HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
bailey && cory

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 14
Motto : and now I'm getting drunk on your tobacco lips Age : 20 Titulus : darkbloodred Foglalkozás : egyetemista Play by : kunpimook bhuwakul
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: bailey && cory   2017-06-02, 8:46 pm


Bailey && Cory

Volt valami kurvára ironikus abban, hogy minden péntek este, amikor házának kollégiuma majdnem teljesen kiürült, olyankor Charong Sukulthanasorn mindig sietősen tartott a szobája felé, hogy bezárkózzon oda egészen szombat estéig. Teljesen elvonatkoztatva attól a ténytől, hogy ezt saját kívánságára alakította így, mert ő volt az, aki az első egyetemi évének legelső buliján társadalmi öngyilkosságot vitt véghez azzal, hogy rossz lányt szólított meg, hogy megkérdezze, merre találja a legközelebbi alkoholmentes italt, aztán a kijáratot, amin a lehető leggyorsabban evakuálhatná magát - természetesen elterjedt a híre annak, hogy mennyire partiképtelen és ezzel együtt elérte azt is, hogy jóformán sehová sem hívták, vagy ha mégis, akkor csakis azért, hogy gúnyt űzzenek belőle és akcentusából, meg alapjáraton abból, mennyire gyengén beszélte az angolt még így, két év után is. Kevesen voltak képesek felfogni és elfogadni azt, hogy ő táncolni jött ide, nem nyelvet tanulni, megtalálni élete szerelmét esetleg halálra ítélni a veséjét meg a máját - tanulni akart, hiszen nem azért dolgozott egész életében, hogy valami affér miatt elveszítse az ösztöndíját. Így is elég volt az, hogy a "zsebpénzét" valami olyannal kereste, amiért minden bizonnyal elítélték volna - mert hát abból, amit a klubban keresett, simán fizethette volna a tandíjat, mint mindenki más, de hát miért is tette volna, amikor ugyanezt a pénzt elkölthette arra, hogy fenntartson egy viszonylag drágának nevezhető autót, amivel minden szombatra virradó hajnalon utazott Londonba, a klubba?
Igazából jól is jött neki ez a társadalmi öngyilkossága - hiszen észrevétlenül el tudta hagyni a kampusz területét, amikor mindenki más vagy a saját szobájában volt elfoglalva a saját dolgaival, esetleg épp literszámra öntötte magába az alkoholt. Olyankor senki sem figyelt fel arra, hogy ő, két kitömött sporttáskával felpakolva, diszkréten kiosont házának hátsó ajtaján, hogy az éj leple alatt megkezdje útját Londonba. De ezen a péntek estén még határozottan túl korán volt ahhoz, hogy elinduljon; a falra függesztett óra mutatói még kilencet sem mutatott, de ő már egyedül volt - hiszen lakótársa minden sejtése szerint még mindig a potenciális leendő barátnőjénél tartózkodhatott és a fene se akarta tudni, mégis mivel foglalhatták el magukat. Szeretett volna nem gondolni arra, amit elméje épp felajánlott neki, mint gondolatot és amit csak egy megkínzott nyüsszenéssel reagált le; igen, ebben a kibaszott iskolában mindenkinek volt valami szexuális élete, csak neki kellett beérnie azzal, hogy kézimunkázott, mert mindenki elkerülte - amit megint csak magának köszönhetett.
De megvoltak a pozitívumai is annak, hogy egyedül volt; hiszen az előző hét óta nagyon szétszórta a dolgait, amikre ezen a hétvégén szüksége lehetett volna, ami azt jelentette, hogy még meg kellett keresnie mindent az indulás előtt, legalábbis ha nem akart a szokásosnál később érkezni a fővárosba. Miveé úgy tűnt, Bailey egy hamar nem fog visszatérni a szobába, nem zavartatta különösebben magát azzal, mit és hova dob; a csillogós-flitteres fellépőgönceit azzal a lendülettel dobta az ágyra, amivel kirántotta őket a fiókokból esetleg szekrényekből, vagy az ágy alól, és közben olyan lelkesedéssel énekelte Lady Gaga Auráját, mintha csak már a színpadon lett volna - hiszen egyik kedvenc fellépődala volt ez a szám -, és egyetlen mázlija talán tényleg az volt, hogy nem volt repedt fazék hangja, mert hát... Hát. Egyértelmű, nem?
Csak arra nem volt felkészülve, hogy szintén kedvencnek titulált fellépőruháján majd talál egy nagyobb szakadást, amit sajnos jobb híján neki kellett rendbe raknia - és túl sokat nem is gondolkodva a helyzet rizikóján ült fel az ágyára, a csillogó ruhakupac közepére, hogy azon kucorogva vegye elő a varrókészletét és kezdje el foltozni a sötét püspöklila, tollakkal díszített, pornófilmekbe illő ruhadarabot, számításba sem véve, hogy valaki rányithatott. Igaz, akkor még mindig mondhatta volna, hogy a színjátszó szakkörnek varrja a cuccokat, de ezt ki hitte volna el?
És minden rémálma abban a pillanatban vált valóra, amikor valaki lenyomta a kilincset és az ajtó halkan megnyikordult; leszámítva a kisebb szívrohamot, amit először átélt, nagyon sok rossz már nem történhetett vele... Esetleg talán csak azon a kellemetlen és zavarba ejtő szemkontaktuson kívül, ami kialakult közte és Bailey Bothwell között, ahogy ő még mindig bele volt ásva a csillogó ruhadarabok kupacába, lakótársa meg épp belépett az ajtón.
- Neked nem Shells-nél kéne most lenned? - Szíve vadul zakatolt mellkasában; le sem tagadhatta volna, hogy pánikba esett, mert ezt a titkát még a szobatársa és lényegében egyetlen barátja sem ismerte... És sosem tervezte, hogy efféle módon tudja majd meg. De hát most már nem tudott hova menekülni, sem elrejteni a ruhákat, úgy, ahogy a titkát sem, úgyhogy nem maradt más választása, minthogy szembenézzen a saját felelőtlenségének következményeivel.


darkbloodred,
Vissza az elejére Go down
Online
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 98
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith   :

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: bailey && cory   2017-06-03, 7:44 pm





Team Charley

Facsarták már össze érzelmileg a szíved annyira, hogy azt se tudtad eldönteni melyik bolygón vagy? Túl sok érzelem. Nem menekülök előlük, nem azért jöttem el mert félnék vagy ilyesmi. Hanem mert tényleg úgy gondoltam jobb ha magára hagyom Shells-t mielőtt ott ragadnék végleg. Most már tudja, hogy szeretem, nem kell okokat keresnem arra ha a közelében szeretnék lenni. Még mindig furcsa érzés. Megnyugtató, de furcsa. Persze jó értelemben. Minden bizonnyal azért lehet, mert nem szoktam én csak úgy szerelmet vallani valakinek – a mostani meg elég fura szituációt követelt meg, már ha arra gondolok, hogy saját magamat akartam megfojtani egy kanál vízben azért, mert hozzám írta a dalt – meg nem is akartam nagyon, eddig. Valamiért jobbnak láttam, ha távol maradok a párkapcsolatoktól, a szerelemtől, egyes lányoktól. Arra összpontosítottam amit szeretek. Ez meg értelemszerűen a festészet. De bárki kérdezné egy fikarcnyit se értek a szövegekhez és pusztán merő véletlen, hogy véleményt mondok Shelley dalairól, esetleg besegítek ott ahol ő elakad a szövegelésben vagy nem talál megfelelő rímet.
Úton a szobám felé be akartam ugorni az ikerhúgomhoz is, de aztán meggondoltam magam. Nem mertem megjelenni előtte ilyen lelkesen. Nem akartam még elmondani neki, hogy én és… egyáltalán létezik olyan, hogy én és valaki más, aki nem ő. Arra a döntésre jutottam, hogy inkább Cory lásson meg így és higgyen azt amit akar a kis thai fejében, mint a húgom. Neki még esetleg félre tudok magyarázni dolgokat, vagy sem. De mégse a testvérem. Ami annyiban jobb, hogy talán ő nem fogja a fejemhez vágni, hogy te is csak csajozni jársz az egyetemre, mint a többiek, nem pedig tanulni. Vagy igazából nem tudom. Csajos témákról nem beszéltem neki. Nem volt miről, nem is kellett, nem is akartam igazából. Meg ezután sem hiszem, hogy belekeverem őt ilyesmibe. Így is totál kínos, hogy néha nem értem mit mondd a saját anyanyelvén, pedig esküszöm, egyszer venni fogok egy szótárat és igyekezni fogok még ha hibásan is, de visszaválaszolni neki. Ja körülbelül, Bae nem akarni bajt stílusban. Amin majd jót szórakozhatunk. Egyszerűbb lenne ha megkérném tanítson meg, vagy legalább az alapokat, esetleg olyasmit, amit könnyebben el lehet mondani, megjegyezni.
Megérkezem a szobánkhoz, szinte már megszokásból kopogás nélkül benyitok. Végtére is mi értelme volna kopogni? Úgyis tudom, hogy nincs mit megzavarnom, ha meg igen akkor én leszek rákvörös, nem ő. Bár annyi szent, hogy igyekeztem nem kellemetlen helyzetbe hozni szegényt, az más tál tészta, mennyire ínycsiklandozó édességfelszerelése van. Szinte már gonoszan, kérdés nélkül elszedem tőle. Mintha egyértelmű volna, hogy úgyis megengedné. Pedig lehet nem. Mert esetleg a nehezebb napjaira tartogatja és amikor szüksége volna egy kis édességre, pont nincs neki, mert a kedvességemnek hála, elfogyott.
Becsukom magam mögött az ajtót és csak azután veszem észre, hogy Cory mennyire átrendezte a szobát. Mintha egy tájfun sepert volna el minden egyes ruhadarabot az útjából és szórt szerte szét. Felvontam a szemöldököm. Egyrészt azért amit látok, a rendetlenséget, másrészt a kérdéséért, harmadrészt, mert ruhát vár. Méghozzá nem is akármilyet! Persze nem vagyok szemét, nem cseszem le a rendetlenség miatt. Minek? Semmi értelme sincs. Nem látom a hasznát. Ha megteheti, szerintem azután is szét fogja dobálni a dolgait amikor nem vagyok itt, szóval teljesen mindegy. Inkább segítek majd neki összeszedni, az biztosabb és végre meglátja, hogy kivel van dolga.
– Úgy látom, jobb ha most itt vagyok és nem máshol. Mintha megéreztem volna, hogy vissza kell jönnöm ide. – próbálok meg humorosan hozzá állni a dolgokhoz. Hátha ez nem okoz majd fejfájást neki. Különben sem vagyok most olyan hangulatomban, hogy piszkálnom kelljen vagy ilyesmi megforduljon a fejemben. Amúgy se szokott. Mert szerintem, ha eddig lehetősége lett volna, akkor tuti kérvényezte volna, hogy valaki más legyen a szobatársa. Valaki aki nem olyan, mint én.
– Nem mondtad, hogy beiratkoztál a varró tanfolyamra. Ha ezt tudom, lehet, hogy én is jelentkezek. – vagy sem, de ha könyörgött volna, hogy menjek én is, mert nem akar esetleg egyedüli srác lenni akkor tuti nem hagyom magára. Maximum kiderült volna, hogy esetleg több férfi társunk művel ilyesmit, nem csak mi. De így...


 :3 háháhá nem tudom megállni, hogy ne ezt a nevet adjam  █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©


I came to break the wall that rose around you
To see the land of all

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 14
Motto : and now I'm getting drunk on your tobacco lips Age : 20 Titulus : darkbloodred Foglalkozás : egyetemista Play by : kunpimook bhuwakul
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: bailey && cory   2017-06-05, 11:43 am


Bailey && Cory

Mit tehet az ember fia, amikor rajtakapják, ahogy a stripper gönceit varrogatja?
Igazából az egyetlen, ami eszébe jutott, az az volt, hogy dinoszaurusz módjára sikíthatott egyet és elkezdhetett futkosni a szobában, abban a reményben, hogy szobatársa majd azt hiszi, elment a józan esze és figyelmét inkább rá koncentrálná majd a csillogó göncök helyett, mielőtt kihátrálna a terror minden egyes kifejezését prezentálva az arcán. Gondolt arra is, hogy esetleg elássa magát a ruháival együtt a takaró alatt, de ez a terv csak ott hibázott, hogy a takaróját ahogy reggel leejtette a padlóra, az úgy azóta is ott hevert, a göncei meg máshol is szét voltak dobálva, nem csak az ágyon. És mikor az ajtó végre becsukódott Bailey mögött, addigra ő legalább már három árnyalattal falfehérebb volt, mint alapjáraton, pedig egyébként is elég sápadt volt. De mintha szobatársának fel se tűnt volna, hogy ezek nem a mindennapi göncei voltak, mert amúgy csak fekete vagy egyéb sötét színű ruhákat hordott, ezek meg a szivárvány minden színében pompáztak, ráadásul csillogtak is, mint a diszkógömb a középiskolás sulibulin.
- Bevonzott a rendetlenség, mi? - Szórakozottan kuncog fel, egyetlen pillanatra felnézve a másikra, de nem meri túl sokáig figyelni, többek között azért sem, mert figyelmét magára vonja az is, hogy figyelmetlenségében az anyag helyett az ujjába szúrta a tűt, minden bizonnyal a saját vérét véve ezzel. Hiába próbálja elviccelni a helyzetet, már csak azért is, mert kettejük esetében ebből tényleg viccet lehetett csinálni - mert amíg Cory volt a két lábon járó rendetlenség, addig Bailey hozzá képest még akkor is pedánsnak lehetett volna titulálható, az a szemetesének az egész tartalmát kiborította volna a szőnyegre. Néha egyébként tényleg megfordult a fejében, hogy szobatársának volt valami rendetlenség-radarja, mert valahogy mindig olyankor nyitott rá, amikor körülötte teljes volt a káosz, mintha legalább három hurrikán végigsöpört volna a szobán.
- Nem iratkoftam be, magamfól fanultam meg. - Szórakozottan billenti félre a fejét, ahogy vérző ujját megnyalja, abban a reményben, hogy így majd gyorsabban elállítja a vérzést, pedig a tudatában volt annak, hogy ez a módszer egyáltalán nem hatásos. Jobban jött volna egy ragtapasz, mert a szakadás még így is elég nagy volt és össze kellett volna még ezt varrnia, vagy legalábbis annyira megjavítani, hogy viselhető legyen, de így... A vérfoltot nehéz volt kimosni, ugye?
- Hogy haladtok Shelley-vel? - Inkább tereli a témát; meg tényleg kíváncsi volt arra, amit együtt csináltak, legalábbis a lány projektjére, mert hallott róla - a privát szférája az ismeretségüknek nem érdekelte, már csak azért sem, mert nem akarta magát szánalmasan érezni amiatt, hogy őt mindenki messzire elkerülte, vagy ha valaki mégis érdeklődött iránta, az biztosan csak a hátsó felére pályázott. Ezért is nem érdekelte mások magánélete, még ha egyébként mindenkinek jót is kívánt, mert rosszindulatú sem volt, csak... Csak. Maga sem tudta, mit gondolt pontosan.


darkbloodred,
Vissza az elejére Go down
Online
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 98
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith   :

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: bailey && cory   2017-06-05, 2:49 pm





Team Charley

Hogy majd rendet kell rakni itt az is szent, de az még szentebb, hogy kész röhej őt így látni. Nem is a rendetlenség, meg a szanaszét dobált ruhadarabok azok amik lekötik a figyelmem, hanem az, hogy őt varrni látom. Különben se minden nap adatik meg, hogy így lássam őt. A kis király a rendetlenség kupacában. Sosem fordult meg a fejemben, hogy ha itt ilyen a szobánk, akkor az otthoni milyen lehet. Mentségünkre szolgáljon, hogy általában a rendetlenség vagy maguk a rendetlen emberek nem a rossz tulajdonságot jelölik. Persze egy olyan személy aki átlát a rendetlenségen, beletud magyarázni dolgokat olyasmibe, amibe én nem, hogy mi mit jelent és mi lehet a magyarázata annak mitől vagyunk olyanok, amilyenek. Biztos komoly gondokat vélne felfedezni, én meg nem. Én nem tudok. Végtére is számomra a rendetlenség egyenlő az intelligens emberrel. Nem azért mert esetleg az íróasztalomba káosz uralkodik és jó ha megtalálok benne valamit, de idekint a szobában próbálok vigyázni, mint látjuk sikertelenül. Ha van valaki aki olyan, mint Cory és hurrikánt idéz elő. Azt hiszem, most kivételesen örülök, hogy nem hoztam most magammal Shelley-t. Ezt biztos nem akarná látni. Szóval most jó, hogy nincs itt.
– Azt akarod, hogy hazudjam azt, csak véletlenül vagyok itt ugye? – vannak, egymás után túl sok, nem az én hibám, hogy akkor jelenek meg amikor nem kellene. De hát istenkém, nem szakadt le az ég, szerencsére. Én is elnevetem magam. Nem tudnám megállni, hogy komoly fejjel álljak végig ehhez az egészhez.
– Akkor titokban a divattervezés is érdekel? – mutogatok végig az eléggé érdekes anyagú nem tudom minek nevezemeken.
De elfordulok tőle, mint aki csak úgy jelentéktelenül tette fel a kérdést, és nem is vár rá választ. Sokkal inkább a fiókom érdekelt. Kihúztam. Abban reménykedve, hogy talán még vész esetére maradt egy kis kötszer és valami fertőtlenítő. Nem vagyok orvos, ahogy a szüleim szeretnék, viszont az tagadhatatlan, hogy fejfájós gyógyszerrel, ragtapasszal fel vagyok szerelkezve. Egyrészt mert sose lehet tudni mikor törhet rám egy kiadós fejfájás, ennek meg nem kell közvetlen a másnaposság jelének lennie, hanem csak úgy…
Csakhogy, a bibi ott kezdődik, hogy az extra szűz ecseteket is közvetlen a ragtapaszok közelében tartom. Tehát muszáj elsepernem egy párat az útból ahhoz, hogy ki tudjam húzni a ragtapaszokkal teli dobozt. Mindebben csak azt sajnálom, hogy fertőtlenítőszerem pont nincs. De a ragtapasz is jobb, mint a semmi. Nem? Visszafordulok Cory felé, teszek is néhány lépést, amikor rákérdez, hogy haladunk Shells-el megállok.
– Elég jól. Ami azt illeti ma valami egészen más témára is ki kellett térnünk, nem csak a dalszövegírásra. – végül leülök mellé és a dobozzal babrálok, amíg sikerül kihúzni egy normálisnak nevezhető ragtapasztestvérpárt. Azt hiszem, elég nevetséges lenne előadni, hogy saját magamra voltam féltékeny, legalábbis még.
– Van valami szered vagy csak így simán kéred?


 :3  █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©


I came to break the wall that rose around you
To see the land of all

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 14
Motto : and now I'm getting drunk on your tobacco lips Age : 20 Titulus : darkbloodred Foglalkozás : egyetemista Play by : kunpimook bhuwakul
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: bailey && cory   2017-07-03, 3:31 pm


Bailey && Cory

- Oszinten? Orok halam uldozne,ha ezt hazudnad. - Es szorakozottan nevet fel, halat adva minden egieknek, hogy Bailer nem akadt ki; pedig lelki szemei elott mar intenziven lebegett a kep, ahogy lakotarsa egy rendkivul tinilanyos sikoly kisereteben kap a szivehez, hogy megis mi az isten tortent a szobajukban es nem volt-e az veletlenul egy capanado - bar akkor minden bizonnyal mindenhol vergodo, verszomjas capak lennenek, mint abban a szar horrorfilmben, igy vegul elveti ezt az otletet is, hiszen nem tudja kire kenni a rendetlenseget, csakis sajat magara. Eh.
- Nem mondanam. - Bar tudja, hogy a masik nem var valaszt a kerdesere, azert csak kimondja, ami elsore eszebe jut, de ha tovabb akarna errol kerdezgetni, minden bizonnyal passzolna a temat, mert megis hogy vallhatna be, hogy egy melegeknek feltartott barban tancol? Neha meg o maga sem hitte el, hogy ez tenyleg tortenik es nem csak megalmodja maganak.
- Ez egeszen erdekes, nem akarsz errol egy picit meselni? - Vigyorogva emeli ra a tekintetet, mikor Bailey leul melle, de csak a pillanat toredekere, mielott figyelmet a sebtapaszokra iranyitana, felmerve,  megfelelo meret lett-e kivalasztva. Bar ugyis vegul elveszi a kezebol a tapaszt, mert hat hogy nezne az ki, ha meg felragasztani is a masiknak kene azt? Hiszen Bailey nem az anyja volt, hogy ilyeneket csinaljon, es o sem volt ot eves, hogy ne boldoguljon el egyedul.
- Magaban is teljesen jo, a lenyeg, hogy a goncoket ne verezzem ossze. - Es szorakozottan von vallat, fogaival probalva felszakitani a csomagolast lehetoleg anelkul, hogy barmit is osszebarmolna. Ki hitte volna, hogy ennyire verezni fog egy picike, szurt seb? - Meg amugy meg mielott elmennek, feltakaritok, csak latod, hogy epp eluszok a dolgaimban, teljesen kiment a fejembol, hogy ma mar pentek van.
Es teatralisan sohajt, annak ellenere, hogy ajkairol nem tunik el az aprocska, cinkos mosoly; hiszen lenyegeben ot is szorakoztatja a szituacio, meg annak ellenere is, hogy lowkey azert eg szegyeneben, mert hat mi lenne, ha Bailey megis rajonne, hogy a szobatarsa majdnem sztriptiztancos? Erdekes egy menet ehetne, az biztos.


darkbloodred,
Vissza az elejére Go down
Online
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 98
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith   :

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: bailey && cory   2017-08-06, 7:48 pm





Team Charley

Felnevettem a kijelentésére. Remélem nem gondolta halál komolyan. Tényleg azt kéri, hogy hazudjak? Őszintén? Miért tennék ilyet? Hiszen nem arról vagyok híres, hogy ilyesmit tegyek. Pláne vele nem, mert a végén még megharagudna és az nem volna a legjobb. Egyrészt nem csak a szobatársam veszíteném el, hanem az egyik legjobb barátomat is. Akinek majd biztos el fogom mondani, ami történt. Csak még nem szedtem össze teljesen a gondolataimat, hogy meg is tegyem. Felsóhajtok.
– Ha nem feltétlenül szükséges, akkor nem hazudnék. Titkolózni lehet, hogy igen, de hazudni. Különben is, szerinted a múltkor, hogy tudtam megőrizni a születésnapi meglepetésed, ha nem így? – visszaemlékezve, elégedetten elmosolyodok. Nem törődve a mostani káosszal, ami eluralkodott a szobában. Még az a szerencse, hogy egyedül jöttem és nem hoztam magammal esetleg Shelley-t. Viszont az biztos, hogy esetleg az érzéseim az arcomra is kerülnének és elárulnám magam ha eddig nem lennék egyértelműen belé habarodva mások számára. Én meg őszintén nem akartam Cory-t ebbe az egészbe belekeverni. Mert bármiről szívesen beszéltem neki, csak a lányokról nem. Amivel szerintem semmi baj se volt, eddig. Viszont hamarosan kénytelen leszek előállni a jó hírrel. Jobb ha tőlem tudja meg, mintsem a háta mögött derülne ki, hogy a szobatársa összejött egy lánnyal.
Nem kérdeztem rá, hogy miről van szó. Ha szükséges lesz, szerintem úgyis elő áll egyszer ezzel. Különben is az ő ügye, rá tartozik, hogy minek, miért és kinek varrja a ruhákat. Nekem is vannak titkaim előtte, hát akkor neki miért ne lennének?  

– Hmm hát jó. – egyezek bele végül. De minden figyelmeztetés nélkül úgy döntök kivételesen egy picit akaratos leszek és megpróbálok segíteni neki.
– Előtte azonban, hadd csináljam meg én. Sokkal könnyebb és hamarabb túl leszel rajta s, folytathatod a munkád. – reméltem, hogy nem kell kitépnem a ragtapaszt a szájából és megengedi, hogy előszedjem minden tudásomat. Nem olyan régen sikerült megtanulni egy elég érdekes módszert, amivel holtbiztos, hogy nem fog egykönnyen lejönni az ujjáról a ragtapasz. Határozottan pillantottam rá, mondhatni tipikus farkasszemet néztem vele, amivel azt üzentem, hogy legyen jó és ne akaratoskodjon, azt majd megteszem helyette én a jelek szerint.
– Igazából az egész úgy kezdődött, hogy megnéztem a szöveget amit ő előre leírt magának. Ebben nagyrészt annyi volt kivehető, hogy tetszik neki valaki akire számíthat és hasonlók. Féltékeny lettem. Azt hittem, hogy egy másik személyről van szó, akit simán ledrágámoz meg minden ilyesmi. Aztán elmondtam neki, hogy mit érzek iránta legalábbis többek között próbáltam. Mert az történt, hogy nem akartam hallani ő nem szeret és hasonlók inkább megcsókoltam. – egy pillanatra hatás szünetet tartottam, hogy feldolgozza mindazt amit eddig mondtam neki, majd folytattam.
– Aztán kiderült a végén, hogy mindvégig rólam volt szó. Tehát saját magamra voltam féltékeny. Viszont nem tudom, mi lesz ennek a folytatása. Mert elég ijesztő és eddig bele se mertem gondolni, hogy mi lenne ha nem csak sima barátság lenne közöttünk.


 :3  █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©


I came to break the wall that rose around you
To see the land of all

Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: bailey && cory   

Vissza az elejére Go down
 
bailey && cory
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Testvériségek lakrésze :: Pierson house-
Ugrás: