HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Freddie & Niamh

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. May. 13.
Posztok száma : 17
Motto : If life gives you lemons, make lemonade! Age : 21 Titulus : crazydoll Foglalkozás : kereskedelem-marketing Play by : Stephanie Cam
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Freddie & Niamh   2017-06-03, 12:13 am

Még mindig nem tudom, hogy miért tartok ilyen tiszta napokat, vagyis hát tudom, csak nem tudom ez nekem miért éri meg, hisz minden egyes pillanat annyira szar.. Szükségem van az alkoholra és a tudat módosító szerekre, hát bassza meg, nem bírom ki nélkülük. Freddie is igazán megérhetné, hogy milyen nekem ezek nélkül, de ő ezt nagyon is jól tudja, azonban élvezi, hogyha kínozhat engem, ebben olyan biztos vagyok, ahogyan itt ülök marketingen. Csattogtatom a tollamat és próbálok figyelni, azonban nagyon, de nagyon nem köt le engem a marketingmix, hogy hogyan hat a négy P a gazdaságra. Csak csattogtatom és csattogtamon, mikor valaki megböki a vállamat. - Nagyon tudnám értékelni, hogyha befejeznéd, nem lehet figyelni. - én sóhajtok, majd lerakom a tollat. - Ha a vizsgán megbuksz, mert segg hülye vagy, akkor ne engem okolj, pöcsfej. - mondom neki és nézem az órát, szenvedés.. ez jellemzi az életemet, mert csak szenvedek és szenvedek és szenvedek. Táskámat a padra rakom és rádöntöm a fejemet, szorgosan próbálok fent maradni, de még másfél óra, mire vége lesz ennek az egésznek, így igazán nem baj, hogy ha kicsit beszundítok, nem?


Hangos koppanásra leszek figyelmes, nem tudom mi lehet a hangforrás, de engem nem zavar, csak nyöszörgők egyet és átfordulok a másik oldalamra. De csak nem marad abba a dolog, még egyszer megtörténik, ami az előbb is megtörtént, most ellenben az előző esetben kipattannak a szemeim és mikor felemelem a fejemet a tanárt találom szemben magammal. Nem tudom, hogy mit vétettem ellene, talán semmit sem.. ja de, elaludtam az órán. Próbálok felébredni és kinyitni a szememet, de nehézkesen megy csak. Már épp szólalnék meg, mikor a tanár szemei villámokat szórva szóra nyitja a száját. - Holnapra háromezerszavas esszét kérek a marketingmix minél előnyösebb alkalmazásáról. - elmosolyodom és tudom, hogy hiába fogok bármit is leírni, az nem lesz neki elég, megakar leckéztetni és ha meg akar, akkor meg is fog, így tehát a legjobb, amit jelen helyzetben tehetek. - Igen is tanárnő, elnézést kérek, nem akartam elaludni, de tegnap nagyon sokáig tanultam az államháztartást és az alrendszereit a mai ZH-ra, hogy beszundítottam. - mondom teljesen megbános fejjel, legjobb amit tehetek, ha előadom magam és megpróbálok benne némi empátiát kelteni, mert biztos benne is van valami emberi. Legyen benne, kérlek istenem..
Végül már lépnék ki a teremből, tudva hogy elvesztettem a csatát, ő megállít és mellém lép. - Ebben az esetben nem kell írnia, de igyekezzen ébren végighallgatni a következő előadást. Mi magáért vagyunk és csukott szemekkel nem igazán tudunk bármit is tanítani önnek. - mondja, én pedig csak bólintok egyet és megköszönöm, ez most rendes volt tőle, csak ne járjon utána ennek a zárhelyinek, mert csúnyán meg fogom égetni magam. Van fél órám a következő órámig és így kimentem a kanokkal cigizni, persze nekik egy kicsit jobb dolguk volt, mint nekem.. ők jointot szívtak én pedig piros malborot… Utálom a sima cigit, de ez ma a tiszta napon és betartom, ha megszakadok, akkor is végig csinálom és Freddie büszke lesz rám!
- Niamh ne légy punci, gyere kapsz a miénkből.. rossz nézni mit szívsz. - mondja Bob, akitől az anyagot szoktam szerezni. Rossz belegondolni, hogy azért nincsenek buliba való ruháim, mert minden pénzemet piára vagy drogra baszok el, talán változtatni kéne. Persze leszarom, hogy a kölyök vár rám és még nem adtam neki választ, csak csillogó szemekkel nézem azt a cigit és nyelek egy nagyot és hangosat, annyira beleakarok szívni, annyira szeretném érezni, ahogyan szép lassan a testemben.. nem! Csak megrázom a fejemet és legyintek egyet és szívok egy slukkot a cigimből, majd kifújom, nekem ez is elég lesz. Ők csak röhögnek és mondogatnak valamit, de inkább csak gyorsan elszívom ezt a szálat, elnyomom, majd indulnék a következő órámra, de a nemlétező faszomnak sincs hozzá kedve, így dobok egy üzit Freddienk, hogy este tali a szökőkútnál, ahol először találkoztunk és a szobám felé veszem az irányt, ha szenvednem kell, akkor legalább ott teszem. Amúgy is rohadt fáradt vagyok így is, amint elérek a szobámba le is dőlök az ágyamra és remélem, hogy a szobatársam nem most kíván felkelteni, mert nagyon nem lenne most hozzá hangulatom. Sokan mondják, hogy álmainkban azokkal vagyunk és azokat látjuk, amik a szívünknek nagy vágya, szerencsére én sokat álmodom és most is így volt.
Nem sokkal azután, hogy lehunytam a szemem vadkenderek közt szaladgáltam és heveredtem az egyik fa tövében magamnak egy rendes szál füvescigit, majd rágyújtottam és felnéztem az égbe. A felhők összefolytak, szívem hevesebben vert és csak mosolyogtam. Sok lánynak ehhez az állapothoz egy faszra van szükség, tudjátok egy srácra, akivel ezt átéli, na nekem nagyon nem kell srác, az összes egy szemét dög! Na de még elszívtam pár szál ilyet, majd csak felébredtem az ébresztőm hangjára. Nem tudatosan, de a telefonomat felkaptam és a falhoz vágtam, majd visszadőltem, de mikor végre realizáltam mit tettem, csak felpattantam abból a rohadt ágyból. - Bassza meg! - szitkozódom és már mászok is a telefonom felé, add istenem hogy ne legyen semmi baja, kérlek!! Mondjuk a mázlimhoz az is hozzájárulhat, hogy vettem rá üvegfóliát, tényleg kurva hasznos dolog tud lenni, például baszott jól védi a képernyőt. Na de a telefonnak semmi baja és még van fél órám a találkozóig, így aztán veszem a bátorságot és elmegyek lezuhanyozni, mert hát mégsem mehetek oda izzadtan, nem vagyok ennyire igénytelen lány, aki nem tudja, hogy hogyan kell megjelenni.. Imádom, amikor a forró vízsugár az arcomat masszírozza, mert biztosra veszem, hogy te is tudod milyen, csak hagyod, hogy kimossa belőled minden gondodat és nem gondolsz semmire, csak a víz van és te.
Persze ez sem tart tovább öt percnél, mert utána kifogy a bojlerből a víz és csak hideg jön, hideg zuhany pedig nem esik annyira jól, ha kint nem száz fok van, így inkább elzártam a csapot és törölközőt tekertem magamra, majd elindultam készülődni. Esküszöm egyetlen buli előtt sem csinálok ilyen nagy előkészületet, de Freddie megérdemeli, hogy a legjobb formámban lásson, mert mégis milyen gáz lenne, ha szakadtan jelennék meg, karikás szemekkel. Még sminkelésre is veszem a fáradtságot, bár nálam ez az egész annyiból áll, hogy olyan szempillásairól izével kicsit dúsabbá varázslom a szempilláimat. Aztán belebújik a kedvenc fekete pólómba, amin az a koponya van és a fekete rövidgatyámba, majd még egy fekete szandált húzok a lábamra és elindulok a szökőkúthoz. Meglepő, hogy barátságunk milyen hosszú utat járt be, hogy honnan jutottunk el idáig, mert baromi gáz volt, amikor adtam neki egy sallert, mikor azt hittem, hogy követ engem vagy mi a fene. Nem kellett volna ilyet tennem, de tényleg nem. Bár visszatudnék emlékezni azokra a dolgokra, melyeket részegen te.. na jó, talán nem is olyan nagy baj, hogy nem emlékszem mindenre, mert eltudom képzelni, hogy miket művelhetek. Tiszta gáz lehetek, csak táncolok az asztalon, előadom a sok Lowelles kis ribancot, mert hát ők ilyeneket csinálhatnak egy buliban.. bár mondjuk nekik a buli talán a pizsiparty lehet, amikor egymás haját fonják és festik a körmüket, oh god.. milyen borzalmasak voltak az ilyenek, amikor még általánosba jártam.. nem is tudom, hogy hogyan élvezhettem az ilyen eseményeket. Eléggé megváltoztam, az ártatlan kislányból, aki mindent megtett a szüleinek és szót fogadott, egy rossz kis lázadó lett, aki mindent tönkretesz és élvezettel keseríti meg a szüleinek életét. Bár lehet, hogy éppen ezért vettek nekem egy lakást Londonban, hogy kotródjak már el a családi házból, mert nekem kurvára nincs semmi keresnivalóm ott. Tuti semmit sem fogok örökölni, majd szépen mindent az unokahúgom fog megkapni, az a kis pénzéhes ribanc. Komolyan mondom olyan buta, hogy még azt sem tudja, hogy mennyi az egy meg egy, pedig mindenki tudja, hogy kettő, ő meg azt mondaná rá, hogy tíz. Hogy honnan tudom? Már megkérdeztem tőle..
Tök szar a családom, tök szar családba születtem, nem kellett volna nekem amúgy megszületnem sem, anyám ezt gyakran mondja. Nem értem miért, mert oké, belátom, hogy mennyire szar dolog, hogy drogozom és iszok, mint a gödény, de mégsem vagyok címlapon sosem, sőt! Még csak a rokonaim sem tudják, hogy milyen életet élek, pedig ha valakiknek ezt tudniuk kéne, azok ők. Elkeserítő, hogy egy anya ilyeneket mond a gyerekének, ha nekem -kizárt!!!- egyszer lesz gyerekem, én elfogom fogadni olyannak, amilyen lesz. Mégsem csak egyik pillanatról a másikra válik valaki mássá, bár most egy nagyon úgy hangzik, mintha a szüleim és mások elismerésére és elfogadására várok, pont leszarom őket, csak.. mégis valamilyen szinten rossz. Miért nem lehet mindenki Freddie? Ő képes elfogadni engem, na jó, nem azt mondom, hogy tetszik neki az önpusztításom és a sok szarságom, de mégsem mond nekem olyanokat, hogy kotródjak meg ilyenek.. Ő legalább képes engem egyenértékű embernek tekinteni, nem valami betegnek vagy inkompetensnek. Na de már minden gondolatom lassan belőle fog kiállni, aminek több oka is lehet, például kezdésnek, hogy ő az egyetlen és igaz barátom, akit barátnak nevezhetek. Igen, nem egy partyállat és szerintem totális ellentétem, azonban mégis van benne valami, ami baromi nagy szimpátiát vált ki belőlem. Na de így belegondolva, én nem értem, hogy hogyan jöhettem össze Jerkkel, mert ő egy akkora egy szarrágó ember, hogy az már bűn, a létezése is egy bűn. Ő az, aki miatt eldöntöttem, hogy soha többet nem fogok párkapcsolatban lenni, mert miért is lennék én együtt bárkivel is? Egyszerűen nem is értem, hogy mi vitt rá, hogy lefeküdjek vele, ami meg kurva szar volt, pici volt a pöcse és két perc alatt elment, még csak azt sem lehet mondani, hogy élveztem.. Na de mindegy, hisz ez már a múlt és a múlton nem szabad gondolkodni, de hát mégis mindig eszembe jut és nem is értem, hogy ezt miért és hogyan mesélhettem el neki, hisz mégis csak fiú és nem hiszem, hogy ő ezt úgy megérteni, mint egy lány.
Szerencsére két perccel a megbeszélt időpont előtt érek oda. Tudom, hogy miről akarok vele beszélni, mert hát mégsem csak azért hívtam ide, hogy figyu beszéljünk már, mert halálra unom magam és igazából ellógom az óráimat.. bár szerintem erre magától is rá fog jönni, úgy érzem kapom én ma még egy feketepontot. Mondjuk leszarom, csak menjek át mindenből, meg hát eddig még nem is lógtam, ezt is ki kell próbálni, ő is kipróbálhatna dolgokat, mint a füvescigit, az még nem is nagy dolog. Én azt mondom, hogy szerzek neki egy papírt, hogy az orvos azt javasolja neki, hogy szívjon egy-két szálat belőle, de akkor is nemet mondana, pedig nekem nehéz nemet mondani, ha nagyon ráakarok venni valakit valamire. Persze neki vannak elvei, meg hát Dunantos, ők olyan jók és segítőkészek, lassan úgy érzem magam, mint egy jótékonysági projekt, aki csak arra jó, hogy megmutassa másoknak az emberségét, de aki ismeri őt tudja, hogy hatalmas szíve van. Na de baromira eltértem a lényegtől, mert arról akartam mesélni, hogy miért is jöttem én most ide és miért hívtam ide. Lett egy kis gondom, amit nem tudok mással megbeszélni, csakis vele, meg hát szükségem van a segítségére, mert.. anyámék küldenek egy ellenőrt, hogy vizsgálja át a szobámat és keressenek meg minden egyes anyagot, amit lehet és ha csak egyetlen egy szál jointot is találnak, akkor kiszednek a suliból és elvisznek valami csoportterápiára. Én nem akarom itt hagyni az iskolát, nem akarok elmenni innen, mert bármennyire is szidom ezt a helyet, a tanárokat és a tantárgyaimat, mégis valamilyen szinten szeretem ezeket. És félek, hogy nem fog nekem segíteni, mert lehet szerinte is az lesz a legjobb megoldás, ha megfelelő segítséget kapok, azonban nekem nincs szükségem segítségre, eddig sem volt és most sem lesz! Nehogy már most hirtelen megjátsszák az aggódó szülőket és elhitetik mindenkivel, hogy ez az én érdekemben teszik, lószart! Megakarnak szabadulni egy problémától és ez a probléma én lennék, tőlem akarnak megszabadulni.
Végül ő is megérkezik és elmosolyodom. Elkezdek neki integetni és mikor odaér, akkor megölelem és jó szorosan magamhoz húzom, közben pedig próbálok nem arra gondolni, hogy mennyire kurva menő az illata.. - Kit látnak a szemeim.. - Mondom neki majd csak eltolom magamtól és leülök a szökőkút peremére. Sóhajtok egyet és mielőtt bármit mondhatna, én már akkor bele is kezdek, mert hát na.. ez egy olyan dolog, amit nem jó halogatni és eltitkolni, mert joga van tudni ezekről. - Ha nem segítesz nekem, akkor lehet, hogy soha többet nem fogsz látni és elveszítesz. - mondom neki, miközben belenézek a szemébe. - A szüleim felbéreltek valakiket, hogy kutassák át a szobámat és ha drogot találnak, akkor kiiratnak és megyek valami béna csoportterápiára.. - mondom neki és hát nagyon reménykedem benne, hogy ő sem akarja ezt. Mert nem akarhatja ezt! - Segítened kell nekem.
Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2014. Oct. 28.
Posztok száma : 7
Age : 24 Foglalkozás : diák Play by : Oscar Spendrup
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Freddie & Niamh   2017-06-11, 8:11 pm

Egy hosszú, kecses kar kígyózott végig szemmagasságban, ahogy kinyitottam a szobám ajtaját. A vékony ujjak határozottan markolták az ajtófélfa súlyos, diófa anyagát, és a hozzájuk tartozó személynek látszólag esze ágában sem volt utat engedni nekem.
Széles mosolyba görbültek az ajkaim az elém táruló látványtól, habár viszonzásra nem talált a jókedvem, az előttem szobrozó, bosszús háztársam arcáról a jókedvtől merőben eltérő érzelmek voltak leolvashatóak.
- Linnie, kérlek. – biccentem egy kicsit jobbra a fejem, ahogy lenézek a nálam legalább egy fejjel alacsonyabb úttorlaszra – El fogok késni.
- Most komolyan, Freddie? Egy hete tervezzük már, hogy megírjuk a kampányszöveget.
- Látod, egy hete halogatjuk, egy napot még kibír. Holnap megírjuk, ígérem, de most tényleg indulnom kell.
Óvatosan a csuklója köré fonom az ujjamat, és megpróbálom lefejteni a karját az ajtókeretről, hogy kiszabadulhassak végre. Ő enged, hátrálni kezd, ahogy én előre teszek egy lépést, hogy kényelmesen becsukhassam magam mögött az ajtót. Morcosan húzza el a kezét az enyém fogságából, azonnal dörzsölni kezdi a csuklóját, mintha erősen szorítottam volna meg az imént, vagy csak égetné a bőrét az ujjaim nyoma. Tudom, hogy azért csinálja, mert dühös rám, és egy kicsit én is az vagyok magamra, de mérlegelnem kellett a helyzetet, és sokkal kevésbé aggódtam az Ő hogyléte felől jelen pillanatban.
- Komolyan nem értelek, Fred. – morogja tovább bosszúsan, ahogy mellettem sétálva elindulunk lefelé a hálószobákat rejtő emeletről. – Barátok vagyunk szinte az első naptól fogva, hogy ide kerültem, szóval hidd el nekem, most tényleg hülyén viselkedsz. Nem szaladhatsz minden egyes segélykiáltására, ennyire még te sem lehetsz jófiú. Belezúgtál, vagy mi a fene? Freddie, az a lány kész káosz, mégis mi a francot csinálsz, de most komolyan? Avass már be, az egyik legjobb barátod vagyok, az istenért.
Megtorpanok egy pillanatra, Linnie is megáll mellettem, rám emeli érdeklődő tekintetét, mint aki tényleg választ vár a kérdéseire, én pedig csak ácsorgok ott mellette, tudva, hogy az elhangzottakra nem tudok megfelelő felelettel szolgálni. Egyrészről jogosnak érzem az érveit, mert hát tényleg, miért is futkosok én egy kislány után, aki látszólag a legkevésbé sem kér a segítségemből? Linnie már a barátságunk első napjától nagyon radikálisan kitartott a segítségnyújtásról alkotott szabályai mellett, és mindig fejcsóválva konstatálta, hogy én – az ő nézetei szerint – szemrebbenés nélkül hagyom magam kihasználni olykor. Másfelől meg, bár valóban sziklaszilárd talajon állt a kapcsolatunk, nem éreztem, hogy ez elegendő legyen, hogy megmondja, mit is kellene tennem, és ez, mivel már nem az első alkalomnak bizonyult, kezdett bosszantani.
- Segíteni akarok valakinek, akinek segíteni kell, Lin. Ennyi.
- Nem, Freddie, segítség nekem kell azokkal a nyomorult kampányszövegekkel, amiknek a megírására együtt jelentkeztünk. Annak a csajnak elvonóra van szüksége, nem rád.
Hangos, haragos sóhaj hagyja el a számat, meglebegteti az előttem álló lány frufruját, aki tudja, felesleges tovább vitatkoznia velem, idegesen az égnek emeli a karjait, jelezve, hogy megadta magát, ő most visszavonul, majd szó nélkül letrappol a lépcsőn, és eltűnik a Dunant épületéből.

Sietve lépkedek a szökőkút felé, tudom, hogy Linnie miatt már így is késésben vagyok, ráadásul sokkal ingerültebb, mint akartam. Kevés ember tudott felhúzni, általában leperegtek rólam a rossz szájízű pletykák, sértések és egyéb gúnyolódások is, Lin viszont mesterien mászott be az agyam hátsó felébe és tornázta fel a vérnyomásom akár egyetlen mondatával is.
Niamh ott várt rám, ahol megbeszéltük, a szökőkút peremén ücsörög, és azon nyomban felpattan, ahogy észrevesz. A mosolyom visszakúszik az arcomra, ahogy elém pattan és magához húz, karjaimat én is köré fonom, hogy viszonozzam az ölelését.
- Ne haragudj, hogy késtem. Siettem nagyon.
Nem húzza az időt, az ölelés után visszaül a szökőkút peremére, és már bele is kezd abba, miért is vagyok itt igazából. A koponyám hátsó részében még ott cseng Lin minden egyes szava, amit az elmúlt fél órában megosztott velem, én pedig gondosan elnyomom, hogy ne zavarjon, minden figyelmem Niamh irányába összpontosítom.
- Eddig is azon voltam, hogy segítsek. – felelem azonnal, majd minden köntörfalazás nélkül neki szegezem az igazi kérdést. – Van drog a szobádban?
Sejtem a választ, elvégre nem kellene ennyire kétségbeesetten a segítségem, ha nem lenne, gondolom. Ha az ember tiszta, nincs miért aggódni, és Niamh rémült tekintetét látva, úgy éreztem, elég messze van attól, hogy ne legyen rejtegetnivalója.
Leülök mellé a hideg kőre, lábaimat kinyújtom magam elé, karjaimat pedig a hátam mögött támaszkodom. Kötöttem már ki ebben a szökőkútban, nem szeretném megismételni, jobb az elővigyázatosság.
- És mit kéne tennem?
 


711 x ebben x erre x hát eddig nem vagyok valami nagy segítség :')
Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. May. 13.
Posztok száma : 17
Motto : If life gives you lemons, make lemonade! Age : 21 Titulus : crazydoll Foglalkozás : kereskedelem-marketing Play by : Stephanie Cam
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Freddie & Niamh   2017-06-11, 8:39 pm

A szobatársamnak lehet, hogy igaza van és nem kéne többet Freddiere támaszkodnom, hogy nem kéne magammal húznom le őt is a mélybe, mert ezt teszem. Ahogy ott ülök a szökőkút peremén és gondolkodom.. be kell látnom, hogy valamilyen szinten igaza van, lehet el kéne engednem őt és hát meg sem érdemlem a törődést, melyet tőle kapok. Nem kéne ennyire önzőnek lennem, nem kéne mindig Freddie segítségébe kapaszkodom, mert hát ő ennél sokkal jobbat érdemel. Kurva nehéz, de tényleg KURVA nehéz betartani ezeket a tiszta napokat, de nem akartam megtörni, mert ezzel neki is akartam bizonyítani. Nem kérte, nem is várta el, hogy olyan ígéretet tegyek neki, amit akkor tettem, de én akartam, mert beakarom neki bizonyítani, hogy megérdemlem a törődést. De inkább csak nézem az eget és mikor meglátom őt, már pattanok is ölelni őt és ő visszaölelt, talán hülyeség, de valamivel nyugodtabbnak érzem magamat. Szerettem vele ölelkezni, valamiért a nagypapára emlékeztet. - Az számít, hogy már itt vagy. - mondom halkan, vagyis inkább motyogom a nyakába.
Aztán csak rázúdítom az egészet, csak mondom és mondom neki mindet és amikor azt mondja, hogy mindig ott volt nekem, hogy segítsen, csak a szemébe néztem. Igaza van és bólintottam egyet, hogy tudja, hogy én is tudom ezt.. De a kérdésére ledermedek, valójában nincs, mert sosem nálam volt, de nem tudom hogyan tudom majd neki elmagyarázni ezt az egészet.. - Nincs Freddie, tudod hogy ma tiszta napom van. - nézek tovább töretlenül a szemébe és sóhajtok egyet. Nem fog nekem hinni, nem is hibáztathatóm ezért, hisz tényleg nem nagyon tettem annak érdekében, hogy higgyen bennem. Pedig ha tudna pár dolgot.. - Nem érdemlem meg a barátságodat, mindenkinek igaza van. - mondom neki a kérdésére pedig nem is válaszoltam, nem akarom őt bajba keverni. És ha a szüleim elakarják érni azt, amit, akkor mindent megfognak tenni annak érdekében. A földet kezdem el bámulni és csak ülnék ott pár percig, de nem így teszek. - Ha elakarnak innen vinni, akkor elfognak, talán itt lenne az ideje, hogy elbúcsúzzak. - nem, én még sosem voltam ilyen pesszimista, mindig csak mosolyogtam és vidám voltam. Nem is kellett hozzá mindig drog és pia, volt amikor csak magától jött és legtöbbször ez a majom csalt mosolyt az arcomra. Baromira fog nekem hiányozni, túlságosan is..
Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2014. Oct. 28.
Posztok száma : 7
Age : 24 Foglalkozás : diák Play by : Oscar Spendrup
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Freddie & Niamh   2017-07-05, 9:12 pm

Segítened kell nekem.
Segítened.
Kell.
Nekem.
Puha hangja ott cseng a fülemben akkor is, mikor a szavak már rég a csendbe vesztek. Jelentésük betekereg a gondolataimba, helyet csinál magának, befészkel, és mintha csak kapcsolóval működnék, egyből mozgásba lendít. Neki segítségre van szüksége, újfent. Én segíteni akarok, ismét. Ezért vagyunk itt. Nem remélek mást, talán nem is akarok igazán, hisz ez így működik közöttünk mióta csak ismerjük egymást. Nincs felesleges fecsegés, nincsenek hátsó szándék nélküli találkozások, nem sodródunk az árral. Soha nem azért találkozunk, hogy megigyunk egy kávét, megnézzünk egy filmet, vagy csak heverjünk a fűben céltalan beszélgetést folytatva. Nem csak azért. Ezek, más emberi kapcsolataimmal ellentétben nálunk pusztán amolyan mellékcselekvések, kitöltő szöveg, nincs rajtuk nagy hangsúly, Niamh és én azért találkozunk, hogy segítsünk egymásnak. Én neki, Ő pedig nekem, még ha ezzel nincs is teljesen tisztában.
- Ha a szobád is olyan tiszta, mint te most, akkor nem fognak találni semmit. – ingatom óvatosan a fejem. – Szeretnéd, hogy ott legyek, amikor helyszínelőst játszanak? Szívesen tanúsítom, hogy semmi nincs a szobádba, ha tényleg nincs.
Egy „tényleg nincs” nekem elég volt ahhoz, hogy higgyek neki, nagyon jól tudtam, hogy a tárolás nem szükséges velejárója a használatnak, az ítélkezéstől való félelem részen pedig már igazán túl voltunk, így hazudni sem lett volna értelme.
- Ha mindenkinek igaza van, akkor a föld lapos és jelenleg is egy teknős hátán vagyunk, Isten létlenül is a leglevőbb, a holdra szállás kamu, a föld csak 2017 éves, és az insagram képek filterek nélkül feleslegesen foglalják a helyet az interneten.
Tudom, hogy nem erre céloz, és tudja, hogy tudom, hogy nem erre céloz, én mégis próbálom a sokkal kevésbé komoly oldaláról megragadni a helyzetet. Elviccelni, mert számomra pont ennyit érdemel a téma, miszerint másnak joga van eldönteni, hogy ki-kit érdemel meg. Mintha a barátság egy olyan közkeletű vitatéma lenne, ami nem csak a benne lévő felekre tartozik, a segítség pedig egy olyan tevékenység, amit ki kell érdemelni. Évek óta foglalkozom már emberekkel, a jellemük és életük alakulásának érdekes kapcsolataival, ez a fajta hozzáállás mégis a mai napig megdöbbent.  
- Ha elvisznek, hát majd meglátogatlak. A szüleid csak jót akarnak, Niamh, még ha te nem is így látod. Talán számodra túl radikálisak, nem a legjobb eszközökhöz nyúlnak, de hidd el, Ők is úgy érzik, hogy nem hagysz nekik más választást. –bíztatásnak szánom a szavaim, még ha nem is érik el teljesen a hatásukat. Egy ilyen kényes helyzetben, mint külső szemlélője a történéseknek, egyébként is roppant bonyolult bármit is mondani anélkül, hogy az kioktatásnak vagy okoskodásnak tűnjön, jellememből adódóan meg egyébként is hajlamos vagyok kéretlenül tanácsokat osztogatni, de azért mindent megteszek, hogy Niamh ne érezze piszkálódásnak a szavaimat.
- Nem tudom, mit szeretnél, mit tegyek? Beszéljek a szüleiddel, vagy azokkal, akik a zoknis fiókodat fogják feltúrni? Láncoljalak hozzá az iskolához? Rejtselek el a szekrényben?
Az utóbbi ötletem akaratlanul is megmosolyogtat, tekintve, hogy nem is olyan régen álldogált egy lány a fellógatott kockás ingek között, milyen groteszk lenne hagyományt csinálni belőle.
- Ha búcsúzkodni jöttünk, akkor legyen, más esetben viszont, kérlek, adj némi kapaszkodót, hogy ebben a történetben nekem jelenleg mi is lenne a szerepem.    

 


513 x ebben x erre x ha megint azonnal válaszolsz rá, agyonütlek <3
Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. May. 13.
Posztok száma : 17
Motto : If life gives you lemons, make lemonade! Age : 21 Titulus : crazydoll Foglalkozás : kereskedelem-marketing Play by : Stephanie Cam
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Freddie & Niamh   2017-07-15, 9:30 pm

Nem, nem kellett volna idehívnom, nem kellett volna neki szólnom és nem várhatom el, hogy mindig mellettem legyen. Freddienek is van élete, vannak feladatai és vannak barátai, még ha a barátai egy utolsó és mocskos drogos ribancnak is tartanak. NA jó, talán nem az ő barátai mondták ezt nekem, talán nem is ismeri azokat az embereket, de tudom miről sutyorognak mögöttem. Tudom, hogy miket mondanak rólam és miket gondolnak rólam. Konkrétan mindenki ezt gondolja rólam, nincsenek kivételek és erről én is tehetek, mert nem így kéne élnem az életemet, nem így kéne olyan hülyeségeket csinálnom. De.. nem is tudom, olyan jó érzés, akkor is ez segített.. könnyebbé tett mindent számomra és tényleg minden sokkal jobb lett nekem ettől. Még ha neked ez hihetetlen is. - Tiszta mindenem, cserkészbecsszó. - mondom neki és a szívemre teszem a kezemet és a szemeibe nézek. Azokba a szép szemekbe, bár nem voltam cserkész és nem tudom, hogy mit kéne tenni ilyenkor. Sajnos, de hát ez van.. - Örülnék neki. - rakom egyetlen egy pillanatra a kezemet az övére, majd végül lassan elhúzom onnan.. olyan különös érzés fog el egy pillanatra meg hát emlékszem Tessa szavaira, szerinte mi csókolóztunk. Valójában szeretném vele ezt a dolgot megbeszélni, de egyelőre úgy érzem, hogy sokkal jobb lesz neki, ha ezt nem most hozom fel.. vagy nekem lesz jobb.
Nem is értem, hogy miért akarja elviccelni ezt az egészet és csak próbálok egy ideig komolyan nézni rá, majd csak megforgatom a szemeimet. Mindig tudja, hogy mit kell mondani, hogy minden sokkal jobb legyen, ezért szeretem őt.. mint barátot, úgy mint testvért, úgy szeretem? Nem, ez kijelentés! Áh, hagyjuk.. - Köszönöm. - mindössze ennyit mondok neki csak mosolyogva. Mi mást mondhatnék? Más már tényleg fejvesztve menekült el volna, ha velem kéne lennie, de ő már azóta kitart mellettem, mióta berántottam magammal a szökőkútba. Annyira.. rossz, hogy ez az első emléke rólam és pont emellett a szökőkút mellett vagyunk. De aztán, amit mond.. nem.. nem hittem volna, hogy valaha is ezt fogom hallani tőle. - Sikeresen bekavart az a kurva.. gratulálok. - motyogom halkan, miközben csúnyán pillantok rá. Ökölbe szorul a kezem és arrébb és csúszok azon az átkozott padon. Igen, most úgy festek mint egy haragos és dacos gyerek, de én most nem a figyelemért könyörgök, bár ne mondta volna ezt.. de nem szólalok meg. Inkább lenyelem mindazt, amit most mondanék. Senkinek sem lenne jó..
- Semmit.. - mondom neki, miközben oldalra fordítom a fejemet és inkább nézek mást, próbálok valamire koncentrálni. Szemem persze elkezd szúrni és már érzem, hogy talán sírhatnékom is, pedig azóta nem sírtam, mióta nagyapa meghalt. - Semmi, bocsánat hogy eddig raboltam az idődet. Megyek csomagolni, már nincs ki miatt maradnom. - mondom, majd felállok a padtól és teszek pár lépést előre. DE nem jutok messze, egy lépés után még szorosabban szorítom a kezemet, már majdnem vér serken a bőrömből.. Nem, nem így kéne elmennem, nem így kéne itt hagynom őt. De.. akkor is bántanak a szavai.. - Erről még nem beszéltünk.. - mondom halkan, de még nem fordulok meg.. - Nem azért élek így, mert egy gazdag elkényeztetett picsa vagyok, aki mindent megkapott, amit akart.. - folytatom továbbra is háttal neki. Nem akarok megfordulni, nagyon is jó ez így most. - A családom sosem foglalkozott velem igazán, nem érdekelte őket más, csak az hogy én legyek a legjobb mindenben. Egyedül a nagyapámat érdekelte az, hogy hogyan érzem magamat és milyen napom volt és egyebek. - kezdek bele a történetbe. - De a nagyapám meghalt. Egyszerűen csak meghalt.. és ezen nincs mit sajnálni. Ez az élet rendje. - ölelem át magamat és nézek fel az égre. - Senki sem segített ezen túl.. senkivel sem beszélhettem erről, ha anyukám sírva talált meg, akkor azt mondta szedjem össze magam és menjek a szobámba. Akkor jöhettem ki, ha nem sírtam. - vonom meg a vállamat, bár hogy miért nem tudom.. - Aztán csak jobban akartam magamat érezni és jöttek a haverjaim ezekkel a szerekkel meg mindennel és ha segíteni nem is segített ténylegesen, egy időre tudtam felejteni. - nem is értem miért mondom el neki mindezt.. de talán ebből megérti, hogy miért gondolom azt, hogy a szüleim nem a legjobbat akarják nekem. Ők csak azt akarják, hogy semmi rossz ne legyen körülöttük. - És megismertelek.. beakartam bizonyítani, hogy érdemes vagyok a barátságodra és a figyelmedre, ezért tartom ezeket a tiszta napokat. Azt hittem te szeretnéd, hogy maradjak, de.. hát.. szia. - rázóm meg a fejemet és inkább elindulok újra. Faszomért kellett nekem ennyire lelkiznem, le is törlök egy rohadt könnycseppet, nem vagyok én olyan picsa, amint azok a Lovelles lotyók.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Freddie & Niamh   

Vissza az elejére Go down
 
Freddie & Niamh
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Udvar-
Ugrás: