HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Shelley Hemingway - avagy miből lesz a cserebogár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 37
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Shelley Hemingway - avagy miből lesz a cserebogár   2017-05-28, 1:35 pm

Shelley Hemingway
Skálázás, szolfézs, dalszövegírás, papír összegyűrés, falhoz dobás, újra dalszövegírás;
csak pár dolog ami a legtöbbször kiteszi a napjaimat. Egy idő után unalmasnak tűnhet mindig ezt csinálni, de én nem igazán tartom annak, hiszen mindig is ez volt amit csinálni szerettem volna.


1998. nyarán láttam meg a napvilágot Kanadában. Nagyszerű gyerekkorom volt, ugyan nem voltunk gazdagok, de azért szegények sem, véleményem szerint pont jól éltünk. Nekem legalábbis minden tökéletes volt és még mindig mosolyogva gondolok vissza a gyerekkoromra. Anyám mosolygó arcára amikor játszottam, megható, örömteli könnyeire amikor oviban felléptem egy adott műsorban, apa arcára amikor oda futottam hozzá ő pedig a karjaiba kapott. Oh, azok a felejthetetlen gyermeki emlékek…
A gyerekek/kamaszok legtöbbje túl hamar akar felnőni, sajnos vagy nem sajnos, de én is ebbe a kategóriába számítottam. Minél hamarabb nagykorú akartam lenni, általánosban vártam a gimit, amikor gimnazista voltam akkor pedig alig vártam, hogy egyetemre mehessek és élhessem az egyetemisták életét amiket a filmekben láttam. Viszont túl hamar rá kellett döbbennem arra, hogy a filmekben látott pillanatképek, életek, nem tükrözik igazán jól a valóságot. A gimi, az egyetem, úgy eleve az egész iskolai élet a kamaszok szemszögéből nem olyan, mint a valóságban. Talán ez is volt a legnagyobb bajom anno, hogy túl sok elvárásom volt és filmbeli életet akartam magamnak. Hát, hogy is mondjam, rá is faragtam, én hülye nah, meg a nagy elvárásaim.
Azt hittem, hogy ha gimnazista leszek akkor rögtön rám talál a szerelem, könnyű lesz a suliban a tanulás meg a jó jegy szerzés. Hát, nem így történt. Hiszen ez a valóság, én pedig akkoriban, kis kamaszként nem néztem ki éppen túl jól. Fogszabályzós voltam ami legnagyobb szerencsétlenségemre nem állt jól nekem, nem találtam a helyemet és önbizalomhiányban is küzdöttem, ezek pedig mind-mind látszódtak is rajtam. Nem tudtam magabiztos lenni az első időszakokban, hiába voltam olyan gimnáziumban amit szerettem, ahova be akartam kerülni, de nem éreztem jól magamat a bőrömben. Aztán végül ahogy teltek az évek, elkezdtem nőiesedni, későn érő voltam úgy látszik, de végül elkezdtek felfigyelni rám a srácok. Magam is meglepődtem amikor a focicsapat egyik tagja tizenegyedikben randira hívott. Természetesen igent mondtam, hiszen annyira le voltam fagyva ettől az egésztől, hogy nem is tudtam mást mondani. Az megint más tészta, hogy pár randi után rá kellett döbbennem, hogy a srácban és bennem semmi közös nincsen, de jó volt kicsit próbálgatni a szárnyaimat és felkészülni az esetleges későbbi randikra.
Találkoztam még párszor fiúkkal, de nem találtam meg az igazit, amit nem is bánok, hiszen rájöttem, hogy a pasizás csak elvonja a figyelmemet a legfontosabbról: a zenélésről. Már kiskorom óta az volt az álmom, hogy egyszer sikeres és híres énekesnő lehessek, és eléggé elhanyagoltam a dalszövegírást és gitározást amikor elkezdett foglalkoztatni az, hogy a fiúk éppen mit gondolhatnak vajon rólam. Túl sok időt foglalkoztam a külsőm csinosítgatásával, sminkeléssel, ruha vásárlással. Vissza tértem hát a régi és megszokott kerékvágásba, csupán csak annyi különbséggel, hogy végre jól éreztem magamat a bőrömbe.

Sikeresen leérettségiztem a gimiben és jelentkeztem az Abbey Mount-i egyetemre ahol van művészeti szak is, így hát folytathatom a jól megszokott is zenélésemet és tovább fejleszthetem magamat. Pierson házba kerültem, oda szerettem volna, hiszen a legtöbb művész lélek ott van, legalább beillek közéjük és nem félek attól, hogy nem fogok tudni beilleszkedni.
Üdv, a nevem Shelley hemingway, 19 éves vagyok, 1998. 07. 1.-én, Kanadában láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem Kanadai. Jelenleg Diák-énekesnő vagyok és a Pierson ház csoportba tartozom. Selena Gomez arcát vettem kölcsön.
Jellem
Huh, hát nem is tudom, hogy mit mondhatnék magamról. Sosem voltam jó a bemutatkozó szövegekben, de most kivételesen tényleg igyekszem a legjobban bemutatni magamat, hogy minél jobban megismerjetek;
sosem voltam az a fajta ember, aki képes éjszakákat kint maradni a városban és agyon bulizni magát. Ugyan nem azt mondom, hogy nem szeretek bulizni, de az is igaz, hogy jobban preferálom azt, hogy otthon lehetek és dalt írhatok. Mert ehhez értek, ez mutatja ki igazán, hogy milyen is vagyok valójában. Ha hallgatod a dalaimat, akkor, csak is akkor ismerhetsz meg engem igazán.
A dalaim legtöbbje depressziós, szomorú, letargikus. Sok szerelmi bánat ért, nem találtam meg az igazit, azt akit megéri igazán szeretni, és megannyi fájdalom után megtaláltam azt amivel kifejezhetem végre igazán jól önmagamat.
Amúgy pedig, ezeket leszámítva szeretek barátkozni, bár az is igaz, hogy kicsit félek az új helyeken. Félek attól, hogy nem fogok tudni beilleszkedni valahova és egyedül maradok, de rá kellett döbbennem, hogy nem parázhatok mindig ettől. Magamat kell csupán adnom és akkor remélhetőleg mindenki szeretni fog és befognak fogadni.
Nagyon tudok szeretni, rettentően ragaszkodós vagyok, így nehezen viselem, ha megbántanak és csak nehezen tudok lábra állni. Nem szeretem, ha csalódnom kell valakiben...
Külső
Huh, hát nem is tudom, hogy mit mondhatnék magamról. Sosem voltam jó a bemutatkozó szövegekben, de most kivételesen tényleg igyekszem a legjobban bemutatni magamat, hogy minél jobban megismerjetek;
hosszú, göndör, mogyoróbarna hajam van ami általában lágy hullámos fürtökben szokott a vállaimra omlani. Szoktam ugyan vasalni a hajamat, de inkább a természetesség híve vagyok, másrészről pedig nagyon szeretem furcsa módon a hajamat, így a vasalással nem is szeretném tönkre tenni. Festeni sem igazán szoktam, viszont szeretem a különféle DIY-hajápolási tippeket/ötleteket. A legtöbbet elszoktam készíteni otthon, szeretek kísérletezgetni az ilyen dolgokkal, bár az is igaz, hogy nem mindegyik szokott beválni.
Ugyan ilyen mogyoróbarna íriszeim vannak. Sosem szoktam megelégedve lenni magammal, viszont a szemeimet nagyon szeretem. Olyan, mintha egy tükör lenne a lelkivilágommal szemben. Ha valami bánt az tükröződik rajta, ha boldog vagyok akkor azt le sem tudnám tagadni, úgy csillognak. Nem véletlenül tartja úgy a mondás, hogy a szem a lélek tükre.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2014. Feb. 17.
Posztok száma : 21
Motto : Az élet valójában rövid...a szenvedések teszik hosszúvá! Age : 26 Titulus : Zöldszemű szörnyeteg Foglalkozás : Történelem szakos egyetemista Play by : Ste Bertram
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Shelley Hemingway - avagy miből lesz a cserebogár   2017-05-29, 10:36 am

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Helló, Sunshine! *-*

Olyan édes, ahogy minden képeden mosolyogsz, hogy már az is teljesen felvillanyoz *-* Shelley személyiségéről meg ne is beszléjük  kölyökkutya szemek 2 na jól van, megejtek pár szót - de gyorsan, hogy ne raboljam az időd - hisz mégis csak egy elfogadó szövegnek készülnek ezek a sorok.
A karakter annyira valós, és valahol olyan mesés, hogy a karilapját olvasva jókedv fog el. Már azért is, mert remek családi háttere van, ami - valljuk be - manapság elég nagy ritkaság. Nem tudom, mit és hogyan csináltak Hemingway mama és papa, de valamit nagyon tudhatnak, ha egy ilyen tündéri lányt sikerült nevelni a szemük fényéből. Emellett pedig Shelley szilárd talajon áll, tudja, mit szeretne és nem hagyja, hogy bármi is leterítse a sikereihez vezető útról. Erre minden bizonnyal tanúbizonyosság, hogy például nem esett szerelembe az első srácba, aki kicsit is felfigyelt rá.
A Pierson házban nagyon jó dolgod lesz, így remélem, a továbbiakban is jól érzed majd itt magad, és végül valóra váltod minden álmod *-*  heart


Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
 
Shelley Hemingway - avagy miből lesz a cserebogár
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hull a pelyhes fehér hó avagy Gundan karácsonya
» Szülőszobák
» Nariko - Avagy a verebek újra szállnak
» Hürrem
» Kazuma (avagy egy zombi élete :P)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Pierson house-
Ugrás: