HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Cordelia A. Shirley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar




Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 2
Motto : Ferme les yeux et le monde devient celui que tu veux! Age : 19 Titulus : Carrots Foglalkozás : Operatőr szakos hallgató Play by : Rose Leslie
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Cordelia A. Shirley   2017-05-29, 8:31 am

Cordelia A.
Shirley
A nevem Cordelia Anne Shirley, de szólíts nyugodtan Cordeliának, vagy Anne-nek, vagy Joy-nak, olyan leírhatatlanul gyönyörű. Öröm. Nincs is annál szebb, mint ezt a nevet viselni. Hát nem volna csodás, ha úgy hívnának? Vagy Anastasia-nak, az annyira elegáns, hogy az elmondhatatlan. Vagy Eleanornak... Nem keresztelnél annak?

Origin.
Akik ezzel a névvel szolgáltak számomra, őket nem volt módom megismerni, sokáig arra sem kaptam választ miért, vagy hogy kerültem ebbe az országba. A rossz nyelvek lelencnek csúfolnak, a finomak egymás közt azt susogják árva vagyok. Sejtelmem sincs az igazságról, csak arról a kis csomagról, ami velem együtt érkezett: egy ezüstlánc egy gyűrűvel, ami a nyakamban lóg mióta az eszemet tudom, egy karóra, egy pólya, egy pokróc, amivel még körém tekertek, néhány iratom, és egy levél rajta Cordelia Anne Shirley címzéssel, azzal az utasítással, hogy a huszadik születésnapomon nyissam ki - legalábbis én ennyiről tudok. Ha a zsémbes, fásult, kutakodó és kukacoskodó Ms. Pittsbury talált volna meg, akkor ő biztosan feltépi a lezárást, és tűzbe veti. Szerencse, hogy Mrs. Forks nyitott ajtót egy ismeretlen kéz kopogtatására, ő sosem engedte, hogy illetéktelen kezek tulajdonítsák el az itteniek holmijait. Szigorú és megköveteli a rendet, de tisztességes.
A szüleimről viszont nem hallottam sokat. Annyi bizonyos csupán, hogy nem itt születtem egyik szülőm skót a másikuk francia felmenőkkel rendelkezett. Illetve hosszas kérlelés után Mrs. Forks elárulta a nevüket is: Arthur Pewerell és Melanie Shirley. Első hallásra is fenségesnek tűnnek, ugye?
Mindig úgy képzeltem, előkelőek, okosak, szeretetteljesek és eltökéltek, hogy egész eddigi életem során kutattak utánam, s közben bejárták a világot, nem akartak magamra hagyni. Nem haltak meg, hanem egy hajó deszkáin vergődtünk, s messze sodorta őket az ár. Távol tőlem vetődtek partra egy lakatlan szigeten, ahol erejükön felül ladikot ácsoltak, s nem sokkal később ismét útra keltek. Engem pedig egy szolgáló mentett ki, aki mindvégig mellettem állt és fájdalommal küzdve tett az árvaház küszöbére az utolsó leheletét a levegőbe engedve egy fagyos téli éjszakán, nem akarta, hogy mindketten éhezzünk. S arra vártam, hogy egyszer rázkódjon bele a ház a telefon sürgető csörgésébe, amely senki másnak, mint nekem szóljon. Elhatároztam, hogy addig türelmes leszek, töretlenül ki is tartottam emellett nem egészen 2 vagy 3 napig is. Akkor Ms. Pittsbury rámparancsolt, hogy ne legyek ennyire izgága, s ne kezdjek zsongásba minden csengőszerű rezdülésre, hiába csillannak fel a szemeim és vágtatok le a lépcsőn, nem értem jönnek. Rendszerint a postás érkezett, meg egyszer a kéményseprő.

Hey Carrots! Carrots!
A vörös hajam egy átok. Örökös gúny és nevetség tárgyát képezi, és az egyik első számú indok, amiért sértegettek.
- Hé! Répa... - szólt valaki pisszegve a vállam mögül, nem fordultam meg, meg sem hallottam. - Répa! – vitte feljebb a hangját, amire merő jómodorból továbbra sem vetettem ügyet, csak magamban forrongtam és hergelődtem, de amikor megrántotta az egyik copfomat, és újból ez a megszólítás hagyta el a száját, nem állhattam tovább, talpra ugrottam. A szemeim szikrákat szórtak
- Hogy merészelsz Répának nevezni!? - azzal a fejébe húztam a matematika könyvet, majd amikor megfordultam, és azt hitte véget ért, akkor kezembe vettem a Ben Hurt is, és azzal is fejbe kólintottam. Cserébe a tanár százszor íratta le velem: Cordelia Anne Shirley nagyon rossz magaviseletű lány. És az Anne-t még e nélkül is írta, úgy mint Ann, holott én e-vel írom. Képzeljék csak el, milyen megalázó. Az Anne e nélkül!
Ms. Pittsbury biztosított róla, hogy ezt a hajszínt kizárólag az ördögnek tulajdonítják, ezért évszázadokkal ezelőtt üldözték az embereket és máglyán elégették, később persze Ms. Crawford le akart csillapítani, de én nem nyugodtam meg. Ms. Brooks elvárta, hogy esténként imádkozzam, de én azt mondtam neki, nem állok szóba Istennel, nem törődöm vele, mert Ms. Crawford szerint, ő festette vörösre a hajamat.
Azt kérte ne beszéljek botorságokat, ez csak üres locsogás. Erre én megkérdeztem, hogy ő nem úgy tartja-e, hogy mindent Istentől kapunk, amire ő igennel felelt, akkor a levegőbe engedtem egy nagy sóhajt, miért büntet engem, akkor Ms. Brooks megint megkért, hogy ne tudakoljak meg tőle ilyen szamárságokat. Arra is megkért, hogy ne szólítsam őket Ms-nek és Mr-nek, de ezt nem tudtam megtenni, vagyis nem mindenhol, mert a városban nem szólíthattam őket a keresztnevükön, amit nehéz volt megszoknom, de végül elfogadtam, mert nem volt más választásom, és az árvaházban is mindig így hívtuk a nevelőket.
Amíg nem adták a kezembe semmilyen hivatalos papírom, addig váltig állítottam, hogy ír vagyok. Róluk tudtam egyedül, hogy vörösek. Akkor átok helyett egyenesen áldásnak éreztem, mert magamat nemzeti mártírnak tartottam, akit most csúfolnak, amiért ők a családom, és azért voltak velem ellenségesek, mert onnan ide kerültem, és irigységüket nem tudták véka alá rejteni, és úgy éreztem, igazán egyedi dolog lehet írnek lenni. Határozottan meg voltam róla győződve, hogy annak kellett születnem, és azért a tüzes hajam azt jelenti, közülük való vagyok, ezen felbuzdulva elhatároztam, hogy megtanulok valamilyen ír népi hangszeren játszani és ír folklórt táncolni, azonban egyik se ment. A furulya hamarabb törött ketté Hayden hátán, minthogy csikartam volna elő belőle tiszta hangokat. A lépéseket sem tudtam, hogy képes elsajátítani ez a nép, én egyszerűen mindig mellé ugrottam, vagy rossz lábamat emeltem, egyszer még a bokámat is kificamítottam a nagy ugrálásban és bokahajtogatásban, igaz azon az sem segített, amikor később megpróbáltam végigmenni McCallék tetőgerincén, majd egy bokorra estem onnan. Később persze kibetűztem, hogy azok a kacskaringós vonalak mit jelentenek az irataimon.
Ms. Crawford ismert valakit, akinek pontosan ugyanilyen színű volt a haja gyerekként, mint az enyém. Azt mesélte, hogy mire felnőtt, bebarnult, ez még ma is reménykedésre ad okot, bár ezt egyre inkább kétség fűszerezi az eljövetelt illetően.
Egyszer végső elkeseredésében befestettem zöldre. Az az árus azt mondta hollófekete lesz, de becsapott, és le kellett vágni, kutyául éreztem magam. Más emberek eladják, vagy jótékonykodnak a hajukkal, nem egy leányálom, ha azért kell megváltoztatni tőle, mert ocsmány színűre mázoltad. Akkor szentül megfogadtam, hogy többé nem érheti maradandó festék a hajamat, főleg nem zöld, noha imádom a fű és a lombkoronák pompázó, királyi, a természetben minden élet kezdetét és megújulását jelző zöldjét, de nem akarom, hogy még egyszer olyan félelmes helyzetbe kerüljek. Inkább maradok örökre vörös, minthogy egy varangyra hasonlítsak, ahogy Charlie mutogatott rám, amikor meglátta.

Üdv, a nevem Cordelia Anne Shirley, 19 éves vagyok, 1998. április 1-jén, Montague-ban, a Prince Edward-szigeten láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem francia-skót-kanadai. Jelenleg Diák vagyok és a Dunant csoportba tartozom. Rose Leslie arcát vettem kölcsön.
Belbecs

Anne-t a legtöbben kinevetik álmodozásáért, esetlen személyiségéért. Noha ő ezt sokszor észre sem veszi, viszont ha mégis, képes éktelen haragra gerjedni, őszinteségében vérig sérti a másik felet akármivel, ami kiszalad a száján, utálja, ha csúfolják, s ha bocsánatkérésre is fogják, csak ímmel-ámmal hajlandó rá, a legtöbbször nem is valódi, inkább amolyan tessék-lássék, azért szokott rá egyedül, mert akkor nem kellett a szoba börtönében tovább sínylődnie. Élénk és izgága, néha tiszteletlen, nem tartja magasabbra az idősebbeket, csak ha megbizonyosodott tapasztaltságukról, széles világlátásukról. Lelkes optimizmusa hatással van a körülötte élőkre. Álmodozó, gazdag fantáziájában képes elveszni, aki nem tartózkodik huzamosabb ideig mellette, csupán lopott perceket tölt el a társaságában, azt hiheti nem is él a valóságban, csupán egy álomképekkel tarkított, szentimentális világban. Kevesen gondolnák róla, hogy ösztöndíjasként került az Abbey Mount kötelékébe, s azt is, hogy nem csak tehetsége, hanem esze juttatta idáig; szorgalma és lelkiismeretes munkája kitűnő babérokat termett számára. A benne rejlő ellentmondások miatt sokan úgy tartják, kiismerhetetlen.
Egy tüsszentés rettentően hangosan tör elő belőle, sokszor az orra is megindul ezzel egyetemben, akkor pedig nem hajlandó elengedni, amíg nem kapott egy zsepit. Idegességében az ujjperceit tördeli, vagy az asztalon dobol, és rendszerint az ajkát is harapdálja. Mindennapos cselekvéseit hangokkal kíséri, úgy mint a töm-töm-töm, emellett a motyogás általános ismertetője. Gyakran neveti el magát a gondolataiba merülten, olyankor a környezete ezt nem tudja mire vélni, ha okát firtatják, néha felelni sem tud értelmesen, csak összevissza halandzsázik. Sokszor hadar, bár olykor meg-megáll beszédében, akkor elvarázsoltan ejti ki a következő szavakat.
Ha őt kérnéd arra, meséljen magáról, biztosan azt felelné: Ó, arról nem érdemes beszélni, hogy én mit tudok magamról; de ha megengedné, hogy elmeséljem, mit képzelek magamról, az ezerszer érdekesebb lenne.
Külcsín

Amit legelőször megpillantasz és eszedbe vésed róla, az bizonyára a feje búbját befedő, borító, hosszú vörös hajkorona, melyet ritkán hord feltűzve vagy felfogva. Nem szeret fésülködni. Sziporkázó, világítóan kék íriszei napjában többször ide-oda cikáznak, majd álmodozva bámulnak a távolba akár egy kevésbé érdekesnek bizonyuló egyetemi előadás alkalmával is. Felette gesztenyeszín szemöldök. Éppen megfelelő méretű orrán szeplő pöttyei tarkállanak a napmelegen. Szája olyan kifejező, akárcsak tekintete, rendszerint teli vigyor terül el az arcán. Bőrszíne meglehetősen világos, nyáron a barnulás helyett neki napégés jut osztályrészül. Bal karján általában egy bőrszíjas óra díszeleg, aminek eredetét egyetlen örökségeként tartja számon. Ruhatára mára változatos darabok gyűjteménye. Jegyzékében szerepelnek ingek és pólók is egyaránt, s néhány szoknyával is bővült a szekrénye választéka. Mindehhez társul átlagosnak nevezhető megközelítőleg 170 centiméter magassága, ám nem kell izgulni alig 50 kilója ellenére sem fújja el a robajló szél, vagy sodorja magával a háborgó tenger, meglehetősen szeret ugyanis enni és habzsolni, élvezi, hogy ezúttal már van mit.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
 
Cordelia A. Shirley
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Shirley Peterson
» Elizabeth Ethel Cordelia Midford

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadásra váró karakterlapok-
Ugrás: