HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Mia Bonneville

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. Jun. 07.
Posztok száma : 7
Motto : You save yourself or you remain unsaved. Age : 19 Titulus : néma Foglalkozás : tanuló Play by : Nadia Esra
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Mia Bonneville   2017-06-07, 4:35 pm

Mia Bonneville
Már nem igazán beszélek, noha régen, ha egyszer belelendültem, nem tudtam leállni. Igazi, idegesítő szószátyár voltam. Mára már csak akkor szólalok meg, ha hozzám szólnak; a legritkább esetben kezdeményezek én beszélgetést. A tőmondatok lettek a legjobb barátaim, mikor hajdan vesszőkből voltam kifogyhatatlan, ha épp egy anekdota közepén jártam, és csak a legvégén raktam ki a pontot, mikor már muszáj volt. Az ecset, a ceruza, a grafikus toll lettek a szám, míg a festék, a grafit és a grafikus tablet pedig a szavaim - a kimondatlan szavak, mik már nem hagyják el a szám.
Szerettem a figyelem középpontjában lenni: a fellépő a darabban, a megemlékezésen szavaló vagy a parti lelke, mindenhol jól éreztem magam; azonban most mindig hátul, a sarokban vagyok, meghúzom magam, a lehető legkisebb feltűnést keltve.
Voltak, akikkel jóban voltam még előkészítőben, de vagy más egyetemre vették fel őket, vagy teljesen szétváltunk. Már nem tartom a kapcsolatot senkivel mélyebben. Nem vágok jó pofát a semmitmondó, csupán udvariasság miatti beszélgetésekhez, az ilyenek általában kellemetlenül rövidéletűek.
- Szia! Mizu?
- Csak a szokásos. - És már el is fordultam.
Bunkónak hívnak, pedig nem is tudják, hogy ez nem mindig volt így. Nem tudnak róla, hogy létezett egy másik, egy életrevaló, kedves Mia is, aki mindig mosolygott és csacsogott, és így a haláláról sem tudnak.
Az Abbey Mountra jártam előkészítőre, mert tudtam, hogy ez remek lehetőség lenne, amit meg kell ragadnom. Mikor két évvel később felvételt nyertem az egyetemre, elmentem bulizni. Nem ittam, csak egy gyenge pohárral, hogy a hangulat meglegyen, teljesen magamnál voltam, mindössze talán kicsit lassabban működött az agyam, mint máskor, de ezt szimpla fáradtságnak is be lehetne tudni. A baj az volt, hogy 18 éves, vékony lány létemre, aki nem tölt napi hat órát súlyzókkal, egyedül indultam el a kollégiumba, és már késő volt.
A lelkem veszett el aznap éjjel. A lényem egy darabja ott, akkor elhagyta testem, mikor annak a beteg állatnak a kéjnyögéseit hallottam. Gyenge voltam, nem tudtam magam megvédeni. Egyedül volt, de sokkal nagyobb termete, testi ereje és kezében lévő kése lehetetlenné tett minden próbálkozást. Még csak semmi kihívó ruhadarab sem volt rajtam, de nem számított - ezeknek nem az kell. A testem mindenhogy védekezett, ahogy tudott, sikítottam, a fájdalom a gyomromba mart, de mindhiába; nem az első volt, de ez mit sem változtatott a tényeken. Kórházba kerültem sérüléseim miatt, gyógyszert kaptam, nehogy váratlan, utólagos meglepetés érjen. Egy kedves ápolónő kimosta a hányást a hajamból - hogy melyik ponton került oda, már nem emlékszem, de tudom, hogy a sajátom volt.
Először a depresszió érkezett: magamba zuhantam, nem ettem, nem hagytam el a szobám. Sok mindenen gondolkoztam. Nem sokkal később megtanultam, mi az a PTSD, de kezeléséről annál kevesebbet. Az elején mindentől pánikrohamom lett - az alkohol gondolatától, a ruháktól, ha egy pár megcsókolta egymást, ha egyedül lévő férfit láttam az utcán. Sikítottam, ha bárki hozzám ért, lehetett szó orvosról vagy valaki véletlen nekem jött a folyosón. Az anxiety jött a legkisebb, az rakta fel a pontot az i-re. Egy romhalmaz lettem: lélegeztem, ettem-ittam, beszéltem, de kétlábon járó mentális betegséggé váltam. Ez már nem élet. Egyedül a művészet maradt az, ami tartotta bennem a lelket. Ő nem kérdezett, nem várt, csak örült, ha kapott valamit a történetből, egy szeletet a tortából, a puzzle egyetlen kirakóját. Az alkotásnak nincsenek elvárásai, mert nem ember - és talán ezért viselem el továbbra is magam körül.
Ha időrendben egymás mellé lenne rakva az összes művem, szinte napra pontosan meg lehetne húzni a vonalat, mikor történt. A csík baloldalán egy megkezdett képregény színes képkockája állna, ami már talán sosem lesz befejezve, míg jobboldalán egy nagy vászon, durván felvitt, fekete és piros festék kavargó egyvelege állna.
A tehetségem nem veszett el, sőt - jobb vagyok, mint valaha. Már semmi másra nem szánok időt, csak a gyakorlásra, a fejlődésre. És mi más számítana egy egyetemen, minthogy hogyan teljesít a diák?
Senkit nem fog érdekelni, mi van a vászon mögött.
Senkit.
Üdv, a nevem Mia Bonneville, 19 éves vagyok, , 1997. december 31-én Edinborough-ban láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem skót. Jelenleg diák vagyok és a Pierson ház csoportba tartozom. Nadia Esra arcát vettem kölcsön.
Jellem
Nem beszél, ha nem muszáj, és akkor is csak szűkszavúan nyilatkozik. Leszokott a felesleges csacsogásról. Érzéketlennek tűnhet, és flegmának, bunkónak, de valójában ez nem így van - eredetileg védelmi mechanizmus, ami kialakult nála, de aztán teljesen megváltoztatta a személyiségét. A művészet, az alkotás maradt az egyedüli, ami iránt szeretetet, szenvedélyt érez, minden más elvesztette számára a fényt. Többet fest, rajzol, skiccel, mint valaha. Elkezdte megvetni az emberi kapcsolatokat, már nem érzi jól magát társaságban. Undorodik és egyben retteg az érintéstől, legyen az egy tanár keze a vállán vagy szimplán ha valaki rálép a cipőjére. A pánikrohamok a mindennapjai részévé váltak, és bár idővel gyakoriságuk csökken, és kezelni is egyre jobban tudja őket, egyelőre nem múlnak el. A PTSD (post-traumatic stress syndrome) bár kezelve van, de nem múlik. A depresszió megváltoztatta, a személyisége részévé vált, az anxietyt egyelőre fel sem veszi, a többi sokkal nagyobb hangsúlyt kap.
Elvesztette a hitét az emberiségben.
Külső
Nagyjából 172 centi magas, termetéhez képest nagyon vékony, de nem anorexiás. Alkata karcsú. Barna szemeit, a pisze orra körül ülő szeplőket és piros ajkait vad, megzabolázhatatlan, vörös hajkorona szegélyezi, ellentétben sápadt fehér bőrével, kinézete leghangsúlyosabb részét adva. Haját általában kibontva hordja, rajzoláshoz gyakran felkontyolja. Fizikailag nem valami erős, és bár a támadás után azt hinné az ember, hogy elkezd edzeni, hogy meg tudja védeni magát, ez nem így történt - azóta ki sem mozdul a szobájából, így talán csak gyengébb lett. A nyaka jobboldalán van egy apró, vörös csík, egy akkori vágásnyom emléke, illetve a bal csuklóján úgy zúzódott a bőre, hogy valószínűleg sosem fog eltűnni a nyoma.
Kezein hosszú, kecsesz ujjak találhatóak, mindig megkapta kisebb korában, hogy zenészujjak, és emiatt mindig büszkeség töltötte el, akárhányszor elővette a hegedűt gyakorolni (hobbi szinten néha ma leporolja, és játszik rajta kicsit).
Lábfeje elég nagyranőtt, sok beszólást kapott arról mindig is, hogy "milyen nagy lábon él".
Általában különösen öltözködik, nem érdeklik az olyam felszínes dolgok, mint a divat, azt vesz fel, amit jónak lát. Ruhapárosításai miatt gyakran ki is nézik az utcán.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 566
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 22 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Mia Bonneville   2017-06-08, 8:33 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Kedves Mia!

Rettenetes, ami veled történt, és értetlenül ülök az információk birtokában azt találgatva, miért nem szóltál egy szót sem senkinek? Gondoltam arra, hogy valószínűtlennek tartod, hogy elkapják a tettest, és arra is, félsz attól, kiderül, mit tettek veled, de ezek ellenére is úgy gondolom, igazságot érdemelsz, amiért biza megéri harcolni. :/

Remélem, az Abbey-n valaki észreveszi a fájdalmat, ami savként mar téged, és megmutatja neked, az élet még nem ért véget.
Ne becsüld alá az embereket, biztos vagyok benne, hogy léteznek még olyanok, akiket nem csak a vászon tartalmát találják érdekesnek, hanem a mögötte megbúvó „ihletet” is.
Foglald le, amit le kell, utána pedig mehetsz is kreálni ^^

u.i. Az anxiety magyar megfelelője a szorongás, a PTSD pedig poszttraumatikus stressz szindrómaként ismert minálunk! Ha esetleg használd a reagjaidban és a játékostársad nem tudna angolul :3

Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Mia Bonneville
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Pierson house-
Ugrás: