HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Henriette F. Maes

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2017. Jun. 06.
Posztok száma : 9
Motto : Hidd el, hogy az álmok valóra válnak. Age : 19 Titulus : ariel Foglalkozás : pszichológia szakos egyetemista Play by : katie stevens
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Henriette F. Maes   2017-06-06, 11:28 pm

Henriette Maes
Mint a vadonban. Szárazság, sivárság, pusztaság, hőség. Csend. Merevség. Egy kis félelem és verejtékszag prioritása. 12 óra 00. A rezzenéstelen tekintetek a laptopom fényes kijelzőjére terelődnek. Ott, ahol kicsit is sötétebb a kép, visszaverődik egy ideges szempár képe, vagy egy ajakba harapás túl látványos formája. Torokköszörülés. Utálom ahogy ezt csinálja.
- Frissítsed már újra! - a hangsúlyból tisztán érzékelhető, hogy ez sokkal inkább egy követelés, mintsem egy kérés. Így némán azt teszem amire az édesanyám felhatalmaz. A kurzort a nyílhoz irányítom, majd minden erőmet beleadva kattintok. Kettőt is. Éljen az örökletes maximalizmus. Meg türelmetlenség. Gőg, fennköltség és akaratosság. Micsoda gének...
- Másodpercenként frissítem az oldalt, de semmi - hitehagyottan pottyantom fejemet a billentyűzetre, mert – őszintén bevallom, hogy - látni sem akarom anyám reakcióját. Így is szinte kihallatszanak erősen elfojtott gondolatai magasra dauerolt koronája alól. 'Hol a lista? Tegyék már ki! Az én lányom biztos rajta lesz! És akkor már elmondhatom, hogy mindketten...' blabla-blaa. Úgy tartják mifelénk - azt hiszem ez egy ilyen helyi mondás lehet -, hogy míg a kislány legnagyobb ékszere: a korona, addig az érett nőé: a lánya. A lánya, aki megtestesíti mindazt, amit a szóban forgó asszony képviselt, mielőtt önzetlenül feladta volna életét azért, hogy világra hozza csemetéjét. Mekkora baromság. Mintha fogantatásunk első pillanatától kezdve meglenne írva a sorsunk. Mondjuk az enyém meg is van. Sőt, szerintem már a spermabankban szerződésbe lett foglalva, hogy anyámba csak olyan "úszókat" meríthetnek, akik a későbbiekben megalkotják tökéletes, "évvesztes" mintaklónjait. Azaz engem, és az előttem 4 évvel korábban érkező nővéremet.
Bár – bátran állítom, hogy – Maya egy fokkal könnyebb eset. Vagyis csak volt. Hiszen viszonylag kevés - de az én helyzetemnél biztos jóval kevesebb - stresszhormont felemésztve került be az Abbey Mount-ba, majd ezt követően a Lovell ház kapuját már gyerekjáték volt átlépnie. Mint anno a gimibe, itt is sikertörténet lett az élete. Szociológia szak, két legjobb, leglojálisabb barátnő a két oldalán, és egy srác, egy vérbeli profi udvarló, akit minden lány kíván magának. Még talán titkon az anyánk is, akinél nagyobb feministát nem ismerek! Egy ideig a hajrálányok csapatkapitányának is megválasztották. Elmondása szerint az volt a legjobb időszaka életében. Mikor a népszerűségi ranglétra fokozatain úgy, olyan egyszerűen lépegetett fel, ahogy azt egy csigalépcsőn szokás.
Emlékszem, hogy akkor volt itthon a legnagyobb felfordulás, mikor bejelentette, hogy megpályázza háza elnöki posztját. Anyámat még korábban sosem láttam olyan lelkesnek, mint amilyen akkor volt. A választásokat megelőzően profira fejlesztette sütés, és főzéstudását, fotózásokra, hosszas és roppant drága vásárlókörutakra vitte a testvéremet. Sőt, ha tehette volna egészen biztos, hogy vajban és tejben fürdette volna Mayát, kár, hogy a nővérem pont laktózallergiás.
- Most próbáld. Újra! Henriette, figyelsz te egyáltalán? – anyám türelme most veszít akaratosságával, és kíváncsiságával szemben. Sietősen, meglehetősen durva mozdulatokkal kapja ki kezeim közül az egeret, a kurzort a frissítés ikonjára emeli. Ő már háromszor kattint.
-Ez az! - akkora örömmel kurjant fel, mintha most tudta volna meg a helyes lottószámokat, vagy azt, hogy megnyerte azt az álomutazást, ami miatt annyi szennylapra költ mostanság.  Bár lehet George Clooney alatt ennél is nagyobbakat örömködne. Na jó, ettől a gondolattól most kirázott a hideg.
-Henriette, hát nem is örülsz? Hiszen te vagy a hajrálányok legújabb csapatkapitánya!  – anyám széttárja hatalmas, izzadt tenyerét előttem. Vörös műkörmei bőven „túlnőtték” ujjperceinek sem kis hosszát. Először naivan azt hiszem ölelés okán ez a mozdulat, már rá is szánnám magam erre az érzelgős örömkinyilvánításra, de gyorsan eszmélve inkább csak egy-egy pacsit adok a két izzadságtócsába.
- Innen már csak egy lépcső, hogy igazán megismerjenek, és majd ha ez megtörténik, megválasztanak alelnöknek, aztán elnöknek. Te leszel az iskola királynője, és még a pszichológia diploma!  – teljesen elhűlve kap szájához, majd könnytől csillogó szemmel mér végig.
- Te nem követheted el azokat a hibákat, mint amiket a testvéred tett. Bűn lenne, túl sok áldozatot ért ez a siker, kicsim - emlékeztet roppant gondosan a nyilvánvalóra, miközben nem tudom megállni, hogy szememet a tőlem balra örülő nővéremre emeljem. A hasa már hatalmas, ha akarná se tudná titkolni. A kezében valami papírokkal bajlódik, amiknek a tetején ott virít a Lovell címere. Gondolom nem kell Nobel-díjas tudósnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, nem kapta meg az elnöki pozíciót. Ian-nek pontosan 6 hónappal ezelőtt sikerült felcsinálnia, aminek köszönhetően ugrott a elnökség, a pomponlányság, de úgy egészében az Abbey Mount is számára. Sőt még idő közben Ian is, aki nem akarta feladni tanulmányait egy zabi gyerek miatt. Így hát Maya gondolt egyet és hazament anyuhoz, aki időközben szintén magára maradt, hiszen én is felvételt nyertem az intézménybe. A tanulmányaival megrekedt, a Lovell ház testvéri összetartozását pedig idővel megölte a tetemes távolság. Szó szerint egyszem egyedül maradt, hiszen most már itthon is kiszorítottam, én vagyok, lettem anya ékköve.  Az a személy, a megtestesült ideál, aki ő és Maya sosem tudott lenni. Évfolyamelső, most már csapatkapitány, és a szemérmes szűz, aki csak a céljaira koncentrál, így tehát nehéz lenne hinni a pletykálkodó, rosszindulatú szavaknak, akik valamilyen kapcsolatot próbálnak bebeszélni közém és egy bizony korábbi diák, Maya Maes közé, aki szinte az utolsó utáni alkalomban preparált össze egy babát az iskolásévei vége alatt.  Remélem most eléggé kiérződött a szarkazmusom.
Szemeimet újra anyámra emelem, aki már nem bír a vérével, gyorsan felpattan a székről, és a konyhába siet. Ugye nem kezd el máris muffinokat sütni? És amúgy is, vajas-tejes fürdőért én sem vagyok annyira oda…
Mégis tudom, hogyha most bármire is azt mondom, hogy ’nem’, vagy azt, hogy ’anyu, egy kicsit most nyugodj le légy szíves’, akkor ezzel a lehető legnagyobb baklövést követném el életemben. Hiszen akkor egy világ törne össze benne, ha megtudná, hogy valójában számomra ez nem annyira fontos. Hogy most nem tudok annyira örülni, mint ahogy azt elvárja tőlem, és hogy valóban rettegek, mert nem érzem magam elég biztosnak. Félek, hogy még addig sem jutok el, mint ameddig Maya menetelt, nemhogy annál tovább. De tudom, ha most ezt elmondanám neki… teljesen kikészülne.
Ezért inkább csak ennyit kérdezek tőle, arcomon egy hatalmas, ezerwattos, hamis mosollyal.
-Akkor most már boldog vagy, mama? -
Üdv, a nevem Henriette Frida Maes, 19 éves vagyok, 1997.11.14., Schaerbeek láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem belga. Jelenleg diák vagyok és a Lovell House csoportba tartozom. Katie Stevens arcát vettem kölcsön.
Mélység
Nyugalom a hosszú élet titka.
Akkor a 19 év már hosszú életnek számít? Mert én ezen kijelentés okán mostantól legszívesebben megtagadnám magamtól a levegőt. Hiszen annyi nyugodt és kiegyensúlyozott ember hiányában a világ, hogy ki a fenének kéne még egy ideges, türelmetlen, akaratos, háklis anyuci pici lánya a Földnek nevezett gömbre? Oké, tudom, hogy nem teljesen gömb, de azért ne várjátok, hogy emiatt most levessem magam a Taigetoszról. Vilcsi?

Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.
De akár mondhatnám így is: mindent megteszek, hogy én legyek az első! Ha kell valami, akkor megszerzem. Bármi áron. A céljaim elérése érdekében képes vagyok levetkőzni a gátlásaimat, ami nagy szó, hiszen a mindennapokban ezek a gátlások a legcsillogóbb ékszereim, büszkeségeim.
Mégis - magamat meghazudtolva - hol a gátlásosságomnak, hol annak a teljes hiányának köszönhető, hogy most ott tartok ahol.

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.
A halasztgatás, elnapolás nem Maes-féle módszer. Szeretünk rögtön a probléma elé állni, és gyökeresen el is távolítjuk azt az utunkból. Na ezután még ki mer szembenézni velem?

A bölcs büszke, de nem kevély, az ostoba kevély, de nem büszke.
Büszkeség, elegancia, hit, testvériség, alázat és kitartás. Meg az örök optimizmus. Nem csak egy Maes lánynak, de egy Lovell-es tagnak is rendelkeznie kell ezen tulajdonságokkal. Főleg egy olyannak, aki a legmagasabbra akar felkapaszkodni. (És akkor még hello a klubban örök maximalizmus!)

A bölcs mindent magában keres, a balga mindent másokban.
A rövid, szentimentális, élvezetes magány nőtte ki magát a legjobb barátomnak az iskola falai között. Míg a testvérem két nem vér szerinti nővérre bukkant az iskola falain belül, addig én úgy vélem még nem érettem meg arra, hogy innen bárkit igazán a szívemhez közel helyezzek. És ezt nem mások lealacsonyítsa miatt vallom. Dehogy is! Sokkal inkább magamat nem érzem még elég méltónak a feladatra. Ezért is haladok szépen sorjában. Feszegetem a saját határaimat, saját magamat oktatom, saját magam ellensége vagyok olykor-olykor. Hiszen én tudhatom a legjobban, hogy elég akár csak egy elhibázott lépés, egy elterjedt rosszindulatú, talán kicsit sem igaz pletyka és akár alattam is gyorsan összeomolhat a mesebeli kártyavár.
Felszín
Kedves naplóm!
Ma megint azt álmodtam, hogy én vagyok a két lábon járó szótár. Tudom, tiszta őrültség, de hagy meséljem el! Hiszen minden annyira emberi volt, de valahogy mégsem. Azt hazudtam magamnak, hogy jól áll a lófarokba felkötött hosszú, vörösesszőke haj, és a vastag, fekete keretes szemüveg is csak okosít. Meg hogy a kockás egyberuha jól takarja szélesebb csípőmet, ami most könyv gerincként funkcionál. Persze szidtam magamat újra. Mi az, hogy fekete magassarkú?! A valóéletben semmit nem tanulsz kisasszony? Hiszen az ilyenekben mindig meghal a lábad már az első 50 méteren is. De valamivel mégis kombinálni kell, hiszen ez a 155 centiméter önmagában - vagy mondjam azt, hogy nagyon lapos talpú önmagában?! - elég siralmas. Barnás zöldesszürkés szemeim hatalmas Ó betűként szolgáltak a fedőlapon, és amiért igazán fájt az én kicsi papír szívem, az a dús szempilláim hiánya volt. Orrom kecsesen ívelt, és míg a valóságban szeplők, itt kockák mintázták, de pont olyanok mint amilyenek a ruhámon léteztek a képzeletben.  Karjaim pont olyan hosszúak és nyúlánkak voltak, mint a valóéletben. Körmeim francia manikűrben, tehát szintén csak a szokásos. Apró ékszereim, amiket viselni szoktam, most ajánlóként meg lettek említve az első oldalt. Felsorolás szerűen.
- A szívecskés ezüst nyaklánc, amit az anyjától kapott karácsonyra.
- A fehérarany karkötő, amit egyszer már elhagyott, de mégis visszakerült hozzá.
- Az éjszakai fogszabályzó, amit néha elfelejt kivenni a nagy kapkodás okán. De ez szigorú titok!
- A fülbevalók, amiket az első udvarlótól kapott Valentin napra. (-> de nem úgy sült el az este, ahogy a srác tervezte. Fülbevalók maradtak, a fiú repült.)

Majd megérkezett az oldal végére - az én legnagyobb meglepetésemre- az ajánlásom is.
"Igazán jó állapotban lévő 19 éves szótár. 1997 november 14.-ei kiadással. Fitt, vegetáriánus, ateista. Heti háromszor jógázik, ami meg is látszik kecses lapjain. Könnyen lapozható, egy hiba sincs benne. Csodálatos csomagolása követi a 'kevesebb néha több' hangzatos elvet. Minimális alapozó, szempillaspirál, és a kedvenc rózsás rúzsa díszíti a mindennapokban. Illata pedig a friss mentáéra hajaz."
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 561
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 22 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Henriette F. Maes   2017-06-08, 8:29 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Ohohóóó!

Kit látnak szemeim? Csak nem a pompom lányok újdonsült kapitányát? röhög

Kicsit nehezemre esik szavakba foglalni, mennyire király vagy Very Happy Kellőképpen nőies, elég okos, kissé talán túlzottan ambiciózus és eltökélt, tökéletes lovelles!

Viszont kicsit sajnálom, hogy még nem sikerült megértetni az édesanyáddal, hogy néha a dolgok, amik boldoggá tehetnek egy szülőt nem egyeznek azokkal, amik a gyerekét is. De hát annyira makacs és úgy beleéli magát… legyen ember a talpán, aki fel meri neki hozni ezt a témát! Azért remélem, hamarosan sikerült ezt a problémát megoldani, ugyanis… téged eleve felfalnak azok a lánykák, akik a megválasztásod napján telesírták lefekvés előtt a párnájukat, amiért elkapkodtál előttük egy olyan lehetőséget, ami nem is izgat annyira. röhög Mármint, ha egyszer, valamilyen ok folytán kiderül

Foglalózz, aztán HAJRÁ!

Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Henriette F. Maes
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Lovell house-
Ugrás: