HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
#teamshellar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: #teamshellar   2017-05-29, 6:19 pm





Team Shellar
Próbáltam bemesélni magamnak, hogy ez nem randi és csak beszélgetni fogunk ismét, mint mindig. De mégis milyen módon lehetne megértetni akárkivel a kettőnk helyzetét, amikor ténylegesen semmi humorom nincs senkinek sem magyarázkodni. Szeretem a hangját. Alapjáraton abba a kategóriába tartozik ami túlságosan szépen cseng ahhoz, hogy e világinak nevezhető legyen. Már-már biztosan angyali. Ilyenkor meg jöhet egy szkeptikus barom, aki azt állíthatja, hogy angyalok nincsenek és blablabla. Nem pont bibliailag és vallásilag említem ezt meg. A mennyeiségére gondolok. Hogy milyen tökéletes lehetne. Bár tulajdonképpen az is. Az én szememben. Máséban talán nem, de pont most jól van ez így. A mosolya meg. Látszik rajta, hogy csupa őszinteség lakozik benne, nincs megjátszás, nincs színészkedés. Én ezt meg, hihetetlen de kedvelem benne. Ami egyeseknek jó, másoknak rossz. Ki-ki a saját véleménye szerint eldönti majd. Közben persze valamilyen oknál fogva küldtem neki egy gyors üzenetet, hogy egy kicsit összeszedem magam és megyek is. Ami röviden annyit tesz, hogy muszáj kezet mosnom minimum, mert csupa festék vagyok. Festékesen meg csak nem állhatok oda elébe!
Persze megtehetném, elbotránkoztatás céljából, de túlságosan jól érzem magam mellette, hogy ne vigyázzak egy kicsit is a külsőmre. Fel akarom vonni magamra a figyelmét. Normális ez? Persze, hogy nem! Mitől lenne az?
Felsóhajtok. Nem akarom megvárakoztatni őt. De azt se szeretném ha kis ölebnek nézne aki úgy rohan hozzá, mintha végtelenségig rágcsálható aranycsont szobrot kapna tőle. Tudom, hogy nincs ilyen. Vajon mindezt egy kis kutya is tudja? Hova gondolok ugye? Sehova. Szépen becsukom magam mögött az ajtót és máris a folyosón találom magam. Valahogy gondtalanul át kellene slisszolnom a lányok szobáihoz. Vagyis inkább csak Shelley-hez.
Most komolyan bűnösnek érzem magam. Szimplán csak azért mert egy lány szobájában fogok kikötni, aki nem az ikertestvérem. Mert mondjuk vele, sokkal közvetlenebb tudok lenni, az ő dolgait sokkal inkább megszoktam. Szinte már azt is tudom, hogy mit fog mondani vagy tenni a következőkben, de Shelley-el ez teljesen más. Feszengek a bőrömben. Persze jó értelemben, inkább motiválólag hat, mintsem kínzó és gyötrő érzésként. Tehát pillangók mászkálnak a gyomromban szép és sokkal értelmesebb kifejezéssel élve. Szépen és lassan haladok a szobája felé, mintha minden egyes alkalom az első alkalom lenne, hogy meglátogatom őt a szobájában, meg a szobatársa szobájában természetesen.
Megérkezem. Veszek egy mély levegőt, majd bekopogtatok az ajtón. Sose török rá, mindig megvárom, hogy beengedjen vagy hasonlók. Nem szeretem ha valaki csak úgy benyit a szobába és meglepi a bent lévő személyt. Abban nincs semmi jó, semmi tisztelet. Semmi.

azért ez a név, mert érthető okok miatt csak az egyikünk nevét tudnám kiírni és ne legyen belőle félreértés. █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 31
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #teamshellar   2017-05-29, 7:42 pm

Bae & Shells
Nem is tudom mióta, kb 1 hete enyhén szólva írói válságban szenvedek. Leülök a füzetem elé, nézem a sorokat, az üres sorokat és egyszerűen nem tudom mivel tele írni. Nem tudok dalt írni, semmit sem tudok írni. Ez az állapot pedig kezd már nagyon kikészíteni, mert fogalmam sincs, hogy még is mi okozhatja nálam ezt már 1 hete. Nem tudom miért van ez, de már nagyon kéne ezen változtatnom, ugyanis már a suliban sem tudok úgy teljesíteni ahogyan én azt szeretném. Már nem egy feladat volt amit pont ezért nem tudtam teljesíteni, és egyszer befog telni a pohár. Nálam már kezd betelni. Egész életemben ment a dalszövegírás, az éneklés, minden, most pedig… Most pedig teljesen meg vagyok lőve.
Vagyis csak voltam;
össze ismerkedtem egy sráccal aki ugyan úgy a Pierson házba tartozik, mint én, vagyis ugyan olyan kreatív lélek, mint amilyen én is volnék. Rendes srác, Bailey a neve és elkezdtem nagyon megkedvelni őt. Normális velem, segítőkész, van humora, viszont tud komoly is lenni, ha az adott helyzet megkívánja. Mindig meghallgat, bármiről is legyen szó. Viszont ami a legnagyobb plusz az az, hogy amióta ő mellettem van, azóta sikerül írnom. Nem olyan jól és gyorsan jönnek ugyan az ötletek, de már egy egész jó kis dalt sikerült együtt össze rittyentenünk. Furcsa módon egy szerelmes dal pattant ki a fejemből. Hm, nem is tudom miért ilyet kezdtem el írni akkor amikor mellettem van. Fogalmam sincs, hogy Bae az a fajta-e aki egyből veszi a lapot és a jeleket, és rájött arra, hogy a dalnak részben köze van hozzá, vagy egyáltalán nem esett le neki a tantusz. Fogalmam sincs, de egyszer csak kiderül majd…
Viszont bárhogy is van, nagyon jól érzem magamat mellette. Ugyan eleinte kicsit feszengtem, de mostanra sikerült teljes mértékben feloldódnom mellette és tudok ugyan olyan szabad lenni, mint a barátaim társaságában.

Halványan elmosolyodva nézem meg a telefonomat amikor az említett srác írt, hogy nemsokára átjön. Szobatársamnak szóltam, hogy Bailey megint átjönne. Már megszokta, mivel az utóbbi időben elég sokszor akadt társaságom. Eleinte bűntudatom volt Hazel miatt, de aztán egyik este tisztáztuk a dolgokat, hogy őt nem zavarja, főleg mivel amikor Bailey átjön ő akkor elszokott menni. Gondolom helyes pasik után kutakodik magának. Hazel tipikusan ez a fajta lány. Olyan, amilyen én nem akarok lenni. Nem akarom, hogy a pasizás tegye ki az egész napomat.
Amikor kopognak akkor a szobatársam nyit ajtót, épp akkor amikor kitépem a füzetem lapját, mert nagyon nem tetszett a szöveg. Túl érzelgősre sikeredett.
- Szia. – pillantok fel a füzetemből halványan mosolyogva, majd leteszem a füzetet és a tollat az ölembe. Fél szememmel még látom, hogy barátnőm kimegy Bae mellett a szobánkból.

   szeretlek  hug  ● ● music: the hearts wants what it wants ● ●coded by elena
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #teamshellar   2017-05-29, 10:33 pm





Team Shellar
Segítőkészség. Ez az az emberi tulajdonság, ami kiveszőben van, de vannak még egy-egy kihaltnak hitt példányok. Most nem magamról beszélek, hiszen az a maroknyi jóindulat ami belém szorult nem ér fel a nálam tisztább lelkűekhez. Viszont akik szeretnek, azok elfogadnak így. Próbálják követni a kedélyállapotaimat, a stikáimat, amik belém ivódtak és lehetetlenség felszínre hozni, ha nem akarom. Shells nem kényszerít rám semmit. Nem akar megváltoztatni. Elfogad. Szerintem, úgy ahogy vagyok. Illetve eddig nem tűnt fel, hogy valamit meg akarna változtatni rajtam. Amúgy sem biztos, hogy változnék vagy képes volnék rá. Próbáltam. Stílus váltás. Nem volt az igazi. Szóval vagyok, aki vagyok.
Kinyílik az ajtó. Annyira nagy örömöt kezdek érezni, amikor látom, hogy… Hazel nyit ajtót? A lány, most biztos azt hiheti, hogy elmehettek otthonról. Fel is vonja a szemöldökét, nem mintha most látna itt először, csak nem így, nem ilyen nagy örömmel az arcomon. Végül is, teljesen mindegy. Hiszen ahogy én meg érkezem, Hazel úgy húz el innen a szobából. Nem akarom megbántani, végül is ez a kettejük szobája én meg csak szerintem a szemében egy betolakodó vagyok aki megzavarja az ő és Shells nyugalmát. Gondolom. Bár az igazság az, hogy nem szeretnék téves következtetéseket levonni, az olyan személyekről, mint amilyen ez a Hazel lány is.
– Szia! – köszönök vissza Shelley-nek és máris mellé pattanok. Megjött a felmentő egyszemélyes sereg. Továbbra is csak mosolygok. Őszintén, semmi visszafogottsággal.
– Na mit sikerült eddig összehoznod? – vágok is a közepébe és azon vagyok, hogy megleshessem mi lehet azon a lapon amit akkor tépet ki a füzetéből amikor én megjöttem. Nem vagyok gonosz, nem ragadom meg gyorsan a lapot és tennék úgy, mintha az az én gondolataim lennének. Shelley-re hagyom, végtére is ha akarja megmutatja, ha meg nem akkor nem. Az előző szöveg például szerintem nagyon kiválóra sikeredett. Végezetül persze áttérek egy másik igazán fontos kérdésre is. Amit szinte mindig fel szoktam tenni, ha nem is elsőre, akkor legalább sokadjára. Most viszont nem halogatom, nem látom értelmét.
– Különben, hogy vagy? Ha elkeseredettnek érzed magad, nem kell félned. Már itt vagyok és segítek amiben tudok. – a semmin kívül, mindenben. Vagy legalábbis szeretném azt hinni, hogy mindben amiben lehet. De tudom, hogy nem vagyok szuperhős, nem vagyok szuper okos sem, nincs mindenre megoldásom és vannak végleteim. Meg energia mentes perceim. Amikor teljesen lefagy az agyam és nem tudom mit kellene válaszolnom, esetleg gondolnom az adott helyzetről. Igen, mint például az imént említett dalról, amit kiválónak találtam. Mert egy szerelmes dalról van szó. Valakinek ihletnie kellett. Ki kellene derítenem. Valahogy. Egy vetélytársnak annyira biztos, hogy nem örülnék.

én is szeretlek ám kölyökkutya szemek 2  szerelmes . █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 31
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #teamshellar   2017-05-30, 7:09 pm

Bae & Shells
Ahogy meglátom a fiút, úgy lesz rögtön nekem is jó kedvem. Fogalmam sincs miért, de ha ő mellettem van akkor más vagyok, mintha kicseréltek volna. Sokkal… Boldogabb leszek. Jobb kedvem lesz, feldobottabb leszek és tényleg teljesen más már az egész kisugárzásom akkor is, hacsak megpillantom őt. Ezért szeretem azt is amikor az egyetemen futunk össze, vagy éppen akad közös óránk.
Fogalmam sincs, hogy mit érzek iránta vagy éppen mi kezd kialakulni kettőnk közt. Azt nem tagadom, hogy elkezdtem nagyon megkedvelni Bae-t, mert tényleg nagyon rendes srác, oda figyel rám és segít dalt is írni, pedig nem kimondottan ez az az irány amit ő szem előtt tart, meg tud nevettetni, meghallgatja a bajaimat és vigaszt nyújt a szomorú pillanataimban. Azt pedig a vak is látja, hogy valami elkezdett kialakulni közte és köztem, bár ezt egyenlőre én sem tudom, hogy mi és eddig nem is hoztam fel neki. Amikor megpillantom őt akkor mindig eszembe jut, hogy beszéljünk erről, de végül sosem hozom fel. Miért? Azért, mert nem merem. Azért, mert szeretném, hogy ha érez irántam valamit akkor az első lépést ő tegye meg. Tudom, hogy ez már a 21. század, de…de akkor is szeretném, ha ez így történne, ha szeret akkor tegye meg értem a kezdő lépést.
Mosolyogva nézem ahogy lehuppan mellém, közben pedig pár hajtincset a fülem mögé tűrök ami eddig a szememben volt, mivel le volt hajtva a füzet miatt a fejem.
- Ne, azt ne nézd... – az utolsó szót már szinte elharapom, mert akkor már lényegtelen az egész, ugyanis akkor már az össze gyűrt papír a kezében van.
- Bae, ez nekem nem megy. Az egész rossz úgy, ahogy van. – mondom lehangolódva és oda adom neki a füzetet amiben az eddig megkezdett dalszöveg található. Nála van már úgy is a lap amit nemrég kitéptem a füzetemből így hát értelmét nem látom, hogy ne lássa az egész dalszöveget. Úgy is a legérzelgősebb rész azon van ami a kezében pihen immáron szétnyitva. A legrosszabb viszont csak az, hogy ha eléggé szemfüles akkor észre tudja venni, hogy pár szóval utaltam arról, hogy a szerelmes dalom főszereplője nem más, mint Ő maga. Félek, hogy ezek után mit gondolna rólam, félek attól, hogy mondjuk ő nem érez irántam semmit. Félek a visszautasítástól vagy attól, hogy még barátként is elveszíthetem, és az egész dal nem ér annyit, hogy őt elveszítsem.

   szeretlek  hug  ● ● music: the hearts wants what it wants ● ●coded by elena
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #teamshellar   2017-05-31, 7:07 pm





Team Shellar
Mindannyian arra vágyunk, hogy fontosnak tartsák a gondolatainkat, az elképzeléseinket helyeseljék. Támogassanak minket, pozitívan álljanak hozzánk, ne úgy mintha semmihez sem értenénk. A biztató szó tesz mindenkit erőssé, mert az emberek nagy része hajlamos arra, hogy meg akarjon felelni másoknak. Ez a kényszer mélyen beleivódott a személybe, aki nem meri önmagát adni, mert úgy hiszi emiatt lenéznék. Aztán meg persze itt vagyok én, akit hidegen hagy más véleménye. Hadd mondjam el, hogy ez a tulajdonság nem éppen azok közé tartozik amit jó ha egy ember elsajátít. Mert nincs a hasznára. Ezt én már csak tudom. Nem akarom, hogy kényelmetlenül érezze magát, amiért elveszem az összegyűrt lapot. De hátha én látok valami kevés kis lehetőséget abban, amiben ő semmit. Ha esetleg nem akarja felhasználni vagy beleírni a szövegébe, bizonyára nem fogom kényszeríteni rá. Ő tudja mit énekel. Ha nem tetszik az amit előad, akkor szerintem nem erőltethetem, hogy elénekelje. Szívből kell jönnie. Én például ha nem vagyok olyan hangulatomban, hogy fessek, akkor biztos nem kezdek bele, mert tudom semmi jó nem születik belőle és csak kényszerből fognék bele a munkámba. Ezért mivel tudom milyen gyötrő érzés úgy bele kezdeni valamibe, hogy nincs hozzá sem kedvünk, sem energiánk sem ihletünk, nem erőltethetek semmit sem rá. Talán még magamat sem. Szóval jobb ha visszafogom magam. Kibontom a papírgalacsint és a füzetbe is belepillantok amit ide adott nekem.
Én úgy vagyok vele, hogy mindig az első gondolat az ami fontos, amire építkezni kell, mert minden bizonnyal okkal pattanhatott ki az elménkből. Csak szavak. Igazságról árulkodnak. Oda kell figyelni a jelekre. Legalábbis én igyekszem. Néha teljesen lehetetlenül persze, de nem ez a lényeg. Hanem valami egészen más.
– Hadd döntsem el ezt én is. Most el fogom olvasni, jó? – komolyan pillantottam rá, mintha tényleg az engedélyére várnék. Talán egy részem így is volt vele. Hiszen ezek Shells gondolatai. Nem lenne helyes ha olvasnék bennük. Na meg persze itt van az a tény is, hogy hányszor megtettem már. Hányszor segítettem vagy legalábbis próbáltam segíteni neki ebben. Most is menni fog. Hiszek benne és magamban is. Elolvasom a szöveget, ami így két szakaszt tesz ki.
– Ide mit írtál, mert nem tudom kiolvasni? – mutattok egy szóra, ami szerintem a szövegből kikövetkeztetve zsír egyértelmű és nem dárdám, hanem drágám van ott. Csak még szokatlan ezt a szót olvasni tőle, ilyen szövegkörnyezetben. Az ajkaimba harapok amíg várok a szóra, amit már úgyis tudok. Csak ugyebár, tényleg jobb biztosra menni ebben, mint sem. Mert nem mindegy, ha valakit a dárdájának vagy a drágájának szólít. Az… az holt biztos.


én is szeretlek ám kölyökkutya szemek 2  szerelmes vers hamarosan meg pm-ben is csak szedjem össze a szavakat elpirul . █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 31
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #teamshellar   2017-05-31, 7:28 pm

Bae & Shells
Tipikusan az a fajta ember voltam egész életemben aki sosem volt megelégedve saját magával. Ez szerintem leginkább az általános iskolás korszakomból indulhatott ki, hiszen ott volt az, hogy nem úgy néztem ki, mint most. Nem tudtam a fiúk figyelmét felkelteni, kis szürke kis egér voltam. Nem néztem jól ki, nem egy csúfolást kaptam meg például a fogszabályzóm miatt is, vagy attól, hogy a testalkatom akkoriban nem olyan volt, mint például most. Nagyon sokat küzdöttem anno, hogy most ilyen lehessek és nem tudtam rájönni hamar, hogy nem szabad, hogy érdekeljen mások véleménye. El kell fogadnom magamat olyannak amilyen vagyok, mert majd egyszer elfog jönni az a tipikus szőke herceg fehér lovon aki úgy fog szeretni ahogy vagyok. Szeretni fogja a hangomat és nem fogja idegesíteni az, hogy képes vagyok az éjszaka kellős közepén dalszöveget írni és elénekelni azt, hogy megtudjam nézni hogyan szól a valóságban. Elfog jönni az a srác az életemben, aki minden hibámmal együtt fog szeretni. Nah igen, de mi van, ha nem fogom őt észrevenni? Mi lesz akkor, ha valamilyen okból kifolyólag elfogom őt taszítani magamtól? Ha az életem részesének kell lennie, akkor vissza fog térni azok után is, ha eltaszítanám őt magamtól, ugye?
Kínosan lehunyom pár pillanata a szemeimet amikor Bae elkezdi kibontogatni az összegyűrt lapomat. Nem azért nem akarom, hogy lássa, mert szégyenlem előtte, hanem azért, mert… Nem is tudom… Eddig ez a legérzelmesebb dalom főleg úgy, hogy ez a mellettem ülő srácról szól és nem tudom, hogy hogyan reagálna, ha rájönne arra, ha tudná, hogy elkezdtem gyengéd érzéseket táplálni az irányába. Mi van, ha ő nem így érez? Nem akarok újabb visszautasítást…
Mikor közelebb ül hozzám úgy, hogy lássam én is a lapon lévő szöveget, és meghallom a kérdését, halványan elmosolyodok. Olyan...erőltetett mosoly stílusban.
- Drágám. Mármint az a szó. – olyan furcsa előtte ezt így kimondani. Viszont az még furcsább, hogy így viselkedek a jelenlétében. Nem szoktam ugyanis én ilyen mimóza és visszahúzódó lenni, viszont teljesen más vagyok, ha ő itt van. Ha ideges vagyok valami miatt és megpillantom őt, vagy oda jön hozzám beszélgetni, akkor pillanatokon belül sikerül megnyugodnom. Olyan hatással van rám amiről nem hittem, hogy létezhet.

   szeretlek  hug  ● ● music: the hearts wants what it wants ● ●coded by elena
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #teamshellar   2017-05-31, 10:34 pm





Team Shellar

Ezernyi kérdés merült fel bennem. Vajon mi az amit nem vehettem észre, mi lehetett annyira észveszejtően vakító, hogy nem vettem észre, talán a dal ihletője sokkal nagyobb nyugalmat adhat neki, mint én. Hiszen mi csak barátok vagyunk. Csak. Miattam. Nekem köszönhetően. Mert sose vallom be az érzéseimet. Eddig mondjuk érthető okok miatt nem is kellett. A húgom társasága biztonságosabbnak tűnt, mert ha azt mondta szeret, akkor el is hittem vagy ha gyűlöl valamiért azt még inkább. Ki fog nyírni. Az ikerhúgom, ki fog nyírni, ehhez semmi kétség sem fér. Bár azt kívánom bárcsak boldog lenne, megértene és eltitkolhatnánk a közös dolgainkat. Kiakasztó érzés. Alig kezdem el megkedvelni sokkal jobban Shellst és kiderült titokban van egy múzsája aki úgy tűnik megelőzött. Az a fazon nagyok kitehetett magáért, ha isteni felséggel azonosítja és még szabadnak is érzi tőle magát. Létezik ilyen ember a világon? Tuti és irtóra szerencsés. Másképp Shelley nem irt volna róla dalt vagyis megpróbáltam volna, de túl érzelgősnek tartja. Most mit mondjak? Hogy szerintem semmi rossz nincs abban amit olvastam? Mert van ritmusa, ezt az ember még olvasás közben is kiszúrja, ha meg nem akkor figyelemmel lehet a sor végi rímekre. Az is számít valamit. Páros rím. Csupa olyan szóval körülölelve, ami megijeszt. Szóhoz kellene valahogy jutnom. Na gyerünk Bae! Mondj valami véleményt.
– Én ööö… – nem most kéne kieszelnem egy tervet és elmenekülni. Hiszen csak a saját érzéseim elől futnék és hagynám, hogy Shelley valaki mással legyen. A drágám szót hallani meg még inkább rémisztő. Hogy fogom kibírni, ha őt esetleg valaki mással látom együtt, úgy olyan boldogan és életvidáman ahogy látni szoktam?
Még jobban az ajkaim szélébe haraptam. A sziámi macska rúgja meg! Mit mondjak most? Szedd össze magad Bae! Nem vagy te nyúlból! Beszélni azt tudsz te is, akárcsak a papagájok.
– Nos drágám, én azon az elméleten vagyok, hogy jól van ez a szöveg így. Lehetne egy refrénje is, az első szakasz után, bár … – itt meg elvágták a fonalat, mert lehet, hogy megpróbálok tanácsokat adni lényegében nem tudok semlegesen hozzá állni ehhez az egészhez.
– Igazából nem megy. – elhúzódtam tőle. Lényegében olyasvalami nem ment, ami teljesen megszokott volt köztünk. A tanácsadás. A bizalom. Az meg lényegesen fontos a számomra, még akkor is ha nem egy titkom volt előtte, a jobb szemlélet érdekében nem beszéltem arról. Most viszont, mintha mindjárt semmiről sem tudnék beszélni neki.
– Nem tudom, hogy nem vettem észre vagy miért nem kérdeztem rá. Talán jobb lett volna… Nem akarom, hogy a drágád elvegyen tőlem, akárki is legyen az. Azért mert én… – itt ennél a pontnál meg egy listányi ok, kifogás jelent meg a fejemben, amit mondhatnék az igazság helyett. De egy lélegzetvételnyi idő után rájöttem, hogy most kell cselekednem. Most kell lépnem valamit. Valami ijesztőt a barátságunk ellen. Miért is fejezném be a mondatom? Minek ne tehetném meg? Ha esetleg el is veszíthetném őt, legalább tudnám, hogy nem voltam gyáva. Visszahúzódtam hozzá. Ravasz róka mód bekapcsolva.
– Azért mert én… – be fogom fejezni a mondatomat, csak a hatás kedvéért húzom az időt. Meg ugyebár, próbálok erőt venni magamon. Muszáj. Mire várok még? Egyszerűen csak közelebb hajolok hozzá, mintha csak egy nagyon fontos titkot akarnék súgni a fülébe, de nem erről van szó. Eszem ágában sincs a füléhez hajolni, minek? Helyette mit teszek? Na mit?
– Szeretlek! – azzal esélyt sem adva neki, hogy esetleg közbe szóljon vagy tiltakozzon nyomok egy bizonyára elég bizonytalannak tűnő csókot. Bár nem csodálkozom, majd szétrágtam az iménti percekben a szám szélét. Hogy járhat ki ilyesmiket az eszem?


én is szeretlek ám kölyökkutya szemek 2  szerelmes . █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 31
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #teamshellar   2017-05-31, 10:52 pm

Bae & Shells
Arcomra rögtön aggodalom ül ki amikor meglátom Bae arckifejezését. Nem tetszik neki? Mondtam én, hogy nem lett jó és ne olvassa el. Vagy rájött, hogy róla írtam a dalt? Most biztos valami lekoppintó szövegen dolgozik nagyban az agyában. Próbál nem megbántani és igyekszik valami kevésbé bántó kikosarazós dumát kitalálni. Tuti. Biztos, hogy ez jár most a fejében, már nem is járhatna, hiszen biztos rájött, hogy ez az egész dal RÓLA szól.
- Jahj, ne mond már. Én mondtam, hogy nem lett jó. – mondom miközben egy erőltetett nevetés hagyja el a számat. Már ténylegesen kezdem feladni azt, hogy menni fog nekem ez a dalszövegírás. Fogalmam sincs, hogy mi történt pár héttel ezelőtt, hogy elhagyott minden ihletem és motivációm. Hiszen szerettem és szeretem is ezt csinálni. Világéletemben erre vágytam, és ha szomorú voltam akkor is a dalokba menekültem. Akkor most miért nem működik? Valaki mondja már meg, hogy mi történt. Néha már ténylegesen a hajamat tépném ki annyira ideges szoktam lenni amikor már sokadjára sem működik valami. És ez itt most nagyon nem működik. Főleg, hogy Bae-t is elfogom most veszíteni, pedig nagyon nem szeretném, mert ahhoz túl fontossá vált a számomra. Már nem tudom elképzelni a napjaimat nélküle. Ha nem is vagyunk együtt mindennap olyan sokat, de mindennap szoktunk találkozni és beszélni valamennyit. Viszont, ha most valamiért lekoppint akkor nem hiszem, hogy annyira keresnénk egymás társaságát.
Felvont szemöldökkel, meglepődött arckifejezéssel nézem ahogyan elhúzódik mellőlem. Nah, most már tényleg nagyon elkezdtem aggódni. Nyugi Shelley, ne gondolj túl semmit, ne aggódj túl semmit, minden okés lesz… Aha, és ha nem??
- Bae... – el is harapom a mondatom folytatását, mert a srác beszél tovább én pedig szóhoz sem jutok. Hogyan mondjam el neki, hogy a drága, az nem másvalaki, hanem ő maga? Hogyan kéne neki kezdenem?
Hirtelen minden gondolat elszáll a fejemből amikor közel hajol hozzám. Sosem voltunk ilyen közel egymáshoz. Pár pillanatig a szemeibe nézek majd a szájára tekintek le, utána ismét elveszek a tekintetében. Viszont ami ezután történik még engem is meglep;
megcsókolt. Először fel sem fogtam, szükségem volt pár másodpercre. Mikor észhez térek és felfogom azt az egy bűvös szót amit mondott, halványan elmosolyodom, majd gyengéden csókolom meg őt.
- A drága, akiről írtam, az te vagy... – suttogom ajkaira a szavakat, alig pár milliméterre elhúzódva tőle, de még mindig közel hozzá.

   szeretlek  hug  ● ● music: the hearts wants what it wants ● ●coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #teamshellar   2017-06-01, 10:40 pm





Team Shellar

Egy egész kis pillanatra azt kívántam bárcsak megszűnne az idő és nem létezne az elmúlás. Pillanatnyilag az se számított, ha esetleg arcon csap amiért meg mertem csókolni őt és nem úgy érez irántam ahogy szeretném. Önző lennék? Baj talán, hogy egy kicsit magamra gondolok, nem arra a srácra, aki ok nélkül bitorolja Shells szívét? Miként lehettem ennyire vak? De most komolyan! Biztos több időt tölthetett vele, talán még kedveskedett is neki, olyan lehetett, amilyen én soha vagy csak nagyon ritkán: idegesítően nyomulós. Mégse mondhatom azt, hogy nem akarom, hogy ő boldog legyen. Shells megérdemli a szeretet. Tudom, szerintem már ismerem annyira, hogy ilyen kijelentéseim legyenek. Megérdemli, hogy szeressék, szeretve legyen. Talán nem nekem szól mindaz amit irt, de akkor is azt gondolom, hogy aki ilyen érzéseket képes kiváltani belőle, az egy makacs ember, amiért nem veszi észre a nyilvánvalót. Esetleg nem áll szándékában tudomásul venni, vagy mit tudom én. Ebben nem vagyok jó. Sosem voltam az. Nem érthetek mindenhez. Hiszen tökéletes személy a világon nincs. Aztán az idő kereke mintha újra elkezdett volna forogni. Ha legalább egy kicsivel le tudnám lassítani, ha meg tudnám állítani. Nem kellene majd szégyenkeznem előtte, amiért ennyire követelőző kis féreg voltam, aki képtelen elengedni őt. Átengedni annak akit ő szeret és nem kisajátítani, mintha valami értékes kincs volna.
A kincs meg egyenlő a tárggyal, szóval nem akarom őt tárgyként kezelni.
Visszacsókol. Nem, tudom, hogy nem én erőltetem magam rá. Nem én kényszerítem bele egy újabb csókba. A szavai meg egyértelműen konkréttá teszik, hogy egy idióta vagyok. Gratulálok Bailey Adolar Bothwell életedben először nem elég, hogy féltékeny voltál saját magadra, még szerelmet is képes voltál vallani! Ami nagy szó, mert ha nem motivál a féltékenység saját magam iránt a csodás jelek szerint, akkor még egy jó darabig magamban tartom az érzéseimet.
– Te jó ég! – ha lett volna elég hely a két kezemnek, akkor bizonyára beléjük temetem az arcom és sokáig meg se moccanok. De nem teszek ilyet, szeretnék de nem tudok. Egyrészt, mert annyira megnyugtat, Shells szavai, hogy eszem ágában sincs elbujdosni előle meg a világ elől.
– Totálisan be voltam rezelve, hogy esetleg valaki másnak címezted és jobban szeretheted, mint engem. – megérintettem az arcát, mintha most lenne rá először igazi lehetőségem, de persze nem ez az első alkalom, csak mindig bele kellett csomagolni valamilyen kifogásba. Egy okba amiért ilyet teszek. Most már nem kell.
– Tehát akkor, ezek szerint nincs is másik személy csak te meg én?



én is szeretlek ám kölyökkutya szemek 2  szerelmes . █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 31
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #teamshellar   2017-06-02, 7:43 pm

Bae & Shells
Annyira hihetetlen ez az egész, hogy egy halk nevetés hagyja el a számat és a fülem mögé tűrök egy hajtincset ami eddig a szemembe lógott. Vicces az a gondolat, hogy Bailey lényegében saját magára volt féltékeny, ez a tudat eléggé megmosolyogtat. Szívesen húznám ezzel az agyát a későbbiekben, viszont még sem fogom tenni, hiszen még is honnan kellett volna csóri gyereknek tudnia, hogy éppen róla van szó, hogy éppen róla írom a dalt, hogy a szerelmes dalomnak a főszereplője nem más, mint ő maga? Nem mutattam neki ilyen jeleket, nem mondtam el neki az érzéseimet, hogy lehet valamennyivel többet érzek iránta, mint szimpla barátságot.
Mosolyogva figyelem a srác reakcióját amikor eljut a tudatáig, hogy saját magára volt féltékeny.
- Valld be, hogy ez vicces. – mondom még mindig nevetve és a szemeibe nézek.
El sem hiszem, hogy most ez van. Itt ülünk egymás mellett, megcsókolt és én is megcsókoltam őt. Megtudtam, hogy ugyanúgy érez irántam, mint én ő iránta. Olyan hihetetlen… Hiszen az egész azzal indult, hogy átjön hozzám, hogy segítsen a dalírásban. Viszont, ha esetleg hallgatott volna rám és nem nézi meg a kitépett lapot a füzetemből, akkor most lehet nem tartanánk itt, szóval örülök annak, hogy kivételesen most nem hallgatott rám, mert nagyon örülök annak, hogy a dolgok végül így alakultak.
Viszont itt van most az a dolog, hogy hogyan tovább? Meg kéne beszélnünk a dolgokat most a csók után, viszont nincs elég bátorságom ahhoz, hogy fel is hozzam ezt a témát. Pedig alapjáraton nem vagyok egy visszahúzódós meg félős fajta, de ez még viszonylag új szituáció nekem, hiszen nagyon sokáig hanyagoltam a szerelmet, mint jelenséget, hiszen csak a dalokba voltam belefeledkezve.
Mosolyogva hunyom le pár pillanatra a szemeimet amikor gyengéden simít végig az arcomon. Ismét belenézek a szemeibe, halványan mosolyogva.
- Csak te meg én. Senki más. – mondom és a hangomban hihetetlen nyugodtság vélhető fel.

   szeretlek  hug  ● ● music: the hearts wants what it wants ● ●coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #teamshellar   2017-06-03, 6:27 pm





Team Shellar

Dühös is lehettem volna, amiért ennyire ostoba voltam. De végül is, mit tesz az emberrel a félelem és féltékenység elegye ugyebár, ha nem ezt? Egyszerre volt jól eső és megnyugtató a tudat, hogy nincs senki akivel versengnem kellene vagy akit gyűlölnöm kell, amiért volt annyira merész és…
Gyáva vagyok. Túlságosan hozzá szoktattam magam a testvérem közelségéhez, hogy ő majd mindent pótol és kitölti azt az űrt, amit nem is neki kellene, hanem valaki másnak. Ezért vagyok most annyira nagy pácban. Mintha apró kis ördögök próbálnák széttépni az amúgy is csökönyös lelkem, minden egyese hibámért vagy elkövetett ostobaságaimért. Shells, annyira… angyali. Igen, ez a találó szó, ha én meg nem. Ha tehetném még jobban megnyílnék előtte, de nem merek. Plusz nem tudom egyes információkra miként reagálna, meg amúgy is rengeteg olyan dolog van amiről jobb ha nem tud. Lényegében csak annak örülök, hogy nem kezd el megjönni a színem, nem leszek rákvörös amilyen általában ilyen helyzetekben lennék. De szerintem minél többször és többet gondolok ilyesmire, zavarba fogok jönni. Már kezdem érezni, hogy apró kis léptekként próbál felmászni a tokromon az a bizonyos szorító érzés. Fullasztó, ez olyasvalami, amit egy jó ideig szerintem nem fogok tudni leküzdeni. A szentségit!
– Ne is mondd, totál égő! – szégyenemben – talán még a vicc kedvéért is – eltakartam a szemeimet az egyik kezemmel. De nem tudtam sokáig ott tartani, elnevettem magam én is. Egyszerűen tényleg ennyire nevetséges volt a helyzet. Végül is az ember a saját kínjain röhög a legjobbakat, nem csak pusztán másén.
Most ennél a pontnál ugye felmerül a kérdés, hogy hogyan tovább? Lényegében nem azért jöttem ide, hogy tovább fejlesszük a kapcsolatunk. Ha az imént nem akadtam volna ki egy kicsit a szövegen, akkor nyugodtan folytathatnánk a szöveget amit irt, vagy elkezdett és tanácsot kér. Hjaj nők, ha semmit sem teszünk gyáva és önző kukacoknak néznek minket, ha meg igen akkor rámenősnek.
De Shells, nem ilyen. Úgy értem ő valahol a kettő között értékelheti, értelmezheti a dolgokat, a dolgaimat. Szerintem. Ha meg mégsem, akkor lehet, hogy így jártam és kész. Vagyis dehogy. Elég ha én feszengek a bőrömben, neki nem kell. Nem akarom, hogy így érezzen. „Csak te meg én. Senki más.” Ez a mondata még sokáig ismétlődött a fejemben, mígnem elég erőt nem adott ahhoz, hogy felülkerekedjek a negatív érzéseim felett. Végső soron mi értelme van titkolózni? Mi vezet ahhoz ha nem lépek semmit? Ja, pontosan! A semmi csak semmit szül! De ha jól használjuk a dolgokat, még a semmiből is akármi lehet. Annyira nyugtató. Még a hang lejtése is azt sugározza, hogy ne essek kétségbe. Mert az ég egy adta világon semmi értelme.
– Tudod, nem akartam, hogy megtudd. Pontosabban így tudd meg, hogy valójában nem tudom elképzelni az életem úgy mi csak szimpla barátok vagyunk. De egy cseppet sem bántam meg. Sőt! – ha így folytatom, akkor biztosan zavarba fogok jönni, érzem. Hülyét csinálok magamból, csoda, hogy a föld nem nyílik meg alattam és szippant be. Ez történik akkor, ha vagy annyira kis izé és sose még egy szerelmednek se mondod el, hogy mit érzel iránta, mert neked kényelmesebb a múzsákat csodálni, mintsem beszélni hozzájuk. Hogyan kérdezzem meg? Miként tálaljam a szöveget, a kérdést elé?
– Komolyra fordítva a szót. Én örülnék annak, ha esetleg nem csak barátság lenne köztünk. De ha neked ez még túl korai, azt is megértem. Nem akarom rád erőltetni magam. – ügyes vagy Bae, a dolgok elszúrásából jeles vagy.

kölyökkutya szemek 2  kölyökkutya szemek  szív █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 31
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #teamshellar   2017-06-03, 7:16 pm

Bae & Shells
A művészek egytől-egyig mind elvontak valamilyen szinten. Egyesek szerint nekünk máshogy jár az agyunk, mint a többieknek. Mi meglátjuk a szépet és a művészeti lehetőségeket olyan dolgokban is amiket mások észre sem vennének, vagy csak nyugodt szívvel elsétálnának mellette.
A dalírás nem olyan, mint pl a festészet. Szerintem. Festeni lehet bármiről, viszont dalt írni nem lehet akármiről. Nekem legalábbis sosem sikerült. Ihletem ugyan eddig mindig volt, de általában csak a szerelemről, a csalódásról és a félelemről tudtam és tudok írni. A dalok többségének ez is a témája. Akartam alkotni valami újat, valami kevésbé megszokottat, de nem sikerült megcsinálnom. Nem sikerült valami újat össze hoznom. Maradtam a tömeggyáras témáknál, de hát nem tehetek róla, ha csak ezekben a témákban tudok alkotni. Bár kitudja, lehet egyszer sikerülni fog másmilyen is, nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő.
Ha már a jövőnél tartunk;
tényleg ez az a dolog ami teljes mértékben kiszámíthatatlan. Itt van az élő, lélegző példa rá. Sosem számítottam arra, hogy Bae aki egy jó ideje már nagyon jó barátom, az konkrétan ma délután szerelmet fog vallani nekem. Félreértés ne essék, iszonyatosan örülök neki, hiszen így végre nem kell kétségek közt élnem.
Bae-vel együtt nevetek amikor végre ő is elneveti magát a szituációját felfogja. Olyan aranyos amikor a kezével eltakarja a szemét zavarában.
Bae nem az a tipikus mai srác. Nem az a nyomulós fajta, nem rámenős, inkább valamennyivel visszafogottabb, de ez nem baj. Nem baj, hogy ilyen, mert én így szerettem meg őt, és semmiért sem változtatnék rajta.
Amikor azt mondja, hogy nem azt akarta, hogy így tudjam meg, meg a többi mondat amit utána mond...annyira aranyos és annyira hihetetlen. Nem tudom elhinni, hogy valaki ennyire szerethet engem, hogy ilyeneket mondjon. Annyira új még nekem ez az egész, viszont az arcomon továbbra is ott van a halovány, megnyugtató mosoly.
- Örülnék neki, ha több lenne köztünk. – kezdem továbbra is a szemeibe nézve. Tekintete olyan, amiben bármikor szívesen elvesznék. - Mióta velem vagy, újra van ihletem, a jelenléted megnyugtat, el tudok lazulni melletted. És amikor nem vagy velem, akkor az megy a fejemben, hogy vajon mi van veled. – vallom be végül én is az érzéseimet, s mondom el neki a gondolataimat.
Csókolj meg, légyszi csókolj meg megint...

   szeretlek  hug  ● ● music: the hearts wants what it wants ● ●coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #teamshellar   2017-06-04, 5:54 pm





Team Shellar

Mi az amiért érdemes élni? Mi az amit okvetlen meg kell tenni életünk során? Szerelembe kell-e esnünk? Na és be kell vallanunk az imádott személynek, hogy mit érzünk iránta? Az élet nagy kérdései fogalmazódtak meg a fejemben ugye? Mindez egy pillanat leforgása alatt, amikre most akarok választ kapni. De mindez lehetetlen. Vagy talán nem? Élő példa lenne a mostani helyzet is ha úgy vesszük. Hiszen minden válasz megkapható. Egy perc is elég. Csak szemfülesnek kell lennünk, hogy az értelmes dolgokat vegyük észre. Például a szerelem, eddig azt hittem a plátói szerelemért érdemes élni, de rájöttem az imént, hogy mégsem. Abban semmi jó nincs, mert az illetőt belülről mardossa szét a vágytól kínzó érzés. Na meg persze a féltékenység, az a jó és torokszorító féltékenység. Ha nem volna talán békésebben meglennénk mi féltékenységtől fortyogó fenevadak. Én legalábbis jobban érezném magam, ez tény. Akkor nem árultam volna el Shells-nek, hogy miként érzek iránta. Tudom, hogy szeretem. Ha nem szeretném, akkor nem mondtam volna azt. Sosem cselekszek vagy mondok dolgokat meggondolatlanul és apa szerint ez bennem a jó, csak  néha ne mindig akkor törne ki belőlem az ellenkezés, amikor ő és anya arról papol mennyivel sikeresebb és hatalmasabb lennék ha nem felesleges dolgokba fecsérelném az energiám. Meg a pénzem. A pénz ugyanis, hihetetlen, de őket boldogítja. Ahogy gyűl még több kell. Azt állítják miattunk kell, hogy mindenünk meglegyen. Talán szerethetik egymást a szüleink, talán már kihűlt köztük a szerelem, talán sose volt, ki tudná megmondani? Bár akármi is van, az biztos, hogy szerelem nélkül csak hidegség létezik és közömbösség. Ez persze jó, mindazon csodálatra méltó és néha még gerinctelen személynek, aki így próbálja megvédeni magát a csalódástól, a gyengeségtől. Egyesek szerint szerelmesnek lenni gyengeség. Hogy a párkapcsolat nem javít, hanem csak ront. Szerintem meg pont ellenkezőleg, mert ez az ami széppé tesz minket. A szerelem akárkit megszépít. Pont ezért nem szabad félnünk, nekem sem szabadna félnem a kijelentéseimtől. Mert szeretem.
Most már nyíltan szerethetem. Semmiféle titok, ok és kifogás nélkül előtte. Viszont milyen lesz a világ elé nyitni és bebizonyítani, hogy igenis illünk egymáshoz és szeretjük a másikat? Biztos lesznek álnok kis kígyók akik pletykákat akarnak majd terjeszteni, aláásni a kapcsolatunkat amikkel nekem nem lenne szabad a jövőben foglalkoznom. Tehát most ebben a pillanatban, nem tartunk ilyen hamar a rosszakaróink színe előtt, hanem egymással szemben vagyunk. A fenébe is! Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen! Még mindig hihetetlenül hangzik. És még örülne is neki ha nem csak szimpla barátok lennénk! Ha gyenge idegzetű lennék, most biztos elájultam volna de inkább vagyok izgulósan nyugodt mint elájulósan izgulós. Szép szóhasználat, tudom.
– Tényleg? – egy csöppnyi csodálkozás sincs a kérdésemben, hiszen részben én is pont így vélekedek róla.
– Akkor most már te is tudod milyen az amikor melletted akarok lenni, de nem lehet mert… vagyis eddig nem lehetett. – javítom ki magam, mert ha sikerül akkor ezt a problémát orvosolni fogjuk… azt hiszem. A szemeibe nézek, nézem ahogy néz. Túl sokat beszélek, túl sokat gondolkodok, alig cselekszek. Megint az ajkaim szélébe harapok, most már inkább csak megszokásból, mintsem a féltékenység jeleként. Bailey Bothwell gyáva, volt… Többé nem.
– Meg kell ígérned, hogyha esetleg túl gonosz lennék akkor leállítasz… Mit tudom én… Ki tudja miért. Ami esetleg nem tetszik abban amit valaha tennék vagy mondanék. Jó? – nem akartam, hogy válaszoljon, nem akartam, hogy esetleg bárminemű dolgot is megsejtsen a beszédemből, csak figyelemelterelés volt. Mert míg a hangomra figyel, arra összpontosít, addig van bőr a képemen és szabad életet engedve a karjaimnak átkarolom, talán még közelebb is húzódok hozzá. Csak a rend kedvéért. Nem akarok mérföldekre lenni tőle, ha nem muszáj. Úgyis túl kell élnem azokat a pillanatokat amikor nem vagyok mellette, amikor nincs mellettem. Legalább most ne kelljen. Most ne kelljen kifogás mögé bújnom és gátlás mögé, hiszen már tudja. Tudja, hogy szerelmes vagyok belé. Ezért nem fog megütni. Nem fog ellökni magától. Mert ő is szeret. Mert talán nem bánja, ha kezdetben csak apró leheletnyi puszikkal próbálom a tudtára adni, milyen rémséges volt nekem kibírni eddig az érintése nélkül. Aztán abba hagyom a cukkolását, biztos az idegeire mehetek, amiért nem csókolom meg végre normálisan, úgy ahogy általában a legtöbb csókjelenetben szokás a szerelmes filmekben.

kölyökkutya szemek 2  kölyökkutya szemek  szív █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 31
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #teamshellar   2017-06-04, 6:50 pm

Bae & Shells
Ciki vagy sem, de még sosem volt barátom. Sosem jártam együtt senkivel, egyedül csak csókolóztam. Igeen, jól gondolhatjátok, még nem is feküdtem le senkivel, de én sok más emberrel ellentétben nem gondolom ezt cikinek avagy éppenséggel gáznak. A megfelelő emberre várok, akibe tiszta szívvel szerelmes vagyok. Akiért a karomat tenném a tűzbe, akiért bármit feláldoznék, ha arról van szó. Aki a legfontosabb személy lenne az életembe. Aki reggel az első este pedig az utolsó gondolatom lenne. Egy ilyen srácra várok.
Bailey az lenne? Nem tudom. Abban teljes mértékben biztos vagyok, hogy szeretem őt. Szerelmes vagyok belé. De azt még nem tudom, hogy a közös jövőnk mit fog hozni, hiszen még csak ma kezdődik el. Még ismerkedünk ezzel az egésszel és nem is akarom siettetni. Egyikünket sem. Haladunk majd mi szépen a saját tempónkban.
A mosolyt levakarni nem lehetne az arcomról, a szemem csillog a boldogságtól. Nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára ennyire feldobódva. Hazel el sem fogja hinni. Bár az is lehet, hogy ő már a legelején látta, hogy lesz köztünk valami, hiszen nagyon sok időt kezdtem el Bailey-el tölteni amikor átjött segíteni dalt írni, vagy én mentem át hozzájuk, vagy éppen az egyetem udvarán ültünk. Nyilvánosan is sok időt töltöttünk együtt, szóval ez a nyilvánosságnak nem fog annyira szemet szúrni. Már csak abban tudok reménykedni, hogy Bae nem az az ember aki mások előtt nem vállalja fel a kapcsolatát, mert viszont azt nem igazán szeretném, hogy ha titokban kéne tartanunk azt, hogy össze jöttünk… Ha úgy alakul akkor szeretnék oda menni hozzá az egyetem folyosóján, megölelni, megcsókolni, kéz a kézben sétálni vele.
- Megtaníthatnál egyszer festeni. Bár azokat az órákat nem venném fel, mert nem hiszem, hogy túl jó lennék benne, de szeretek próbálkozni. – mondom halványan mosolyogva, és kisimítok egy hajtincset a szememből. Szívem szerint a hajam végét csavargatnám, de szerencsére sikerül ezt a késztetést legyűrnöm.
Következő mondataira enyhén felvonom a szemöldökömet. - Te? Gonosz? Nem hiszem, hogy az lennél, de ígérem, ha valami nem tetszik akkor szólni fogok. – mondom egy megnyugtató és egyben egy biztató mosoly kíséretében. Imádom amikor aggódik. Ezt is annyira szeretem benne. Ahogyan azt is, hogy oda figyel rám, érdekli, hogy mi van velem, és ráadásul amiért ezt az egészet köszönhetjük: a saját szabadidejéből szakít rám, hogy segítsen nekem. Önzetlen.
Amikor közelebb húz magához, úgy ülök, hogy hozzá tudjak bújni. Annyira jó érzéssel tölt el a közelsége, annyira megnyugtató, annyira...tökéletes. Minden. Nem akarom, hogy ez véget érjen.
Belemosolygok a puszikba, látszik és érezhető is rajtam, hogy boldog vagyok. Viszont még boldogabb leszek amikor rendesen, szerelmesen csókol meg. Tarkójánál beletúrok a hajába jobb kezemmel, majd elhúzódom annyira, hogy homlokomat homlokának hajtsam, miközben halványan mosolygok.
- Azt hiszem még inkább élvezni fogom most már a szövegírást. – mondom mosolyogva, miközben jobb kezemmel még mindig a haját birizgálom.

   szeretlek  hug  ● ● music: the hearts wants what it wants ● ●coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #teamshellar   2017-06-04, 8:21 pm





Team Shellar

Legszívesebben behunytam volna a szemem, hogy a vele eltöltött idő egy álomnak tűnjön, egy álomnak, ami eddig nem lehetett az enyém, de most már igen. Nem akartam megcsípni a bőröm, hogy kiderüljön érzek-e fájdalmat vagy sem és valóság az egész vagy csak képzelet. Egyik részem sem vágyott arra, hogy elmeneküljön innen és apró darabkáira rombolja a kettőnk közti barátság kőkemény falait. Bár lehet, hogy nem is volt az a fal olyan tömör, ha ilyen könnyedén egy csettintésre eltüntethető. Csakhogy átvitt értelemben a csettintés egy csók volt. Egy csók, amit nem tudtam visszafogni és amit puszik sorozata s, ismételten egy normális csók követett. Lényegében sose rajongtam túlzottan a másik szájába mászásával, nem értettem, hogy képesek egyesek elviselni vagy… Aztán rájöttem. Akármilyen béna lehetsz vagy annak érezheted magad, van amit biztosan nem ronthatsz el és az az őszinte, érzéki csók, ami nem fullaszt meg, de elveszi a lélegezted ha arról van szó.
Ez az egész szituáció túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Már nem tudok tovább kételkedni, elhiszem. Tényleg elhiszem, hogy Shelley is szeret engem és nem csak mint egyszerű barátot. Ha arra gondolok, hogy végződhetett volna rosszabbul is és tényleg egy létező vetélytársról van szó, akkor most nem lennék ennyire pozitív hatással önmagamra. Nem biztatnám és szedném össze minden erőmet annak érdekében, hogy Shells ne érezze kényelmetlenül magát a jelenlétemben.
– Nem ígérem, hogy egy Michelangelina-t faragok belőled, de megpróbálhatjuk. Majd szórakozunk egy jót és biztos jó móka lesz. – mert az lesz, nem vagyok jó tanár, túlmagyarázok dolgokat, lényegtelenséget is belehintek abba amibe nem kéne, de sose zavar engem legalábbis. A tanuló társam talán annál inkább. Shells-re pillantok. Elképzelem, amint a rend kedvéért na meg persze a cukkolása érdekében, egy kicsit befestem az orra hegyét, mondjuk kék festékkel. Nem rosszból. Csak gyermeki játékosságból. Amit nem tudnék megállni. Ő meg azt nem, hogy esetleg szintén összemázolna. Így meg… Túl sokat képzelgek.
Ha nem mondok semmit a végén még azt fogja hinni valahol máshol vagyok, valaki mással gondolatban. De nem, csak vele.
– Szeretem amikor ilyen vagy. – most megkérdezhetné önmagától vagy tőlem is, hogy ilyen milyen. De nem tudnék válaszolni a kérdésére. Ezért se adok konkrét szót arra a jellemvonására, amit kedvelek benne. Ami megfogott, amit sose változtatnék meg benne. Határozott. Ez az a tulajdonság, amit mindig is nagyra becsültem és becsülök is az emberekben, ha mondanak valamit és az úgy is lesz s, a végsőkig kitartanak az akaratuk mellett.
Apró kis áramütésként ér, amikor a hajammal kezd el babrálni. Rosszabb esetben úgy megkapnám a fejem, hogy csak na, de ez a pillanat most nem volt a rosszabb esett. Sőt! Túl megnyugtató volt ahhoz, hogy ilyesmire is odafigyeljek. Szeretem.
– Majd igyekezni fogok, hogy mindenre legyen időnk ezután. – elmosolyodok, fura nem fura de elképzeltem amint idő rendben és meghatározott ideig például foglalkozunk az adott szövegszerkesztéssel és a másik pillanatban meg talán egymással.
– Jó lesz ez így? Akarod, hogy esetleg én is részt vegyek olyan programokon, amin te? – nem kell feltétlenül válaszolnia, lehet kényelmetlenül érezné magát vagy elvonnám a figyelmét vagy ő vonná el az én figyelmem és nem tudnék a feladatra koncentrálni, ettől még viszont felajánlhatom a lehetőséget. Hátha értékelni fogja és látja már most törődni próbálok a jövőnkkel is.
– Veled maradnék amíg Hazel vissza nem jön. A szobatársam azt hiszem örülni fog, ha egy kicsit magára hagyom. Neki szerencsére nincs Bailey-hiánya. – vigyorodok el majd aztán ismét megcsókolom, mert nem tudom megállni. A hajához érek, már csak azért is és még jobban még inkább magamhoz ölelem.

kölyökkutya szemek 2  kölyökkutya szemek  szív köszöntem ezt a csodás játékot! nyáladzik  █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 31
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #teamshellar   2017-06-04, 9:26 pm

Bae & Shells
Régen nem éreztem már ilyen biztonságban magamat. Régen nem voltam ennyire megnyugodva. Bae olyan hatással van rám, amit mai napig nem tudok elhinni, elképzelni, hogy ilyen tényleg van. Már az első pár találkozásunkkor is ezt éreztem, hogy valamilyen szinten megváltozok akkor, ha ő mellettem van és ez jó értelemben mondom. Az pedig, hogy most derült ki, hogy hogyan is érez ő pontosan irántam; jó, hogy most derült ki. Kellett ennyi idő ahhoz, hogy bennem is kialakuljon valami fajta gyengéd érzés vele kapcsolatban. Az idő és a hely is tökéletes volt úgy gondolom ehhez a pillanathoz. Kettesben vagyunk, szerelmesek vagyunk, hát kell ennél több?
Amikor a festészethez térünk, mint témához és meghallom a mondatát, egy jól eső nevetés hagyja el a számat amikor azt mondja, hogy nem ígéri, hogy egy Michelangelina-t fog varázsolni belőlem. Amit nem is várhatok el tőle, tekintve azt, hogy olyan szinten nem vagyok művészileg beállítva. Suliban mindig is próbálgattam rajzolni meg festeni, de sosem ment úgy, hogy meg is legyek elégedve magammal. Csomó barátomnak tök jól ment, nekem viszont nincsen túl nagy tehetségem hozzá.
- Előre szólok, hogy nagyon béna leszek. – mondom Bailey-nek nevetve. Ugyan tényleg nagyon bénának tartom magamat, ha a festészetről van szó, viszont vele szívesen kipróbálnám. Kitudja, még az is lehet, hogy sikerül megtanítania. Sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. Jelen pillanatban minket össze hozott.
Mosolyogva nézek rá amikor azt mondja, hogy szereti amikor ilyen vagyok. Feltűnően sokat mosolygok amikor Ő mellettem van, ez már nekem is feltűnt és nem csak Hazelnek. Ő mindig megszokta jegyezni amikor Bailey elmegy, hogy milyen jó kedvem van. Jesszus, akkor nem tudom, hogy most mit fog mondani. Az biztos, hogy ma este boldogan fogok elaludni.
Bólintok arra amikor azt mondja, hogy igyekezni fog, hogy mindenre legyen idő. Tudom, hogy lesznek nagyon húzós időszakok, vizsgák amikor alig fogjuk látni egymást, hiába járunk egy egyetemre, hiába lakunk egy házban, de lesz olyan, amikor nekem is annyit kell majd tanulnom, hogy ki sem fogok látni a könyvekből. De motiválni fog a tudat, hogy ha túl leszünk a nehéz időszakon akkor megint lehetünk egymással többet.
- Örülnék neki. Nagyon örülnék. Csak egy baj van. Nem tudnék másra figyelni csak rád. – el sem hiszem, hogy ezt most tényleg elmondom neki. Mi ütött belém? Hiába, nem tudnék másra gondolni, csak arra, hogy milyen jó érzéssel tölt el amikor átkarol, magához húz és megcsókol.
- Remélem akkor Hazel nem akar még vissza jönni. – mondom huncutul mosolyogva, majd gyengéden csókolom őt vissza és mélyen szívom magamba az illatát amikor megölel.

Még egy jó ideig beszélgetünk és csókolózunk, aztán olyan késő este felé a szobatársam vissza jött, így Bae-nek mennie kellett. Viszont nem törtem le amiért el kellett mennie, mert tudtam, hogy úgy is hamarosan látjuk egymást.

   köszönöm a játékot, egy élmény volt szívecske szerelmes  ● ● music: the hearts wants what it wants ● ●coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: #teamshellar   

Vissza az elejére Go down
 
#teamshellar
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Testvériségek lakrésze :: Pierson house-
Ugrás: