HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Trisha && Clayton

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Tanár

Tanár
Csatlakozott : 2017. May. 30.
Posztok száma : 15
Motto : A változás nem döntés kérdése. Sem egy növénynek, sem pedig nekem. Megtörténik, és egyszer csak más vagy. Titulus : feleségszomorító Foglalkozás : irodalomtanár Play by : Tom Hardy
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Trisha && Clayton   07/06/17, 11:40 am


Barbarának azt hazudtam, hogy nem tudok aludni, mert melegem van, és amúgy is még fel vagyok pörögve az esküvőtől, Barbara meg volt olyan spicces, hogy elhitte. Nem is hazudtam neki akkorát. Tényleg nem tudnék elaludni, és tényleg az esküvőn történt valami, ami miatt képtelen lennék álomba merülni.
A fél éjszakát ébren töltöm, a másik felét meg forgolódva, álomtalan álomba merülve. Folyton fölriadok, és azt képzelem, hogy Barbie áll fölöttem mérges tekintettel, de a néma sötétben egyedül vagyok a gondolataimmal és saját félelmeimmel.
Hiába fordulok a másik oldalra, hiába kapcsolom ki majd be a televíziót újra és újra, nem lesz jobb a helyzet.
Korán ébredem a reggel, és úgy teszek, mint aki még alszik amikor a nejem kijön a hálószobából. Rettegek, hogy rájön arra, hogy csak játszadozom.
A fürdőbe megy, majd kávét iszik és rágyújt. Kinyitja a hűtőszekrényt, és csalódottan felsóhajt. A szobába megy, és pár perc múlva kijön. A kulcsaiért nyúl, a cipőjét veszi föl, kisétál a házból. Ránk zárja az ajtót, az én szemem pedig kipattan. Vadul zakatol a szívem. Számolom a másodperceket.
Egy..kettő..három..huszonnégy..harmichat.
Eddig bírom. Letépem magamról a takarót, és öles léptekkel indulok Trisha szobája felé. Nem kopogok, bár jól tudom illene – mert mi van ha éppen öltözik, vagy csak fehérneműben álldogál? -, és szabályosan berontok. Az ajtó szinte kirobban a helyéről, én pedig ott állok a neveltlányom szobájában egy alsónadrágban vadul hullámzó mellkassal.
- Trisha mi a franc volt ez tegnap? -
Szinte üvöltök. Mély baritonom bezengi az egész szobát. Nem merek ránézni. Magam előtt a földet bámulom. Én is hibás vagyok. Ugyan annyira tehetek róla, mint Ő. Hagytam, hogy valami egészen furcsa, indokolatlan és gusztustalan érzés magával ragadjon. Trisha részeg volt, vagy legalábbis spicces annyira, hogy ne tudjon uralkodni magán.
Még magamon érzem Trisha illatát, karjának indiszkrét ölelését, puha ajkainak erőszakos csókját.
Megborzongok. Az emlék újra végigfut a testemen, én pedig képtelen vagyok bármit is tenni ezellen. Magával ragad, magával ránt és tegnapig repít.
-Anyádnak erről egy szót se -
A hangom nyomott, bűnbánattól súlyos. Utálom Tishát és utálom magamat. A legjobban pedig azt gyűlölöm, hogy képtelen voltam gyűlölni az érzést ami a hatalmába kerített.


Vissza az elejére Go down
avatar


Goddard

Goddard
Csatlakozott : 2017. Jun. 01.
Posztok száma : 12
Motto : i can only take you in small doses Age : 24 Titulus : perfectionist Foglalkozás : student Play by : kassi smith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Trisha && Clayton   07/06/17, 09:15 pm


Azt sem tudom, hogy kerültem haza. Tulajdonképpen elég ijesztő, hogy az alkohol ilyen szinten képes a pokolba taszítani. Szinte szó szerint. Az utolsó, amire emlékszem, hogy olyan hevesen és vággyal telve tapadok a mostohaapám ajkaira, mintha csak az életem múlna rajta. A csókunk után pedig valószínűleg beájultam az autó hátsó ülésére. Jobb esetben még a kikeményített ingét sem hánytam le.
A következő, amire felriadok, az Clayton hangja. Hirtelen azt sem tudom, hogy a szobámban vagyok-e, a saját ágyamban, vagy pedig.. Persze, az lehetetlen. Még az is lehet, hogy azt a csókot is csak álmodtam. Viszont a fejemben kavargó kérdése ezt a felvetést csírájában el is fojtja bennem. Tehát nem álmodtam, valójában megtörtént kettőnk között az a tegnap esti pillanat.
Nem is válaszolok rögtön neki. Kegyesen hagyok magamnak néhány percet, amíg kellőképpen összeszedem magam. Legalábbis, amennyire erre jelen állapotomban képes vagyok. Vékony ujjaimmal a halántékomat kezdem el masszírozni, miközben a hasamról a hátamra fordulok az ágyon, és a takaró akaratlanul is jobban lecsúszik a testemről. Talán, ha nem lennék másnapos, azonnal visszaemlékeznék, hogy, amint hazaértem éjszaka, ledobáltam magamról a cipőt és a ruhát, és fehérneműben feküdtem le, majd aludtam el másodpercekkel később. De mivel jelenleg a szemeimet sem tudom kinyitni, ezért a maradék takarót is lerúgom magamról, amikor egy mozdulattal kinyújtom a levegőbe a jobb lábamat. Csak miután kitornáztam magam, akkor kászálódok fel törökülésbe, és homályos tekintettel nézek fel a férfire. - Kétlem, hogy ne ismerted volna fel, de minden bizonnyal egy csók. - mosolygok rá gúnyosan. Eszembe sem jut, hogy esetleg másra gondolhat, már csak azért se, mert, amint végigpillantok rajta, és megakad a tekintetem az alsónadrágján, önkéntelenül is forrni kezd a vérem. Megint.
Megvonom a vállaimat, amikor megemlíti az anyámat. Tényleg ennyire hülyének néz? - Ugyan, kérlek. Máris rohanok, és elmesélem neki, hogy mit rosszalkodtunk tegnap este. - és, hogy szavaimnak hangsúlyt is adjak, felállok az ágyról, és az ajtó felé indulok. Persze abszolút véletlenül ringatva a csípőmet. De, mielőtt kilépnék a küszöbön, visszafordulok, és az ajtófélfának döntöm a hátamat. - Esetleg üzensz neki valamit? Mondjuk, pontozhatnál egy 1-től 10-es skálán, vagy.. - somolygok, majd, mintha tovább gondolkodnék, csettintek egyet az ujjaimmal. - Tudom már. Mi lenne, ha azzal kapcsolatban üzennél neki, hogy a lánya örökölte a csóktudását? Biztosan érdekelné. - nevetek fel halkan, de kacéran, majd rákacsintok az elképedt férfire, és a kilincsért nyúlok.
Vissza az elejére Go down
avatar


Tanár

Tanár
Csatlakozott : 2017. May. 30.
Posztok száma : 15
Motto : A változás nem döntés kérdése. Sem egy növénynek, sem pedig nekem. Megtörténik, és egyszer csak más vagy. Titulus : feleségszomorító Foglalkozás : irodalomtanár Play by : Tom Hardy
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Trisha && Clayton   09/06/17, 10:46 am


Annyira pimasz. Annyira kiborítóan pimasz, hogy a legszívesebben lekevernék neki egy igazi apai pofont. Nagyon nehéz megállnom, hogy ne rontsak neki, amikor annyira dühös vagyok rá. Minden az Ő hibája. Minden egyes kis gondolatom, az elmúlt éjszaka, a forgolódások és ez a pillanat is. Elszállt az agya, vagy csak megkattant.
Haragosan fújom ki a levegőt. Remegek a dühtől.
-Ne szórakozz velem Trisha, mert olyat teszek amit még megbánok! -
Rámordulok, és ráemelem a szemeimet.
Ez egy kibaszott nagy hiba volt.
A lányon nincsen sok ruha, sőt ruha szinte egyáltalán nincs. A fehérnemű alig takar el belőle valamit, és amit el is takar, csak kiemeli. A szemem rátapad a karcsú lábak vonalára, majd alapos hasra, a kidomborodó mellekre, és egy egész pillanatra elnémulok. Köpni, nyelni nem tudok.
Kibaszottul kívánom, és ez megrémiszt. Hátrálni kezdek, lassan, bambán, mígnem a hátam nekinyomódik az ajtó hideg tejüvegének. Összerándulok. Jéghideg, de legalább lehűt. Eltereli a figyelmemet Trisha testéről, mielőtt látható jele lenne tetszésemnek.
-Rosszalkodtál. -
Visszakézből javítom ki. Még mindig tartom magam ahhoz, hogy minden Trisha hibája volt, én pedig a szerencsétlen áldozat voltam csak.
-Figyelj. Tegyünk úgy, mintha meg sem történt volna. Nyilvánvalóan hiba volt. Te részeg voltál és azt sem tudtad, hogy ki vagyok. Biztos vagyok benne, hogy összetévesztettél valakivel. Tudom, hogy van az a fiú, akit néha áthozol. Rá gondoltál, ugye? -
És én annyira szeretném, hogy igaz legyen minden szó, hogy tényleg rágondoljon, hogy csak félreértés legyen az egész.
És akkor elfelejthetjük. Na nem mintha az olyan egyszerű lenne.
És észre sem veszem, hogy már mellettem áll,csak arra eszmélek föl, hogy a hangja túl közelről cseng, és felém árad az illata.
Hirtelen túl közel került hozzám, é meg megint csak a melleit tudom bámulni. Elnyomok egy káromkodást.
-Na most már tényleg elég! -
Felhördülök, és csapdába ejtem. A két kezemet a feje mellett két oldalon támasztom a falnak, bezárva így. A szemeim tüzet tudnának okádni,ha képes lennék rá.
-Azt mondtam, hogy elég. Nem vagyok egyszerelmes tini akivel játszadozhatsz. A nevelőapád vagyok, megértetted? -
És ez az egész tök nevetséges.

Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Trisha && Clayton   

Vissza az elejére Go down
 
Trisha && Clayton
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Get more adventure :: A múlt-
Ugrás: