HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Alexander Wolnoth

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Elliott

Elliott
Csatlakozott : 2017. May. 29.
Posztok száma : 11
Motto : Mindenkinek jogában áll hülyének lenni, de te bántóan visszaélsz a lehetőséggel! Age : 20 Titulus : Wrong side of heaven Foglalkozás : student Play by : Grant Gustin
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Alexander Wolnoth   2017-05-29, 1:44 am

Alexander Wolnoth


Young And Menace

Title: When I was a little bad boy
Character’s age: 7 years old
Tags: Ariana & Alexander Wolnoth

Fel akartam mászni a kertünkben lévő fára, hogy megmutassam Ariana-nak milyen ügyes vagyok. Anya és apa nem volt itthon a bébiszitternek kellett volna vigyáznia ránk, őt azonban lefoglalta Jeremiah megfürdetése. Szegény tetőtől talpig sáros lett csak mert elgáncsoltam a pocsolya előtt amit ki szeretett volna kerülni. Holly néni mérges is volt rám, de ezt nem tette szóvá, csak egy hatalmas sóhajtással jelezte azt, hogy meg leszek büntetve. De addig is, amíg ő nem lát megmutathatom Ariana-nak mit tanultam az oviban a többiektől. Igaz, hogy az mászóka volt, nem pedig egy fa, de mindegyikre nehezen lehet feljutni, ha olyan kicsi vagyok a többiekhez képest. Tudom, hogy ők idősebbek nálam és nem hét évesek mint mi, Jeremiah meg én vagy öt mint Ariana. Hasonlítani rájuk azonban mégis lehet. Hallottam anyut és aput arról beszélni milyen eleven vagyok és csodálkoznak azon Jeremiah és Ariana, hogy nem lett ennyire csintalan. Panaszkodnak rám az oviban, amiért a lányok hosszú haját huzigálom és amikor aludni kellene folyton lebeszélek a testvéremhez Jeremiah-hoz, nem hagyva ezzel, hogy ő is akárcsak a többiek pihenjenek délben. Megfontolták már azt engem máshová fognak küldeni első osztályba, hogy új legyen számomra a környezet és ne piszkáljam a testvéreimet, ne vegyem el a figyelmüket a tanulásról meg ilyesmi. Azt remélik idegenek között megszeppenek és elmúlik a rossz szokásom.
– Alex ne mássz nagyon túl magasra, Holly néni meglát és megbüntet téged. A sarokba akarsz kerülni? – lenéztem a húgomra s, kacagni kezdtem az aggodalmai miatt. Én sosem esem le a mászókáról, tehát a fáról sem fogok.
– Ne félts engem Ariana én nem...- csúszom el, lett volna a mondatom vége, ha tényleg nem esem a fenekemre. A csúszástól sikeresen felhorzsoltam a térdemet és a hátsóm is nagyon fájt a hirtelen huppanás következtében. Sírni kezdtem olyan hangosan amilyen hangosan csak tudtam. A sírásomra Ariana is sírni kezdett, szegény nagyon megijedett amikor csak úgy hirtelen leestem közvetlen elé. Tudom, hogy a húgom szeret engem és a sírásával az együttérzését akarta kimutatni nekem. De azért igazán, nem kellett volna sírnia, én legalábbis nem szoktam sírni akkor ha neki fáj valami. Én sokkal erősebb vagyok olyankor, de most tényleg nagyon fáj a térdem és a fenekem is. Nem csodálkozom ha Holly néni ezért idegesen szalad ki megnézni mi történt velünk. Szerencsésen megkaptam a fejmosást tőle, amiért megijesztettem Ariana-t és elgáncsoltam Jeremiah-t is. A sarokban kellett volna maradnom miután ő fertőtlenítette a térdemet és tett rá ragtapaszt. Engem azonban nem lehet a sarokban tartani. Fogtam magam és kivettem a hűtőből az ebédre félre tett fagyit, kiskanalat is kerestem és úgy mentem vissza csak a büntető időm letöltési helyére. Dudorászva, a lábamat lógatva előre-hátra kanalaztam ki a fagyit a dobozból. Szerintem ezért meg lehetett volna dicsérni engem, hacsak rá nem jönnek mitől dudorászok ennyire szépen és maradok veszteg a széken ahová ültettek. Nem szeretem a szabályokat, de a csokis fagyiért megérte összekenni magam, az egyszer biztos. Őszintén nem értem meg miért rejtegetik ezt előlünk és csak akkor lepnek meg vele, ha ebéd után jók voltunk. Jó tudom, ez nagyon elszomorító, de most komolyan.

Title: My old apple tree
Character’s age: 15 years old
Tags: Jeremiah & Alexander Wolnoth

Karba tett kézzel néztem ahogy a bátyám jól szórakozik és vigyorog azon amit lát. A falnak dőltem, hogy még véletlenül se tűnjön fel mennyire ideges vagyok most. Anya és apa egy másik iskolába akar íratni minket, mert elköltözünk és az új házunkhoz az lesz közelebb meg minden ilyesmi amit egyszer fel lehet hozni mentségnek erre a főbűnre amit elkövettek. Én nem akarok elköltözni innen, jól érzem magam a barátaim között és nem hiszem, hogy az új hely tetszene. Jeremiah és Ariana azonban örül, de leginkább Jeremiah, ő már halott a helyről s, szerintem régóta oda is készül, mert az egyik barátja odajár. Felsóhajtva döntöttem úgy, hogy én inkább kimegyek a kertbe és búcsút veszek a fámtól. Ha tehetném én tuti áttelepíteném az új házhoz és vinném magammal, hogy a rajta eltöltött emlékek sose merüljenek feledésbe. Szeretem az almafámat, minden ősszel kiszolgált ha éhes voltam és nem akartam bemenni a házba. Most meg elhagyom. Lehet-e így kötődni egy kérges öreg fához? Leültem a fűbe és az almafámnak dőltem, szembe a kert felőli ajtóval amin kijöttem. Ugyanúgy karba tettem a kezem és makacsul néztem előre. Egy picit haragudtam Jeremiah-ra amiért ő így ennyire örül a költözésünknek, sőt még helyesli is, hogy az Abbey Mount-ba járjunk mind a hárman. A gondolatra, hogy egy másik iskolába fogok járni elhúztam a számat. Sosem szerettem az új környezetet, én inkább a jól megszokott dolgokhoz szoktam. Ezért is utáltam én az új tanárokat akkor ha leváltották a régieket akikkel összeszoktam. Nem értem miért nem tud egy tanár végigvinni négy éven keresztül minket, de hát mostantól minden új lesz. Gondterhelten felsóhajtottam és Jeremiah-ra néztem aki épp kifele indult hozzám.
– Miért lógatod itt az orrod öcskös? – leült mellém és belebokszolt a vállamba. Egyáltalán nem tetszett az amit tett, most különösképpen nem, de nem tettem semmit. Ő az én ikerbátyám, ha tetszik ha nem egymás tükörképei vagyunk, de a jellemünk merőben eltérő.
– Magammal akarom vinni Pirosat, ha már Démon velünk jön akkor Pirosnak is jönnie kell. – kisebb koromban így neveztem el a fát, a piros almák miatt, azóta így nevezem. Jeremiah nevetni kezdett azon amit mondtam, én magam is tisztában voltam azzal mennyire vicces dolgot közöltem vele, ezt azonban nem tudom visszavonni. Igyekeztem komolyan nézni rá, de én is elnevettem magam.
– Démon egy kutya, őt bármikor magunkkal vihetjük, de egy fát Alex. Szerinted, hogy fér el a csomagtartóban? – vigyorogva néztem fel a fánkra, a leveleken keresztül szinte már viháncolva sütött át a napfény, mintha ő is Jeremiah-val együtt örülne az elköltözésnek.
– Remélem lesznek az új helyen fák almafák, akiket újra elnevezhetek és mind megmászhatok. – a bátyám ezt bizonyára nagyon gyerekes elgondolásnak hihette, vagy félre értelmezte és az almafákat lányokra értette. Nem tudnám megmondani, de tuti ezért húzhatta el a száját viccesen.

Title: I’m the prodigal son
Character’s age: 19 years old (present)
Tags: Sophie Bates & Alexander Wolnoth

Régebben arról álmodtam, hogy olyan híres leszek, mint Mozart ezért megtanulok zongorázni. De hamar rá kellett jönnöm, hogy az egész csak egy álom és a gitározás valamivel mégis jobban megy. Most azonban kedvesen kell mosolyognom a tömegre, mintha tényleg olyan irdatlanul boldog volnék. Felpillantottam Sophie-ra és jeleztem, hogy kezdheti a táncát, amit elő akart adni ezen a rendezvényen. Annyira gyönyörű és én boldog vagyok, hogy engem kért meg kísérjem a táncát zongorával. Szeretem őt, olyan nagyon-nagyon-nagyon, mintha a húgom volna. De ő Jeremiah barátnője, nem lehetek belé szerelmes, csak kedvelnem szabad. Egy részem nagyon utálja őt amiért ilyen közel engedtem a szívemhez, a másik meg gonosz akar lenni és keresztbe akar tenni a testvérének. Ahogyan ő ott táncolt annyira bájos volt és gyönyörű. Levettem a szemeimet róla, hogy úgy tűnjön sokkal fontosabb a számomra a zongorával foglalkozni, mint az ő táncával. Pedig istenkém, olyan karcsú és szép. Utálom amiért Jeremiah-nak szerencséje van és Sophie őt szereti nem pedig engem. De végül is úgy nézünk ki, mint két tojás, hogy a fenébe nem fordult meg eddig a fejemben ez? Oh igen, túlságosan tisztelem Sophie lelki világát, mint a sajátomat. Nem akarom megbántani őt, de Jeremiah-t már annál inkább. Mindig az orrom alá dörgöli, hogy látszik ő mennyivel okosabb és az az öt perc mégis csak öt perc. Igen, ennyivel idősebb nálam, de ha tehetném... nem, inkább én akarok lenni a második iker, ez a pozíció határozottan jó nekem. Nem tarthatott sokáig a tánc, hiszen én sem tartottam olyan iszonyat mód sokat a billentyűkön az ujjaimat, nekem öt vagy négy percnek tűnt, de ennyi azért mindig kell. A közönség figyelmét tuti nem lehet fél órás tánccal lekötni, ismerem őket. Sajnos. Együtt hajoltunk meg Sophie-val, aztán a függöny szépen lassan elrejtett minket a közönségtől. Ő már ment volna tovább, de bele mászott egy gondolat a fejembe, látva, hogy ő mennyire boldog, egyetlen egy percre én is az akartam lenni. Utána siettem és a színfalak mögött megállítottam, pontosabban elé álltam. Bizonyára szívesen sietett volna már Jeremiah karjaiba megdicsértetni magát, de most az én időm volt. Nem tudom, hogy ez amit én érzek iránta tiszta szerelem volna, pusztán csak egy nyughatatlan érzés ami addig itt motoszkál bennem amíg ezt el nem intézem.
– Mit szeretnél Alexander? – csak ő képes így hívni, mindenki más megszokta már, hogy Alex vagyok, vagy rosszabb esetben Layton.
– Inkább megmutatom. – közelebb hajoltam hozzá és az ajkaimmal illetem az övét, ennyi csak a költök talán így neveznék, amikor az egyik fél letudja egyetlen vágyát. Nem öleltem meg, sőt még le sem fogtam, nehogy elszökjön semmi. Bár azt reméltem, hogy egyikünk sem fogja ezt az egészet elfelejteni. Én már csak a pofon miatt sem, amit tőle kaptam azután amit vele tettem.
– Neked elment az eszed! – elszaladt még mielőtt elmondhattam volna, hogy csak most kaptam vissza. Végre rájöttem, hogy csak szépnek tartom őt, de nem tudnék vele kapcsolatban lenni, nem tudnám őt elvenni a bátyámtól, bármilyen idegesítő tud néha lenni. Szeretem, mert az ikerbátyám, bármilyen tökélésesen idegesítő legyen.

Title: It's time for a new era
Character’s age: 20 years old (now in this moment)
Tags: Jeremiah & Alexander Wolnoth

Halál komolyan néztem a bátyámra. Nem tudtam eldönteni, hogy az amit mond azt most tényleg komolyan gondolja vagy csak félre beszél. Amit megjegyzem igen sokszor tenni szokott az elmúlt időszakban. Kényelmetlenül éreztem magam, még a fél nyakamat is lekapartam a kíváncsiság és idegesség egyvelegének köszönhetően. Ha nem böki ki mi a baj én komolyan fogom magam és elmegyek. Végül persze most is, mint egy éve mindig inkább hallgatok, mielőtt bármit is mondanék. Benőtt végre a fejem lágya? Kideríthető. Bár most nem rólam van szó, igazából arra vagyok kíváncsi mit szeretne ennyire közölni velem. Meglep ugyan, hogy most kivételesen nem keverte bele a kis húgunkat a családi beszélgetésbe. Gondolom az is megeshetett, hogy neki már jóval előttem beszélt és tudja amit tudnia kell, engem meg itt csesztet és hagyja, hadd idegeskedjek egy kicsit.
– Oké, ki vele mit akarsz mondani! – jól megnézett, mintha valami szörnyűséges dolgot mondtam volna neki. Pedig csak véget akartam vetni ennek az egésznek, tudnia akartam mi a baja. Hirtelen arra gondoltam, hogy esetleg a barátnője terhes és nem tudja mit kellene kezdenie az adott helyzettel. Aztán persze gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot a fejemből, Jeremiah minden csak nem bolond, még ha ezt a tényt néha szívesen megcáfolnám.
Hirtelen hullott le róla az álarc amit ideig óráig próbált magán tartani, sosem láttam ennyire kétségbeesettnek, tragikusnak, szinte már haldoklónak.
– Te sosem nézed a híreket vagy olvasod az iskola újságot ugye? – megbotránkozva bámult rám, majd közelebb jött, beférkőzött a magán szférámba, szinte már felháborodottság csengett ki a hangjából, mint aki verekedésre készülne… VELEM?!
– Nem én, egyrészt a hírek csak tragédiával és botrányokkal foglalkoznak. Az iskola újságtól meg alapból rettegek, mert sose lehet tudni mikor válhatok azzá a bizonyos céltáblává amiről beszélni lehet a pletykarovatban. – a mondatom végére tényleg céltáblának éreztem magam, mintha a bátyámnak röntgen szeme volna és tényleg átlátna rajtam. Mint aki tudna minden egyes kisebb nagyobb mocskos tettemről eddigi életemben.
– Hát ez az! Ha legalább bele néztél volna a tévébe, akkor most tudnád és nem nehezítenéd meg a helyzetem. – felvontam a szemöldököm, valóban érdekelt, hogy vajon mi lehet az amivel én így megnehezítem a helyzetét.
– Bocs, én… – kezdtem volna bele egy kifogásba, de közbe vágott. Biztos rájött, hogy semmi értelme halogatni azt amit el akar mondani.
– Sophie meghalt.
Van esetleg bárkinek elképzelése arról, milyen kárt okozhat ha egy aszteroida összeütközik a Földel? Mekkora lehet az ütközés ereje? Mi marad utána? Mi a következménye? Megsemmisült a dinoszaurusz állomány több mint kilencven százaléka, a maradék a mostani szárnyas, hüllő társaság apróbb fejleménye. De megvan az érzés ugye? Az a kellemetlen, torokfacsaró, nyakszorító érzés? Amikor levegő után kapkodsz? Pont ilyen volt. Ez sokkal rosszabb annál, hogy Jeremiah esetleg ki akarna csinálni engem.
– Hogy mi van?
– Ne akard, hogy újra ki kelljen mondanom. Az éjjel történt, épp vissza tartott a versenyről… Azt mondják a sofőr elaludt és… – megtörtént a baj. Úgy látszik a sírba vitte az ostobaságomat, amit anno egyszer vele tettem csak mert ostoba voltam és kapzsi.
Össze fog törni, látom rajta. Ki kell találnom valamit… Te jó ég, Sophie halott!
Üdv, a nevem ALEXANDER LAYTON WOLNOTH, 20 éves vagyok, 1997. 03. 27.-án, BRISTOLBAN láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem angol. Jelenleg diák vagyok és a Elliott house csoportba tartozom. Grant Gustin arcát vettem kölcsön.
Jellem
A, mint alattomos. Legalábbis szerinted biztosan az, mert nem ismered a szándékait csak a tetteit, ami cseppet sem tetszenek a számodra. Végül, ez teljesen érthető. Hiszen mindenről még az olyan fura fazonú személyekről is megvan a véleményünk, mint Alex, akit nem is ismerünk még igazán. De mivel olyan bajjóslatú arca van, ezért okkal hisszük róla azt amit. Valójában csak fondorlatos, mindent okkal tesz amit senkinek sem fed fel, egészen addig amíg el nem jön az idő. Különben is szeret boldog vagy kevésbé boldog csalódást okozni másoknak.
L, mint leleményes. Feltalálja magát a nehéz helyzetekben. Ha kell fút, menekül vagy szembe áll olyanokkal, akik valamit számon akarnak kérni tőle. Rendszerint jogosan. De mindig elő áll egy tervvel, amit úgy ad elő, hogy az illető úgy érezze tényleg neki van igaza és tévedett az állításával kapcsolatban. Holott dehogy, mindez azért van, mert néha elég jó meggyőző képessége van Alex-nek.
E, mint energiabomba. Nem tudni honnan van benne ennyi hajtóerő. Egyesek azt hiszik túl sok kávét ihat reggelente, ami valljuk be nem is állna olyan messze a valóságtól. Viszont a helyzet az, hogy már gyerekként is ilyen volt, persze társult ahhoz még elég rosszaság is, amit kinőtt mára vagy jól titkol a felszín alatt. Ha egyszer valamilyen munkába belekezd, akkor azt biztos be fogja fejezni, mert ilyen.
X, mint xenofóbia. Ez abban nyilvánul meg, hogy nehezen ismerkedik meg új emberekkel. Sőt mi több utálja az új embereket. Nem egyszer győzködni kellett, hogy esetleg az új tanár is éppen olyan jó lesz, mint a régi volt. De eddig mindig neki lett igaza, bizonyára azért, mert nem állt pozitívan a dolgokhoz és nem az új meg tiszta lapot látta az új tanárban, hanem a szörnyet aki miatt a régi tanárát nem láthatja viszont.
A, mint arcátlanul hízelgő. Nem fogja vissza magát. Ha kell neki tőled valami, akkor biztosan meg fogja szerezni. Valahogy. Ehhez persze terv kell, ha szép szóval nem megy, akkor megpróbál megvesztegetni. Esetleg ha ismer, akkor még a kedvenc édességed vagy ételed is beveti ellened. Vagy végső esetben fenyegetőzni kezd, mert biztos tud egy mocskos titkodról, amit rejtegetni próbálsz mindenki elől. Viszont ehhez a módszerhez ritkán folyamodik, tehát nem kell félni, ha nem feltétlen szükséges, nem szórja szét a titkaid a nagyvilágban.
N, mint nyughatatlan. Gyerekként sem volt valami jó a magatartása, mindig tevékenykednie kellett, a középpontban lennie, hogy ténylegesen hasznosnak érezze magát vagy úgy érezze ember számba veszik. Mindig is figyeleméhes volt, azt akarta, hogy nagyra tartsák a tudása miatt. Megdicsérjék és hasonló igen fontos kitüntetések kapjon, amivel esetleg jobb lehet például az ikertestvérénél. Nem szereti ha mindenki hozzá hasonlítja.
D, mint dilis. A szó, ami egyre több ember száját hagyja el őt jellemezve. Egyrészt tényleg úgy tűnik, mintha tényleg elmentek volna otthonról neki, de mindez csak megjátszás. Van, hogy néha szándékosan játssza a megkergültet, végső soron: ki szeretne egy merev tartású és kevésbé beszédes, tréfálkozó személyt?
E, mint egészségügyi szervező. Az ég világon senki se gondolná, hogy egy olyan idegengyűlölő személy, mint ő ezen az ágon köt ki. Lényegében, meglepő módon szereti amit tanul. Ezért is határozta el, hogy valahogyan majd leküzdi a problémáit és nem fog rossz szemmel nézni azokra akik számára újdonság számba mennek. Különben elég ügyes, csak valahogy le kéne vetnie magáról a gátlásait ami az idegenekhez köthető.
R, mint rettenthetetlen. Büntetheted, megtilthatod neki, hogy megmozduljon. Ő akkor se fog engedelmeskedni neked. Miért? Mert nem fél tőled, ő az a személy, aki még kisgyerek korában is fagyit evett a büntetése alatt, abban a hitben élve, hogy csak le kell ülnie azt a bizonyos időtartalmat amit kiszabtak neki és mehet tovább a játék. Az adandó problémákkal szemben is bátran kiáll, ha a helyzet megköveteli. Ha meg nem, akkor felesleges összetűzéseknek nem teszi ki magát.
Külső
Az élet egy torz tükör elé állít, ami szépnek mutat, nem olyan rondának amilyennek láthatod magad egy selfien. Mert nem vagy megelégedve azzal amit azon az önarcképen látsz. Próbálod megváltoztatni, de a tükröt nem lehet. Az tényleg a valóságot mutatja. Ahogy például nálam is. Elmondhatnám, hogy ami szembe tűnő az a barna hajam, amit sikítozik azért most ebben a pillanatban megérintsd, összeborzold. Ha van elég bátorságod hozzá megteheted, ha nincs akkor nyugodtan elkezdhetünk végre szemeződni. Tessék, máris elvesztél egy igen rideg kék írisztengerben. Mert azt hiszed, ami kék az egyenlő a téllel és a tél egyenlő a fagyossal. De ki kell ábrándítsalak. Ha ezt az igazán érdekes tükröt vesszük alapul, és mélyebbre akarsz hatolni a felszín alatti rétegre is koncentrálnod kellene. Mi váltja ki belőled azt, hogy valakit ilyennek lás? Pontosan az arckifejezése! Ami nálam tele van sejtelmességgel, olykor komolysággal, máskor csupa műmosollyal. Persze, hogy kétségbeesel. Vajon milyen lehet a srác igazi arca? Ennyire kétségbeejtő lenne tán a helyzet? Nem az. Ha elég türelmes vagy, akkor láthatod, tapasztalhatod a szemem sarkában megbúvó csillogást. Az a csintalanságot jelzi. Hogy csak játszom a komoly srácot, de nem vagyok az. Éltetőm a humorosság és végtelen tréfa, az őszinte vigyorgás. De nem mindenkinek adatik meg, hogy ezt az arcomat lássa. Te biztos nagyon kivételes lehetsz. Tehát élvezd ki a beszélgetésünk vagy beszédem minden egyes pillanatát. Oh nyugodtan megfoghatod a vállam, de kérlek ne abból a célból mert elég szélesnek tartod ahhoz, hogy sírni lehessen rajta. Mert az egy dolog, hogy ha szükséges ezek a széles vállak majd támaszt nyújtanak gyenge pillanataidban, de valójában nem rájuk vagyok büszke. A karjaimra szeretnék térni. Kérsz egy ölelést ugye? Talán majd ha végeztünk, semmi rossznak az elrontója nem vagyok. Tehát a karjaim. Miről árulkodnak neked? Hogy véznák lennének? Ugyan! Minden jóra való srác edz és fejleszti az izmait. Így én is. Gondolom érthetetlen kezd lenni a számodra: hogy akkor miért nem kerültem Winster házba? A válasz nagyon egyszerű, tudom, hogy egy görény vagy, de azért van egy bizonyos határ a görénység és az antifeminista között. Vagy nem tudom minek nevezzem a Winsteresek hozzáállását. Persze nem hivatalosan biztosan akadnak kivételek, csak most nem róluk van szó.
Mint sejtelmes szavaimból kivehetted izmos a testalkatom és nem vagyok vézna sem pedig az a hordó típus, aki alig bírja megemelni a ceruzáját ha írnia kell valami nagyon fontosat a jegyzeteibe. Ami az öltözködésemet illeti, azzal kapcsolatban semmi figyelemfelkeltőt nem tudnék mondani. Ugyanolyan ruhás boltban vásárolt, mint a tiéd, egyedi választású darab az egész, ügyelve arra, hogy még véletlenül se ütközzön össze az ikertestvérem választásával, mert nem akarunk egymás tükörképei lenni. Ez gyerekként talán bevált, mostanra annyira nem mókás. Vagy esetleg a te ruháid  tényleg egyediek és tervezők tervezik, esetleg te magad? Most mit mondjak? Gratula hozzá, de én jobb szeretem a sajátjaimat, amit nem kell megtervezni, mert már megvan. Na meg persze itt van még az elengedhetetlen cipőm is, ami igazából futócipőt takar, legtöbbször. De ne félj, ha esetleg elhívnálak a bálra vagy egyéb rendezvényre, nem biztos, hogy ugyanazt a cipőt látod viszont. A te kedvedért, mert talán egy kicsit a külsőm fényezése érdekében, megmutatnám a többieknek, hogy az elegáns öltözék is ugyanolyan jól áll rajtam, mint a sportos. Nos, szerintem igazából ennyi. Befejeztem. Kéred még azt az ölelést?
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 594
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Alexander Wolnoth   2017-05-30, 6:34 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Üdv megint itt, elveszett fiú! *-*

Másodjára olvasva sem tűnik kedvesebb tettnek, hogy egy lány lelki világával játszanál azért, hogy keresztbe tégy a bátyádnak  elpirul Ennek ellenére örülök, hogy visszahoztad ezt a cukipofát (eddig nem is ő volt a pb-je, de akkor is cukipofa! Piros, az almafa *-* )

Na irány játszani, és érezd jól magad az új testvériségedben *-*


Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Alexander Wolnoth
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Sera & Alexander ~ Egy eltitkolt szerelem.

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Elliott house-
Ugrás: