HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Leo Hockstetter

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Kinsley


Kinsley
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 15
Motto : "Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan" Age : 21 Titulus : vadbarom Foglalkozás : tanuló Play by : Daniel Sharman
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Leo Hockstetter   2017-05-27, 4:29 pm

Leo Hockstetter
Nevetséges sztori, szennylapba való. Nem vagyok rá büszke. Sejtheted, nem voltam betervezve. Egy "szerelmi" kaland terméke vagyok. Bár azt gyanítom, anyám céltudatosan feküdt le apámmal, mert azt gondolta, így szerezhet könnyen és gyorsan pénzt, egy dologgal nem számolt: a nagyapámmal. De kezdjük az elején.
Az anyám amerikai volt, apám szórakozni ment az államokba. Los Angeles, az "angyalok városa" úgy vonzotta, mint pillangót a fény. Nem volt nehéz kiszúrni, hogy apám gazdag, "úrifiú". Két kézzel szórta a pénz, minden este italozott, és szerette a szép nőket. Anyámnak nem volt pénze, viszont nem csak erkölcstelen volt, de gyönyörű. Még most sem értem, ha valakinek ilyen adottsága van, hogyan nem talált más módot arra, hogy kamatoztassa. Egyszerűen eladta magát.
Apám talán szerelmes volt, ezt nem tudom biztosan, de kapcsolata az anyámmal nem ért véget egyetlen este után. Anyám pedig meglátta benne a lehetőséget, és adta alá a lovat. Mire vége volt a nyárnak, a vakációnak, apám már úgy utazott haza, Londonba, hogy ismerte a terhességi teszt eredményét. Ez voltam én, kérem szépen...
Anyám (okosan) csöndben volt egy darabig. Mire megszülettem, már mindent kiderített a híres Hockstetter családról. Tudta, hogy apám apja híres politikus, aki az akkori vezető pártban kívánt élre törni. Egy botrány semmiféleképpen sem tett volna jót a karrierjének. Először akkor zsarolta meg őket. Akkor pénzt kapott, úgynevezett életjáradékot, ami lehetővé tette, hogy sose kelljen dolgoznia, mégis úgy éljen, mint valami kiskirály(nő). Persze, a krém sosem fogadta be, ez nagyon dühítette, de nem mutatta ki. Újabb bosszút forralt. Volt türelme...
A részletekkel nem untatlak benneteket. A lényeg, hogy most Angliában vagyok. Nagyapám agyvérzést kapott néhány éve, lebénult a fél oldala. Én apám gyámsága alá kerültem, lévén, hogy anyám túllőtte magát és nincs más rokonom, csak ő. Bár neki van családja, az első szülött én vagyok, így a család joggal fél, hogy majd valamiféle igényt tartok a vagyonra.
Hogy megszabaduljon tőlem, berakott ebbe a bennlakásos iskolába, menő gazdag fiúként tüntetve fel, jókora adományt ajándékozva az iskolának. Esély sem volt, hogy lelépjek, nem volt rendelkezésem a pénzem felett, tekintve, hogy akkor még kiskorú voltam. Már nem. De maradtam. A suli meg nem is rossz.
Joggal kérdezhetitek, miért éppen az egészségtudomány felé orientál egy olyan kiállású pasas, mint én. Nos, ez még arra az időre vezethető vissza, amikor anyámmal éltem. Amióta az eszemet tudom, drogozott, és csoda, hogy sem a gyerekfelügyelet, sem a hatóság nem vett el tőle (valószínűleg megtévesztette őket a látszólagos vagyon). Míg tablettákat szedett, valamelyest kordában tudta tartani a dolgokat, de aztán volt egy pasija, aki rászoktatta a keményebb anyagra. Akármennyire érzelemmentesnek tűnt a kapcsolatunk, talán az ösztön, vagy a fene tudja micsoda nem engedte meg, hogy magára hagyjam, amikor saját hányadékában vagy más testnedveiben fetrengett, így gyakorlatilag az ápolója lettem. Ha kellett, tisztába tettem, megfürdettem, etettem, mint egy gyereket. Megmostam és beszárítottam a haját, levágtam a körmeit, ápoltam a bőrét, amely olyan volt, mint a pergament, úgy ki volt száradva. Anyámat mindig jobban érdekelte, hogy néz ki, mint hogy hogyan érzi magát. Volt-e elvonóban? Nem is egyszer. Mindig megfogadta, hogy ezután tiszta lesz, de lassanként visszatért régi, rossz, begyöpösödött szokásaihoz: alkohol, nikotin, drog, pasik... Gyűlöltem, hogy ennyire gyenge, de nem tehettem semmit.
Amikor Angliába költöztem, nagyapám már túl volt az első agyvérzésén. Jobb oldalára szinte teljesen béna volt, de az öreg volt olyan szívós, hogy megtanult rollátorral közlekedni (gurulós járókeret). Saját ápolónője volt, gyógytornásza, gyógyszerésze, orvosa. Aztán újabb agyvérzés érte, ismét a jobb oldalát érintve, de ez sokkal súlyosabb lehetett, mert a kitartó fizioterápiára ellenére sem javult az állapota. Mondhatni, teljes ellátásra szorult.
A belém táplált gyűlölet miatt kezdetben némi kárörvendéssel szemléltem a kialakult helyzetet, kinevettem az öreget, mert csorgott a nyála, és a gatyájába végezte a dolgát. De aztán eszembe jutott az anyám, és egyre rosszabbul éreztem magam. A suliban ekkor kellett szakot választani, és -fiú létemre- az ápolás, betegellátást választottam. Hétvégén, illetve az iskolai szünetekben pedig besegítettem az éppen aktuális ápolónőnek (meg sem tudom számolni, hányan fordultak meg a házban; nagyapámnak kibírhatatlan természete van), és megfigyeltem, mit, hogyan csinál... És egyre többet segítettem be.
Ezalatt egészen megkedveltem. Ugyan nehéz volt megszoknom az elkent beszédét, de aztán rájöttem, mekkora koponya az öreg. Mintha az értelmi képességeiből semmit sem vesztett volna. Mindenről határozott véleménye van, főleg, ami a politikát illeti. Leghevesebben ezekre a műsorokra reagál, mert imád tévézni. Állítom, többet tud a világ dolgairól, mint apám, akinek ez lenne a dolga.
Szóval a suli... Már nem lébec módra csinálom. Rájöttem, ez a dolog, nevezzük betegellátásnak, ápolásnak, mindegy, tulajdonképpen kitölt egy űrt az életemben. Valamit pótol, amit korábban meg kellett volna kapnom, és valamit pótolhatok vele, amit korábban elszalasztottam (vagy csak kimaradt az életemből).
Fura, de ettől nem lettem nyitottabb a kortársaim felé. Legtöbbjét megvetem, és nem bánom, hogy ők is gyűlölnek engem. A szemükben csak egy gazdag srác vagyok, ráadásul csak egy a sok közül. Én sem kedvelem őket, a legtöbbjük begyöpösödött sznob, beképzelt bájgúnár, aki azt hiszi, a pénzért mindent meg lehet venni. És hiába tartozom oda, kívülálló vagyok. Annak tekintenek és annak is érzem magam.
Sosem nélkülöztem a csajok társaságát, de csak annyira használtam ki őket, amennyire ők engem. Néha jobban. Nem kötődtem soha egyikhez sem. Az udvarlás nekem nem sokat jelent, nincs rá szükségem, általában könnyen megkapom, akit akarok. (Nem túl gyakran fordul elő. De én sem vagyok fából. A szex is szükséglet, hát nem?)
Üdv, a nevem Leo Hockstetter, 20 éves vagyok, 1993. okt. 16-án, Los Angelesben láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem amerikai. Jelenleg diák vagyok és a Kinsley house csoportba tartozom. Daniel Sharman arcát vettem kölcsön.
Jellem

Tele vagyok dühvel és indulattal. Haragszom az egész világra, legfőképpen a (halott) anyámra, az apámra, a nagyapámra. (Bár utóbbira egyre kevésbé). Anyám azt mesélte, apám elvette volna őt feleségül, ha nagyapa nem akadályozza meg, és lényegében ő tette tönkre az életét. Anyám már az anyatejjel táplálta belém a haragot, és esténként is ezzel tömte a fejem a mese helyett. Nem szeretett soha, és neki sem volt szüksége a szeretetemre. Így egy tuskó lett belőlem. (Meglehetősen nagy.) Egy vadbarom. Érzem, hogy nem teljesen jó így, de nem született meg az a lény, aki miatt meg akarnék változni; vagy csak nem találkoztam még vele.
Egy biztos, pozitív érzelmekre képtelen vagyok. Mindenben a rosszat látom, mindenkiben az ellenséget. Vagy áttaposni akarnak, vagy kihasználni. És mint anyám tanította, "ölj, hogy téged meg ne öljenek", állandó készenlétben állok, állandó támadó helyzetben, egy percnyi nyugalom vagy lazaság nélkül. Edzem magam testileg és szellemileg, hogy soha, semmiben se tudjanak fölém kerülni.
Az igazság az, néha rájátszom a bunkóságra, így érve el, hogy békén hagyjanak. Nem tudok és nem akarok bízni senkiben; az embert a bizalom sebezhetővé teszi. Ha pedig kiszolgáltatott, gyenge is. Én erős leszek, és leszámolok azokkal, akik anyámat tönkretették.
Szívós vagyok és kitartó. Mondhatom, céltudatos, mert ha valamit a fejembe veszek, azt mindenáron elérem. És rettentően türelmes. Hosszú az élet. Nem kell semmit elkapkodni. Az eredeti célom, hogy valamiképpen bosszút állok, nem felejtettem el, csak a megfelelő alkalomra várok.
Külső
Magas vagyok, sportos alkatú. A hajam sötétszőke és göndör, a szemem kék. Az arcom széles, de arányos. A fogaim fehérek és szabályosak. Igényes vagyok a külsőmre, mégsem vagyok piperkőc.
Színekben nem vagyok válogatós, bár a feltűnő mintákat és a rikító színeket kerülöm. A kényelemre törekszem elsősorban. Szeretem a laza holmikat és leginkább sportosan öltözködöm, bár a Kinsley house-nak vannak bizonyos kívánalmai... Hát, adjuk meg, ami a császáré...
Igyekszem egészségesen táplálkozni, de nem vetem meg az édességet sem, és szeretem a kólát, annak ellenére, hogy tudom, mennyire egészségtelen. Nikotinnal nem mérgezem magam, és drog szóba sem jöhet, legyen szó bármilyen vad partyról (szórakozni én is eljárok néha). Alkoholt csak mértékkel fogyasztok, általában egy-két sört. Sosem voltam részeg és nem is akarom kipróbálni, milyen.
Ha ennyi nem volt elég belőlem, próbálj a közelembe férkőzni és ismerj meg! Hátha szerencsével jársz! Próbálkozni lehet, nem? De előre szólok, ne várj tőlem sokat!
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 574
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Leo Hockstetter   2017-05-27, 9:56 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Úgy gondoltam, nem az eredeti elfogadó szövegedet biggyesztem ide, hisz annyira jól esik, ha régi motorosok jönnek vissza, hogy képtelen vagyok nem ideszúrni pár mondatocskát :3

Noha kifejtettem már párszor a mai nap folyamán, de hadd ismételjem meg magam: nagyon örülök, hogy visszataláltál hozzánk! *-* Remélem, a továbbiakban is jól érzed majd itt magad (ha Sárán múlik, akkor biztos) , üdv újra a lilák között! Cool


Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Leo Hockstetter
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Kinsley house-
Ugrás: