HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
#betterdaysarecoming

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: #betterdaysarecoming   2017-06-04, 10:33 pm





Team Shellar

Szülők. Kedves szülők. Érdeklődő kedves szülők. Idegesítően érdeklődő kedves szülök. Ez az az emberi faj, amivel én még nem találkoztam, eddig. Nem is volt kivel, nem is volt miért megtapasztalnom. Nem volt egy jó példám. Most van. Most már látom a különbséget egyes szülők és az én fantasztikus szüleim között. Egy részemet meglepte amikor Shells elő állt a kialakult helyzettel. Ki gondolta volna, hogy ilyen hiperszuper jó detektív szülei vannak neki akik még azt is kiderítik, ki vagyok vagy inkább hogy hívnak. Kellett nekem szájhősködni Facebook-on. De egy cseppet sem bánom. Hiszen a jelek szerint, sokkal, de sokkal kíváncsibbak az ő szülei, mint az enyémek. Még azt is képesek voltam megkérdezni Shelley-től, hogy mi a kedvenc ételem. Elég égő volt azt válaszolni, hogy nem vagyok válogatós ha ételről van szó, mert mindent megeszek ami gusztán néz ki, kellemes az illata – ha van – és még ehető is. Ha nem lettem volna Shelley mellett, akkor azt mondanám csak tréfálkozik, de ott voltam, hallottam amint megkérdezi egy női hang. Most meg szembe kell néznem velük. Az egy dolog, hogy az internethálón keresztül nem fognak rám ugrani egyből, de itt, teljes húsvér valójukban meg fognak enni. Szét fognak szedni. Igen, szét fognak szedni és csak aztán esznek meg. Nem mintha a kannibalizmus hívei lennének, amúgy se hiszem, hogy ízletes lenne a húsom. De a mostani helyzet, kivételes volt. Első olyan alkalom, hogy a barátnőm szüleivel nézek szembe. Már az a tény is, sokat mardosott, hogy találkozni fogok, kell, muszáj velük, mert… mert meg akarnak ismerni. Azt akarják megítélni, hogy mennyire vagyok normális, hogy az elvárásaiknak megfelelek vagy sem. Nem vagyok bolond, képes vagyok úgy gondolkodni, mint egy szülő még ha nem vagyok is az. Azt persze nem mondanám, hogy nyitott könyvek lennének a számomra, mert nem azok. Nem tudom miféle hátsó szándék bújhat meg abban a zsáknyi kedvességben, amivel most jól nyakon öntenek engem. Aztán végül ráeszméltem. Nincs hátsó szándék. Ilyenek. Őszintén ilyenek. Semmi értelme sincs azt keresni, hogy esetleg mi bújhat meg a háttérben, mert nincs. Bár azt remélem, hogy ha egyszer oda juttok, akkor nem fogom ennyire kényelmetlen helyzetbe hozni a gyerekem és annak barátját. A mihez tartozás végett hadd említsem meg, hogy nem tértek ki a faj fenntartási szükségletre, amivel nekünk még várnunk kell az ő szemükben, mert kicsik vagyunk az ilyesmihez. Nem, nem vagyunk kicsik. Az én szüleim szerint nem. Jobb ha a gyerek tisztában van a dolgokkal.
Muszáj megkövetelni tőle a megkövetelni valót és csak akkor óvni mindenféle ártalomtól, ha az nem szolgál a számára elrettentő példaként.
Szóval lényegében, az a szikla nem nehezedett a lelkemen, mert Shelley szülei esetleg rá tértek volna halál komoly témákra. Érdeklődőek voltak. Még mindig lelki szemeim előtt van amint belépek a házba. Köszönök, bemutatkozok, ők is köszönnek szintén bemutatkoznak, az édesapja meg még kezet is fog velem. Ijesztő érzés, de próbálom azt színlelni, hogy nem kezd megfagyni bennem a vér. Igyekszem válaszolni a kérdéseikre. Amik csupa olyan téma, amit biztos én is megkérdeznék. Például hány barátnőm volt eddig. Szeretek-e tanulni? Vannak-e testvéreim esetleg egyke vagyok? Mi az amit a szabadidőmben űzök. Csupa olyan kérdés, amit a Facebook nem tudna elmondani rólam. Vagy nem elég nyilvánvaló az üzenete. Mintha egy állásinterjún lennék. Csodás. Megint azt a furcsán fuldokló érzést éreztem. Ez van akkor, ha nem szokok hozzá valamihez és csupa újdonság vesz körül. Nem az otthonom. Körbenézni sem merek, mert a végén azt hinnék, hogy direkt azért jöttem. Nem, egyszerűen nem látom értelmét ennek a jól végigmérésnek ami a falakat és a bútorzatot illeti. Mert a bútorzat akármilyen lehet, ha a benne lakó személyek azok akik az egész ház hangulatát adják.
– Amúgy nagyon szép a kertjük! – gurult ki a számon ez a furcsa bók, mert véletlenül sikerült átlátni Shelley szülein s, valami olyasmit is megpillantani, amit eddig észre se vettem. Egyrészt, mert nem mertem észre venni. Most muszáj volt.


 szív  █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 31
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-04, 11:02 pm

Bae & Shells
1 hét telt el amióta össze jöttünk Bae-vel. Igyekeztünk minél több időt együtt tölteni, bár az is igaz, hogy Hazel párszor már szóvá tette nekem este mielőtt lefeküdtünk aludni, hogy kezdi unni a nyáladzásunkat. Csak, hogy megvédjem magunkat rögtön, nem vagyunk mi olyan nyálas páros. Nem lógunk mindig a másik nyakában, csak kiélvezzük végre azt, hogy együtt lehetünk. Nem érdekel minket más véleménye, nyilvánosan vállaljuk fel a kapcsolatunkat. Mint ahogyan gondoltam, az egyetemen nem sokan lepődtek meg rajtunk, hiszen így is sok időt töltöttünk együtt. Egyesek szerint eddig is együtt voltunk csak a dalszövegírás mögé bújtunk el, mint kifogás. Mások pedig elhiszik azt a sztorit amit mi mondunk, avagy a színtiszta igazságot. Mindegy is, a lényeg az, hogy nem érdekel mások véleménye, csak is az számít, hogy boldog vagyok.
Oh, és ha már a nyilvánosságról meg másokról beszélünk, látszik, hogy a 21. században élünk, ugyan is már a szüleim is fent vannak a facebook-on és látták, hogy együtt vagyok valakivel. Nah, mondanom sem kell, hogy több sem kellett nekik. Egyik este felhívtak, hogy látták a facebookot, meg látják azt is rajtam, hogy egy ideje mintha kicseréltek volna. Boldogabb vagyok. Szeretnék megismerni azt az embert aki ezt váltja ki belőlem.
Bae-nek egy jó ideig nem mondtam el a szüleim hívását, mert bevallom, én is nagyon izgultam a találkozásuktól, de végül beavattam és megkértem, hogy egyik hétvégén jöjjön velem haza és ismerje meg akkor a szüleimet. Legnagyobb meglepetésemre és örömömre bele is egyezett, szóval most hétvégén hazautaztunk.
Amikor a házunk előtt voltunk akkor a lepkék feléledtek a gyomromban és lehet még jobban is izgultam, mint a mellettem lévő srác, aki a barátom. Barátom... Olyan jól hangzik, olyan kimondani, tiszta hihetetlen.
Amikor láttam, hogy a szüleim kérdéseire kezd kissé feszengeni, gyengéden, s biztatóan szorítottam meg az össze kulcsolt kezünket. Egy percre sem engedtem el, csak akkor amikor oda mentem a szüleimhez, hogy megöleljem őket.
Szerencsére nem tértek ki a kínos kérdésekre amiktől annyira féltem, bár apa arcán, tekintetén azért néha láttam, hogy próbálja kitalálni, hogy vajon a srác lefeküdt-e az ő drága kislányával. Viszont szerencsére nem hozta fel ezt meg az ehhez hasonló kérdéseit, legnagyobb örömömre.
Pár perc beszélgetés után anyáék elindultak fel a lépcsőn, viszont anya megállt egy pillanatra és szólt nekünk, hogy a szeretnénk akkor nyugodtan használhatjuk a medencét.
Amikor felsétáltak először nem tudok megszólalni csak kínosan mosolyogni. Hát, ezen is túl vagyunk.
- Van kedved medencézni? – szólalok meg végül.

    balerina   ● ● music: the hearts wants what it wants ● ●coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-04, 11:47 pm





Team Shellar

A nap minden órájában ott lennék mellette, ezért nincs kecmec, még a szüleit is meg kellett, kell ismernem. Mi lesz, ha esetleg többször lesz szükséges ide jönnöm? Hogyan fogok kommunikálni velük, ha nyilvánvalóan nem kedvelnek és az eleve eltüntetendő személyként néznének rám, aki szerintük csak kihasználja a lányuk és blablabla. Az én szüleim nem ilyenek. Velük semmit sem lehet megosztani, nincs közös probléma megoldás. Vannak ők a szülök és mi, Delia meg én. Egyikünk se szövetségese a másiknak, nincs bizalom, nem is lesz soha. Hiába tűnhet úgy, ez csakis a gyerekek hibája, szerintem a szülőkkel éppen ugyanolyan gond van. Végső soron mire valók a szülők? Hogy aggódjanak és szeressenek, na meg törődjenek velünk kiskorunk óta. Legalábbis néhány gyermek szülei ezt teszik.
Shelley szerencsés, hogy ilyen szülei lehetnek. Gondolom, ő ezt másként látja, ha a helyében lennék tuti engem is zavarna amiért a szüleim így faggatják szegényt. De nem fogják. Tudom. Nincs az a pénz amiért ők esetleg egyszer ilyesmire is szabad időt szánnának. Túl elfoglaltak. Túl fáradtak. Túlságosan is elvonultak a világtól, tőlünk és olyan érdekeket képviselnek, amit én vagy Delia szerintem sose tudnánk. Talán csak az köt le ideig-óráig, hogy válaszolnom kell a kérdésekre. Legszívesebben el se engedném Shelley kezét, mert úgy érzem magam, mint az a fóka aki bekerült a kardszárnyú delfinnek kereszttüzébe. Holtbiztos, hogy nem fogok egyhamar lenyugodni. Az azonban mégis enyhítő körülmény, hogy Shells a kezem fogja. Nem merem megszorítani. Túlságosan elvagyok a saját kis gondommal.
Aztán valahogy minden elmúlik. Az izgulásom forrásai távoznak. Magunkra hagynak. Kell ennél több? Azt hiszem egyelőre nem.
Shelley felé pillantok. Végre csak ő meg én. Annyira jól eső, hogy itt van velem, hogy ő van velem, nem pedig valaki más. Mert gondoljunk csak bele, lehetne hisztérika, aki az orránál fogva, kénye kedve szerint vezeti a férfiakat akiknek esélyük sincs a menekülésre, mert könnyen zsarolhatóak. Érzelmileg.
– Én… Végül is meleg van, csak… – van egy kis bibi, vagyis normális esetben más számára nem lenne az, hiszen megoldható, manapság minden megoldható csak nézőpont kérdése. Aztán semmi csak, nem lehetek ennyire beszari alak, mert van egy elég egyszerű és ésszerű megoldás is. Minden bajra van, csak okosan és a megfelelő szögből kell nézni a dolgokat.
– A szüleidet nem fogja ez zavarni? – nem engem vagy őt, hanem a szüleit. Oh de okos vagy Bae! Jobb folytatás neked se juthatott az eszedbe a csak szócska után! Miért zavarná? Végső soron Shelley tuti nem azért kérdezte, mert meg lenne tiltva. Egy kis víz úgyse árt, ártott még senkinek sem.


 szív  █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 31
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-05, 12:27 am

Bae & Shells
Anyán már az első pár perc után láttam, hogy kedveli Bae-t és ezt a tekintetével sugallta is felém, felénk, amit nagyra értékelek tőle. Látom, hogy Bailey nagyon izgul és meg is értem. A tipikus „találkozzunk a barátnőnk szüleivel” szituáció sosem volt és soha nem is lesz egyszerű. Anyáékat pedig túlságosan érdekelte ez a téma, ha akartam volna se tudtam volna lerázni őket, mert nem hagytak volna békén, csak hosszú idő után. Mindig kérdezgették, hogy nah, mi van azzal a fiúval, meg ilyenek, szóval meg sem próbáltam leállítani őket a témáról. Könnyebb így, hogy túl esünk rajta egyszer. Csak pár perc kínos beszélgetést kell túlélni és utána minden sokkal könnyebb lesz, és remélhetőleg Bailey is feloldódik. Úgy, mint egy héttel ezelőtt a szobámba, amikor nem volt senki és semmi, csak mi, ketten. Beszélgettünk, csókolóztunk, és nem volt görcsös meg feszült. Elengedte magát. Laza volt.
Mindenhogyan szeretem őt, de neki is sokkal jobb az amikor sikerül lelazulnia.
Meglepődök amikor nem mond igent egyből a medencézésre. Rögtön elkezdtem aggódni, hogy mi lehet a baj.
- Nem zavarják. – mondom és elnevetem közben magamat, viszont a jó kedv hamar eltűnik, mert észreveszem, hogy továbbra is feszeng és nem tudom miért.
- Valami baj van? Tudod, hogy nekem elmondhatod. – szembe állok vele és úgy nézek immáron a szemeibe. Tekintetéből próbálom kivenni, hogy mi lehet a probléma, de nem jövök rá, így hát megvárom, hogy mit válaszol. Tényleg érdekel, hogy mi jár a fejében. Ha nem szeretne medencézni akkor nem fogunk, csak leülünk a nappaliban vagy a szobámba felmegyünk és beszélgetünk. Így is annyi minden van amit még nem tudunk a másikról. Szóval bármit is mond, nem fogok haragudni rá, mert a lényeg számomra annyi, hogy mellette, vele lehessek. Lehetünk felőlem bárhol.

    balerina    ● ● music: the hearts wants what it wants ● ●coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-05, 2:00 pm





Team Shellar

Néha nem tudok helyesen cselekedni, nem tudom mit várnak el tőlem, ezért is megyek a saját fejem után. Ez mindig így volt és ezután is így lesz. Persze meg fogom hallgatni mindenki tanácsát, legyen az jó vagy rossz, de majd én eldöntöm mi az amit megfogadok belőle és mi az amit nem. Ezért se értettem egyet sose a szüleimmel. Nekik más kellett, nekem szintén. Nem közös a szó, nincs mi hasonlóvá tegyen minket a közös génállományunkon kívül. Amikor Shelley szülei elmennek, próbálok túl lenni a beszélgetés okozta stresszen. Eddig nem érdekelt, hogy mit gondolhatnak rólam. De most! Shells szüleiről volt szó. Akiket nem ismerek. Nem tudom eldönteni mi jelent jót és mi rosszat. Szóval ijesztő, viszont jól esik, hogy őket legalább érdekli a gyerekük. Felcsillant a szemem, mert ha vízről van szó, nem vagyok semminek az elrontója. Hiszen úszni nem csak szeretek, de tudok is. Tehát nem merülnék el, nem hoznám magam kínos helyzetbe. Meg biztos a medence se lehet olyan mély, hogy ha esetleg nem tudnék úszni akkor segítség után kelljen rimánkodnom.
A szemeibe nézek. Most már valamivel nyugodtabban. Hisz amilyen távol vannak a szülei, olyan távol van a feszengésem is. Nincs kiváltó ok. Csak ő meg én vagyunk. Csak ő meg én, megint.
– Akkor jó. – még feszengek egy kicsit ugyan, ez látszik is, de nem annyira mint néhány perccel ezelőtt. Már nem akartam egy mély lyukat ásni magamnak, ahová idegességemben beeshetek és ott lehetek, amíg rendbe nem jövök.
Semmi értelme sincs menekülni. A szülők csak szülők. Hogyan kellene viselkedniük, ha nem így? Az enyémek igazán példát vehetnének róluk. Tényleg.
Meglep, hogy Shelley is észre veszi a lassan szűnő gondot az arcomon. De hát mi mást várhatnék tőle? Hiszen ő ilyen. Ezért is szeretem, meg még egy csomó dologért, ami szerethetővé teszi őt a szememben.
– Minden rendben lesz Shells. Csak szokatlan, hogy a barátnőm szüleivel meg a házukba vagyok. Ezelőtt sose volt ilyesmiben részem. – ez az enyhébb változata az igazságnak, miszerint komolynak nevezhető kapcsolatom eddig még nem volt soha. Megvoltam a kapcsolatok nélkül. Vágytam is rá, meg nem is. Irigy is voltam másokra, meg nem is. Tehát változó volt. Meg amúgy se értem rá, mindig kerestem egy jó kifogást arra, miért nem lenne alkalmas fejest ugrani egy kapcsolatba.
– Meg… meg… én… khm szóval izé, nem készültem fel a medencézésre teljesen. De kitalálok valamit, szerencsére váltó ruha van nálam vész esetére. – megpróbáltam halványan elvigyorodni, hogy lássa igyekszem, igyekszem megoldást találni a saját gondjaimra. Viszont nem akarom, hogy azt higgye kizárom őt az életemből, a gondjaimból, ezért se tartom magamban mi az ami bökkenőt jelenthetne. Aztán hirtelen megölelem. Nem megy, nem akarok ebben a percben a közelsége nélkül lenni. Különben is, érzelgőssé tesz. Valamivel szerethetővé és elviselhetővé engem. Shells alapjáraton imádni való.

 szív  █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 31
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-05, 2:29 pm

Bae & Shells
Nagyon izgultam Bae és a szüleim találkozásától. Tény és való, hogy még sosem hoztam haza fiút, mivel az egyetlen srác akivel randiztam arról kiderült, hogy egy hülye izomagyú seggfej aki csak arra megy rá, hogy minél több csajon mehessen át a gimiben. Nem is csoda, hogy nagyon hamar elkezdtem kerülni a társaságát. Nem vagyok az a tipikusan mai lány aki elkezd olvadozni, ha egy félmeztelen, kockahasú srácot megpillant. Persze, nem azt mondom, hogy nem nézem meg magamnak egy ideig, mert akkor nem is lányból lennék, ha ezek nem keltenék fel a figyelmemet, viszont sosem érdekelt annyira, hogy élni-halni tudjak érte, értük. Sokkal inkább a jövőmre fókuszáltam. Arra, hogy egyszer sikeres énekesnő lehessek. Ez az életem. Mindig is ez volt és szerintem mindig is ez lesz. Most csupán csak annyi változik, hogy végre lesz mellettem valaki a szüleimen kívül aki támogat engem. Aki az egyetemen is mellettem van. Nagyon szokott hiányozni amikor nem vagyunk együtt, viszont az a barátnő sem szeretnék lenni aki a nap minden percében a barátjával van, nem akarok rátapadni. Előttem is volt élete és nem szeretném, ha miattam bármi is megváltozna. Hiányát meg kibírom nagy nehezen, hiszen amikor együtt vagyunk akkor kamatostul pótolunk be mindent. És annyira jó érzés az, hogy érezteti velem, hogy szeret, hogy törődik és foglalkozik velem. Már csak a gondolatától is mosoly szökik az arcomra.
Remélem a szüleim ma estére békén hagynak minket, nem akarom, hogy Bae feszengjen, bár ahogyan apámat ismerem… Bae itt alszik ma nálunk és tuti apa elfog beszélgetni vele lefekvés előtt. Nem szeretném, ha a vendégszobában kéne aludnia. Vele szeretnék aludni. Hozzá szeretnék bújni és reggel őt megpillantani elsőre.
- Szerintem minden remekül ment. – mondom halványan mosolyogva és nagyon örülök annak, hogy érzem, hogy a találkozótól való stressz kezd bennem is alább hagyni.
Amikor elmondja, hogy mi a baj és fel is fogom, még inkább elmosolyodok. Hát, én sem készültem úgy, hogy este medencézni fogunk. Bár én simán felmehetnék a szobámba átöltözni, de nem nagyon van energiám hozzá.
Pár pillanatra lehunyom a szememet amikor magához ölel. Annyira tökéletes ilyenkor minden, és nem szeretném, hogy ez a pillanat elmúljon.
- Szeretlek, Bae. – suttogom a szavakat. Most először mondtam ki, mióta együtt vagyunk, viszont nem várom meg a válaszát, hanem gyengéden megcsókolom őt. Félek, hogy mit válaszolna, vagy ő nem mondaná, szóval jobb ez így.
- Nah, gyere. Jó lesz. – mondom mosolyogva, majd megfogom a kezét és elkezdem magam után húzni a kertünk felé ahol a nagy medence található. A medence körül hangulat világítás van, így nincs teljesen sötét.

    balerina    ● ● music: the hearts wants what it wants ● ●coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-05, 3:40 pm





Team Shellar

Nem hiszem, hogy lenne szívem, erőm, kedvem, energiám sportot űzni abból, hogy a barátnőim szüleinek szépen bemutatkozom. Mert tudom, hogy nem lesz ilyen alkalom. Nem érzek hozzá késztetést. Nincs értelme. A barátnő szóról meg nem tudok többes számba beszélni, ha akarnék se tudnék. Mert fura, nem fura Shelley az egyetlen. Az egyetlen, akit féltem elveszíteni. Az egyetlen, aki volt annyira fontos nekem, hogy bevalljam elég furcsa körülmények között, szeretem. Az egyetlen és igazi akiért tényleg érdemes volt eddig várni s, merészen játszani a jégszívű embert. Azt a jégszívű embert, akinek látszólag nincsenek érzései, nem táplál senki irányába semmit a közömbösségen kívül. Most mégis, lám kiderül, hogy nem is jégszívű, hanem egészen lágyszívű személyt takart a külsőm. Nem mintha nem lennék kedves az emberekkel ha megérdemlik, de ez amit most prezentálok, vagy prezentáltam az elmúlt héten teljesen más. Ez mindaz amit Shelley kihoz belőlem.
– Akkor az jó. Azt hiszem. Végtére is, alakulhatott volna rosszabbul is a dolog nem? – alakulhatott volna, de nem hagytam. Nem hagytam, hogy azt higgyék lökött vagyok és egy komoly döntésem sincs. Hogy nem vagyok méltó Shells szeretetére, hogy nem tudok vigyázni rá, hogy nem tudom megóvni őt másoktól és saját magamtól, ha az kell. Szeretem. Tényleg szeretem.
Vele ölelkezni meg még inkább szeretek. Főleg mert feltölt érzelmileg energiával. Megnyugszom. Ilyesmi. Azt hallani, hogy szeret engem még inkább vigyorgóssá tesz. Szívesen mondanám, hogy én is, de mire megtehetném, már megcsókol és újra elveszek abban a gondolatban, hogy Shelley engem szeret, nem mást, visszacsókolok.
Aztán persze megyek vele. Nem akarom, hogy húznia kelljen maga után, mert esetleg annyira makacs lennék és nem lennék benne a közös medencézésben. Tetszik a kert. Úgy értem szépen van berendezve. Látszik, hogy érdekli a szüleit hol élnek és mi veszi őket körül. Árad innen is a nyugalom.
– Shells, várj. – persze tudom, hogy nem pont a medence közelében kell ilyesmit motyogni neki. De ha esetleg őt zavarná, vagy korainak találna akkor muszáj megkérdeznem. Előtte persze megvárom a reakcióját. Biztos nem sejtheti, hogy esetleg mi lehet az, amit megint kitaláltam. Hogy megint mi lehet a gondom. Mert valójában semmi sem zavar. Nincs ami zavarjon most már. Vagyis még.
– Le akarod venni a felsőmet, vagy forduljak el? – ez egy burkolt verziója annak a kérdésnek, hogy esetleg legyek nagyon kedves és fordítsak neki hátat amíg alsóneműben nem leszünk. Meg ugyebár számolni kell azzal a ténnyel is, hogy eddig nem állt szándékomban megfosztani őt a ruháitól. Nem akartam siettetni a dolgokat. Mert valamiért másokkal ellentétben nekem egész komplex elképzelésem volt egy kapcsolat kialakításáról. Úgy fogtam fel, mint egy ház építését, amit nem rögvest a tetővel kell kezdeni, hanem az alappal. Az alap ebben az esetben a megismerést jelentette. A háztető meg… nos, azt.

 szív  █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 31
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-05, 4:01 pm

Bae & Shells
Sok minden alakulhatott volna sokkal rosszabbul, mint ahogyan. Például ténylegesen lehetett volna egy másik fiú a képben akiről a mostani dalomat írom, de nincs, csak is Bailey. A szerelmi vallomása is alakulhatott volna sokkal rosszabbul, hiszen reagálhattam volna rosszul is rá, elküldhettem volna őt melegebb éghajlatra. Elküldhettem volna őt melegebb éghajlatra akkor, ha nem lennék belé szerelmes. De szerelmes vagyok. Nem emlékszem arra, hogy ez az érzés mikor kezdett el kialakulni bennem iránta, nem vettem észre azt, hogy belé szerettem. Annyira lefoglalt a közösen eltöltött időnk, hogy nem is figyeltem a tudatalattimra ami mindvégig azt sugallta, hogy közte és köztem több legyen, mint szimpla barátság. Egészen mostanáig nem igazán foglalkoztattak az érzéseim, de most már engedtem nekik és nem bántam meg. Nem bántam meg, mert végre igazán boldog vagyok. Igazán szerelmes vagyok. Nem tudom meddig fog tartani, őszintén szólva nem is érdekel, mert csak az érdekel, hogy most itt van velem, boldogok vagyunk.
Mindig is szerettem a kertünkben lenni. Apa nagyon szeretett és szeret is a mai napig kertészkedni és ez meg is látszik. Egy nagyon szép környezetet sikerült teremtenie nekünk. Nagy medencénk van, amit napágyak vesznek körbe, illetve a füves részekbe pedig színesen világító lámpák vannak a földbe szúrva amik nappal töltődnek fel a napfénynek hála. Van itt kék, lila, sárga, zöld világítás többek között. Nagyon hangulatos az egész. És romantikus.
Amikor kimegyünk a levegőre akkor reflex szerűen nézek fel a szüleim ablakára, de mivel nem ég a villany hanem sötétség van, ezért azt gondolom, hogy lefeküdtek aludni. Vagy legalábbis lefeküdtek. Biztos vagyok benne, hogy miután felmentek akkor beszéltek Bae-ről meg rólam.
Amikor megállít a kertben, a medence mellett akkor felé fordulok és kíváncsian várom a következő mondatát, mert gondolom, hogy lesz folytatása az előbbinek.
Amíg várom, hogy folytassa addig a fejemben már konkrét összeesküvési elméletek kezdenek megfogalmazódni bennem, hogy talán most vallja be, hogy még sem úgy érez irántam, mint én iránta. Vagy bármi ilyesmi, már rögtön a legrosszabbra kezdtem el gondolni.
- Gondolom nem pólóban akarsz bejönni. Meg nem is örülnék annyira annak. – mondom huncutul mosolyogva amikor közelebb lépek hozzá és csókot lehelek az ajkaira.
Sosem voltam az a szégyenlős fajta, de természetesen most érzem a gyomromban azt a jól eső izgulást, mert bárhogyan is nézzük, nem voltam még fehérneműben egy fiú előtt sem, főleg nem Bae előtt. Persze a strandolás megint más, de most nah, remélem mindenkinek hogy mire gondolok.

    balerina    ● ● music: it ain't me ● ●coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-05, 7:50 pm





Team Shellar

Végy mély levegőt és vág el azt a kötelet, ami a felszabadulásodban megakadályoz. Pontosabban abban, hogy nyugodt legyél és ne kerülgessen az elájulás veszélye. Tudom, hogy égni fog az arcom. Ki van zárva, hogy enélkül éljem túl a mai napot. De mindent szépen és alaposan egyszer le kell küzdeni nem? Még az ilyen tartózkodó és visszahúzó dolgokat is. Mert lényegében egy csöppet sem érzem kellemetlenül magam Shelley társaságában. Sőt, éppen ellenkezőleg. Bátorságot ad, növeli az önbizalmam. Olyasmiket is képes vagyok megtenni, amit például előtte nem mertem vagy nem igazán akartam, mert mit tudom én mi gátolt meg ebben. Vesd le a gátlásaidat! Bújj ki a félelmeid ketrecéből. Légy erős. Magabiztos. Olyan, amilyen mindig is lenni akartál. Amilyennek láttatni szeretted volna magad, a festményeiden keresztül. Erre gondolva már nincs mit fogni bennem. Nincs sok értelme. Mert ez is egyfajta gesztus, ami azt sugallja, hogy szeretem őt és érte egy igazán más felemet is képes vagyok megmutatni. Hisz létezik. Mindenkiben ott van a világos és sötét oldala, az amit a világ felé mutat, az amilyen valójában és az amit senki sem látott még vagy tapasztalt meg ilyen, olyan okokból kifolyólag.
– Nos annyira szent azért nem vagyok, hogy ruhástól akarjak fejest ugrani a medencétekben. – nevetném el magam, ha tudnám. De nem tudom, mert újabb csókot kapok tőle. Leírhatatlanul kellemes mellette, vele lenni.
Ilyenkor meg nem tudom megtörni a békét, a nyugalmat olyan ördögi és ravaszul kigondolt tervekkel, cselekedetekkel, mint a felsőjéből való kibújtatás. Mégis megteszem. Hiszen ha ő megtette, akkor miért ellenkeznék, miért ne viszonoznám a szívességét? Tekintsük ezt szívességnek. Hiszen megannyi kellemetlen érzéstől szabadit meg. Nem kezdek el azon sem filozofálni, ha esetleg nem ment volna bele, mit ronthattam el és hasonlók. Elválok az ajkaitól, de csak azért, hogy kibújtathassam a felsőjéből. Meg aztán. Úgysem bírom ki, hogy ne másszak vissza szó szerint a szájába. Így legalább elterelhetem a figyelmét. A figyelmem. Igen, a figyelmem arról, hogy nem csak a felsőjétől akarom megszabadítani, hanem még a nadrágjától is. Csakhogy. Igen és itt bejön ez a csodálatraméltó csakhogy szócska. Tudom minek látszik a szituáció, külső szemlélőként én is annak látnám. De még szerencse, hogy nem vagyok külső szemlélő, mert tudom amit tudok és tényleg csak a nadrágját áll szándékomban lehúzni. Valahogy.
Értelemszerűen egyedül hiába próbálkozom, csak kínos helyzetbe hoznám magam, magunk. Azelőtt nem kellett ilyesmivel foglalatoskodnom. Elhúzódom az ajkaitól.
– Segítesz? Legközelebb nem kell, csak talán most. – legközelebb sokkal leleményesebb leszek, meg kevésbé szerencsétlen, mivel túl leszünk az első sima vetkőztetésen.


 szív  █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 31
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-05, 8:18 pm

Bae & Shells
Olyan jó érzéssel tölt el az amikor Bailey mellettem van. Teljesen más vagyok. Képes vagyok kilépni a már megszokott kis komfortzónámból és megtenni olyan dolgokat amiket normál esetben nem tennék meg, sőt, még csak meg sem fordulna a fejemben. Például normál esetben amikor már este van inkább a szobámba mennék fel, zenét hallgatni, esetleg dolgozni a jelenlegi dalszövegemen. Most viszont még is itt vagyunk kint késő este a kellemes levegőn, a medence mellett.
Akaratlanul is végig nézek felsőtestén amikor leveszem róla a pólóját. Hm, meg kell hagyni, hogy nem rossz. Tetszik amit látok. Ugyan nem vallom magam olyan lánynak aki erre nyáladzik, de nem is lennék lányból, ha nem néznék meg egy helyes fiút amikor van rá alkalmam. Most pedig bizony van rá alkalmam. Főleg ó, hogy az a bizonyos a barátom. És még mindig nagyon jó kimondani azt, hogy a barátom.
Mosolyogva fogadom amikor kibújtat a pólómból, ami végül az övé mellett végzi az egyik napozóágyon. Viszont nincs semennyi időm megszólalni, ugyan is rögtön megcsókol. Úgy, mint én akkor amikor bent azt mondtam neki, hogy szeretem. Nem adtam neki reagálási időt.
Belemosolygok a csókba, majd gyengéden átkarolom a nyakát, így még közelebb kerülve hozzá, szemeimet lehunyom és úgy feledkezek bele a csókokba. Észrevettem, hogy ebben az elmúlt 1 hétben szép lassan egyre jobban elkezdte levetkőzni a gátlásait. Egyre biztosabb a csókjai is amit kapok tőle, ez pedig megnyugtat. Megnyugvással tölt el.
Elnevetem magam a következő mondatán. Más lehet gáznak tartaná, én viszont rendkívül aranyosnak vélem azt, hogy ilyen mimóza és vissza fogott. Persze lehet, hogy van egy titkos énje aki ennek a szöges ellentétje. Bármilyen is, én mindenhogyan szeretem és szerintem ez a legfontosabb.
Egyszerűen csak bólintok, majd fél lépést hátrébb lépek tőle, hogy levegyem a csőfarmeremet, majd a napozóágyra teszem azt, a pólóink mellé. Nem mondom, furcsa előtte így állni, fehérneműben, de nem feszengek annyira, mint amennyire azt elsőnek gondoltam.
- Most te jössz. – mondom mosolyogva, oldalra biccentett fejjel.
Nem akarom, hogy miattam feszengjen, így míg ő elintézi a saját nadrágját, én bemegyek a vízbe és belemászok az egyik rózsaszín gumimatracba és forgok vele a vízben egy kört.

    balerina    ● ● music: it ain't me ● ●coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-05, 11:03 pm





Team Shellar

Tény, hogy kisütni valóm az van. Volt. Mindig is lesz. Csak sose akkor amikor kell. Mert nos, nem tudom miért. De még mindig jobb ez így, mintha erőszakos lennék és nem gondolnám meg legalább kétszer, hogy mit teszek. Legalábbis nekem. Próbálok nem önző lenni. Nem azt tenni, ami csak nekem a jó. Hanem gondolnom kell Shelley-re is. Végre annyi idő után nem csak magammal, a saját érzéseimmel, lelki világommal kell el lennem, hanem máséval is. Egyrészt a szem egy elég érdekes szerkezet, látás nélkül tudnánk élni meg minden, de mégsem lenne az igazi, mert egyéb érzékünk élesedne ki, köztük a hallás, tapintás, de a látást semmi sem pótolja. Ezért hálásak lehetünk, hogy látunk és egy cseppet se romlott, plusz feleslegesen szemüveget se kell hordanunk. Igen, most épp satnya okokat próbálok felsorakoztatni milyen szerencsétlen lennék, ha nem látnám Shelley mennyire káprázatos így is.
Szeretem ha nevet. Olyan érdekes. Igen, képes vagyok ezt a jelzőt használni valaki nevetésére. Mert kategorizálhattam volna a rikácsolótól elkezdve a gonosz kacajig, de egyikbe sem illik be. Egyikbe se illene be. Ezért se komolyodok el. Minek? A nevetése számomra azt jelenti, hogy nem szomorítom el. Nem okozok számára akkora nagy csalódást, mint amit okozhatnék egy-két szóval. A vállát figyelem. Vagyis dehogy. Mit szenteskedek, egyértelműen nem a válla széllességét vettem figyelmem célpontjának és nem is a nyaka karcsúságát.
Mire ebből a kábulatból valamennyire észhez térnék ő már nem is áll előttem hanem beveti magát a medencébe. Jó nem kell szó szerint érteni a beveti szót. Csak maradjunk annyiban, hogy… Áh ne maradjunk semmiben. Úgy értem. De maradjunk annyiban, hogy a rajtam lévő farmert leveszem magamról és rajtam marad az alsóm! Ugyanarra a napozóágyra teszem, hajítom rosszabb kifejezéssel és valós képpel a nadrágom, ahol a felsőink és most már a nadrágjaink is vannak. Jó célzó lennék, csak hát… Most mit számít ha fél szára lent van? A lényeg, hogy nem a földön van és nem lesz teljesen füves.
Kellemes a víz. Na meg Shells. Hogy lehet valaki ennyire aranyos? Nem, nem kezdek el kuncogni. Inkább odaúszom hozzá és cápa módjára gondtalanul elkapom őt. Nem, eszem ágában sincs bántani vagy ilyesmi, esetleg összefröcskölni és mit tudom én. Rengeteg módja van annak, hogy felvonjuk valaki figyelmét még a vízben is. De nekem most nincs szükségem efféle fortélyokra. Azt inkább meghagyom Shelley-nek. Hiszen nő. Nekem az erőmre és a tisztán látásomra van szükségem. Bármily lehetetlen és félreérthető az egész látás dolog.
– Azt hiszem bántam volna, ha nem jövök el veled. Vagy nem hagyom, hogy rábeszélj erre az egész  ismerd meg a szüleim dologra. – kezdek el végül magyarázkodni és hangot is adva belső gondolatomnak, mert őszintén szólva ezt kár lett volna magamba fojtani.  


 szív  █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 31
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-05, 11:29 pm

Bae & Shells
Szép fokozatosan haladunk Bae-vel a kapcsolatunkban. Miután megbeszéltük, hogy össze jövünk, utána is átjött hozzánk segíteni a dalban, viszont amikor már nagyon untuk az egészet, akkor össze bújtunk, beszélgettünk, jókat nevettünk. Egyre jobban kezdett ellazulni mellettem és nem volt már olyan feszült sem, olyan görcsös. Sok mindent tudtam meg róla, és nagyon jól esik, hogy mind azt amiket elmesélt, azt elmondta nekem, ezzel is jelezve az irányomba, hogy bízik bennem, és fontos vagyok neki. Ezek a dolgok mindennél többet jelentenek nekem. Aztán az egyetemen is egyre többször mutatkoztunk együtt. Kéz a kézben sétáltunk, amikor tudott eljött velem az órámig, ott megcsókolt, és nem zavarta se őt, se engem az, hogy mások esetleg mit gondolhatnak rólunk. Nem zavar minket, mert boldogok vagyunk. Ez számít. Ez a fontos.
Érzem magamon a tekintetét, amikor végül a nadrág is lekerül rólam és ténylegesen már csak a fehérnemű van rajtam, de furcsa módon nem jövök zavarba előtte. Olyan kötelék kezdett el kialakulni köztünk, olyan szintű bizalom, hogy nem jövök zavarba, sőt! Jól esik az, hogy néz, mert azt jelenti, hogy nem vagyok közömbös számára és felkeltettem az érdeklődését.
Kint a levegőn kezd kicsit hűvös lenni, ezért (is) mentem be a vízbe, mert ott jobb idő van. Mindig is szerettem ezt az úszógumit. Benne lenni meg rajta ülni is tök jó. Nagyszerűen lehet rajta napozni a nyáron. Bár a napozás veszélye most nem igazán fenyeget.
Elnevetem magamat amikor elkapja a derekamat a víz alatt. Próbálok nem hangosan felnevetni, mert nem akarom a szüleimet felkelteni.
Kibújok az úszógumiból amit arrébb lökök a vízben és szembe fordulok Bailey-el. Kezeimet gyengéden nyaka köré fonom úgy nézek a szemeibe, és egyik kezemmel ismét a tarkójánál lévő haját kezdem el birizgálni. Fogalmam sincs miért, de olyan jó érzés, és ha neki nem esne jól akkor biztos vagyok benne, hogy leállítana.
- Nagyon örülök, hogy itt vagy. – mondom, majd oda hajolok hozzá és megcsókolom, aztán újra ránézek. - Főleg mivel így te lehetsz az első akit reggel megpillantok. – igen, ez burkoltan azt jelenti, hogy azt szeretném, hogy velem aludjon. Ne a vendégszobába, ne foglalkozzunk apával, csak aludjon velem. Aludjon mellettem. Nem kell semmi komolyra gondolni, karoljon át és úgy aludjunk el.

    balerina    ● ● music: it ain't me ● ●coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-06, 12:31 am





Team Shellar

Hogy lehet valaki ennyire szerethető? Mindenki kérdezhetné, ha szembesülnie kell azzal az imádott személyt, bár azt hitte nem tudja még annál is jobban szeretni, mint ahogy szereti, mégis kiderül, hogy van hová fejlesztenie a szeretetét. Mert tényleg van. Most legalábbis úgy érzem. Hogy mi lesz hónapok múlva? Számít az? Hiszen minden egyes pillanat sokkal jobb lesz, mint azelőtt volt. Tehát ma, most, ebben a másodpercben éppen nem számít semmi. Csak ő meg én. Vagyis mi. Tudom, képtelen vagyok ezt a szócskát használni. Mert annyira hihetetlen és most is csak félve teszem meg. Mintha bármivel elronthatnám ezt a szót, mintha képes volnék egyből szétszakasztani mindazt amit felépítettünk. De nem. Nem fogom, nem akarom. Nem merem! Azért mert szeretem. Nem akarom elveszíteni. Abban például biztos voltam, hogyha barátként próbálom megtartani őt, az sokkal nehezebb lesz, mint gondolnánk. Megannyi megjátszás, irigykedő pillantás és féltékenységi rohamtól sikerült megkímélni őt meg engem is. Mert ha valaki más lenne mellette, azt tényleg furcsán fogadnám. Nem tudnék olyan nyitottan beszélni hozzá, azt gondolnám így is megvan a saját gondja és nem kell még az enyémet is végighallgatnia, mert nem lennék a szerelme.
A dolgok azonban máshogy alakultak. Aki nem örül neki, az a barátságunknak se örült, szóval nem lehet min meglepődni, ha esetleg valaki nagy szemekkel néz ránk, mondjuk az egyetemen.
Viszont nem érdekel senki véleménye. Csak a sajátom. Hiszen én tudom, hogy mi a jó nekem és persze ki. Mert döntést hozni már csak tudok. Tudom mi az amit lehet és mit nem. Ennek ellenére van hová fejlődnöm. Mert azt például még nem mondtam el neki, hogy… igazából nem is fogom. Jóllehet, az volna a leghelyesebb ha nem titkolóznánk egymás előtt, de annyira azért mégse készít ki ha ő ér a hajamhoz. Pusztán szokatlan. Szokatlan, mert nem szoktam hozzá. Nem hagytam esélyt arra, hogy valaki hozzá szoktasson az érintéséhez. Eddig. Ennek dacára elnyomom magamban az érzést, ami képtelenné tenne elviselni ha a hajamhoz érnek. Szeretek a közelében, vele lenni. Érezni a szeretetét, éreztetni a szeretetem. Valahogy. Egy apró gesztussal. Legyen az csók, vagy csak egy sima ölelés, esetleg kézfogás, arcsimogatás. A lényeg azon van mindig, hogy végre elhiggyem, semmi rossz nincs abban, ha mi együtt vagyunk és csókkal ajándékozzuk meg egymást. Egyszer ő, egyszer én. Attól függ ki érez késztetést rá.
– Én is örülök, hogy itt lehetek veled. Így. – mutatnék végig magunkon a kezemmel, ha most éppen nem őt ölelném, ezért most inkább csak a szemeimet húzom le majd fel s, pillantok vissza a szemeibe.
– Ebben reménykedem én is. Hogy az én csodás hercegnőm arca legyen az amit az ébredés pillanatában láthatok. De ígérd meg, hogy erről nem fogunk dalt írni. – mert szerintem megihletődhet tőle és esetleg dalt is írhatna róla, nekem meg… Nem tudom miért mondtam, ha ennek az ellenkezőjét tenném úgyis. Végül szerintem senki se tudná, hogy esetleg én ihlettem volna azt a dalt is.  


 szív  █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 31
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-06, 5:23 pm

Bae & Shells
Annyira jó ez a pillanat és közben annyira hihetetlen is egyben. Fiúk terén nem nagyon van tapasztalatom, mivel nem volt kivel kipróbálnom ezt meg azt. Nem volt eddig igazán fiúm. Nem hoztam haza senkit, eddig egyetlen egy fiú sem motivált engem igazán. Nem érdekeltem nagyon sokáig a srácokat, mivel nem néztem ki úgy, mint azok a lányok akikre mostanában az ember fia igazán vágyik. Pont ezért is rossz emlékeim vannak a pasizásról. AZ összes fiút egy kalap alá vettem és mondhatni elítéltem őket. Úgy voltam vele, hogy mindegyik, egytől-egyig egyforma és mindegyiknek csak is kizárólag a külsőségek számítanak. Az, hogy jó vékony legyél, szép alakod legyen, ne legyél elhízva, nagy melleid legyenek, stb. Minden ami a mai világban van. Szerintem pont ezek miatt van annyi depressziós és magába forduló lány aki nem tudja magát elfogadni olyannak, mint amilyen. Mindenkinek el kéne fogadnia magát olyannak amilyen, és nem a fiúk elvárásai szerint élni, hiszen mindenkiben ott rejtőzik a szépség, csak ügyesnek kell lenni és előhozni azt. Fontos, hogy legyen önbizalmunk, hiszen ha a srácok látják rajtunk azt, hogy elfogadjuk magunkat olyannak amilyenek vagyunk, akkor jobban fogunk tetszeni nekik. Kevés fiú szereti a magába forduló, lelki beteg kat akik utálják önmagukat. Ha nem szereted magadat, akkor hogyan várhatod el, hogy mások szeressenek téged?
Mosolyogva nézem Bae arcát. Sosem tudom megunni. Sosem tudom megunni a tekintetét, a mosolyát, a haját, az illatát, az érintését, és úgy az egész hozzáállását ahogyan viszonyul hozzám már nagyon régóta. Hihetetlen, hogy nem vettem észre, hogy mit érez irántam. Bár szerintem én is egész jól titkoltam előle azt, hogy elkezdtem szerelmes lenni belé.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik jól amikor végig néz rajtam. Tudom, hogy csak azért, mert a kezével nem tudja mutatni, hogy magunkra gondol, de akkor is, így vagy úgy, de jól esik. Jól esik, hogy felkeltem a figyelmét. Még inkább jól esik, hogy érzem a kezeit a derekam körül.
- Szüleim szerintem úgy is alszanak már, szóval nem fognak szólni amiért velem alszol. – mondom mosolyogva, majd ismételten megcsókolom, majd lemegyek a víz alá és úgy bújok ki a karjai közül.
Mindig is szerettem úszni, a dalszövegírás mellett mondhatni ez a másik szenvedélyem. A víz az életem, ha nem úszhatnék akkor nem tudom mi lenne velem.
Pár méterrel odébb jövök fel a víz alól, és egy vizes tincset a fülem mögé tűrök ami a szemembe lógott.

    balerina    ● ● music: it ain't me ● ●coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-06, 7:18 pm





Team Shellar

Véleményem szerint úgy kell bánni az emberekkel, ahogy megérdemlik vagy jobb esetben ahogy mi elvárjuk másoktól. Szóval nem zárkóztam el a gondolattól, hogy esetleg találkozzak Shelley szüleivel és ne ismerjem meg őket egy kicsit. Mint kiderült óriásit veszítettem volna, ha nem jövök el. Nem csak lemaradok ezekről a nagyszerű pillanatokról, hanem még csalódást is okoztam volna. Amit nem akarok. Jó, hogy eddig egyáltalán nem érdekelt mi mozgathat valakit az én irányomba, de most már igen. Ez a hely, most már látom egyfajta menedék, ahová az ember szívesen tér vissza. Talán le kellene festenem. Nem pont így, ebben a valójában. De a kert tényleg magáért beszélne ha tudna. Mégse tud. Hiszen ez nem Csodaország, ahol a tulipánok, a rózsa meg egyéb társaik megszólalnak és arról hadoválnak Alice-nek a talaj miatt van az egész. Most meg nem vagyunk Csodaországban, én sem vagyok a Fehér nyúl, szóval térjünk vissza ide.
– Hm, jól van, de akkor… – akkor semmi, mivel Shells van annyira kedves és újra megcsókol, belém fojtva ezzel a szót. Amúgy nem olyan fontos, nem tudnám mivel folytathatnám a mondatot. Vagy mivel akartam egyáltalán folytatni. Mert megbabonáz. Arra persze nem számítok, hogy lemerül és kibújik a karjaimból. Aztán felbukik a vízből. Olyan elragadóan sellőszerű az egész.
Nem úszok oda hozzá, vagyis normál esetben ezt tenném. De most csak nézem és csodálom őt. Akaratlanul is végigmérem. Hátborsoztató. Tudom. Viszont ha nem így tennék, akkor tuti gond volna az érzelmi világommal. Annyira formás teste van! A fenébe is! Hogyan legyek így jó? Mármint előtte. Hátat fordítok és kiúszom a medence szélére. Egyrészt azért mert bűntudatom van. Másrészt nem tudom mit kellene tennem. Ha sokáig néznem biztos, hogy ráveszem magam valami ostobaságra. Azt meg még nem lehetséges. Hogyha valamit tiszteletben akarok tartani, akkor az Shelley lelki világa. Merthogy biztosan nagyon szép gondolatai lehetnek az első együttlétről, olyan együttlétről, aminek a valósághoz semmi köze sincs. Ezért esetleg hiába kerülnék furcsa hangulatba, nem tudom, hogy képes volnék-e rá. Megtudnám-e tenni? Elrontanám a tiszta fantáziáját a ronda valósággal? Mit mondanék, ha szóba hozná? Mármint szóba merné-e hozni? Mibe keverem magam ugye? Feleslegesen olyasmin kezdek el agyalni ami nem is kellene zavarjon. Még. De biztos hamar ágyba akar majd bújni, hogy megölelhessen és érezhesse a jelenlétem. Na akkor mi lesz? Játszani fogom a halottat és még hozzá se érek? Nem akarom elkedvetleníteni őt, nem akarom, hogy azt higgye nem vonzódok hozzá úgy. De igen, csak az a baj, hogy törődök vele. Az érzéseire is gondolok.


 szív  █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 31
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-06, 7:46 pm

Bae & Shells
Normál esetben ilyenkor már hulla fáradt lennék, mivel a suli sincsen túl közel hozzánk ahhoz ahol lakunk, így már csak az út alatt is elszoktam fáradni. Nah, meg attól, hogy anyáék mindig faggatnak, hogy mi van az egyetemen, hogyan megy egy-egy aktuális projektem és ezekre mind-mind válaszoljak jó pofit vágva. Persze tudom, hogy nem neheztelhetek rájuk és nem haragudhatok rájuk emiatt, csak kicsit nagyon fárasztó tud lenni a sok kérdésük egy idő után. Még akkor is, hogy tudom, ez csak azért van, mert törődnek velem és fontos számukra, hogy normális, rendes, jól megélhető jövőm legyen.
A szüleim szerint a dalszövegírásból nem lehet megélni, ezért sem nézik túl jó szemmel, hogy az egyetemen ezt a szakot vettem célirányba. Tavalyi év volt nagyon nehéz számukra és számomra is talán. Nagyon nem akarták és nem is tudták elfogadni, hogy ezt szeretném a jövőmnek. Ebből szeretnék megélni. Nagyon nehéz volt elviselnem a folytonos csesztetésüket, hogy váltsak szakot, viszont legnagyobb örömömre és egyben szerencsémre ma már belenyugodtak, sőt, szerintem már el is kezdtek támogatni ebben az utamban. Ők is felfigyeltek rám, tudják, hogy nagyon fontos nekem ez. Már nem is szoktam hallani tőlük, hogy nem tetszik nekik ez az irány, és mióta ebbe belenyugodtak azóta az itthoni légkör is sokkal nyugodtabb és sokkal szívesebben járok haza, sokkal szívesebben beszélek velük így az egyetemről is, például.
Amikor feljövök a víz alól, látom, hogy Bailey néz engem egy darabig, majd kiúszik a medence szélére. Arcomra rögtön aggodalom és a meglepettség keveréke ül ki. Az agyam egyből azon kezd el kattogni, hogy mi történhetett, mit mondhattam ami rosszul esett neki vagy mit csinálhattam ami nem tetszett neki? Eddig minden rendben ment, most viszont hátat fordít nekem és a medence szélére úszik.
Jobbnak gondoltam, hogy ha oda megyek hozzá, minthogy tovább kattogjak magamban és konkrét összeeskűvési elméleteket kezdjek el szövögetni, mert azt mindannyian tudjuk, hogy az márpedig sehova sem vezet, csak magamat készíteném ki vele.
Oda úszom hozzá, és kiülök a medence szélére, hogy a szemeibe tudjak nézni. - Minden rendben? Valamivel megbántottalak, vagy tettem valami rosszat? – hangomban tükröződik az aggodalom. Mindig is ilyen voltam, ha valami van akkor mindig magamat kezdtem el okolni, még akkor is, ha nem voltam hibás semmiben.

    kölyökkutya szemek 2 bólogat   ● ● music: no lie ● ●coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-06, 8:48 pm





Team Shellar

Vannak dolgok, amire senki sem büszke. Amit elrejtene a világ elől. Amitől úgy hiszi nem lenne teljesen korrekt. Vagy mert tényleg annyira bevállalhatatlan a dolog, hogy meg se említse. Rengeteg olyan dolog van, amit meg kellett volna említenem neki, de nem tettem. Egyrészt mert… Kit érdekel, hogy mennyire voltam részeg az első alkalomkor és mennyire nem? Senkit. De az biztos, hogy elég kellemetlen emlékem van róla. Nem tartozik azon csodás éjjelek közé, amiket például a tévé képernyőin látni lehetne és nyálcsorgató volna. Mert nem az. Vannak dolgok amihez tényleg az ember szíve is kell, nemcsak a teste. Ezért is ódzkodok annyit, mert lényegében félek. Esetleg attól, hogy csalódást okoznék, másrészt meg még nem emelhetjük a kapcsolatunk olyan szintre.
Az ehhez hasonló gondolatok azonban szempillantás alatt kiszöknek a fejemből, amint megpillantom őt előttem és érdeklődni kezd. Annyira édes amikor aggódik. Viszont azt még jobban szeretem amikor boldog. Tehát nem tehetem őt szomorúvá. Meg amúgy is, egyszer azon is túl kell esnünk. Akkor meg minek vonakodok a gondolattól, hogy esetleg pont ma esünk túl rajta? Nemlegesen megrázom a fejem, majd megfogom a kezét. Jobb ötlet hiányába.
– Nincs semmi gond. Mármint veled semmi gond sincs. – velem van a baj, mondhatnám és folytathatnám azzal mi a harcias helyzet. De nem teszem. Mert most is rá figyelek. Az aggodalommal teli arcára. Oh dehogy az arcára figyelek! Ha így tennék nem lenne baj. Nem fantáziálgatnék perverzségeken. Nem ötlene be a fejembe semmiféle kép sem.
Összekulcsolom a kezünk, mert valahogyan elő kéne adnom neki mi a helyzet. Felsóhajtok.
– Shelley. – ejtem ki egyelőre csak a nevét és nézem továbbra is őt.
– Szép vagy. Túl szép ahhoz, hogy vak legyek és legbelül azért harcoljak mennyire rendesnek kell lennem hozzád. De egyszerűen nem megy. Én szeretlek, érted? Viszont vannak dolgok amiket nem tudok csak úgy a felszín alatt tartani. Olyan vágyak. – javítom ki magam s, bár lehet bele fogok pusztulni mire végre kinyögöm mi a gond, akkor se fogom feladni. Nem, ha addig élek!
– Nem vagyok egy beteges állat, akit az ösztönei irányítanak és azt se kérem, hogy heti szinten legyen olyan alkalom amikor együtt lehetnénk úgy. De nem érzed úgy, ez esetleg egy kicsit hiányzik a kapcsolatunkból és talán segítene? – istenkém mit segítene a semmin kívül. Maximum ráébresztené, hogy férfiból vagyok és nem érem be vagy már be a csókjaival. Pedig beérem. Csak…
– Én igazából szeretnék veled lenni. De azt is megértem, ha te esetleg még nem érzed úgy, hogy alkalmas lenne az időzítés. Mert ugye, szülői ház meg minden és túl kockázatos, hogy esetleg ránk nyithatnak közben vagy meghalhatnak bármit is. – még az a szerencse, hogy a vízben vagyok, így legalább könnyedén elsüllyedhetek szégyenemben, ha arra volna szükség. De nem. Ezt a Bae-t is fel kell vállalnom, hiszen ez is a lényem része.

 szív  █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 31
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-06, 9:12 pm

Bae & Shells
Amikor kiülök a medence szélére, csak akkor érzem meg, hogy huh, igen, már erősen éjszaka van és ezt a levegő is érezteti, ugyan is már nincs olyan meleg, mint nappal, de amikor megfogja a kezemet akkor melegség járja át a testemet. Teljesen meg tud babonázni a tekintetével és az érintésével. Csak is rá fókuszálok, a külvilág ki van zárva, nem foglalkoztat, hogy a szüleim fent alszanak az emeleten, nem érdekel senki és semmi, csak az előttem lévő srác akit a szerelmemnek szólíthatok. Oh, és milyen jó ezt kimondani.
Amikor halkan kimondja a nevemet akkor halkan sóhajtok egyet. Szinte már a legrosszabbra próbálom felkészíteni magamat. A szakításra, arra, hogy most fogja a szemembe mondani, hogy megunta velem az együtt töltött időt, vagy valamit rosszul csinálok és rám unt. Ha ez megtörténik akkor biztos nagyon össze fogok törni… Nem akarok a szüleim előtt összetörni, nem akarok előttük sírni, amikor végtére is csak 1 napja ismerik Baileyt.
Amikor elkezd beszélni akkor lenézek az összekulcsolt kezünkre és próbálok minden rosszat kizárni a fejemből. Próbálok nem a legrosszabbra gondolni, de a tekintetemen látszik, hogy mi minden foroghatott már le a fejemben és a lelki szemeim előtt. Nem akarom még megtapasztalni azt, hogy milyen is a szerelmi bánat. Olyan boldog vagyok mellette, nem akarom elveszíteni. Még csak most jöttünk össze úgy igazán, nem tudom mi lesz, ha elveszítem őt. Főleg mivel mindennap látnám a folyosón, az egyetemen, a házban…
Amikor kimondja azt a bűvös szót, amikor kimondja, hogy szeret, akkor felemelem a fejemet és a szemeibe nézek. Ha azt mondja, hogy szeret, akkor nem lehet szakításról szó, ugye?
Kell pár másodperc míg az agyam felfogja a következő mondatokat is, viszont a tekintetemen látszik, hogy tudom miről van szó. Részben megkönnyebbülök, mert nem akar szakítani velem és ezért egy hatalmas kő esik le a szívemről, és ez látszik is rajtam, viszont továbbra is figyelmesen hallgatom a szavait, miközben alig láthatóan elmosolyodok. Sosem kaptam még ilyen bókokat. Még senki nem mondta, hogy szép vagyok. Senki nem éreztette ennyire velem, hogy szeret és, hogy fontos vagyok számára.
- Én... – miután láthatóan végig mondta amit szeretett volna, megpróbálok megszólalni, de hirtelen nem jönnek a szavak, nem tudom megfogalmazni azt, hogy mit érzek. Sosem beszéltem vele arról, hogy milyen nehéz volt nekem a gimi, hogy miken mentem keresztül, hogy mennyit küzdöttem a mostani életemért.
- Nem volt éppen fáklyás menet a gimis időszakom... – kezdek végül bele halkan, és újra a kezeinkre pillantok le. - Sok gúnyos megjegyzést kaptam, és a srácokat ugyan olyannak tituláltam be, nem láttam különbséget. Viszont a giminek szerencsére vége 2 éve lassan, és megismertelek téged. – ismét rápillantok és halványan elmosolyodok. - Te valamit megváltoztattál. Hatással vagy rám, minden értelemben. – itt megállok pár pillanatra, pedig már tudom, hogy mit fogok mondani, csak össze kell szednem az erőmet. Hm, ezt is megéltük, hogy én legyek a vissza fogottabb, a mimózább.
- Szeretném, Bae. – mondom ki végül.

     kölyökkutya szemek 2  bólogat   ● ● music: no lie ● ●coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-06, 10:27 pm





Team Shellar

Az ember azt várná el, hogy viselkedjek. Ne forduljon meg a fejemben semmiféle fura gondolat. Mégis senki se gondolhatja azt, hogy az angyaliság mintaképe vagyok. Mert nem vagyok az. Nem tudok az lenni. Már őszintén arra készültem, hogy készen kell állnom a totális süllyedésre és a medence alján kell kikötnöm, amíg ki nem tisztul a fejem s, rá nem jövök mit kértem Shelley-től. Aztán persze beszélni kezd. Vagyis legalább csak kiejti az első olyan szót, ami aggodalommal tölthetne el. Mivel folytathatja az én mondatocskát? Például azzal, hogy bocs Bae, de tarts meg magadnak a vágyaidat és ne akard valóra váltani őket, mert én még nem állok készen ilyesmire? Vagy egyszerűen nem akarja és kész? Mert őszintén, azt is meg tudom érteni. Meg még ki akarná megtenni az első lépést? Hisz még korai nem? Ja, korai. Ha nem vesszük számításba az egyéjszakás dolgot. Az nem volt korai. Ez viszont más. Tényleg szeretnék úgy cselekedni, ahogy annak rendje és módja. Szépen fokozatosan. Mert ezt a lépést nem csak nekem kell megtennem, hanem neki is. Végül is, róla szól az egész, rajta múlik. Nem akarok erőszakos lenni. Nem is vagyok az, csak… Eszem ágában sincs elrontani a kedvét tőlem. Csak még inkább boldoggá akarom tenni.
De persze, még mindig fent áll a lehetősége annak, hogy az első alkalomtól ne várjunk el semmit. Mert nincs mit. Nem vágok a szavaiba, amikor végre folytatja a mondanivalóját. Megvárom amíg befejezi. Koppanás. Nem valószínű, hogy hallatszik, mert csak az állam esett le. Shelley...igent mondott? Mármint… tényleg igent mondott? Persze átvitt értelemben, nekem így is jó. S, mit teszek örömömben? Na mit? Hát még szép, hogy lökött vagyok és lehúzom magamhoz a vízbe. Nem, igazából nem erre ment ki a játék, hogy ezért fogtam meg a kezét. Dehogy! Csak hirtelen jött ötletből. Meg ugye ha mellettem van, egy szinten van a fejünk akkor könnyebb meg tudom őt csókolni s, meg is teszem a mai nap már vagy ezredjére, mert szeretem. Meg ugye addig se fázik meg odakint a hűvös levegőben.
– Bocs, nem akartam ennyire gonoszkás lenni. – értem ezt arra, hogy csak úgy minden figyelmeztetés nélkül behúztam őt a vízbe. De mást nem tudtam mit tenni. Mert kiugrani a vízből mégse volt erőm, na de őt behúzni mellém… még szép, hogy volt!
– Jobb volna ha most mennénk, ugye? – nem mintha nem lett volna még hangulatom egy kicsit úszkálni, mint egy tintahal, viszont ha már megbeszéltük a megbeszélnivalónkat és nem látja akadályát – nem is fogja, mert elég okos vagyok ahhoz, hogy jól felszerelt legyek – akkor tegyük meg, most amíg még van elég bátorságom hozzá.



 szív  █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 31
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-06, 10:55 pm

Bae & Shells
Egyszerre vagyok nagyon boldog, feldobott és izgatott is. A gyomromban felébredtek azok a bizonyos pillangók amikor teljesen felfogom, hogy miről is beszélgettünk Bae-vel az imént. Igen, rizikós az, hogy a szüleim házában csináljuk úgy, hogy ők már alszanak, de halkak leszünk, nem fognak felkelni, és apa nem fogja megölni a barátomat. Az biztos, hogy ha apa rájönne akkor Bailey nem maradhatna hétvégére és nem is tudná jó szemmel nézni a kapcsolatunkat. Viszont nem akarok vissza táncolni, főleg mivel nem bántam meg azt, hogy beleegyeztem, mert tényleg szeretném. Nem csak azért mondtam igent, mert túlságosan is számít nekem, hogy neki jó legyen, hanem azért is, mert Vele szeretném az elsőt. Lehet, hogy később meg fogom bánni, most viszont úgy érzem, hogy sosem voltam ennyire biztos semmiben. Csak abban még, hogy zenéléssel szeretnék foglalkozni.
Jólesően nevetek fel amikor behúz magához a vízbe. Tény és való, hogy sokkal kellemesebb itt, mint kint a hűvös levegőn, főleg mivel a bőröm még vizes is volt, így a hőérzet természetesen hidegebb, mint amilyen idő van valójában.
- Nem haragszom. – mondom mosolyogva és átkarolom gyengéden a nyakát, úgy csókolom őt vissza. Más ez a csók, mint a többi amit eddig váltottunk. Több benne a...a vágy, az érzelem.
Mosolyogva nézek bele azokba a gyönyörű szép kék szempárokba amikkel teljes mértékben megtud babonázni, akár már csak egy gyengéd pillantásával is.
Örömömben nem bírom ki, hogy ne csókoljam meg még egyszer. Csók közben érzem, hogy az izgulás kezd alábbhagyni és kezdek felengedni. A lepkék is kezdenek megnyugodni a gyomromban. Ez maradjon is így. Annyira új ez az érzés, az, hogy egy fiú miatt izguljak, hogy nem igazán tudok vele mit kezdeni, de nem is olyan nagy gond ez. Kell a változatosság.
- De, gyere. – mondom, majd össze kulcsolom az ujjainkat és kimegyek vele a medencéből. Elengedem a kezét amíg össze szedem a ruháimat. Kiráz a hideg amikor a szél kicsit elkezd fújni, így nem csoda, hogy örülök annak, hogy össze kapja Bae is gyorsan a cuccait.
Amikor össze szedtünk mindent akkor bemegyek előre a házba, mert még is csak én tudom, hogy mi-merre. Felmegyek a lépcsőn, majd a folyosón a harmadik szobába megyek, ami az enyém. És igen, kicsit ismét elkezdek feszengeni. Sosem hoztam még ide fiút.

     kölyökkutya szemek 2  bólogat   ● ● music: no lie ● ●coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-06, 11:29 pm





Team Shellar

Nem hiszem, hogy mertem volna valaha is ilyesmiről álmodni vagy azon kapni magam, mennyire számító kis alak vagyok. Mert az vagyok. Hiszen elég kiszámítható lehetett, hogy egy idő után ezt is megemlítem. Hisz nem bírtam volna ki. Egyrészt mert Shelley valóban megbabonáz, másrészt meg… Szeretnék hozzá tartozni. Ténylegesen éreztetni vele, hogy vágyom rá. Na meg eszem ágában sincs azt feltételezni és úgy beállítani a dolgot, hogy ő tartozik hozzám és azt kell tennie amit mondok, úgy ahogy én akarom. Mert koránt sem erről szól az egész. Csak törődnék vele. Megmutatnám egy másik, számára talán rejtett oldalam is. Amiről azt se gondolta volna, hogy létezik. Mert valljuk be, van amit igazán jól tudok titkolni és nem is úgy adok elő dolgokat, ahogy az a megszokott lenne. Különc vagyok. Sose szégyelltem. Ezután se fogom. Ettől vagyok én olyan, amilyen. Ezt tesz engem Bailey Adolar Bothwell-é. Azzá a személlyé aki képes szembe nézni az aggodalmával. Aki kimeri mondani a gondolatait, talán túl közlékenyen is. Túl egyszerűen. Túl letisztultan. Túl burok mentesen. De mindez kell ahhoz, hogy Shells megértsen. Ne másnak gondolja azokat a dolgokat, amiket mondok neki vagy próbálok mondani neki. Pusztán féltem őt, hogy egyszer csak elveszíthetem és megutál. Mert mi a garancia arra, hogy örökké szeretni fog? Hogy én örökké szeretni fogom őt? Pontosan! Semmi.
Nem haragszik. Szerencsére. Ez megnyugvással tölt el. Lehet egyáltalán haragudni rám? Jó nem kell rá válasz, csak költői kérdés volt az egész. Tudom, hogy lehet. Gyakran adok is rá okot. De most felejtsük el. Csak arra tudok gondolni, hogy Shelley velem van, lesz és mellettem fog lenni. Ki tudja meddig. Persze nem számít. Nem állhatok negatívan a kapcsolatunkhoz, az bizonyos, hogy ki fogok tartani mellette. Bebizonyítom neki, mennyire szeretem.
Összekapkodom a cuccaimat én is. Semmi értelmét nem látom, hogy kint hagyjam és gyanúba keverjem magam, mert így is elég furcsa lesz, ha megtalálnak Shells szobájában. Szóval… nem akarom, hogy azt higgyék rendetlen vagyok és szanaszét hagyom a ruháimat, mintha én laknék itt, nem pedig ők.
Nyugodtan lépkedek utána. Ügyelve arra, hogy még véletlenül se menjek neki valaminek és buktassam szépen le magunkat a szülei előtt. Kész röhej volna. Legalábbis ami a kialakult szituációt illetné, nem csak engem, nem csak a szándékomat. Aztán persze beérünk Shelley szobájába is. Most mit mondjak? Hogy ez az első, hogy egy lány szobájában vagyok, aki történetesen nem a húgom? Mert csak az övéhez tudnám Shelley szobáját viszonyítani és az bizonyos, hogy a kettőt nem lehet összetenni. Semmi bajom sincs a Delia szobájával, sem pedig Shelley-ével. Csak elmondtam, hogy különböznek és teljesen más személyiségről árulkodnak. Ami persze jó. Sőt! Meglepetést tud okozni.
– Ugye tudod még, hogy hová rejtetted el a táskámat? Csak mert nagy szükségem lenne rá. Meg kaphatok egy törölközőt. Nem szeretnék vizesen lenni és kellemetlenséget okozni neked. – fordulok hozzá, mintegy kérlelő hangon s, ehhez társítva a lehető legkérlelőbb arckifejezést is. Mert kell egy kicsit a táskám.


 szív  █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 31
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-06, 11:53 pm

Bae & Shells
Amikor próbálunk halkan felmenni a lépcsőn az emeletre, akkor nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne nevessem el magamat. Úgy érzem magam, mintha tolvaj lennék a saját házamban, ahogy próbálunk hangtalanul közlekedni. Mert az oké, hogy a medencénél nevethettünk és lehettünk hangosabbak, mert eléggé kizárt tény volt az, hogy meghallanak minket, most már viszont bent vagyunk a házban, az emeleten, és anyámék szobája a folyosó végén van. A szobám és a szobájuk közt van még két fürdőszoba és a bátyám szobája.
Igeen, van egy bátyám is. 23 éves, kész zseni a gyerek. Princetone-ra jár, rögtön fel is vették oda. Kitűnő tanuló, csomó creditje van. A bátyám és én eléggé elütünk egymástól, szerintem ezek után ez látszik is, hiszen míg őt az építészet és más egyéb okosság foglalkoztatja, én maradtam a kissé humánosabb beállítottságú dolgoknál; a művészetnél, a zenélésnél. Bár nem is bánom, hiszen ha nem ezt az egyetemet nézem ki magamnak és nem vesznek fel, akkor esélyem sincs megismerni Bae-t, és akkor csomó jó élménnyel szegényebb lennék. Szóval örülök, hogy ilyen szinten nem hasonlítok a testvéremre.
Amikor felérünk a szobámba, akkor ösztönösen csukom be az ajtót magam mögött. Mindig csukva van, bár legtöbbször azért, mert szeretek gitározni és énekelni, és a szüleimet nem szeretném ezzel zavarni. Főleg amikor sokadjára próbálok már egy dalt és már a hajukat tépik ki szinte, annyira unják. Hát igen, egy álom amikor itthon vagyok és gyakorolok. Azt sem tudom, hogy ezek után Hazel hogyan tud elviselni.
- Persze, a táskád itt van. – mondom és oda sétálok az asztalomhoz ami előtt egy szék van, majd oda viszem neki.
Aztán biccentek a fejemmel, hogy jöjjön utánam. Próbálok minél halkabban a fürdőbe menni, majd leveszek két törülközőt, egyet neki egyet magamnak. Az övét oda nyújtom neki, majd úgy döntök, hogy vissza megyek a szobámba. Az biztos, hogy egy megfázással leszek gazdagabb.

     kölyökkutya szemek 2  bólogat   ● ● music: no lie ● ●coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-07, 10:50 am





Team Shellar

Ha esélyem lenne szívesen ragadnám meg a táskámat és el se engedném. Ez persze hülyeség. Nem látom értelmét, hogy magammal cipeljem, csak kiveszem belőle ami kell, tekintve, hogy Shelley-nek van egy mentő ötlete arra az esetre hogyan ne legyünk vizesek. Az persze megint más tál tészta, miként ne fázzunk közben meg. Mert biztos lehetetlen. Nem beszélve arról milyen menő lesz egyszerre prüszkölni. Na jó nem. Tudom, hogyha megfázik akkor nem fog tudni énekelni. Azt meg nem akarom. Tehát inkább én fázzak meg egyedül és kelljen napokig gyógyszert szednem, mintsem neki kelljen ezeket átélni. Hiszen festeni a hangom nélkül is tudok. De ő… Shelley helyzete teljesen más. Persze, hogy aggódom érte. Miért ne aggódnék érte? Hiszen az életem része. Most még inkább az lesz, szóval nem vehetem félvállról a kialakult helyzetet.
Hálás vagyok amikor idekapom a törölközőt.
– Köszönöm. – ennyi csupán s, máris a képembe nyomom a törölközött, a hajamat próbálom menteni. A jelek szerint elég bénán, mert az biztos, hogy nem fog nagyon megszáradni. Jó hogy csak pár tincs az ami bevizeződött az úszásnak hála. De akkor is. A hajam az szent. Aztán amint elhúzom az arcomtól a törölközött ráeszmélek, hogy már teljesen egyedül vagyok itt. Végül is, nem baj. Így legalább a tükörbe nézhetek. Grimaszolhatok magamnak, mintha egyáltalán nem lennék büszke az elkövetkezendő cselekedetemre. Aztán megrázom a fejem, mert végtére is kész hülyeség az amin elkezdtem gondolkodni. Jó lesz és kész. Majd igyekszem nem erre fektetni a hangsúlyt kettőnk kapcsolatában és a gond megoldva. Csak ugyebár, hogy?
Miután sikerült megtörölközni és kitisztítani a fejemből az aggodalommal teli gondolatokat visszasompolyogtam Shells szobájába.

izgatott Részletek majd máshol.

Nem itt.izgatott

Próbáltam reggel én lenni az első aki felébred, de attól tartok ez lehetetlennek bizonyult. Nem kellett az ébresztővel foglalkoznom, mert egyszerűen kikapcsoltam, hogy reggel véletlenül se riadjunk fel. Az éjjel ugyanis voltam annyira okos gyerek és bezártam az ajtót magam után, hogy még véletlenül se érjen minket kellemetlenség. Elég fura lett volna, ha úgy ahogy vagyok meglátnak. Szóval ha nem muszáj, nem sodrom magunk bajba. Nem okozok kellemetlenséget. Tény, hogy még csukott szemmel vagyok, nem volt lelki erőm felnyitni, de az eszem azt már ki tudta járni, hogyha esetleg Shelley mellettem van, akkor egyszerűen csak húzzam közelebb magamhoz és nyomjak egy csókot a vállára.
– Bocs, én...bocs oké? – miért is kérek bocsánatot? A természetem miatt. Hogy ilyen türelmetlen kis izé voltam a tegnap és nem tudtam megállni, nem tudtam szó nélkül hagyni mire vágyok. Viszont tudnia kellett, hogy szeretem és ha nem szeretném akkor biztos meg se fordul a fejemben, esetleg jobban is kötődhetnénk egymáshoz.


 szív  █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 31
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-07, 7:49 pm

Bae & Shells
Vissza megyek a szobámba és próbálok szárazra törülközni, mert amúgy nagyon elkezdtem már fázni, ami betudható a késő esti hűvös levegőnek is. Nagyon nem hiányzik ez megfázás, főleg mivel nem hiszem, hogy egy hétvége alatt kitudnám kúrálni magamat, és ha a megfázás rámegy a torkomra akkor lőttek annak, hogy énekeljek. Dolgozom egy projekten és nagyon nem lenne jó, ha elszúrnám azzal, hogy felelőtlenül viselkedek. Viszont van itt még egy valami;
ha Bailey-ről van szó akkor nem érdekel az, hogy miket vagyok képes megtenni a kedvéért. Most sem érdekel az, hogy mi lesz akkor, ha esetleg megfáznék. Csak is ő számít nekem és az, hogy boldog legyen. Mindig is ilyen voltam amúgy. Mindig is a saját boldogságom elé helyeztem másokét. Most viszont kicsit más a helyzet, hiszen mellette boldog vagyok. Igazán boldog.
Éppen a hajamat próbálom szárazra törölni a szobámban amikor meglátom Bae-t, és akaratlanul is egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Mindig felvidít, ha már megpillanthatom őt.


Nem is tudom, hogy az éjszaka meddig voltunk fent, az biztos, hogy nagyon sokáig, de egy percét sem bántam meg. Nem bántam meg a döntésemet, hiszen Bailey tényleg nem olyan srác, mint a legtöbb mai fiú. Nem olyan, mint akivel egyszer randiztam. Gyengéd volt, óvatos, figyelt rám, és végig éreztette velem, hogy szeret. Ráadásul a szüleim sem törtek ránk, szóval szerintem ők mit sem sejtenek a tegnapi közös éjszakánkból. Reggel meg majd azt mondom, hogy nem akartam, hogy Bae egyedül aludjon a vendégszobában. Vagy elhiszik vagy nem. Az biztos, hogy nem akarom nekik most bejelenteni azt, hogy lefeküdtünk egymással, mert apa tuti kinyírná őt, főleg mivel csak 1 napja ismerik egymást és a hétvégéből van még vagy 2 nap. Nahjó, másfél nap, attól függ hogyan nézzük.
- Hmm... – nyöszörgöm fáradtan amikor még közelebb húz magához reggel és gyengéden megpuszilja a vállamat.
A szemeim még csukva vannak, de halványan elmosolyodok. - Ne kérj bocsánatot. – mondom neki halkan, fáradt hangon, viszont a boldogság is fellelhető benne. Fantasztikus volt a karjai közt elaludni, hozzábújva, és őt érezni legelőször reggel. Megtudnám szokni így a reggeleimet.

     kölyökkutya szemek 2  bólogat   ● ● music: on my way ● ●coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   2017-06-09, 12:37 am





Team Shellar

Nem volt miért szégyenkeznem, hiszen természetes, hogy esetleg a barátnőmmel akarok lenni. Szeretem. Az éjjeli események meg még inkább nyilvánvalóvá tették, hogy esetleg mellett van a helyem. Küzdjek érte és ne adjam fel a kapcsolatunkat egykönnyen, mert az csak értelmetlenséghez vezet. Persze szembe kell néznem azzal is, hogy mi történik akkor ha esetleg kiszeret belőlem vagy egyszerűen megun, mert jön valaki más, aki ezerszer szerethetőbb nálam és jóval kedvesebb. Nem akarom elveszíteni őt. Fontos nekem. Jól eséssel tölt el, hogy most magamhoz ölelhetem. Hogy mellette ébredhettem fel és legelőször nem az jár a fejemben mennyire hiánycikk reggel a közelsége. Amíg nem voltam kapcsolatban vele meg úgy általában véve, meg se fordult a fejemben milyen érezni valaki közelségét, tudni, hogy nem vagyok egyedül, van akivel törődhetek. Cirógathatom, mintha egy szeretni való kiscica lenne, de azon kívül is nagyon imádni való tud Shells lenni. Tehát most csak simán élvezhetném a közelségét és ellehetnék magamban. De nem. Mert nem lennék én Bailey, ha nem kérnék tőle bocsánatot ugyebár. Mert miért ne kérnék? Semmi sem hatalmaz fel, hogy követelőzzek és ő engedelmeskedjen nekem. Hisz nem a tulajdonom. Nem is tekinthetek rá egy birtokolandó tárgyként. Mert nem az. Egyrészt ezért is bánt. Másrészt meg iszonyat szerencsésnek mondhatom magam.
Legszívesebben kimásznék az ágyból és összeszedném magam, nehogy gond legyen s, Shelley szüleinek megforduljon esetleg a fejében az, benézzenek hozzá. Viszont egyszerűen nem megy. Képtelen vagyok most itt hagyni őt és úgy tenni, mintha rendben lennénk. Tényleg. Nem merek és nem is teszek fel hülye kérdéseket azzal kapcsolatban ami köztünk történt, mert bár lehet ezt látom a helyesnek, most mégsem térek rögvest a reggeli fénnyel ilyesmire. Minek? Hogy egész nap ez motoszkáljon a fejünkben? Így is fog. De legalább nem csinálok kész röhejt az egészből.
– Ha készen állsz rá esetleg, majd megismételhetnénk. – a majd szócskát egy kicsit erősebben kihangsúlyoztam, hogy érte nem feltétlen gondoltam rögvest a holnapi szent napra, hanem a jövőben valamikor.
– Fel kellene kelnem. – sóhajtok egyet, majd elengedem őt. Mert tényleg fel kellene kelnem. Jobban össze kéne szednem magam, nadrágot és felsőt húzni magamra legalább s, elhitetni a szüleivel, hogy nem itt hanem máshol voltam. Persze, ez lehetetlen ugye? Ha korán kelők akkor sejthetik, hogy nem kora reggel vánszorogtam ide Shelley-hez, hanem alapból itt voltam.
– Bár őszintén, inkább melletted maradnék még egy kicsit. – mivel semmi értelme se lenne elmenekülni, nem is kell még. Egyszerűen csak szeretnék egy kicsit a közelében lenni. Ha nem is piszkálni őt, hanem békén hagyni, hogy esetleg pihenjen ha szeretne, akkor legalább csak mellette feküdni és kész, mert nekem az is elég.


 szív  █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: #betterdaysarecoming   

Vissza az elejére Go down
 
#betterdaysarecoming
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Get more adventure :: Privát játékok-
Ugrás: