HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Olivia Haynes

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Elliott

Elliott
Csatlakozott : 2017. May. 31.
Posztok száma : 31
Motto : Egyedül azok a korlátok léteznek, amiket te emelsz magadnak. Age : 18 Foglalkozás : diák és modell Play by : gigi hadid
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Olivia Haynes   2017-05-31, 5:42 pm

Olivia Haynes
Egy apróbb sikítás és fél méterrel való arrébb ugrás után, fájdalmasan tépem ki a fülemből a fülhallgatót és míg visszasétálok a vendégszobához, a telefonomon kikapcsolom a zenelejátszót. - Anya? Mit csinálsz itt? - Szemöldökeim kérdőn összefutnak, miközben beljebb löktem az ajtót és nézem, ahogy anya éppen töviről-hegyire kipucolja a szobát.
- Richard nem mondta? A fia velünk fog élni egy darabig. - Ledermedve állok az ajtóban, tekintetemmel követem anyát pakolászás közben és nagyokat pislogok meglepettségemben. Már el is felejtettem, hogy Richardnak - anyu férjének - van egy fia. Körülbelül annyi idős lehet, mint én, de eddig talán egyszer találkozhattunk, még kis pisis korunkban. Azóta egyszer láttam róla egy képet, de akkor ő is a fogszabályzós, pattanásos korszakát élte, pont mint én. Sose értettem, miért nem akart Richard több időt tölteni a fiával, de egy idő után annyira hidegen hagyott a dolog, hogy kérdezősködjek utána, hogy jóformán el is felejtettem, hogy egyáltalán létezik. Jó, tudom, ez nem festene túl jó képet rólam, de hát... szerintem tíz éve nem is láttam. Egyszerűen... nem volt az életünk része.
- Miért? És meddig marad? - Ennél dühösebb hangnemben nem is kérdezhettem volna, bár, hogy miért voltam mérges, azt már nem tudtam volna elmagyarázni. Nem akartam osztozkodni a fenti fürdőszobán? Persze, ez is lehetne egy kifogás.
- Az anyja valami kutatói állást kapott Adelaide-ben, Ausztráliában, így ő odament, de a fiát nem vihette magával, mert ő meg az Abbey Mount-ba akart jönni. - Elhadarja anyu a magyarázatát, én azonban továbbra is elképedve állok az ajtóban, bár az iskolám nevét hallva kénytelen voltam a falnak támaszkodni, mielőtt összeeshettem volna.
- Mi? Az Abbey-be fog járni? - Nem tudom, miért voltam ennyire ellenséges, hisz ha valaki nem ad rá okot, akkor én ugyan nem szoktam így viselkedni. De a drága mostohatestvéremmel kapcsolatban csak rossz előérzetem volt, olyan, amibe még a gyomrom is belefájdult. Anya azonban válaszra sem méltatja a kérdésem, csak égnek emeli a szemeit.
Mielőtt még feltehetném a további kérdéseimet, odalent nyitódik, majd csukódik a bejárati ajtó és nem sokkal később Richard hangját is meghallom. Fordulnék is ki a szobából, hogy vele folytathassam ezt az élményekkel teli beszélgetést, amikor ismeretlen hangot is hallok. - Már itt is van? - Kérdezem hitetlenkedve anyát, aki bőszen bólogat és igyekszik minél hamarabb kisimítani a frissen új külsőbe csomagolt ágyneműt.
Csak Richard kiabálását hallom odalentről, aki próbál valami észt verni a fia fejébe. Na tessék... a megérzéseim nem csaltak. Nem lesz jó, hogy itt lesz. Legszívesebben megkérdezném, nem mehetne-e inkább egy haverjához, de akkor feltűnik az ajtóban a már sokat emlegetett mostabátyám. Remélem csuklott.
- Nocsak nocsak... Hogy kikupálódtál! Ejha! Nézzenek oda, jó nő lett belőled! Ki gondolta volna, mikor még fogszabályzós kis fruska voltál. - Jót kuncog a saját szövegén, az én arcom azonban egyre vörösebb és vörösebb lesz. Nem azért, mert zavarban volnék, á, dehogy. Ez a méreg és szinte fojtogat. Ellököm a kezét, mikor meg akarna ölelni. Na még mit nem, még csak az kéne, hogy hozzám érjen...
- Aha, látom neked is eltűntek a pattanásaid. Most biztos örülsz. - Nem szoktam így viselkedni, de ő egyszerűen ezt az énemet hozza elő belőlem. Tekintetem véletlenül kúszik a karjára, majd az izmos, kockákból kirakott hasára, ami kilátszott, köszönhetően annak, hogy ilyen abszolút nem természetes, már-már magamutogató módon dőlt a falnak. A legjobban viszont az zavar, hogy nem tudtam volna azt mondani, hogy rosszul nézett ki, a gondolataim pedig olyan irányba kezdtek kalandozni, ahova soha nem szabadott volna menniük.
- Ha pedig megbocsátotok... - Legyintett az ajtaja felé, ezzel is jelezve, hogy húzzuk el a csíkot. Szíves örömest. Anya még próbál pár kedves szót váltani vele, de szerintem teljesen felesleges erőlködnie.

Mellkasom előtt összefonom a karjaimat és idegesen pislogok a fürdőszoba felé. Már vagy egy órája bent van. Ha így folytatja nem csak a meleg vizet folyatja el, de még miatta én is el fogok késni, holott nagyon fontos lenne, hogy ma időben odaérjek a saját kis tanulócsoportomhoz. Lehet, hogy ő szórakozni jött csak az Abbey-be, de nekem céljaim vannak és ezektől se ő, se senki más sem tántoríthat el.
Mérgesen állok meg a fürdőszoba ajtaja előtt és azonnal dörömbölni kezdek rajta.
- Kijönnél végre? - Püfölöm az ajtót, ám arra nem számítok, hogy szinte azonnal kinyílik én meg jóformán keresztülesem a küszöbön. Amint belépek, már csattan is mögöttem az ajtó, a drága mostohatestvérem pedig olyan közel jön, hogy kénytelen vagyok az ajtónak dőlni. De így meg csapdába esek.
- Miben segíthetek, Hugi? - Kérdezi mosolyogva, annyira közel hajolva, hogy a lehelete szinte égeti a bőrömet.
- Végeztél? Szeretnék én is lezuhanyozni. - Próbálom tartani magam az eredeti tervhez és nem hagyom, hogy bármilyen szinten is befolyásolni tudjon. Viszont ehhez azt kell mantráznom magamban, hogy ő a mostohatestvérem. A bökkenő csupán azzal van, hogy ebből a szóból rögtön következik, hogy nem vagyunk vérszerinti testvérek, így aztán a gondolataim is újra bűnös utakra vándorolnak.
- Ja... gyere nyugodtan, szívesen megmosom a hátad. - Búgja a fülembe, de ahelyett, hogy bármi jót visszaszólhatnék, inkább ellököm magamtól, majd kirontok a fürdőből. A szobámba sietve magamra nyomok pár fújásnyit a kedvenc parfümömből, hogy aztán magamra kaphassam a táskámat és el is tűnhessek ebből a házból.
Lefutok a lépcsőn, ki a verandára, ahol anya és Richard épp a reggeli kávéjukat fogyasztják. - A fenti fürdőszoba ajtóra zárat kell szereltetnünk. És a szobám ajtajára is. - Ellenkezést nem tűrő hangon vetem oda nekik, hogy aztán felkapjak az asztalról egy almát és sietős léptekkel az iskolába induljak, ahol már várnak, hogy összedobjuk az e heti beadandót.
Üdv, a nevem Olivia Haynes, 18 éves vagyok, 1998. december 10-én, Vancouver-ben láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem kanadai. Jelenleg diák vagyok és a Elliott house csoportba tartozom. Gigi Hadid arcát vettem kölcsön.
Jellem
Néha, ha valaki komoly beszélgetésbe bonyolódik velem, a beszéd végén megjegyzi, hogy sokkal kedvesebb vagyok, mint gondolta. Amikor visszakérdezek, miért hitte azt, hogy egy hárpia vagyok, rögtön szabadkozásba kezd. "A modellektől nem ezt szokták meg." Általában így hangzik a válasz.
Rossz, hogy ennyire előítéletes világban élünk, bár én még szerencsésnek mondhatom magam, hisz soha, semmilyen komolyabb atrocitás nem ért. És bíztam abban, hogy nem is fog.
Nos tehát, ha csak valaki nem szolgáltat velős indokot arra, hogy undok legyek vele, akkor bizony egy kedves teremtés vagyok. A nevetés és a jókedv a lételemem, így ha sokáig volnék túl komoly, akkor légyszi hívd a mentőket. Na jó, viccet félretéve tudok én komoly lenni, ami legfőképpen fotózásokon vagy mondjuk egy-egy előadás időtartama alatt nyilvánul meg leginkább.
Nem mondanám, hogy feminista vagyok, hisz egy nap majd nagyon is szeretnék saját családot, de nincs az az isten, aki rá tudna venni arra, hogy búcsút intsek a karrieremnek. Aminek egyébként nem a modellkedést tekintem, de ezt csak halkan súgom meg.
Ambiciózus vagyok, keményen dolgozok és küzdök azért, hogy elérjem az álmaimat. Szorgalmas vagyok, legtöbbször százhúsz százalékon pörgök és rettentően utálok egy helyben ülni. A lusta vasárnapokat se nekem találták ki, mert el nem tudnám képzelni, hogy egész délután az ágyamban feküdjek és csak sorozatokat nézzek.
Rossz tulajdonságaim közé tartozik a naivságom, amit sajnos úgy tűnik sose fogok kinőni. Továbbá eléggé türelmetlen típus is vagyok, s ha mindez még nem lenne elég, állandóan szájmenésem van. Komolyan, néha le kellene lőni, hogy végre elhallgassak. Ezt se hiszem, hogy kinövöm.
Külső
A magam 178 centiméterével nem éppen számítok alacsony növésűnek a lányok között, sőt, ez nem csekély mértékben járult hozzá a modellkarrierem beindulásához. Ahogy az 58 kilóm, a szőke (néha barna) fürtjeim és a világoszöld szemeim sem. Tipikus modell alkat vagyok, bár szerencsére én a "nem-diétázó" kategóriába esem, úgyhogy köszi anyu és apu a csodás géneket.
Öltözködést illetően igazán egyszerű dolgom van. Szinte minden fotózáson sikerül úgy az ujjaim köré csavarni a divattervezőket, hogy aztán sorra kapok is meg egy-egy bemutatódarabot a kollekciójukból. Hát így igazán nem nehéz stílusosnak és divatosnak maradni.
Magas sarkú cipőket ritkán hordok, maximum csak olyan eseményen, ahol ez tényleg elvárt viselet. Kiegészítők közül viszont nem tudnék választani, már ha arra kérnél, hogy mondjam meg, melyik a kedvencem. Ugyanúgy imádom a cipőket, mint a táskákat vagy épp az ékszereket. Viszont, hiába vagyok elhalmozva ezekkel az ajándékokkal, azt nem szeretem, ha valaki ugyanígy próbál meg közel kerülni hozzám. Sajnos nem egyszer volt már példa arra, hogy egy-egy drágább nyakéket vagy épp gyémántgyűrűt ajánlottak fel egy éjszakáért. Ilyenkor szoktam kibukni, de rendesen. Bármennyire is furán hangzik, én nem ez a fajta lány vagyok. Ajándék ruhákat és ékszereket pedig csak és kizárólag azoktól a divattervezőktől fogadok el, akikkel azelőtt együtt dolgoztam akár egy bemutatón, akár egy fotózáson. Lehet, hogy a külsőm azt mutatja gazdag rétegből származom, de ez nem így van. Nem hiába modellkedem, hisz ezzel tudok a lehető leggyorsabban annyi pénzt keresni, hogy fizetni tudjam az iskolát. (Bár ezt se sokan tudják rólam.)
Lényeg a lényeg, nem minden a külső. Még akkor sem, ha én speciel abból is élek.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 561
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 22 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Olivia Haynes   2017-06-01, 8:42 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Atyaég, Olivia!  pánik

Még életemben nem olvastam ennyire imádni való karaktert ezzel az arccal, pedig már rég benne voltam az iparban, amikor Gigi befutott a kicsiny szerepjátékos világunkban!
Az előtörid minden egyes szavát ittam, ez a lány annyira makacs, és közben olyan aranyosan teszi, hogy cukisága versenybe szállhat egy pici kutyiéval. Vagy bármilyen más aranyos, édibédi állatkáéval.
És közben, ha az alkalom kívánja, simán tud velősebb, szarkasztikusabb válasszal is előállni! Úgy érzem, Ledával még nagyon jóban lesztek!  kölyökkutya szemek 2
Plusz pont, hogy elliottos karit hoztál, te vagy az első lány elliottosunk az újranyitás óta! *_*
Foglald le a pofid és irány garázdálkodni a játéktéren! Aztán vigyázz azzal a sráccal, még nem ismerem, de biztos vagyok benne, hogy a szeme sem áll jól!  röhög

Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Olivia Haynes
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Olivia Swan
» Shan és Wade otthona

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Elliott house-
Ugrás: