HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Lindmayer Laura

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Lovell ✘ Alelnök

Lovell ✘ Alelnök
Csatlakozott : 2017. Jun. 06.
Posztok száma : 11
Motto : the future belongs to those who believe in the beauty of their dreams Age : 20 Foglalkozás : tanuló & Lovell alelnök Play by : Palvin Barbara
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Lindmayer Laura   2017-06-06, 8:34 pm

Lindmayer Laura

„Remélem olyan életet élsz, amelyre büszke vagy. Ha mégsem, remélem, elég erős vagy ahhoz, hogy újrakezdd.”

Amikor a kamaszokban tombolnak a hormonok, keresik a helyüket a világban, akkor bizony egy-egy balul elsült apróságra is úgy tekinthetnek, mint magára a világvégére. Én is pontosan így voltam ezzel, ám esetemben nem egy szakítás vagy épp egy kínos szituáció váltotta ki ezt az érzést.
Amióta az eszemet tudom, azóta vágytam arra, hogy balerina lehessek, a szüleim pedig támogatták az álmaimat. Jómódú családba születtem, soha, semmit sem kellett nélkülöznöm, sőt, mindig, mindent megkaptam, amire éppen vágytam. A szüleim nem erőltették rám a tanulást, úgy voltak vele, hogyha nem lesz belőlem sikeres üzletasszony, akkor sem leszek bajban - köszönhetően a majdani milliárdos örökségemnek. De aztán az álmom egyik pillanatról a másikra derékba tört.
Síelni voltunk az Alpokban, mikor balesetet szenvedtem. Több napig kómában feküdtem, ripityára törött térddel. Amint felébredtem, s megláttam a begipszelt lábamat, elbőgtem magam. Hosszú hónapokon keresztül sirattam az álmaimat, a jövőmet, s habár a lábam csodával határos módon teljesen rendbe jött, tudtam, soha többé nem leszek képes úgy balettozni, mint azelőtt. Nem csupán egy világ dőlt össze bennem, hanem az egész világ összeomlott körülöttem is. Többször kívántam, bárcsak ne éltem volna túl a balesetet, hisz akkor nem kellene minden nap emlékeznem arra, akárhányszor csak elgurultam a kerekesszékkel a tükör előtt, hogy mi mindent elveszítettem.
Mivel hosszú ideig ágyhoz voltam kötve, a tanulással foglaltam el magam. A jegyeim az egekig szárnyaltak, az érettségin pedig sziporkáztam. Kitűnő eredménnyel végeztem, így eldöntöttem, egyetemre megyek, méghozzá nem is akármelyikre.
Az Abbey Mount tárt karokkal fogadott, hiszen annak idején édesanyám is e között a falak között szerezte meg a diplomáját, s persze ne felejtsük el megemlíteni azt a tetemes összeget sem, amit apám az iskolának adományozott - a tandíjon felül. Nem is volt kérdés, hogy melyik házba jelentkezzek, a felvételi papíromat pedig jóformán első olvasásra el is fogadták. Nem tudnám szavakba önteni, mennyi mindent köszönhetek a Lovellnek. Ez a ház megtanított arra, hogy igen is kiálljak magamért, merjek erős és független lenni, s ne leplezzem, hogy okos vagyok. A lányok pedig, akiket itt megismertem ténylegesen a testvéreimmé váltak. Tudom, hogy bármilyen körülmények között számíthatok rájuk és hogy mindig ott lesznek mellettem. A Lovellnek köszönhetem még a legjobb barátnőmet, Femke-t is, akiért a szó szoros értelmében bármit megtennék az ég adta világon. És ez tényleg így van, nem holmi klisés marhaság.
Femke-nek csodálatos elképzelései voltak a testvériségünk jövőjét illetően és rettentően sajnálom, hogy idő előtt távoznia kellett az elnöki székből. Engem viszont, mióta alelnökké megtett, azóta ott vagyok és így vagy úgy, de igyekszem a reformjait valamilyen módon továbbvinni. Nincs szükségünk arra, hogy versengjünk a többi testvériséggel. A mai világban viszont igen is fontos, hogy mi, nők, egy egységet alkossunk, s hozzánk, Lovell-esekhez bizalommal forduljanak az egyetemen tanuló lányok. Nagyon is fontos az összetartás, egymás segítése és ezt kellene minél előbb belátnunk.
De addig is, míg ezt nem sikerül még jobban tudatosítani az emberekben, addig a tanulmányaimnak élek. Arra azonban nem fecsérlek szót, miként reagáltak a szüleim mikor megtudták, az orvosi pálya felé kacsingatok, hiszen a lehető legrosszabb reakciót kaptam tőlük. Úgy érzem, mintha nem hinnék el, hogy képes lennék ledoktorálni. Mintha nem tartanának okosnak és ez az, ami leginkább szíven szúrt... Hogy egészen addig hittek bennem a szüleim, míg igazán nagy, felelősségteljes s komoly hivatást nem választottam magamnak. De mióta az orvosi pálya szóba került... mintha őrültnek néznének. Akárhányszor beszélünk telefonon vagy Skype-on, mindig megpróbálnak eltántorítani a terveimtől, de hiába a sok energia, amit ebbe fektetnek, lehetetlenre vállalkoztak. Én ugyanis nem adom fel. Soha nem is adtam fel, így hát most sem fogom.

Üdv, a nevem Lindmayer Laura, 20 éves vagyok, 1997. január 19-én, Budapesten láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem magyar. Jelenleg diák vagyok és a Lovell House csoportba tartozom. Palvin Barbara arcát vettem kölcsön.
Jellem

"Nézd, ahogy a gondolatok szavakká válnak, ahogy a szavak tettekké, ahogy a tettek szokásokká, ahogy a szokások jellemvonássá, és ahogy a jellem sorssá válik. Amit gondolunk, azzá leszünk."

Jó tulajdonságaim:

Optimista és lelkes

Úgy gondolom, hogy a világból még nem halt ki a jóság. Mondhatnád, hogy naiv vagyok, de hidd el, ez nincs így. Egyszerűen szeretem a dolgok jó oldalát nézni, még akkor is, ha éppen abban a pillanatban sötét felhők takarják el előlem a kilátást. Mindegy, milyen mély gödörbe kerül az ember, mindig van kiút.
Ha pedig sikeresen belevetem magam egy témába az optimizmusságomnak köszönhetően, akkor az egyetem egyik leglelkesebb hallgatójává válok.
Erre legyen elég az, mikor rövid időre ugyan, de Femke került a Lovell elnöki székébe, hogy megreformálja házunk szokásait. Optimistán tekintettem a jövőbe, hittem Femkében és az elképzeléseiben, s végig, teljes vállszélességgel támogattam őt. És támogatom most is, még akkor is, ha Katherine vette át a testvériségünk vezetését.

Hűséges és megbízható
Minden Lovell-es lány hűséges, ám azt kell mondjam, nem éppen abban a formában, ahogy elsőre az emberek gondolnák. Természetesen aki párkapcsolatban él, azok mind hűségesek a szerelmükhöz. De ez a hűség, ami a Lovell jelmondatában is szerepel, sokkal több ennél. Mi nem csak a szerelmünkhöz vagyunk lojálisak, de a Lovell házhoz, egymáshoz, s önmagunkhoz is.
A megbízhatóságunk pedig ebből adódik. Hisz hogyan is lehetnénk hűségesek, ha közben nem fordulhatnának hozzánk bizalommal?

Gondoskodó és odaadó
Noha nem vagyok édesanya, s saját alapításán sem töröm a fejem, mégis azt kell mondanom, hogy az anyai ösztönök túlságosan is tombolnak bennem. Legyen szó Lovell-es testvéreimről, egy háziállatról vagy akár a természetről. Szeretek törődni az emberekkel, gondoskodni róluk, hogy ezáltal könnyebbé tegyem az életüket és levegyek némi terhet a vállaikról. Bár az utóbbi időben leginkább Femke lelki világa aggaszt, így amennyi időt csak tudok, vele töltök.
Ha pedig veszem a fáradtságot, hogy valakire időt szánjak, akkor azt tényleg odaadóan teszem. Nem keresek kifogást a megbeszélt találkozóra, nem bámulom folyton az órámat. Ápolom a kapcsolataimat és igyekszem mindezt személyesen tenni, nem pedig a manapság túl nagy népszerűségnek örvendő online térben.

Romantikus, ám erős
Hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok romantikus, ám a romantikát, mint fogalmat én eléggé másképp értelmezem, mint a többi lány. Nekem nem kell a szőke herceg a fehér lovával, ahogy a gyertyafényes vacsora sem tud meghatni. A romantikának nem ezekről kell szólnia, legalábbis az én olvasatomban. Persze, bizonyára elképesztő tud lenni, ha valakivel egész éjjel a csillagokat nézitek és képesek vagytok ezer és egy csillagképet felsorolni, de nekem ez már sok lenne.
A romantika a tettekről szól, a másik félnek okozott apró meglepetésekről, amelyek különlegessé varázsolják a pillanatot. Nem pedig arról, hogy valaki el tudott-e intézni egy foglalást a világ legjobb éttermébe, s odarendelte a száztagú cigányzenekart. Hisz a telefont bárki a füléhez tudja emelni.
S ezen nézetemből adódik, hogy a romantika nem tett egy érzelgős libává - holott személy szerint semmi bajom az ilyen lányokkal. Egész egyszerűen csak arról van szó, hogy nem szeretem, ha valaki azt hiszi, egy apró gesztustól elolvadok. Az én szívem erős, így hát a hozzá vezető út se éppen a legsimább.

Őszinte, de titoktartó
Értelmes kérdésekre mindig őszintén felelek, legyen szó bármiről. A hazugság sosem volt a kenyerem, hát nem most fogok rászokni. Viszont attól, hogy nem füllentek, az még nem jelenti azt, hogy bármilyen titkot is, melyről tudomásom van, azt könnyűszerrel kifecsegem. Hiszen ha valaki már rám bízott egy titkot, az a legkevesebb, hogy meg is őrzöm azt. Nincs jogom megítélni, hogy azt kinek kellene még tudnia rajtam kívül, így hát ezekről egy szót sem szólok.

Okos, de nem kérkedő
Tisztában vagyok a tudásommal, de sohasem szoktam kérkedni vele. Vitákba ugyan előszeretettel beszállok, főleg akkor, ha valaki abszolút hülyeséget állít, s az alapműveltség szintjét sem üti meg. De magamtól elkezdeni okoskodni nem szoktam, ez rettentő távol áll tőlem.


Rossz tulajdonságaim:

Maximalista és lobbanékony

Eléggé maximalista vagyok, ami annyit tesz, hogy minden apró részletnek kifogástalannak kell lennie ahhoz, hogy én abban örömömet leljem. Habár az élet néhány területén nagy nehezen ugyan, de szemet tudok hunyni efölött, azért többnyire a maximalizmus irányítja a cselekedeteimet.
A gond csak azzal van, hogy ez lobbanékonysággal párosul. Ergo, ha valami, amit készítek nem súrolja a tökéletesség határát, akkor attól a fejemet is el tudom veszteni, s annyira kifordulok önmagamból, hogy jobb, ha akkor a környezetemben lévők biztos menedéket keresnek maguknak. Bár szerencsére ez legfőképpen a vizsgaidőszakokban megfigyelhető jelenség nálam.

Beszédes és kíváncsi
A kíváncsiságot nem hiszem, hogy túl kellene ragoznom, hisz túl sok minden érdekel. Ha pedig valamit nem értek, akkor kérdezek és kérdezek és kérdezek. Így hát előfordul, hogy egy rövidnek induló beszélgetés órákon át elhúzódik, köszönhetően annak, hogy fogalmam sincs, mikor kellene lakatot tennem a számra.
Ez alól természetesen vannak kivételes esetek, amikor észreveszem, hogy valakinek arra van szüksége, hogy csak csendben, minden fölösleges beszéd nélkül üljek mellette. Meglepő ugyan, de ilyenkor rettentő jól tudok hallgatni.

Merész s néha túlbuzgó
A merészségem néha nem ismer határokat, de ez legfőképpen kamaszkoromban volt jellemző rám. Mióta a Lovell családjába tartozom, azóta visszafogottabb lettem, hiszen alelnökként bizonyos példát is kell mutatnom a többi lánynak.
A buzgóságom pedig aligha hiszem, hogy meglepne bárkit is, úgyhogy ezt nem is magyarázom tovább. Ha épp nem intézkedni látsz, akkor biztos, hogy valami gond van.
Külső

"Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától, amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik."

Habár előszeretettel hirdetem, hogy a külső nem minden, azért annyira én se vagyok hülye, hogy azt mondjam, semmit sem számít. Hisz nagyon is sokat nyom a latba.
Nem rögtön párválasztásra, randikra kell gondolni. Gondoljunk mondjuk egy állásinterjúra. Ha oda slamposan, igénytelenül megyünk el, semmiképp se számítsunk semmi jóra. Amondó vagyok, hogy mindenkinek meg kell találnia magában a saját szépségét és azt kell kiemelnie. Részben amiatt, hogy magának tetsszen. Hiszen ha magának tetszik, magabiztosabbá válik, s így a környezetének is rögvest más képet sugároz önmagáról. Ez egy amolyan "mindenki nyer" szituáció.

Én, s a Lovell-es testvéreim, mi mindannyian tisztában vagyunk a testi adottságainkkal és nem féljük azokat a hasznukra fordítani. A srácok a fejüket fordítják utánunk, talán még a nyáluk is kicsordul. A lényeg viszont abban rejlik, hogy a szép kinézet, a makulátlan bőr, a bájos pofi és a jó alak ellenére nem viselkedünk közönségesen.

Hogy pár szót saját magamról is szóljak: nem vagyok túl magas, de ez kicsit sem zavar. Az alakom nőies, pont megfelelően domborodom ott, ahol kell és egy kilónál sosincs rajtam több súlyfelesleg. Nem, nem örököltem szuper géneket, hanem rengeteget teszek azért, hogy ez így maradjon. Futás, jóga, úszás... ezeket mind űzöm, s ahogy láthatod is, nem hiába.
Hajam hosszú, s eredetileg mogyoróbarna színű. A sok napsütés nyáron eléggé kivilágosítja, már-már "újrafesti", méghozzá szőkére, de a télre önmagától újra visszabarnul. A hajam ápolására egyébként külön gondot fordítok, méghozzá olyannyira, hogy akár egy doktori disszertációt is írhatnék belőle. De nyugalom... nem fogok.
Legjobban a mosolyomat szeretem magamon, ami mindig szikrázó és hófehér. Sminket és kiegészítőket keveset használok / hordok, úgy gondolom a legtöbb esetben a jó öreg "a kevesebb néha több" szabály érvényesül.
Ruházkodásomat tekintve egyaránt fellelhető a szekrényemben nőies, lenge ruha, magas sarkú, mint például farmer és tornacipő. Szeretem ötvözni a stílusokat, persze csak ízléses kereteken belül. Azt pedig, hogy adott nap milyen ruhába bújok, azt mindig a reggeli, aktuális hangulatom dönti el.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 593
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Lindmayer Laura   2017-06-08, 8:24 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Szia Lau!

Te vagy Csajkovszkij elvarázsolt hattyúja *-*
Azt mondják, mindenki saját maga dönt az életéről, csakhogy van az úgy, hogy a sors közbeszól, ezáltal pedig szabotálja az elhatározásainkat, és tönkreteszi a jövőnkkel kapcsolatos elképzeléseket. Erről viszont felesleges neked magyaráznom, hisz sajnos saját bőrödön megtapasztaltad.

Elképzelni sem tudom a kétségbeesést, ami hatalmába kerített, amikor felébredtél a baleseted után. Biztos szörnyű élmény lehetett szembenézni azzal, hogy a karrierednek lőttek. Azonban ne csüggedj, fiatal vagy, intelligens és gyönyörű! *-* Meglehet, hogy bezárult előtted az ajtó, de még ezer más nyitva áll és arra vár, hogy átlépd a küszöbét!

És ahogy Odettet, lehet téged is egy ifjú szerelme fog „megmenteni”, szóval menj foglalózni, aztán pedig irány játszani! Jó szórakozást minálunk! :3  

Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Lindmayer Laura
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Laura Swanson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Lovell house-
Ugrás: