HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Winnie & Polly

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2017. Jun. 03.
Posztok száma : 49
Motto : " And the newspaper tycoon says that the architect is a very cold man. The architect replies that if the boat were sinking, and there was only room in the lifeboat for one person, he would gladly give up his life for the newspaper tycoon. And then he says something like this... I would die for you. But I won't live for you." Age : 19 Titulus : pudlista Foglalkozás : diák
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Winnie & Polly   2017-06-04, 3:05 pm







Nincs annál rosszabb, mint egy egyetemi testvériség házában megpróbálkozni a hibátlan külső magadra varázsolásával. Ilyenkor a hátam közepére sem kívánnám az egyetemi életet, és annak elmaradhatatlan velejáróit, mint a közös használatú fürdőszoba, és a véletlenül lenyúlt szemfestékek történetei.
Ennek ellenére, meg annak ellenére, hogy Onyx-al ismét egymás torkának estünk a délelőtti vásárlásunk során, és ettől egy árnyalattal vörösebb volt az arcom, amihez sokkal nehezebb volt a megfelelő alapozót kiválasztanom, igyekeztem a tőlem telhető legjobbat nyújtani. És a tőlem telhető legjobbat nyújtottam.
Annak azért örültem, hogy apa húsz perccel ezelőtti telefonja legalább az iránta érzett aggodalmamat a minimumára redukálta - amivel még mindig nem tűnt el teljesen, de legalább kevésbé férkőzött a fejembe, és zavart meg gondolataimban. És szintén létfontosságú nyugtatóm volt az a tény, hogy a Lowellben mindig makulátlan tisztaságú fürdőszoba várta használóit, és mivel sokan hasonszőrűek voltunk, ezért senki egyetlen rossz szót sem szólt azért, hogy órákra befoglaltam az egyiket. Fél óra próbálkozás után a kopogást is feladták, és értesítették egymást, hogy engem most hagyni kell. És engem most hagytak.
Végül teljes pompában jelentem meg a testvériség épületének előszobájában, és sokan megdicsérték a délelőtt vett ruhát, miszerint "kiemeli a vékony lábaidat", "tetszik, hogy pánt nélküli, és mégsem mutat túl sokat", és "olyan vagy benne, mint egy hercegnő". A pánt nélküli, világos ruha feszesen hozzásimult felsőtestemhez, a derekamtól lazább hullámokban omolva a combomra, hogy ha hirtelen megfordultam, kellemesen fodrozódjon körülöttem. Édes mosolyokkal köszöntem meg a dicséreteket, és igyekeztem elkerülni a találkozást Onyx-al, mert végre nem éreztem magamat olyan dühösnek, hogy az világháborús oknak is tökéletesen elment volna, és nem is akartam vele foglalkozni. Minden idegszálammal Winnie-re kellett koncentrálnom. Legangyalibb arckifejezésemmel léptem ki hozzá a kapun. Csak pár perccel volt a megbeszélt időpont után,de reméltem, hogy jobb kedve van, mint nekem, és nem rója fel nekem a dolgot.
Ahogy közelebb szökkentem, gyorsan felmértem őt, tetőtől-talpig. Jól nézett ki. Mint mindig. Ha lehet, most egy árnyalattal talán még jobban. Olyan jól, hogy attól megint büszkeség telepedett rám. Köszönésképpen pipiskedve közelebb hajoltam arcához, kezeim felszaladtak két karján, hogy egyikkel a vállán, másikkal a nyaka hátulján kapaszkodjak meg benne, és egy ártatlan, gyengéd csókot hintettem ajkaira.
- Mehetünk? Jó leszek így? - Nem mintha ellenkező esetben visszaszaladtam volna ruhát váltani, de azért hatalmas cicaszemeimmel felpislogtam rá, hogy legalább azt az érzetet keltsem, hogy a férfiak értenek a női divathoz, és szükségem van a megállapításaira.
Végül belekaroltam, és elindultam arra, amerre irányított.
- Sokat vártál rám? Bocsi, ha igen. A szobám megint háborús övezet, úgyhogy mindent át kellett vinnem a fürdőbe, hogy ott készüljek el. És ha valamit elfelejtettem, akkor azért megint mehettem a szobánkba, ahol megint ment a sárkányüvöltés -
sóhajtottam, és erőtlenül rápillantottam. Tudtam, hogy mennyire irrelevánsnak tartja az ilyen történeteket a mindennapjaimról. -
Szerintem fel fogom gyújtani azt a helyet... Vagy aláaknázom... Mindegy is. Hova megyünk pontosan?




Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley


Kinsley
Csatlakozott : 2017. May. 29.
Posztok száma : 16
Motto : make that pussy poppin' Age : 21 Titulus : starboy Foglalkozás : diák Play by : sahores
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Winnie & Polly   2017-06-05, 5:38 pm







- Muszáj menned? - ártatlan kis kérdés, mégis rögtön elönt a méreg a hallatán de még éppen időben csörren meg a telefonja így megmenekül egy Coates-féle kirohanástól. Figyelem, ahogy lecsúszik a derekáról a paplan miközben az éjjeli szekrényen visító telefonja után nyúl – te jó ég, hogy lehet még manapság valakinek a csengőhangja a Call me maybe?! Most, hogy jobban megnézem magamnak annyira nem is különleges, az arccsontja túlságosan kiugró, az álla hegyes és mintha egy kis tokája is lenne. Fáj a szemem, ahogy ránézek ezért inkább az ablakon bámulok ki, miközben belebújok a kasmír köntösbe majd laza léptekkel a fürdő felé battyogok.
- Öltözz fel és menj haza! - vetem még oda majd becsukom magam mögött az ajtót, hogy megszabaduljak a bűntől amit – ismét – elkövettem, nem mintha egyébként egy forró zuhany olyan könnyen feloldozhatna bármi alól is. Mégis megnyugtató, ahogy lemossa rólam az olcsó parfümének illatát.

A szépséges Rolls Roycenak dőlve szívom a cigarettát és várom, hogy Polly feltűnjön végre. Majd úgy döntök jobb ha elébe megyek és nem a parkolónál várok tovább, Reginald a drága sofőrünk pedig csak biccent egyet, ahogy elhaladok mellette.  Idegesen az órámra pillantok, mintha bármit is jelentene, ha késnénk a fogadásról. Senki sem lepődne meg rajta, csak apám tenne szúrós megjegyzéseket rá amint alkalma adódik. Azt pedig nem hagyhatjuk ki, nemde? Végül megjelenik, csodásan mint mindig és eltölt az elégedettség érzete, ahogy mogyoróbarna íriszeim ráérősen végigfutnak hosszú lábain, vékony derekán majd megállapodnak az arisztokratikus arcon. Elmosolyodom. Az enyém.
Kezeim a derekára csúsznak, ahogy közelebb ér és röviden viszonozom a csókot. Tudom, hogy tisztában a tökéletességével, ahogy azt is tudom, hogy szeretné hallani az én számból is. Megadom neki amit akar.
- Tökéletes vagy, mint mindig – apró puszit nyomok az orra hegyére majd hagyom, hogy vékony karjaival belém karoljon és elindulok a parkoló felé. Próbálom nem forgatni a szememet, amikor a szobájában levő kaotikus helyzetről mesél, sőt még némi érdeklődést is kipréselek magamból a lényegtelen információáradat irányába.
- Vagy mondd meg apádnak, hogy építtessen egy új házat a Lowellnek – vetem fel, miközben egyre közelebb érünk az autóhoz – vagy fogadj fel egy takarítónőt, esetleg fizess a kevésbé tehetős lowelles lányoknak, hogy tartsanak rendet a szobádban  - csak úgy sziporkázom és egészen megkönnyebbülök, hogy mennyire sikeresen játszom a tökéletes barát szerepét, akit a párja minden lépése érdekel.
- Öhm, a címet elfelejtettem, de Reginald tudja valami régi kúria a várostól nem messze – kinyitom az ajtót neki és várom, hogy beljebb csusszanjon majd én is csatlakozok hozzá – Egy jótékonysági est keretében apám eladja az egyik lovunkat és a befolyt összeget valami kurvára fontos célra fogja fordítani – vagyis megint egy nyilvános nyálverés és „teregessük ki mennyire rohadtul gazdagok vagyunk” parti elé nézünk. Pont ahogy szeretem.
- Milyen napod volt? - őszinte érdeklődés csillan a szemeimben – Azonkívül, hogy bomba robbant a szobádban – teszem hozzá, jelezve, hogy figyeltem rá és emlékszem arra, amit mondott tehát nem szándékozok még egyszer végig hallgatni a készülődésének történetét. Közben a kezem automatikusan a combjának fedetlen részén pihen és ujjaimmal szórakozottan apró köröket rajzolok bársonyos bőrére miközben hagyom, hogy beszéljen. Meglepő módon nyugtatóan hat rám a hangja, szóval nem szakítom félbe csak néha odatoldok egy „hmm”-t esetleg egy „az igen”-t és hagyom, hogy a szokásos idegesség, ami az apámmal való találkozás elengedhetetlen velejárója, magától szépen elpárologjon Polly dallamos hangjától.



Vissza az elejére Go down
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2017. Jun. 03.
Posztok száma : 49
Motto : " And the newspaper tycoon says that the architect is a very cold man. The architect replies that if the boat were sinking, and there was only room in the lifeboat for one person, he would gladly give up his life for the newspaper tycoon. And then he says something like this... I would die for you. But I won't live for you." Age : 19 Titulus : pudlista Foglalkozás : diák
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Winnie & Polly   2017-06-05, 8:22 pm







Szende mosolyt vetettem rá, és finoman feleltem, mintha minden erőmmel azon lettem volna, hogy csak ő hallhassa hangomat. Nem mintha rajta kívül bárki hallótávolságon belül lett volna. De ezek a romantikusnak hitt pillanatok mindig magukkal ragadtak. Kislányként játszottam.
- Köszönöm.
Aztán megindultunk, és mintha csak érezte volna, hogy mely témákhoz van jelenleg a legkevesebb lélekjelenlétem, felhozta az apámat. Mindenesetre csak halkan kuncogtam a felvetett ötletekre.
- Na persze, apám megoldja, én meg majd eljátszom, hogy képes vagyok nélküle is elintézni dolgokat - csóváltam a fejemet szórakozottan. - A takarítónő sem jó ötlet. Tudod, akik otthon dolgoznak nálunk, bennük megbízom. De isten óvjon, hogy idegenek fogdossák a cuccaimat... Azért értékelem, hogy ötletelsz. Megoldom majd - billentettem oldalra a fejemet elgondolkozva a helyzeten.
- Mmm, régi kúria... Remélem nem lesz hideg este - és közben elengedtem a karját, hogy beülhessek az autóba, ahol egy gyors üdv-el köszöntöttem a sofőrt. Kurvára fontos ügy. Kacagtam egyet, ahogy beült mellém, de aztán halkabban hozzátettem. - Milyen nagylelkű tőle. - Egyáltalán nem voltam cinikus, vagy csipkelődő. Tudtam, hogy Winnie hogyan vélekedik az efféle dolgokról, de engem valójában cseppet sem zavartak ezek az események. Nem volt ellenemre a bájcsevej, és néhány szerencsésebb esetben még a nyelvtudásomat is megcsillogtathattam. Hol is bizonyíthattam volna tökéletesebben, hogy nekem a Coates családhoz kell tartoznom, ha nem éppen az apja fogadásain? Az, hogy az egyetemen tökéletesek voltunk, az egy dolog volt. Nekem mindenhol máshol kellett tökéletesen mutatkoznom mellette.
Aztán rákérdezett a napomra, én pedig, ahogy az általában történt velem, szabadjára eresztettem a nyelvemet.
- Szörnyű - vágtam rá. - Jól indult, aztán egyszer csak: szörnyű - kezdtem bele, és ismét csak belekaroltam, fejemet gyengéden vállára hajtva, és mesélni kezdtem. - Reggel elmentünk a városba Onyx-al, mert tudod, ilyenkor rengeteg új dolog kerül a kedvenc boltjainkba, és ruhát is szerettem volna venni mára, mert volt pár ötletem, hogy mit vehetnék fel, de gondoltam jobb még egyszer körülnézni. Mindegy. Lényeg, hogy... - sóhajtottam, és kissé elszomorodva folytattam. - Tudod, milyenek vagyunk Onival. Vagyis inkább, hogy ő milyen velem. Minden lehetséges alkalmat megragadott, hogy piszkálódjon, sőt, hogy sértegessen. - Felkaptam a fejemet, és sértetten Winnie-re bámultam. - Azt mondta, hogy nincs fenekem - suttogtam valamivel halkabban, mert nem szerettem volna kiteregetni a méreteimet Reginaldnak, aztán visszahajtottam a fejemet. - Szóval én meg burkoltan ledagadtoztam - folytattam ártatlanul. - Aztán addig-addig ment a dolog, amíg végül megsértődött rám, és persze én is rá. Úgyhogy nem is tudom... Rossz napom volt. De most már nincs rossz napom. Örülök, hogy itt lehetek veled - pislogtam fel rá a válláról, majd gyengéden a nyakába csókoltam. Visszahúzódtam, és kipillantottam az ablakon.
- Nézd, itt vagyunk! - ültem fel hirtelen, majd rápillantottam. - Ideges vagy? Én nem. - Szándékosan nem azt mondtam, hogy "ne légy ideges". Így letagadhatta, hogy ő sem, és megnyugtathattam, hogy én sem.



Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley


Kinsley
Csatlakozott : 2017. May. 29.
Posztok száma : 16
Motto : make that pussy poppin' Age : 21 Titulus : starboy Foglalkozás : diák Play by : sahores
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Winnie & Polly   2017-06-07, 12:50 pm







- Egyet kell, hogy értsek – bólintok komolyan  - A takarítónők nagy része szeret szuveníreket gyűjtögetni, csak az kellene,hogy ellopja valamelyik ékszered – sóhajtok egy hatalmasat és megcsóválom a fejem – Borzalmasan nehéz normális szolgálót találni – mintha a világ egyik legnagyobb globális problémájáról beszélnék, de az az igazság, hogy rendes bejárónőt találni majdnem olyan kaliberű téma, mint mondjuk a globális felmelegedés vagy a háborús helyzet a közel-keleten.
- Kétségem sem fér hozzá, hogy kitalálsz valamit – biccentek és elmosolyodom, mert komolyan gondolom. Polly nem annyira elveszett, mint ahogy azt képes előadni ezt pedig nagyon is értékelem benne. A Polly előtti egyik nőm szerintem fatal errort kapott volna, ha mondjuk önállóan kellett volna valamilyen döntést hoznia. Irányítható volt és naiv, nem is olyan nagy meglepetés, hogy két hét után meguntam. A mentségére szóljon amúgy, hogy fuvolázott már kilenc éves kora óta – ez pedig valljuk be, azért hatalmas előny.
- Van egy két ötletem, hogy mivel tartsalak melegen – súgom a fülébe ahogy becsüccsen az autóba majd követem én is. Aztán amikor megjegyzi, hogy milyen nagylelkű az apám csak egy lemondó pillantással jutalmazom, ezt ő sem gondolhatja komolyan. Igen, addig egészen nagylelkű amíg valami orbitálisan nagy haszna származik belőle. Amiért amúgy nem is hibáztatom, mert hát ebből áll a világ: haszonból. Csak azért, hogy segítsünk valakin mindenféle jutalom nélkül....annak mi értelme lenne? Nem is megyek bele jobban a témába, csak egy legyintéssel intézem még el aztán várom, hogy Polly belefogjon a napjának a mesélésébe.
A hangja zene füleimnek, az orromba szökik finom parfümjének illata ahogy a fejét a vállamra hajtja miközben a visszapillantóból figyelem a kettősünket és rájövök, hogy basszameg tényleg milyen kurva jól nézünk ki együtt. Aztán Onyx nevének említésére egy kicsit megrándul a szám széle és igyekszem nem látványosan elfintorodni, mert mégiscsak az egyik kebelbarátnőjéről van szó. Szóval csak hallgatom, aztán rám néz és azt suttogja, hogy nincs feneke, mire csak sunyin elvigyorodok.
- Ezt megcáfolom, igen csak formás hátsóval rendelkezel Polly- odahajolok hozzá és egy csókot nyomok az ajkaira – Onyx meg kövér, nincs mit szépíteni rajta – vállat vonok és élvezettel lehunyom a szemeimet, amikor a nyakamba csókol, kezeim már megindulnának felfelé a combján amikor hirtelen elhúzódik a számat meg valami fojtott káromkodás-féle hagyja el.
- Csodás – kipillantok az ablakon és bár van egy kis apró görcs a gyomromban, mégis sikeresen magamra öltöm a nyugodtság álarcát – Dehogy vagyok ideges – rázom meg a fejem és kiszállok az autóból amikor Reginald kinyitja az ajtót. Visszafordulva a kezem nyújtom Pollynak, hogy kisegítsem a járműből.
- Elméletileg rengeteg külföldi érdeklődő van a lóra, amit meg is értek, mert Agape elképesztően szuper versenyló – magyarázom miközben haladunk a kavicsos ösvényen a lépcsők a felé – Szóval nyugodtan gyakorolhatod a nyelvtudásod bár azért örülnék, ha nekem is tartogatnál estére valamennyit – rákacsintok majd ahogy kinyitják előttünk az ajtót előre engedem, kezem egy pillanatra sem veszem le a derekáról. Szinte magamon érzem a kíváncsi tekinteteket, ahogy belépünk de már  mesterire fejlesztettem a leszarás szintjét az irányukba.
- Keressük meg apám és essünk túl a kötelező bájolgáson -  



Vissza az elejére Go down
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2017. Jun. 03.
Posztok száma : 49
Motto : " And the newspaper tycoon says that the architect is a very cold man. The architect replies that if the boat were sinking, and there was only room in the lifeboat for one person, he would gladly give up his life for the newspaper tycoon. And then he says something like this... I would die for you. But I won't live for you." Age : 19 Titulus : pudlista Foglalkozás : diák
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Winnie & Polly   2017-06-07, 5:40 pm







Vonzódtam hozzá. Talán nem voltunk őszinték egymással, talán furcsa játékot űztünk, és talán minden alkalommal, amikor tudtam, hogy éppen mással tölti az estéjét, fel kellett volna háborodnom. A talánok azonban nem érdekeltek annyira. Én a biztosak barátja voltam. És abban biztos voltam, hogy vonzódom Winniehez. Suttogásának édes lehelete lágyan cirógatta fülcimpámat, elindítva a bőröm minden porcikáján végigszaladó kellemes borzongást, hogy a legőszintébben felelhessem azt:
- Alig várom - pillantottam vissza rá tündérien, miközben beültem a Rolls Royce egyik hátsó ülésére.
Aztán az Ő kérésére belevetettem magamat nem túl fényes napom hosszas ecsetelésébe, és mintha ott, mellette ülve újraéltem volna a pillanatokat, felháborodva elemeztem a percet, amikor legjobb barátnőm a fenekemre tett egy negatív megjegyzést. Szándékosan hagytam ki az anyagi problémáinkról szóló élcelődést, pedig valójában talán az volt az, ami miatt legtöményebb haragot éreztem magamban. Winnie meg, mintha most is tudta volna, hogy mi a gyógyír a bajomra, rögtön megnyugtatott Onyx állításának ellenkezőjéről, és gyors csókot nyomott a számra. Beharaptam alsó ajkam, pár pillanatig csak hálásan pislogtam rá, aztán végül elégedetten folytattam a mesét.
Végül az ablakon kipillantva kirajzolódott előttem a kúria, ami eddig csak lelki szemeim előtt képzelődött el valahogyan, mikor Winnie megemlítette a kocsi felé menet. Hasonlónak képzeltem. Kicsit talán St.Leger-esebbnek, tekintve, hogy kiskoromban sok nyarat töltöttünk együtt ilyen, és ehhez hasonló nyaralókban.
- Tényleg csodás - helyeseltem, noha pontosan tudtam, hogy ő nem erre céloz. Csak bólintottam nem létező idegességére, kijjebb csusszantam, és megragadtam Winnie kezét, hogy kiszállhassak mellé a kocsiból. Szabad kezemmel gyorsan végigsimítottam szoknyámon, futólag megigazgattam a frizurámat, és elindultam mellette az ösvényen.
Őszinte lelkesedés csillant szememben a külföldiek említésére, majd halkan csengő kuncogással jutalmaztam a megint csak az esténkre való utalást.
- Mmm, milyen irigy valaki. De hogy minek, hiszen... - és mielőtt beléptünk volna a kíváncsi szemek kereszttüzébe, közelebb hajoltam hozzá, ajkaim gyengéden súrolták a fülét, ahogy halkan belesóhajtottam. - ...tudod, hogy minden porcikám a tiéd.
Az ajtó nyílt előttünk, én pedig megéreztem magunkon tekintetek százait, ahogy egymás mellett haladva belépkedtünk a cseverésző embertömegbe. Gyengéd mosollyal az arcomon futtattam végig pillantásomat a környezeten, Winnie hangjára pedig felé kaptam az arcom, és engedelmesen bólintottam.
- Legyen - és ezúttal tekintetem arctól arcig cikázott a tömegben, hogy sikeresen kiszúrhassam az apját. A férfi tőlünk nem olyan messze ácsorgott, amikor felkeltette figyelmemet, és egy gyengéd kézrázással jeleztem Winnienek, hogy megtaláltam, akit keresünk. Mr Coates éppen úgy nézett ki, mint aki egy halaszthatatlan beszélgetés kellős közepén monologizál, amikor megjelentünk periférikus látásában, és nyomban felénk fordult. Talán mégsem volt olyan halaszthatatlan. Mire Winnievel elé értünk, beszélgetőpartnere már ott sem volt.
Hagytam, hogy Winnie szólaljon meg először, mert valamiért olyan érzésem volt, hogy az ő apja is ugyanabban a patriarchális világban hisz, amiben az én apám. Utána én is köszöntöttem őt.
- Jó estét Uram, és hálásan köszönöm a meghívást! - vetettem rá legbájosabb mosolyomat. - Winnie sokat mesélt Agape-ről, úgyhogy érdeklődve várom az est végkimenetelét - tettem még hozzá, csak hogy érzékeltessem, tudom, hol vagyok, és tudom, miről szól az este.



Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley


Kinsley
Csatlakozott : 2017. May. 29.
Posztok száma : 16
Motto : make that pussy poppin' Age : 21 Titulus : starboy Foglalkozás : diák Play by : sahores
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Winnie & Polly   2017-06-13, 3:11 pm







A hely tényleg gyönyörű volt és csak úgy virított róla, hogy bizony azok akik itt vannak csak úgy dúskálnak a pénzben. A levegőben a méregdrága parfümökkel együtt az arisztokrata vér és a vagyon szaga keveredett én pedig jólesően szippantottam be a kellemes aromát. Végigmértem még egyszer Pollyt, ahogy gyakorlott mozdulatokkal rendezte a kinézetét – ami egyébként már akkor is tökéletes volt, amikor kiszállt – és elégedetten elmosolyodtam. Mintha ebbe a világba teremtették volna, pontosan az én oldalamra.
- Ezt soha ne feledd – súgom még oda neki, mielőtt belépnénk az épületbe. Az enyém, minden egyes porcikája a kislábujjától az utolsó hajszáláig és ez teljes elégedettséggel tölt el. Az pedig, hogy képes ilyeneket a fülembe suttogni arra késztet, hogy most rögtön berángassam az egyik vendégszobába és kiélvezzem az összes lehetséges módon a tényt, hogy az egész nő hozzám tartozik. Azonban erre nincs lehetőségem addig amíg nem jelentkezünk le apámnál. Máris kevésbé várom a találkozást az öreggel.
Szokás szerint körbeveszik az emberek, én meg egy ideig csak figyelem ahogy körbelengi az a szokásos aura, amikor nem tudsz nem rá figyelni, mert egyszerűen szinte kierőszakolja belőled a figyelmet és tiszteletet. Figyelem a néma elismerést ami a partnerei szemében csillan, bár némi irigységet is vélek felfedezni bár ezen nem igazán lepődök meg. Richard Coates már csak ilyen.
Végül ráveszem magam, hogy meginduljunk felé és túlessünk a szokásos körön, amikor becsmérli az öltözékem, az eredményeim és minden egyes kis apró lehetőséget megragad, hogy belém döfje azt a kibaszott kardot.
- Apa – biccentek egyet ahogy ellépnek mellőle a rangos férfiak és felénk fordul, közben végig ott tartom a kezem Polly derekán mintha ő lenne az egyetlen biztos pontom az egész helyzetben – Remek partit hoztatok össze – jegyzem meg mellékesen és körbepillantok a jelenlevőkön, elkapva néhány kíváncsi tekintetet akik a hármasunkat méregetik.
- Winnie, micsoda meglepetés, hogy időben érkeztetek – hideg tekintete először rajtam állapodik meg és a néma háború kezdetét is veszi, de szerencsére Polly a lehető legtökéletesebb pillanatban szólal meg apám arca pedig enyhülni látszik, ahogy a lányra siklik a tekintete. Láthatóan imponál neki, hogy Polly tisztában van az est céljával és hogy végre nem egy agyatlan liba álldogál az oldalamon, akinek azonkívül, hogy van egy jól hangzó neve meg kifogástalan megjelenése mással nem büszkélkedhet.
- Részemről az öröm, hogy el tudtál jönni Appoline, remélem, hogy odafigyelsz a fiamra és nem hagyod, hogy valami butaságot csináljon – a tekintetünk összekapcsolódik és szinte biztos vagyok benne, hogy arra utal amikor legutóbb a földbe döngöltem a kérdéseimmel a férfit, aki részvényt akart vásárolni a Coates lovardából – Másrészt viszont szeretném, ha a húgoddal valamikor hazajönnétek. Nem ártana átbeszélnünk az idei szezont és a versenyeket, most pedig ha megbocsátotok még rengeteg elintéznivalóm van – nekem biccent egyet, Pollynak kezet csókol és már el is tűnik a tömegben. Hatalmas szerencsénk van, hogy nem mélyültünk el jobban a szájkaratéban bár ettől valami furcsa idegesség kúszik végig a gerincem mentén, hiszen ez nem sok jót sejtet.
- Nos – leemelek egy-egy pohár pezsgőt a felénk haladó pincér tálcájáról és az egyiket Pollynak nyújtom – ez egészen gyors és rövid volt. Élvezzük az estét – a poharához koccintom az enyém és magamra erőltetek egy mosolyt, de még mindig feszültnek érzem magam. A tekintetem az apámat keresi a tömegben, amikor is meglátom egy nő társaságában, aki felettébb ismerősnek tűnik de már el is takarja őket egy öreg fazon, aki csatlakozik hozzájuk.
- Szeretnél esetleg táncolni? - a tekintetem visszatér a partneremre majd felhajtom a pezsgőt, egyetlen cseppet sem hagyok a pohárban – Vagy még egy kis pezsgőt?  - az utóbbit jobban támogatnám, de most hagyom, hogy Polly válasszon. .



Vissza az elejére Go down
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2017. Jun. 03.
Posztok száma : 49
Motto : " And the newspaper tycoon says that the architect is a very cold man. The architect replies that if the boat were sinking, and there was only room in the lifeboat for one person, he would gladly give up his life for the newspaper tycoon. And then he says something like this... I would die for you. But I won't live for you." Age : 19 Titulus : pudlista Foglalkozás : diák
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Winnie & Polly   2017-07-18, 6:20 pm







Egy részem élvezte, hogy birtokolva vagyok. Egy másik részem minduntalan emlékeztettet, hogy lényegében a piszkos munkát végzem el, annak érdekében, hogy a családunk anyagi helyzete visszaállhasson a régi kerékvágásba. Hogy legyek Winnievel, hogy legyek a tökéletes barátnője, hogy később majd lehessek a tökéletes felesége, és együtt osztozkodjunk a pénzen. Az ő pénzén.
De valahogy a piszkos munka egyre kevésbé tűnt munkának. Egyszerűen hozzászoktam. És valahogy a piszkos munka egyre kevésbé tűnt piszkosnak. Lehet valami piszkos, ami fényűző?
Akárhogyan is, akármiért is, de ott csillogtam az oldalán, mint a legékesebb ékszer, amit férfi hordhat magával, és élveztem az ékszerének lenni.
Az apja számomra ugyanolyan távolinak, és hidegnek tűnt, mint minden alkalommal, amikor találkoztam vele. Még akkor is, ha velem valójában sosem bánt udvariatlanul. Nem éreztem szükségét annak, hogy túl sokat csicseregjek, úgyhogy csak csöndben figyeltem a köztük zajló néma párharcot, miközben egyik kezem Winnie derekamon pihenő kezére csusszant, és gyengéden belekapaszkodott.
Mr Coates a szokásosnál valamivel hamarabb engedte szabadjára a fiát, szinte meglepve pislogtam utána, amikor egy kurta elköszönés után a tömegbe vetette magát. Winniehez fordultam, egy szende mosollyal megköszöntem az átnyújtott pezsgőt, és hozzá hasonlóan összekoccintottam kettőnk poharát.
- À ta santé! - búgtam halkan a számhoz emelve a kristálypoharat, hogy egyetlen korty kóstolóval emlékeztessem magamat, miért a pezsgő a kedvenc alkoholos italom. Közben szememmel Winniet kémleltem, tekintetem követte az övé, megint csak az apja irányába. Még akkor is, ha soha nem vallotta volna be, az érintésén, az arckifejezésén, és a szájára erőltetett mosolyból egyértelműen kikövetkeztettem, hogy cseppet sem nyugtatta meg az apjával lefolytatott rövid beszélgetés. Ugyanolyan feszült volt, mint előtte. Mindent tudóan néztem fel rá, amikor rám pillantott, és eldöntöttem, hogy majd én leszek az, aki elvonja a figyelmét.
- Táncoljunk! - bólintottam, és csintalan kis mosoly bujkált a szám sarkában. Nem mintha Winnie szeretett volna táncolni, és én emiatt talán még inkább akartam. - Még egy pezsgő? - kortyoltam a sajátomba, és megráztam a fejemet. - Tudod, hogy nekem könnyen a fejembe száll - kortyoltam még egy-két utolsót, míg végleg elfogyott, és szomorkásan felsóhajtottam. - Pedig isteni. Talán később kérhetnénk egy üveggel a szobánkba. De most... - és a táncparkett felé biccentettem.
Ott szorosan Winniehez húzódtam, két kezem felkúszott a mellkasán, hogy végül a nyakába karolva ringatózzak a minket körülölelő klasszikus zenére.
- Ha továbbra is olyan arcot vágsz, mintha attól tartanál, hogy az apád visszajön, és nyilvános merényletet hajt végre ellened, akkor kénytelen leszek előhozakodni valamelyik titkos fegyveremmel, hogy minden figyelmedet magamra tereljem - mosolyogtam mézesen, és felpipiskedtem hozzá, hogy egy gyors, gyengéd csókot nyomjak a szájára.



Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Winnie & Polly   

Vissza az elejére Go down
 
Winnie & Polly
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Get more adventure :: Privát játékok-
Ugrás: