HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Latoya Cvetajeva

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Goddard

Goddard
Csatlakozott : 2017. May. 31.
Posztok száma : 14
Motto : A test védi az agyat. A szkepticizmus pedig az elmét. Age : 24 Titulus : the brain Foglalkozás : orvostan hallgató
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Latoya Cvetajeva   2017-06-01, 5:26 pm

Latoya Cvetajeva
- Bob? Az agyamra mész. Tíz perce sem mondtam, futtass le rajta egy PCR-t, hogy meglássuk, vannak-e genetikai jellegzetességek. Tudod, antitripszin hiányra gyanakszom. Esetleg cisztás fibrózisra. De ezt is elmondtam. - lesújtó pillantásomból kivehette a szikrázó türelmetlenségem, elvégre nem preferálom a sügér embereket, a fennakadást – Ha megkérnélek, hogy hozz az ebédhez egy kis hagymát, akkor te kirohansz a kertbe és kirántod a földből a tulipánt? - leheletnyit közelebb hajoltam hozzá, szimplán csak a hatás kedvéért, érezze már, hogy a saját lábában bukott orra, avagy a saját hülyeségében – Ne érts félre, nagyra értékelném, hogy legalább képes vagy párhuzamot vonni kétféle hagyma között.
- Jó, oké... Bocs! Tényleg! - megadóan maga elé emelte kezeit - Nem tudom, mi van ma velem. Egyébként a citokróm-c-t is megnézzem? A vonalkód-gént? Mintha említetted volna.
- Sziporkázó vagy... Igen. Légy oly kedves. - hangomban az irónia és az erőltetett higgadtság honolt - legbelül azonban forrongtam, már réges-régen elküldtem volna ezt a nemszázas társamat, akit éppenséggel pont mellém kellett beosztani, meggyőződésem szerint kissé meggondolatlanul -, mimikámban a félreérthetetlen, angyali, távozz a szobából, ha jót akarsz mosoly, melyből reméltem, felfogja, hogy nem vagyok hajlandó tovább okítani. Nem az én reszortom. Nem ordíthatom le a fejét. Moderálnom kell magamat, sajnos itt a falnak is füle van. Sajnos.
- De azt a fajok megkülönböztetésére használjuk, és ---
- Az ég áldjon meg, mozogj már!
A srác széttárta a karját, aztán a megrázkódtatás legkisebb jele nélkül kisétált a szobából. Nagyjából, mint szarnak a pofon; ha legközelebb is feleslegesen traktál, a vezetőséghez fordulok és merő kedvességből kiteregetem előttük a szennyesét.
Megcsóváltam fejem, s nyugtalanul pillantottam a karórámra, vajon hány perc veszett oda ismét az életemből emiatt az idióta miatt, ám szembesülve a ténnyel, elsápadtam. A mérési jegyzőkönyvem fele sem volt kész, minek tudata igencsak aggasztott - szigorúan határidős, nekem pedig kevés időm, következtetésként rengeteg elpazarolt perceim voltak -, ennek tetejében az immunológia-kísérlet is vészesen közeledett, és már így is késésben voltam. Letettem kezemből a tollat, gyorslépésben elhagytam a helyiséget, majd fellifteztem a harmadikra; s már épp visszafelé tartottam, amikor is eszembe jutott, csessze meg, az illetékesnek annyit sem mondtam, bakfitty, úgyhogy száznyolcvan fokos fordulatot vettem a lépcső közepén. A mérgezett egér létemet mi sem bizonyította jobban, mint az egyik kanyarban felbukkanó megtermett takarítónő, kinek kis híján nekiütköztem - hozzáteszem, a meglepetés erejével elkáromkodtam magam, semmint bocsánatot kértem volna, de mire feleszméltem, addigra messze jártam, s nem különösebben érdekelt. Gázolhatok lelkekbe - aktuális esetben gyomrokba -, aligha ráz meg. Amióta az eszemet tudom, néhanapján a szociális érzékenységem valahol a béka segge alatt leledzett.
- Na ne kímélj Bob, ezúttal mi nem világos?
- Áh, csak jöttem szólni, hogy a kilencesben már hiányolnak. Tudod, a projekt.
- Remélem, a te hiányod is egyszer feltűnik majd valakinek...


***

Amint a teremben csönd lett, éreztem, hogy valami baj van, így néhány másodperccel ezt követően kénytelen voltam felpillantani a telefonomból, aztán szembesültem azzal a legalább húsz rám tapadó szempárral, amelyek várakozóan bámultak, feltéve ha a többségük jól látott egyáltalán.
Oh – szakadt ki belőlem, miközben összevontam a szemöldökömet. Mivel az elmúlt néhány percben nem igazán figyeltem a nő siránkozására, figyelmem éppen annyira lankadt le, hogy egyáltalán ne fogjak fel semmit a körülöttem zajló világból. Végül a konferancién állapodott meg a szemüvegem mögött megbúvó tekintetem, aki – legalább is úgy tűnt – meleg mosollyal az arcán bólogatott, így sugallva azt, hogy mi itt egy hatalmas nagy család vagyunk, akik segítik egymást – ezt baromságnak találtam, meg aztán számomra ez nem volt túlságosan bizalomgerjesztő, inkább morbid. – Kösz’ a lehetőséget, viszont én kihagynám a csoportos sajnálkozást, engem csak azért küldtek ide, hogy majd ez jót tesz, de legszívesebben most akasztanám fel magamat – húztam el a számat, nem zavartatva magam a mondottaktól, újra a telefonomat nézve zavartalanul folytattam a böngészést a világhálón, mint ahogyan azt az előtt is tettem, mielőtt megzavartak volna – De maguk folytassák csak, előbb vagy utóbb úgy is meghalunk, a mi betegségeink mindössze felgyorsítják ezt a folyamatot, és van, aki számára fájdalmasabbá teszik, de mi legalább nagyjából sejtjük, hogy mennyi időnk van. Mindenesetre én a maguk helyében még csak megváltásra sem számítanék, mert nagyon valószínű, hogy az orvosság ezekre a betegségekre, már nem a mi életünkben fog bekövetkezni. – Akkor már egy kicsit előbb kellett volna elkezdeni az ez irányú kutatásokat, s hiába vannak pozitív hírek ezek még mindössze csak feltételezések. – De ha a jövőért akarnak tenni valamit, akkor ajánlják fel a szerveiket a tudomány számára, ők minden bizonnyal értékelni fogják a mi betegségeinket. – Tettem még hozzá, miután keresztbe fontam a lábamat magam előtt. Csak azt sajnáltam, hogy nem vésik kőbe a nevemet és írják bele, hogy "Latoya Olesya Cvetajeva, a tudománynak felajánlotta szervét, ezért köszönetet nyilvánítunk neki, hogy a tudományt és a jövő generációját szolgálta; nyugodjon békében" vagy valami ilyesmi, nekem ez baromi jól esett volna, bár nem mintha akkor már számítana. Továbbra is unottan pörgettem egyre lejjebb a kis képernyőt, mivel a reggeli cikket, amelyet találtam és igazán érdekfeszítőnek tűnt, csak éppen elolvasni nem volt időm a nagy sietségben, most nem leltem.
Közben pedig felpillantottam. A legtöbbjükön látszott, hogy egyáltalán nem voltak túl a nem éppen barátságos kijelentésemen, mintha egy kicsit a szívükre vették volna – mondanám, hogy őszintén sajnálom, de én is ezek közé a szerencsétlenek közé tartoztam, akik időnek ideje előtt kénytelenek elhalálozni, mert saját szervezetük lázadt fel ellenük. Ez oltári nagy szívás.
Megráztam a fejemet, elég volt néhány másodpercet hallani a nő szavaiból, hogy rájöjjek, nem voltam ide való. Nem is értettem, hogy a doktorom miért ajánlotta fel ezt a fajta terápiát, ami ráadásul egy baromság, de azt pláne nem értettem, hogy én mi a fészkes fenéért jöttem el, mert amennyire megismertem saját magamat az elmúlt évek során, tudtam, hogy nem vagyok képes elviselni az efféle embereket, különösen akkor, ha siránkoztak és valamelyik istennek nevezett szemétláda felé fohászkodtak. Jó ateista lévén én ezeket a személyeket általában körberöhögtem, mindenféle érzelemtől mentesen, és többnyire csak kis híján múlt annak, hogy nem fogtam kérdőre az illetőt, hogy ha a drágalátos istene létezik, miért van betegség a földön és miért bízza ránk annak a gyógyítását, ahelyett, hogy eltüntetné. Sejtettem, mi lenne a válasz, éppen ezért nem is kérdeztem. De akkor sokan mit keresnek itt? Tudtam, hogy ezt a fajta hívői lelket én sohasem fogom megérteni, de annyira nem is égetett a vágy, hogy kiderítsem mit és miért gondol az ilyen emberek nagy része. Egy bizonyos fokig, ha megerőltettem volna magam, képes lettem volna megérteni és még talán el is fogadni, de... Nem láttam benne a logikát. Nem értettem, hogy miért bálványoznak olyas valakit, aki ebben a formában valójában soha nem is létezett, ellenben az evolúcióval, illetve a Nagy Bummal, ami már alapjában véve sokkal inkább elfogadott és bizonyított, mint az, hogy 'és a hetedik napon isten megteremté az embert' jól ismert szövege. Még a Nagy Reccsenés is inkább bizonyított, pedig hol van az még – na, ez sem a mi életünkben fog bekövetkezni.
Nem igyekeztem palástolni azt, hogy mennyire untam és mennyire nem érdekeltek mások panaszai, így nem véletlenül fordult meg a fejemben, hogy ahelyett, hogy itt rontanám a levegőt, inkább felállnék és angolosan távoznék, de egyelőre úgy éreztem, még bírom a kiképzést – ez számomra tulajdonképpen annak minősült.

- Jól van, köszönjük Martha! Hölgyeim és Uraim, tartsunk most egy kis szünetet. Utána Henryvel folytatjuk.
Jellemző. Mindig a legjobb résznél szakítják félbe...
Egyre inkább kezdtem úgy érezni, ha még néhány percet hallgatnom kellett volna a siránkozó nő beszédét, aki azon aggódott, hogy a macskája miként fogja elviselni a halálát, legszívesebben kidobtam volna az agyamat az ablakon keresztül, aminek a csattanása – legalább is én biztosra véltem – nem csattant volna túlságosan nagyot, révén, hogy az elmúlt fél órában kezdtem úgy érezni, mintha férgek szipolyozták volna a sejtjeimet, így megkezdve IQ szintem mély zuhanását nagyjából úgy, mint ahogyan Félix Baumgartner zuhant le az űrből a mi kis bolygónkra, s nem csak ezt a párhuzamot sikerült összehoznom közötte, és közöttem, hanem azt is, hogy míg én jó néhány órát töltöttem tanulással, hogy felépítsem tudásomat, neki is legalább három óráig tartott feljutni és mindezt néhány perc alatt tette szinte semmissé, ami persze az emberiségnek nem volt kár, nekem annál inkább.
Üdv, a nevem Latoya Olesya Cvetajeva, 23 éves vagyok, 1993. augusztus 31-én, Moszkvában láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem orosz. Jelenleg orvostan hallgató vagyok és a Goddard ház csoportba tartozom. Tatiana Maslany arcát vettem kölcsön.
Belbecs
Egyszer hallottam magamról olyasmit, hogy objektíven, radikálisan szemlélem a világot, és megingathatatlanul két lábbal állok a földön. Felettébb beletrafált az illető, mert mindennél többre tartom a racionalitást. A tudomány nem mellesleg szent és sérthetetlen; gyakorta teszi magasra a lécet, ami elengedhetetlen a pozíciójában. Egy kis bennfentes infó: insomniás vagyok, hajnali három óra van, és több az energiám, mint egész nap. Némi távolságtartással kezeli az embereket, aminek egyszerű oka van. Elvesztette a bizodalmát az emberiségben. Már több mint kétszer. WALL-E meghatott... na és? Egyesek pimasznak tartják - nem preferálja az érzelmek túlzott fitogtatását, állítása szerint nem arra született, hogy megfeleljen mások érzelmi hullámvölgyeinek. Egyszerűen csak nem érzem szükségét az esetek többségében, hogy kimutassak bármiféle törődést. Ez van. Anyám elsők között reklamált a stílusom miatt, csak azt időközben elfelejtette, ez örökletes dolog... Természetéből adódóan mindig az igazat mondja, aztán észreveszi, hogy a társasági élet nem működik ebben a formában. Bizonyos emberek ugyanis nem kifejezetten szeretik az őszinteséget.
Megemeli a hangját, előfordul, hogy orosz akcentusa belepiszkít beszédébe. Nem söpri szőnyeg alá a véleményét, vehemensen kiáll az észérvek, tények mellett; gyűlöli az idióta téveszméket, a felesleges locsogást, az üresfejű egyénektől egyenesen irtózik - nem véletlenül analizálja a környezetét, avagy könyveli el mások szokásait, rigolyáit. A világ megérett a pusztulásra. Apropó, rendelkezik némi önkritikával, belátja, hogy nem jó, de hiszi, hogy a többiek rosszabbak.

Külcsín
Az esetek többségében rosszalló, amolyan „bezzeg az én időmben” pillantásokat kapok a hetven- és a halál közötti nyuggerektől, ami talán nem véletlen; raszta tincsek, egyetlen árva piercing az orromban, és a jobb csuklómon az alig észrevehető tetoválás, ami mindössze egy egyszerű, az aranymetszés arányaiba foglalt csigaház. Nagy ügy. A retro pápaszemem miatt jogosan néznek strébernek is, bár nem különösebben zavar, ezzel nőttem fel. Ha az időjárás úgy alakítja, gyakorta viselem a piros szövetkabátomat, ami egyfajta védjegy is, könnyen kiszúrhatsz vele a tömegben, akármilyen alacsony termettel áldott engem a sors - igen, én vagyok az a folyton nyújtózkodó paca az etnikai-massza kellős közepén. Amúgy millió meg egy gyűrűvel és kelta minták hadával élek együtt, szokásom is túlzásokba esni, hasonlóképp a boho beütésű ruhadarabokkal, melyekkel tele a gardróbom.
abbey mount
institute for higher education


A hozzászólást Latoya Cvetajeva összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-06-02, 12:46 am-kor.
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 593
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Latoya Cvetajeva   2017-06-01, 11:08 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Latoya! *-*

Még sosem hallottam a neved, pedig nekem aztán elhiheted, hogy van némi közöm a szlávokhoz! Különleges, és remekül illik a karakterhez, ha figyelembe vesszük, hogy csengése hasonló a "letojja" szóhoz. Ezt kérlek, ne vedd sértésnek, csupán ki szeretném fejezni, szerintem mennyire zseniálisan leírja a karaktered világszemléletét  mosoly
Az előtörténeted szórakoztató, könnyű olvasmány, annak ellenére, hogy szép számmal vannak benne szakszavak, ezért csak gratulálni tudok! Ezen kívül Latoya annyira okos és intelligens, hogy egyszerűen bűn lenne, ha nem szokásához híven reagálna, akárhányszor valamelyik idióta hülyeséget produkál. Ez kérem szépen nem pökhendiség, ez alapvető dolog! Ha valaki tartózkodhat a körökbe, amibe mozog, és segítheti kutatásait, legyen is méltó rá!
Rendkívül sokszor megmosolyogtatott az előtörid, egyszerűen elmondhatatlanul humoros, hogyan viselkedik a számára butának tartott szituációkban ez a lány, a velős megszólalásai mindig annyira találóak! Becsülendő! kölyökkutya szemek
Foglald le az arcocskád - akiről egyébként elfelejtettem mondani, hogy az összes klónja között a legszimpibb - aztán tegyél rendet a balgák között! Úgy látszik, szükség van rá!  izgatott  szívecske

Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Latoya Cvetajeva
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Goddard house-
Ugrás: