon azok a lányok és fiúk ülnek, akik tanulás címszó alatt kitartóan rajongani mennek. Aztán az arcokról a mosoly lefagy, amikor a behemót, izomagyú, amerikai focista minősíthetetlen hangon szól hozzá, mert éppenséggel nem talál egy könyvet. Arien teljesen nyugodt kedélyállapotban, egy-két egyszerű szóval a helyére rakja az illető, aki pedig inkább távozik, megszégyenítve és mérgesen. És persze ott vannak azok, akik közömbösek iránta, vagy szimplán csak tényleg tanulni mennek a könyvtárba. Bárhogy is, remélem, ennek a helyes pofának jobb élete lesz az egyetemen, mint otthon!
Nem is húzom tovább az időt, jó játékot kívánok! *-* Ezzel a karival biza sok mindent lehet kezdeni Cool  


Avatar foglaló
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
arien m. choi
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Személyzet-
Ugrás: