HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
charong sukulthanasorn

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 17
Motto : and now I'm getting drunk on your tobacco lips Age : 21 Titulus : darkbloodred Foglalkozás : egyetemista Play by : kunpimook bhuwakul
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: charong sukulthanasorn   2017-05-28, 5:45 pm

Cory Sukulthanasorn
- A neved Charong Sukulthanasorn, tizennyolc éves vagy és Bangkokban élsz a szüleiddel. A Triam Udom Suksa végzős diákja vagy, osztályelső. - A rendőrtiszt az asztal túlsó végén ül, hűvös hangon olvassa fel az adataimat az iskolai mappámból. Úgy közli őket, mintha csak egy autó paramétereit olvasná fel, kifejezéstelen arccal és semmitmondó hangon, sőt, még csak rám sem néz; számára csak egy újabb szám vagyok a statisztikában, egy név, amit pár nap múlva úgyis elfelejt. Nem szentel nekem különösebb figyelmet és hajlandó vagyok fogadni is akár, hogy fejben már összerakott magának egy forgatókönyvet arról, mi is történt azon a bizonyos estén, ami miatt most arra voltam kényszerítve, hogy a táncpróbámat hátrahagyva, bilincsbe verve üldögéljek a rendőrőrs kihallgatótermében, mint holmi közönséges zsebtolvaj. Pedig sosem loptam volna el semmit, mert nem volt erre szükségem - a filharmórniának hegedűsökként dolgozó szüleim játszi könnyedséggel megengedhették maguknak, hogy a legdrágább boltokban vásárolhassanak és mindkét gyermeküknek annyi zsebpénzt adtak, amennyit mások nehéz munkával kerestek meg egy hónap alatt, szóval innentől kezdve mi értelme lett volna a lopásnak?
- Nem tartod furcsának, hogy az egész balesetből csak te kerültél ki sérülések nélkül? - A pillantása azt mondja, én öltem meg őket; legszívesebben az arcába üvölteném, hogy fogja a gyanúit és dugja fel őket a lehető legmélyebben a hátsó fertályába, mert az nem az én hibám, hogy a másik három idióta, akiket a barátaimnak tituláltam, részegen teljesen elfeledkezett arról, hogy az autó alapfelszereltségébe beletartozik egy annyira praktikus dolog is, mint a biztonsági öv. Pedig még mondtam is nekik, hogy kapcsolják őket be; mint sofőrnek, felelősségemnek éreztem ezt megtenni, de erőszakkal nem kényszeríthettem őket erre, még ha egyébként biztonságban is akartam őket hazajuttatni.
Egyszerűbb lett volna minden elmondanom; hogy nem akartam a friss, alig pár hetes jogosítványommal a részeg baráti társaságom fuvarozni, mert tudtam, hogy viselkednek, ha túlságosan felöntenek a garatra, de nem volt más választásom, mert rákényszerítettek. Hogy korábban nagyon csúnyán összevesztünk és nem csak a biztonsági öv használatán. Hogy olyan dolgot tudtam meg az egyikükről, ami a pillanat egyetlen töredéke alatt lerombolta az irántuk érzett, egyébként is gyenge kártyavárra emlékeztető bizalmam. Egyszerűbb lett volna mindezt elmondani, mint néma csendben beülni velük a kocsiba és vállalni azt a kockázatot, hogy valamelyik idióta majd részegen elkezd baromságokat csinálni a hátsó ülésen. Egyszerűbb lett volna elmondani, hogy nem az én hibám volt, hogy nekiütköztünk annak a buszmegállónak Sunan új terepjárójával, hanem pont az autó tulajdonosáé, mert képtelen volt a kezeit magánál tartani.
Telnek a percek; nem szólok semmit, ő meg csak bámul, unott arckifejezéssel pergetve az ujjai között a hófehér papírlapokat. Vajon mennyi időbe telik még, mire felhívják a szüleimet, ők az ügyvédet, és végre kiszednek innen?
- Látom, nem vagy beszédes kedvedben... Majd a fogda szóra bír, esetleg a bizonyítékok, amiket összegyűjtünk. - A szemöldököm a magasba szökik; kedvem lenne visszakérdezni, hogy tényleg azt szuggerálja-e, hogy direkt rohantam bele az autóval a buszmegállóba, de ő maga mondta korábban, hogy jogom van hallgatni, amíg az ügyvédem ide nem ér, így taktikusan inkább csendben maradok; az biztonságosabb. Még akkor is, ha egyébként szívesen szólnék, hogy a csuklóimra csatolt bilincs marja a bőröm; túl szorosra csatolta, amikor feltette a kezemre és magával rángatott a rendőrautóig, majd betuszkolt a hátsó ülésre, aztán már csak rosszabb volt. Biztos vagyok benne, hogy nyoma fog maradni ennek is néhány horzsolás formájában, csakúgy, mint a vágásnak a szemöldökömnél és a véraláfutásnak a nyakamon, ahol a biztonsági öv a húsomba vágott. Persze azt nem kérdezi meg, nem kell-e ellátni a sebeimet; még egy nyavalyás sebtapaszt sem ajánl fel, de biztosan csak amiatt, mert bevallása szerint a magamfajta potenciális tömeggyilkosnak ilyen nem jár - pedig igazából csak Sunan szenvedte meg az ütközést, de még ő is életben volt, mert emlékszem, hogy az arcomba röhögött, amikor elvitt a rendőrség. Valamiért van egy olyan érzésem, hogy direkt csinálta.
A fogda rácsa hangos csapódással zárult be mögöttem; végre lekerült a bilincs és a rendőrtiszt is eltűnt a sarok mögött, magamra hagyva engem a néma csendben. A szomszéd cellában egy hajléktalan szuszogott békésen a rideg vaságyon; példáját követve ültem le a bútordarabra és ástam elő a telefonom a nadrágom zsebéből, amit valamilyen csoda folytán senki sem talált meg, amikor átkutattak, vagy csak szemet hunytak fölötte, mert eszükbe nem jutott volna, hogy direkt zúztam le egy buszmegállót. Pedig tényleg nem direkt volt, még csak nem is miattam történt.
A kijelző a retinámat kiégetve villant fel, egyből jelezve azt is, hogy új üzenetem érkezett; apám telefonszáma kitartóan villogott a kijelzőn, alatta a vádló szavakkal, hogy tudom-e, mennyibe kerül az ügyvéd meg ennek az egész incidensnek az eltussolása. Nem válaszolok neki; hiszen alatta újabb üzenet jelenik meg, ismeretlen számról. Betudom tévedésnek; hiszen végigolvasni úgyse tudnám, mert a kijelző még kettőt villan, aztán kialszik, előzőleg jelezve, hogy az akkumulátor lemerült, pontban hajnali három óta tizenkilenc perckor, ami egyenértékű azzal, hogy a következő négy órát, vagy még többet, a plafonba bámulva fogom tölteni.
A másik oldalamra fordulok a kényelmetlen, vasrácsos ágyon, háttal a hajléktalannak; négy óra, amit akár alvással is tölthetnék, de minek? A plafont bámulom és életemben először kedvem lenne rágyújtani, még ha korábban sosem volt még cigaretta a számban. Ez lenne az a bizonyos erkölcsi fertő, amiben előbb vagy utóbb mindenki belelép?
Felröhögök; és akkor ez itt a vég. Nem is volt annyira rossz.
Üdv, a nevem Charong Sukulthanasorn, 20 éves vagyok, 1996. 11. 19-én, Bangkokban láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem thai. Jelenleg táncos és próbavezető szakos egyetemista vagyok és a Pierson csoportba tartozom. Kunpimook Bhuwakul arcát vettem kölcsön.
Jellem
Leginkább azt lehetne mondani rá, hogy olyan, mint egy hiperaktív mókus; állandóan pörög, mintha a világ összes energiája az ő tulajdonában lenne és szinte sosem fárad, hiszen lelkesedése hajtja előre. Generációkra visszamenően zenész családjának fekete báránya, hiszen a hangszerekkel ellentétben a tánc irányába fordult, amiben kiélheti fölösleges energiáit. Nincs meg benne az a hűvös, szinte már arisztokratikus távolságtartás, mint családtagjaiban, sőt, kifejezetten közvetlen és barátságos, mint a kiskutya, aki mindenki iránt érdeklődéssel fordul. Igyekszik segítőkész és barátságos lenni, de bármennyire is igyekszik, képtelen kiölni magából a tipikus emberi sztereotípiákat - hajlamos arra, hogy első látásra elítélje embertársait, még ha nyíltan ezt sosem fogja beismerni és száját sem húzza majd annak ellenére, hogy ellenszenvet érez bárki iránt. Nem tenyérbe mászó, de gyakran adja meg az embereknek premier plán azt, amit akarnak tőle, az elvárt szavakat és viselkedéseket, még ha nem is ért egyet velük; konfliktuskerülő és inkább visszahúzódó, amennyiben vitákról van szó, inkább veszi fel a nyúlcipőt, minthogy visszaüssön esetleg visszaszóljon. Egészen pici gyerekkora óta arra nevelték, hogy mindenért meg kell dolgoznia és ez a mai napig nem változott; mivel ösztöndíjáért is hosszú éveket szenvedett, nem engedheti meg magának, hogy alább adjon eddigi teljesítményénél, így idejének nagy részét azzal tölti, hogy tanuljon és gyakorolja a koreográfiákat, amiket összerak szabad pillanataiban.
Nem az a tipikus partiállat; sőt, szívesebben tölti az idejét a szobájába zárkózva, esetleg a barátaival, minthogy részeg társai között lavírozzon, eljátszva, hogy jól szórakozik. Ennek ugyanakkor más alapja is van - hiszen hiába van már két éve a szigeteken, még mindig keveri az angolt az anyanyelvével és eléggé töri is a nyelvet, amit társaságban nagyon szégyell, mert fél attól, hogy előbb lesz viccek tárgya, minthogy a körülötte lévők szemet hunyjanak apró nyelvi hibái fölött. Kevesekhez áll közel, mert nehezen bízik meg az emberekben, még ha ők általában egészen bizalomgerjesztőnek is találják hősünket; mert egyébként igyekszik is ilyennek mutatni magát, hiszen ha szükség van egy vállra, amin az ember kisírhatja magát, akkor ő lesz az első, aki vállalja a lelki szemetes szerepét, szívesen felajánlja a segítségét akkor is, ha azt ismeretlenek kérik és még ellenszenveseihez is mindig van egy apró, szelíd mosolya, amit inkább konfliktuskerülő célzattal irányít feléjük, minthogy provokálja őket. Szelíd és csendes, aki a maga útját járja, ellenben előszeretettel átgázol bárkin, aki céljainak elérését próbálja megakadályozni - hiszen ha akar, tud ő határozott, akár már agresszív is lenni, mintha inkább hisz a szavak erejében, mint a puszta fizikai bántalmazásban. Céltudatos és magabiztos, aki öntudatosan tart majd az álmai felé, hiszen keveseknek beszélt róla, de szülei elutazása előtt egyetlen feltételt tűztek ki neki - hogy vagy eléri a sikert, amit megálmodott magának, vagy semmi értelme, hogy hazatérjen.
Igaz, a siker fogalma az ő esetében elég relatív; mert ő már most úgy ítéli, hogy elérte azt, míg szülei minden bizonnyal leesnének a székükről, ha tudnák, fiuk mivel foglalkozik, amikor épp nem tartózkodik az iskola területén. Olyan titkot rejteget, ami elég kellemetlen lenne számára, ha kiderülne, talán még ösztöndíjától is megfosztaná - ezért is nem dicsekedik azzal, hogy hétvégenként egy kétes hírű bárban dolgozik táncosként. Le sem tagadhatná,
hogy pont emiatt kialakult benne valami perverz exhibicionizmus,
mert rájött, hogy igazából szereti a rá irányuló figyelmet... Csak nem az iskola területén, ott szívesebben marad az árnyékban,
anyafarkas módjára védve a kis titkát és a privát szféráját, amibe csak keveseket enged be.
Külső
Apró termetű, madárcsontú fiú, akiről minden bizonnyal legelőször azt jegyzi meg az ember, hogy valamelyik ázsiai országból származik; a hozzá nem értő többség minden bizonnyal egyből közli majd, hogy biztosan koreai, mert valamennyi hasonlóság tényleg felfedezhető benne, de egyébként büszke thai származására és ha valaki ezt összekeverné, előszeretettel javítja majd őt ki a helyes nemzetiséggel. Ezt az egy, vizuális részletet leszámítva könnyedén beleolvad a tömegbe százhetvenhét centis magasságával és madárcsontú testével, amit hosszú évek táncpróbáival tart formában, sose lépve túl az ötvenhárom kilós testsúlyt. Szép vágású arcán leginkább mandulavágású szemei hívják fel magukra a figyelmet sötét borostyánszínükkel és pajkos csillogásukkal, már amennyiben szemébe hulló hajtincsei nem takarják el azokat a fürkésző tekintetek elől. Haját emlegetve érdemes megjegyezni, hogy a kócos lobonc saját életet él; az egyenes szálú tincsek kényükre-kedvükre merednek ezerfelé a fején, csak ritkán engedelmeskednek az akaratának, hogy valami szalonképesebb formába legyenek rendezve - de ami legjelentősebb ezzel kapcsolatban, hogy hajszínét talán a kelleténél is gyakrabban váltogatja, a pantone pasztell skálájának összes színéből válogatva, még ha végül mindig vissza is tér a hamvas fehér-szőkéhez, ami hóka bőréhez társítva kissé anemikus külsőt is kölcsönöz neki, engedve láttatni a bőre alatt húzódó ereinek mélykék hálóját és a csontjaira feszülő izmokat, amiket nehéz, gyakran képességeit és fizikumát meghaladó edzésekkel dolgozott ki. Néhány tetoválással is rendelkezik, két varjúval a csípőin és egy idézettel az anyanyelvén a kulcscsontja alatt; de nem tagadja, hogy amennyiben ez nem akadályozná őt a további szakmai tapasztalatgyűjtésében, előszeretettel tetováltatná magát továbbra is. Amit viszont nem szívesen kommentál, az a bal alkarján éktelenkedő, sötét, meggyvörös heg, aminek eredetét csupán ő és a családtagjai ismerik.
Ami az öltözködési stílusát illeti, elég monoton ezen a téren - a sötét színeket preferálja inkább, főleg a feketét, csak esetleges kiegészítve ezt valamennyi fehérrel, amennyiben elegáns alkalmakra készülődne. Hanyag elegancia jellemzi, de valahogy mindig megoldja, hogy ruhái ugyanakkor kényelmesek is legyenek és ne akadályozzák egy rövidke táncpróbában, amennyiben meg akarna ejteni egy-egy ilyet az órái között. Ő az, akit az ember sosem fog kinyúlt vagy koszos ruhákban látni, mert stílusérzéke elég jó és rengeteg időt fordít arra is, hogy kinézete mindig tökéletes legyen; még ha késésben is lenne, nem indul el anélkül, hogy megjelenését tökéletesnek ítélné, vagy legalábbis elég szalonképesnek ahhoz, hogy emberek közé mehessen. Minden bizonnyal ezért is kering róla az a pletyka, hogy azért törődik ennyit a külsejével, mert minden bizonnyal homoszexuális; persze ezt is általában kommentár nélkül hagyja, hadd beszéljenek az emberek, amit akarnak, mert amíg ő meg van elégedve magával, addig más nem igazán érdekli.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 599
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: charong sukulthanasorn   2017-05-31, 10:15 am

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Kukucs, Cory! *_*

Nem könnyű feladat elfelejteni egy balesetet, sőt, szinte lehetetlen, arról nem is beszélve, ha áldozatok is vannak, és egyébként mindenért téged hibáztatnak. Kíváncsi vagyok, hogy a hiperaktív fekete bárány élete hogyan alakul ezek után, és csak remélni tudom, nem roppan össze a vállán nehezedő teher alatt.
Foglalj arcot és miegyebet, aztán irány játszani, kis papagáj!  elpirul

Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
charong sukulthanasorn
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Pierson house-
Ugrás: