HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Melody Sunshine Harper

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2017. Jun. 03.
Posztok száma : 5
Motto : I realize now that dying is easy. Living is hard. Titulus : sunshine Foglalkozás : student Play by : chloë grace moretz
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Melody Sunshine Harper   2017-06-03, 8:33 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]Melody Harper[You must be registered and logged in to see this image.]
Elképesztő, hogy az élet milyen kiszámíthatatlan, hogy milyen hamar meg tud változni egyik pillanatról a másikra. Az egyik pillanatban még a kocsiban ülök, a másikban meg már minden elsötétül, elcsendesül. Nem hallom a telefonomból szóló Beethoven klasszikus zenéjét, nem érzem a kocsi fűtésének melegét, nem látom, ahogy az öcsém az iPodjából szóló rock zenére rázza a fejét. Nem tudok semmiről sem.
- Mi a.. - suttogom halkan, mikor az eszméletemhez térek. Belemarkolok a földbe, de nem érzem a hó fagyát. Lassan ülök fel, majd állok fel. Körülnézek. Mindenhol tűzoltó és mentő egyenruhába öltözött embert látok. Az egyik férfihoz rohanok.
- Elnézést! Elnézést, meg tudná mondani mi történt? - kérdezem, de nem válaszol. Mintha nem is lennék ott.
Elindulok előre, kideríteni mi történt. Előttem rohan el egy tűzoltócsoport. Követem őket. A számhoz kapok ijedtemben, mikor meglátom az aszfaltra kenődött autónkat. A jármű darabjaiban hever a földön, mintha a közelben bombát robbantottak volna.
Visszarohanok az árokhoz, ahonnan felkeltem, és egy kinyúló kezet látok meg. Első pillantásra azt hiszem, hogy Danny tulajdona-e, de valami megcsillan. A karkötőm. Az én karkötőm, amin egy gitár és egy cselló díszeleg. Közelebb lépek, de el kell fordulnom. Az egész testemet vér fedi, a ruhám át van ázva vele, árad belőle a maró rozsdaszag.
Hordágyasak érkeznek, könnyen felpakolnak az ágyra, mintha egy rongybaba lennék, ezután egyenesen az egyik mentősautóba igyekeznek. Én is beülök az egyik orvos mellé, majd az immáron csukott ajtón nézek kifelé, belefeledkezve az egészbe..

***

Alig voltam tízéves, mikor először játszottam közönség előtt. Még előtte két évvel szerettem bele egy életre a csellóba. Először még az iskolában tanulgattam - bár így is hatalmas szerencsém volt, hogy volt lehetőségem gordonkán tanulni, ugyanis maga  hangszer nagyon drága, de az iskola egyik professzora  örök álomba szenderült és az iskolára hagyta a már ütött-kopott csellóját, s így kaptam kölcsönbe a hangszert.
A szüleim meglepődtek mikor először jelentettem be, hogy én csellón szeretnék játszani. Nem hittek nekem, de mikor leesett nekik, hogy én bizony' ezt komolyan gondoltam rögtön támogatni kezdtek.
De mégis.. Ott motoszkált bennem az, hogy talán csalódtak bennem. Apának saját rock bandája volt, anya meg a valaha volt legkeményebb rocker csaj, és még a testvérem, Danny is a rock iránt érdeklődött. Kivéve én. Sok mindenben különbözünk ugyanis. Ők szőkék és kék a szemük, én viszont barna vagyok és sötét szemem van. Ők magasak én meg egy törpe vagyok. Ők erősek én viszont törékeny vagyok, akárcsak egy váza.
De a családomban úgy hiszem sokkal fontosabb volt az, hogy zenélj, annál, hogy milyen zenét is játszol. Így amikor néhány hónap elteltével egyértelművé vált, hogy nálam a gordonka az nem csak egy rögtönzött hobbi, a szüleim vettek egy saját csellót számomra. Az ezután következő gyakorlások, később teret engedtek a komolyabb zenéknek. Felső tagozatban nem igazán volt zeneoktatás, ezért a szüleim felbéreltek egy főiskolást, aki hetente egyszer jött hozzám tanítani. Az évek során aztán újabb és újabb diákok cserélődtek mellettem, és mikor túlhaladtam a képességeiket, az ő tanáraik foglalkoztak velem. Született tehetségnek tartottak.


***

Megérkezett.
Már legalább két órája bújtam el az egyik kórteremben, messze a rokonoktól, amikor az ablakon kinézve látom meg Őt, mögötte legjobb barátnőmmel, Ginnyvel, miközben eszeveszetten rohannak a kórház bejáratához. Lesietek a lépcsőn, egyenesen az intenzívre, és leülök az ágyamra, amelyen az igazi Melody fekszik.
Az intenzív üvegfalának csapódik, liheg, bizonyára nagyon régóta és nagyon sokat futhatott. Odasietek, és a kezeimet a hideg üvegfalra helyezem, mintha az övéibe helyezném. Ginny a háttérben áll zsebre tett kezekkel, s vörös fürtjeivel vörösre kisírt szemeit próbálja takarni. Hirtelen az egyik nővér jelenik meg, s kioktatja a barátaimat arról, hogy csak rokonok vagy külön engedéllyel rendelkezők látogathatnak meg. Dühösek lesznek, átjárja őket az ideg, majd hirtelen ötlettől vezérelve elfutnak.

***

Gólya voltam az Abbey-n, amikor először beszélgettünk. Randira hívott én pedig nem tudtam neki mit mondani. Jóval idősebb volt nálam, elsőéves az Abbey-n, volt egy saját zenekara amiben a gitáros és az énekes szerepét töltötte be, a suliban a legnépszerűbb fiúk közé tartozott. Nem csoda, hiszen ki ne akart volna ilyen sráccal randizni? Nem értettem, hogy miért pont hozzám jött oda, miért pont én kellek neki, de végül igent mondtam neki.
Nem éppen a nyugodt jelzőt lehetett volna rám aggasztani aznap. Ginnyvel voltam, ő segített a felkészülésben, bár inkább hallgatta a hisztimet, de próbálta menteni a menthetetlent. Végül egy normális ruhát vettem fel.
Egy koncertre mentünk el. Egy csellista adott előadást, amit én nagyon élveztem, bár szerintem ez nem mondható el a partneremről, aki egész végig a program füzetet böngészte. Valószínüleg azért, mert tudni akarta, mikor lesz vége.
Mikor végre elérkezett a várva várt szünet, sétálni kezdtünk. Hirtelen eredt el az eső, és egy szobor alá rohantunk be.
A cipőm orrát bámultam, és tisztában voltam vele, hogy ha felnézek, meg fog csókolni. És annyira meglepődtem azon, hogy mennyire megakartam csókolni. Már annyiszor elképzeltem az első csókunkat.
Felnéztem. Akkor csattant el az első csókunk.


***

Csak idő kérdése, és a lényem egy része azt kezdi majd kérdezgetni, minek halogatom még az elkerülhetetlent. Édesanyám, édesapám és az öcsém, Danny is már meghaltak. Nekem is mennem kéne. De várok, aminek tudom az okát. Rá várok. Úgy tűnik, mintha egy örökkévalóság telt volna el, mióta elment, de valójában nem lehet sokkal több egy óránál. És azt kérte, várjam meg. Ez a legkevesebb, amit megtehetek érte.
Csukva van a szemem, ezért hallom meg a hangját hamarabb. Zihál, érzem az izzadtságának szagát, azt az eszméletlenül illatos pézsmaillatot, amit legszívesebben parfümként használnék magamon és büszkén mutogatnám.
Kinyitom a szemem, és meglátom ahogy az igazi énem mellett ül, és a kezét fogja. A szemei vörösek, kiduzzadtak, bizonyára sírt. Talán azért futott el, hogy ne lássam, hogy sír?
- Melody. - suttogja.
Felállok és megállok a háta mögött.
- Maradj. - nyel egyet. - Kimondhatatlanul nagyon rossz, ami történt. Nincsen jó oldala. De akkor is van miért élned. Most nem magamra gondolok. Csak.. nem tudom. Még mindig nem tudom elképzelni, hogy a szüleid, és Danny. - itt elejt néhány könnyet, feltörli őket, majd tovább folytatja beszédét.
- Maradj Mels. Bármit megteszek, csak maradj. Akár Gravesendbe is költözök, ha kell kilépek a bandából, csak kérlek maradj. Jut eszembe.. - a zsebébe nyúl, és egy nyitatlan levelet vesz ki.
- A rendőrség tutira le fog ezért csukatni, ha kitudódik.
Kibontja a levelet és kiveszi a benne lévő papírt.
- Kedves Melody Sunshine Harper! Hatalmas örömünkre szolgál, hogy.. - nyel egyet és a könnyeivel küszködve mosolyog. - Felvettek, Mels. Felvettek az Abbeyre. Egyetemista leszel.
Zihálom a levegőt, nem tudom mit tudnék erre reagálni.
- Ez is egy ok arra, hogy maradj Melody. Nem tudom elképzelni, hogy elmenj. Hogy itt hagyj. Nem merek belegondolni abba, hogy ne élj teljes életet, hogy ne mehess az Abbey Mountra, hogy ne legyenek gyerekeink, hogy ne öregedjünk meg együtt. Maradj.
Hirtelen előveszi a gitárját, amit eddig észre sem vettem. Elkezd játszani rajta, majd énekelni. Hát írt nekem egy dalt? A zene ritmusa a fejembe ég, a dalszövegtől meg bekönnyezek.
Átsuhannak a fejemben az emlékek, az egész életem.
Hirtelen minden fehér lesz.
Kinyitom a szemem.
Hallom, ahogyan a nevemet mondja.
- Melody.
Üdv, a nevem Melody Sunshine Harper, 19 éves vagyok, 1995. július 18., Londonban láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem angol. Jelenleg diák vagyok és a Dunant csoportba tartozom. Chloë Grace Moretz arcát vettem kölcsön.
Jellem
1. Mi a kedvenc színed?
Sárga. Nyugtató hatással van rám, és szabadságot sugall.
2. Mi a kedvenc évszakod?
A tavasz, mert akkor újjáéled a természet és elkezd bimbózni újból a növényvilág. Olyankor úgy érzem az én helyzetem is változhat, állandóan reménykedek és várom, hogy kivirágozzak.
3. Mi a kedvenc állatod?
Kutya.
4. Milyennek véled magad?
Nem szeretek nagyon magamról beszélni. Cukor, só és minden mi jó ezekből az összetevőkből próbáltak összeformálni, hellyettük pedig olyat kaptam, hogy kedvesség, barátságosság, segítőkészség, aranyosság, makacsság és kíváncsiság..
5. Milyen típusú embereket kedvelsz?
Akik hasonlítanak rám s mégsem ugyanilyenek. Unalmas lenne egy olyan személlyel beszélgetni, mint én.
6. Mit utálsz a férfiakban?
Hogy nem tudják mit akarnak és mikor, valamint azt, hogy kivel.
7. Van pasid? Ha igen, miért szereted?
Van, és azért szeretem, mert egyszerűen.. nem lehet szeretni.
8. Mit akarsz elérni az életedben?
A könyökömet a nyelvemmel.. amúgy csellista szeretnék lenni.
9. Szabadidődben mit szeretsz csinálni?
Csellózni.
10. Akartál már kárt okozni magadban?
SOHA.
11. Van családtagod/szeretted, akit gyakran hiányolsz?
Igen, a családom.
12. Vannak olyan tárgyak, amikért foggal-körömmel ragaszkodsz?
A páromtól kapott karkőtő, amin egy gitár és cselló van. Az első évünkre kaptam.
13. Miket nem szeretsz?
Utálom a kempingezést, a kelbimbót, az idegesítő embereket, a fiúkat, a hosszú és kínzó tanórákat, azt, ha valaki rosszmájú megjegyzést tesz a csellóra.
14. Miket szeretsz?
Szeretem a páromat, a csellót, a családomat, Ginnyt, a májvacukrot, a könyveket, az utazást, művészetet, a forró teát, a cipőket és az olvasást.
15. Hogyan jellemeznéd magad egy szóval?
Napsugár.
Külső
Nos, szerintem teljesen átlagos külsővel áldott meg a sors, nem vagyok se túl magas, se túl alacsony, körülbelül a 165 centit üthetem meg, amivel én tökéletesen meg vagyok elégedve. Emellett a bőröm sem mondható szélsőségesnek, általában az is az elefántcsontfehér terén van. Amúgy igazából semmi említésre méltó nincs az arcomban, talán annyi, hogy kedvesek a vonásaim, de az orrom is egészen átlagos, nem túl nagy, sőt kifejezetten pisze, és játékos. Az ajkaim is épp olyanok amilyennek lenniük kell, emellett természetesen szép rózsaszínes árnyalatuk, nem is szoktam színezett szájfényeket használni, mert felesleges. Mindenesetre elmondhatom azt azért magamról, hogy egészen szép vagyok, és ezt minden nagyképűség nélkül jelentem ki. Tisztában vagyok azzal, hogy az arcommal semmi baj, a bőröm egészen szép és tiszta, mert jó génjeim vannak, az alakom pedig kissé.. törékeny, de nem baj, mert szerintem ez az imidzsem része. Ezért próbálok öltözködés terén is visszafogott és szép is maradni.
Mindig a természetességre törekedek, de tényleg nagyon ritkán történik meg az ilyesmi, mert dús, vastag szálú egyenes hajam van, amit nem kívánok tönkretenni. Általában leengedve viselem, maximum ha futni megyek akkor kötöm fel. Általában a szívárvány színeiből válogatom össze a ruháimat.
abbey mount
institute for higher education


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
if i stay

Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 574
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Melody Sunshine Harper   2017-06-08, 8:31 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Szia Melli!

Íme még egy művészetis, aki nem a Pierson házba ment/került! *-*
Az előtörténeted rettenetesen megható, sajnálom, ami veled történt. Elég rémisztő érzés lehetett láthatatlannak lenni, magányosnak, még akkor is, amikor emberek vettek körül.
Viszont úgy döntöttél, életben maradsz és visszatértél közénk, az élők között, így nincs menekvés, az életnek folytatódnia kell. Már csak rajtad áll, hogyan!
Na és persze ott van a nagy Ő, tehát… csak jól alakulnak a dolgaid! *-*
Foglalózz, aztán játssz! Jó murit!  elpirul
[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

abbey mount
institute for higher education


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Melody Sunshine Harper
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Dunant house-
Ugrás: