HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Hurricane&Liam

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 56
Motto : ♦ first honesty, then industry, then concentration Age : 20 Titulus : ♦ abstract artist Foglalkozás : .♦ student Play by : ♦ cole sprouse
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Hurricane&Liam   2017-06-06, 11:39 pm

Az otthon szónak boldogsággal kellene eltöltenie az ember szívét. Már a puszta gondolattól, hogy tudom hazautazhatok egy elégedett, vágyakozó érzésnek kellene felötlenie bennem, de számomra az otthon mást jelent. Felizzik bennem számtalan gyermekkori emlék, amikor édesapám hulla részegen esett be az ajtón és édesanyám próbált segíteni rajta, de a férfi csak bántalmazta. Annyi minden történhetett még, amiről sem én, sem a szánalmas ikertestvérem nem szerzett még tudomást. Annyi titkot rejt ez a ház Leeds külvárosában a kíváncsi szemek elől. Megannyi ember sajnálkozó tekintettel pillant a családunk még élő tagjaira, hiszen azt hiszik az apánk iránt táplált gyász felemészt minket. Nem szeretek az utcára lépni, hiszen az ismerőseink mindig a hogy létünk felől érdeklődnek. Nem tudják mit éltünk át, míg apám élt, a férfi, aki minden régi emlékem megkeserítője. Ha a Harry Potterben szerepelnék biztosan ő jelenne meg a mumus képében. Kész vicc az egész. S hogy mi a legrosszabb az egészben? A testvérem, Hurricane, kezdi átvenni az elhunyt férfi szerepét. Egyre kevesebb józanabb pillanata van, s egyre több konfliktus alakul ki köztünk az idő múlásával. Szeretném azt hinni, hogy az állandó alkoholizálása az egyetemi mámornak tudható be, de ez a génjeinkben van, s ahelyett, hogy tenne ellene úszik az árral.
Az ujjaimat tördelve ülök le az étkezőben lévő szerény, hat személyes asztalhoz. A lasagna ínycsiklandozó illata csapja meg az orrom, s ezzel egy időben hallom, hogy megkordul a gyomrom. Hiányzott anya főztje, a koliban mindig zacskós, por kajákon élek, ami már az első hét után unalmassá vált, s két év távlatából semmi sem változott ezen.
Kissé hátrafordulok, hogy lássam a lépcsőt, ami az emeletre vezet, hiszen Hurricane még sehol. Anya legalább már tíz perce jelezte a vacsora elkészültét és nekem is elég nehezemre esett lejönni, de a testvéremnek egyenlőre se híre, se hamva.
- Hurricane, ne várasd meg édesanyánkat! - kiáltok fel. Mindig tárgyilagos és hűvös vagyok ebben a házban, sosem tudom elengedni magam. Még a rajzaim is a négy fal közötti bezártságot szimbolizálják. Úgy érzem, hogy Leeds-ben más ember vagyok, mint az egyetemen. Tudok ám én is bulizni, káromkodni, normálisnak lenni, de itt mindig bűntudatom van, ha egy picit is a koromnak megfelelően akarok viselkedni.




I don't like to say I given my life to art. I prefer to say art has given me my life
.
Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. Jun. 01.
Posztok száma : 9
Motto : fuck bitches, get money Age : 20 Titulus : troublemaker Foglalkozás : student Play by : dylan sprouse
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Hurricane&Liam   2017-06-07, 11:39 pm


i am act like a hurricane
so no one can ever break me again.

Otthon édes otthon.
Micsoda közhely. Micsoda gyomorforgató közhely - legalábbis számomra. Másnak erről valami olyasmi juthat eszébe, hogy anyuci meg apuci mosolyogva ülnek a megterített asztalnál, miközben a náluk is boldogabbnak tűnő gyerekeikkel vitatják meg, milyen volt a hetük, hogy éppen mit terveznek hétvégére, milyen volt a munka, vagy bármi baromi érdektelen dolgot, amit a "mi a helyzet" kérdésre válaszolni lehet. Ezzel ellentétben a kiábrándító valóság azonban az, hogy anyuci pici fiai csak akkor beszélnek egymással, ha nagyon muszáj, vagy épp be akarnak olvasni egymásnak valami miatt. Az egyik bánatában festeget, hátha attól majd jobb lesz ez a nyomorúságos helyzet az életével együtt, miközben elhiszi, hogy nem a főutcán fogja végezni egy padon valami szakadt pokróccal. A másik meg züllöttebb lett még az elfogadhatónál is, és már most azon gondolkozik, hogyan könyörögheti át magát a következő félévre, nehogy még több csalódást okozzon az anyjának, akin csodalkozom, hogy még nem találja könnyebb megoldásnak az öngyilkosságot a tragikusan félresiklott élete miatt. Az apa meg egyszerűen csak egy seggfej. Mondhatni, jobb is, hogy meghalt.
Csodálatos, pozitív gondolatok, amikkel átléptem a csaladi házunk küszöbét, mikor haza érkeztünk, és arra sem voltam hajlandó, hogy egy kamu mosolyt erőltessek magamra. Így jobban belegondolva, valószínűleg Liam erről pofázott nekem vagy két percen keresztül idegesen, de ez már akkor sem érdekelt, és a tény azóta sem változott. Kíváncsi lennék, vajon leesett-e neki, hogy egy átkozott szavát sem hallom, hiszen épp a The Neighbourhood egyik száma üvöltött a fülemben - egyébként a fülhallgatót is úgy kellett kirángatni, hiszen az jelezte az érdektelenségem, ez meg ugye bunkóság. De ha akartam hallani a monológját, ha nem, pontosan jol tudtam a forgatókönyvet; mindketten utáltunk itthon lenni, de meggyőződése, hogy legalább anyánk miatt meg kellene erőltetnünk magunkat. Lófaszt.
Az egyetlen menedéket a szobám jelentette a Leeds-i házunkban. Csak sajnos viszonylag kiürült, ahogy beköltöztem az egyetemi házba, így a barátságtalanság fogadott minden alkalommal, mikor körbenéztem. Egy hatalmas, kétszemélyes matrac volt betéve a sarokba leterítve egy pléddel, ami arra az alkalomra szolgált, ha épp több napra hazalátogattam, tudjak hol aludni. Régi bútorok, a polcokon néhány holmi, amit már nem nagyon használok, vagy csak nincs rá szükségem, és bandák poszterei a falon. Semmi érdekes, szinte már csak szobának sem nevezhetném, mégis megfelelt a célnak, sőt számomra tökéletes is volt. Épp olyan sivár volt, mint az életem.
Hosszú percek telhettek el, ameddig csak ültem a puha matracon hátamat a falnak vetve, és azon gondolkoztam, miért nem húztam le két felest indulás előtt, hátha több kedvvel állhatnék hozzá ehhez a fantasztikus, idilli családi naphoz. Aztán hamar rájöttem, hogy Liam a szó szoros értelmében rugdosott volna ki a házból, ha kissé ittasan jelenek meg. Pedig nem az alkoholról volt szó, vagy hogy ne bírnék ki nélküle egy napot sem, hanem a gombócról a torkomban és a görcsről a hasamban, ami indulás óta egyre csak rosszabb lett. Félek attól, mégis mit mondhatnék, ha lemegyek azon a lépcsőn. Hogy fogok a nő szemébe nézni, aki életet adott nekem, ha a tükörképem tekintetét is folyamatosan kerülöm?
Elmém börtönéből végül Liam hangja zökkentett ki, mire csak hangosan felsóhajtottam, és egy szem forgatás kíséretében álltam fel, hogy elinduljak lefelé.
- Tudod, ezt nevezik stílusos késésnek. Bár honnan tudnád... ez egy olyan dolog, ami neked nincs - erőltettem magamra egy szarkasztikus, bájos mosolyt közben, aztan folytattam. - Elragadott az a megannyi csodálatos nosztalgikus érzés, ami felszinre tört belőlem az otthon hangulata miatt - közben leérve a lépcsőn egyenesen az asztalhoz sétáltam és lehuppantam az egyik székre.
Liamre pillantottam és a mosolyom szélesedett, mintha csak azt akarnám üzenni, hogy ennél többre nem telik tőlem - bár a hülye is észrevenné, hogy szavaim a gúnytól csöpögnek -, és nem is vagyok hajlandó megerőltetni magam. Igazából haza sem akartam jönni. Azt terveztem, hogy elviszem Onyxet valahová este, amolyan randiféleségre. Nem sűrűn voltak szabad estéim mostanában, ahogy neki sem, szóval itt lett volna egy remek alkalom, hogy a barátnőmmel töltsem az időt, de "szerencsére" ennek is lőttek. Az univerzum nyilván jól szórakozik rajtam.
- Ah, lasagne! - Felcsillantak a szemeim, mikor észrevettem, mi is van előttem az asztalon, és pofátlan módon szedtem is belőle magamnak a tányéromra. Már készültem, hogy az első falatot a számhoz emeljem, amit ki is nyitottam, amíg a villa úti céljához nem ért, aztán még idő előtt megállítottam a levegőben félbe hagyva az evesi kísérletem, mikor megláttam anyám arcát.
Egy halk, mégis kissé bűnbánó sohaj hagyta el ajkaim, miközben visszahelyeztem a villát a tányér szélére, és hátra dőltem a széken.
- Ne haragudj, de hát ez lasagne. Tudod, hogy a kedvencem, és... inkább mesélj - hagytam abba a mentegetőzést. - Mi történt itthon mostanában? - És a nap folyamán ez volt az első érdeklődő kérdésem anyám irányába, amit normális hangnemben, és mindenféle szarkazmus nélkül tettem fel. A válasz pedig tényleg érdekelt, csak egyszerűbb úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne az helyett, hogy szembe nézzünk az esetleges problémákkal. Problémák pedig mindig voltak, elvégre rólunk volt szó...

©

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 56
Motto : ♦ first honesty, then industry, then concentration Age : 20 Titulus : ♦ abstract artist Foglalkozás : .♦ student Play by : ♦ cole sprouse
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Hurricane&Liam   2017-06-08, 5:16 pm

Akárhányszor itthon vagyunk Hurricane-nel mindig az jár a fejemben, hogy tartóztassam magam és inkább ne szóljak hozzá vagy egy-egy mosolyt elejtsek az irányába csak azért, hogy édesanyánk ne higgye azt, hogy az Ő két szép szeme fénye haragban van egymással. Kiskorunkban mindig szeretetre és kölcsönös tiszteletre tanított bennünket és kizárólag apámra tudom fogni, hogy ez nem jött össze neki. A jó és a rossz együtt mindig valami olyat szül, ami nem jó senki számára. Személy szerint én úgy érzem, hogy mindig túlfilozofálom a dolgokat és a művészetekbe menekülök. A társadalom hülye, elvont művésznek címkéz fel, de én hajlandó vagyok figyelmen kívül hagyni a különböző titulusokat. Hurricane már egészen más téma, jobb is, ha őt nem feszegetjük, mert megint apámnál kötnék ki.
Nem kellene minden egyes percben ennyire mélyen beleásnom magam az elsiklott életembe, hiszen akárhogy is nézzük most már adott minden lehetőségem arra, hogy boldog legyek, ám nem élek a helyzettel és gyerekes módon csak az ikertestvéremmel veszekedek, illetve magamba fordulok. Elgondolkodtató, hogy ez mennyire tesz jót nekem. Lehetséges, hogy a társadalom igazat mond.
Még pár perc beletelik, mire meghallom Hurricane lépteit a lépcső felől. Automatikusan megforgatom a szemem, s csak reménykedni tudok, hogy anyánk nem látta meg a testvérem irányába tett apró, nem túl szép gesztust. Nem értem miért félek ennyire az életemet adó nő véleményétől, az egészet jó testvéri civakodásnak is lehet nevezni.
- Te aztán nagyon vicces kedvedben vagy, én stílusos késésnek a tíz percet mondanám, amennyi időt én elszöszmötöltem, de ez már inkább a bunkóság kategória – suttogom a szavaim, hogy ne hallatszódjon el édesanyánkig, aki mosolyogva tálalja a lasagnét és néha-néha ránk pillant a válla felett, hogy minden rendben van-e. Óh ha Ő azt tudná! – Egyet kell értenem, roppant nosztalgikus itt lenni, az a megannyi szép emlék, mindjárt elérzékenyülök – a hangomból csöpög a maró gúny. Ez nem lesz jó így. Mostantól csak anyával kellene beszélgetnem és rá se nézni Hurricane-re, mert félek, hogy az itt tartózkodásunk ideje alatt össze fogunk kapni.
Hátradőlök a székemben és figyelem, ahogy anya az asztalra rakja az ételt. Jobban megfigyelve vonásait látszik rajta, hogy rengeteget öregedett az elmúlt pár évben, s ahelyett, hogy azt mondanám, simán letagadhat pár évet sajnos az ellenkezője az igaz.
Kissé meglepődök a testvérem kérdésén. Nem gondoltam volna, hogy társalgásba fog kezdeni, hiszen mikor ideértünk még annyira sem volt képes, hogy mosolyogjon és azt a fránya headsetet kiszedje a füléből. Magyarázhattam utána neki, rám se sandított. Mindenféleképpen azt kell mondanom, hogy ez pozitív az irányából. Talán tényleg el tudjuk játszani, hogy minden rendben van.
- Semmi különös, unalmas nélkületek fiúk, hiányoztok nagyon – válaszol édesanyánk, mire elszorul a szívem. – Na de inkább ti meséljetek, mert itt aztán tényleg semmi sem történik. Milyen az egyetem? – kérdezi mosolyogva.
- Most egy projektfeladaton dolgozom, nagyon érdekes, de még nem árulhatok el róla sok mindent – válaszolok titokzatosan, ám lelkesen. Anya végig bólogat, majd a tekintete Hurricane-en állapodik meg. Imádkozom, hogy ne mondjon semmi baromságot és találjon ki valami épkézláb dolgot, amit beadagolhat, mert a nyakam merném rátenni, hogy nem sok józan emléke van az Abbey-ről.




I don't like to say I given my life to art. I prefer to say art has given me my life
.
Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. Jun. 01.
Posztok száma : 9
Motto : fuck bitches, get money Age : 20 Titulus : troublemaker Foglalkozás : student Play by : dylan sprouse
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Hurricane&Liam   2017-06-12, 9:25 am


i am act like a hurricane
so no one can ever break me again.

Bármerre néztem a házban, mindenhonnan beugrott valamiféle gyerekkori emlék. Jó és rossz egyaránt. Próbáltam tényleg a szép dolgokra emlekezni, de valamiert sosem sikerült. Mindegyik helyét átvette valami, ami miatt fordult egyet a gyomrom. Az pedig nem segített az állapotomon, hogy anyám előtt színészkednem kellett, és még Liammel is bájcsevejt kellett volna folytatnom, és ehhez volt a legkevésbé kedvem most.
Bár egyedül jöttem volna csak - morgolódtam magamban, miközben szembe néztem az ikertestvéremmel, és már most nehezen alltam meg, hogy a tenyérbemaszó képével együtt leborítsam arról a székről, amit önkényesen elfoglalt magának a "10 perces stílusos késésével".
- Muszáj folyton belém kötnöd, igaz? - kérdeztem fogaim közt sziszegve, mikor odaértem hozzá, és közelebb hajoltam, hogy anyánk ne hallhassa. Az viszont már messziről is látszott, hogy nem voltam épp jó kedvemben, közelebbről maximum csak ijesztőbbnek tűnhetett. - Mi lenne, ha legalább addig abbahagynád, ameddig itt vagyunk, mielőtt beverem a képed? - Bár sosem emeltem kezet Liamre, és soha nem is terveztem, azt hiszem, a sok szartól kezdek egyre agresszívabbá válni. Mással gond nélkül leálltam bunyózni, ha épp meg kellett védenem valakit, magamat, vagy egyszerűen csak nem láttam más módját a megoldásnak. A testvérem azonban más volt... legalábbis eddig. Szinte már annak sem tudtam tekinteni, pedig régen elválaszthatatlanok voltunk. Mégis mi történhetett?
Mély levegőt vettem, és elhelyezkedve a széken figyeltem anyát, és arra gondoltam, lehettem volna sokkal jobb fia is. Akkor talán most nem lennénk Liammel ebben a kínos helyzetben, és nem kéne összetörve figyelnem anyánkat, amiért saját magamat bántom a sok hazugsággal, amit inkább beadok neki az helyett, hogy tudnia kelljen az igazságot. A baj csak az volt, hogy nem tudtam neki hazudni...
- Te is hiányzol nekünk - jelentettem ki egy halványabb mosollyal az arcomon, de képtelen lettem volna levenni róla a tekintetem. Azt hiszem ez volt az a pont, amikor eléggé ellágyultam ahhoz, hogy levegyem a maszkom vele szemben, és én ezt szerettem volna elkerülni.
- Oh, milyen izgalmas - pillantottam végül Liamre egy, a hanglejtésemmel azonos gúnyos mosollyal. Viszont mikor anyánk rám nézett, kissé megszeppenve akadt torkomon a szó, ahogy ismét felé fordítottam a fejem. Pontosan ettől féltem.
- Nos... hát tudod, olyan... mint bármelyik másik egyetem. Előadásokra járunk, tanulunk - kezdtem sorolni fellhúzott szemöldökkel, bár magam sem tudtam, mire akarok kilyukadni ezzel. - Kicsit romlott az átlagom, hogy őszinte legyek. Félek is a vizsgáktól, de ez mind az miatt van, mert megismertem valakit - mosolyodtam el végül. Milyen szép mentés volt bedobni a barátnő témát. Így nem kell hazudnom sem, csak eltitkolom az igazságot. Az pedig nem bűn, nem igaz?
Nahát, Hurricane! És milyen a lány? - Kérdezte egy széles mosollyal az arcán, miközben összecsapta tenyereit.
- Gyönyörű. Kedves. És okos. Nem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani, de azt hiszem, tényleg szerelmes vagyok - válaszoltam továbbra is egy őszinte mosoly kíséretében, és még magamat is megleptem ezzel a viselkedésemmel. De anya legalább boldognak tűnt.
- Ennek igazán örülök - mondta még mielőtt Liamre nézett volna. - Na és neked most van valami lány az életedben, akivel komolyra is fordulhatnak a dolgok? - Kérdezte kíváncsian, én pedig hasonló pillantással fordultam a testvérem felé, mellkasom előtt összefonva a kezeim. Akkor jöttem rá, hogy nem is tudok már róla semmit.

©

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 56
Motto : ♦ first honesty, then industry, then concentration Age : 20 Titulus : ♦ abstract artist Foglalkozás : .♦ student Play by : ♦ cole sprouse
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Hurricane&Liam   2017-06-12, 6:14 pm

Nem pont úgy alakulnak a dolgok itthon, ahogy terveztem. A koliban még az indulás előtti estén mindent átgondoltam. Persze, mint általában a terveim, most is kezd félresiklani. Már régen meg kellett volna tanulnom, hogy csak és kizárólag a spontán dolgokkal érek valamicskét. Van egy-két dolog, amelyet talán jobb lenne, ha ellesnék Hurricane-től és akkor talán valamelyest könnyebb lenne az élet, de nem akarok lesüllyedni arra a szintre, amelyen most Ő van. Mindig is különböztünk egymástól, de egészen apánk haláláig kijöttünk egymással amennyire csak a korlátaink és a különbségeink engedték nekünk. Most mondhatnám azt is, hogy régi szép idők, de nem emlékszem olyan szakaszára az életemnek, ami igazán boldog lehetett volna, de az is lehet, hogy csak én vagyok túl mély és művészi.
Megrémiszt a tudat, hogy édesanyánk rájön a köztünk uralkodó ellentétekre és csalódni fog bennem és Hurricane-ben. Minden egyes percben azért imádkozom, hogy az ikertestvérem is tudja tartani magát, hiszen már akkor összetörne teljesen anyánk, ha kiderülne, hogy apánk útjára lépett és bárhogy is tagadja, ebben igazam van. Néha elgondolkozom azon, hogy bár kibékülnénk, de mindez csak pár másodpercig tart, mert aztán eszembe jut, hogy annak nem lesz jó vége. Talán pár év múlva már látni sem fogjuk egymást és úgy viselkedünk majd a másikkal, mint az idegenek. Nem tudhatok előre semmit, de ennek elég nagy a valószínűsége. Szörnyű dolog, hogy egy testvéri kapcsolat ennyire meg tud romolni.
- Kettőnk közül nem én vagyok az, aki folyton beleköt a másikba – nézek rá szigorúan. Hurricane-re sokkal jobban igaz ez a viselkedés, de hát, aki másban meglátja a szálkát, magában a gerendát sem fogja. – Nem mernéd megtenni, pláne nem édesanyánk előtt – válaszolom ridegen, vagyis próbálom adni a rideget, s közben elgondolkozom, hogy vajon Hurricane képes lenne-e arra, hogy bántson engem. Azt akarom hinni, hogy eme kérdésre nem a válasz, de annyira elzüllött, hogy nem tudom elhinni magamnak. Talán tudna bántani és az is lehet, hogy meg is fogja tenni egy napon. Csak az ne a mai legyen, anyánk minden tekintetben összetörne. Nem tudom, hogy én visszaütnék-e, ha rám támadna. Minden kérdéses.
- Valóban hiányzol – bólintok, s ezúttal kivételesen egyet kell értenem a testvéremmel. Mily meglepő!
Csak megforgatom a szemem mosolyogva, amiről anyánk azt hiheti, hogy testvéri huzavona, hiszen Ő is tisztában van azzal, hogy Hurricane sosem volt oda a művészetekért, míg nekem, azaz életem. Azt sem tartom kizártnak, hogy az ikrem is ért hozzá, de ezt sosem fogjuk megtudni.
Meglep Hurricane kijelentése, miszerint szerelmes. Nem tudom, hogy ki az a lány, akiről beszél, habár van róla sejtésem, de nem akarom elkiabálni. Szívesen rákérdeznék, de anya biztosan azt hiszi, hogy én már tudtam a románcukról, így nem kíváncsiskodom, egyszer úgyis tudomást szerzek róla.
- Ami azt illeti van. Emlékeztek, amikor volt azaz egy hónapos művészeti tábor Brighton mellett? – kérdezem, habár már pár éve volt biztosan emlékeznek rá. – Ott megismerkedtem egy francia lánnyal, Edennel és most odajár az egyetemre. Még csak alakulóban van a dolog, de reménykedem – mondom mosolyogva. Remélem, hogy Hurricane-nek nem lesz semmilyen hülye megnyilvánulása a szerelmi életemmel kapcsolatban, mert akkor biztosan nem állok jót magamért.
- Hát ez nagyszerű fiúk! Alig várom, megismerkedjek a lányokkal, legközelebb őket is hozzátok el – mosolyog ránk édesanyánk. – Hurri, drágám, hogy hívják a kislányt? – kérdezi anya, s áldom a sorsot, hogy beelőzött ezzel.




I don't like to say I given my life to art. I prefer to say art has given me my life
.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Hurricane&Liam   

Vissza az elejére Go down
 
Hurricane&Liam
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Liam Briantov
» Liam O'Keeffe
» Rosszat álmodtam, oda bújhatok melléd? Liam & Elena
» Jason Liam Norman
» ADATGYŰJTÉS

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Get more adventure :: Távol a világban :: Európa-
Ugrás: