HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Hurricane Callister

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. Jun. 01.
Posztok száma : 11
Motto : fuck bitches, get money Age : 20 Titulus : troublemaker Foglalkozás : student Play by : dylan sprouse
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Hurricane Callister   2017-06-01, 9:32 pm

Hurricane Callister
Szétesett éjszakák.
Üres reggelek.
Halvány emlékek.
Ez mind már egy megszokott, monoton körforgás része, ami a heteimet jellemzi. Sosem érdekelt különösebben, milyen nap van pontosan, engem a kedd sem állított meg abban, hogy hajnali ötkor a szobámhoz vezető úton elaludjak a lépcsőn félrészegen két berúgás és két kijózanodás után. Ilyenkor mindig túl távolinak tűnik az az emelet. Hosszúra nyúló percekig feküdni a lépcső közepén épp elég ahhoz, hogy erőt vegyek magamon, aztán egy egyszerű teleportálással az ágyamon kössek ki. Mert ez az a távolság, amit sosem tudom, hogy mikor és hogyan teszek meg. Egyszerűen csak egyik pillanatról a másikra elérem az úti célt és mit sem törődve azzal, hogy forog az ágy és előadásaim lennének tíz órától négyig, fel sem kelek egészen este hétig. Akkor is csak azért mert muszáj valamit ennem, és lassan készülhetek a következő bulira.
Ez egy ördögi kör.
Valami ilyesmi alapján köthettem ki most is a padlón, amiről egyetlen szerelmem, Stella gondoskodott, akivel ismételten szerelembe estem, miközben lehuppantam a kanapéra, hogy a maradékot is kiigyam az üvegből. Erre még emlékeztem, de másra nem. Nem tudtam összerakni az éjszaka darabkáit és nem fogtam fel azt sem, mi történik körülöttem. Az agyam még nem működött, bár szép lassan kezdtem ébredezni. Ennek ellenére képtelen voltam kinyitni a szemeim. Éreztem, hogy valami keményen fekszek. Éreztem a hideg padlót magam alatt. Éreztem valami fojtogató füstöt, és a fű szagát.
Ébredj fel! - Parancsoltam rá magamra gondolatban, mire lassan sikerült kinyitnom szemeimet, de tekintetem elé csak homályos képként tárult a látvány, miszerint egy nappali közepén aludtam el a kanapé előtt, körülöttem pedig részegek. A földön, a kanapén, a fotelben, feltételeztem a fürdőkádban is. A lakást nem ismertem fel. Igazából az emberek sem voltak ismerősek.
Kicsit megdörzsöltem szemeim, hátha javul a helyzet, aztán csak arra jöttem rá, hogy a látásomat a lakásban gomolygó füst korlátozza, amit szó szerint vágni lehetett volna. Akkor már köhögve kezdtem az erkély ajtóhoz kúszni, amit azonnal ki is nyitottam, és élveztem az arcomba csapódó lágy szellőt, miközben friss levegő után kapkodtam. Ki volt az a barom, aki becsukott minden ajtót és ablakot? Meg is fulladhatott volna bárki reggelig... - morgolódtam magamban, aztán csak akkor realizáltam, hogy odakint sötét van. Ez azt jelentette, hogy átaludtam az egész napot. Oké. De mikor aludtam el? Egyáltalán hol vagyok és hány óra? A gondolatok csak úgy cikáztak elmémben el-vissza, aztán körülbelül tíz perc elteltével úgy döntöttem, hogy nincs értelme válaszokat keresnem a kérdéseimre. Csak ki akartam jutni.
Azt hiszem, fél órába telt, hogy összeszedjem magam, majd körbenézzek az egész házban, hátha valami beugrik, de semmi. Tekertem egy cigit, amit azonnal meg is gyújtottam, ahogy kiléptem az ajtón, és csak hagytam, hogy a bizsergő érzés elhatalmasodjon agyam felett és céltudatosan elindultam haza magam mögött hagyva mindent.
Lehet, hogy lassan aggódnom kellett volna azért, hogy esetleg kirúgnak az egyetemről, mert egyre ritkábban jelenek meg az előadásokon, és ha ott vagyok, akkor is első sorban csak alszok. Többször előfordult már, hogy egy későre elhúzódó buli után fel sem mentem a szobámba, hanem egyenesen a terembe mentem még félrészegen. Aztán ki tudja, lehet valami csoda folytán átrugdosnak a következő félévre is, elvégre azt sem hitte el senki, hogy egyáltalán sikerül leérettségiznem, most meg felső oktatásban vagyok.
Épp félrepöcköltem a csikket, mikor egy ismerős alak tűnt fel előttem az utcán és csak halványan elmosolyodtam, ahogy végigpillantottam rajta.
- Hali Lola - az a kis mosoly végül egy széles vigyorrá változott, ahogy tekintetem a hátsójára irányítottam, majd csak akkor pillantottam fel rá újra, mikor felém fordult, de egy szemforgatásnál többre nem is méltatott, csak tovább sietett.
Imádom, hogy ennyire játsza a nehezen kaphatót, de rájöhetne végre, hogy felesleges...
Üdv, a nevem Hurricane Callister, 20 éves vagyok, 1997. május 3.-án, Leedsben láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem brit. Jelenleg egyetemista vagyok és a Mather csoportba tartozom. Dylan Sprouse arcát vettem kölcsön.
Jellem
Én bármiről mesélek, csak magamról ne kelljen...
Például a reggeli napfelkeltéről olyan hajnali öt óra fele, amit volt szerencsém végignézni az egyik tömbház tetejéről, mert ott töltöttük az éjszakát a haverokkal. Sosem volt alkalmam rendesen végignézni ilyesmit. Túl korai, én meg nem vagyok egy korán kelő típus. Meg igazából annyira művészlélek sem, hogy ez annyira érdekelt volna eddig, most mégis mozdulatlanul kivártam, ameddig az ég sötétkékje színeket váltva világos kékké fest mindent. Furcsa mód egész lenyűgöző volt ahhoz képest, hogy utálom ezt a napszakot.
Mellettem már mindenki készülődött vissza a szobájába, és az egyik csaj elkezdett húzkodni, hogy menjek vele. Normális esetben meg sem fordult volna a fejemben, hogy visszautasítsak egy ilyen ajánlatot, elvégre egyszer élünk, carpe diem, meg ilyenek - de ez a csaj tényleg egy ribanc volt. Nem szeretem, mikor valakiben annyi gátlás sincs, mint a hozzá hasonlókban, akikre csak szépen kell mosolyogni, és ha jól nézel ki, akár pia nélkül is hátra viheted, és szó nélkül tolja le a gatyád, aztán már térdel is. Meg igazából nem is vagyok az az egy éjszakás ember. Persze néha megesik, ahogy a barátság extrákkal lapcsolatok is, de amúgy mennyivel jobb mikor reggelente odabújik hozzád valaki, és azt mondja, hogy szeret, miközben te úgy öleled magadhoz, mintha a legapróbb veszélyektől is meg akarnád óvni.
De sajnos mostanában nem volt normális kapcsolatom. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az utóbbi időben túlzásokba estem a bulik terén, de ez nem jelenti, hogy olyan ember vagyok, akit utálni kellene. Néha bunkó vagyok meg arrogáns, és olyannal viccelődök, amivel nem kéne, de bassza meg, senki sem tökéletes.
Külső
Már egy ideje nem nézek a szemébe, annak, aki visszanéz rám a tükörből. Mintha nem is az én másom lenne, hanem valakié, akinek most nem kéne lennem.
Gyakori a karikás szem az alváshiány miatt, és utálom látni az előző éjszaka nyomait magamon, ami a másnaposságnak meg a fáradtságnak köszönhető. Szerencsére, egy vagy két óra elteltével mindez eltűnik, és rendbe tudom szedni magam annyira, hogy emberek közé mehessek és azt lássák rajtam, amit akarok, hogy lássanak.
Egyébként nincs bennem semmi különleges. Főleg, hogy van egy ikertestvérem. Nagyjából ugyanúgy nézünk ki, leszámítva az anyajegyeinket, amikről első sorban meg lehet különböztetni minket. Talán ennyiből szeretem, hogy a felső ajkam felett, bal oldalon van egy apró ismertetőjegyem, ha mással nem is, ennyivel különbözzek végre tőle - meg áldom az eget, amiért a hajfesték mellett döntött. Elvégre két külön személy vagyunk. Kiskoromban még talán szerettem is, hogy szinte megkülönböztethetetlenek voltunk, hiszen sok előnyünk is származott ebből. Most már kevésbé.
Sötétszőke hajam van és kék íriszeim, bár ez nem jelenti, hogy én vagyok a szőke herceg fehér lovon - meg mondjuk nem is akarok a tökéletesség mintaképe lenni, miközben belül még csak a közelében sem vagyok.
A magasságom is teljesen átlagos. Az 1.8-as méter mellett nehezen eshetek abba a csapdába, hogy a kiszemelt csaj magasabb legyen.
Összességében nem mondhatnám magam olyannak, aki felhívja magára a figyelmet pusztán a külsejével, de nem is panaszkodom. Elvégre van bennem valami, amit a nők imádnak. De hogy mi az, az számomra is rejtély.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 574
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Hurricane Callister   2017-06-05, 8:26 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Hellóóó, kissé elzüllött Callister!

Hát ennek a személynek halvány gőze nincs, mit történik a nagyvilágban! Körülötte se, ha már itt tartunk. Kész csoda, hogy az egyetem még nem szórta ki. Gondolom, sokszor hallottad már, de példát vehetnél a tesódról!

Na de mielőtt azt hinnéd, egy kalap alá veszem az ikreket, inkább kihangsúlyoznám, hogy nem! Teljesen rendben van, hogy különböznek, azonban most elég kíváncsi lettem arra, hogy Hurricane élete hol siklott el ennyire. Remélem, a játéktéren lesz lehetőségem megtudni!

Na foglalózz, aztán jót ne halljak már valami jót is rólad!  röhög

u.i. te is tudod ám, hogy ezt a lányt biza nem hódítod meg, ha így folytatod. Rolling Eyes

Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Hurricane Callister
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Mather house-
Ugrás: