HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Shelley & Onyx

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2017. Jun. 01.
Posztok száma : 75
Motto : All she cares about is money and the city where she's from. Her intention is the paper, she don't need no fucking love Age : 19 Titulus : purrfection Foglalkozás : tanuló Play by : camila mendes
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Shelley & Onyx   2017-06-03, 12:53 pm


shelley&&onyx

A terveim szerint pár lépés alatt el tudom hagyni a zsúfolt udvart az ebédszünetben. Terveim szerint, körülbelül fél percet vesz igénybe, de nem számoltam bele a hallgatókerülő játékot, miszerint pár útközépen beszélő emberke között kell szlalomosat előadnom. Akkor pedig megcsörren a telefonom, így felveszem,
a családi inas az, aki azt kérdezgeti, hogy hétvégén, mikor hazautazok, hogyan fogadjanak.
- Legyen egy teljes pulyka sütve. Lehetőleg az egész család ehessen belőle. Köretnek mondjuk... Amit jónak gondoltok. Természetesen magatoknak rendeljetek valamit, ha elfáradtok a főzésben. Állom én - ajánlom fel kedvességből, miközben átcsörtetek a kisebb tömegen, majd több kérdést szegez felém. - Nem, a család azt jelenti, hogy én, a szüleim és a testvéreim. Legyen hétre kész. Utána üzleti vacsorára is megyünk apámmal, ahol általában szörnyű az étel, így tömött hassal kell mennünk - persze a hotellánc ügyeit már most nekem kell intéznem valamennyire, amióta apám fejébe vette, hogy rám hagyja halála után, vagy mikor már öreg. Ezt nem teljesen tisztáztuk eddig.
- Köszönöm, jól megy az egyetem. Otthon minden rendben? - érdeklődök, de aztán lepillantok, mert a táskám lecsúszott a vállamról a könyékhajlatomra, ami a legnagyobb jóindulattal sem volt kényelmesnek nevezhető. Mire pedig visszahelyezném az eredeti pozitúrájába, a nyakamba kapok valami forrót és ragacsost. Elnyílnak ajkaim meglepve, felháborodást jelezve, miközben a szerencsétlenre pillantok szikrázó tekintettel, aki leöntött. - Ez egy eredeti Louis Vuitton ruha volt. Volt! - fakad ki belőlem. Nem felvágni szeretnék, csupán jelezni, hogy mennyibe kerülhetett, ha a tervező nevét emlegetem fel. Bár itt az egyetemen legtöbben hallottak rólam, a gazdag csaj, akinek a legolcsóbb ruhája több ezer fontba került. - Neked öntöttek már le a drága ruhád? Vagy legalább vitted már mosodába a Chanel táskád? - feltételezem, van neki. Az olyan alapfelszerelés nálam, de aztán lecsapom a telefont, és bedobom a saját táskámba.

©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 83
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Shelley & Onyx   2017-06-05, 1:10 pm

Pár napja nem csak Hazel vette észre, hogy olyan vagyok, mintha kicseréltek volna, hanem jó pár tanár is jelezte felém, hogy sokkal jobban tetszik nekik az amilyen most vagyok, mint ami eddig voltam. Az előadásokon, órákon aktívabb vagyok, több ihletem is van egy-egy feladat elkészítéséhez és sokkal boldogabb is vagyok. Azt, hogy ilyen boldog lehetek pedig egyetlen egy személynek köszönhetem, aki nem más, mint Bailey. Ha eszembe jut az a délután akkor még mindig képes vagyok mosolyogni, akár itt az egyetem udvarának a kellős közepén is. Nem hiszem, hogy valaha voltam-e ilyen boldog egy srác miatt is. Kezdjük ott, hogy nem nagyon pasiztam eddig, csak is a művészetnek szenteltem a figyelmemet, bár a srácok sem figyeltek ám fel mindig rám, hiszen nagyon sokáig nem úgy néztem ki, mint most.
Féltem a szerelemtől. Féltem attól, hogy mi lesz, ha egyszer igazán szerelmes leszek. Nem akarom átérezni, hogy milyen az a tipikusan kínzó szerelmi bánat. Egyszerűen csak boldog szeretnék lenni. Most pedig az vagyok. Boldog vagyok. A jövővel nem nagyon akarok foglalkozni, még akkor sem, hogy tudom, hogy elég csekély annak a valószínűsége, hogy Bae-vel olyan nagyon sokáig együtt maradunk. Lehet, hogy kihúzzuk együtt az egyetem végégig, lehet, hogy tovább, de az is lehet, hogy akár 2 nap múlva már szakítunk is. Bármi megtörténhet, de engem ez mind-mind nem érdekel jelen pillanatban, hiszen boldog vagyok és csak is ez számít. Nem szabad a múlttal és a jövővel foglalkozni, hiszen a múlt már megtörtént, elmúlt, változtatni nem lehet már rajta csak elfogadni és továbblépni. A jövő még nem érkezett el. A jelent pedig most éljük. A mostban kell élni és nem azon kattogni, hogy mi volt és mi lesz. Az számít, hogy most mi van. Most pedig boldog vagyok.
Most lett vége az egyik képző órámnak, szóval most sietek át az udvaron. A büfében vettem magamnak egy pohár kávét, mert érzem, hogy ma sokáig fent leszek, mivel pár dologgal eléggé elvagyok havazódva.
Teljesen belemerülök a papírjaimba és csak arra kapom fel a fejemet amikor neki megyek valakinek. Kezemet a szám elé kapom amikor meglátom, hogy a meleg kávémmal leöntöttem a lányt, aki dühösen fordul felém.
Amikor meghallom a mondatait és a tudatomig eljut a stílusa, a kezemet leengedem és felvont szemöldökkel nézek vissza rá. Ez komoly? Pont egy plázacica, elkényeztetett lányba sikerült belebotlanom? Szó szerint.
- Ne haragudj, nem direkt volt. – kérek azért bocsánatot amikor hagy engem is megszólalni. Kérdésére nem válaszolok. Nem azért, mert nem tudom miről beszél, csak nem fogok leereszkedni az ő szintjére, hogy mondjuk egy táska miatt picsogjak.




LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
 
Shelley & Onyx
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Udvar-
Ugrás: