HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Sári & Gemma

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2017. Apr. 25.
Posztok száma : 15
Titulus : The broken one Foglalkozás : I'm a student Play by : Dove Cameron
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Sári & Gemma   2017-05-14, 10:04 pm

Kezdem az érezni, hogy engem nem szeret az élet, de tényleg így van.. Először jön ez a Krisztián dolog, ami egy kicsit fura és kiakasztó, mert nem gondoltam volna, hogy Mircella ennyire megőrül valakiért, most meg az exem is képbe kerül. Mit teszek? Hát ez egy nagyon jó kérdés, mert nem emelt fővel sétálok, hanem elvonulok a könyvtár megnyugtató csendjébe. Amúgy is rám férne egy kis tanulás, le vagyok maradva egyik beadandóval és meg kéne írnom, így felkapok egy füzetet és elindulok a könyvtár felé, miközben imádkozom, hogy ne fussak össze egyetlen egy kellemetlen alakkal sem. Lassan listát kéne vezetnem arról, hogy számítanak annak, de nem, nem fogok mert megijesztene, hogy az újrakezdés ellenére még mindig a régi énem dominál. Bár már sikernek számít, hogy nem pofozom fel Mircikét, amiért olyat kér tőlem, hogy kémkedjek a pasija után és mondjam el neki, ha valami gyanúsat látok, mi vagyok én? Egy bolond? Persze megígértem, de eszem ágában sincs ezt teljesíteni, majd ha piros hó esik, azonban még akkor sem tenném meg.
Végül elérek a könyvtárba és készülnék leülni, mikor valami furcsára leszek figyelmes.. Krisztián és egy lány ölelkezik, ha ezt Mircike látná, akkor neki menne a csajnak, ebben biztos vagyok. Könyveimet magamhoz ölelve lassan indulok meg a szék és az asztal felé, miközben próbálok nem nagyon fel pislantani, nehogy az úriember felismerjen. Végül elhelyezkedem és őket figyelem és próbálok nem feltűnő lenni. Végül nyom két puszit a lány arcára, megöleli és elindul kifelé, én pedig a könyvembe merülök, nehogy meglásson és amint tisztává válik a terep felállok, majd mosolyogva elindulok a lány felé, nem tudom miért teszem.. semmi közöm az életéhez. Arcomra barátságos mosolyt festek és megállok a lány előtt. - Még új vagyok itt és jó lenne, ha valaki segítene nekem, aki ismeri ezt a helyet. - mondom neki halkan, majd előveszem azt a lapot, amire a beadandó tartalma van írva. - Segítenél anyagokat keresni ehhez a témához? - nem tudom mennyire jártas a biológia tudományában, de ha annyira mint én, akkor elég rövid beszélgetés lesz, mert az öröklődésről kell írnom. Mosoly töretlenül helyezkedik el az arcomon.
Vissza az elejére Go down
avatar


Goddard

Goddard
Csatlakozott : 2012. Jun. 28.
Posztok száma : 120
Motto : "Men at some time are masters of their fates: The fault, dear Brutus, is not in our stars, but in ourselves, that we are underlings." Age : 19 Titulus : "and though she be but little, she is fierce." Foglalkozás : orvostan hallgató Play by : Emma Watson
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Sári & Gemma   2017-05-15, 1:41 pm

- Ha visszafele erre jársz, igazán hozhatnál egy kávét...! - nézek ártatlan mosollyal az öcsémre, ahogy kibontakozok az öleléséből, és nem is kell semmit mondania, pontosan tudom, hogy mit gondol: nekem akkor sem adna több kávét, ha térden csúszva könyörögnék érte, vagy megfenyegetném, vagy nem is tudom... száz szónak is egy a vége: Krisz szerint túl sokat kávézom. Amikor felvételiztünk az egyetemre, akkor még csak rám hagyta a dolgot, aztán tettem egy hülye fogadalmat, miszerint, ha bekerülök álmaim képzésére, kicsit vissza fogok venni a koffeinből, de persze, csúfosan elbuktam a dologgal. Épp ezért voltaképpen tök jogosan froclizik a kávézással, de ezt nem egészen vagyok kész elismerni. Most is csak hunyorogva néz rám, rosszallóan rázza a fejét, aztán inkább csak puszit nyom mindkét orcámra, és elvonul. Azzal a tipikus tekintettel, hogy - ugye tudod, hogy ebből aztán nem eszel? Persze. Tudom.
Lemondó sóhajjal fordítok hátat a könyvtár kijáratának, és a tesóm kilépőjének, hogy visszatérjek a dolgozatomhoz. Még épp csak odáig jutok, hogy feltérdeljek a székemre, ami előtt az asztalon rendezett káoszban (szerintem, mások szerint valószínűleg csak mezei káoszban) sorakoznak a jegyzeteim, pár méretes orvosi könyvvel, és a nyitott laptomommal megfejelve a tipikus "tanulok, ne zavarj" látszatot. De aztán lehet, ez annyira nem meggyőző látszat - vagy épp ellenkezőleg, túlságosan is meggyőző látszat, mert egy lányka előbb megzavar, semhogy visszahuppannék a székemre, és megpróbálnám felvenni a fonalat, amit Krisz látogatása előtt szorongattam.
- Ühm, szia - köszönök rá reflexszerűen a szőkeségre, nem is azért, mert ő ezt az apróságot elmulasztotta, csak végigpörgetem a fejemben, hogy vajon ismerem-e, csak nem jut eszembe? Mert az kínos lenne. De ahogy ő is megnyugtatólag közli, még új itt, úgyhogy ennek ezekszerint sok esélye nem lehet. Ennek örülök - nem szeretnék senkiben rossz érzést kelteni, amiért esetleg nem emlékszem rá. Nem mintha ez velem gyakran előfordulna... attól még, hogy már egyetemista vagyok, még mindig nem élek olyan rettentően nagy szociális életet. Gyakrabban fordul elő, hogy engem nem ismer valaki, akinek kellene, mint fordítva. Azt viszont tudom, milyen érzés itt újnak, vagy elveszettnek lenni, úgyhogy kedves mosollyal elveszem a fejém nyújtott lapot, hogy megnézzem, miben is kérik a segítségemet. Hoppá. Lehet, hogy nem is olyan találomra kér engem, hanem az előttem felhalmozott orvosis tananyag miatt gondolta, hogy tényleg tudok neki segíteni. Ami így is van.
- Öröklődés? Az klassz téma - igyekszem biztatóan mosolyogni a lányra - Gyere, megmutatom, hol keresgélj, annyira nem bonyolult a dolog, ha kicsit átlátod a rendszert zsebre vágom a telefonomat, megkérem a mellettem ülőt, hogy legyen már olyan jófej, hogy figyel a cuccomra, amíg itt hagyok mindent, aztán csak a fejemmel intek Gemmának, hogy kövessen - A polcok szélén találsz hasznos jelöléseket - általában általános kategóriákat, mint történelem, képzőművészet, társadalomtudomány, látod? - bökök a polcok szélén található kis információs plakettekre - Neked jelen esetben csak meg kell keresned a biológiát - navigálom el magunkat a megfelelő sorig, ami nincs is messze onnan, ahova lecuccoltam - Ezen belül pedig a kis fülek segítenek tájékozódni - pöckölök meg egy a könyvek közül kiálló cédulát - Szóval, csak meg kell keresned a megfelelő sor, megfelelő részlegét. Úgy emlékszem, az öröklődésnek van egy saját kis részlege...

Vissza az elejére Go down
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2017. Apr. 25.
Posztok száma : 15
Titulus : The broken one Foglalkozás : I'm a student Play by : Dove Cameron
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Sári & Gemma   2017-05-17, 8:40 pm

Ez az egész egy nagy butaság volt, nem kellett volna idejönnöm ehhez a lányhoz, azt sem tudom, hogy hogyan hívják őt. És semmi közöm ahhoz, hogy mikor, hol és mit cisnál Krisztiánnal, akit jelenleg látni sem akarok. Elég gondom van már így is és ezt még csak sorolni tudom, mert utálok itt lenni, nem szeretem ezt a helyet és hiányoznak a régi barátaim. Az exem is ide jelentkezett és valamilyen oknál fogva felkavar a jelenléte, mert hiányzik nekem, de olyan csúnyán cseszett ki velem, hogy nem is kéne vele foglalkoznom. De egy dolgot megtanultam az évek alatt: A szívnek nem lehet parancsolni. Na mindegy is, most az a legfontosabb, hogy ebből a beszélgetésből a legtöbbet hozzam ki, mert meg kell tudnom, hogy ez a lány milyen kapcsolatban áll ezzel a gyerekkel, akire Mircike annyira rá van kattanva. Mindemellett igyekszem nem teljesen idiótát csinálni magamból, mert nem is lenne rossz, ha barátkozhatnék egy normális lánnyal is. Még mindig nem érzem jó döntésnek, hogy idejöttem hozzá, de már nincs visszaút, ha elkezdtem, akkor végig is csinálom, mert egy Russo sosem futamodik meg.
Végül neki adom a papírt és csodák csodájára ő igen is vágja a témát, szóval nem alakulhat ki olyan kellemetlen helyzet, hogy egyikünk sem ért a dologhoz. - Igen, valami olyasmi. - viszonzom a mosolyát és aztán csak követem őt, hogy merre megy, mert én tényleg azt sem tudom, hogy itt merre induljak. Megszoktam, hogy az interneten fent van minden, csak rákeresek és már jön is ezernyi találat. - Rád bízom magam. - mondom neki egy barátságos mosollyal az arcomon. Aztán már tényleg megyek arra, amerre ő elindult. Na jó, kicsit gáznak érzem, hogy ilyen ostoba és buta szőke libának tűnök, aki nem tud még csak el sem igazodni a könyvtárban. Végül megmutatja nekem, hogy hol kell keresgélni én meg csak csendesen engedelmeskedem neki. Aztán mikor mondja, hogy van egy külön kis részlege az öröklődésnek, akkor talán már most itt az ideje, hogy belekezdjek a dolgokba. - Amúgy akartam kérdezni, hogy honnan ismered ennyire jól Krisztiánt? - kérdezem tőle egy igen halvány kis mosollyal az arcomon. - Nem faggatózni akarok, csak gondolom ismered Mircellát. - hárítom rá az egészet, mielőtt még félreértené a kérdésemet.
Vissza az elejére Go down
avatar


Goddard

Goddard
Csatlakozott : 2012. Jun. 28.
Posztok száma : 120
Motto : "Men at some time are masters of their fates: The fault, dear Brutus, is not in our stars, but in ourselves, that we are underlings." Age : 19 Titulus : "and though she be but little, she is fierce." Foglalkozás : orvostan hallgató Play by : Emma Watson
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Sári & Gemma   2017-05-17, 9:39 pm

A lányka lelkesen követ, ami kívülről, ha bárkit is érdekelne a kis párosunk, biztos tök cukin nézne ki, de hát ez bizonyára nem így van. Elvezetem a szorosan egymást követő könyvespolcok közül abba a részlegbe, amire neki szüksége van, és barátságos mosollyal bökök a kisebb szekciónyi könyvre. Már majdnem meg is kérdezem, hogy innen akkor rendben lesz-e egyedül, vagy segíthetek-e neki még valamiben (mintha legalábbis a könyvtár személyzetének része lennék... mondjuk szívesen lennék az, csak időm nincs ilyesmire, ennek okán tehát nem is vagyok az, de sebaj), amikor megelőz, és egy olyan kérdést tesz fel, aminek aztán az égvilágon semmi köze nincs az öröklődéshez. De még csak a biológia egyéb részeihez sem.
- Hogy Krisztiánt...? - kérdezek vissza egy pillanatig értetlenül, aztán halk, egy egészen kicsikét csalódott nevetést hallatok. Igyekszem azonban hamar moderálni magam, és nem csak azért, mert épp egy könyvtárban vagyunk - Ne haragudj, nem rajtad nevetek. Csak... - elharapom a mondatot, talán nem most kéne nekiállnom megmagyarázni egy voltaképpen idegen lánynak, hogy ez nagyjából életem története. Hogy lányok - vagy úgy egyébként, emberek - csak azért tudnak a létezésemről, mert valami közül van a tesómhoz. Vagy azt akarják, hogy valami közük legyen hozzá... nem azt mondom, annyira nem tölt ez el kisebbségi érzéssel, csak néha kicsit bosszantó, ahogy újra és újra ilyenek történnek velem. Ennyit arról, hogy ez a lány is azért szúrt volna ki magának, mert lenyűgözte a sok könyv, amit felhalmoztam magam előtt, vagy mert megbízható, esetleg kedves arcom van, vagy... mit tudom én - ...csak nem erre számítottam - fejezem be végül a mondatot egy kissé sután, de talán jobb is, ha tovább nem magyarázkodom.
- Ha már így "amúgy kérdezni akartad" - ami egy kicsit vicces, mert mintha eddig olyan sokat beszélgettünk volna, hogy csak így lazán be lehet szúrni ilyen random kérdéseket - Az öcsém. Pontosabban szólva, az ikeröcsém - adom meg a feleletet a lány kérdésére, és összekulcsolom magam előtt az ujjaimat. Vicces amúgy, mert elsőre nem sokaknak tűnik fel, hogy voltaképpen mennyire is hasonlítunk. Talán mert fiú és lány vagyunk, annyira nem szembeötlő a dolog, pedig egyébként le sem tagadhatnánk egymást - De nem, nem ismerem Mircellát... - mondom némi kérdéssel a hangomban én is.

Vissza az elejére Go down
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2017. Apr. 25.
Posztok száma : 15
Titulus : The broken one Foglalkozás : I'm a student Play by : Dove Cameron
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Sári & Gemma   2017-05-17, 11:57 pm

Sári & Gemma

Teljesen idiótát nem akartam csinálni magamból, de mégis ezt tettem, annyira balfék vagyok, de tényleg.. Minden tök jól ment addig, míg el nem értük a részleget, ahonnan tudok anyagokat szerezni, aztán feltettem egy kérdést. Már megszoktam a nevetést, az utóbbi hónapok erről szóltak, kiröhögtek, mert semmink sem maradt, mert el kellett mennünk Rómából. Nem, már nem is tud meghatni ez az egész, megtanultam, hogy hogyan kell erősnek lenni, hogy hogyan maradjak akkor is érzéstelen, amikor sírhatnékom van. Így tehát kifejezéstelen arcot vágok és tudom, hogy ő sem lehet jobb Mircellánál, ő legalább nem röhögött az arcomba ennyire. Mindegy, nem fogom előtérbe helyezni a sérelmeimet, inkább szemet hunyok ezek felett és próbálok úgy tenni, mintha nem bántana a dolog. Anyukám azt mondta, hogy egy nő sose mutassa ki a gyengeségét, még akkor sem, amikor követelik tőle.
Elnézéskérésére csak legyintek egyet. - Nem kell magyarázkodni, csak az teszi, akinek takargatnivalója van. - ha valamit jól megtanultam édesapámtól, az ez volt. Sosem szerette, ha valaki magyarázkodik, mert mindig tudta, hogy pont annak az a embernek van rejtegetnivalója, aki a legtöbbet beszél. Nem tetszik nekem ez a hely, tényleg nagyon nagy honvágyam van, bárcsak minden máshogy történt volna akkor, most minden más lenne. Haza akarok már menni, de tudom, hogy ez nem lehetséges, már soha többet nem mehetek haza.. - Sajnálom. - mondom neki halkan, bár nem tudom, hogy mire gondolhat, de talán jobb is, hogy nem tudom. Csak állok ott és nem is tudom, hogy mit kéne mondanom, szerencsére ő azért megszólal és elkezdi mondani, én pedig csak elmosolyodom. - Ti ikrek vagytok? Ohh.. - mosolyodom el barátságosan megint.
Mindig is akartam én is egy ikret, egy embert, akivel.. na jó, talán egy kisebb vagy idősebb testvérrel is beértem volna, de nem, nekem egykének kellett lennem. Így utólag átgondolva ez nem is olyan nagy baj, legalább a meg nem született testvéremnek nem kell átélnie, milyen amikor elveszíti az apját. - Szerencsés vagy, hogy van egy testvéred. - mondom neki halkan. Aztán csak áttérünk a Mircella témára és mikor bejelenti, hogy nem ismeri, akkor én csak pislogok. Nem mintha ez elvárt dolog lenne, hogy ismerje, de ő egy elég jellegzetes egyéniség. - Annyira bele van habarodva az öcsédbe, hogy egyszerűen mindenkit megölne, aki közelebb viszonyba kerülne vele. - sóhajtok egyet, majd legyintek egyet. Nem is lényeges ez az egész, jobb lenne elfelejteni. - Lenne kedved meginni egy kávét velem? - talán esetleg.. összebarátkozhatunk, talán eljön velem szívesen, most leginkább az öröklődés érdekel engem. 


Remélem tetszik ✿ - ✿ made by Gemma
Vissza az elejére Go down
avatar


Goddard

Goddard
Csatlakozott : 2012. Jun. 28.
Posztok száma : 120
Motto : "Men at some time are masters of their fates: The fault, dear Brutus, is not in our stars, but in ourselves, that we are underlings." Age : 19 Titulus : "and though she be but little, she is fierce." Foglalkozás : orvostan hallgató Play by : Emma Watson
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Sári & Gemma   2017-05-20, 12:29 pm

Kicsit meglep, amit mond - vagy inkább, egy egészen kicsit arcon csap -, és persze eléggé bánom, hogy a reakcióm ennyire félreérthető volt. Nem akartam megbántani, de persze, idegenekkel ez elég könnyen megesik, sosem lehet tudni, ki, mire, hogyan reagál. Azért igyekszem nem magamra venni, amit mond. Elég egyenes embernek tartom magam, takargatnivalóm nagyjából nincs is az életben, csak számomra természetes, hogy nem terhelek ismeretleneket olyan bensőséges dolgokkal, mint az ikertestvéremmel való kapcsolatom dinamikája, és az esetleges szerepem a kettőnk társasági életében... aligha azért jött ide, hogy ilyesmiről lelkizzek vele, nem? Sőt, a jelek szerint valószínűleg nem is miattam van itt, hanem a testvérem miatt. Ha azt találtam volna neki felelni, hogy nem tudom, a barátnője vagyok, az életének a szerelme, vagy ilyesmi, akkor meglehet sokkal kíváncsibb lenne rám, mint így. Azért mégis csak... ebben van valami vicces, meg valami szomorú is. De inkább ugorjunk.
- Aha - erősítem meg a csodálkozását egy hümmentéssel, és egy félszeg mosollyal. Ahogy felderül eme ténytől, némileg igazolódni látom a korábbi gondolataimat. Itt valami csont bizony el van ásva, és aligha miattam, vagy nekem ehhez aligha lesz közöm. Úgy legalábbis, hogy semmiféle másik lánynak nem állok az útjában... ugyebár - Van egy nővérünk is - mondom csak úgy, bár annak az esélye, hogy Lucát is megtalálják valami ilyesmivel, meglehetősen kevés, tekintetbe véve, hogy ő nem jár az Abbeyre (meg úgy egyébként, más egyetemre sem, mert nem hajlandó), és nem is a szigetországban tartózkodik, hanem otthon, Budapesten. De persze, Lucából bármikor kinézem, hogy egyszer csak felbukkan, úgyhogy még az is lehet, hogy most tettem neki egy szívességet, mielőtt őt is az öcsénk... valamijének nézik, ami nem - De igen, így van. Szerencsések vagyunk - hagyom rá apró mosollyal, és egyébként így is gondolom. Ha Krisztián nem lenne itt nekem, valószínűleg még annyi barátom sem lenne, amennyi, legalábbis a csoporttársaimon kívül biztosan.
- Hogy mi? - nézek Gemmára tányérnyira kerekedett szemekkel. Hát, én erről a Mircella históriáról  most hallok először, úgyhogy ennek az egésznek Krisz vagy nincs is tudatában, vagy még csak említésre méltónak sem tartja... ha mondjuk igaz az, amit a lány mond, akkor inkább ez utóbbit tartom valószínűleg. Taszítónak tartom, amikor egy lány így viselkedik... brr - Hm, hát... érdekes - fennhangon azért csak ennyit mondok, mert nem tudom megítélni, a szőke lány milyen kapcsolatban lehet ezzel a Mircellával. Lehet, hogy magára venné, ha látatlanban ítélkezem róla, noha a fogalmazásmódjából én arra következtetek, hogy annyira neki sem szimpatikus ez a dolog...
Abszolút meglep az invitálása. Nem kéne elfogadnom, mert tanulni jöttem, csak hát... kimondja a varázsszót. KÁVÉ. Meg egyébként is - ha mindig meghátrálok ilyen meghívások alkalmával, akkor ne is csodálkozzak, hogy nem élek olyan szociális életet, mint a testvérem. Kicsit kíváncsi is lettem erre az egész Mircella-dologra, ezt is be kell vallanom, noha érzem, hogy nem kéne beleártanom magam semmibe... áh, minek is győzködöm magam, amikor már rég döntöttem? - Persze, miért ne. Csak összeszedem a cuccom - mosolygok a lányra, ahogy meg is indulok vissza az asztalhoz, ahol a dolgaimat hagytam - Angyalosi Sára vagyok egyébként. És te? - nézek rá derűs mosollyal, ha már kávézni megyünk, igazán az a legkevesebb, hogy tisztességesen is bemutatkozom neki.

Vissza az elejére Go down
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2017. Apr. 25.
Posztok száma : 15
Titulus : The broken one Foglalkozás : I'm a student Play by : Dove Cameron
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Sári & Gemma   2017-05-28, 1:49 pm

Sári & Gemma

Mindig is szerettem volna egy testvér, egy kisöcsit. Persze beértem volna egy húggal is, mindegy lett volna, csak legyen egy testvérem, azonban nem lett és most már nem is lesz. Persze tudom, hogy az élet megy tovább és anya sem maradhat egyedül, lesz egy másik férfi az oldalán, mégis.. olyan rossz lesz majd látni. Azonban mikor mondja, hogy van egy nővérük akkor csak még szélesebb lesz az ajkamon a mosoly, talán jelenleg az egyetlen igaz mosolyom régóta. - Csak ismételni tudom, mázlista vagy, hogy van testvéred. - na de itt az ideje túllépni ezen a témán, vannak olyan dolgok, amiket nem kaphatunk meg, hiába is akarjuk olyannyira.
Majd rátérünk a Mircella témára és hát annyi mindent tudnék mondani, de nem is tudom. - Mircellára nálunk van egy mondás.. ebben a lányban már egy kamion is megfordulna keresztben. - bár nem tudom ez neki mennyire lesz megrázó, valamilyen szinten kezdek feloldódni mellette és nem is tudom, hogy miért. Olyan mintha végre kezdene minden visszatérni a régibe. Majd csak egy hirtelen ötlet volt e a kávé és azt hittem, hogy nemet fog mondani nekem, aztán mikor mondja, hogy összepakol és mehetünk, csak boldogan mosolygok. - Én Gemma Russo vagyok. - viszonozom a mosolyát és megvárom, míg rendesen összepakol, majd mikor indulhatunk, akkor elindulunk kávéért. - És mit tanulsz? Mióta tanulsz itt? Szeretsz itt lenni? - ha már kávézunk, akkor gondolom megbombázhatom kérdésekkel. 


Remélem tetszik ✿ - ✿ made by Gemma
Vissza az elejére Go down
avatar


Goddard

Goddard
Csatlakozott : 2012. Jun. 28.
Posztok száma : 120
Motto : "Men at some time are masters of their fates: The fault, dear Brutus, is not in our stars, but in ourselves, that we are underlings." Age : 19 Titulus : "and though she be but little, she is fierce." Foglalkozás : orvostan hallgató Play by : Emma Watson
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Sári & Gemma   2017-05-28, 9:21 pm

Mosolyogva bólintok, ebben egyetértünk. Nem tudom, mi lenne velem a testvéreim, de főleg Krisz nélkül. Végül is, vele mindig egy helyen vagyunk, legalábbis úgy nagyjából, van kihez futnunk, ha úgy adódik, meg egyébként is... együtt töltöttük egész eddigi életünket. Lucával ez sosem volt ennyire adott, sőt, szerintem ő sokszor érezte úgy, hogy a kettő az egy ellen nálunk a rendes felállás. Mondanám, hogy ez kicsit sem igaz, de azért persze... akaratlanul néha biztosan így volt. Akárhogy is, szeretem, hogy van nekünk ő is, még akkor is, ha egyértelműen kevesebbet látom Lucát, mint Kriszt. Bár ez azért nagyban múlik rajta is - Ezek szerint neked nincs tesód, jól gondolom? - kérdezek rá, noha ez elég egyértelműnek tűnik, általában, aki így nyilatkozik a testvérekről, annak általában nincs. Nem azért mondom, mert hogy ne tudná, hogy vannak a dolognak árnyoldalai, csak... afféle enyhe vágyakozást vélek kiérezni a hangjából. Aztán az is lehet, hogy tévedek.
Az arcom nevetésre áll, de közben egy kicsit meg is lepődök azon, amit mond, úgyhogy végül nem igazán tudom eldönteni, hogy nevessek-e azon, amit mond vagy ne - Húha... nem vagyok benne biztos, hogy tudom pontosan, ezzel mire gondolsz, de mindenesetre... annyira nem hangzik jól - végül mégis csak nevetek egy kicsit halkan, valahogy kicsit komikusnak találom, hogy egy ilyen aprócska, helyes, szőke lányból ilyen egyszerűen jön ki valami, ami noha a pontos értelme rejtve marad előttem egyelőre (ezért szeretek ebbe az iskolába járni, a sok kultúra annyi érdekességet hoz magával), de hízelgőnek mindenesetre egyáltalán nem tűnik. De ez nem zavar túlságosan - mindenkinek szíve joga úgy vélekedni másokról, ahogy. Főleg, hogy a lány nálam biztosan jobban ismeri a szóban forgó Mircellát. Ami mondjuk nem nehéz - tekintetbe véve, hogy én egyáltalán nem ismerem.
Közben, amint elérjük az asztalt a dolgaimmal, gyorsan lecsukom a gépemet, visszacsúsztatom a táskába, és söpröm utána a jegyzeteimet, a saját könyveimet pedig a karomba kapom - már tökre gyakorlott vagyok abban, hogyan egyensúlyozzak ennyi cuccot egyszerre - Orvostan hallgató vagyok - válaszolom meg aztán Gemma kérdését, amikor már kifele tartunk a könyvtárból, és így már arra sem kell figyelnünk, hogy ne kiabáljunk - Igazából már ide jártam előkészítőre is, úgyhogy így összességében ez a harmadik évem, de az egyetemen gólya vagyok. És igen, én szeretek itt lenni - küldök közben egy biztató mosolyt a lány felé - Érdekes, hogy a legtöbb diák a világ egészen különböző pontjairól érkezik. És hát a tanárok is... attól félek, a következő évek sem lesznek elegek arra, hogy felfedezzek itt mindent, amit felfedezni érdekes - ó-ó. Egy kicsit biztos úgy hangzom, mint aki lenyelte az iskola pamfletjeit... de hát nem fogok hazudni, én tényleg szeretek ide járni. Remélem, azért ez nem rettenti el - Akkor jól gondolom, te új vagy? Ne aggódj. Szerintem hamar meg fogod találni a helyed.

Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Sári & Gemma   

Vissza az elejére Go down
 
Sári & Gemma
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Földszint :: Helyiségek-
Ugrás: