HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Arien & Miya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 8
Motto : Az élet nagyszerűsége, hogy mindenki tökéletlenül él benne. Age : 21 Titulus : smug oreo Foglalkozás : deák Play by : ms Rossum
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Arien & Miya   2017-05-29, 5:33 pm

Mr. smug &  Ms smoky
●●
713
●●
remélem megfelel
A felkelés nehézkes. Tudván, hogy még csak kedd. A hét otromba csúfsága, ami a többi naphoz képest mocskos lassúsággal telik el. Nekem. Ezért jár a dupla adag kávé. Kifele menet, majd az utcákon trappolva, a megszokott tömegközlekedést használva, egy „pár” slukkot is elfogyasztva. Még véletlenül sem az a célom, hogy beálljak már a kreatív vizuális stúdiumok órán. Igazából nem fogyasztottam elegendő anyagot ahhoz, hogy a tanár ostoba meséit figyelmen kívül hagyjam. De egy tervezőgrafikai órán, mióta vág a témába az, hogy a gyámhatóság nála kopogtat? Noh meg a nyolc kölök eltartása számára milyen kimerítő, így ha tehetjük maradjuk továbbra is kussban az órán? Az még csöppnyi finom gesztusból sem merül fel benne, hogy leterhelt kedélyállapotában ne adja fel holnapra a tankkönyvünk első négyszáz oldalát. Középső ujj fel! Láthatatlanul, a pad aljába rejtve.
S ezt a lélek-tortúrát még három egymást követő hosszú előadás aranyoz be a délután folyamán. S természetesen nem gyújthatok rá! Az óra kellős közepén. Baromira fair, hogy addig meg más betegre eszi magát az órán. Vagy épp a legelképesztőbb pózban talált pornó videóra élvezkedik a bokszere alján. Nem! Amiya Serena Corlennek hivatalosan is meg van tiltva a dohányzás és az ital fogyasztás az iskolai falain belül. Micsoda motiválás!
Az a buggyant, okostojás ázsiai instant leves! Bár ne köpött volna az én levesemben. Akkor nem kéne elviselnem ezt a temetőkben előszeretettel használt csendet. Nem kéne csengjen a fülemben, a tanárnőm idegesítő, harsona hangszíne, a durván telt alkatához képest. Úgy érzem mentem migrénem lesz, a suttyomban felszakított chipes zacskók szimfóniájától. A susmogásoktól közvetlenül előttem. A mai téma ezúttal, "a mai bulin mivel tegyük magunkat még közönségesebbé?"
Jaj, ne is mond, te mit veszel a mai bulira? - egyes számú liba.
Én arra rózsaszín kis topánkámra gon – kettes számú liba, akit rosszindulatúan félbeszakítottam. Ezzel:
Mindjárt agyf*szt kapok!
Tessék ms Corlen? – nem számítottam reakcióra, főként az első sorból, ahová a hangom csakis a szél útján juthatott volna el. Minek is lepődöm meg? Ms Corlennek már káromkodnia sem szabad, publikusan!
Kérem tegye át magát a könyvtárba! És amikor úgy érzi normális tud lenni az óráimon, akkor jöjjön vissza. – hát persze, a bevett „meg szégyenítünk az egész osztály előtt te kis ribanc” szokás. Amit idestova, amióta iskolába járok, terjed át iskoláról iskolára. Voltaképp, nem tudom mire számított tőlem. Hogy durcásan kimegyek? Netán felrúgom magam előtt az asztalt, és kikérem magamnak ezt sértő hangnemet, amivel megtisztelt? Hát...az igazi Amiya, inkább csak felállt, majd egyet büszkén szalutált. Úgy távozott az óráról. De még az ajtó becsukásakor, elcsípte a kiszűrődő a tapsvihart.
Pont a könyvtárba? Beteg ez a nő? Azokután, hogy ott avattam fel személyes dohányzásra kijelölt helyemet, azóta nem szívesen engednek be. Főleg az besavanyodott sushi, aki úgy védi a könyvtár területét mint egy kiképzett bulldog. Jesszus...ez csak egy kib*szott könyvtár, tele értéktelen porfogókkal, amit hajdanán a szadista diákok hagytak ránk. Olyan értelmetlen olvasmányokkal, mint az Anyegin, ami konkrétan arra tanít, hogy öld meg magad másokért! Oidipuszról nem is beszélve, ahol az egész család orgiát rendez le?!! Fújj!! Már magától a gondolattól is hamis hányingerem támad. S még jó ha hezitálok belépni. Nincs erre szükségem, nincs hozzá ingerem de legfőképp kedvem, hogy belépjek, és az első pillantással rámeredjek arra, aki kis híján elcseszte a vakációmat. 3 hónap kőkemény rehab. Alapból, van jó oldala is a dolognak. Például az, hogy 3 hónap alatt, sok érdekes bosszúhadjárat került terítékre. A mi védelmező, kis aktakukac könyvtárosunk még azt is kétszer megbánja, hogy ezt a szakirányt jelölte be az űrlapban!
Megnyitom előttem a fából kikupált, robusztus ajtót, noha az illem szerint kövessük az etikettet és kopogjunk. Sz*rok az etikettre ezután! S mint az várható, ő az első ember akinek a szeme gyanúsan felméri ki volt olyan bátor belépni e terembe. Ha gyilkos nézéssel lehetne ölni, ő most egy bárdot érezne a hátában, és egy hosszú puskát a hátsójában. A gyilkos tekintetet ellőttem. A helyzet nem túl fényes kedvéért, még magamra erőltetek egy-két színészkedést is. Azzal hogy könyvek után leskelődök, mintha azok baromira érdekelnének. Míg végül megcsillan a szemem, az egyik becses köteten.
Héy te!! Pssz! – finoman sértem meg az egyes számú főszabályt, miközben leszólítom az egyik srácot az asztalnál, aki beadandója zagyvaságából ki sem lát.
- Ezt már olvastad? - majd azzal a kérdéssel párhuzamban, mutatom azt a értékes példányt, amit korunk egyik legelismertebb szexbe vezető olvasmányának tartanak számon. A kámaszutrát!









good girl means
suppressing a lot




Vissza az elejére Go down
avatar


Személyzet

Személyzet
Csatlakozott : 2016. Aug. 17.
Posztok száma : 28
Motto : ✖ do it fast, do it slow, you control the tempo Age : 26 Titulus : ✖ i feel numb in this kingdome Foglalkozás : ✖ könyvtáros Play by : ✖ min yoongi
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Arien & Miya   2017-05-30, 10:16 am

Minden héten legalább két olyan nap volt, amikor Arien Choi elgondolkodott azon, vajon mi okból gyűlölhették a kollégái annyira, hogy minduntalan a nyakára küldték azokat a diákokat, akikkel ők maguk nem boldogultak. Kurvára nem értette, miért sejtették, hogy egy könyvtárosnak nagyobb kompetenciái vannak a gyereknevelésben (mert a diákok többsége hiába volt csak néhány évvel fiatalabb nála, az ő szemeiben csak gyerekek voltak, burzsuj kis korcsok, akik semmit se tudtak az életről), mint a képzett pedagógusoknak, de bármennyire is szerette volna, nem zárhatta be a könyvtár ajtaját azzal a kiírással, hogy "idiótáknak tilos a belépés". Másrészt sejtette azt is, hogy a többség büszkén letagadná, hogy idióta lenne és ugyanolyan lelkesedéssel törne be a kis királyságába, hogy terjessze a káoszt.
Igaz, a legutóbbi polcfelborítós incidens után már ő maga sem volt annyira bizalmas a diákokkal szemben, mint az ők szerették volna; igyekezett figyelemmel tartani minden bent tartózkodót és isten, akiben nem hitt, volt a tanúja arra, hogy rengeteg érdekes dolgot rekvirált már tőlük, amit esze ágában sem volt visszaadni, még akkor se, ha egyébként a cipője talpát nyalnák könyörgésükben.
Igaz, az állítólag rendetlennek titulált diákok kis csoportja meglepő csendben volt ahhoz képest, mit tudtak általában produkálni; véletlenszerűen talált könyvek fölött görnyedve nyomkodták a telefonjaikat és abban a hitben tologatták a készülékeket egymás orr alá, hogy ő ebből semmit sem látott. Látta, de nem érdekelte a dolog annyira; hiszen lényegében csendben voltak, halkan sutyorogtak egymás között a következő buliról, ahol hullarészegre ihatták magukat és ez már nem tartozott az ő hatáskörébe, hogy közölje velük, ha ilyen tempóban öntik majd a kis szervezetükbe az alkoholt, minden bizonnyal még a negyvenedik születésnapjuk előtt már egy kórházi ágyon fognak rothadni, könyörögve az eutanáziáért.
Unott arckifejezéssel lapozott egyet Jack Kerouac Úton-jában, inkább már csak jelzésértékűen téve át a lapot, mert el kellett ismernie, hogy nem fogott fel túl sokat abból, amit olvasott - egyetlen szerencséje az volt, hogy már szinte fejből ismerte az egész könyvet, így lényegében elég volt csak néha átraknia egy-egy oldalt, mintha csak olvasott volna, nem törődve azzal, ami körülötte történt. És jóformán nem is izgatta a dolog, mert a könyvtár csendes volt és egészen nyugodt, a kis telefonos csoporton kívül csupán lelkesen tanuló diákok tartózkodtak az asztaloknál, körülpakolva magukat magas könyvkupacokkal abban a reményben, hogy valamelyikben rátalálnak majd arra a tudásra, amire szükségük volt. Talán ténylegesen nem volt mi miatt aggódnia; legalábbis ezt hitte egész addig, míg a könyvtár nehéz mahagóni ajtaja hangosan döndülve ki nem nyílt és be nem lépett rajta a könyvtárosok legnagyobb rémálma.
Legalábbis Ariené biztosan volt; és ez már nem is arról szólt, hogy rágyújtott a könyvtárban, mert az ki lehetett szellőztetni, ráadásul álszent dolog lett volna részéről ezen felháborodni, tekintve, hogy ő maga is elég sokat dohányzott, de az iskola tulajdonának rongálása már teljesen más helyzet volt, amit a házirend és munkakötelességei szerint jelentenie kellett. Alapjában véve ha ez a kis ripacs nem kezdett volna el veszekedni vele, hanem békésen eloltotta volna a cigarettáját, amikor arra megkérte, nem problémázott volna ezen; de mivel a lánynak nagyobb volt a szája, mint az intelligenciaszintje, kölcsönösen egymás útjában álltak. Mégis melyik elvetemült tanár küldte őt ide? Mert abban kételkedett, hogy magától jött volna.
Sejthette volna, hogy nem fogja nyugodtan kibírni és a polcok közötti bóklászása csak közönséges színjáték; ha a célja az volt, hogy őt felbosszantsa, nem haladt a legjobb úton, hiszen már önmagában az elég volt közönyének megtartásához, hogy elég álmos volt, mert az előző éjjel elég pocsékul aludt, ráadásul az sem az ő életét baszta el, hogy belekötött az egyik tanuló diákba - de jó dolgozóhoz méltóan azért felkelt a helyéről, hogy közbelépjen, mielőtt a lány még nagyobb zavart okozott volna, mint amit szegény fiúnál ért el, meglóbálva az orra előtt egy élénk piros borítójú kötetet.
A kámaszutrát.
Maga sem értette, miért tartották még azt a könyvet a könyvtárban, amikor az internet sokkal jobb tárháza volt az efféle tudásnak, de úgy tűnik, egy régi könyv még képes volt valakit összezavarni; egy pillanatig még nevetni is lett volna kedve, mielőtt eszébe jutott, kivel is áll szemben.
- Szerintem Jackson nagyon hálás lenne, ha békén hagyná őt a butaságaival, Ms Corlen. - Hűvös mosolyra vonva ajkait veszi el a lány kezéből a könyvet és süllyeszti azt nadrágjának hátsó zsebébe; ugyanakkor hálát ad azért, hogy a kiadó megelégedett egy zsebkiadással, mert hát hogy nézett volna az ki, ha végigszambázott volna ezzel az egész könyvtáron? - Ezúttal melyik tanárának ment az idegeire, hogy ideküldték?
Nehéz volt vele viszonylag kedvesnek lennie; de nem ugathatta le már a legelején, hiszen azzal egyből magára vonta volna a figyelmet és azt is kockáztathatta, hogy valamelyik gyík egyből rohanjon ezzel a dékánhoz, hogy hisztizzen egy sort azon, hogy a könyvtáros szigorú volt; és amíg az ő burzsuj szüleik fizették az iskola fenntartását, esélyesebb volt, hogy ő repült volna az állásából, minthogy a dékán a diákok arcába röhögve küldje el őket, hogy ne zaklassák őt a hülyeségeikkel. egyedül talán ezért igyekezett viszonylag békésen elintézni a helyzetet, még ha egyébként legszívesebben kipenderítette volna a lányt az ajtón túlra, hogy menjen, amerre akar - hiszen ezzel mindketten jobban jártak volna, tekintve, hogy sejtette, hogy a múlt évi incidens után nem volt a másik kedvenc iskolai dolgozója.


lesz ez még jobb is, csak várd ki •
machine gun



Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 8
Motto : Az élet nagyszerűsége, hogy mindenki tökéletlenül él benne. Age : 21 Titulus : smug oreo Foglalkozás : deák Play by : ms Rossum
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Arien & Miya   2017-05-30, 6:44 pm

Mr. smug &  Ms smoky
●●
775
●●
remélem megfelel
Az Olimposzi Istenek nagy traccs-partyiba kezdhettek oda fent, ha ilyen szadista módon "összeboronáltak" minket, ismét. Tök jól elpoénkodnak az odalent zajlottakról, ami ezzel a két szerencsétlennel történik. Akár egy akció-figuránál, amit a gyerekek előszeretettel perzseltek megy egy kicsit. Néha napján belefullasztják őket a kádba, vagy odaadják a kutyának jutalomfalat gyanánt. Nah nálam pontosan ez történik. Már maga, ez a merő gonoszságból beiktatott kényszerhelyzet is előidézett bennem egy olyan egyveleget, amit a kis székre ültettet kisgyerek okád fel a szenvedésében. Nem is tudom, miért dől be az emberiség ismét és ismét ugyanannak a sémának? Hogy körülötte minden változik. Egy kib*szott kicsit sem! Hát nem! Az órák ugyanúgy dögunalmasak, a tanárok ugyanolyan frusztráltak, és a könyvtáros ugyanolyan érzéketlen népművészeti cserép edény – durvább fogalmazásban: köcsög – mint azelőtt. Ráadásul a hivatali traktust boronálja a fülembe, amitől azonnal öklendezni támadna kedvem. Jó, ha nem veszünk róla tudomást, a másik srác, – akit gyanútlanul szemmel sértettem meg ezzel a szex könyvvel a kezemben – azért jót röhögött az egészen, velem egyetemben. Legalább egy kicsit megnyugtatott, hogy nem veszett el az emberiségből a humorérzék.
Ms Corlen. – ismétlem meg, hasonlóan idegesítő hangnemben és hanglejtésbe, mint ahogy ő elperdítette nekem. Jesszus...mintha dédnagyanyámat hallanám, a kerekesszékben. Aki csakis azért erőltette magát rá, hogy társalgásba kezdjen velem, hogy kicseréljem a protkóját. Tehát, tök logikus, ha erre az anyanyelvi megszólításra nyelvöltétes grimaszt vágok a képemre. Persze úgy, hogy ennek csak a precízen ábécé sorrendbe rendezett könyvek legyenek a szemtanúja. Sokáig, folytattam is ezt a furcsa barátkozást a könyvekkel – amik becsléseimhez mérten, sokkal jobb beszélgetőpartnernek bizonyultak, mint az élő emberek. Míg, meg nem kaptam a második számú beszólást tőle. „Hogy a málenkirobot vinne el téged, tejszínbe mártott, sárga Jackie Chan!!!” Majd rá egy két másodpercre, átfutott rajtam egy mégjobb jelzősor, amit anno egy videóban fedeztem fel, akkor is merő véletlenségből. [Link] S ez mind átfutott a fejemen, mikor a megnevezett mellém lépett és szívélyesen rákérdezett a nem megtisztelt jelenlétemre. Megszólalni, már csak a felelevenített, tengernyi jelzős mondatrésztől is alig tudtam. De ha tudtam volna, akkor is a vége egy olyan gigantikus hahotával végződött volna, hogy azt még az ősi könyvtár Istenek is meghallják a sírjukban. Így csak egy semmitmondó, egy-néhány kuncogással teli, bólintás fért bele. Aztán végül, rövidke egy perc után, összeszedtem a maradék komolyságom, és egy széles vigyor nyitásában megválaszoltam a költői kérdését.
Most, mélyen tisztelt elvtárs úr, azért, mert nem mutattam empátiát más emberek hülyesége iránt. – majd a mondat befejeztére, bevágtam egy nagy szomorú pofát, mintha az élet tragédiáját éltem volna át az órán. Pedig valljuk be, ahhoz képest amennyi a türelmem, 2 másodpercnél tovább bírtam mint kellene. S lám ennek ellenére mégis meg lettem szólva – azaz jobb szövegkörnyezetben ki lettem tiltva az óráról – azzal a kiskapuval, hogy ha jó leszek, visszajöhetek. És gondolom, ha szorgalmas vagyok az órán a cukorka mellé, még egy szívárnyt okádó pónilót is kapok! Istenem! Ezt a sok infantilis elme buggyantat! Köztük ezzel e! Ezzel a mindenbe jártas vagyok könyvmolyt! Aki azt hiszi most minden nyilvánvaló kapcsolatfelvevő módszerével ki tudna készíteni. Hát lehet, hogy kiábrándító, de engem igen nehezen fog "táncba vinni". Én, garantáltan legalább tízszer el fogom durrantani azt a két kiálló kis visszért a halántékánál, mint ő nálam. Mellesleg, kettőnk közül ő az, aki továbbra is visszatérő rémálmot álmodik a könyvről, ami a szemei előtt lehelete ki, utolsó betűit. Jaj, milyen elborzasztó látványban tenghettek utolsó hamvas percei, ama lapnak minek nemes Tosztojunk volt írói atya. Kész komédia! Az már cseppet sem, hogy ezért megint csak Amiya szívott! Az még haggyál, hogy 3 hónap elvonás...de az ahogy utána kezeltek egyesek – értve elsősorban a szüleimre, meg a nem régiben szerezett egy-néhány spanomra. Úgy kezeltek, mintha most szabadultam volna valamelyik elhíresült elmegyógyintézetből, kényszerzubbonyban. Miatta, sok mindent le kellett nyelnem, még olyat is, ami szemnek és szájnak sem ingere. A poén az egészben az, hogy mindez egy k*rva slukk miatt indult láncreakcióba! Miközben mindenki közvetlenül, közvetve tudta, hogy könyvtárosunk is nagy bagós! Nah ez az igazi hányinger az egészben! S errefel még van képe rácsodálkozni, hogy fölgyújtok előtte egy könyvet? Ekkora...már a jelzőket is instant kifogyasztottam rá. Pedig ez még csak a második találkánk!
Bocsásson meg, tábornokúr, de most kivételesen nem magáért jöttem a könyvtárba. Persze nehogy azt higgye, hogy tanulni jöttem! Természetesen a könyvek is remekül nem foglalkoztatnak mint korábban. – majd azzal a célzással beszorítottam szemeim közé, a potenciális asztalt, ahol az emberek új életre kaptak. Mintha náluk éreztem volna először, hogy nem csak fotoszintetizálnak a betűk soraiból, hanem mellette élnek is egy kicsit. Ráadásul még telefon is volt a kezükben. Kész forradalom! És igen, ez kellett nekem. Némi több életkedv, ami ebben a könyvtárosban épp csak annyira áradt, mint az itt merevedő regényekből.









good girl means
suppressing a lot




Vissza az elejére Go down
avatar


Személyzet

Személyzet
Csatlakozott : 2016. Aug. 17.
Posztok száma : 28
Motto : ✖ do it fast, do it slow, you control the tempo Age : 26 Titulus : ✖ i feel numb in this kingdome Foglalkozás : ✖ könyvtáros Play by : ✖ min yoongi
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Arien & Miya   2017-05-31, 12:07 pm

Hogy lehetett egyetlen személy ennyire irritáló?
Ezt a kérdést csak az elmúlt néhány másodpercben legalább háromszor tette fel magának, ahogy a zsebébe süllyesztette a rekvirált könyvet; pedig egyébként köztudott volt róla, hogy nehéz őt kihozni a sodrából, mert hát mégis csak átélt két évet az egykori jegyesével, akinél idegesítőbbet tényleg nehezen lehetett találni - bár őt azért sorolta volna nagyrészt ide, mert állandóan szanaszét hagyta a cuccait, elfelejtette megetetni a macskát, ráadásul mindenbe beleszólt, abban a hitben élve, hogy majd megváltja a világot.
De ez most nem róla szólt; hiszen őt már rengeteg ideje nem látta és kételkedett abban, hogy Jun Hee lenne annyira haragtartó és bosszúéhes, hogy felbéreljen egy halál tudja honnan érkező diáklányt, hogy az idegösszeomlás szélére sodorják egykori vőlegényét. Ez egy felettébb abszurd gondolat volt, már csak azért is, mert ennél valamivel többet nézett ki egykori barátnőjéből; ráadásul ez a lány annyira alacsony röptű volt, hogy másra sem volt képes, csak parodizálni mindazt, amit ő mondott. Ennél már a focicsapat tagjai is kreatívabbak voltak, amikor próbáltak belé kötni.
- Hát, így legalább kvittek vagytok, ha már ők sem tolerálják a tiédet. - Hanyagul vonta meg a vállát, apró mosolyra vonva ajkait; bár ez inkább képmutatás volt részéről, mert egyáltalán nem szórakoztatta őt a szituáció, de valamiért úgy érezte, a helyzet megkívánja a mosolyt. Akárhogy is nézte, mégis csak a munkaköri leírásába tartozott, hogy nem húzhatta nyíltan a száját a diákokra és nem híresztelhette, mennyire elege van belőlük. Néha azt is fontolgatta, hogy inkább a városi könyvtárba kuncsorogja be magát; hiszen még az a rengeteg általános iskolás gyerek, aki oda járt, sem lett volna annyira irritáló, mint ez banda önmagát rengetegre tartó, beképzelt, kétszínű, életképtelen kis szardarab, aki a büntetőidejét a könyvtárban töltötte.
Igen, elég nyilvánvalóan többre tartotta magát náluk; már csak azért is, mert neki legalább volt már egyetemi diplomája, amit Szöul egyik legjobb főiskoláján szerzett meg, volt egy munkája és egy élete is, valami olyan, amit a konstans tartó egzisztenciális krízisének ellenére is sikernek mondhatott már. Meg hát... Csak szimplán többre tartotta magát náluk, mert ha mást nem is, azt legalább elmondhatta magáról, hogy nem volt annyira sekély, mint például ez a lány, akiben sem ambíció nem volt, sem más, amivel legalább egy icipicit javíthatott volna azon a képen, amit Arien Choi alkotott róla magában.
- Egyszerűen csak ülj le és maradj csendben, ez még nem haladja meg az intellektuális képességeid, igaz? - A gúnyos hangnem, amivel a másik próbálja őt traktálni, nem hat rá; viszont ajkaira hasonlóan gúnyos mosoly kúszik fel, ahogy fejével az egyik asztal felé int, hogy üljön csak le és szépen kezdjen el alkalmazkodni a szabályokhoz. Most már úgyis mindegy volt neki, a következő rendbontásánál már nem volt semmi, ami visszatartotta volna attól, hogy felírja a protokollt és telefonáljon a megfelelő helyre, hogy valaki megint problémákat okozott, csakúgy, mint legutóbb. Ennél jobban már úgyse gyűlölhette, nem? Akkor meg teljesen mindegy volt már.


lesz ez még jobb is, csak várd ki •
machine gun



Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 8
Motto : Az élet nagyszerűsége, hogy mindenki tökéletlenül él benne. Age : 21 Titulus : smug oreo Foglalkozás : deák Play by : ms Rossum
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Arien & Miya   2017-05-31, 6:30 pm

Mr. smug &  Ms smoky
●●
838
●●
muhaha
Egyáltalán nem akarom megérti ezt a pökhendiséget és ezt a túlcsorduló szeretethiányát. Nem akarom megérti, de még számba se venni ha a helyzet úgy hozta volna, hogy egy pantomimessel kellene trécselnem most éppen. Ezúttal sincs szerencsém, mert a beszélgető pajtim épp olyan vidékről származó tűzokádó sárkány mint én. Talán ez az egyetlen közös bennünk. S most, hogy találtam valami hasonlóságot, egy fikarcnyit sem tud széles vigyorra késztetni, mint azt elsőre gondoltam. Nem. Abszolút kölcsönös ez a „addig élek ameddig te” elv. Külső szemlélőnek biztos lágyabban hat ez az extrán feszült viszony, amit köztünk lát...de a látszat gyakran csalóka. Ha saját tudásként kisajátítottam volna egy természetfeletti képességeket, akkor ténylegesen belefojtottam volna egy kanál vízbe. NeAdjIsten bezártam volna, leültettem volna egy kis székre kikötözve, minden nap legalább tíz értékes kötetet elégetve előtte. Hogy szenvedjen! S a végére hagytam volna a számára legdrágább költeményeit, amiket hamuvá égetve leturmixoltam volna, és étvágy kiegészítőként megittam volna vele az utolsó cseppig. De ez legyen az én elfojtott pszichopatizmusom.
Itt nincs semmiféle fairség! Ha az lenne, nem kéne most magát hallgatnom. – mosolyom ismét széles, és épp olyannyira cinikus, ami egy egészséges ember idegrendszerét három-negyed részben összeroppantja. Erre a mondja a hétköznapi ember szakmai nyelven hogy „visszanyal a fagyi!” Noha megvallom, nem sikerült tövig végigsérteni az önbecsülését mint szerettem volna...de azért még próbálkozom egy kicsit. Szeretnék eljutni arra szintre, ahol már az idegösszeomlásával a hordágyon viszik ki. Ez már vérbeli gonoszságnak számít? Meglehet. Lehet elment a józan eszem is, mikor a vetélytársamat találtam meg ebben a könyvfüggőben! Lehet. Ezért a szóbeli „bántalmazásom” belülről táplálja a szörnyeteget, amit magam sem ismerek, mégis tudom, hogy létezik. Az a bestia generálja a feszültséget, alkalmaz arrogáns jelzőket, cinikus megjegyzéseket. Addig míg el nem jut a végső célhoz. A mi tulajdonképpen mi is? Idegösszeomlást csakúgy érhetnék el, ha rágyújtom az egész könyvtárat, netalán ha itt hirdetem meg a következő „nagy vizsgaidőszak záró” parti helyét. Általában sokkal jobb ötletekkel állok elő, mikor saját bosszúmat hozom előtérbe. Dehogy a bennlévő társaságot elnézem, nem igen lenne 10 pontra értékelt az előigyekezetem. A brancs akit kinéztem, kicsit sem hasonlít arra, akit egy-két csínytevésbe be lehetne vonni. Főként azért, mert hallgatnak erre a Könyves Kálmánra! Ígyhát más megoldások után kellett néznem. A cigis megoldást már biztos nem használhatom. Kétszer ugyanazt a trükk, azt mondják balszerencsét hoz a tulajdonosára. Piát ugye nem hoztam, mert rendes órára voltam hivatalos megjelenni, nem pedig egy ismerkedős bulira. Már kezdtem ténylegesen kétségbeesni, silány esélyeim láttán – amivel ezt a macska Jancsit ki akartam fordítani a bőréből – mikor hirtelen elkapott az bizonyos sárgán izzó lámpa effektus, amit nagy poénnak használnak a Tom és Jerryben. Meg kell hagyni, ma sem csalódtam magamban.
SzentKleofázs...ilyen rövid idő alatt a szívébe zárt, amiért letegezett? – kérdem ezt, – talán nem mondok vele újat, – ismét szarkasztikus hangnemben, egyidejűleg a híres-neves idegesítő mosolyommal. Mi több, megdöbbentett ez a hirtelen váltása. Mintha mr. jéghideg és tárgyilagos elment volna Alaszkába, és maga helyett küldte volna mr. kevésbé fagyos ikertestvérét. A tegezést két okból szokták bevetni. Az első, lekezelésből. Ha ez volt a célja, akkor az „utállak” szint mutatója továbbra sem mozdult eredeti állapotából. A második, rokonszenvből, – amit szerény véleményem szerint semmilyen módon nem érzem a „biztos befutónak”. Nem. Ő egyszerűen hozza a formáját, és próbál rontani a helyzeten, ahogy én is. De kettőnk közül, most én leszek az, aki ebben a macska-egér játékban győzedelmeskedik!
Pontosan ezért is tetézem a rizikófaktort, tudván, hogy mindig van feljebb. Addig, ameddig egyikünk elő nem rántja a fehér lobogót. De ettől még nagyon messze vagyunk. Addig még a kijelentésemet megspékelem, egy irritáló cselekménysorral. Valahogy úgy, hogy hívatlanul belépek a portájára, amit ő személyes intim szférának nevez. Mihelyst beléptem, a figyelmet – ahogy bűvészek szokták mondani – másra terelem. Például az ujjamra, ami váratlan habitussal közre fogta a ronda felső ruházatára varrott műanyaggombját. S ameddig a mutatvány tart, addig szóban is magamra vonom azt a maradék 30% figyelmet is, amit a bennlévőkre tartogatott.
Úgy érzem nem fog menni! Túl sok a könyv és tömérdek a tudás. Ezt egy óra alatt képtelenség lenne kisajátítani, nem gondolja? – teszem fel ezt a komoly, érintőleges kérdésemet – holott pont az érdekelt legkevésbé hogy valamelyik könyv mélyére nézzek. Meg úgy eleve nem az volt a cél, hogy biztosítsam intelligenciám 65%-ban jelen van. A fennmaradó 35% mindössze tartalék, amit csak vészesetekben lövök el. Ez a beiktatott kis „mutatvány” éppannyira volt elégséges, hogy a pillanatnyi mindenlébenkanált kizökkentsem határozott magatartásából, hogy egy pillanatra is megfeledkezzen arról, hogy hová siklik a másik kezem. Hova-hova? Kérdezi a figyelő közönség. Egy olyan helyre, ami minden könyvnek és papírnak átka és biztos halála. Egy gombra, aminek figyelmeztető piros színe csakúgy csábítja az olyan diákok kezét mint most az enyém. S lám, én sem tudtam ellenállni a kísértésnek. Főként hogy a könyvtáros háta mögött küldte az impulzus jeleket. S habár úgy véltem, az első próbálkozással lebukok előtte, most önfeledt mosolyra ad okot, hogy benyomtam a tűzriasztót. Közvetlenül a háta mögött. Most az egyszer nem alá hanem fölé becsültem egy embert. Azt, akinek most hőn szeretett könyvei úgy vedelik a vizet, mint egy oroszlán fogságából menekült afrikai.









good girl means
suppressing a lot




Vissza az elejére Go down
avatar


Személyzet

Személyzet
Csatlakozott : 2016. Aug. 17.
Posztok száma : 28
Motto : ✖ do it fast, do it slow, you control the tempo Age : 26 Titulus : ✖ i feel numb in this kingdome Foglalkozás : ✖ könyvtáros Play by : ✖ min yoongi
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Arien & Miya   2017-05-31, 7:53 pm

A privát szférájába mászik, szinte már az arcába, átgázol minden írott és íratlan szabályon csak azért, hogy kibasszon vele? Nem hitte volna, hogy valaki bármikor is ennyire desperate lesz arra, hogy őt felbassza, de bevallása szerint ez az incidens már elég gyerekessé kezdett fajulni; sokkal előbb nézte ki volna belőle, hogy pár rekesz sörért felbérli az iskola legbengább állatait, hogy betörjék az orrát, aztán a képébe röhögne, mikor véraláfutásokkal és ragtapaszokkal díszítve kéne bejönnie a munkahelyére. Legalábbis ő ezt tenné a helyében, ahelyett, hogy szarul eljátssza, mintha le akarná őt smárolni, csak azért, hogy feljebb tornázza a férfi vérnyomását ezzel; nem akarja mondani neki, hogy elég szarul csinálja, mert volt már ennél rosszabb is, akkor meg mire fel ez a szánalmas próba?
És már a nyelve hegyén van a válasz a szavaira, valami olyan, amivel bizony térdig gázolna a lány egész lényébe, vagy még mélyebben, de ő valami olyat tesz, amire Arien Choi még legrosszabb álmaiban sem gondolt volna. A tűzriasztó durván mart a fülébe, de mire észbe kaphatott volna, hogy esetleg próbálja menteni a szituációt, biztos volt benne, hogy már az egész iskola zengett tőle, talán már meg is kezdődött az evakuáció. Egy pillanatig igazából ő maga is úgy érezte, hogy a procedúrákkal megegyezően neki is erre kellett volna koncentrálnia, de mintha az elméje nem engedelmeskedett volna neki; ehelyett keze magától lendült, hogy a lány csuklójára markoljon, durván visszatartva őt attól, hogy menekülhessen, ahogy elküldte a többieket.
- Mindenki, kifelé! - Bár talán mondania sem kellett ezt igazán, mert a diákok már korábban elkezdtek kifelé szállingózni, próbálva menteni a dolgaikat a víz ártó hatásától. Legszívesebben ő is ezt tette volna; szinte biztos volt abban, hogy jobb napokat látott telefonja is már biztosan beázott nadrágjának hátsó zsebében és előreláthatólag az elkövetkezendő néhány napot majd egy rizses dobozba dobva tölti majd.
Ugyanakkor valamilyen szinten megkönnyebbül is, hiszen biztos abban, hogy a lány nem volt tudatában annak, mennyire kibaszott magával; tőle csak egy hisztérikus kacajra telt, ahogy szabad kezével elsimított néhány csatakos tincset az arcából (hiszen másik kezével még mindig a lány csuklóját szorította), hogy zavartalanul nézhessen a másik arcába.
- Tudod te egyáltalán, mennyire megártottál most saját magadnak? - Szinte alig bírja ki, hogy ne nevessen egész végig; mert ha Amiya nem is, de ő teljesen a tudatában volt annak, hogy nézett ki a vakriasztási procedúra, mert be kellett azt magolnia, amikor elkezdte a munkát itt, az egyetemen. És egyetlen pillanatig még őt is szeretné felvilágosítani arról, mi és hogy működik, de azzal megfosztaná saját magát is attól az élvezettől, hogy lássa, ahogy bilincsbe verve viszik el a kis ripacsot.
Mert hát hogy is nézett ki egy ilyen procedúra?
Mivel az intézmény egy iskola volt, a riasztás nem csak az épület területén jelzett, hanem a rendfenntartási szolgálatok központjában is, ami azt jelentette, hogy késés esetén is legkésőbb tíz-tizenkét perc múlva már az iskola területén tartózkodtak, akcióra készen. Plusz két perc, mire eljutottak volna a könyvtárig és egy újabb, mire rájöttek volna, hogy az egész vakriasztás. Az ilyenekért pedig általában rendőrségi eljárás indul, egy szép beírás a delikvens aktáiba és mindenek előtt egy számla a rendőrségi riasztás áráról, meg egy a tűzoltóktól, meg egy a mentőktől. Aztán ott volt még az iskolán belüli diszciplináris eljárás is, amiben a dékán és a tantestület a könyvtárban okozott károk felmérése után eldöntötte volna, mi legyen a károk okozójának sorsa.
Ezért volt kedve hisztérikusan felröhögni, ahogy ezeket realizálta magában, de végül csak egy szánakozó felhorkanásra telt tőle, ahogy továbbra is tartva a lányt lép hátrébb egy lépést és onnan veszi őt figyelemre, fejét félrebillentve, legyűrve magában a szánalomnak már csak a csíráit is. Saját kívánságára intézte a dolgokat így és neki már ezzel kapcsolatban nem volt több mondanivalója; hiszen csak percek kérdése volt, hogy a könyvtárban megjelenjen egy az iskola fejesei közül, esetleg egy rendőr, vagy akárki más. És akkor ki is volt most nyeregben?


lekonzultáltam Jess-el, a kérdésekkel kérlek fordulj hozzá •
not today



Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 8
Motto : Az élet nagyszerűsége, hogy mindenki tökéletlenül él benne. Age : 21 Titulus : smug oreo Foglalkozás : deák Play by : ms Rossum
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Arien & Miya   2017-05-31, 9:06 pm

@Amiya S. Corlen írta:
Mr. smug &  Ms smoky
●●
860
●●
muhaha
És….a nap fergeteges poénja. Amiya kényszerhelyzetében megnyomja a vészjelzőt, az intézmény azzal a lendülettel egy börtön erődítményeként visszhangozza végig a fülsíketető hangot. Jaj, mintha tényleg senki nem örült volna egy kis „rendkívüli szünetnek”! A tanulók nagy része biztos önfeledten kiszambázott az iskolából azzal a felüdüléssel „hogy nah végre!” Mások – a tanárok többségében –  azt sem tudták, hogy milyen katasztrófa sújtotta le az iskolára, hogy mindenki - mintha óriásgyíkok elől menekülnének - kicsörtettek az iskola udvarára. Abban nagyon erősen reménykedve hogy ennek örömére elmarad a tanítás, és már mehetnek is készülődni az esti bulira. Amiya a hős! A hős, aki kis híján az iskolai életét kockáztatta e ügyért. Nyilván tisztában volt vele – meg annyi fajsúlyos bírságolás, büntetés során – hogy ennek bizony jogszerűen kicsapás lesz a jutalma. Mindez, nagyon szépen is csengne a drága könyvtárosunk fülében, ha nem lenne az a „DE”. Nos...sok mindent lehetne rám aggatni, főleg általa. Hibbant, becsmérlő, kis zúg ivó és pöfékelő céda. Biztosan. De azt soha hogy ostoba! Kérlek, a magamfajta „betegek” ugyan mire vinnék 0% ész nélkül? Max annyira, hogy beállnának a palánták közé, és a fényből cukrot állítanának elő. Nem. Nem, nem! Itt szó sincs erről. Maga a végső cél teljesült...a könyvtár majdnem fele átázott, ahogy az nagy könyvben meg van írva. De mégis ki fogja bizonyítani, hogy ez szándékos gaztett volt? A könyvtárunk, noha modern de nem a modern környezetről híres. Itt minden majdnem a 18. századi éveket idézi. Kérdem én, micsoda csúfság lenne a designertől hogy ezt a gyönyörű, őskori képet megbontsa egy-két szép kandi-kamerával? Óóó...és én már rég tudtam. Már a titkos füvezés alatt, hogy egyedül az instant leves tartja rajtunk a szemét, és a Big Brother csak az ajtón kívül tud mindent. Szóval...phec, senki nem látott és rögzített semmit abból ami az imént történt. De várjunk! Álljunk meg picit! Hiszen voltak bent emberek! Nem is olyan kis számba! Jah, persze, mintha erre sem gondolt volna a rendszeres bajkeverő, akit maga az ördög is csak hivatalos nevén szólítana meg! Már-már elborzasztó, hogy mennyire előtervezek, ha bajcsinálásról van szó. Logikus nem? Én a tíz esetből legalább hatszor perzselődtem meg. És kétszer igazán égett szénné a kezem. Egyszóval...nem látnoki képességgel rendelkezem, pusztán elővigyázatosság – meg egy adag túlzott magabiztosság – vitt rá hogy benyomja a ritkán használt tűzjelzőt. Nah de, a tanúkra visszatérve...igen a tanúk, mit is csináltak? Vigyázat fogós kérdés. Tanultak. Azaz csak el akarták hitetni ezzel a diszpittyel, hogy tanulnak. Halszemmekkel bámulták a könyvek kivehetetlen krikszkrakszait, vagy épp nyomkodták a telefonjukat várva a túlsó félen a választ. Tehát ha láthattak is valamit, az is félinformáció...de ha mégis, tegyük fel valaki elhivatottságot érzett végig nézni, cicaharcunkat mr… hát, tiszta szégyen még a nevét sem érdekelt megkérdeznem … akkor sem szól a bizottságnak, már csak azért sem, mert adtak számára egy lehetőséget, hogy elhalassza a mai tanulást. Ugyan melyik diák állna be spiclinek, és menne az igazgató nénihez, hogy „jaj, tessék meg nézni mit tett Amiya!” A diákok zöme túlságosan bohém ehhez a szilárd házirendhez. A többség minden lehetőségben – ami megfossza őket a tanulástól – egy áldást látnak, nem elsősorban az ízig-vérig gonoszságot. Én viszont, most szerfelett gonosz voltam. Amennyire a gátlásom engedte, s természetesen amennyire a józan eszem. S akkor hirtelen diadalt itass képet vág fel előttem? Mire fel? Tényleg ennyire hülyének nézett? Nah jó, én fel ő pedig lebecsült engem. Ezt a groteszk jelenetet melyik bátor író vezetné le egy könyvbe?
Most min nevetsz? Magán a helyzeten, hogy a könyvek megeresztették könnyeiket, vagy saját magadon mert azt hitted most életem végig a dutyiban fogok ragadni azért mert elárasztottam egy kőkorszaki könyvtárat? – a kérdessem, kivételesen abszolút érdeklődéssel teljes. Főként azért is, mert nem értem a logikáját az egésznek. Értem én, hogy élőbizonyítékként itt akar – jobban van kényszerít – tartani. Igen, és? Ez tipikusan az a dilemma, hogy „a te szavad az enyém ellen!”. Jó, nem kertelek, 70%-ban biztos engem hoznának ki bűnösnek. Habár én úgy tudom, a tényleges elítéléshez 100% bizonyíték szükséges, vagy tévedek?
Én nem félek, nah és te? – indítom az első bátorsággal túláradó kijelentésem felé, mikor meglátom azt a szánakozó mosolyt, és meghallom azt a furcsa felhorkantást az orra alól. – Neked hol maradt a kötelességed? Hmm? – intézem az első szurkálódó kérdésemet, miközben félig már majdnem csurom vizesen hátraszabadítóm a felfrissült hajzuhatagom.
Te, aki mindig éber, most hol hagytad a nagy figyelmedet? Vagy azt akarod bemagyarázni, hogy én amint bejöttem ide megrohamoztam a tűzriasztót, miközben te szépen csendben a helyeden végig nézted? – világosítom fel, némiképp moderálva a piszkos rosszindulatot bennem. Mertha engedtem volna a belső szörnynek, azt mondtam volna „héy hapsikám, ha bajba keversz én rántalak magammal!” De nem akartam, pusztán abból az okból, mert meg akartam hagyni ezt a hamis érzetet. Neki. Hogy lépéselőnyben van. Nem tudom mióta teszek neki szívességet, de talán maga a szánalom vitt rá, hogy engedjem, hadd élvezze ki míg lehet. Ha jó kis fiú akkor együttműködik velem, s ha az Égiek is úgy akarják, még egy közös hazugságot is betanulok vele mielőtt még a fejesek ideérnek. Ha rossz kisfiú, és gondolja ezért a pár könyvért bűnhődjek ezer évvel, akkor nem tesz semmit. Én viszont akkor minden telhetőt megteszek azért, hogy a rosszból neki is mocskosul kijusson.









good girl means
suppressing a lot




Vissza az elejére Go down
avatar


Személyzet

Személyzet
Csatlakozott : 2016. Aug. 17.
Posztok száma : 28
Motto : ✖ do it fast, do it slow, you control the tempo Age : 26 Titulus : ✖ i feel numb in this kingdome Foglalkozás : ✖ könyvtáros Play by : ✖ min yoongi
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Arien & Miya   2017-05-31, 9:54 pm

A tűzjelző zajától lassan már a saját gondolatait sem hallja; a migrénje is ezzel együtt erősödik, ahogy irritációja is, míg végül el nem engedi a lány kezét, szinte már undorodva is az érintésétől. Maga sem tudja, mit kéne pontosan tennie, hiszen pillanatnyi fölénye abban a pillanatban száll el, amikor rádöbben, hogy ennek a kis ripacsnak a szülei minden bizonnyal többet keresnek egy hónapban, mint amennyit ő kapna az összes eladott belső szervéért egyszerre. Ezzel egy pillanatra saját magát üti ki a nyeregből - de aztán rájön arra is, hogy ez lényegében egyenértékű azzal, hogy nincs is vesztenivalója, hiszen életkörülményei sokban nem változnának attól, ha ezt a munkahelyet elveszítené. És téved, mikor azt hiszi, képes lesz abbahagyni a nevetést; mégsem állja meg, hogy ne fojtassa, megtámaszkodva az egyik közeli könyvespolc szélén, hogy ne essen össze, amennyiben gyenge tüdője fel akarná mondani a szolgálatot. Hirtelen az egész szituáció kibaszottul abszurddá vált és le sem tagadhatta volna, hogy tényleg kurva jól szórakozott, most, hogy jóval többet realizált magában, mint amennyit a lány valaha is sejthetett vele kapcsolatban.
- A félelem azoknak való, akiknek még van vesztenivalójuk. - A szánakozó mosoly nem tűnik el az ajkairól; tudja, hogy most jön el az a rész, ahol már csak pillanatok kérdése, mikor jön be egy rendőrtiszt vagy iskolai felsőbb hatalom a könyvtárba és vonja őket felelősségre, de mit számított már ez? Már a másik viselkedése sem volt képes őt felbosszantani; mintha csak varázsütésre tűnt volna el belőle minden feszültség, sztoikus nyugalommal várta a dolgok végkifejletét, mert mi mást tehetett volna? Bár a tenyere viszketett, hogy letörölje azt az önelégült arckifejezést ennek a beképzelt fruskának az arcáról, de az min változtatott volna azon kívül, hogy kiélte volna magát? Az a pár nap a fogdában nem számított volna sokat, aztán az első repülővel már mehetett volna is tovább, amerre csak látott, mert igazából már teljesen mindegy volt neki.
- Még mindig a tavalyi incidensért akarsz ennyire a mélybe húzni? - Már nem nevetett; csak figyelte a polcok oldalán lecsorduló vízcseppeket, a szőnyeget, ahogy szívta azt magába, a számítógépekre gondolt, amiket le kell majd cserélni és a könyvekre, amiknek nagy részét egyből ki lehetett már dobni anélkül, hogy bárki is kárfelmérést vitt volna véghez rajtuk. Kibaszott szar egy szituáció volt. - Mert ha igen, akkor inkább találj magadnak egy jobb indokot, mert ez kurvára gyerekes.
Mi értelme volt próbálkozni?
Unott arckifejezéssel vezette végig ujjait a könyvek ázott gerincén, amik keze ügyében voltak; kicsit sajnálta őket, de szerencsére ez nem a személyes könyvtára volt, mert azért bizony helyben törte volna össze a másik arcát, nem törődve azzal, hogy nő volt, őt pedig úgy nevelték, hogy nőt sose üssön meg; mert hát voltak fontos és fontosabb dolgok, és ő inkább védte a büszkeségét is, mint a munkahelyét, mert hát... Igazából maga sem tudta. De így érezte helyesnek.
Fölösleges erőfeszítés lett volna hinni, hogy a lánnyal lehetne egyezkedni; bár valahogy sejtette, hogy ő ezt szuggerálhatta esetleg, de neki nem kellett az ilyen üzlet, mert azzal az adósává vált volna valamilyen módon, ő pedig nem akart kötődni hozzá semmilyen formában sem; egyszerűen el akarta felejteni, őt, a könyvtárat, az egész napot és valami olyat tenni, amit másnap megbánt volna... Csak legyenek túl ezen az egész rendőrségi procedúrán, lehetőleg minél gyorsabban.


who cares anymore •
120 days of sodom



Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Arien & Miya   

Vissza az elejére Go down
 
Arien & Miya
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Mangetsu Miya

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Földszint :: Helyiségek-
Ugrás: