HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Jace&Annika

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 19
Motto : hakuna matata Titulus : ♣ young antidonna Foglalkozás : ♣ student Play by : ♣ cara delevingne
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Jace&Annika   2017-06-07, 4:26 pm

Másnaposságtól fájó fejjel lépek be a stúdióba, s közben fejben végig Jace-t szidom. Tegnap világosan megkérdeztem őkegyelmétől, hogy ma lesz-e bármiféle munka és ő mosolyogva válaszolt, hogy biztosan nem. Ha én ezt előre tudom, akkor biztosan nem megyek el este szétcsapni magam, hiszen nincs is annál rosszabb, amikor még félig ittas állapotban kell bejönnöd dolgozni. Való igaz, hogy másnaposságnak titulálom a mostani állapotom, de ettől függetlenül nem vagyok biztos benne, hogy már teljesen kijózanodtam, hiszen hajnal négykor még nagyban ittam a shottokat és most reggel tíz óra van. Nem vetülne rám jó fény, ha ez kiderülne, pedig tudták, hogy néha ezzel jár, ha egy matherest alkalmaznak. Persze én nem panaszkodom, mert diákhoz képest nagyon is jó a fizetésem, simán megvagyok belőle és anyának ezáltal kevesebb pénzt kell utalnia a számlámra minden hónapban. Ők is jobban járnak velem, hiszen egy diplomás már sokkal többet elkérne. Kész kompromisszum az egész munkáltatásom!
- Williams, remélem elég nyomós indokod van arra, hogy iderángattál, mert ha nem a pokol tüzében fogsz elégni, biztosítalak róla – mondom neki mindenféle köszönés nélkül. Nem leszek ma a legjobb hangulatomban, de ez van, szerintem már hozzászokott a hirtelen stílusomhoz. – A többiek merre vannak? Csak azt ne mondd, hogy korábban hívtál – nézek Jace-re villámokat szóró szemekkel. Ez rosszabb, mint amikor kiderült, hogy a nővérem, Tyra, is az Abbey Mount-ra jön tanulni, mert a szüleim azt akarják, hogy felügyeljen engem. Nincs szükségem bébiszitterre.
- Igazából, hogy őszinte legyek nem készültem semmivel, minden cuccom a koliban hagytam, mivel miután felkeltem még arra sem volt időm, hogy rendesen megfésülködjek és lezuhanyozzak – húzom el a számat. Eléggé elgondolkozom ahhoz, hogy hozzátegyem azt az apró mondattöredéket, hogy remélem kidől a piaszagomtól, de végül visszafogom magam. Jace nem tett ellenem semmit azon kívül, hogy elfelejtette a mai napot vagy szándékosan nem szólt.
- Egyébként tényleg, én tegnap kérdeztem tőled be kellesz-e ma jönnöm, de azt mondtad nem. Mi változott azóta? – kérdezem ezúttal teljesen normális hangnemben, mint ahogy a főnökömtől szokás. Habár inkább tartom az anyját a főnökömnek, mint őt. – Nem kezdhetnénk? Délutáni alvást tervezek – nevetem el magam.


A beauty never lies



Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley


Kinsley
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 10
Motto : ☇ Nothing. Age : 22 Titulus : ☇ Curly Foglalkozás : ☇ student / singer Play by : ☇ Harry fuckin' awesome Styles
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jace&Annika   2017-06-10, 10:40 am

Anyám pikkel rám. És hogy honnan vagyok ebben olyan nagyon biztos? Mert mindig a másnaposságtól meghalni kívánó napjaimra teszi a legfontosabb dolgokat. Tudom, hogy rossz lehet neki az, hogy eljöttem otthonról és egyedül van többnyire, de nekem sokkal jobb itt. Még mindig úgy gondolom, hogy hiába keresem degeszre magam az éneklésemmel bármikor eltűnhetek a lefolyón, dönthetnek úgy a rajongóim, hogy már nem szeretnék és akkor az a pénz sem fog örökké kitartani. Miért ne lehetne egy normális szakmám? Az már más tészta, hogy referenciának beírhatnám a koncertjeimet meg ezeket. De ez most nem téma.
Idegesen baktatok fel a lépcsőn, ami édesanyám irodájához vezet, már magamban teljesen elképzeltem miket fogok a fejéhez vágni és mit fogok megköszönni mikor rájövök, hogy az ajtó kulcsra van zárva. Vagy bent dug valakivel jelen pillanatban, vagy tényleg dolga akadt. Ami elképzelhető. Szomorúan fordulok sarkon és indulok meg a stáb többi tagjához útközben elvéve egy pirítóst, mert most több nem is csúszna le a torkomon viszont kell valamit bevinnem a szervezetembe, mert ki tudja mikor fogok újra enni vagy szünetet kapni. Nyugodtan, fejfájásomat próbálva nem  rosszabbítani enném meg a kenyeremet, amikor fülsüketítő rikácsolás hatására még a szőr is feláll a hátamon.
- Annika, bazd meg lehetne kicsit csendesebben? - morgok vele még mielőtt feltehetné a következő kérdését. Istenem, ez a lány teljesen kiaggaszt. De tényleg. - Honnan a fenéből tudjam? Peeersze, minden vágyam volt veled eltölteni a szombat délelőttömet. Tényleg. - szúrós szemekkel nézek irányába, majd lehunyom őket és ujjaimmal az orrnyergemet kezdem el masszírozni. Kurva hosszú egy nap lesz ez. Ha túlélem.
- Ott az öltözőm, vegyél egy tiszta törölközőt és menj zuhanyozz le, mert ha az anyám meglát akkor ki fog fordulni a bőréből. Bár lehet azt kéne. - most nem is tudnám eldönteni kire haragszok jobban. Az anyámra, mert ennyire kicseszett velem vagy Annikára amiért engem hibáztat a mai nap miatt. Nem én akartam azt, hogy így legyen! - Addig kitalálhatsz valamit, mert anya valami rohadt videót akar készíteni vagy mi a franc. - meghúzom a vállamat és végre beleharapok az elhűlt ételembe. Nem megy nekem ez a dolog ma.
- Az anyám kedélyállapota változott tegnap óta. Szerinted, ha tudtam volna azt mondom menj részegedni nyugodtan? Na,ne nézz hülyének már Anni. - mikor átvált normális hangnemben már nekem sem sípol a fejem, nem érzem azt, hogy ha tehetné most kifordulna. Nono, ilyet nem játszunk. - Látod valahol a boszorkányt, akit te a főnöködnek én meg az anyámnak hívok? Nem? No, akkor még nem kezdhetjük, mert fingom sincs, hogy mit akar.








Remember,
everything will be alright

Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 19
Motto : hakuna matata Titulus : ♣ young antidonna Foglalkozás : ♣ student Play by : ♣ cara delevingne
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jace&Annika   2017-06-12, 6:02 pm

Elgondolkoztat a dolog, hogy lelépek betegségre hivatkozva és megkérem Jace-t, hogy fedezzen az anyja előtt. Talán van olyan jó fej és aranyos, hogy megtenne ennyit értem. Nem állunk olyan közel egymáshoz Jace-szel, tartjuk a távolságot, úgy viselkedünk egymással, mint a munkatársak. Az egyetemen akárhányszor meglátjuk egymást csak köszönünk és elsétálunk a másik mellett. A stúdióban is többnyire a munkáról beszélünk meg néha a sulis dolgainkról. Ő volt az első ember, akit itt megismertem, mégis eléggé távolságtartóak vagyunk egymással, ami kicsit sem probléma, hiszen nem jó a munkatársaiddal szorosabb kapcsolatot kialakítani és most személyes tapasztalatról beszélek. Mikor levelezőn voltam a tanulás mellett dolgoztam is és elég balul sült el a dolog, de nem szeretném részletezni.
Látom a srácon, hogy ő sincs a legjobb formában, így elmosolyodom. Talán tényleg nem az ő ötlete volt, hogy idejöjjünk ilyenkor. Az anyja néha egy hárpia tud lenni, de ezt sosem mondanám ki Williams előtt, mert félek, hogy zokon esne neki és azt sem tudom, hogy mennyire vélekedik elfogultan az édesanyjáról. Szeretném most szétkáromkodni magam és szidni az asszonyt, de félek, hogy következménye lehet.
- Jävla skit, Jace! – szólok rá svédül, ami körülbelül annyit tesz, hogy baszd meg. – Mintha olyan szar lenne a társaságomban, kedves Jace – szólalok meg gúnyosan. Egyikünk sincs a legjobb passzban. Ha ez a srác ma így bármilyen zenei tartalmat fog készíteni annak biztosan nem lesz jó vége. Nem szívesen veszek ebben részt, de végül is engem nem ismer a nagy világ és még pénzt is kapok egy kis munkáért, sokkal többet keresek itt diploma nélkül, mint amennyit otthon keresnék, pedig Svédország sem a szegénységéről és a visszamaradottságáról híres.
- Nem, igazából nem is bánnám, ha elküldene ma az anyád, semmi kedvem itt lenni, na meg a törölköződ sem akarom összekoszolni – rántom meg a vállam. Éppen nem bűzlök és nem hiszem, hogy látszik rajtam a fürdés hiánya, mindössze a közérzetem rossz ennek a tudatában. Tanulság: ne üsd ki magad annyira, hogy ne juss el a zuhanyzóig. – Videót? Úgy nézel ki, mint a mosott szar, ebből ma nem lesz videó, hidd el – közlöm a tömény, ám keserű igazságot.
- Jól van na, igazad van, Jacey – vallom be elhúzva a számat. Nehéz igazat adni neki meg úgy mindenkinek, de néha muszáj. – Nem akarsz lelépni? Ha te is jössz velem kevésbé kapok az anyádtól és megoszlik a dolog, minthogy itt basszuk el a napunkat nem túl jó állapotban és inkább készítenénk máskor egy minőségi videót. Ne legyél hülye Jace, menjünk el – nézek rá könyörgő szemekkel. Nem ismerem annyira a srácot, hogy előre tudjam a válaszát. – Nem muszáj együtt lenni egész nap, ha lelépünk, és nem szeretnél velem lenni se gond.


A beauty never lies



Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley


Kinsley
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 10
Motto : ☇ Nothing. Age : 22 Titulus : ☇ Curly Foglalkozás : ☇ student / singer Play by : ☇ Harry fuckin' awesome Styles
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jace&Annika   2017-06-16, 12:55 pm

Volt két csaj a tegnapi buliban, akiket szívesen elvittem volna magamhoz és megtanítottam volna nekik egyet s mást, de nem tettem. Mert mikor tudatosult bennem édesanyám SMS-e, akkor a gyógyszer sem segített volna a dolgon. Nem. Az anyámnak van egy ilyen férfilohasztó képessége, amivel elveszi minden kedvedet mindentől és nem tehetsz ellene semmit. De tényleg. Most már kezdem érteni apám miért futott fejvesztve ettől a nőtől, akit én az anyámnak Ő pedig egy ideig a szerelmének hívott. Mert egy hárpia, és ezt minden tisztelettel állítom. Bár, ha valaki ilyeneket kezd el mondani az anyámról akkor egyből ugatok, de ez csak azért van mert senki más ne mondja rá, hogy bolond. Ő az én bolondom, a többieknek csak a főnökük.
Amin amúgy csodálkozok is, mert anyának nem szokása késni és az is meglep, hogy a többiek is lassan szállingóznak. Pedig ismerik az elvemet, minél hamarabb kezdjük annál hamarabb mehet mindenki a dolgára, és nekem jelen esetben a legnagyobb dolgom a kajálás. Reggel nem igazán ment le a torkomon egy pirítós se, de még a kávém se, szóval ez a nap is csodálatos lesz.
- Annika, töltöttél már el a társaságodban huzamosabb időt? Majd, ha igen, akkor megérted miről beszélek. - vakargatom kócos hajamat, miközben nem gondolom komolyan azt amit mondtam. De szerintem ezt Ő is tudja. Mi ilyenek vagyunk. Szívjuk egymás vérét, a közös ismerősök előtt csak úgy viselkedünk mint két idegen. Nem sokan tudják, hogy együtt dolgozunk de ez így van rendjén, mert nem akarom, hogy az összes ismerősöm tőlem kérjen munkát.
- Olyan prolinak nézel, hogy nincs még egy törölközőm? Elég rosszul gondolod Anni. Van egy szekrény abban az öltözőben, ami tele van használatlanokkal. Szóval, mielőtt anyám megjönne és szétrúgná a segged vagy kirúgna, szerintem menj és tusolj le. Nincs kifogás. - vállat vonok. Ha ennyire el akar menni, akkor tegye meg, de az biztos, hogy szar lenne nélküle dolgozni. Elég jó munkát végez és vannak használható ötletei. - Szóval azt mondod szarul nézek ki? Menj a picsába. Egy kis púder, meg korrektor és álmaid pasijává válok. Bocsi, elfelejtettem, hogy már az vagyok. - rákacsintok egy hatalmas mosoly kíséretében és felpattanok a neves székemből. Megropogtatom csontjaimat, meg elgémberedett testrészeimet és az előttem álló hölgyet nézegetem. Nem rossz egy lányka, de valamiért mindig is az alacsonyabbak jöttek be. Annika, meg hát... modell alkatú hölgyemény.
- Mondasz valamit. De nem is tudom, nem akarom máskor felvenni azt a retkes vidit. Már idehurcoltam a fenekemet, szóval jó lenne túl esni rajta, de ha meg szar lesz akkor nem akarok megint visszajönni. Tök szar. - beletúrok a hajamba, majd felveszem a hátamra a táskámat és felé fordulok. - Menjünk, mielőtt meggondolom magam, és anyámat meg majd elintézem én. Van egy kijátszható apa kártyám, amit előszeretettel használok is majd fel. Amúgy, ne hülyéskedj, naná hogy veled fogom tölteni a napomat. Elvégre, miattad lógok a munkámból. - megindulok a kijárat felé, majd bepattanok a kocsimba és várom, hogy a lány is ugyanígy tegye.
- Itt van anyám kártyája a kocsimban, hol szeretnél reggelizni? Ő állja. - gyújtom be az autót, majd a rádiót, hogy zenét hallgassunk miközben megyünk.








Remember,
everything will be alright

Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 19
Motto : hakuna matata Titulus : ♣ young antidonna Foglalkozás : ♣ student Play by : ♣ cara delevingne
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jace&Annika   2017-06-17, 5:07 pm

Már nem is emlékszem utoljára mikor töltöttem együtt időt fiúval. A bulikban sosem arra megyek, hogy én aztán jól bepasizzak, sőt a legtöbbször még el is utasítom a közeledést, mert úgy gondolom, még fiatal vagyok és partiznom kell, nem akarok egyenlőre megállapodni még pár hónapra sem. Rövid időre összejönni valakivel meg nem a legjobb dolog, szerintem értelme sincs. Jobban belegondolva még nem nagyon volt tartós kapcsolatom, a leghosszabb is mindössze 8 hónapig tartott egy Loke nevű sráccal, akire a legjobb jelző a lüke lenne. Nem is értem, hogy bírtam ki vele annyi időt egyáltalán, főleg, hogy szerelmes sem voltam belé. Elég kitartó tudok lenni, ha más emberekről van szó és nem áll messze tőlem, hogy egymás után vagy százszor új esélyt adjak, de azért még nálam is van egy határ. Kissé másabb arcomat mutatom itt, Angliában, mint otthon tettem. Sokkal szabadabb és önállóbb lettem, ezzel a személyiségem is rengeteget fejlődött, reményeim szerint jó irányba, habár ezt csak egy olyan külső szemlélő tudná eldönteni, aki már évek óta úgy ismer, mint a tenyerét. A nővérem, Tyra, sem lenne képes erre.
- Óh ugyan, Jacey! – legyintek. – Örülnél te, ha mindig az én társaságomban lehetnél, hiszen minden velem a legjobb – nevetem el magam. Nem vagyok ám annyira nagyképű, mint amennyire ebből a kijelentésemből tűnik, ám nem tudom, hogy Jace Williams mennyire ismert meg a közös munkánkból kifolyólag. Általában nem nagyon pofázok, csak dolgozok, mert az anyja egy hárpia, aki még engem is megtud félemlíteni, de nincs azaz Isten, hogy én ezt hangosan kimondjam.
- Nem is bűzlök, maximum kicsit pia szagom van, de az még azért van, mert pár órája nagyban ittam – tárom ki a karom. Nem tudom, hogy legyen-e annyi merszem, hogy bevalljam Jace-nek, hogy még igenis érzem azt az utolsó hülye shotot. Vajon Ő is hasonlóan vélekedik hozzám? – Tudod kedves Jace, addig nem lehetsz az álmaim pasija, míg férfisminket hordasz és semmi arcszőrzeted sincs. Nem tűnsz valami férfiasnak – rántom meg a vállam egy félmosoly kíséretében. Nem sértésnek szánom, egyszerűen imádom húzni az agyát. Tudom, hogy Ő nem az a sértődős fajta, legalábbis nagyon remélem, mert ha az, akkor most azonnal el is búcsúzom a munkámtól.
- Most az egyszer tényleg egy cipőben járunk. Nem akarom itt elcseszni azzal a napom, hogy megpróbáljuk belőled a legjobbat kihozni, amikor szemmel láthatóan nem fog összejönni. Anyukád egész nap tök ideg lenne és kiabálna, a legutóbb sem sült ki az ordibálásából semmi jó, már nem is emlékszem, hogy akkor mi volt a baja, de vissza kellett jönnünk egy másik nap – idézem fel a nem túl kellemes emléket. Volt már rá példa, hogy egész nap kidolgoztuk a belünket is, de Mrs. Williams még az átlagosnál is rosszabb passzban volt és az egészet pár nap múlva kezdhettük elölről. Most is hasonló sülne ki belőle, ha meglátna minket.
- Te most halálosan komolyan mondod vagy viccelsz? – alig bírom elhinni, hogy ennyire könnyen rá sikerült vennem Jace-t, hogy lógja el a mai napot. – Ömm legyen mondjuk a Charlie’s-ban, isteni omlettjük van és meghalok most egy kis kajáért – nevetem el magam.
- Ha anyukád rájön, hogy én rángattalak bele, letagadom. Tudod, hogy milyen meggyőző tudok lenni, most sem okozna gondot – pattanok be mellé a kocsiba.– Igazából örülök, hogy nem nekem kell most vezetnem, mert ha szondáztatnának igen csak megszívnánk mind a ketten.


A beauty never lies



Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley


Kinsley
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 10
Motto : ☇ Nothing. Age : 22 Titulus : ☇ Curly Foglalkozás : ☇ student / singer Play by : ☇ Harry fuckin' awesome Styles
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jace&Annika   2017-06-22, 2:21 pm

Amikor bejelentették pár éve a szüleim, hogy jogi úton is szétválasztják az életüket és nem hagyják tovább a sajtónak a találgatást, akkor megkönnyebbültem egy kicsit. Annyi éven keresztül hallgattam, ahogy veszekednek különböző dolgokon, hol szétmentek, hol megint összejöttek majd összevesztek azon, hogy apának újabb forgatási szerződést ajánlottak fel és el kell mennie egy időre valamilyen másik városba. Mindig akadt okuk a vitára, és egykeként nagyon örültem, hogy nincs egy kisebb testvérem akit pátyolgatni kell ezek után. Elég volt nekem megszokni azt, hogy ilyen létezik és a szüleim mit sem törődve velem játszották ezt éveken keresztül.
Mégis akadnak pillanatok, mint a mai, amikor sokkal jobban örülnék annak, ha azért kellett volna idejönni, hogy apával meg anyával, hármasban, családként együnk valami finomat majd töltsük együtt az időt relaxálással vagy valami mással. De nem, az én anyám nem ismer ilyen gondolatokat, sőt, hamarabb behív minket dolgozni a születésnapomon is, mintsem felköszöntsön vagy meglepetés bulit rendezzen nekem. Mindegy, nem is annyira szeretem a meglepetéseket.
- Ha ettől jobban érzed magad Annika, akkor nyugodtan legyél ebben a hitben. – legyintek arra, hogy szeretnék a társaságában lenni. Nem azt mondom, hogy nem jó vele beszélgetni de számomra túl nyers a stílusa, túl sok, és nagyon hasonlít az anyámra. Márpedig ki az a hülye, aki a saját anyjával akarna több időt tölteni? Vagy esetleg járni? Én biztos nem. Amúgy is elég fura helyzet a mostani, alig vannak rajtunk kívül és ez nagyon gyanús nekem. Talán egy teszt lett volna, és anya fentről figyel a kis kameráján keresztül? Kinézem belőle…
- Hát, azért érződik rajtad rendesen a pia, kedvesem. De mindegy, ha nem akarsz akkor nem kell. Végül is nem én fogom érezni a bűzöd. – csak húzom az agyát. Nincs semmi gond az illatával, azon kívül, hogy a pia kicsit érződik rajta, attól meg ellehet tekinteni. Nem én leszek az, aki esetleg páros lábbal fogja kirúgni innen. Ahhoz túl jószívű vagyok és engedékeny, és ezért nem én kezelem a dolgaimat és az irányítást. – Most ezt mondod, bezzeg ha alattam lennél egy kényelmes ágyban, akkor másképp ejtenéd ki a nevemet. A gyönyör különböző árnyalatait mutatnám be neked, de ha nem, hát nem. Nem erőszak a disznótor. – vállat vonok. Már feküdtem le egy két lánnyal, és tapasztaltam dolgokat, nem volt gond még a technikámmal és nem engedem, hogy egy Annika féle lány letörje a szarvamat, vagy a kedvemet. Ennél erősebb vagyok.
- Anya mindig tök ideges, csak akadnak pillanatok amikor kevésbé ránk és jobban az apámra. – vállat vonok. Az egész sajtó hangos volt a válásuktól, és még mai napig szeretnek cikkezni róluk, ha véletlenül lekapják egy közös percben őket. De engem már nem zavar ez a dolog, anyának és apának is megvan a maga útja, ahogyan nekem is.
- Szerinted így néz ki egy arc, ami viccel? – kérdőn húzom fel a szemöldökömet, majd a másik percben már kifelé tartunk a stúdióból. Ha ez most egy teszt volt tutira elhasaltunk, de nem is baj. Néha anyának is meg kell tanulnia lazítani. – Én a fia vagyok. Szerintem hamarabb hinne nekem, de megengedem, hogy rám kend a dolgot. – vállat vonok vezetés közben, a rádióból valami halk pop zene árad míg mi magunk mögött hagyjuk az egész pereputyott és Charlie’sba érünk.
- Megérkeztünk, hölgyem. – mosolyodok el míg leállítom a motort. Majd kiszállok és bevárom a lányt, hogy leülhessünk egy kissé eldugottabb helyre és élvezhessük a reggelt. – Hm… szerintem én rántottát fogok enni, és legalább két liter kávét fogok mellé kérni. Azt hiszem másképp nem bírnám ki a mai napot. Reggeli után mit akarsz csinálni?







Remember,
everything will be alright

Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 19
Motto : hakuna matata Titulus : ♣ young antidonna Foglalkozás : ♣ student Play by : ♣ cara delevingne
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jace&Annika   2017-06-26, 5:07 pm

Nehezemre esik bevallani, de igazából szeretek Jace-nek dolgozni vagyis inkább Jace-szel, hiszen mind a kettőnket az anyja irányít amennyire csak tud. A srác társaságát is szeretem, hiszen annyiszor elszórakozok rajta, amikor nem is tudja, hogy figyelem. Szeretem, amikor forgatja a szemét az anyjára vagy amikor hülye fejeket vág és senkinek sem esik le, hogy mire gondol, de én mindig jókat mosolygok a reakcióin. Néha furcsán is néznek rám a stúdióban, amikor a semmin vigyorgok, de sosem érdekelt mások mit gondoltak rólam, kizárólag én vagyok a lényeg az életemben. Ahogy a nővéremnek, Tyranak is mondtam jelenleg három fontos dolog van a mindennapjaimban és más nem fér bele, még a saját testvérem sem, de az már egy másik történet. A tanulás, a munka és a bulizás számít most csak nekem. Diplomát akarok szerezni és elhelyezkedni, a munka Jace-szel rengeteg tapasztalatot ad nekem és örülök, hogy egy velem egykorú sráccal dolgozhatok. Az utolsó, ám jelenleg a legfontosabb a bulizás. Muszáj levezetnem a gőzt és kikapcsolnom, bódult állapotba kerülnöm ahhoz, hogy túléljem az egyetemen a nehézségeket és egyre fentebb jussak a ranglétrán.
- Tudjuk mind a ketten, hogy velem a legjobb minden tekintetben - mosolygok rá kajánul. Sosem voltam szégyenlős típus és nem is leszek az. Habár ez nem egy ajánlat volt a részemről, mindössze egy apró kijelentés, amit tényleg úgy is gondolok, ahogy azt mondtam.
- Nem kellett volna tegnap annyit innom, de az a baj velem, ha piálni kezdek, akkor nem tudom megállni. Te nem vagy így vele? Sosem állok meg addig, amíg a legeslegrészegebb nem leszek a buliban. Tudom, hogy szar szokás, de nem megy másként - húzom el a számat. 15 évesen voltam először részeg az egyik barátnőm születésnapján, akkor még csak ritkán, majd egy sűrűbben jártunk el inni. Nem egyszer szöktem ki otthonról hétköznap a barátaimmal és részegedtünk le az egyik helyi, olcsó kocsmában vagy ha jó idő volt vettünk piát és kiültünk a parkba. Akkoriban szoktam rá a cigire is, amit ma már egyre kevesebbszer szívok.
- Hidd el, ha mi ketten ágyba bújnánk nem csak a te teljesítményed lehetne emlegetni, olyanban lenne részed, mint még soha - mondom neki teljesen komolyan. Nem tudom, hogy miért beszélgetünk ilyenekről. Már bújtam ágyba srácokkal, elég hamar elvesztettem a szüzességem, nem vagyok túl büszke az első alkalomra, hiszen még csak 13 éves voltam. Tipikusan az a gyerek voltam tinédzser koromban, akitől jobb, ha véded a gyereked.
- Lehet, hogy túl személyes kérdés, de mi formálta anyukádat ennyire ilyenné? - kérdezem félénken, ami nem jellemző rám, de egyszerűen hajt a kíváncsiság. Nem akarom kimondani, hogy az anyja egy hárpia és legszívesebben két lábbal rugdosnám ki minden egyes alkalommal a stúdióból.
- Nagyon jó meggyőző képességem van, lehet még anyukád hinne nekem - nevetek fel. Erősen kétlem, hogy nyernék Jace ellen, ha az a nő lenne a bíró, aki a világra hozta, viszont biztosan nagyon próbálkoznék a meggyőzésében.
- Én palacsintát eszek teával, néhány kalória nem árt, ugye? - kérdezem nevetve. Sosem voltam az a lány, akinek a kalóriákat kellett számolgatnia, hiszen alap járatban vékony vagyok. Néhány plusz szénhidrát nem árt nekem. - Igazából legszívesebben lefeküdnék a koli szobámba pihenni kaja után - kuncogok kínosan.


A beauty never lies



Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley


Kinsley
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 10
Motto : ☇ Nothing. Age : 22 Titulus : ☇ Curly Foglalkozás : ☇ student / singer Play by : ☇ Harry fuckin' awesome Styles
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jace&Annika   2017-06-26, 5:43 pm

Az első évem itt érdekesen telt, mert míg mindenki felismert én addig kényelmetlennek éreztem azt, hogy senkit sem ismerek. Amikor jelentkeztem, akkor ez nem jutott eszembe, hogy lesznek itt rajongóim és volt egy pár őrült darab is közöttük, hanem elsősorban az igazi iskolás élményekre koncentráltam. Ezért is kértem őket, hogy normális diákként kezeljenek engem is, mert nem vagyok jobb, vagy több attól, mert a szüleim híresek és én is valamilyen szinten. Azt hiszem a két év alatt, amit itt töltöttem csak kétszer használtam ki a híres vagyok és adok egy jegyet a páholyba, ha segít rajtam kártyát, de azt is indokolt esetben. Az egyikben megvoltam fázva és emiatt nem igazán tudtam készülni az aznapi megpróbáltatásra, a másik alkalomkor meg turnéra indultam és két héttel hamarabb kellett befejeznem a vizsgaidőszakot. Abban a félévben sok tanárnak okoztam kellemes pillanatokat a koncertjeimen, hiszen csoportosan adtuk ki nekik a jegyet. Páran még össze is vesztek a jobb helyekért, de hát, ki hogy adta a jegyeket úgy adtam én is a helyeket… Talán kicsit görény lennék? Talán. De ennyit én is igazán megtehetek a kedves tanárjaimért. Nem? De amúgy tényleg mindig kedves voltam, sose használtam ki a népszerűségemet és kedvelhetőségemet, ezért sem akadtam ki azon mikor bekerült Annika a társaságunkba, és nem igazán kedvelt. Mi már előtte is ismertük egymást és jobb volt ez így, úgy tenni mintha tök idegenek lennénk egymásnak. Elengedtem a fülem mellett azt, hogy vele minden jobb. Vicces egy lány.
- Nem is tudtam, hogy ekkora alkoholista vagy. Mármint azt sejtettem, hogy nem veted meg a piát mint néhány lány itt az egyetemen, de hogy ennyire hozzád legyen nőve. Amúgy, nem, én nem így vagyok a piálással. Addig iszok míg jól nem érzem magam annyira, hogy esetleg leszólítsak egy lányt. Bár ez ritkán fordul elő, mindegy, a lényeg az, hogy nem szoktam agyon inni magam. – vállat vonok. Sose voltam híre a nagy iszogatásoknak, bár azt nem állítom, hogy még nem rúgtam be úgy istenesen. Mert de. Nem is egyszer, és még párszor biztos be is fogok életem során, de nekem egy átlagos péntek esti lazulás nem erről szól. Hamarabb tekerek magamnak egy jó vastagot és szívom el komótosan, egyedül, miközben a többiek részegednek. Néha még keverem is, de nem szokásom.
- Ez egy felhívás a keringőre? Mert, ha igen, akkor tudnod kell, hogy benne vagyok. – rákacsintok. Nem azt mondom, hogy nem feküdnék le vele, de ha én és ő lennénk az utolsó emberek a földön és választanunk kéne a kihalás és benépesítés között, akkor az utóbbit választanám. Amúgy teljesen rendben van, normális lány, normális idomok, még majdnem az estem is lenne, ha alacsonyabb lenne.
- Fogalmam sincs, talán mióta elváltak azóta lett ennyire hárpia… - kicsit jobban megszorítom a kormányt, mikor anyáról kérdez. Az egy dolog, hogy én annak gondolom, ami valójában, de másoknak nem kéne és ez kiakaszt. De nem tehetek róla és ellene se, mert mindenki látja, hogy kettyós mióta nem az apám keféli.
- Kétlem, de megpróbálhatod. – lazán vonok vállat. Most kicsit elment a kedvem így az egésztől, sajnos a csonka családos sztorim nem épp a legjobb kedvemet idézi elő hiába tartok az egyik kedvenc helyemre reggelizni.
- Ez így van. Akkor ezeket szeretnénk, köszönöm. – fordulok oda a pincérhez, majd lediktálom a kérteket, és visszafordulok. – Nono! Ilyet nem játszunk, édesem. Elcipeltél a stúdióból, annyi legalább jár, hogy ne rázz le ilyen hamar. Körbenéztél már egyáltalán? Elmehetnénk egy két helyre. – vállat vonok, majd a megérkezett kávémba szürcsölök bele és sóhajtok elégedetten. – De mehetünk vidámparkba is, nekem teljesen mindegy.








Remember,
everything will be alright

Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 19
Motto : hakuna matata Titulus : ♣ young antidonna Foglalkozás : ♣ student Play by : ♣ cara delevingne
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jace&Annika   2017-06-29, 9:03 pm

Sokan kérdezik tőlem, ha már eljöttem külföldre tanulni és a szüleimnek rendesen nagy kiadás az, hogy én és a nővérem itt élhessünk, akkor miért nem valami olyan szakot választottam, amivel bárhol megállom a helyem. Amilyen heves természetem van ilyenkor legszívesebben csak egy poffal válaszolnék, de tartom magam és nem teszem meg. A legtöbb ember nem is látja, hogy mennyire keresettek manapság a médiában, a háttérben dolgozó emberkék, s itt, Angliában hatalmas karrier és rengeteg lehetőség áll előttem. Nem célom visszamenni Svédországba élni. Már ennyi idő alatt is rájöttem, hogy ennek a helynek kell lennie majd egykor az otthonomnak. Már most egy biztos gyakornoki állásom van, amit nem teregetek ki, nem kell mindenkinek tudnia róla. A csoporttársaim sincsenek ezzel másképpen. Jó, azt be kell vallanom, hogy az én kis városkámban valószínűleg munkanélküliként éldegélnék, míg nem gondolnék egyet és lemennék valami gyorsétterembe dolgozni, sa szüleim csak fognák a fejüket, hogy miért adtak ki ennyi pénzt a taníttatásomra, ha ez a helyzet.
Ugyan rengeteg alkalommal szidom Jace édesanyját, az édesapját sajnálatos módon nem ismerem, de mikor elkezdtem nála dolgozni természetesen utána néztem a családjának és egy a véleményem szerint jó emberről van szó. Sokszor kívánom, hogy bár az én szüleim is ilyenek lennének, hiszen olyan szinten nem bíznak bennem, hogy még a nővéremet is képesek voltak utánam küldeni, hogy felügyeljen. Ennek az lett a vége, hogy lett egy nem kívánt bébiszitterem.
- Szerencsés vagy, én elég hamar elkezdtem az ivászatot és nem tudok sokszor leállni. Szégyen vagy nem szégyen, ez van, nem fogom eltitkolni senki előtt. Remélem, ha vége az egyetemnek és az állandó bulik lekerülnek a terítékről másabb lesz, nem akarok emiatt egy munkát sem elveszíteni, a mostanit sem - rántom meg a vállam a mondatom végén. Nem szoktam megbánni dolgokat, nem az a fajta ember vagyok, aki a hibáin rágja magát. Sok mindenen törhetném a fejem a múltam miatt, de nem teszem, s ez így van rendjén.
- Ha tudnád én milyen jól táncolok eldobnád az agyad - nevetek fel. Jace azt hiheti, hogy viccnek szánom, pedig nem az. Általános iskolában suli mellett jártam táncolni és rengeteg országos versenyen részt vettem. A tánctanáraim szerint kiemelkedő tehetség vagyok, vagyis legalábbis voltam, mert már évek óta nem űztem eme sportot. Nem volt a szenvedélyem, nem kötött úgy le, mint nagyon sok embert, így nem éreztem késztetést arra, hogy erőltessem.
- Ne mondj ilyet róla, akármilyen is a stílusa Ő az anyád és nem hárpia - vágom rá gyorsabban is, mint kellene. Nem gondolom úgy, ahogy mondom, de látom rajta, hogy érzékenyen érinti a téma és ilyenkor jobb az igazság ellentétét mondani az érintett félnek, hogy megkönnyebbüljön. Nem szabad többször felhoznom előtte a családját, ezt már ennyiből is kitaláltam. Túlságosan mélyen érinti ez a dolog.
- Kocsmázzunk - vágom rá gyorsan, majd nevetésben török fel. Nincs az a pénz, hogy én most igyak, majd talán este, ha holnap nem kell dolgoznunk és lesz valami érdemleges buli. - Pedig a koli szobám nagyon hívogató tud lenni, de majd délután bepótolom az alvást. Legyen akkor a vidámpark, mióta itt élek még úgysem voltam soha és otthon, Svédországban imádtam - magyarázom átszellemülten. Amikor kisgyerek voltam mindig alig vártam, hogy a szüleim elvigyenek engem és a nővéremet, Tyrát. Egy idő után már csak én élveztem és megszakadt ez a szokás. Vajon még most is úgy élném, mintha kisgyermek lennék? Nem tudhatom, míg nem próbálom ki.


A beauty never lies



Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley


Kinsley
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 10
Motto : ☇ Nothing. Age : 22 Titulus : ☇ Curly Foglalkozás : ☇ student / singer Play by : ☇ Harry fuckin' awesome Styles
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jace&Annika   2017-07-04, 2:54 pm

Apám családja már évtizedek óta benne van a show bizniszben, és nem is volt kérdéses, hogy Ő is folytatja, amit a nagyapja felépített. Azt most pontosan nem tudnám megmondani, hogy előttük hányan vállaltak bárminemű szerepet ebben a csodálatosnak nem mondható világban. Anya családja ennél sokkal egyszerűbb rétegekben mozgott, sose vonzotta őket a reflektorfény, majd ezt a hagyományt törte meg egyetlen lányuk, akiből híres menedzser vált. A nagymamám elmondása alapján anyának mindig is volt egy bizonyos meggyőző képessége és tudta úgy manipulálni az embereket, hogy Ő jöjjön jól ki a legjobban belőle és egy ideig azt hitték ezeknek köszönhetően fog majd jogi pályára lépni, de nem így tett. És szerintem jól választott, mert érti a dolgát az már teljesen más tészta, hogy az én életemet nem kéne úgy irányítania, ahogy akarja és apa is emiatt hagyta el. Egy idő után már túlságosan fojtogató érzés vele élni és hagyni, hogy kormányozzon. De mindegy is, hiszen ahogy Ő, mi sem vagyunk éppen a legtökéletesebbek.
Amikor az egyetem mellett döntöttem sokan felhúzott szemöldökkel néztek rám és nem tudták hová tenni a dolgot, mert mindenem megvan ahhoz, hogy sose kelljen kétkezű munkát csinálnom vagy bármi hasonlót. De valahogy sose akartam csak Jace Williams, az éneke lenni. Többet akarok nyújtani a világnál, mint holmi nyálas zenék amelyeket ezerszer leadnak a rádióban és egy idő után már az előadó is utálja a számait annyiszor kellett elénekelje már. Néhány dalomat már én is utálom, főleg a legelsőket, mert az nem én vagyok. A mostaniak jobban tükrözik ki is vagyok valójában.
- Sajnálattal hallom, hogy ilyeneket élsz át Annika. Ha bármikor szükséged van egy önmegtartóztató segédre, akkor nyugodtan szólj, és ott leszek neked. Amúgy teljesen megfog változni az életed, ha lediplomázol. Anya teljes munkaidős állást fog ajánlani, amint kézhez kapod a diplomádat. Erről pont a múltkor beszéltünk, ugye én is nemsoká végzek és amiatt kerültél Te is szóba. – az igazat mondom. Az alkohol elleni küzdését pedig szívesen támogatnám, komolyan gondoltam azt, hogy segítek neki, ha úgy akarja. Az egyik legjobb haveromat pont ez a dolog vitte el még pár évvel ezelőtt és nekem is csak épp hogy sikerült megúsznom kisebb zúzódásokkal. Azon az estén speciel jól jött az, hogy anya ennyire tud hatni az emberekre, mert ha kiderült volna, hogy én is ott ültem az autóban… vagy hogy mennyire be voltam rúgva akkor talán nem énekelhetnék most.
- Ez egy kihívás, Anni? Mert akkor elfogadom és kihívlak egy táncpárbajra jövő hét pénteken. Megígérem, hogy szombatra semmit nem szervezünk be. – ez talán egy randira hívás lett volna? Nem szeretném, ha félreértené de még magam sem tudom miért kezdtem hirtelen másként tekinteni a mellettem ülő lányra. Talán az autóm fülledtsége miatt érzem így, vagy mert most fogjuk kiakasztani anyát a legjobban.
Óvatosan bólintok, mikor megcáfolja, hogy anya egy hárpia holott tudom, hogy nem gondolja komolyan. Sajnos senki nem bírja Őt, de én szeretem, mert az anyám és mert mindent értem tesz még akkor is, ha nem mindig értékelem pozitívan. Majd később megköszönöm úgyis.
- Akkor vidámpark lesz. Régen jártam arra, viszont, ha megyünk akkor először beszerzek egy sapkát és egy napszemüveget, hogy annyira ne ismerjenek fel. Nincs kedvem most bájologni. – mert rád szeretnék figyelni. Teszem hozzá magamban, majd gyors elkapom róla a pillantásomat, a néma telefonomra, aminek a kijelzőjén anya hívója villog. Felveszem és fél méterre tartom el a fejemtől és hallgatom mit mond.
- Anya… nem érzem jól magam, szerintem az influenza kerülget azért jöttem el. És Annika is, igen. Az egyetemen terjed bizony. Neeem, nem kell kijönnöd hozzám, most fogok beülni az ágyamba és levest is rendeltem. – próbálok valami hihetőt hazudni neki, majd mikor hallom hogy kiabálva elküldi a többieket és két hét múlvára teszi a következő időpontot elmosolyodok. – Köszönöm, Anya, szeretlek. – köszönök el tőle, majd letéve a telefonomat vigyorgok rá Annikára. – Szabadok vagyunk, és csak két hét múlva folytatjuk. – mondom el a friss híreket majd nagy örömünkre még a kaja is megérkezik. – Akkor, jóétvágyat.








Remember,
everything will be alright

Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 19
Motto : hakuna matata Titulus : ♣ young antidonna Foglalkozás : ♣ student Play by : ♣ cara delevingne
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jace&Annika   2017-07-11, 5:05 pm

Nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet Jace élete úgy, hogy lényegében a rivaldafényben nőtt fel. Ha Angliában ismert vagy, akkor általában az egész világon tudnak a létezésedről és talán még szeretnek is. Svédországban ez máshogy van. Nem hiszem, hogy annyira tudnék bárkit is megemlíteni, aki a mi kicsinek éppen nem mondható országunkban híres és külföldön is az. Nem, ilyen határozottan nincs vagy csak eddig engem nem érdekelt a téma és nem ástam bele magam olyan szinte, hogy tudjak róla. Mindig is érdekelt a showbiznisz, de mindössze a hátoldala. Olyan akartam lenni, aki ebben dolgozik, aki nélkül nem jöhetnének létre a legjobb dolgok, s akiről mégsem tud senki semmit. Azt hiszem hála az Abbey Mountnak nagyon jó úton haladok aféle, hogy ez megtörténjen. Ha lesz rá lehetőségem, akkor biztosan Jace-nek és az anyjának fogok dolgozni miután lediplomáztam még nagyon sokáig, talán hosszú évekig is. Azt mondják, hogy ezeknél a híres embereknél úgy van, ha valakiben megbíznak, akkor azokat maguk mellett tartják és nem cserélgetik az embereiket, de ez így is van rendjén. Az életük elég privát és elég egy emberrel megosztani, nem kell évente cserélgetni őket, mert bármit kikotyoghatnak, ha valami nem úgy sült el, ahogy ők azt akarták.
- Nem kell segéd, megoldom magam is. Egyébként meg te is tudod, hogy a Matherben vagyok, ami önmagában nem segít. Más házba nem akarom átkéretni magam, mert itt vagyok az igazi énem. Ha vége az egyetemnek úgyis megszakad az állandó bulizás, ha már teljes munkaidőben dolgozom - rántom meg a vállam. Ez valóban így van, ahogy elmondom. Nem akarom, hogy Jace sajnáljon és ezáltal akarjon segíteni nekem. Van elég problémája neki is, először a saját életét kell fixen rendbehoznia. - Tényleg? Úristen az nagyszerű lenne, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm - kiáltok fel meglepetten és boldogan egyszerre, majd nem gondolkozva Jace nyakába ugrok és ölelgetni kezdem. Rendkívül hálás vagyok neki és az anyukájának ezért. Remélem nem fog megváltozni a véleményük és valóban engem akarnak majd, hogy ott dolgozzam velük és nem mást. Diploma után valóban ez lenne nekem a legmegfelelőbb ajánlat, talán még nyugdíjas munka is lehetne, ha mindig száztíz százalékot nyújtok. Nem úgy, mint a mai nap.
- Jövő hét péntek, te és én, alig várom - mosolygok rá édesen. Még sosem terveztünk kettesben programot, sőt ha jobban belegondolok még egyáltalán nem terveztünk semmilyen programot, ahol én és Ő is jelen voltunk. Talán ez egy szép barátság kezdete lesz vagy másé. Magam sem tudom, hogy mit gondoljak, mert ezerszer jobban vonz az, hogy vele tölthessem azt a napot és a mait, munka nélkül.
- Van egy napszemcsi a táskámban, ha gondolod, uniszex, így nem kell félni, hogy női lesz a fejeden és egy sapit kell akkor csak venned - kezdek el kutakodni a fekete, bőr táskámban és gyorsan ki is veszem az említett tárgyat és átnyújtom Jace-nek. - Remélem megfelel, ha jól áll és tetszik, akkor neked adom, rám úgyis nagy egy kicsit csak reggel hirtelen ezt kaptam fel. Egyébként már én is régen voltam vidámparkban, ebben a városban még soha. Te vagy a helyi, neked kellesz bemutatnod - mosolygok rá Jace-re, majd megpillantom a pincérsrácot, ahogy kihozza a rendelésünk. Kissé hátrébb dőlök, hogy le tudja rakni elém, majd tőlem nem túl megszokott módon bájosan megköszönöm neki.
Figyelmesen hallgatom, ahogy Jace az édesanyjával beszél. Végig a torkomban dobog a szívem és félek, hogy lecseszi a szeretett fiát vagy engem és rögtön meggondolja az ajánlatot, amelyről igazából még tudnom sem szabadna. Tűkön ülve várom, hogy letegye a telefont. Ugyan nem hallom, hogy az anyja mit mond, de Jace szavaiból kiveszem, hogy nincs semmi gond, így a szeretlek anya résznél már boldogan falatozom.
- Tökre örülök neki, ez azt jelenti, hogy ez a nap hivatalosan is a miénk - vigyorgok a szemben ülő srácra és közben egy apró koreográfiát lenyomok ott ülve örömöm jelképeként. - Neked is jó étvágyat! Bocsi, hogy nem vártalak meg azzal, hogy elkezdtem enni, de annyira ínycsiklandó, hogy nem tudtam megállni - nevetem el magam.


A beauty never lies



Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley


Kinsley
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 10
Motto : ☇ Nothing. Age : 22 Titulus : ☇ Curly Foglalkozás : ☇ student / singer Play by : ☇ Harry fuckin' awesome Styles
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jace&Annika   2017-08-25, 7:20 pm

Lehetne rosszabb napom is, mármint nem azt mondom, hogy Annika rossz társaság, de tölthetném most az időmet esetleg azzal, hogy anyának magyarázkodom merre és mit, de legfőbbképp kivel csináltam a tegnap. Meg miért nem viselkedek úgy, mint egy normális sztárcsemete és figyelek csak a karrieremre, aminek köszönhetően lettem az, aki. Már ezerszer lejátszottuk ezt a beszélgetést, miszerint semmi kedvem nincs világéletemben pop énekesként keresni a kenyerem, és ha ezt megunnám, márpedig megfogom, akkor legyen valami képesítésem a továbbiakba. Akkor már valószínűleg nem lennék olyan kedvemben, hogy újból iskolapadba üljek és tanuljak vagy bármi hasonlót is csináljak, még akkor is, ha most sem vagyok annyira oda ezekért. Na, de Annika, sem épp azok az emberek, akikkel általában lenni szoktam, viszont nem mászok tőle falra, ami már egy jó pont; és a közös munkák során azt is megtanulta, hogy nem kell sikítozni vagy hiperventillációt kapni, ha csak ránézek. Fel a hüvelykujjat.
- Tőlem aztán. – meghúzom a vállamat és részemről ennyiben szeretném hagyni ezt a témát. Mármint vannak ötleteim, hogy hová mehetne a Matherből, de ha nem akar, úgy sem fogom ráerőltetni az akaratomat. Mert miért is tenném? Mindegyik háznak megvan a maga szépsége, az övé is érdekes és hasznos valamilyen szinten, főleg kapcsolati és összetartásin, mert ott tuti, ha egy valakit bántanak, akkor az összes ugrik, elv uralkodik. De ez már más kérdés. Nálunk ez már nem megtalálható, és nem is nagyon hiányzik. Felszínes barátságok, felkapaszkodó emberek és újabb kiskapuk kellenek nekünk, tökéletesen megkapjuk ezt egymástól és várunk is valamit cserébe, ami jönni is fog. Ez kérem szépen cserekereskedelem. – Akkor köszönd meg, ha anya aláíratta a szerződést, addig ne higgy neki semmit. Mert a szavait megváltoztathatja, de a leírtakon nem fog.
Lehet egy kétszínű alak az anyám, de egy dologban mindig ő lesz a nyerő. Csak a legjobbat akarja nekem és azt, hogy mindent, amit megálmodtam megtudjam, valósítani könnyedén, gubancok nélkül. És ezt tisztelem, becsülöm benne még akkor is, ha néha a béka segge alá kívánom az okoskodását. Mindent értem tesz.
Elég unalmas alak lehetek, vagy ez az egész szituáció elég szarul alakul, ha jobban esik az anyámról fantáziálni, mint itt beszélgetni. Bár most meghalni sem lenne kedvem, ahogyan élni se, de ez egy ördögi kör marad. A fáradtság beszél belőlem, semmi több. Viszont annak kifejezetten örülök, hogy nem mondott nemet a vidámparkos ötletemre és futott haza. Még nagyobb szívás lett volna a munkalemondás után egyedül tölteni a napot.
- Nekem minden csodásan áll, kedvesem. Láttál már rajtam valami szarul festő ruhát? Nem hiszem… - kacsintok rá, majd felnevetek, amikor azt mondja én vagyok a helyi. – Annyi időt töltöttem odakint, normális embert játszva, mint te külföldiként itt. – nem sokszor voltam ilyen helyeken.
Mindig volt kifogása vagy az anyámnak, vagy az apámnak, amiért nem jöhettünk erre. De most megváltozik minden, mert a magam ura vagyok. Ahogyan képes leszek majd mindezt a finomságot betömni a pocimba, ha az anyám nem beszélne lyukat az említett testrészembe.
- Ez így van! – örülök vele, majd belekóstolok a kajámba, ami remélhetőleg lecsillapítja az éhségemet. – Nem gond, most viszont lehet csodálkozni fogsz, de másodpercek alatt eltűntetem ezeket. – nem várom meg válaszát, egyből elkezdem magamba tömni az ételt.
Evés közben nem igazán szoktam beszélgetni, ezt itt is megtartottam még akkor is, ha esetleg Annikának kedve lett volna. A sok hümm meg ühüm-ön kívül amúgy sem sokat tudtam volna mondani, annyira lefoglalt az evés. Miután Annika is befejezte kifizettem anyám kártyájával a kaját, hagyva egy szép összeg borravalót a pincérnek, majd kiengedve az ajtón mentünk a kocsim felé.
- Ha nem lenne az autó, tuti gurulva mennék bárhová. Kérem a szemcsit, és már mehetünk is szórakozni. – csúsztatom hátrébb az ülésemet a kocsiban, majd kikötöm az övemet és begyújtom. – Ne haragudj, de ezt muszáj megtennem mielőtt utazni kezdünk. Elég kényelmetlen, ha nyomják a lenti dolgokat. – nem voltam sose szívbajos, most se leszek az elvégre már felnőttek vagyunk vagy valami hasonló, és a 21. században már nem kéne tabunak lennie.







Remember,
everything will be alright

Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 19
Motto : hakuna matata Titulus : ♣ young antidonna Foglalkozás : ♣ student Play by : ♣ cara delevingne
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jace&Annika   2017-09-26, 2:15 pm

Bűntudat.
Olyasmi érzelem ez, ami nem jellemző rám. Többnyire, ha csinálok valamit nem bánom meg vagy legtöbbször fel sem fogom a dolgok súlyát. Nehéz belegondolnom, hogy Jace igazából egy szupersztár, akinek kötelességei vannak és nem rángathatom csak úgy el a munkahelyéről, mert nem csak a főnökétől, de egyben az anyjától is kaphat miattam. Miattam, aki annyira önző, hogy magán kívül más nem is érdekli. Lehet itt szó családról vagy barátokról. Mindig magamat helyeztem előtérbe mindenki elé és ez eddig még csak nem is tudatosult bennem, ám Jace-re pillantva átértékelem magamban a dolgokat. Na persze nem azért, mert annyira szomorú fejet vágna vagy nem élvezné a lógást szimplán úgy érzem, hogy előbukni látszik az emberségem.
- Nagyon durva ez az egész, remélem nem fogja meggondolni magát – egy erőltetett mosoly kúszik az arcomra, hiszen a nő, akinek Jace az életét köszönheti tudná, hogy most éppen miattam lóg a munkából, akkor rögtön meggondolná magát. Mintha nem is a mather ház tagja lennék, sokkal érzelmesebb és körültekintőbb vagyok ezúttal. Nem tetszik ez nekem, furcsa. Komolyan kezdem fontolóra venni, hogy reggeli után megmondom Jace-nek, hogy menjünk vissza és magamra vállalom az egészet. Miattam aztán ne legyen gubanc közte és a házisárkány édesanyja között.
- Ami azt illeti de – nevetek fel, amikor rám kacsint. – Tudod van azaz inged, pirosas vagy sötét rózsaszín, nem is tudom már, de ilyen hülye minták vannak rajta. Nem csak az ing néz ki szarul, de még neked is rosszul áll és képes voltá benne fellépni. Szerintem előbb inkább kérdezz engem, ha az outfitedről van szó, majd én megmondom a tutit – dőlök hátra egy nagy mosollyal az arcomon. Kíváncsian várom a srác reakcióját, s biztosra veszem, hogy már az arckifejezése is arra fog késztetni, hogy elnevessem magam.
- Sajnálom – húzom el a számat. Szörnyű lehet úgy élni, ahogy Jace is él, hiszen még az utcára lépnie is nehéz. Semmi privát szféra nem jár neki és biztosra veszem, hogy már régen búcsút mondott annak, hogy rendes magánélete legyen, hogy egy lányt tudjon maga mellett, hiszen a rajongók és a sajtó rögtön szétszedné a leányzót. Akármennyire erősnek és konoknak tartom magam, nem biztos, hogy én el tudnám viselni a sok gyűlöletet.
- Azta! – nevetek fel azon, hogy milyen gyorsan befejezi az evést. Én jobban szeretek lassan táplálkozni, de ebben az esetben megpróbálok kicsit sietni és seperc alatt eltűnik minden, ami addig a tányéromon volt.
Fizetés után a kocsihoz megyünk és amikor neki kezdenék a hegyi beszédnek Jace valami olyat tesz, amire nem számítottam volna. Kicsit kínosnak érzem, így nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Ennek végeredményére egy olyan fura hangot adok ki, amin magam is meglepődök. Lehetséges ez egyáltalán?
- Jace, lehet vissza kellene mennünk – bukik ki belőlem. – Tudom, hogy már elintéztetek egy másik időpontot, de nem helyes, amit csinálunk – húzom el a számat és a szívem a torkomban kezd dobogni. Furcsa, nem mindennapi érzés ez számomra. Ragyogó szemekkel fürkészem Jace arcát, hogy le tudjam olvasni róla, hogy mit is gondol erről.


A beauty never lies



Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Jace&Annika   

Vissza az elejére Go down
 
Jace&Annika
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Jace Herondale

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Gravesend :: Külváros-
Ugrás: