HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
#teamashlar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 127
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: #teamashlar   2017-06-05, 9:54 pm





Team Ashlar
Sose gondoltam, hogy ennyire képes leszek előtérbe helyezni azt az énemet, amit rejtegetek. Hiszen mindenki rejteget valamit nem? Egy a megszokottnál sötétebb ént, akire alig ismerne rá ha szembe állítaná. Most kivételesen nem a tudathasadás okozta örömökre gondolok, mert nem. Abban semmi humoros nincs. Legalábbis a filmekben elég undorítóan jelenítik meg ezt a fajta pszichés betegséget. Nem akarom azt mondani, hogy a legújabb festményem témája azért lett ez a kettősség, mert komolyan elkezdett foglalkoztatni ez a fajta téma is. Pusztán kíváncsi voltam. Nem volt egy normálisnak nevezhető modellem, pontosabban nem is kerestem. Erre nem igen kellett. Inkább a fantáziámra hagyatkoztam, mintsem valakit ilyesmivel kelljen megbántanom és a végén én érezzem rosszul magam a miatt, amit volt elég bátorságom megfesteni. Akkor is az a téma foglalkoztatott, amikor az ajtó előtt megpillantottam Ash-t. Végtére hol máshol találna rám, ha nem pont a rajzteremben? Hisz ha van egy olyan hely, ahol biztos szem előtt vagyok és közben mégsem, akkor ez az. Itt úgyse zavarnának meg. Miért tennék? Hisz jobb elfoglaltságuk is van, mint ezen a helyen tartózkodni. Rengeteg jóféle program közül választhatnak, amiből mostanában ezerrel kivontam magam. Jobb elfoglaltságom volt. Volt aki magára tudta vonni a teljes figyelmem és képes volt arra is, hogy másra ne is gondoljak csak rá. Ez meg. Korántsem idegesítő. Sőt, talán egyféle szempontból, pont jó.
"Egy kis buli nem a világ vége. Nem fogsz beledögleni! Maximum másnapos leszel, de kit érdekel?!" Lehet, hogy Ash nem pont ilyen szavakat használt, de az arcáról valami ilyesmi volt leolvasható, amikor összefutottunk. Összefutottunk? Szerintem én bujkáltam, ő meg pont rám talált. Vagy nem tudom. Megannyi nincs időm, kedvem, energiám után úgy döntöttem vele tartok. Ha már úgyis péntek van! Meg ha nem is lenne az, de így legalább nyugodt lesz a lelkem, amikor visszatérek ki tudja mikor. Igazából jobb ez így. Mert akárhogy is nézzük, mondhatok bármit de igaza van. Nem tudnék egy jó kifogást se ami arra ösztönözne, hogy most rögtön forduljak meg és még véletlenül se kapcsolódjak egy kicsit ki.
Őszintén szólva még nem tudom pontosan hová megyünk. Vagy ez mikor döntődik el. Egyáltalán el kell dönteni ilyesmit. A buli adta lehetőség általában magától adódik nem? Csak bemész a megfelelő helyre és kész. Gondolom.
– Szeretnéd ha vezetnék vagy hagyjuk ezt a hülyeséget és menjünk taxival? – fura kérdés, egyértelműen nem azért hívhat magával, mert egy sofőrre van szüksége. De na, sose lehet tudni. Csak a miheztartás véget kérdeztem. Hogy tudjam mire számítsak.


érthető okokból kifolyólag itt se tudtam az első nevem végződését használni, ezért lett ez :3   █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©


I came to break the wall that rose around you
To see the land of all

©️
Vissza az elejére Go down
Online
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2012. Jun. 06.
Posztok száma : 171
Motto : we are the diamonds that choose to stay coal Titulus : vulgar picture Foglalkozás : ügyeletes fogtündér vagyok Play by : Oliver Sykes
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: #teamashlar   2017-06-11, 5:49 pm

A folyosó tisztára sikált padlóján lépkedve azon jár az agyam, milyen kibaszott ironikus, hogy nekem lassan minden emberi kapcsolatom ahhoz a nyomorult rajzteremhez vezet, ami előtt most is sikerült megtorpannom. Már-már ösztönösen állok meg az ajtó előtt, ha erre járok, mert hát úgy tűnik, itt kezdődnek a sztorik, ide kötődött régen Maxxie, most Bae, és Cara is, akivel jelenleg annyira nem is tudom, hányadán állok, hogy még múlt vagy jelen idejű jelzőt sem tudok adni neki.
Lassan tényleg több embert ismerek a kolibrik között, mint a saját házamban, gyakorlatilag válthatnék színt és be is költözhetnék hozzájuk, ha legalább egy minimális tehetségem lenne bármelyik művészeti ág terén. De nincs. Cserébe viszont tökéletesen ellenállhatatlan vagyok, ahogy ezt a jelen példa is bizonyítja, hisz rekordidő alatt sikerült rávennem Bailey-t, hogy tartson velem, úgy, hogy még csak meg se kellett erőltetnem magam.
Egy ideig csak figyeltem, ahogy festeget, az ajtófélfának támasztott háttal követtem a mozdulatait, ahogy elmélyülten maszatol újabb és újabb foltokat a vásznára, olyan tökéletesen a képre összpontosítva, hogy abban sem voltam biztos, hogy meghallja, a felé intézett szavaim, és ha igen, eljut-e értelmük a kis művész tudatába.
- Szia, nyuszifül! Mosd el azokat a cuccokat, aztán gyere felesezni, te sem halsz bele néha egy kis szórakozásba. Max a másnapba, de majd mellém temetnek.
Kicsit még engem is meglepett, hogy ilyen gyorsan beadta a derekát, mert hát nem a legjobb a reklámszövegem, valljuk be. Arra számítottam, hogy a nyakába kell zúdítanom mind a tizenhat, az évek folyamán tökéletesen támadhatatlanra csiszolt érvemet arról, hogy neki márpedig miért is éri meg lerészegednie velem, és hirtelen nem is tudom, mit mondjak így, hogy nincs szükség rájuk. Mindig szükség van rájuk, mert az ember, győzködés nélkül nem megy bele abba, hogy végignézze, ahogy hányásig iszom magam, majd hazacipeljen, mikor már teljesen eszméletlen vagyok.  
- Vezetni? Áramot azt esetleg, de hogy kocsit ma nem fogsz, az tuti! Kapd össze magad, addig hívok egy taxit.
Ellököm magam a rajzterem bejáratától, zsebemből előhalászom a telefonom és a google keresési találatok alapján feltárcsázom az első taxitársaságot, akit kilistáz nekem. Nem szoktam annyit igénybe venni ezeket a szolgáltatásokat, hogy mentve legyen bármilyen hasonló szám is, a Mather általában a tömegközlekedést választja, ha elindul valahová, haza meg… hát a fasz tudja, teleportálunk, én soha nem emlékszem rá, legtöbbször csak felébredek az ágyamban, vagy valaki máséban, esetleg a kertben, egy padon, sőt, néha alatta is. És bár Gravesend belvárosa közel semmi volt a London Soho távhoz képest, amit péntekenként általában megjárunk, jobbnak láttam nem sokkolni Baileyt a buszok és elővárosi vonatok mocskával, amit általában mi, félrészeg faszfejek hagyunk magunk után.
- A taxiban megvárlak, igyekezz, nem szeretek unatkozni.
Nem várom meg a válaszát, ha reagál is bármit, én már rég a folyosó felénél tarok, sebesen lépkedek a kijárat felé, hogy minél előbb a hátam mögött hagyhassam ezt az istenverte épületet, az udvarra érve, átvágva gyepen, amire igazából nem is szabadna rálépni, bevágódok az autó hátsó ülésére. Bae nem sokkal utánam érkezik, gondolatban még meg is dicsérem, amiért ilyen gyorsan sikerült elpakolnia minden cuccát. Eddigi tapasztalataim szerint – ami főként Carina, ugye – rohadt sok időt igénybe vesz az, hogyha az ember gondosan kimossa a festéket az ecseteiből, vagy letakarítja a palettára száradt felesleget, hogy az a későbbiekben ne jelentsen gondot. Bailey érdemelne egy buksisimit.
- Wow! Rekordidő. – vigyorgok rá, miután fejben gyorsan elvetem az ötletet, hogy tényleg megpaskoljam a kis feje búbját, van egy olyan érzésem, hogy Ő kevésbé fogná fel jutalomnak.
- Milton Road 15, TJ’s. Ha lenne olyan kedves. –viszonylag barátságos mosollyá redukálom a képemre ragadt vigyort, amíg a sofőr felé intézem a szavaim, majd, miután letisztáztam a utunk célpontját, számomra megszűnik létezni, hagyom, hagy végezze a dolgát, én pedig inkább figyelek Bae tündéri pofijára, és próbálok rájönni, vajon mi a fene járt a fejében, mikor arra vállalkozott, hogy eljön velem, mert, hogy nem a józan esze, azt egyszer biztos.



636 x ebben x erre x a TJ's egyébként tényleg létezik :oo


Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 127
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: #teamashlar   2017-06-29, 8:21 pm





Team Ashlar
Nem vagyok szent, sose áltattam ilyesmivel az embereket. Nekem is ugyanúgy megvannak a rossz tulajdonságaim, mint bárki másnak. Csak visszafogott vagyok. Ez az igazság. Ha meg nem jönnének az olyan bulikirály személyek, mint Ash akkor biztos kérges is lennék, nem pedig fásult. Vele ellentétben, lehet, hogy képes leszek mértékkel inni, valakinek ugyebár haza kell hoznia a másikat és az inkább én lennék. Félő, hogy elég bátorságom lenne ahhoz valaki más szobájába menjek be, ne pedig a sajátomba, azt meg nem akarom. Azt meg még nem akarom. Ha esetleg szerelmet vallanék akkor inkább józanon tenném, mintsem sehogy. Egyrészt mert emlékezni akarok mindenre, másrészt az se mindegy, hogy kinek mondom a szeretlek szót. Mert amilyen leleményes lennék, tuti nem annak akinek kellene és a másik nemből lenne, hanem egy srác és ha kijózanodnék akkor magyarázkodnom kéne, hogy nem úgy értettem amit értettem. Szóval garantáltan röhejes lenne a helyzet. Amiből most inkább kimaradnék. Szépek vagyunk mi férfiak is, de a nők formás testéhez nincs fogható az én szememben persze. Másnak lehet ettől még eltérő a véleménye. Most is, csakúgy mint a múltkor többet használtam a puszta kezem, mint az ecseteimet, persze volt olyan vonás amit az ujjaimmal nem tudtam volna szépen eligazítani, ezért nem maradhatott tisztán az ecset sem.
– Rendben, se-perc és ott vagyok! – leveszem az állványról a keretet és elteszem egy biztos helyre, ahol senki se látná meg, de ha kell akkor én később könnyedén megkaphassam. Megmostam a kezem, az ecseteket is, a palettát is és mindezt egyszerre mert semmi kedvem sem volt ténylegesen megvárakoztatni Ash-t. Várakozni totál kényelmetlen, felháborító is és én mindent akartam csak nem szembe nézni egy felháborodott Ash Skylar-ral. Beültem mellé a taxiba. A megjegyzésére, csak nevettem egyet, majd hirtelen elkomolyodtam. Ez azért kell mert valami vicceset fogok mondani neki és hadd higgye azt, hogy tényleg komolyan beszélek.
– Érted bármit! Kivéve amit nem. – csak próbálom egy kicsit cukkolni, semmi rossz nincs az ilyesmibe, szerencsémre ő nem olyan, aki az ilyesmin megsértődne. Vagy legalábbis nem olyannak ismerem. Meg alapjáraton nem az a szokványos, tucatszemély, akivel minden sarkon összefuthatsz. Ezért is lehangoló, hogy nem Pierson-os vagy én nem vagyok Mather-es. Bár ott szó szerint kilógnék a sorból, így is különc vagyok, de ott… Na ott még inkább az lennék, mert nem esik minden nap az ölembe egy buli, diszkózás vagy iszogatás.
Előre pillantottam a taxisra. Nos, róluk azt kell tudni, hogy két típusa van. A nagy dumás, aki mindenfélét kérdez és mond önmagáról és elvárja, hogy te is beszélj magadról, esetleg politikáról, élethelyzetről, jobb megélhetésről is papol ha kell s, persze a kimaradhatatlan időjárásról. Vagy rosszabb esetben arról, hogy a másik sofőr milyen bénán vezet. A másik típus ennek az ellentéte, a hallgatag és goromba, aki nem kíváncsi rád csak elakar vinni a kért helyre, megkapni az összeget és  kitenni téged ott. Őszintén szólva egyiket se szeretem. Ezért tanultam meg vezetni, ezért könyörögtem egy normálisnak és bevállalhatónak nevezhető kocsiért a szüleimnél. Plusz jó érveket kellett felhoznom, hogy mennyivel megkönnyítené a helyzetünk, ha nem kellene vonattal, busszal vagy taxival haza mennünk. Elsőre nem adták be a derekuk. Miért is adták volna be, ha egyedül kérlelem őket? Ezért kellett meggyőznöm a húgom, hogy segítsen nekem, meg még egy úttal magán is, ha nem akar élni a tömegközlekedés nyújtotta csodákkal. Aztán a sofőrről, az ablak irányába pillantottam. Most következhetett volna a Shrek-ből jól ismert Szamár kérdése: Ott vagyunk már? De nem tettem fel. Elég vicces lenne és szerintem még inkább növelném vele Ash lelkesedését, amit meg még nem akarok. Ha felbátorodik idő nap előtt, hogyan foghatnám vissza? Sehogy. Szóval csak szépen és fokozatosan.
– Mielőtt bármi mást is inni akarnál tudd, hogy nekem szükségem van a napi koffein adagomra. Tehát remélem megoldható, hogy egy kis kávéhoz jussak. Hacsak nem akarod, hogy Csipkerózsika fiútestvére legyek. – szeretek kávézni is, egy darabig éberen tart és az is nyilvánvaló, hogy sokszor azért nem alszok el éjszaka mert túl sokat ittam, nem csak egyszer hanem legalább háromszor. De ma még meg se fordult a fejemben, eddig.


bocsi a késésért, remélem tetszeni fog :3   █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©


I came to break the wall that rose around you
To see the land of all

©️
Vissza az elejére Go down
Online
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2012. Jun. 06.
Posztok száma : 171
Motto : we are the diamonds that choose to stay coal Titulus : vulgar picture Foglalkozás : ügyeletes fogtündér vagyok Play by : Oliver Sykes
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: #teamashlar   2017-07-13, 10:22 pm

- Faszt. – csúszik ki a számon minden kultúrát nélkülöző megjegyzésem – Értem bármit, azt is, amit nem.
Széles vigyorral az arcomon lökök egyet a vállán, nem igazán fektetek nagy erőt a taszításba, csak amolyan baráti kötözködés, épp arra elég, hogy megbillentsem, nincs is más célom az egész mozdulattal. Az emberekben általában van valami bosszantó nagyképűség, majdnem mindenkiben ott bujkál valahol, Bailey jelleméből viszont úgy tűnt ez valami csoda folytán teljesen kimaradt, ezért is kedveltem ennyire, eszem ágában sem lett volna kárt tenni benne. Pedig neki még oka is lett volna némi önteltségre, ha a helyes kis fejét nem is vesszük számításba, a festés terén is kimagasló tehetségnek bizonyult. Nem egy munkájával találtam már szembe magam, és bár nem vagyok igazán szakértő a témában, volt valami bámulatos abban, ahogy az elmaszatolt pacák kompozícióvá épültek össze a vásznain. Volt egy kifejezetten egyedi stílusa, ami már első pillanattól arra késztetett, hogy akarjak egy általa tervezett mintát a bőrömön tudni, habár ezt neki sosem árultam el. Viszont mindezek ellenére Bailey mégis olyan aranyosan visszafogott volt, már-már szerény, nem tudtam nem jóban lenni vele, még ha valahol mérgező is volt a társaságom a számára. Olyanok voltunk, mint a cukorka és az extasy, gondolom nem kell bemutatni melyik szerepet töltöm be a hasonlatban.
- Édes istenem… – verem bele a fejem az anyósülés háttámlájába – Én meg már azt hittem, egyszerű lesz veled.
A hangomban persze semmi komolyság nincs, elvégre egy kávézás igazán nem húzza keresztbe a terveimet, ez amolyan kihívás innentől, minél kevesebb idő alatt minél többet inni, hogy behozzam a lemaradást.
- Van valami speckó kávézós helyed, vagy jó az is, amit a TJ’s-ben csinálnak? Csak mert ha útvonalat akarsz módosítani, akkor neked kell szólni a sofőrnek. A te hangod mélyebb.
Úgy mondom ezt, mintha a sofőr egyébként nem hallana mindent, ami a hátsó részeken történik, pedig igen valószínű, hogy az ülések fejtámlája a legkevésbé sem biztosít hangszigetelést.
Hátradőlök a helyemen, lecsúszok annyira, amennyire csak lehetséges, mialatt a lábaimat próbálom kinyújtva begyűrni az anyósülés alá, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Többek között ezért utáltam kocsiban utazni, a számomra kényelmesnek mondott ülő pozícióm, ami nagyjából úgy néz ki, mintha leolvadnék a székről, egy ekkora helyen kivitelezhetetlen volt. Mondhatunk sok rosszat az elővárosi vonatokról, mert tényleg szarok, koszosak és majdnem egy örökkévalóság eljutni velük bárhová is, de legalább a kibaszott lábaim elférnek.
- De gyorsan találd ki, mert már porzik a torkom. – nem firtattam, hogy mégis mi a faszért iszik kávét valaki este, mikor annyi más lehetőség van arra, hogy koffeint juttasson a szervezetébe, mondjuk egy Vodka-Redbull shot, vagy legyen mondjuk kettő, ha a szöszke kávét akar, akkor kávét kap. Mindenkinek vannak fura szokásai, az enyém mondjuk az, hogy mindig mindenkinél arcbamászósan okosabb akarok lenni, a kávézás ehhez képest asszem bocsánatos. Már, ha nem azt a hányingerkeltően édes, ragacsos, szirupos, habos szörnyűséget issza, amit főbenjáró bűn egyáltalán a kávé kategóriába sorolni. De legalább ráírják az ember nevét a pohárra. Rosszul, többnyire.




481 x ebben x erre x nem késtél, nem időre megyünk :'D


Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 127
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: #teamashlar   2017-08-06, 7:44 pm





Team Ashlar
Mindenki akarhat egyetlen egy szeletet belőled, neked kell eldöntened, hogy kinek adsz feláldozva ezzel egy igazán jelentős részt az életedből. De ha nem adsz azoknak akik kérik azt a szeletet, szerinted sértés nélkül elviselik?
Ez akár egy könyvből kiragadott kesze-kusza gondolat lehet, ami inkább hasonlít egy torta receptjére a sok szelet miatt, mintsem egy normális és épp gondolatra tőlem. De nem a rémes hasonlat miatt hozakodtam elő ezzel az egésszel. Így próbálom elképzelni a barátságot magát. Tudom, nem mindennapi párosítás a miénk viszont ez egy csöppet sem érdekel. Én hiszek abban, hogy mindenkiben kell egy kis jó legyen és ha a pozitív oldaláról közelítem meg Ash-t akkor nem az akaratosságot venném példának, hanem szimplán azt szereti ha érvényesül az elképzelése. Ezzel kapcsolatban meg semmi kifogásom se lehet, mert azt mutatja bár nem igen látszik, mindenről van egy komplett elképzelése, ami szerinte jó. Az teljesen mindegy, hogy közben józan vagy sem.
– Hmmm még megfontolom. – tréfálkozom, ugyanúgy ahogy ő próbált az imént a vállbillentéssel. Remélem nem fogja komolyan venni az egészet. Mondjuk nincs ahogy, ha valamit tényleg halál komolyan mondok, akkor annak megvan a kellő megemelkedett hangszíne is, ebben semmi olyasmi nem volt.
Humoros cselekedetére először csak elnevetem magam, vagy inkább röhögöm, majd csak azután válaszolok.
– Mégis mire számítottál? Ha elalszom a lábamon idejekorán, ki fog visszahozni? – tudom, ez akár lehetne a jól ismert Uma Thurman-es reklám a Schweppes-el, de most egyáltalán nem arról beszéltünk. Szerencsére. Ettől még inkább legyerekezne, és szerintem már így is eleget rontottam az elképzelésein amit a stréberekhez lehetne kötni.
A sofőrre nézek, majd drága barátomra, de mielőtt beszélnék nemlegesen megrázom a fejem.
– Felesleges úti célt változtatni, szerintem a TJ’s-ba is ugyanolyan kávét adhatnak, mint bárhol máshol. Tehát nem kell a mélyebb hangomat reklámoznom. Szerencsénkre. – csak érkeznénk végre meg, szerintem ez mindkettőnknek ugyanolyan necces utazás. Bár nekem ez édes mindegy, úgy értem, hogy mivel utazok és megyünk a TJ’s-ba. Az viszont biztos, hogy unatkozni Ash mellett nem fogok. Mert van egy-egy jó ötlete, beszólása vagy érve ami esetleg megihlet az elkövetkezendő munkáimnál, szerintem. Ő lehet úgy hiszi rossz hatással van rám, mert nem vagyok olyan, mint a háztársai, de ettől függetlenül ő az aki arra emlékeztet, nem csak munkából áll az élet. Lazítani éppen úgy kell, mint hajtani csak van aki nem tud vagy akar. Nálam ilyesmi hála a jó égnek nem volt. Az, hogy esetleg nem úgy és ugyanazt a szótárt használva beszélek vissza, teljesen az én hibám. Még nem szoktam hozzá ehhez. Nem tudok olyan könnyeden dobálózni a trágár szavakkal, mint egy Mather-es. De ezen könnyen segíthetünk. Ki mondta, hogy esetleg félrészegen ugyanilyen jól válogatom meg a szavaimat?
Amint végre elértük a célt megnyugodva fordultam Ash felé.
– Jó baráthoz illően fizetem én a taxit, te majd az italokat rendezed akkor. – kacsintottam rá, de igazából csak tréfából. Nem akartam, hogy kiigyuk őt a pénzéből, van nálam is. Szóval amint megbeszéltük, hogy miként fizetünk és el is intéztük a dolgot a taxissal kiszállok.
– Ugye tudod, hogy egy csomó mindent még meg kell gyónnom neked? – nem mintha pap lenne vagy hasonlók, viszont néhány dologban szerintem csak tőle kaphatok igazi és színtiszta véleményt..


 pánik  angyal  █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©


I came to break the wall that rose around you
To see the land of all

©️
Vissza az elejére Go down
Online
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2012. Jun. 06.
Posztok száma : 171
Motto : we are the diamonds that choose to stay coal Titulus : vulgar picture Foglalkozás : ügyeletes fogtündér vagyok Play by : Oliver Sykes
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: #teamashlar   2017-08-17, 11:45 pm

Egy egész kicsit foglalkoztatott az emberek véleménye, mikor megengedtem magamnak, hogy az épségben maradt agysejtjeimet ilyesfajta gondolkodásra ösztönözzem, Bailey esetében különösen érdekelt volna, hogy mégis mi az istenfasza késztette arra, hogy kedveljen. Mert, hogy kedvelt, talán csak nagyon mélyen, nagyon belül, nagyon eltemetve a művészgondolatai kusza szálai közé, de kedvelt, és ezt onnan tudtam, hogy huszonpáréve létezem a saját, kidekorált bőrömben, és tudom, hogy a kibaszott fejem illusztráció lehetne a megszoksz vagy megszöksz szófordulat alatt a… szótárba, vagy faszom, mittudomén hová írják ezt a sok hülyeséget.
Soha nem volt egyszerű velem, a jellemem is igencsak hagy kívánnivalót maga után, és tessék, ez a nyuszifül mégis egy autóba ült velem, hogy nézze, ahogy orrvérzésig iszom magam, ezt megtenné bárki is, aki amúgy ki nem állhatja a fejem? Furák ezek a művészek, szeretnek szenvedni, habár most leírhatatlanul hálás voltam azért, hogy Bae pont engem választott szenvedése tárgyául. Vagy, csak azért, hogy engem választott, na, ne ragozzuk.
- Őszintén? Én arra számítottam, hogy majd én fogok idejekorán elaludni a lábadon, aztán hazateleportálunk, és az ágyamban ébredek, esetleg a szőnyegen, de hát… akkor mindegy. – megcsóválom a fejem vigyorogva, valamiért szükségét érzem éreztetni a szavaimban lévő komolytalanságot, nehogy azt gondolja, akkora problémát jelent a kérése, mert hát abszolút nem, csak Ash kibaszott Skylar világa nem teljes, ha nem tud drámázni egy kicsit, mint egy tizenötéves tinédzser. - A világ összes koffeinje a tiéd, amiért babysittelsz ma. Azt mondjuk nem tudom, hogy a TJ’s-ben milyen, mert még egy emberrel sem találkoztam, aki kávét kért volna abban a kocsmában, de örülök, hogy te leszel nekem az első.
Hatalmas szemekkel pillantok rá az enyhén szexuális töltető utalásom után, aztán végül mosollyá szelídítem az arcomon elterülő vigyort, nehogy idő előtt elüldözzem szegényt.
A taxi lassan begördül a célállomás felé, én pedig hagyom, hogy Bailey fizessen, ha már ilyen daliásan felajánlotta, azt meg szándékosan nem teszem szóvá, hogy az este folyamán az italokra legalább annyit szándékozom költeni, amiből az egész taxitársaságot kibérelhetnénk az éjszakára.
Az autó ajtaja hangos csattanással csapódik mögöttem, alig teszem le a lábam az aszfaltra, már a cigim után nyúlok, majd előhalászva egy szálat egyből meg is gyújtom, ahogy elindulok befelé.
Mindig is kedveltem a TJ’s-t, egyike volt azon kevés jó dolgoknak, amiket Gravesend tartogatott a fiatalabb korosztálynak, nem volt hát meglepő, hogy mi, szórakozni vágyó Abbeys diákok minden tanévben birtokba vettük, sokunk törzsvendéggé nőtte ki magát. Engem mondjuk nem egyszer szedtek össze az asztalok alól, ami hozzájárult a mostanra igencsak baráti viszonyhoz, amit a pultossal ápoltunk.
Ugyan a hétvégék magasságában nem volt annyira felkapott, aki tehette inkább vállalta a London-Abbey távon való ingázást egy-egy nagyobb volumenű szórakozás érdekében, azért most is lézengtek páran a hangulatosan megvilágított zöldnövényzetek útvesztői között. Elégedetten nyugtáztam a kerthelységbe lépve, hogy a sarokban megbúvó kedvenc asztalom még szabad, így ellentmondást nem tűrve a hamutál szélére támasztottam a cigimet, ezzel is egyezményes jelként üzenve az utánunk érkezőknek, hogy itt bizony ülnek, és hajlandó vagyok a testi erőszakig elmenni, ha valaki felülírja a döntésem. A második felét a mondatnak mondjuk nem igazán a füstölgő cigim üzente, de ez nem azt jelentette, hogy nincs így. Az egész udvaron ez volt a legjobb hely, három oldalról növényfalak vették körbe, így a lehető legjobban el tudta szeparálni magát az ember, egy ilyen helyért igazán nem kár egy-két monokli vagy egy kis orrvérzés.
- Gyónás előtt, gyere, rendeljünk. – fejemmel a bárpult felé intek, majd el is tűnök a kellemes félhomályban, ami a belső tereket uralja. Barátságos vigyorral és egy sziahogyvagy kíséretében intézett gyors kézfogással üdvözlöm a pult mögött álló srácot, majd feltornázom magam az egyik bárszékre, mert nehogy már egy sörcsapolás idejéig is állnia kelljen a lusta testemnek.
- Részemről egy sört szeretnék, meg mondjuk egy vodka-redbull shot-ot kezdetnek, Ő pedig… – Bailey felé fordítom a fejem, ujjaim játékosan pörgetik az imént előhalászott kis plasztik bankkártyám, néha-néha hozzákoppantva a bárpult tömör mahagóni lapjához – Hogy iszod a kávét? Tej, cukor, whiskey?



641 x ebben x erre x nem tudtalak nem a reagsor elejére venni *-*  


Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 127
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: #teamashlar   2017-09-17, 2:16 pm





Team Ashlar
Vannak dolgok amik magyarázatra szorulnak, míg egyesek nem. Így senki se nagyon tudna rájönni, hogy mégis mi okból kifolyólag barátkozok az Ash félékkel. Tudom, hogy ilyenkor mindenki jön a madarat tolláról embert meg ruhájáról, barátjáról ítélik meg. Ez meg elégé béna kifogás, mert például én már láttam doktort is visszafogottan öltözni, nem azzal kecsegtetni a világot, hogy mennyi mindene van. Meg persze egy toporgó nincstelent kirívóan öltözni, hogy az emberek elhiggyék mennyi mindene van. Szóval szerintem a ruha néha nem minden. Ahogy a barátaink se mindig jellemezhetnek minket. Legalábbis én ilyesmivel áltatom magam, különben is csak az számít, hogy ki ismer és ki nem. Mert általában azok beszélnek akiknek hallgatniuk kéne.
Tudom, hogy gyakran túl önfejű vagyok és kiharcolok olyasmit is amit nem kéne. Kivéve a szüleim elismerését. Szerintük az akrilfestékre vagy olajfestékre költött pénz csak kidobott összeg, a vásznakról és ecsetekről meg ne is beszéljünk. De ha legalább két vagy három ember itt a mostani környezetemben elfogad, az nekem pont elég. Nem a festményeimet akarom, hogy elfogadják, hanem engem. A vásznon lévő képek úgyis mindenkiből mást és mást hoznak ki. Mert bár hihetetlen, de hiába nehéz egyesek szerint a vászonra festeni, nekem jobban tetszik, mint a sima lap ami részben hasonlít a vászonra. Most persze nem azért gondolok ilyesmire, hogy eltántorítsanak a gondolataim attól, miért nem kéne sokat inni vagy egyáltalán inni. Inkább okot adok, hogy miért kellene. Hogy ezekre a dolgokra egy pillanatig se kelljen gondolnom és tudom, hogy Ash mellett ettől egyáltalán nem kell tartanom. Arra, hogy ő hogyan képzelte el a lábon való elalvást, meg a haza való megérkezést csak szemet forgatok válaszul. Jobb ha nem mondok semmit, inkább csak nevetek az elképzelésén. Persze nem rosszból teszem.
Csak azt szeretném ha látná, hogy nem vagyok túlságosan feszült, ha kell akkor fel tudok oldódni, le tudok ereszkedni az ő szintjére is és valamilyen szinten még a nyelvezetét is szokni.
– Hát most kiderül, igyekezni fogok, hogy a lehető legédesebb pillantásomat vegyem elő a… de ha gázos az illető, akkor teljesen mindegy, csak adja ide a kávét is. – igazából számít az első benyomás, ha valami goromba kiszolgáló van, akkor nem tudom miként fogok vigyorogva a szemébe nézni ha kérek valamit.
Aztán megérkeztünk a TJ’s-hoz, kifizettem a taxist és sikeresen bementünk a kocsmába. Nem ismerem még ezt a helyet. Mármint belülről. Hülye lettem volna ha nem hallottam volna róla a többiektől. Ezért is van teljesen kíváncsi fejem. Mint akinek még szoknia kell ezt a helyet. De persze nem állok meg a semmi közepén, hanem megyek Ash után a pulthoz.
– Tej nélkül, három cukorral és gondolom akkor whiskeyvel. – próbáltam olyan édesen vigyorogni, mint amilyen a kávém is lesz, lenne, de aztán abba hagytam, a végén azt hinné az ember, hogy próbálok nagyon hízelgő lenni. Majd Ash felé fordulok.
– Érdekel a gyónni való eleje is vagy az unalmas és kifogásokkal teli részt kihagyva vágjak a közepébe? – nem áll szándékomban egyből mindent ledarálni neki. Csak szépen és apránként, hogy a végén ne tudja levonni a következtetéseket és inkább elröhögje magát. Mert miért ne magyarázhatnám úgy, hogy közben összezavarom és le kelljen állítania, meg elő vegye az érthetetlen fejét és a furább vagy mint gondoltam pillantását. Ami egyszerre lehet jó és rossz is, csak nézőpont kérdése.


 pánik  angyal  █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©


I came to break the wall that rose around you
To see the land of all

©️
Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: #teamashlar   

Vissza az elejére Go down
 
#teamashlar
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Gravesend :: Belváros :: Kocsmák, Fogadók-
Ugrás: