HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Appoline Johnson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2017. Jun. 03.
Posztok száma : 46
Motto : " And the newspaper tycoon says that the architect is a very cold man. The architect replies that if the boat were sinking, and there was only room in the lifeboat for one person, he would gladly give up his life for the newspaper tycoon. And then he says something like this... I would die for you. But I won't live for you." Titulus : pudlista Foglalkozás : diák
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Appoline Johnson   2017-06-03, 5:43 pm

Polly Johnson

Az egész szoba közhely volt.
Köntösben ült ki-ki a maga helyén, körmöt festettünk, telefonoztunk, mályvacukrot ettünk, Amy Winehouse szólt, és fiúkról beszélgettünk, meg olyan lányokról, akik egyetlen dekával sem nyomtak többet nálunk, mégis dagadtnak tituláltuk őket kimondatlan féltékenységünk és kimondott utálatunk folytán.
- Mióta is vagytok együtt? - Onyx kérdése torkomba fojtotta a Tears Dry On Their Own szövegét, pedig mindketten tudtuk, hogy valójában nem érdekli a válaszom.
- Négy hónap - feleltem, pedig mindketten tudtuk, hogy valójában nem érdekel a kérdése.
- Az elég sok - nyögte, és rám pillantott. - De várj... Azt mondtad voltál valakivel.
- Hm?
- Azt mondtad voltál valakivel. Valaki mással. Valami Matheres gyerekkel. És az két hete volt. És ő nem Matheres.
- Winnie? Isten ments, hogy Winnie Matheres legyen. Előbb gyilkolnám meg.
- Így is meggyilkolnád.
- Csak ha pöcs.
- Mindig pöcs.
- Veled talán mindig -
pillantottam rá, miközben újabb mályvacukrot nyomtam a számba, és pimaszul mosolyogva rágtam a puha édességet. Onyx megemelte egyik szemöldökét, ahogy rám pillantott a körömfestegetés közben, én pedig sejtettem, hogy nem a körömlakk szagától van idegrángása, ami felett már vagy húsz perce kitartóan inhalált.
Onyx volt a legjobb barátnőm. De valamiért folyton versengtünk egymással. Kit szeretnek jobban ebben a társaságban, kinek vannak jobb eredményei év végén, kin áll jobban a vörös színű fehérnemű. Egyszer azon vitatkoztunk, hogy Orlando Bloom melyikünkkel randizna szívesebben. De az tizenkét éves korunkban volt. Azóta rosszabbak lettünk.
- Egyébként meg nem értem, miért vagytok együtt.
- Oni, te láttad már őt? Te ránéztél már egyáltalán? Mert akkor tudhatnád.
- De segg.

- De kell - vontam vállat. - Meg egyébként...
- Apád.
- Apám - bólintottam. Félszavakból is megértettük egymást. Ez azért volt jó, mert ha esetleg valaki lehallgatott volna minket, egészen biztosan azt gondolta volna, hogy mi nem is beszélgetünk, csupán szavakkal dobálózunk, és összeveszünk a semmin. - Oni... Ugye nem mondtad el a többieknek. - Félreraktam a telefonomat, amin egész eddig megállás nélkül pötyögtem az üzeneteket, és közelebb húztam magamat hozzá. Rám emelte hollófekete tekintetét, és mintha tapintható lett volna a köztünk lévő sziklakemény bizalom, halványan elmosolyodott.
- Nem. Bár elmondhatnád nekik.
- Nem, nem, apu attól is megőrülne, ha tudná, hogy neked elmondtam. Nem tudhatja meg senki. Nem akarja, hogy az összes ismerősünk tudjon róla, hogy egy hétvége Las Vegas-ban eltöltött kártyázás alatt annyi adósságot halmozott fel, hogy ha azt most kifizeti, akkor abba a családi vállalkozásunk is beledögölhet. - Ahogy kimondtam, megborzongtam a gondolattól. Minden olyan régóta működött. Onyx, Connie, és még pár lány családja már évtizedek óta szoros barátságot, egyfajta szövetséget alkotott, és a gondolat, hogy az én gyerekeim esetleg nem Onyx, vagy Connie gyerekeivel fog felnőni, és együtt rohangálni valamelyikünk családi birtokán... Valósággal megrémisztett. A gondolat, hogy a bátyámnak már nem lesz kezében a vállalkozás, ami évszázadok óta működött... Valósággal meggyilkolt.
- Szóval lesz egy gazdag csávód, aki majd megoldja a családod pénzügyi problémáit, és minden rendben lesz? Jó terv. - Onyx szemében kétséget véltem felfedezni. - De ettől még Winnie egy pöcs marad. És ha valaha el is vesz, mert ti annyira "tökéletes pár" vagytok, hogy még az elsőévesek is erről fecsegnek, akkor sem fogja kifizetni apád tartozásait, maximum bebaszkod majd a konyhába.
Pimasz mosoly jelent meg a szám sarkában.
- Baszkodhat nyugodtan.
- Polly! - bökte meg a homlokomat, mire halk kuncogással feleltem. - Most komolyan.
- Nem tudom. Csinálom, ameddig kedvem van - vontam meg a vállamat hanyagul, és lebiggyesztettem ajkaimat. Onyx felnevetett. - Most mi van? Most min nevetsz... - kérdeztem értetlenül.
- Bocsi, csak körömlakkos lett a homlokod.

- Megöllek! Most ez miért kellett? - pattantam fel, és a tükörhöz rohantam.

***

Az udvaron álló fák lombozatán átszűrődő napsugarak piros pettyeket festettek az arcára. Ettől groteszknek tűnt, a szokásos újgazdag helyett.
- Rájött? - A bátyám szájában lógva fel-le ugrált a cigaretta, ahogy kipréselte magából a szavakat.
- Winnie?
Bólintott.
- Szerinted? Gazdag, nem hülye. Ez a kettő csak apánál jár együtt - és elpaskoltam magam elől a felém gomolygó halvány füstfelhőt, amit ő olyan egyszerűen kipöfékelt magából.
- Szóval rájött - bólintott, és még mindig engem bámult.
- Konkrétan nem hinném, hogy tudja. Honnan tudná? Azt tudja, hogy valamit akarok, és úgy tűnik nincsen vele baja - vontam vállat, bár tudtam, hogy a bátyám mit fog rá válaszolni. Még.
- Még. Aztán megunja.
Rápillantottam, kifejezéstelen arccal figyeltem egy darabig, és ezúttal engedtem, hogy az égő dohány füstje áthaladjon az arcomon, ahogy tovaszáll az udvaron, és elfújja a szél. Aztán sóhajtottam, fejem leheletnyit oldalra billentettem, és édesded mosolyt csaltam egyenes ajkaimra.
- Hadd legyen az én gondom - fordítottam neki hátat, libbenő hajammal megcsapva a mellkasát, otthagyva őt az égő cigarettájával, a széllel, és a naplementeszínű pettyekkel, és magassarkúm kopogásának távolodó hangjával.
Engem nem un meg senki. Már csak a feltételezés is vérig sértett.
Üdv, a nevem Appoline Johnson, 19 éves vagyok, 1997.12.01., New York láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem amerikai. Jelenleg diák vagyok és a Lovell house csoportba tartozom. Suki Waterhouse arcát vettem kölcsön.
Jellem
Polly tudta, hogy elsősorban nőnek kell lennie.
Gyermekkora óta nézte, ahogy apja évről-évre, szerdáról-csütörtökre váltogatja hitvestársait. Polly pedig megtanulta, hogy egy nő nem engedheti meg magának ezt a bizonytalanságot, és hogy elsősorban nőnek kell lennie.
Ezért Polly elsősorban nő volt.

Az a nő volt, aki bár egyetértett azzal a modern gondolattal, hogy elméleti síkon a nők és férfiak egyenlőek egymással, azonban azt érezte, és időben felismerte ezt az érzését, hogy bizonyos körökben a férfiak alárendelik a nőket. Így Polly tudta, hogy nőként, kihúzott gerinccel, és emelt fejjel kell alárendelnie saját magát egy férfinak. Hogy egyszer eljön majd az ideje.
Az első szabály a stabilitás volt. Tudatában annak, hogy az amerikai kontinensre érkező telepesekig visszavezethető családjában férfi ágon öröklődött a családi dohánykereskedelem vezető pozíciója - így apja után a bátyjáé volt a megtiszteltetés -, már egészen korán tudta, hogy ha nem akar apja, és később bátyja pénzén élősködni, akkor saját jövőt kell magának alapoznia. És ennek a jövőnek stabilnak kellett lennie. Ehhez pedig biztos dolgokra volt szüksége: biztos szakmára, biztos keresetre, biztos kapcsolatokra.
A második szabály az akarat volt. Hogy az érdekeit ne váltsák fel érzelmek, és más kicsinyes dolgok, amik levezethetik őt a sikerhez vezető útjáról. Az, hogy ne felejtse el, hogy mindent megérdemel amire vágyik. És ő sosem felejtette el. És mindig megkapta, amit megérdemelt, és amire vágyott.
A harmadik szabály az önbecsülés volt. Bár azt tudta, hogy alá kell rendelnie magát egy férfinak, azt is tudta, hogy az ura sosem lesz az Ura, hogy ő elsősorban mindig csak saját magának parancsolhat, és saját maga parancsait hajthatja végre. És ha már a férfiaknál tartunk, Polly sosem "befiúzott". Polly nem pasit keresett magának, hanem potenciális férjjelöltet. Olyan férfire vágyott, aki az első szabályt erősíthette meg, tehát stabilitást adhatott neki. Legyen tehát szilárd, magabiztos, és természetesen tehetős. Jóképű, hogy jól mutassanak együtt, de csak annyira, hogy kihangsúlyozza Polly szépségét, ne pedig túlszárnyalja azt. Legyen minimum százkilencven centiméter, mert Polly százhetvenhárom, és ahhoz még hozzá kell adnia a legkényelmetlenebb cipője sarkának magasságát. És legyen mocskosul jó az ágyban.
Polly szerette manipulálni az embereket maga körül, és szerette úgy intézni a dolgokat, ahogy az neki kedvezett. Szerette a drámákat, és veszekedéseket, mert úgy gondolta az emberek csak ekkor mutatják valódi önmagukat, és szerette kiismerni környezetét.
Alapvetően nem volt az emberek szíve csücske. Úgy gondolta, hogy nincs szükség segíteni másokon, hiszen ha az ember nem képes maga elérni a céljait a saját maga ötleteivel és módszereivel, akkor a cél megszerzése után is problémái lesznek annak megtartásával. Őszinte volt, kissé hiú, ugyanakkor a maga módján édes, mint a méz, és kellemes, mint a nyári szellő. Úgy nevetett, ahogy a szélcsengő csilingelt, és úgy mosolygott, hogy ahogy egy kislány élete első szerelmére.
Az Abbey-n nemzetközi kapcsolatok szakon tanult, a hobbija pedig nyelvek tanulása volt (németül, franciául tudott gyermekkora óta, önszántából pedig japánul tanult, és oroszul, de még sok nyelvet szeretett volna a magáénak tudni).
Külső
Százhetvenhárom centiméter tömény elegancia. Hosszú lábak, vékony, formás testalkat, amiért bomlanak a férfiak, és amivel könnyű elcsavarni a fejüket. Ártatlan, tündéri arc, szív alakú, édes ajkakkal, és szőke tincsek keretezik, hogy az ember messziről kiszúrhassa őt. Polly mindig tudta, hogyan kell magára vonni a figyelmet, milyen arckifejezést kell magára ölteni, hogy kivívja magának, amit éppen ki akar vívni. Mindig tudta, hogy melyik cipő melyik szoknyához illik, hogy a garbós pulcsi is lehet szexi, akárcsak a hátát kivillantó top, és hogy a vörös rúzsnak nem tudnak majd ellenállni.
Mindig annyi sminket kent magára, amennyi éppen kellett. Ha éppen sok kellett, akkor sokat. Ha éppen nem kellett, akkor keveset. Úgy érezte a szépségápolás fontos egy szépségnek, és a smink a szépségápolás egyik elmaradhatatlan része volt. Nem aludt benne, de nem ment ki nélküle a házból, és ha rúzs volt rajta, akkor óvatosan evett, nehogy elkenődjön, és megigazította, miután nem kenődött el. Olyasvalaki volt, aki tényleg bepúderezte az orrát, amikor kiment bepúderezni az orrát.
Szeretett egészségesnek kinézni. A pilates torna megadta a tartását, a futás megadta a lábait, az étkezése pedig megadott neki mindent, amit az előző kettő nem adhatott. Egészséges bőrt, töredezetlen hajszálakat, erős körmöket.
Polly szeretett éppen olyan tökéletesen kinézni, mint amilyen tökéletesnek látták.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 561
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 22 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Appoline Johnson   2017-06-04, 12:25 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Üdv itt, Polly! *-*

Te vagy az a sikeres nő, aki a győztes férfiak mögött áll! Aki képes áldozatokra a családért, és mint minden igazi nő, maga szeretné megoldani a velük együtt járó nehézségeket.
Külön tetszik, hogy Polly tudja, az első helyet a fontossági sorrendben neki kell foglalnia, nagyon sokan beleesnek abba a hibába, hogy megfeledkeznek saját jólétükről, és akaratlanul is mártírokká válnak :O
No menj utadra! Jó játékot!  szívecske

Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Appoline Johnson
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Annabelle Johnson
» Pietro Maximoff -hős- aaron-taylon johnson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Lovell house-
Ugrás: