HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Debora Morales

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 38
Age : 19 Titulus : temperament Foglalkozás : student Play by : ana de armas
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Debora Morales   2017-06-03, 12:58 pm

Debora Morales
- Mondtam már, hogy nem érek rá. Talán, ha előbb szóltál volna, anya.  - forgatom a szemeimet, miközben eltartom kicsit a mobiltelefont a fülemtől, hogy ne halljam a rikácsolását. Kerek négy perc múlva még mindig csak ugyanazt szajkózza: szeretné, ha végre-valahára megismerném a leendő mostohaapám fiát. Ennek csak én nem látom értelmét, mert őszintén, az apjára sem voltam kíváncsi. Azzal meg, hogy percenként elmondja a hamarosan egy család leszünk szövegét, nemhogy meggyőz, csak még inkább az agyamra megy. Az eddiginél is jobban. Végül ahelyett, hogy kegyesen rábólintanék az esti vacsoraajánlatára, ahogyan azt ő elvárja, inkább beléfojtom a szót. - Figyelj, anya, erre most tényleg nem érek rá, értsd már meg végre. Reggel van, sietnem kell, ha nem akarok elkésni az első órámról. - veszem elő az aduászt, amivel szinte minden szülőt azonnal le lehet szerelni. Egy kis időre legalábbis. - Hát persze, anya, később beszélünk. Aha, igen, arról is.. Majd hívlak az órák után. Szia. - fogcsikorgatva húzom el a számat, és mielőtt még bármit tudna válaszolni, kinyomom a telefont, és ledobom az ágyra, amin még mindig meglátszanak az éjszaka nyomai. Nagyot sóhajtva emelem fel, majd rázom meg a gyűrött takarót, a következő másodpercben pedig egy fél pár zokni esik le róla a szőnyegre. - Mi a fene.. - veszem szemügyre közelebbről is. - Csak nem hiányzik a másik feled? - guggolok le a padlóra, majd vállat vonva a fotelben heverő táskába dobom a páratlan ruhadarabot. - Ne aggódj, hamarosan viszontláthatod.

- Na mi van, kuzin, nem aludtál az éjszaka? - kérdezi somolyogva az unokatestvérem, miközben két pohár jegeskávét szürcsölünk az iskola udvarán. - Ha most azt várod, hogy mindent elmeséljek neked részletesen, akkor várj meg itt, holnap találkozunk. Már, ha túlélem a ma estét. - forgatom a szemeimet, miközben ujjaimmal a pohár szélén körözök. - Csak nem lehet olyan rossz egy híres-neves étteremben vacsorázni, finomabbnál finomabb falatokkal körbevéve. - kacsint rám sokat sejtetően, én pedig legyintve felsóhajtok. - Persze, Onie, elég gyanús, hogy az első alkalommal rávetem majd magam a leendő mostohabátyámra. Amúgy is, biztosan egy nyeszlett, szemüveges pojáca, aki minden egyes nap a könyvei előtt görnyed, különben már réges-régen észrevettem volna a folyosókon. Végül is, ő is ebbe az iskolába jár. Elméletileg. - vonom meg a vállaimat, majd az utolsó korty kávét is eltüntetve a pohár aljáról, felállok az asztaltól. - Inkább kívánj sok szerencsét, és reménykedj benne, hogy életben maradok, különben nem lesz több pizsamapartink, amiért azért valljuk be, elég nagy kár lenne.

- Nem is tudtam, hogy már ismeritek egymást. - mosolyog rám anyám és az élettársa egymásba karolva. Én pedig csak összefont karokkal állok előttük, és próbálom nem az utóbbi arcába vágni, hogy a drágalátos fia reggelben pont mellőlem mászott ki az ágyból, miután kellően kifárasztottuk egymást.
- Azt hiszem, hogy rendelhetnénk végre, én már igazán megéheztem. Te nem, drágám? - kérdezi anyám jelenlegi élete szerelmétől mosolyogva, észre sem véve, hogy mennyire kellemetlenül feszengek a széken, Anton mellett. - Esküszöm, ha te tudtál erről az egészről, akkor a szádba tömöm azt a kurva zoknit. - mérgelődök, ő pedig értetlenül pislog rám. - Hogy mi van? Mégis milyen..? - kérdezné, de addigra én már elő is veszem a táskából a reggeli meglepetést, és mit sem törődve az előttünk szerelmesen egymásra pislogó szüleinktől, meglazítom a nadrágja övét, és pár határozott mozdulattal az alsónadrágjába dugom a ruhadarabot. - Azt hiszem, hogy ezt nálam hagytad. Nem is találhattam volna legmegfelelőbb pillanatot, hogy visszaadjam. - kacsintok rá, miközben hirtelen belemarkolok a férfiasságába, és elégedetten nézem, ahogy az asztal felett kicsit elvörösödik. - Fiam, jól vagy? Minden rendben van? Kicsit, mintha kapkodnád a levegőt. - az apja aggódó szavai hallatán pedig alig állom meg, hogy hangosan fel ne nevessek. Hogyne lenne jól, végül is, csak magát az ördögöt kapta meg ajándékba, a mostohahúgaként.
Üdv, a nevem Debora Morales, 19 éves vagyok, 1997. március 21-én, Madridban láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem spanyol. Jelenleg diák vagyok és a Mather ház csoportba tartozom. Ana de Armas arcát vettem kölcsön.
Jellem
A legjobb szó, ami annyira illik rám, mintha csak nekem találták volna ki, az a temperamentum. Végül is spanyolnak születtem, senki sem panaszkodhat, hogy valójában úgyis viselkedek. Az pedig már csak hab a tortán, hogy nem én vagyok az egyetlen a családból, akivel Abbey Mount iskolája meg lett áldva, hiszen az unokatestvéremmel olyanok vagyunk, mintha vér szerinti testvérek lennénk. Lehet, hogy külsőre kevésbé, de belsőre már annál inkább hasonlítunk.
Szinte csak pozitív (vagy kevésbé?) jelzőkkel tudom illetni magam: akaratos, makacs, manipulatív, energikus, egocentrikus, és véget érhetetlenül sorolhatnám.
Néhányan a hátam mögött rosszlánynak hívnak, pedig, mint mindenben, a férfiak terén is elég válogatós vagyok. Arról meg nem tehetek, hogy előbb-utóbb (de inkább előbb) megunom azt, akit túlságosan is hamar megkapok. Végül is ez a férfiaknál is így van, nem de? Akkor engem miért is kellene ezért elítélni? Én sem tudom.
Emellett a maximalizmusom már az eget súrolja. Néha örülök neki, néha már kevésbé, hiszen nem egyszer hozott már kellemetlen szituációba. De végül is mindig sikerül feltalálnom magam, nem hiába vagyok kreatív és fantáziadús egy nőszemély. (Ó igen, lehetőleg kerüljük a lány kifejezést, kortól függetlenül, de inkább tartom már magam nőnek, mint gyermeknek. Mondjuk ezt a szüleim is megérthetnék végre-valahára.)
Külső
Alacsony lánnyá formált a kamaszkor, láthatóan kerek, nőies idomokkal, amiket szeretek közszemlére tenni, és a kelleténél is jobban kiemelni az éppen viselt ruhadarabjaimmal. Éppen ezért gyakran hordok szoros felsőket, testre simuló nadrágokat, combközépig érő szoknyákat és ruhákat, általában magassarkú cipőkkel kombinálva ezeket, és az évek alatt kifejlesztett testtartásommal és járásommal igyekszem minél jobban magamra vonzani az emberek figyelmét. Általában sikerrel. Ha mégsem, akkor sem túlzottan érdekel, hiszen hamar túl szoktam tenni magam a negatív élményeimen.
Kerekded arcomat változó hosszúságú és színű hajtincsek keretezik, barnászöld íriszekkel vegyítve, amiket általában kevés, ám de annál erőteljesebb sminkkel emelik ki. Örök és megunhatatlan kedvencem a tusvonal, amit szívesen egészítek ki különféle, de többnyire a vörös árnyalataiban (végtére is spanyol lennék, ugyebár) játszó rúzsokkal, viszont természetesen az éppen viselt öltözékem színét is figyelembe véve. Olyan nem létezik, hogy én úgy lépjek ki az utcára, vagy bárhova máshova, hogy ne passzoljon egymáshoz teljes egészében a külsőm.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 594
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Debora Morales   2017-06-08, 8:37 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Szia Debby!  kölyökkutya szemek

Te aztán nem vagy egy szégyenlős személyiség, mi több! Igazán belevaló fiatal nővé érettél, aki nem fél a tettei következményeitől!

Kétlem, hogy Antont megviselné, hogy Ms. Ördög lesz a mostohahúga, sőt… ami a szülőket illeti, remélem, a játéktéren lesz lehetőségem olvasni, hogyan reagálnak, amikor rájönnek, hogy ti ketten jobban is ismeritek egymást, mint azt ők gondolták. Rolling Eyes
Tudod, mik a teendők, jó játékot! *-*

Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Debora Morales
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Mather house-
Ugrás: