HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Yuu & Arien

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Személyzet

Személyzet
Csatlakozott : 2016. Aug. 17.
Posztok száma : 28
Motto : ✖ do it fast, do it slow, you control the tempo Age : 26 Titulus : ✖ i feel numb in this kingdome Foglalkozás : ✖ könyvtáros Play by : ✖ min yoongi
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Yuu & Arien   2017-05-28, 12:33 am

Az egyetlen dolog, amit Arien Moon-shik Choi a legjobban gyűlölt a munkájában, az a diákok hanyagsága volt. Szerette volna azt mondani, hogy a két év alatt, amit az Abbey Mount Institute könyvtárosaként töltött el, már megszokta azt, hogy minduntalan szanaszét hagyott könyveket kellett pakolásznia, esetleg elszakított oldalakat összeragasztószalagoznia abban a reményben, hogy majd senki sem jön rá, hogy valamelyik hanyag és ostoba lélek, aki minden bizonnyal csupán véletlenszerűen keveredett a könyvtár falai közé, kárt tett legkedvesebb társaiban, a könyvekben. Nem mintha ő maga annyira rendezett lett volna - a saját lakásának polcain sorakozó könyvek már a legjobb esetben is csak arra voltak jók, hogy díszítsék a szobákat, hiszen félő volt, hogy ha hozzájuk ért volna, kezei alatt estek volna szét. Igazából inkább szentimentális értékük volt számára, minthogy ténylegesen olvassa őket, hiszen nagy részüket anyjától lopta el, mikor a sikertelen esküvőjére kapott pénzből felcuccolt és a világ túlsó végére menekült.
Ezen még most is nevetni volt kedve, ahogy görcsösen kulcsolta ujjait az undorítóan pink színű, macskamintás bögréjére, amit a húgától kapott; bár lassan már a zárásra készült, lankadatlan figyelmét nem kerülte el, hogy a könyvtár egyik sarkából gyanús zajokat hallott. Nem, semmi esetre sem arról volt szó, hogy valakinek az a rendkívül perverz ötlete támadt, hogy az egyik könyvespolcnak támaszkodva szeretkezzen alkalmi tanulópartnerével, sokkal inkább mintha valaki egyesével lökdöste volna le a könyveket a polcról, hogy utána kis piramisba rendezze őket a földön. Találkozott már pár ilyen esettel két éves karrierje során, de még mindig kedve volt a falhoz vágni azt, aki ilyet csinált, mert utána a következményekhez neki kellett tartania a hátát, miért nem vigyázott az intézmény tulajdonára.
Igaz, valahol mélyen reménykedett, hogy a minden jel szerint őket felügyelő tanár majd figyel rájuk annyira, hogy ne szedjék szét a könyvtárat, de ugyanakkor tudta azt is, hogy hiú remény csak, hogy ma semmit sem kell majd rendbe tennie, mielőtt elindulna hazafelé. Szinte már megszokta, hogy valami mindig elbaszódott; mert erre enyhébb szót már nem tudott használni, hogy tapasztalatai szerint az irodalom szakos diákokon kívül senkit sem érdekelt hőn imádott könyveinek jóléte, de arra, ami történt, még ő sem volt felkészülve: hiszen elég volt csak egy pillanatra engednie lankadni a figyelmét, fejét az íróasztalának lapjára hajtva, hogy az egyik távolabbi polc hangos döndüléssel ütközzön a falnak, a könyvek pedig halkan koppanva essenek a padlóra, egy kisebb szívrohamot előidézve ezzel szerencsétlen, félig alvó könyvtárosban.
- Mi a f...? - Az utolsó pillanatban nyeli le a szitokszavakat, amik kikívánkoznak belőle és jóformán átugorja az íróasztalt, ahogy sietősen próbál az incidens helyéhez érni, mielőtt a dolgok még rosszabbak lennének, mint amilyennek képzelte őket abban a pillanatban; és bár a zárási idő még nem jött el, elhatározta, hogy célszerűbb lesz mindenkit elüldözni melegebb éghajlatra, mielőtt még több kárt okoznának a kis királyságában. - Mindenki, kifelé! A könyvtár mára bezár.
Csak a szeme sarkából kapja el a polc felborulásának menekülő okozóit, de minden késztetés ellenére nem iramodik utánuk; hiszen a polc nem állítja fel magát és a könyvek sem rendeződnek alfabetikus sorrendbe a segítsége nélkül, szóval célszerű lenne minél hamarabb elkezdenie a pakolászást, mielőtt a maradék kedve is elmenne attól, hogy bármit is csináljon.
- Hé, bocsi! - Egy hirtelen ötlettől fordul a férfi felé, aki a tanári kar sorait erősíti; igazából nem emlékezett arra, hogy túl sokszor beszélt volna vele, talán mikor csak ő betévedt a könyvtárba, mert ő maga ritkán járt ki onnan, ha nem volt muszáj - minden esetre valamelyest ismerte, talán csak ezért nem félt őt megszólítani, még annak ellenére sem, hogy pofátlanságnak tartotta fenntartani őt, miközben tudta, hogy a munkaideje minden bizonnyal már egy ideje lejárt. - Izé... Tudnál segíteni egy kicsit? Ígérem, hogy nem tartalak fel sokáig, csak a polc...
Gratulálok, Arien, megint értelmesen fejezted ki magad.
És szinte már könyörgő kiskutyatekintettel nézi őt, reménykedve abban, hogy legalább addig visszatartja, amíg felállítják a polcot, aztán tényleg hajlandó útjára engedni, csak... Egyedül nincs kedve elkezdeni se a rendcsinálást, nem hogy polcokat állítgatni, ennyire mazochista azért nem volt.

lesz ez még jobb is, csak várd ki •
bling bling



Vissza az elejére Go down
avatar


Tanár

Tanár
Csatlakozott : 2014. Jun. 28.
Posztok száma : 41
Motto : "Táncolj, mintha senki sem látna! Élj, mintha az ég a földön lenne! Énekelj, mintha senki sem hallana! Szeress, mintha soha senki nem bántott volna meg." Age : 38 Titulus : the mysterious and funny teacher Foglalkozás : zene- és tánctanár Play by : Shiroyama Yuu
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Yuu & Arien   2017-05-28, 1:43 pm



Eve a Múmiából visszatért


Arien & Aoi


Mindenkinek vannak hosszú napjai és még inkább fárasztóak, vagy épp balszerencsések. Egy iskolában az ilyen napok száma a sokszorosára képes nőni. Az egyetlen napra vagy rosszabb esetben napszakra eső kombinációk lehetősége még ennél is nagyobb. Stressz veszi körbe a tanulókat és az oktatókat egyaránt. Kivéve, ha rólam van szó. Legnagyobb szerencsémre kellőképpen higgadt tudok maradni és ennek köszönhetően tiszta fejjel vagyok képes átlátni a legnagyobb katasztrófákat is, ezzel pedig elősegítem a gyorsabb és precízebb problémamegoldó képességet. De, én sem vagyok tökéletes. Vannak napok, amikor nálam is betelik a pohár. Ez azonban, nem egy olyan nap volt.
A délután folyamán igyekeztem látogatást tenni a könyvtárban, hogy keressek pár „tudományosabb” és leírt szöveget a saját szakommal kapcsolatban, melyet később a könyvekből jobban tanulós tanítványaimnak a nyakába tudok sózni. Igen, igyekszem őket a lehető legtöbb irányból és más-más módon felkészíteni arra, ami várja őket és amivel igazán szeretnek foglalkozni. Ám, egy nem mindennapi dolog történt. Épp a polcsorok között voltam, amikor a könyvtári csendet és pusmogást egy hatalmas csattanás rázta meg. A több méter magas polcsor egyike egyszeriben felborult és nekem az első, ami az eszembe jutott, az a régi film, melyek címe A Múmia volt, ennek elején Evelyn egymás után borította fel a könyvtár berendezését ügyetlenkedésében. Oldalra fordítva fejem, oda sem figyelve tettem vissza a kezemben tartott könyvet annak megfelelő helyére, majd kilépve a takarásból végignéztem, ahogy az időközben – hozzá teszem teljesen jogosan – mérges könyvtáros kitessékel mindenkit.
Mielőtt mindenki kiszaladhatott volna, a főfolyosóra lépve, szinte a semmiből felbukkanva, tartók ragadtam két fiatal egyetemistát, akik kuncogásából és sietős lépteiből egyértelműen lehetett következtetni arra, ők eme rendetlenség felelősei.
- Álljanak csak meg, Uraim! Hová, hová ilyen sietősen? – szólítottam meg őket, majd azon nyomban megfordítottam őket a nyakuknál fogva. Szorításomból esélyük sincs kiszabadulni, annál inkább engedelmességre vannak kötelezve. Szembesítettem őket tettük látványával – Ebből kizárás és évismétlés is lehet, ha nem segítenek összeszedni a könyveket. – ösztönöztem őket saját mocskuk rendbetételére, mire az egyik felháborodva válaszolt vissza.
- De hát ez csak egy kis kupi. Ezért nem buktathatnak meg! – próbált hátra nézni a komoly, rezzenéstelen arcomra.
- Ne tedd próbára egy tanár erejét! Kétlem, hogy ez lenne az első rendbontásotok, ebben az esetben sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a tettől függetlenül igen komoly következményeket varrtatok a nyakatokba. De, ha ennyire bízol magadban, elmehetsz. Találkozunk az igazgatónál. – megilletődésükből levettem, eszük ágában sincs lelépni. Biztosra veszem, hogy a jegyeik sem fényesek és a tanáraik egy része mindössze az utolsó cseppre vár abba a bizonyos pohárba, utána repülnek is innen kifelé. Tarkójuknál fogva löktem közelebb a fiatalokat a polchoz, mire lesütött tekintettel elkezdték összeszedni a leborult könyveket. Szerencséjük, hogy senki sem sérült meg és a hatalmas polc is mindössze nekidőlt egy másiknak, nem pedig nagyobb kárt okozott a többi bútordarabban. Hangom komoly volt és szigorú, ellentmondást nem tűrő és a szokásosnál sokkal mélyebben csengett. Karbetett kézzel felügyeltem a rosszalkodók tevékenységét, mint valami munkatáboros őr, esetleg kiképzőtiszt az újoncok feje felett. Ekkor lépett oda hozzám az iskola alkalmazottja és kérte a segítségemet.
Szavaira bólintottam és már léptem is oda az említett berendezéshez, intettem a két lókötőnek is. Egy ekkora bútor megmozdításához, pláne, hogy még jó pár vaskos könyv pihen rajta, nagy erő kell. Négyen sikeresen a helyére állítottuk, ám a művelet közben néhány olvasmánynak repülni támadt kedve, így még több könyvet kellett összeszednünk. Ekkor döntöttem úgy, hogy besegítek én is. Ötösével emeltem tornyokat az olvasóasztalokra, melyekről könnyebben rendszerezhetők lesznek és nem kell mindenegyes darabért külön lehajolni. Amikor idejöttem tanítani, ez a férfi már itt dolgozott. Nem mintha olyan sűrűn járnék a könyvtárba.
- Ne aggódj, nem tartasz fel minket. Ráérünk. – reagáltam időközben a könyvtáros szavaira a tanulók nevében is, ezzel célozgatva nekik. Nem mennek el innen addig, amíg rendet nem csinálunk. Több kéz hamarabb végez és ez a legkevesebb, amit elvárok tőlük. Ha rendesek és szorgalmasak lesznek, nem fogom jelenteni az esetet és anonimek maradhatnak. Jó lecke lesz ez nekik.


zene | 640 | üzenet | ×



Aoi

Vissza az elejére Go down
avatar


Személyzet

Személyzet
Csatlakozott : 2016. Aug. 17.
Posztok száma : 28
Motto : ✖ do it fast, do it slow, you control the tempo Age : 26 Titulus : ✖ i feel numb in this kingdome Foglalkozás : ✖ könyvtáros Play by : ✖ min yoongi
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Yuu & Arien   2017-05-28, 3:22 pm

Hogy a picsába lehetett felborítani egy nehéz, mahagóni könyvespolcot? Bármennyire is intenzíven törte ezen a fejét, valahogy semmiféle értelmes módot nem tudott erre kitalálni; az a polc tényleg nagyon nehéz lehetett, hiszen kemény biztosan volt - tapasztalatból tudta, mert egyszer véletlenül belerúgott az egyikbe -, szóval a tettesek legalább ketten voltak és éppen a könyvtár ajtaja felé menekültek, vígan vihorászva, mintha a világ leghumorosabb prankjét vitték volna véghez. Ő szíve szerint engedte volna őket futni, hiszen korántsem volt olyan hangulatban, hogy üldözze őket, de szerencséjére (vagy szerencsétlenségére, ezt még nem döntötte el) a professzor ügyelt erre helyette is és nyakon csípte a két lókötőt.
Ismerte őket; nem egyszer gyűlt már meg velük a baja és gondolkozott azon is már, hogy a dékánnál kérje, hogy ez a két jómadár végleges hatállyal ki legyen tiltva a könyvtárból, de aztán jobban átgondolta a dolgot és arra jutott, hogy azzal csak bebizonyítaná magának és másoknak is, mennyire hisztis egy picsa, aki ráadásul megijedt néhány egyetemistától. Ezt a döntést még a büszkesége is megsínylette volna, így viszont az egésznek csak a polc volt a szenvedő alanya, meg a rengeteg Shakespeare-kötet, ami a földön landolt.
Igaz, ez elsőt meglepően gyorsan sikerült felállítani, mert a mahagóni bútordarab négy embernek már korántsem bizonyult annyira nehéznek, mint azt hitte a legelején; bár ami a könyvek pakolászását illette, azt szívesebben csinálta volna egyedül, esetleg tanártársával, még ha ő maga tanárnak nem is számított; a diákokban ezen a téren nem bízott, mert aki egyszer felborított egy polcot, az minden bizonnyal más esetben is próbálna még a legszebb szavakkal élve is kibaszni vele, szerencsétlen könyvtárossal, aki egyébként minden idejét a vaskos köteteknek szentelte (és a diákoknak, akik tudták, hogy bizonyos üzleti ügyekben is meg lehetett őt keresni). Egy pillanatig elgondolkodott azon is, hogy elküldje a bűnös párost; hiszen a legjobban a saját alfabetikus sorrendjében bízott, ráadásul ahogy elnézte ezt a két egyetemhez nem illő jómadarat, abban sem volt biztos, hogy ők egyáltalán tudták, mi az az alfabetikus sorrend, de hát... Nem az ő szerepe volt kritizálni őket.
- Azt nem kétlem, hogy ők ráérnek... - Kritikus pillantással méri végig a két diákot, de aztán tekintetét visszairányítja a másik férfira; maga sem tudja, irritálja-e a helyzet vagy inkább szórakoztatja, minden esetre volt valami furán ironikus ebben az egész szituációban, ami miatt biztos volt abban, hogy jó ideig emlékezni fog még erre a délutánra. - De te? Az óráknak már egy ideje vége van, mit csinálsz még itt?
Az meg sem fordult a fejében, hogy esetleg nem kéne ilyen szabadon letegeznie a kollégáját, de hát... A kollégája volt, szóval miért ne tehette volna? Csupa ellentmondás volt ez az egész; szóval inkább figyelmét annak szentelte, hogy besegítsen kicsit a könyvek pakolászásába, tíz-tizenkét darabonként felszedve Shakespeare műveit a földről és egyből próbálva őket sorrendbe tenni a polcokon.
- Mire vártok még? Így sose leszünk készen...

lesz ez még jobb is, csak várd ki •
bling bling



Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Yuu & Arien   

Vissza az elejére Go down
 
Yuu & Arien
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Földszint :: Helyiségek-
Ugrás: