HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Onyx Rosemund

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2017. Jun. 01.
Posztok száma : 75
Motto : All she cares about is money and the city where she's from. Her intention is the paper, she don't need no fucking love Age : 19 Titulus : purrfection Foglalkozás : tanuló Play by : camila mendes
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Onyx Rosemund   2017-06-01, 5:20 pm

Onyx Rosemund
Rogyasztva megérintem a talajt, hagyom, hogy a fűszálak simogatóan csiklandozzák meg tenyerem puha bőrét. Hűvös a tapintása, kicsit nedves, de legkevésbé sem zavar, hogy a késő hajnali harmat kezd kicsapni a növényzetre. Leterítem dzsekimet, majd ráülve szemeimet az arra hasonlító csillagokra emelem. Tekintetemmel bejárom mindet, csillagképeket keresve. Ilyenkor azt kívánom, bárcsak a csillagok állásából horoszkópot is tudnék jósolni. Akkor biztosan kiolvashatnám a választ arra, hogy miért vagyok egyedül. Miért érzem ezt az ürességet?
Hazautaztam a hétvégére, szüleim házassági évfordulója alkalmából. Minden tökéletesen alakult, a testvéreim örültek, anyu és apu is. Csupán valami megváltozott. Valami, amikor egyszer forrón tombolt, mára jégkockára hasonlít. Ami egyszer fél méter volt, most egy kilométer. Ami egyszer simogatás volt, most már piszkálódó kész. Majd a vacsoraasztal közepén az ijesztő mondat... Nekem már nem megy.
Lehajtom a fejem, csak most veszem észre, hogy visszatért a tinédzserkori rossz szokásom, hogy ízületeimet kínozva ropogtatom ujjaim. Elveszem jobb kezem, majd visszahelyezem inkább, elengedve az akaratot, hogy abbahagyjam. Csontjaim ropognak, érzem, ahogy bőröm és húsom alatt úgy pattog, mint ahogy anyám is tette idegesen apám ellen.
A rossz jóra fordul. A jó pedig rosszra. Az utóbbi igaz most. Példaként tekintettem a szüleimre. Egy követendő dologra, hogy egy nap férjemként olyan embert akartam, amilyen az apám volt. Úgy érzem szívem már rég darabokra tört, az agyam pedig felsöpörte a darabkáit, majd a szemetesbe hajította. Apa volt az első férfi aki összetörte a szívem, mielőtt bárki más megtehette volna.
Amikor két falat húsnyárs között megcsörrent telefonja, szinte láttam a homlokán gyöngyöző izzadtságcseppet, majd a halántékán kidülledő eret. Elmotyogott egy elnézéskérést, majd állt volna fel. Anya úgy kapott karja után, megfogva és markolva azt, mintha mindennap megtenné ugyanezt a mozdulatsort. Mintha már tanult reflex lenne, hogy ezt kell tennie, ha apa feláll az asztaltól, mert telefonálnia kell.
Majd még egy, tipikus szülői mondat... Ne a gyerekek előtt.
Egymásra néztünk, emlékszem. A tekintetek úgy cikáztak a testvéreim és köztem, mintha onnan összerakhatnánk a történetet. De hideg és kellemetlen volt az a levegő, ami régen minden családi alkalomnál nevetést vitt messze a széllel, és szeretetet. Ez eltűnt. Egykoron ők ketten voltak a legfontosabbak, most pedig idegenekre tekintettem. Ilyenkor az ember felteszi a kérdést: minden hazugság volt? Volt valaha családi idill?
Ahogy apám homlokán csillant meg az izzadtságcsepp, a holdfényben a szemem sarkán is könnycsepp. Érzem, ahogy táncol szemem peremén, marva az eredeti helyét, mivel fertőtlenít. Egy biztos, ha a fájdalmam nem is mossák el a könnyek, a baktériumokat a szemgolyómban biztosan.
Hazajöttem. Hiába kerestek fel sokan, hogy beszélgessünk, kérdezgettek a hazautamról, mégsem mondtam semmit. Megingattam fejem, hogy tipikus családi látogatás volt. Igen, egy gazdag családban talán tényleg ilyen lehet egy. Az apuka megcsalja a feleségét, a feleség pedig hagyja, mivel félti az utódokat. Félti azt a családot, amit nehezen felépített. Amit a házasságára alapozott, s tudja, ha az elveszik, minden más is. Ahogy megtudtuk ezt, mindenki pakolt, aki nem abban a hatalmas házban lelte otthonát többé. Az autóm előtt még visszapillantottam a gyerekkori házamra, ahova alig pár hónapos voltam, mikor költöztünk. Ahol felnőttem, ahol megszereztem legelső horzsolásom a térden. Ahol a bátyám és a barátai kergettek mindig, ameddig meg nem botlottam egy kis kőben, vagy faágban, esetleg a saját lábamban. Mit láttam? Mintha hegyeken, völgyeken és óceánokkal messzebb állt volna, mint ahol én voltam. Alig pár méter volt, talán száz. Taszított, jobban, mint bármi valaha.
Rezgést érzek alattam, majd a csengőhangom is megszólal, így előveszem, csak azért, hogy a piros kis ikont megnyomva elutasítsam a hívást. De a kijelzőn az a felirat várt, amitől úgy érzem, gyomorszájon vágtak. Így hiába vezetem ujjam a piroshoz, a zöldnél állapodik meg végül.
- Szia, Apa - halkan mondom, mintha valaki meghallhatná ahogy beszélek. Csupán csak gyengének és becsapottnak érzem magam, a hangom sem úgy jön, mint kellene, az is mérföldekkel arrébb van, mint a testem. A lelkem is másutt van, ott, ahol egyszer még családom volt, nem egy csapatnyi idegen.
- Beadtuk a válópert - minden köszönés nélkül nyögi be nekem. Lehetnék ideges, a fejéhez vághatnám, hogy az ő hibája, de nem teszem. Valójában, hiába pislákolt bennem a remény, hogy nem lépik meg ezt, tudtam, hogy ez lesz. Sejtettem, a zsigereimben, a Rosemund vér súgta, ahogy csörgedezik ereimben. - Módosítom holnap a végrendeletemet is. Te örökölsz mindent - teszi hozzá, hosszadalmas, fájdalmas csend után. Mindketten tudjuk mit jelent ez, csak magamnak nem tudom bevallani.
- Miért én? - suttogom szinte az apró mikrofonba, ahogy a könnyeim megint elindulnak maratonfutásra arcom domború útján. Fáj. Apa mindig engem szeretett a legjobban. Én voltam apuci hercegnője, és én támadtam otthon a legjobban.
- Mindig te voltál a kedvencem, Onyx - hallom fáradt hangján, hogy könyörületért esdekel felém. De mire ajkaimat felnyitom, hogy válaszoljak, három kis hang jelzi, hogy a vonalunkat megszakította apa, azaz rám csapta a telefont, mielőtt apa-lánya vitába kerekedtünk volna.
Enyém lesz a szállodalánc Európában. Minden lakás, minden ingatlan, minden. Csak azért, hogy kiengeszteljen. A pénz nem oldja meg a gyermeki szeretetet, de apa figyel is rám mellé.
Keserűen, de felkelek a földről, megtörölve szemeimet, majd kifújva orromat. Egy teljesen kamu vigyort erőltetek arcomra, hiába vagyok egyedül, a levegő miatt reménykedek, hogy odafagy, mire hazaérek, és elújságolom a hírt a többieknek.
Üdv, a nevem Onyx Night Rosemund, 19 éves vagyok, 1998.01.30, Madrid láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem Spanyol. Jelenleg Diák vagyok és a Lovell house csoportba tartozom. Camila Mendes arcát vettem kölcsön.
Jellem
Ha valaki meghallja a nevem, megfordul a fejében a szépen csillogó, ámbár éj fekete drágakő. Ez vagyok én is. Kissé romlott, mégis tündöklő tökéletesség, amellyel tisztában is vagyok. Nem vagyok tiszta, szűzies, mégis olyan tekintélyt parancsolóan pillantok az emberekre, hogy eszükbe sem jut megvetni. Elvégre, ha drága pénzeket érő követ nyújtanak feléd, megragadod, nem? És örülsz neki. Mert az a tiéd. S egyszerűen nem akarod elengedni a markodból soha többé.
A szüleim már a legelején sejtették, hogy bennem lesz valami sötétség. De nem az a kíméletlen, gyötrő és gyomorforgató, mikor attól remegnek végtagjaid, hogy mikor kapnak el, s vetnek véget életednek. Talán ezt is el tudom érni. Viszont én az érdekesség vagyok. A vonzalom. Az éjszaka, a sötét vonzza az embereket. Legtöbb esetben jól is érzik magukat, felejthetetlen emlékek is egy ferde estéhez kapcsolhatóak. Mert az emberek vonzódnak ahhoz, amitől kicsit tartanak. Tőlem pedig lehet is tartani. Kiszedem belőled nyelvem tökéletes pergésével az információkat, amik az én érdekemet szolgálhatják. Ekkor pedig nem félek visszaélni vele. De egy biztos. Mint a mondás. Ami az éjszakában történik, az ott is marad. Ha a titkod megtudom, sírig magamban tartom. Velem fog végső nyugvásra térni.
Az éjszaka veszélyes tud lenni. Ha valakinek keresztbe teszel, biztosan éjszaka ver rád revánsot. Ahogy én is. Ha beleköpsz a levesembe, visszaköpök, duplát. Ha velem szórakozol, magad alatt vágod a fát. Mert egy határozott személyiség vagyok, egy határozott jellem, ami megrendíthetetlen és két lábbal áll a talajon. A szüleim ennek neveltek. Egy erős, független nőnek. Egy olyannak, aki, ha megszeret valakit, a végletekig elmegy érte. Aki nem adja a bizalmát két szó után valaki kezébe, hogy utána markánsan összeroppantsák, mintha sosem ért volna semmit.
Mondhatom azt is, hogy kicsit feminista vagyok. Elvégre, a nőket kihasználhatják a férfiak, de cserébe ez csitriséget jelent, nem? Én nem fekhetek le több férfival egy éjszaka alatt? Én nem nézhetek végig egyen? Én nem küldhetek pajzán üzeneteket? Én miért nem?
De, megtehetem. De nem csak megtehetem, meg is teszem, amikor csak tudom. Mivel fiatal vagyok, az a két iksz egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem élhetem a tizenéves éveimet tovább még pár esztendő erejéig. Élvezem, hogy fiatal vagyok. Élek. S ennél jobb aligha lehetek. Mert én, én vagyok, és nem te. Ha nem kedvelsz, ott az ajtó, ha nem mész ki rajta, közelebbről is megismerheted általam.
Külső
Éjszaka. Megint csak az éj lepléhez tudom hasonlítani magam. Hívogató. Titokzatos. Vonzó. Kicsit megbotránkoztató.
Fekete hajam lágy hullámú tincsekben omlik vállaimra, mintha azt is a napszakomtól örököltem volna. Az égbolt két legszebb csillagát kölcsönözte szemeim helyére, hogy a mélybarna íriszeimben ott legyen pompa. Talán még nem csak az éjhez, de egy fekete macskához is hasonlíthatnám magam, hiszen szemeim pont olyan vágásúak, mint egy macskának. Mintha egy boszorkány barlangjából öltöttem volna magamra emberi alakom, s minden este visszatérnék. Pedig nem... Ki tudja?
Szemöldököm egyedien hosszú, enyhe, de látványos ívvel. Orrom pisze, kicsi, alatta pedig dúsabb ajkaim, amik sokszor tekintetet kívánnak, akárhányszor szóra nyitom őket. Ennek az egésznek pocokra hasonlító, pufók, kerek arcom ad alapot. Bőröm pedig kreolos, mintha napbarnított lenne. Esztétikus, szemet gyönyörködtető.
Ha pedig már tudom az adottságaim, nem félek megmutatni őket. Ruházatom ugyan nincs kivágva szinte sosem, mégis kiadja az alakom, amely nem a csontkollekció. Húsos, izmos combok, láb, telt csípő, formás fenék és mellek. Miért akarnám ezeket eldobni? A kutyák játszanak csak csontokkal. Most mondhatnám, hogy zsírban jobban sül a kolbász, de hazudnék. Zsír nincs, csak csupa izom, mivel edzek, hogy így nézzek ki.
Sminkem nem eléggé szembetűnő, semmiféle világoskék szemhéjpúder, és semmi árnyalatokkal világosabb rúzs, szájfény. Sokakat megkérdezve, azt sem mondanák meg, hogy van rajtam smink. Hiszen alapozóra nincs is szükségem, egyetlen egy cicafarokkal szoktam dobni a cicás szemeimen. Felesleges lenne kenceficéznem az arcom, majd eltömíteni a pórusaimat, hogy aztán legyenek gondok a feszes bőrömmel.
abbey mount
institute for higher education


A hozzászólást Onyx Rosemund összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-06-03, 1:00 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 593
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Onyx Rosemund   2017-06-01, 10:16 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Szió Onyx!  izgatott

Te aztán egy vérbeli lovelles lettél :O Felháborítóan magabiztos vagy, csinos, és ezzel - sajnos, vagy szerencsére - tisztában is vagy. Talpra esett fiatal nőt látok magam előtt, kissé feminista beütéssel, de nem zavaróan, csak épp annyira, amennyire egy lovellesre jellemző. A párducok testvériségébe tartozó lányok nagyképűségét és szilárd magabiztosságát nálad is kipipálható, igazi bombázó létedre nem vagy buta nőcske.
A szerepjáték-példád nagyon szépen van összerakva, szép a fogalmazásod, jó a mondatalkotásod *-* Ami pedig a hangulatát illeti, leginkább a keserédes szóval tudnám jellemezni. Édesapádat becézve emlegeted, amikor arról mesélsz, hogy ő törte össze először a szíved, egy erős, magabiztos fiatal felnőttet festesz le, akinek csak a figyelmére vágynak, nem úgy istenigazából rá, és noha mindenki szemében szép, gazdag, sikeres, legbelül magányos.
Az onyx kő nagyon szép hasonlat!
Támadd be a foglalókat, aztán játssz kedvedre!  szívecske


Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Onyx Rosemund
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Lovell house-
Ugrás: