HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Zafirah Ann Windsor ::

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Zafirah Ann Windsor ::    2012-04-21, 3:16 pm

<< ZAFIRAH ANN WINDSOR >>

Kedves Alkohol! Megegyeztünk, hogy okosabbá, viccesebbé, és jobb táncossá változtatsz. Láttam a videót... Beszélnünk kell!

Születési hely és idő. London, 1991. június 19. Kor. huszonegy. Foglalkozás. testnevelés tanár. Szexuális orientáció. heteroszexuális. Szociális állapot. felső osztály. Csoport. tanár.

Spoiler:
 

Family:
Anya.Blake Windsor,49,Lord...de hogy ez mit takar, azon kívül, hogy rendeleteket hoz és ülésekre jár... kérdezd őt,valójában imád, vagy csak jól tudja eljátszani. De azt tudom, hogy nagyon rendesen tölti újra a bankkártyámat, lep meg ajándékokkal és dicsekszik velem, annak ellenére, hogy állandóan elferdíti a történetemet.
Apa.Mandy Wyndsor,45,háztartásbeli,apuci édes kis felesége, aki azt hiszem az anyám. Nagyon jól érezzük magunkat a másik társaságában, csak legyen köztünk egy telefon, hogy ne kelljen látnia, ahogy föl-alá járkálok, futok, hebrencskedek. Mindig azt hajszolja, hogy elfárad a társaságomban. Hallatlan.
Testvér.-
Egyéb hozzátartozó.-

Like,Dislike:
Like:cigaretta; nyüzsgés; fehérneműk; megállás nélküli életmód; édesség; állatok; sportolás; flörtölés; tanítás
Dislike:lusta emberek; unalom; virágok; otthon lenni; tanulni; sírni; alkohol;

The Story.....
Arcomon széles vigyorral, kezemben pedig egy agyon gyűrött fehér borítékkal szeltem át a parlament egyik tágas folyosóját. Nyomomban két férfi lépdelt, akik annyira fontosnak érezték, hogy kísérgessenek a bejárattól kezdve, hogy feszült figyelemmel kísérték testem minden rezdülését. Néha elgondolkoztam rajta, hogy vajon apám jegyezte meg nekik, hogy ne hagyjanak itt egyedül, vagy nincs jobb dolguk, mint nézni, ahogy végig tipegek magassarkúmban a fehér márvány padlón, miközben hajamat csavargatom. Kötve hiszem, hogy képes lennék bármiben is kárt tenni, tekintve, hogy nincs benne elég erő, hogy ezeket a hatalmas kifaragott szobrokat feldöntsem. És szerencséjükre ma még rossz kedvem sincs, nincs rombolhatnékom, nem akarom tönkre tenni magam körül a világot, csak közölni akarom apámmal azt a tényt, hogy felvételt nyertem az egyetemre, testnevelő tanári karra. Olyan csodálatos!
Miért is volt ezzel gond? Legalábbis örömöm reménykedése miért volt hiába való, hogy viszonzásra talál? Mert egy Lord lánya nem lehetett testnevelő tanár. Mert az nem megfelelő munka egy olyan családból származó nőnek, akinek az apja ilyen magas pozíciót tölt be a közigazgatásban. De miért nem érti meg a családom, hogy én nem tudok türelmesen végigülni óra hosszakat. Sőt, nem vagyok képes elolvasni semmit, aminek köze van a jogászathoz, a törvényekhez. Miért nem elég anyáméknak, hogy van a családban rajtam kívül egy teljesen elmeháborodott unokabáty, akit arra teremtett a világ ura, hogy kívülről betéve tudja az összes törvényt, paragrafusokra lebontva, pontokra szedve. Én nem vagyok erre képes. Egy kissé talán hiperaktív vagyok, de mit csináljak, ha nem tudok öt percnél hosszabb ideig megülni egy helyben? Arra pedig még tudtommal nem írtak elő szabályt, hogy bárki is lekötözhet egy székhez és akaratomon kívül olvastasson velem rendelkezéseket. Szóval, hiába szeretne megtörni engem bárki is megtörni, nem fog sikerülni, és a hebrencs jellememet sem fogja tudni soha senki megváltoztatni.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok száguldottak keresztül agyamon, mialatt elértem Marvin irodájába, ahonnan már egyenes út vezetett apám tárgyaló szobájába. Nem is értem miért van az, hogy csak innen settenkedhetek át apámhoz, miért nem tudnak egyenesen odakísérni?! Hogy képzelhetik, hogy egy Lord lányát távol lehet tartani céljától? Bolondok.
- Marvin, cica – kiáltom el magam szélesen vigyorogva, miközben kitárom magam előtt unokafivérem szobájának ajtaját. Nem vagyok idevaló… ez pedig tökéletesen meglátszik rajtam. Nem csak a túl heves viselkedésemen, a bájos vigyorgásomon, de az öltözékemen, ami inkább való egy konditerembe, mint az angolok parlamentjébe, ahol mindenki a legapróbb részletekig ügyel rá, hogy ne lehessen benne kifogásolni valót találni. Csupán szemet forgatok az ennyire tökéletesnek tűnni akaró személyeken. Az összes elvont, unalmas és távolságtartó. Az angol fajtájukat…
- Zafirah – vigyorgott fel rám a férfi iratai mögül, és lekapva szemüvegét, megdörzsölte orrnyergét. Ennyit arról, hogy örült nekem. Látom rajta, hogy már ő is mennyire beleszokott ebbe a zárkózott világba, ami kiközösíti az élni vágyót. Arcáról hirtelen olvad le széles mosolya, mikor meglátja rajtam a rövid sortot és a mélyen dekoltált toppot, amit még hosszított kardigánom sem óhajt takarni.
Mielőtt még meg kellett volna erőltetnie magát, hogy felkeljen ültéből, hátra fordultam, villantottam egy diadalmas pillantást a két őrre, és bevágtam orruk előtt az ajtót. Ha nem tudtam volna, hogy lengő szárnyakon vannak az ajtók, akkor valószínűleg nagyobb erővel vágom be mind a két szárnyát, hogy csattanhassanak és éles hangjukkal szilánkjaira robbantsák a kényes csendet. Valószínűleg Marvin ezért nem előzött meg, hogy becsukja mögöttem az ajtót, mert tudta, hogy ezzel nem tehetek tönkre semmit.
Én azonban tisztában voltam vele, hogy valamit mégis tönkre tettem. A két kísérőm orrára vágtam az ajtót. Nem maradtak el a fájdalmas nyögések és szitkozódások, amit hallattak pár másodpercen belül. Elégedetten elvigyorodtam, „o”-t formáltam számmal, és bűnbánó arccal tártam ki magam előtt újra az ajtót.
- Annyira restellem, hogy maguk még mindig itt állnak… - ejtettem ki vontatott hangsúllyal, és még egy angyalinak ható szempilla rebegtetést is engedélyeztem magamnak. Ha nem járnának a nyomomba minden egyes alkalommal, mikor ide jövök, most nem törtem volna el az orrukat. Így talán megértik, hogy nem akarom, hogy beleíródjon a munkakörükbe, hogy szabadon vizslathassák hosszú, meztelen combjaimat. – Menjenek, nézzék meg, hátha ott vagyok-e megint a bejáratnál – forgattam meg szemeimet, majd miután beletúrtam szőke tincseimbe, nőiesebb mozdulatokkal tettem be magam mögött az ajtót.
- Zavaró a személyzetetek…
- Ez a dolguk Zafirah – sóhajtott fáradtan Marvin, és felült íróasztala szélére. Hogy még nem görbült meg a papírok fölött.
- Na jó, nem érdekelnek… - legyintettem, miközben újra kiszélesedett arcomon mosolyom, és átnyújtottam a borítékot Marvinnak. – Nézd, mi van nekem. Egy felvételi tájékoztató – magyaráztam elragadtatva, és mielőtt még elvehette volna a fehér borítékot, előhúztam belőle a lapot, és azt lebegtettem meg orra előtt. – Az áll rajta, hogy felvételt nyertem! – sikkantottam fel boldogan és hirtelen ötlettől vezérelve a nyakába vetettem magam és megöleltem. Nem voltam benne biztos, hogy őt elragadtatta a tény, hogy sikerülni fog vágyam, de legalább nem kezdett veszekedni velem, ahogy a közelebbi családtagjaim szoktak, minden alkalommal, mikor felhozom a tovább tanulásos témát. – Úúúúgy örülök – kurjantottam újabbat, majd most már átadtam neki a papírt, hogy jobban szemügyre vehesse a sorokat, nekem pedig szabad legyen a kezem.
- Most már biztos, hogy tesi tanár leszek – ugrottam egyet örömömben, és tapsoltam egyet, hogy végre le tudjak nyugodni. – Amúgy apámat keresem. És miért nem szólsz hozzám? – ráncoltam össze homlokomat. Egy pillanatra megálltam a pörgésben.
- Mert nem adtál rá lehetőséges… úgy pörögsz, mint egy búgócsiga… - sóhajtott, és elkezdte tanulmányozni a papírt.
- Mert sietek – vágtam rá szinte azonnal, hiszen máris késésben voltam. De ez nem újdonság, ugyanis én mindig mindenhonnan késésben voltam. A hozzám közelállók ezzel tisztában voltak, de néha nem voltak hajlandóak megbarátkozni a gondolattal, hogy nem érek rá semmire. – Tudod, ma lesz a parkban ez a „tüntessünk az állatokért” felvonulás. Nekem pedig ott van a helyem az elsők között. Bon-bon nem örülne neki, ha a gazdija kihagyna egy ilyen lehetőséget. Szóval te csak olvass és keresd meg apámat, amíg én átöltözöm. És ne leskelődj – jegyeztem meg még gyorsan, és már elő is varázsoltam kényelmes ruhadarabjaimat táskám mélyéből, és ledobtam magam kényelmes székére.
- Zafirah, apád nincs itt, szóval feleslegesen jöttél. Másodszor… miért az én irodámat használod öltözőnek? Miért teszel kárt a testőreinkben? És…
- Befejeznéd, elfáradok a kérdéseid közben. Mi az, hogy nincs itt apám? Feltétlenül beszélnem kell vele. Meg aztán kellene a hitelkártyám… - magyaráztam töretlen konoksággal, miközben már a passzos melegítő nadrágot húztam fel magamra.
- Ahogy mondtam, nincs bent. Elintézni valója volt a bíróságon. Délután négyfelé érkezik vissza. Üzensz neki valamit? – hajtogatta össze a levélpapírt és bedobta az iratmegsemmisítő gépébe. Hagy ne mondjam, hogy szemeim a duplájára tágultak, és összeszorítottam ujjaimat.
- Ne aggódj Marvin, az csak egy másolat volt – préseltem ki magamból a szavakat, miközben elmosolyodva kihúztam köldökömből piercingemet, és lecseréltem egy másikra.
- Nem akarom apádat felhergelni… jobb, ha ezt nem adom oda neki.
- Nehezen adhatnád oda neki, ha már megsemmisítetted – horkantottam fel gúnyosan, és most, hogy átöltöztem, régi ruháimat visszadugtam a hatalmas méretű kézitáskába. – Tök mindegy, mond meg neki, hogy holnap utazok. Foglaljon nekem szobát, rendelje meg a könyveimet, mosassa le a kocsimat, csomagoltassa be a cuccaimat és Bon-bonka átszállításáról is gondoskodjon. Minden legyen a helyén, mire holnap a kollégiumi szobámba érek – soroltam el hadarva kéréseimet, majd berúgtam íróasztala alá táskámat. – Az pedig ott marad.
- Za…
- Ne vágj már közbe. Tedd, amit mondtam. Neked nem lesz bajod belőle, csak nekem. De az nem probléma, megszoktam. Úgyhogy… este hozd a cuccaimat. Nálunk vacsoráztok anyádékkal… muszáj lesz beugranod. És ne akadékoskodj a táskám színe miatt, ciklámen… de ma már a pasik is járnak ilyen színű holmikkal.
- Zafirah…
- Igen, úgy hívnak. Na rohanok. Ne felejtsd a bankszámlám és a többit! – szóltam még vissza az ajtóból, és futásnak eredve indultam a közeli park felé.
Vissza az elejére Go down
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Zafirah Ann Windsor ::    2012-04-21, 8:18 pm

Miss Windsor

Meg kell mondjam, kicsit magamat látom Önben, persze férfi kiadásban. Nagyon megy Önnek a férfiak ujja köré csavarása, de kíváncsi leszek, akad e az iskolában olyan diák vagy tanár, akinél ez beválik majd.
Szép, kidolgozott ET-t olvastam, hibát ha akarnék, sem találnék benne.

P.S.: Ígérje meg, hogy az első játéka az enyém lesz :]

Vissza az elejére Go down
 
Zafirah Ann Windsor ::
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: A bit more entertainment :: Törölt felhasználók előtörténetei
-
Ugrás: