HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Connie St. Leger

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Kinsley


Kinsley
Csatlakozott : 2017. May. 31.
Posztok száma : 14
Motto : “ It is a terrible thing to learn as a child that one is a being separate from the world, that no one and no thing hurts along with one's burned tongues and skinned knees, that one's aches and pains are all one’s own. Even more terrible, as we grow old, to learn that no person, no matter how beloved, can ever truly understand us. Our own selves make us most unhappy, and that's why we're so anxious to lose them, (...)” Age : 19 Titulus : rebel just for kicks, now Foglalkozás : diák Play by : Margaret Qualley
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Connie St. Leger   2017-05-31, 8:26 pm

Constance St. Leger

- Jézusom, hogy fogod azt a könyvet?

Másba aligha köthettem volna bele.
Ha kissé unott, türelmetlen pillantásom nem azt követte, ahogy Bo szinte széttöredezettre hajtogatja keskeny ujjai között azt a szánnivaló útikönyvet, akkor a cigarettából felfele kígyózó füstöt néztem. Vagy figyeltem a hamut, a csikk végén. Ess már le. Vagy jól leplezett lenyűgözöttséggel gyönyörködtem a szobánk terrakotta tégla falain, a szemem megnyugvással itta be a nagy, zöld levelű növényeket, az orromat csiklandozta az ismerős cigaretta szagával keveredő lágyan a szobába kúszó sós-édes illat. Amennyire elragadónak találtam, hogy ezt a helyet is csak emberi kezek hozták létre, annyira boldog is voltam, hogy nem kell itt más emberi lényekkel találkoznunk.
Előbb nyomtam el a cigarettámat, mint Bo.

- Figyelj! Sevilla. Van itt… mit mond ez? Flamenco, műemlékek – mit tudom én, milyen műemlékek - székesegyház és bikaviadal.
Sóhajtottam.
- Ki a fene akarna olyasmit nézni, hogy egy szerencsétlen, felhergelt bika vívja a haláltusáját egy színes ruhás barommal szemben, akit sok száz éves hagyomány szerint képeztek ki arra, hogy an kell szerencsétlen, felhergelt bikákat módszeresen kivégezni?
- Jó, de ez nem erről szól.
- Jó, de akkor is!
Lapozott. Ahogy azt mondtam „undorodom”, beleveszett a könyvlapok zizegésének sodrásába.

Hagytam, hogy sorolja a helyeket, a látványosságokat, az unalmas, testmozgást forszírozó programokat, és a legrosszabbat, a flamencót, melynek sokadik emlegetése után már csak szinte némán nyögtem fel, hogy ki ne mondd. Nem hittem az úti könyvekben. Abban hittem, hogy elég a helyszínen játszódó regényt kell olvasni. Ellátogatni oda, ahol a főhős szerelmet vallott, oda, ahol az antihős terveket szőtt, oda, ahol minden elkezdődött, majd megváltozott, majd menthetetlenül véget ért. Megpróbálni megismételni azt, amit kedvenc hőseink, és kedvenc ellenségeink tettek. Persze egyikünk sem vallhatta be, hogy talán nem olvastunk elég könyvet, ami Spanyolország ezen féltekén játszódott volna. Az szégyenletes lett volna. Szégyenletesebb annál, minthogy ez az igazság.

- Bor? – egyszer azért mégis csak felkaptam a fejem.
- Bor.
- Milyen barlang?
- Cseppkő.
- Kiépített?
Bo vigyorgott. Nem szerettem ezt a vigyort. Ázsiai turistákról, a fényképezőgépeikről, és egyéb gusztustalanságokról beszélt. Majdnem újra felnyögtem, legalább annyira elgyötörten, mint először és másodszor, hogy rosszul vagyok, de csak üres, és egyre üresebbé váló tekintettel bámultam rá. Annál is üresebb beszélgetést folytattunk olyan dolgokról, melyeket végül úgysem fogunk megtenni. Egyre elkerülhetetlenebbé vált, hogy újabb napot fogunk a szállásunk kerti lugasában tölteni, borral, cigarettával, könyvekkel, szigorúan árnyékban, és bakelit lemezről az egyetlen zene fog szólni, melyet a házban találtam: lassú swing, olyan húszas évekbeli, melyekre táncolni szokás. Mi nem táncoltunk. Bót idegesítette.

- Te érzel már valamit?
Megrántottam a vállamat. Nem voltam benne biztos.
- Azt mondják, elsőre fél bélyeggel kell kezdeni, de… Nem tudom. Talán befelezhetnénk még egyet. Hm?
- Várj! – mutató ujjam a magasba bökött. – Most… most mintha.
- Mi az?
- A színek!
- Mit csinálnak?
- Nem tudom. Te nem látod?
- Hát…
- Koncentrálj kicsit!
- Hú!
- Na?
- Aaa... azt a…!
- Ugye, hogy…
-  …a színek.
- Csak úgy… mármint a kék most épp…
(Az igazság az, hogy a szobában nem volt semmi se kék, aznap igazán még a szemem sem. A függöny el volt húzva.)
- Igen.
Bámultam magam elé. Talán fintorogtam. Csiklandozni kezdett a világ, színes üveggolyókra hullott, nem igazán tudtam eldönteni, hogy akkor nekem most játszanom kéne velük, vagy elég, ha messziről nézem őket, de mintha sehogy sem tudtam volna távol maradni. Ez nem igazán tetszett. Ráncoltam a homlokomat.
- Nem tetszik.

Ordítottam, vagy suttogtam?
A világ egy kék üveggolyóba zárkózott.

Üdv, a nevem Constance Celeste St. Leger, 20 éves vagyok, 1997. 09. 12-én, Londonban láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem angol. Jelenleg diák vagyok és a Kinsley csoportba tartozom. Margaret Qualley arcát vettem kölcsön.
Jellem

Miss St. Leger – javarészt önmaga kreálta – mítosza önmagukban igen egyszerű elemekből épül fel: csont és bőr, sötét és világos, rideg szavak és elragadó mosoly, mézes csókok és mérgező gondolatok, gyönyörűséges intellektus és borotvaéles ravaszság.

Meg számos szóbeszéd.

A bátyját - kevés hasonlóságuk ellenére - gyakran jóhiszeműen az ikrének hiszik. Vagy valami többnek. Pusztán azért, mert egy házba járnak, egy évfolyamra járnak, egy szakra járnak, és... elég sokat járnak mindenhova. Aki kicsit is ismeri Connie-t, többnyire hajlamos azt hinni, hogy fiatalabb gyereksége ellenére ő az erőteljesebb személyiség a St. Leger leszármazottak közül. Kétségtelen, hogy aki kicsit is ismeri Constance St. Legert képtelen egy bizonyos felszínes, jól felépített külső rétegnél mélyebbre látni. Bizonyára képtelenek hova tovább tudni, vagy akár csak megérteni azt is, Connie milyen zsigerien, gyerekesen, és ösztönösen csüng a bátyján. Olyan gyerekekként, akiket a családjuk sokadik szülötteiként mindig mindenki elfelejtett, és elhanyagolt, Connie-ban minden jóérzés, ami a szeretethez hasonlatos, a családban (és egyébként az életében is) a bátyja felé irányul, annak minden előnyével, és hátrányával...
De a rossz nyelvek ebből igazán képtelenek bármit is tudni. Számukra csak furcsák, lenézőek, végtelenül távoliak, és leginkább... érthetetlenek.

Constance St. Legerről tudhatóbb tény, hogy úgy igazán nem is az iskola diákja. Megjelenik az órákon, félelmetes precizitással, irigylésreméltó olvasottsággal érvel, de nem jelenik meg egy vizsgán sem, és sosem fogod látni a határidőin izgulni... a St. Leger család a tandíj többszörösét fizeti azért, hogy a gyerekeik eleget tehessenek annak, amit ők csak "olthatatlan tudásszomjnak" neveznek. Semmi türelme nem lenne egyetemre járni, betartani a szabályokat, megfelelni az elvárásoknak, nem érdekli, hogy soha nem kap diplomát, csak szépen sorra kijárja az évfolyamokat, és hallgat mindent, ami egy kicsit is érdekli - puszta passzióból, eltökélten, ámde lustán, alaposan, azonban a saját szabályai szerint. Ez sokkal többet elárul Connie-ról, mint azt valaha gondolnád...

Legalább ennyire elterjedt tény Constance-ról, hogy nem sokat foglalkozik a környezetével. Olykor kicsit olyan, mintha nem is ebben a világban élne, bár ha valaki elhatározza magát vele bármiféle interakcióra, akkor ennek az abszolút ellenkezőjével fogja szemben találni magát. Connie nagyon is ebben a világban él, ráadásul minden sallangtól mentesen annak látja a világot, ami: sokszor szépnek, de inkább rusnyának, lenyűgözőnek, de gusztustalannak is. Számos dologért rajong az életben, de kétszer annyit megvet. Jobbára annak él, amit szeret, és minden másról noha tudomást vesz, de sokat nem foglalkozik vele. A világban az emberek még kevésbé tudják felkelteni az érdeklődését. Mindenkinél jobban kedveli a gyerekeket, az időseket egyszerre irigyli, és rettegi, a kortársai java részét teljesen ostobának nézi, és nagyon kevés embert tűr meg maga mellett. A halott írók a kedvencei.
Mondani sem kell, mivel ezt nem rejti véka alá, nincsenek is nagyon sokan, akik direkt keresnék a társaságát. Azt azonban senki sem mondhatja róla második, harmadik ránézésre, hogy a felhők közt élő hercegkisasszony lenne.

Emberi kapcsolataiban épp ezért borzalmas - egocentrikus, türelmetlen, sokszor bántó, direkt, és akaratlanul is, nehéz a bizalmába férkőzni, ha egyáltalán lehetséges, nem pedig csak hazudik róla. Mert Connie hazudik. És megvezet. Valóságokat hitet el veled, melyek csak tükörképek. Ha foglalkozik veled, talán rosszabbul jársz, mintha nem tenné - mert önmagában untatni fogja minden emberi kapcsolat, akkor már igyekszik kitalálni valamit, hogy érdekesebbé tegye a dolgot. És valahol mégis szüksége van minden emberi kötelékre. Még akkor is, ha borzalmasan kevéssé tudja megfelelően ápolni őket.

Lobbanékony, sértődékeny, számító, és sokszor kegyetlen. Őszintesége - amikor épp őszinte - lehetne nyári szárazságban felfrissülést hozó zápor, de nem az. Mindig a legrosszabbkor érkezik, és mindig fáj.

A saját elképzeléseinek, és saját kedvteléseinek megfelelően éli az életét, gyakorlatias emberek számára látszólag bármiféle cél nélkül. De mégis mit is akarhatna? A családja örökre el fogja tartani. Ha nem akar, egy napot sem kell dolgoznia az életben. Csak ki kell töltenie a napokat valamivel addig, amíg el nem temetik a sáros, hideg földbe.

Külső

Connie nem az a fajta lány, akit első ránézésre gyönyörűnek tartanának. Mindazonáltal megvan a maga sajátos vonzereje, kétségtelenül karizmatikus, ám a legtöbbeknek tovább tart egy-egy lopott, első pillantásnál, hogy értékelni tudják a kissé nyers vonásait. Pedig bőven van benne, amit lehetne értékelni. Kezdve a kerek, mélyen ülő, tengerzöld tekintetével, a hosszú, sötét szempillákkal. A nemesen egyenes orrvonalával. Folytatva a telt, íves, cseresznyepiros ajakkal, a kissé nyuszisan előugró gyöngy fogacskákkal, melyekkel le sem tagadhatná, hogy régi, angol családból való. A bőre sápadt, és makulátlan, akárha antik, márványból faragott szobor volna.

Sudár, magas alkat, és rettentően, szinte egészségtelenül vékony, nem kimondottan azon a „modell vagyok, nézzetek csak rám!”-módon. A sötét, félhosszú, hullámos hajával kiegészülve kimondottan erős kontrasztok figyelhetők meg a külsejében.

Az öltözködése, akárcsak az egész családjáé, roppant mód kifinomult. Olyan módon ízléses, és határozottan stílusos, hogy egy pillanatig sem hivalkodó. Eszébe nem jutna a divatot majmolni, látványos, statement darabokat hordani, magára aggatni mindent, amin logók, betűk, ismert minták vannak. Ő nem szereti az ilyesmit. Ő az egyszerű szabásvonalakat kedveli, a szolid mintákat, a minőséginél is minőségibb anyagokat. Hozzá nem értő szemek bizonyára nem is nagyon tudják értékelni az öltözködését, igazán figyelő szemek kellenek ahhoz, hogy első blikkre meg lehessen állapítani, hogy egyszerűsége ellenére valószínűleg egy kisebb vagyont tesz ki egy-egy napi öltözéke. Ékszereket, kiegészítőket keveset hord, egyszerre általában csak egy darabot, az is inkább szolidan olvad a megjelenésében, semhogy uralná azt.

Szereti a semleges föld és a pasztell színeket, amelyek csak még jobban erősítik a sápadtságát, ugyanakkor kiemelik a szemei, vagy az ajkai élénkségét. Nagyon ritkán hord csak magassarkú cipőket, ha lehet kikerüli akkor is, amikor illene, mert így is túlságosan magasnak érzi magát néha. Nadrágban, szoknyában, ruhában azonban nem válogat, a ruhatára valószínűleg sokkal nagyobb, mint ami normális volna, bár elsősorban nem hiúságból, vagy divathóbortból, csak semmit sem tud túl sokáig hordani.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 574
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Connie St. Leger   2017-06-02, 1:13 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Íme, Miss Leger!

Azok után, hogy tudom, milyen szoros kapcsolat van közted és a bátyád között, nem lep meg, hogy simán belevisz a rosszba Rolling Eyes Az viszont igen, hogy nehezen lelkesedsz még azokért a dolgokért is, amikért a bátyád igen. Nem mintha törvényszerű, hogy egyezzen az ízlésetek, mert mondjuk ugyanaz a vezetéknevetek és a véretek...
És még egy hosszú, informatív jellemleírás *-* Tudod te, hogy mivel lehet engem boldoggá tenni Rolling Eyes
Mint Bonál, úgy Connienál is érezhető a motiváció hiánya, ami pedig teljesen érthető, ha figyelembe vesszük, hogy tulajdonképpen a kisujját sem kell megmozdítania azért, hogy kényelmesen, luxusban éljen. Egészen nehéz célt kitűzni és elérni, ha egyszerűen meg is tudja venni. bajusz
Nem tudom, hogy mennyire számít, de szerintem külsőre első ránézésre is gyönyörű ez a lány *-* A gyermeki bája pedig nem hagyja, hogy lopott pillantás legyen abból, ha valaki ránéz. Vagy ha igen, akkor azt minimum még egy követi, amit aztán még egy és még egy.
Továbbra is imádás téged olvasni *-* Szóval szaladj foglalózni és játszani, hogy mégmégmégtöbbet tudjalak  heart

Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Connie St. Leger
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Kinsley house-
Ugrás: