HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
#teamashlar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 65
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 20 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: #teamashlar   2017-06-05, 9:54 pm





Team Ashlar
Sose gondoltam, hogy ennyire képes leszek előtérbe helyezni azt az énemet, amit rejtegetek. Hiszen mindenki rejteget valamit nem? Egy a megszokottnál sötétebb ént, akire alig ismerne rá ha szembe állítaná. Most kivételesen nem a tudathasadás okozta örömökre gondolok, mert nem. Abban semmi humoros nincs. Legalábbis a filmekben elég undorítóan jelenítik meg ezt a fajta pszichés betegséget. Nem akarom azt mondani, hogy a legújabb festményem témája azért lett ez a kettősség, mert komolyan elkezdett foglalkoztatni ez a fajta téma is. Pusztán kíváncsi voltam. Nem volt egy normálisnak nevezhető modellem, pontosabban nem is kerestem. Erre nem igen kellett. Inkább a fantáziámra hagyatkoztam, mintsem valakit ilyesmivel kelljen megbántanom és a végén én érezzem rosszul magam a miatt, amit volt elég bátorságom megfesteni. Akkor is az a téma foglalkoztatott, amikor az ajtó előtt megpillantottam Ash-t. Végtére hol máshol találna rám, ha nem pont a rajzteremben? Hisz ha van egy olyan hely, ahol biztos szem előtt vagyok és közben mégsem, akkor ez az. Itt úgyse zavarnának meg. Miért tennék? Hisz jobb elfoglaltságuk is van, mint ezen a helyen tartózkodni. Rengeteg jóféle program közül választhatnak, amiből mostanában ezerrel kivontam magam. Jobb elfoglaltságom volt. Volt aki magára tudta vonni a teljes figyelmem és képes volt arra is, hogy másra ne is gondoljak csak rá. Ez meg. Korántsem idegesítő. Sőt, talán egyféle szempontból, pont jó.
"Egy kis buli nem a világ vége. Nem fogsz beledögleni! Maximum másnapos leszel, de kit érdekel?!" Lehet, hogy Ash nem pont ilyen szavakat használt, de az arcáról valami ilyesmi volt leolvasható, amikor összefutottunk. Összefutottunk? Szerintem én bujkáltam, ő meg pont rám talált. Vagy nem tudom. Megannyi nincs időm, kedvem, energiám után úgy döntöttem vele tartok. Ha már úgyis péntek van! Meg ha nem is lenne az, de így legalább nyugodt lesz a lelkem, amikor visszatérek ki tudja mikor. Igazából jobb ez így. Mert akárhogy is nézzük, mondhatok bármit de igaza van. Nem tudnék egy jó kifogást se ami arra ösztönözne, hogy most rögtön forduljak meg és még véletlenül se kapcsolódjak egy kicsit ki.
Őszintén szólva még nem tudom pontosan hová megyünk. Vagy ez mikor döntődik el. Egyáltalán el kell dönteni ilyesmit. A buli adta lehetőség általában magától adódik nem? Csak bemész a megfelelő helyre és kész. Gondolom.
– Szeretnéd ha vezetnék vagy hagyjuk ezt a hülyeséget és menjünk taxival? – fura kérdés, egyértelműen nem azért hívhat magával, mert egy sofőrre van szüksége. De na, sose lehet tudni. Csak a miheztartás véget kérdeztem. Hogy tudjam mire számítsak.


érthető okokból kifolyólag itt se tudtam az első nevem végződését használni, ezért lett ez :3   █ zene nincs most █ szószám sincs █ ©
Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2012. Jun. 06.
Posztok száma : 154
Motto : we are the diamonds that choose to stay coal Titulus : vulgar picture Foglalkozás : ügyeletes fogtündér vagyok Play by : Oliver Sykes
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: #teamashlar   2017-06-11, 5:49 pm

A folyosó tisztára sikált padlóján lépkedve azon jár az agyam, milyen kibaszott ironikus, hogy nekem lassan minden emberi kapcsolatom ahhoz a nyomorult rajzteremhez vezet, ami előtt most is sikerült megtorpannom. Már-már ösztönösen állok meg az ajtó előtt, ha erre járok, mert hát úgy tűnik, itt kezdődnek a sztorik, ide kötődött régen Maxxie, most Bae, és Cara is, akivel jelenleg annyira nem is tudom, hányadán állok, hogy még múlt vagy jelen idejű jelzőt sem tudok adni neki.
Lassan tényleg több embert ismerek a kolibrik között, mint a saját házamban, gyakorlatilag válthatnék színt és be is költözhetnék hozzájuk, ha legalább egy minimális tehetségem lenne bármelyik művészeti ág terén. De nincs. Cserébe viszont tökéletesen ellenállhatatlan vagyok, ahogy ezt a jelen példa is bizonyítja, hisz rekordidő alatt sikerült rávennem Bailey-t, hogy tartson velem, úgy, hogy még csak meg se kellett erőltetnem magam.
Egy ideig csak figyeltem, ahogy festeget, az ajtófélfának támasztott háttal követtem a mozdulatait, ahogy elmélyülten maszatol újabb és újabb foltokat a vásznára, olyan tökéletesen a képre összpontosítva, hogy abban sem voltam biztos, hogy meghallja, a felé intézett szavaim, és ha igen, eljut-e értelmük a kis művész tudatába.
- Szia, nyuszifül! Mosd el azokat a cuccokat, aztán gyere felesezni, te sem halsz bele néha egy kis szórakozásba. Max a másnapba, de majd mellém temetnek.
Kicsit még engem is meglepett, hogy ilyen gyorsan beadta a derekát, mert hát nem a legjobb a reklámszövegem, valljuk be. Arra számítottam, hogy a nyakába kell zúdítanom mind a tizenhat, az évek folyamán tökéletesen támadhatatlanra csiszolt érvemet arról, hogy neki márpedig miért is éri meg lerészegednie velem, és hirtelen nem is tudom, mit mondjak így, hogy nincs szükség rájuk. Mindig szükség van rájuk, mert az ember, győzködés nélkül nem megy bele abba, hogy végignézze, ahogy hányásig iszom magam, majd hazacipeljen, mikor már teljesen eszméletlen vagyok.  
- Vezetni? Áramot azt esetleg, de hogy kocsit ma nem fogsz, az tuti! Kapd össze magad, addig hívok egy taxit.
Ellököm magam a rajzterem bejáratától, zsebemből előhalászom a telefonom és a google keresési találatok alapján feltárcsázom az első taxitársaságot, akit kilistáz nekem. Nem szoktam annyit igénybe venni ezeket a szolgáltatásokat, hogy mentve legyen bármilyen hasonló szám is, a Mather általában a tömegközlekedést választja, ha elindul valahová, haza meg… hát a fasz tudja, teleportálunk, én soha nem emlékszem rá, legtöbbször csak felébredek az ágyamban, vagy valaki máséban, esetleg a kertben, egy padon, sőt, néha alatta is. És bár Gravesend belvárosa közel semmi volt a London Soho távhoz képest, amit péntekenként általában megjárunk, jobbnak láttam nem sokkolni Baileyt a buszok és elővárosi vonatok mocskával, amit általában mi, félrészeg faszfejek hagyunk magunk után.
- A taxiban megvárlak, igyekezz, nem szeretek unatkozni.
Nem várom meg a válaszát, ha reagál is bármit, én már rég a folyosó felénél tarok, sebesen lépkedek a kijárat felé, hogy minél előbb a hátam mögött hagyhassam ezt az istenverte épületet, az udvarra érve, átvágva gyepen, amire igazából nem is szabadna rálépni, bevágódok az autó hátsó ülésére. Bae nem sokkal utánam érkezik, gondolatban még meg is dicsérem, amiért ilyen gyorsan sikerült elpakolnia minden cuccát. Eddigi tapasztalataim szerint – ami főként Carina, ugye – rohadt sok időt igénybe vesz az, hogyha az ember gondosan kimossa a festéket az ecseteiből, vagy letakarítja a palettára száradt felesleget, hogy az a későbbiekben ne jelentsen gondot. Bailey érdemelne egy buksisimit.
- Wow! Rekordidő. – vigyorgok rá, miután fejben gyorsan elvetem az ötletet, hogy tényleg megpaskoljam a kis feje búbját, van egy olyan érzésem, hogy Ő kevésbé fogná fel jutalomnak.
- Milton Road 15, TJ’s. Ha lenne olyan kedves. –viszonylag barátságos mosollyá redukálom a képemre ragadt vigyort, amíg a sofőr felé intézem a szavaim, majd, miután letisztáztam a utunk célpontját, számomra megszűnik létezni, hagyom, hagy végezze a dolgát, én pedig inkább figyelek Bae tündéri pofijára, és próbálok rájönni, vajon mi a fene járt a fejében, mikor arra vállalkozott, hogy eljön velem, mert, hogy nem a józan esze, azt egyszer biztos.



636 x ebben x erre x a TJ's egyébként tényleg létezik :oo


Vissza az elejére Go down
 
#teamashlar
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Gravesend :: Belváros :: Kocsmák, Fogadók-
Ugrás: