HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
bo st. leger

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Kinsley


Kinsley
Csatlakozott : 2017. May. 31.
Posztok száma : 2
Motto : Mottó helye Foglalkozás : diák
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: bo st. leger   2017-05-31, 2:42 pm

bonaparte st. leger
A puhaborítót ráhajtottam a hátlapra, hozzácsapva a Fedezzük fel együtt Andalúzia szépségeit című, kétség kívül műalkotásszámba menő kiadvány legalább hetven oldalát – Jézusom, hogy fogod azt a könyvet? - Mit egyél, mit igyál, mit vegyél fel – a kétezer-hetes trendek szerint - kinyúltam az asztalon magában égő cigarettámért, aztán jobb híján csak fogtam a mutató és a középső ujjam között, anélkül, hogy egy slukkot is szívtam volna. A hamu a gravitáció szent törvényeinek engedelmeskedve a földre esett.
- Figyelj! Sevilla. Van itt… mit mond ez? Flamenco, műemlékek – mit tudom én, milyen műemlékek - székesegyház és bikaviadal.
Connie sóhajtott.
Aztán valami olyasmit mondott, hogy ki a fene akarná azt nézni, hogy egy állat, egy felhergelt, böszme, többmázsás bika a haláltusáját vívja egy színes ruhás barommal szemben, akit sokszáz éves hagyomány szerint kiképeztek arra, hogy hogyan kell felhergelt, böszme, többmázsás bikákat módszeresen kivégezni.
- Jó, de ez nem erről szól.
- Jó, de akkor is!
Lapoztam egyet.
Lássuk mi van még! Granada: még több Flamenco, egy palota, egy zárda, sok-sok történelem. Vagy Málaga: strand, színházművészet – megint a kibaszott flamenco – és Pablo Picasso. Córdoba: egy zsinagóga, egy kert, műemlékek armadája – ha még egyszer rákérdezel, milyen műemlékek, én esküszöm… - és igen, hogyne, flamenco. Marbella: megint egy strand, de lehet golfozni, van egy jachtkikötő és valami régi templom. Almería: strand, strand, strand, flamenco, flamenco, flamenco, de… mondjuk eddig határozottan itt a legszebb a strand. Bár nem egy Tenerife, az tény. Nerja: sziklák, barlangok és… és ugye megint a flamenco és megint a strand. Spanyolország tényleg strandokból és flamencoból áll? Ez már hivatalos? Huelva: itt már csak mocsár van, és… és igen, megint a fla… - sóhaj. Torremolinos: változatos vízi világ, vidámpark, botanikus kert és… ó, nem, ki nem mondom. Mojácar: ami eddig, de lehet szörfözni is. Te szeretsz szörfözni? Jó, én sem. Conil de la Frontera: strand, hullámlovaglás, szikla, kerékpározás, de van egy világító torony is. Frigiliana: természetjárás, bor, történelem, egy barlang és egy folyó.
- Bor?
- Bor.
- Milyen barlang?
- Cseppkő.
- Kiépített?
Rávigyorogtam. - Képzeld el, tizenöt fős turistacsoportok, tematikus útvonal, minden cseppkőnél meg kell állni, mert egy ázsiai (mert mindenhol vannak ázsiaiak) százezer képet akar csinálni egy cseppkő oszlopról. Aztán feltölt abból jó, ha egyet Instagramra. Aztán kap rá jó, ha három like-ot.
- És mind le lesznek nyűgözve.
- El akarok menni, hogy megnézzem, mit csinál ott egy ázsiai.
- Tényleg?
- Hát…miért ne?
Rosszallóan csóválta a fejét. Én meg végre slukkoltam.
- Na de van bor!
- Bor és természet. Árnyékos?
- Hm. Aligha.
Letettem a könyvet magam mellé a kanapén, a hamutartóhoz hajoltam és levertem oda a hamut. Majd hátra dőltem. Szívtam még egy slukkot. Kifújtam a füstöt. Megvakartam a jobb orrcimpámat. A könyvre néztem (nyitva, borítóval fölfelé hevert), jónéhány másodpercig úgy maradtam, végül Connie-ra pillantottam.
- Te érzel már valamit?
Vállat rántott.
- Azt mondják, elsőre fél bélyeggel kell kezdeni, de… - Közben még egy slukk. Füst be. Füst ki. – Nem tudom. Talán befelezhetnénk még egyet. Hm?
- Várj! – a mutató ujja a magasba bökött. – Most… most mintha.
- Mi az?
- A színek!
- Mit csinálnak?
- Nem tudom. Te nem látod?
- Hát…
- Koncentrálj kicsit!
- Hú!
- Na?
- Aaa... azt a…!
- Ugye, hogy…
- …a színek.
- Csak úgy… mármint a kék most épp…
(A történethez hozzátartozik, hogy a szobában nem volt semmi se kék. A függöny is be volt húzva.)
- Igen.
Bámult maga elé. Bámult és fintorgott. Aztán szép lassan elvesztek a kontúrjai, egybemosódott mindennel, és az egész lány egy rosszalló szempárrá lett az univerzum kellős közepén. (És az egész univerzum be is fért abba a szobába, ahol semmi se volt kék, és ahol a függöny is be volt húzva.)
- Nem tetszik.
Ordítva suttogta. Kicsit belefájdult a fülem a sóhajába.
Üdv, a nevem bonaparte lloyd st. leger, 23 éves vagyok, 94/06/04-én, Londonban láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem angol. Jelenleg diák vagyok és a Kinsley csoportba tartozom. Baptiste Radufe arcát vettem kölcsön.
Belbecs

Tanárai szerint lusta és nem törődöm.
Diáktársai szerint egy sznob seggfej, akivel még csak szóba sem lehet állni.
Az egyetemi kávézó baristája – aki voltaképpen még csak egyszer találkozott vele, és aki egy valamirevaló presszót sem tudott készíteni neki, így Bo lemondott minden további szolgáltatásáról, meg eleve micsoda, micsoda buta hiba volt betegye az egyetemi kávézóba a lábát, mennyi, mennyi ostoba alak ül meg ott egy helyen! – kimondottan jólneveltnek tartja.
Szimpatikusnak senki sem nevezi. Az anyja sem. Szelíd nihilizmusában ez persze véletlenül sem, icipicit sem mocorogtat meg benne semmit.

Egy régi-régi, hatalmas – és gazdag, gazdag, gazdag, de ha a St. Leger név nem ismeretlen, akkor bizonyára ez a részlet is evidens - angol család legkisebb fia. Legidősebb testvérétől több, mint két évtized választja el, és még mindig van közte és a nála eggyel előbb lévő gyerek (nő! gyerektelen, harmincas finom nő!) között annyi idő, amibe különösebb erőlködés nélkül beilleszthető egy zűrösebb kamaszkor (praktikus szempontból mondjuk, hogy a nő zűrös kamaszkora). És ez a gyerektelen, harmincas finom nő még mindig nem a legrosszabb volt, amit a szülőknek el kellett szenvedni, utódjaik mindig is figyelemre méltó kreativitással hágták át a nekik felállított szabályokat. Szóval, mondhatni, az idősödő St. Leger házaspár már mindent látott, és mindenre fel volt készülve, mikor Bo, és három évvel később, a legkisebb lány, Connie, megérkezett.
Olyannyira fel voltak készülve mindenre, hogy már tényleg csak azokra a pontokra terveztek beavatkozást, szigorú szülői nevelést, dorgálásokat, büntetéseket, miegymásokat, ami pontok valamilyen csoda folytán mégis meg tudnák lepni őket. Csakhogy St. Leger-éket valóban semmi nem lepte meg.
Például:
- A gyermekük, a tizenhárom éves fiúk, obszcén képeket rajzolt a kémia tankönyvébe!
- Ugyan, az idősebb lányom ezt már nyolcévesen megtette. – Sóhaj. – Egyébként mit gondol a képekről?
- Parancsol?
- Gondolja, hogy van hozzá érzéke? Lehet, hogy a fiam rajztehetség?
Vagy:
- Bo! Bo, édesem, nem azt mondom, hogy ne igyál – nyilván rosszat tesz neked, és nem kéne – de ha úgy érzed, muszáj, akkor legalább ne hagyd el a házat olyankor. Jó? Vagy nyugodtan csinálhatod hátul a kertben is. Hívd át a barátaidat, feltétlenül! – (Vajon vannak ennek a gyereknek barátai?) - Nem szeretném, ha megint a parkból hoznának haza a rendőrök.
Esetleg:
- Nincs kedvem iskolába menni.
- Mit tanultok épp?
- Valami franciát…
- A szimbolikusokat?
- Nem, nem korábban. Villon, azt hiszem.
- Hát, Villon nélkül még elvan az ember. Szeretnél itthon maradni?

A külvilág felé teljesen érdektelen. Beszélsz neki Lady Gaga-ról, a Harry Potter könyvekről, valami cuki Buzzfeed cikkről, és kifejezéstelen, üres arccal fog rád bámulni. Ha éppen még tudja, hogy mi az a pop-kult dolog, amiről mesélsz neki, azt már nem érti, hogy ez téged mi a francért lelkesít. Nem néz tévét, nem hallgat rádiót, kerüli a közösségi média legtöbb platformját (nem tudatosan, és nem teljesen, de például csak emailben kommunikál, és kiveri a hideg veríték már annak a gondolatától is, hogy magára vállalja azt a felelősséget, hogy bizonyos időközönként a profilképéhez színben leginkább passzoló timeline képet keresse meg megának), az az elve, hogy ami igazán fontos, az előbb-utóbb úgyis eljut hozzá. (Még mindig nem tudja, hogy Trump lett az USA elnöke.)
A világ minden teremtménye közül a húgához ragaszkodik a legjobban. Olykor már zavarba ejtően, de más zavara megint csak hibátlanul hidegen hagyja, az egész gyerekkorukat együtt töltötték, kimondottan kedvelik és megértik a másik társaságát, nehezen tudná elképzelni, hogy ez a későbbiekben megváltozzon. Hát minek az elválás? (Három évet várt összesen az egyetem elkezdésével, hogy húgával együtt járhasson órákra, ebben benne van egy év szünet a gimnázium után, és két évnyi bukás, mert az istenért, az istenért sem tudták kamaszként meggyőzni, hogy hiába van jó esze, akkor is teljesíteni kell, hát visszatartották, hátha benő a feje lágya, majd pedig a tanári kar, saját szellemi épségének megőrzése érdekében, páros lábbal rúgdosta el az érettségiig.)  
Az óráira elvétve téved be. Csak olyat hajlandó megtanulni, ami egy kicsit is érdekli. Abban a formális tanítási módszerben, ami az előadásokon zajlik, nem hisz. (Másnapos, kábszeres csürhe értetlenül mered a tanárra, és még el sem mondták az anyagot, még meg sem próbálták megérteni az elmondottakat, és már azon bőgnek, hogy nekik egy nap ebből majd vizsgázni kell – ilyen közösségben egyszerűen képtelenség bármit is megtanulni.) Vizsgákon még ritkábban látni – mert hát nevetséges az egész, ha valaki Schopernhauer filozófiájáról akar beszélni, akkor ne azért tegye, mert egy kivénhedt barom, aki valamikor összehozott egy PhD-t, elé rakott pár fejjel lefele fordított cetlit, ő meg pont azt húzta ki, amin rajta volt Schopernhauer neve.

Lehetne zseni, de annyira azért nem okos. Meg amúgy is hiányzik belőle a géniuszokra jellemző elhivatottság, még csak nem is szétszórt alkat, ha érdekli valami, annak a végére jár, de nem sok dolog érdekli, túl sok minden felfedeztek már előtte, és túl sok hibás következetés él a világban, amiktől jobb, sokkal jobb távol maradni. Műveltsége változatos témákban csillan meg. Inkább mélyen, mint szélesen. Sokat iszik, de mindig csak szalon spiccig: egész nap tartó szalon spiccig, a kulcs az elég korai kezdés és a folyamatos szinten tartás. Tizennégy éves kora óta dohányzik (ez persze mai viszonylatban aránylag kései indulás).
Külcsín

Amolyan tipikus fotó szépség. Fényképen kimondottan vonzó szigorú tekintete, világos, rövid, hullámos haja, kiálló járom csontja, és az örökké fancsali ábrázata. Élőben ez nem kelt már annyira lenyűgöző látványt – ha mosolyog, menthetetlenül lófeje lesz – de a szabályos, karakteres arcára még azért fel fogod kapni a fejed (és majd jól húzol egy strigulát a „láttam egy jó pasit, aki sosem fog megdugni” listádra).
Vékony, nem túl izmos (ha sportra, vagy általában mozgásra kényszeríted, valószínűleg meg is hal), kimondottan magas, talán családjában a legmagasabb. A napfényt csak hírből ismeri – ha sápadtnak nem is mondanád, de egészségtelennek mindenképp (mert nincs az a bőr, ami ellenállhatatlanul és örökké szép marad három év folyamatos részegség után).

Ott, ahol a fél egyetem fekete bőrkabátban, összetetoválva, és valami ijesztő sötétséget magából árasztva éli mindennapjait, ő inkább a világos, sőt, fehér holmikat részesíti előnyben. Egyébként bármit felvesz, ami egy kicsit is tetszik neki. Ez lehet egy még csak kifutón látott Valentino bakancsféleség, és lehet a te second hand H&M zakód is, amit csak úgy kölcsön kért, és egy olyan nyakkendővel hord, aminek az árából beújíthatnál két IPhone 7-est is, vagy fél évig eltarthatnál egy átlagos háztartást.
Néha a fejébe csap egy kalapot. Erről mindenki igyekszik őt lebeszélni.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 574
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: bo st. leger   2017-06-01, 9:45 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Üdvözlet, Mr. Leger!

Nyilvánvaló, hogy elfelejtette elolvasni a Kinsley törvényeinek apró betűs részét, ami olyan jelentéktelen részleteket tartalmaz, mint hogy tilos a pázsitra lépni, de olyanokat is, hogy a tartós italozásért és kábítószerhasználatért kicsapás jár. Nem csak a testvériségből mellesleg, az egyetemről is! *kilép Jess bőréből*

HÁT! Őszintén nem értem, miért kértél ilyen sűrűn bocsánatot a kész vagyok topicban, amikor ez... ez *_* annyira imádom a hosszú jellemleírásokat, a szerepjáték-példád pedig tökéletesen bemutatja, milyen kapcsolatot ápol húgával a karakter. Kétszer is visszaolvastam azt a részt, hogy három évet várt, hogy vele együtt járhasson az egyetemre. Ez mekkora édes már *-*
Egyébként ez a srác egy kemény fa. Az a típus kemény fa, amibe az ember csak hibából vágja fejszéjét. Makacs, de legalább tudja, mit szeretne az élettől. Meg úgy egyáltalán.
Menj foglalózni, aztán bújj el a játéktéren! Legalább is, ha Jess a közeledben van! könnyes nevetés

Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
bo st. leger
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Kinsley house-
Ugrás: