HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Charlie Brannigan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 5
Motto : Nekem káosz kell, nem bírom a rendet; zaj kell, ami megöli a csendet. Age : 21 Titulus : your nightmare Foglalkozás : diák Play by : Scarlett Simoneit
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Charlie Brannigan   2017-05-29, 5:36 pm

Charlie Brannigan
Mit mondhatnék? A legjobb, ha az elején kezdem.
Születésem helyszíne New York City, pontosabban az Upper East Side Manhattanben. Egyesek örülnének, ha oda születhettek volna, de én mindig is menekülni akartam onnan. Mindenki azt várta, hogy majd én egy kicsi hercegnő leszek, aki majd átveszi a királyságot apucitól meg anyucitól. Ja, a szüleim befektetők, meg baromi sok üzletrészük van a városban. Mondjuk ki: befolyásos emberek. Én soha nem akartam az lenni, még csak véletlenül sem szerepelt a terveim között merev, túlságosan is jólöltözött alakokkal halál unalmas csevegéseket folytatni, és ötszörözni meg tízszerezni az így is megszámlálhatatlan lóvémat rajtuk keresztül. U-nal-mas.
Szóval én nem voltam valami jó kislány. Már egészen kicsi koromban sem, és egy idő után az őseim rájöttek, hogy ez már nem a dackorszak része, hanem egész egyszerűen így vagyok összerakva. Úgyhogy jött a dráma, hogy hol is ronthatták el a nevelésemet. Tulajdonképpen sehol, csak az volt a gázos, hogy nekem nem jött be ez az elitesdi. Rózsaszín ruhácskákban, aranyosan befonogatott-összemasnizott frizurákkal kellett megjelennem mindenütt, természetesen mindennek a drágábbik kiadása volt rajtam. Vannak, akik mindent megadnának érte, hogy ilyen cuccokban mászkálhassanak... na, én nem. Kellemetlen tud lenni, hogy olyan ruhákat hordasz, amennyibe másoknak az egész szekrénye nem került. De lépjünk túl a külsőségeken. Én nem az voltam, aki mindig minden szabályt be akart volna tartani, sőt... nagyon is azt az elvet éltem, hogy ezek csak arra jók, hogy megszegjem őket. Soha nem voltam lányos kislány.
Mindig srácokkal lógtam, csak nagyon ritkán volt lány társaságom. A suliban sem voltam túl népszerű gyerek, mivel a többi gazdag kis csitrinek meg ficsúrnak nem tetszett, hogy nyakig belefetrengtem a mocsokba, ha úgy volt kedvem, vagy hogy éppen fiúmódra vertem meg... körülbelül bárkit. Voltak is belőle kisebb-nagyobb balhéim. Ez van, nem voltam valami nyugodt gyerek.

Most mondhatnám, hogy szar életem volt, de nem. Nem volt az. Megtaláltam a saját társaságom - mármint a saját, züllött társaságom. Oké-oké, így is volt pár egyén, akivel haverkodni tudtam, de valljuk be, egyik sem volt egy nagy eresztés. Az igazi barátokat csak kicsit később fedeztem fel. Erre egészen addig kellett várnom, amíg tini nem lettem és el nem kezdett nyílni a csipám a világra. Köztudott a dolog, hogy Manhattan a leginkább gazdag környék, de nem feltétlenül kellett Bronxba menni az utcakölykökért. Elég volt egy este meglátogatnom a Central Parkot és a környékét...
Lehettem olyan tizenhárom éves, még szinte kislány. Egy csapat srác volt kint az éjjel, szólt a zene, kezükben energiaital és olcsó sör, bőrükön tetoválás. Szakadt cuccok, elnyűtt csuka és bakancs... Alig voltak idősebbek nálam két-három évvel, mégis többnek tippeltem a különbséget. Először el is küldtek a francba, hogy húzzak innen, nem kislányoknak való a társaságuk. Még körülbelül két találkozás kellett, hogy bizonyítsam: nem vagyok az a szende angyalka, akinek látszom. Néhány hét, és közéjük tartoztam.
Az őseimnek nem tetszett a bennem lezajló változás. Pedig lelki szempontból úgy hiszem, jó irányba haladtam. Azzal, hogy végre egy nekem tetsző közegbe kerültem, megtaláltam a lelki békémet. Na jó, ez amellett az életmód mellett túlzás, de jól éreztem magam, volt egy társaság, ahol nem kellett feszengenem és nemhogy nem kellett megfelelnem mindenféle hülye szabálynak, együtt szeghettük meg őket.
Minden zugot megismertettek velem, ami csak érdekes volt, hamarosan úgy mozogtam az éjszakai utcákon a lepukkant negyedekben, mintha csak oda születtem volna. Mindenkit ismertem, aki csak számított ebben a közegben. Anyám szavaival élve, kezdtem elzülleni.

Füstös bárok, átbulizott éjszakák, szerelmi kalandok, koncertek, utcai csövezések, kisebb balhék a zsarukkal... ezek jellemeztek akkoriban. Illetve, jellemeznek a mai napig, bár egy bizonyos tekintetben visszavettem belőlük. Nos, nem csak a szüleimnek nem jött be a belőlem előtört lázadó, hanem a tanáraimnak sem. Nem voltam rossz tanuló, és bár rontottam, de nem annyit, hogy ez legyen a fő probléma. Sokkal inkább az, hogy én elvileg rontottam az iskola hírnevét a balhéimmal meg az életmódommal, és valamiért a zöld hajam meg a szakadt cuccaim se fértek bele a házirend által meghatározott keretbe. Nem is értem.
Többször kaptam felfüggesztést, mígnem kicsaptak. Tizenhat voltam, egy dacos kölyök, tele a világ elleni haraggal és utálattal, erre még ez is. Iskola nélkül meg nem maradhattam. Igen ám, de melyik - apám szerint - "valamire való" iskola fogadott volna be engem? Segítek: egyik sem. Úgyhogy elitből az átlagba kerültem, és szerintem nincs olyan ember a világon, aki ennek annyira örült volna, mint én. Végre nem kellett az elkényeztetett, gyáva, unalmas és mézes-mázosan önmagát megjátszó anyuciapuci kicsi lányai és fiai között üldögélnem. Nem állítom, hogy az új helyen nem voltak nem szimpatikus arcok. Mert de, voltak. Viszont az egész kevésbé volt merev, kevésbé volt túlerőltetve, és nekem ez kellett.

Jöttek hullámvölgyek, változások, meg minden. De igényeltem, egyszerűen meg tudott őrjíteni a semmittevés, az események hiánya. Az én életemben pedig voltak dögivel. Az egyetlen, ami mindig is végigkísérte az életem, az a zene volt. Először, mint mindent, amit a szüleim rámerőltettek, utáltam. Valljuk be, nem jött be a fuvola, mint olyan - és miután szétvertem a fürdőkád szélén nyolc évesen, szerintem anyámék is belátták, hogy ez egy tök hülye ötlet volt. Többet nem is jött hozzánk a magántanár... Úgy tűnt, ez nem is fog érdekelni soha többet, de visszatért, egész más formában, és kiderült, hogy amúgy egyáltalán nem is rossz a zenei érzékem. Még az elitgimis időszakomban elkezdtem gitározni, és ha már ez volt az újonnani elfoglaltságaim szerint a - idézem - legnormálisabb, kénytelenek voltak fizetni faterék a cuccaimat. Ezt azért kihasználtam, ennyit még nekem is lehetett...! Úgyhogy, ja. Ez volt az egyedüli állandó és biztos pont az életemben, ebben megtaláltam, ami addig kissé hiányzott.

Hogy most mit akarok? Kiélni a fiatalságom, bulizni, élvezni az életem, ha már van.
És később? Fogalmam sincs. Csak annyit tudok, hogy rock and roll.
Üdv, a nevem Charlotte Brannigan, 21 éves vagyok, 1996. 03. 08-én, New York Cityben láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem amerikai. Jelenleg diák vagyok és a Mather house csoportba tartozom. Scarlett Simoneit arcát vettem kölcsön.
Belbecs
Egy dolgot szögezzünk le még az elején: ha Charlotte-nak mersz hívni, én komolyan mondom, kinyírlak. Mégis milyen picsás név már ez? Használhatnék Lottie-t és hasonló förmedvényeket, de nem fogok, mert egy fokkal sem jobbak. Charlie vagyok, ezt még most jegyezd meg, különben halott vagy.
Egyébként egész békés egyed vagyok, értem ezt úgy, hogy nem megyek neked, ha nem adsz rá okot. Szeretek ismerkedni, bár ahhoz, hogy spanoljak veled, az a feltétel, hogy ne legyél egy világi gyökér. Most azt hiheted, hogy könnyű felhúzni, de amúgy nem. Tök nyugis vagyok, ha nem mozdítasz ki a komfortzónámból, nem vagy egy balfasz, vagy nem veszed el a kajámat. Asszem' egy ideje megtanultam tűrni és kicsit visszafogni magam, de ha értetlen vagy, egy másodpercbe se kerül és máris felcseszted az agyvizem az egekig.
Ja, és fontos az első benyomás. Ha elcseszted, akkor nagyon jó arcnak kell lenned a későbbiekben, hogy megváltoztasd a véleményem. Hogy te mit gondolsz rólam? Az nem érdekel. De úgy egyáltalán. Tőlem fejre is állhatsz, ha nem bírsz. Sokan utálnak, de ez van - szokás mondani, hogy ha megosztod az embereket, akkor valamit nagyon jól csinálsz, vagy valami ilyesmi.
Úgyhogy ja, amúgy könnyen barátkozom, ha megtalálom az erre alkalmas személyt. Kedves vagyok, vicces és persze végtelenségig szerény. Meg néha úgy káromkodom, mint egy kocsis. Ha akarsz valamit, keress. Ha beszari vagy, akkor írj rám, de ha mersz, keress fel élőben, az egyetemen kívül fellelhető vagyok rockkocsmákban, bárokban, random házibulikban, vagy az utcákon. Kösz, nem fogom felsorolni, találd fel magad, nem szoktam elveszni, ha annyira sürgős, megtalálod a módját, hogy megtalálj.
Az ijesztő netes pedofil bácsikák használják a bevállalós szót, de valami olyasmi lennék, abban az értelemben, hogy minden hülyeségben benne vagyok, ha épp nem én generálom a balhét. Ami azt illeti, teljes mértékben élvezem.
Amúgy nem vagyok hülye, ahogy egyesek elsőre megítélnek. Van véleményem a dolgokról, amit nem félek megmondani, sok dologgal kapcsolatban tájékozott vagyok, még ha mondjuk annyira nem is érdekel, vagy éppen utálom. A stréberek szerint egy üresfejű bajkeverő vagyok, egész addig, amíg rá nem jönnek, hogy hopp, olyan elitsuliból szalasztottak, ahol nem csak a pénztől volt valaki elit...
Ha egy kifejezéssel kéne leírnom magam, az az egyszerűen bonyolult lenne. Vagy a bonyolultan egyszerű. Ismerj meg és döntsd el te.
Külcsín
A bőröm tipikusan az, amelyikkel lehetetlen kezdeni bármit is, vagy szénné égek, vagy fehér maradok. Aztán a szénné égés után úgyis lehámlik az egész és ugyanolyan marad, mint volt, így nem is töröm magam nagyon a napon fetrengéssel. Viszonylag magas egyed lennék a lányok között, egész pontosan 175 centi. Szerintem ez pont elég arra, hogy észrevegyél, meg arra, ha esetleg megőrülnék és el akarnék menni modellnek. (Nem tervezem amúgy.) Fekete, a hajfestékes doboz által sötétbarnának mondott hajjal rendelkezem, meg frufruval. Azt mondják, hogy karakteres az arcom, de gőzöm sincs. Ha ezt annak mondják, akkor biztos, nem értek én ehhez... Sok sorstrásammal ellentétben, én nem utálom a szeplőimet. Ha valami, akkor az karakteres. Ja, meg amit még bírok, az a szemem. Kéknek készült, de az egyikben van egy barna kis biszbasz. Szerintem ez tök egyedi, mármint nem találkozni ilyennel minden nap. Ettől már csak David Bowie-t irigylem jobban, mekkora menő volt már.
Utálok sminkelni, de ha nagyon muszáj, akkor megteszem, de nem az a típus vagyok, aki agyon fogja magát vakolni bárki kedvéért, inkább kihasználom a természetes adottságaimat. Nem, még mindig nem vagyok a világon a leglányosabb lány, de nekem ne mondja senki, hogy nem vagyok jó csaj! Ruhatáramat amúgy sokféle cucc jellemzi, bár elsősorban a kényelemre megyek. Véletlenül sem passzírozom be magam olyan cuccokba, amikben szarul érzem magam. Oké, nyilván vannak alkalomhoz illő dolgaim, a saját stílusomon belül. Amúgy, csak hogy vicces legyek, a jó része a szürke ötven árnyalatát képviseli, beleértve a feketét is. Ez van, így érzem jól magam. Ja, meg rendelkezem pár tetkóval a karomon, és nem hiszem, hogy az utolsók lennének a kis drágáim...
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 594
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Charlie Brannigan   2017-05-30, 7:37 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Helló, Charlie! Cool

Már azelőtt örvendeztem a becézésednek, mielőtt elolvastalak volna. Annyival vagányabb, mint a Lottie és társai Very Happy És most, hogy a karilapod végére értem, világos is, miért döntöttél mellette. Egy ilyen karihoz valóban nem illenek a cuki megnevezések. Egy igazi lázadót látok benne, aki önmagáért küzd. Lehet, hogy a szülei sznobok, nincs ínyükre a lányuk változása, de biztos vagyok benne, hogy nagyon szeretik, ha a lázongásai ellenére sem tagadták ki.
Nincs is baj, ha a mának él, rengetegen vannak, akik így élik le a tinikorukat, fiatalságukat. Legalább rengeteg emléket szereznek és folyton olyan helyzetekbe kerülnek, amikből okolhatnak, ezáltal fejlődhetnek.
Majd egyszer eljön a megkomolyodás ideje, de addig is élvezd az életet, ahogy csak tudod! *-*  vigyor

Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Charlie Brannigan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Charlie B. Monroe

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Mather house-
Ugrás: