HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Cam xx Polly

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2017. Jun. 03.
Posztok száma : 49
Motto : " And the newspaper tycoon says that the architect is a very cold man. The architect replies that if the boat were sinking, and there was only room in the lifeboat for one person, he would gladly give up his life for the newspaper tycoon. And then he says something like this... I would die for you. But I won't live for you." Age : 20 Titulus : pudlista Foglalkozás : diák
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Cam xx Polly   2017-06-04, 11:04 pm







Remegő kézzel szorítottam fülemre a készüléket. Azért, mert felerősödött a szél, és fáztam. Azért, mert ideges voltam. Azért, mert rettegtem. Nem tudom miért.
Csak remegett a kezem.
Mielőtt leültem ide, ahol most ültem, a fa tövébe, ami ernyőként szolgált az eső ellen, nem gondoltam volna, hogy derült égből villámcsapás lesz a következő pillanatban. Aztán megeredt az eső, elsöpörve magával az összes parkban sétáló fiatal egyetemistát, a romantikusan piknikezőket, a szökőkút körül kitartóan tanulókat, és annak a reményét, hogy én ma időben visszaérek a testvériségem lakrészébe.
Nem, teljesen nem gondoltam át a dolgot, amikor fogtam magam, és ahelyett, hogy a többi járókelő bátorságából merítve jómagam is nekiiramodtam volna, hogy legalább ha vizesen is, de otthon várhassam meg a zuhany végét, ahelyett beszaladtam a legsűrűbb lombozatúnak tűnő, hozzám legközelebb álló fa alá. Lehuppantam a tövébe, törzsének támasztottam a hátamat, és tíz egész percig csak némán bámultam a mindent elsöprő égszakadást.
Míg nem az eső sistergő hangjáról elvonta figyelmemet a telefonom brutális hangerőn való pittyegése, ami még egy halottat is simán felkeltett volna a sírjából. A kijelzőre pillantottam:
Apucim.
Halványan elmosolyodtam, és felvettem.

Remegő kézzel szorítottam fülemre a készüléket.
- Lassabban, apa, könyörgöm, lassíts! - kértem, miközben körbe sandítottam. Látszólag nem volt ott senki, aki hallhatott volna. - Hogy érted, hogy bajban vagy?... Tudom, tudom, hogy a tartozásodról van szó, de azt mondtad, hogy adtak neked haladékot, és megígérted nekik, hogy később törlesztesz... MI? - Számhoz kaptam a kezemet. Nem akartam elhinni, amit hallok. - Ne tégy úgy, mintha ez semmiség lenne. Mi az, hogy megfenyegettek?... És, honnan akarsz összeszedni ennyi pénzt, a hét végéig?... Nem, nem tudok Winnie-től kérni, megőrültél? Szerinted nem lenne teljesen levágós a dolog?... De apa, ne-ne-ne, ne menj testőrök nélkül sehová, értetted? Ne mozdulj ki a házból. Kitalálok valamit, és megoldom... De megígéred? Hogy nem mész sehová egyedül. Mert ez fenyegetés, ez nagyon komoly fenyegetés, és megsérülhetsz... De aggódom! - kiáltottam felháborodva, és pánikszerűen kezdtem venni a levegőt. Még mondott valamit apa. De már nem nagyon tudtam rá koncentrálni. Aztán leraktuk. - Szeretlek Apa, én megoldok mindent! Ígérem! - dünnyögtem szipogva, hiszen csak ekkor éreztem meg a sós ízt a számban, melyet az arcomról ajkaimra gördülő könnyek okoztak.
Örültem, hogy vihar volt. Örültem, hogy senki nem volt ott. Felhúztam magamhoz lábaimat, szorosan átkaroltam őket, és most először, sok idő után engedtem, hogy sírjak. Mert az eső elnyomta a hangját. És ráfoghattam, hogy attól kenődött el a sminkem.



Vissza az elejére Go down
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Cam xx Polly   2017-06-08, 11:53 am

what's happening?
343 - zene - lesz ez jobb is, ígérem:o

A nap egyik részében még a labdát dobáltuk kint az udvaron, ezzel zavarva meg a többieket, akik enni, vagy éppen pihenni szerettek volna. Engem nem zavartak ők, de őket zavartuk mi, így a vége az lett, hogy leültem az egyik fa tövébe, valamelyik tankönyvet olvasni. Ez mind szép és jó lett volna, ha érdekel amit olvasok. Nem érdekelt, nem is akartam, hogy érdekeljen, mert pont nem volt számomra fontos a téma. Az igazat megvallva egy idő után, a könyv már fordítva volt a kezemben, nagyobb kihívás volt fejjel lefelé olvasni a betűket, és még érdekesebbnek is bizonyult, így pár pillanat erejéig, még le is foglalt. De hát én ismerem magamat, tudom, hogy ez nem sokat segít számomra, hogy nemigazán tudom magam lefoglalni egy helyben, de ki sem akartam mozdulni a fa jó kis árnyéka alól, mert a napon nagyon meleg volt. Így adta az ég, hogy én szépen elszundítottam, mintha az teljesen normális dolog lett volna. Mondjuk sokan aludtak kint a napon, én nem szeretem annyira a meleget, így nekem az árnyék jutott, szép álmokkal.
Persze, mint semmilyen nyugalmi állapot, ez sem maradhat meg túl sokáig, félálomba kerülök már akkor mikor néhányan sikongatni kezdenek, pillanatokba telik, mire az eső hangja, és illata megcsapja a fülemet, és az orromat, de nem akarok rá felkelni. Sőt, ez a megnyugtató dolog, hathatna úgy is rám, de nem. Miért? Mert meghallom, hogy valaki más is van a fánál, és szándékomban áll, felállni, hogy ne zavarjam, mégsem teszem. A hangja túl ismerős, de én aludni szeretnék, ami sajnos nem jön, és telibe hallom a beszélgetését. Ez gáz. Nagyon gáz, nem akartam végighallgatni, ahogy az apjával beszél, főleg nem egy jól hallhatóan kényes témáról.
De amint sírni kezd, én feltornászom magam ülésbe, nem túl hangos, sőt, nem is biztos, hogy tényleg sír, e én mintha úgy hallanám. Ezért kutatok a zsebeimben, majd kitartok felé egy zsebkendőt. - Zsebkendőt, esetleg? - most ugrik a majom a medencébe ami üres. Vagy elküld a jó büdös francba, hogy hallgatóztam, vagy elfogadja a zsepit, majd aztán küld el oda, a vége úgyis ugyanaz.
Vissza az elejére Go down
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2017. Jun. 03.
Posztok száma : 49
Motto : " And the newspaper tycoon says that the architect is a very cold man. The architect replies that if the boat were sinking, and there was only room in the lifeboat for one person, he would gladly give up his life for the newspaper tycoon. And then he says something like this... I would die for you. But I won't live for you." Age : 20 Titulus : pudlista Foglalkozás : diák
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Cam xx Polly   2017-06-08, 6:14 pm







Az volt a bajom, talán az egyik legnagyobb, mind közül, hogy én éreztem magamat a hülyének. Úgy éreztem minden, ami történik, minden, ami kicsusszant a markomból, és most szabad életet élve tönkre vágódott körülöttem szabálytalanul, határok nélkül, azokat mind-mind én engedtem szabadjára. Úgy éreztem magamat, mint Pandora, aki megnyitja a szelencét, és kiengedi belőle a világ összes betegségét, a világ összes baját, problémáját, depresszióját, nehézségét, és rohadását.
Abban a percben, talán életemben először éreztem úgy, hogy nem én irányítok. Mert életemben először mindent irányítottak körülöttem, és én csak mozdulatlanul ültem, és próbáltam eltűrni a dolgokat.
És ez nevetséges volt.
Hirtelen nevetségesnek találtam, hogy ott ültem, hogy azért ültem ott, mert nem akartam, hogy tönkremenjen a frizurám, és a sminkem, és hirtelen az is nevetségesnek tűnt, hogy anélkül felvettem a telefont, hogy garantáltan meggyőződtem volna róla, egyedül vagyok. De hirtelen minden más is nevetséges volt. A gondolat, hogy az apám ekkora barom - mert abban a percben baromnak éreztem őt. A gondolat, hogy a bátyám és én próbáltuk megoldani az ő problémáját. A gondolat, hogy együtt voltam Winnievel, hogy ebből próbáltam a saját hasznomat húzni. A gondolat, hogy azt gondoltam, ez így rendben van, hogy azt gondoltam ez így működőképes, és megoldhatok mindent, és rendbe hozhatok mindent és... És Onyx aznap reggeli szavai zúgtak a fülemben: "ez nem prostitúció?"
A fiút vagy az istenek küldték rám, vagy az ördögök.
Az istenek, mert abban a percben talán pont arra volt szükségem, hogy egy váratlan hallgatózó maximumára tolja bennem a végem-van-potmétert, ezzel fájdalmasan visszarángatott engem abba a valóságba, melyben Appoline Johnson könnyeire nem hatott a gravitáció, és ahol Appoline Johnson egyetlen percig sem érezte magát hibásnak, nevetségesnek, vagy hülyének. Hülyének a legkevésbé sem. Soha.
Az ördögök, mert éppen ő volt az. Nem mintha a neve tudatosan meglett volna, talán a tudatalattimban még felsejlett, csak úgy gorombaságból, hogy ne felejthessem el őt életem végéig, de az agyam remek munkát végzett, és az alkoholmennyiségre fogva a dolgot mindent elfelejtett, amire nem voltam hajlandó emlékezni. Arra, hogy három hónappal ezelőtt, amikor egy hónapja voltam Winnie barátnője, egy buliban a kelleténél többet - sokkal többet - ittam, és hirtelen megelégelve úgy döntöttem, hogy ha Winnie, akkor én is. És ugyanolyan bűnössé váltam, mint ő. És éppen az ördögök küldte fiú pislogott most rám zavarodottan, aki akkor, egyetlen estére elfeledtette velem a problémáimat, és aki anélkül, hogy tudott volna róla, ugyanolyan bűnössé tett, mint amilyen Winnie is volt.
- Te... - kezdtem először halkan, könnyeim elapadtak,szó nélkül elvettem a kezéből a zsebkendőt, és felitattam arcomról az árulkodó nedvességet. Aztán rápislogtam. Egyszer. Kétszer. - Te... - Nem tudtam megszólalni. Őt hibáztattam érte. - Mennyit hallottál? Jézusom... te mégis miért hallgatózol itt sunyiban? Miért nem szóltál, hogy itt vagy? Mennyit hallottál? - felpattantam, magammal vittem a cuccaimat, elindultam hazafelé, aztán észbe kaptam, hogy esik, visszafordultam, és visszaviharzottam, hogy leüljek a helyemre. - Mennyit hallottál? De komolyan. Sőt, ne, ne is mondd el, azzal csak még jobban a memóriádba vésődik. Felejtsd el, jó, csak... - Aztán ahogy nézett rám, eszembe jutott. Minden, amit el akartam felejteni. - És még nézel is rám - róttam meg érte.



Vissza az elejére Go down
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Cam xx Polly   2017-06-09, 3:29 pm

what's happening?
465 - zene - lesz ez jobb is, ígérem:o

Nagyon pofátlannak érzem magam, hogy végighallgattam a beszélgetését, de igazából akaratlanul tettem, mert én még aludtam, amikor ő telefonálni kezdett, csak félálomban voltam. Nem akartam kihallgatni semmi személyeset, de nem is maradhattam kussban. Megtehettem volna, aztán eláll az eső, mindketten elindulunk a magunk irányába, és jön a bonyodalom, hogy mit hallottam, miért nem szóltam, ez pofátlanság volt, és a többi. Nekem pont erre nincs szükségem, így tisztábbnak láttam, ha már azonnal, miután pityeregni kezdett, megmutatom magam, hogy itt vagyok. Így talán kisebb bajt okoztam azzal, hogy itt vagyok, és nem máshol. A baj csak az, hogy arra nem számítottam, hogy pont belé fogok futni. A neve nem rémlik, bár én nagyon szar vagyok nevekben, így ez egészen érthető, mégis elég gáz, hogy itt van, sír, én meg a nevét sem tudom kibökni.
- Én? - vonom fel szemöldökeimet, hogy mit szeretne ebből kihozni, bár valószínűleg nem a nevemen gondolkozik, vagy emlékszik rá, vagy nem érdekli. De a zsepit elfogadja, nekem már ez is haladás, hiszen a könnyeit felitatja vele, és én még egy utén kezdek kutakodni, hátha nem elég az az egy, és kellene még neki, de sajnos egy sincs a zsebemben. - Én nem hallgatóztam, hallottam, de nem direkt. Itt aludtam, nem én nem vettelek észre téged, te nem vettél észre engem, nem is tudtam szólni, mert mint mondtam aludtam - szinte egy szuszra mondom el, hogy ne gondolja azt, hogy én egy megrögzött kukkoló vagyok, és ki is hallgatom a beszélgetéseit, csak azért, hogy nekem is bennfentes infóim legyenek.
Ő felpattan, én pedig szólnék neki, hogy ne menjen, majd megyek én, nem féltek semmit magamon, elázhatok, ha arról van szó, helyette ő jön vissza, és megint csak leül, én meg addig helyezkedem úgy, hogy ne lógjon bele a fa a fél képbe, és egészbe láthassam őt.
- Hűha... Kivegyem a szemeimet, hogy ne tudjak nézni? - el is takarom őket, hogy ne lássam őt, hiába nem az volt a cél, mivel direkt azért ültem odébb, de nem bámulni akartam, vagy ilyenek, csak szokás arra nézni, akivel beszélget az ember. - Figyelj, tényleg nem akartam hallgatózni, sokat nem is hallottam, csak valami fenyegetős dolgot, ami nem hangzott jól, de lakat a számon, nem mondom senkinek, és én is elfelejtem, rendben? - nem akarom kínos helyzetbe hozni azzal, hogy bárkinek is mondok bármit, nem vagyok az az elpofázós fajta, és nem kevernék bajba senkit sem. Az nem rám vallana, főleg, hogy én azt az estét sem terjesztettem el, amikor részegen összegabalyodtunk. Minek is terjesztettem volna, hiszen a nevére sem emlékszem. - Bocs, baromi paraszt vagyok, de nem rémlik a neved, ami nagyon gáz, de nem is emlékszem, hogy bemutatkoztunk volna - bevallom paraszt avgyok, hogy rákérdezek, de jobb ha tudja, hogy nem emlékszem a nevére, mintha csak úgy előkerülne, hogy azt se tudom ki ő.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Cam xx Polly   

Vissza az elejére Go down
 
Cam xx Polly
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Udvar-
Ugrás: