HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
fisher & st. leger

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Kinsley


Kinsley
Csatlakozott : 2017. May. 31.
Posztok száma : 14
Motto : “ It is a terrible thing to learn as a child that one is a being separate from the world, that no one and no thing hurts along with one's burned tongues and skinned knees, that one's aches and pains are all one’s own. Even more terrible, as we grow old, to learn that no person, no matter how beloved, can ever truly understand us. Our own selves make us most unhappy, and that's why we're so anxious to lose them, (...)” Age : 20 Titulus : rebel just for kicks, now Foglalkozás : diák Play by : Margaret Qualley
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: fisher & st. leger   2017-06-04, 1:08 pm

If the present world go astray, the cause is in you, in you it is to be sought.

Sorban állni? Komolyan? Az a lány ott, úgy kuporog a székén, mintha a létezéséért kérne épp bocsánatot, nekem meg görcsbe rándul a gyomrom attól, hogy szamárfüles a könyv, amit szorongat, és a haja szinte ráhull a lapokra, ahogy olvas. Fel sem néz rám, amikor beviharzok a váróba. Megrántom a vállamat. Akkor nem lesz bűntudatom, ha bevágok elé, és előtte megyek be Fisherhez. Egészen pontosan már akkor, amikor nyílik az ajtaja, egy fiú még kapaszkodik a kilincsbe, de én emelt fővel sétálok a feltárult küszöbre, és segítek neki, hogy szélesebbre tárja az ajtaját. Egy tetves szót nem szólok, csak nézek rá, azzal az „ugye végeztél végre?”-fajta türelmetlenséggel.
Nem érek rá egész nap. Hülyeségnek tartom a sorban állást, és hogy ne mehessek be egy ügyintézőhöz akkor, amikor én akarok. Hülyeségnek tartom azt is, hogy idén megint le kell futnom ugyanazokat a köröket, mint tavaly. Egyáltalán minek is vagyunk mi benn a rendszerben? Teljesen felesleges. Csak plusz munka mindenkinek. Ha mondjuk nekem nem lenne az, annyira nem érdekelne, de valahogy mindig vissza-visszakanyarodik az életem Fisherhez, akinek mondjuk lennék elsőszámú rajongója. De ha csak kevesebbet találkoznánk.
- Jó napot – azért köszönök, ennyi udvariasságot kipréselek magamból, pedig alig aludtam egy szemhunyásnyit itt, az Isteni színjáték ébren tartott (megint), közben azon gondolkodtam, vajon melyik ismerősöm, melyik családtagom, és én magam a pokol melyik bugyrába kerülnénk (sokadszorra), már abban az esetben, ha úgy döntök, hiszek a pokolban, úgyhogy aztán azon gondolkodtam, hiszek-e a pokolban (legalább milliomodszorra), végül rágyújtottam, ittam egy kis gint, rágyújtottam, vettem egy habfürdőt, rágyújtottam, mert Bo hazaért, aztán a saját pizsamáimat próbálgattam, hogy vajon melyikben nézek ki kövérebbnek. Gyakran vagyok álmatlan újholdkor. Túl sötétnek látom az eget. Aztán megint kaptam egy e-mailt a tanulmányi osztálytól, és felbosszantott.
- Miss Fisher… miért akar a tanulmányi rendszer arra kényszeríteni, hogy vegyem fel a vizsgáimat? Nem fogom felvenni a vizsgáimat – közöltem a nővel, míg kissé ügyetlenül kihúztam magamnak az asztalával szemben elhelyezett széket. Lesöpörtem egy nemlétező szöszt a szoknyámról. Úgy néztem rá, mintha azt várnám, tudna erre egy fergetegesen okos választ adni, olyat, amit még nem hallottam ezerszer.
Vissza az elejére Go down
 
fisher & st. leger
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Földszint :: Első Emelet-
Ugrás: