HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Anabelle Jackson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Elliott

Elliott
Csatlakozott : 2017. Jun. 07.
Posztok száma : 11
Motto : A szánalmat ajándékba kapjuk, az irigységért meg kell dolgozni. Age : 19 Foglalkozás : Egyetemista Play by : Ebba Zingmark   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Anabelle Jackson   2017-06-07, 10:35 pm

Anabelle Jackson

Andalító zene lengte be a termet, miközben jól öltözött fiúcskák és lánykák népesítették be a terepet. Ó igen, ez csak a szokásos, alkalmanként bekövetkező, kötelező táncest volt, ahol a magamfajta szerencsétleneknek meg kellett jelenniük és végigmustrálniuk a felhozatalt. Komolyan úgy éreztem magam, mint valami szelet hús, elvégre teljesen egyértelmű volt a képlet – azért terelgettek össze minket, hogy „házon belül” találjunk valakit, akivel majd egy szép napon összeköthetjük az életünket. Az elgondolás jó volt, a kivitelezés már kevésbé.
Az arcom már kezdett fájni a sok erőltetett mosolytól, továbbá nem volt kedvem még egyszer táncolni valamelyik félkegyelművel. Átkozottul untam, hogy adnom kell a jó és hithű kislányt, aki lelkesen fejet hajt a felsőbb akarat előtt. Egyszerűen megbéklyózott ez a közösség, fuldokoltam tőlük, épp ezért találnom kellett valami kiutat… valamit, ami megmenthet az itteni borzalomtól.

- Ana! - gondolataimból egy hang ébresztett fel és mikor oldalra fordultam, akkor Hármaska nézett rám. Hogy jobban értsd: a harmadik számú anyukám. Nem, nem érted félre, a mi családunk abba a bizonyos fundamentalista mormon hitközösségbe tartozott, ahol bőven belefért az, hogy egy férfi több feleséget is tartson, már ha képes eltartani őket – az anyám pedig volt olyan idióta, hogy bedőlt Jonathan… akarom mondani „apa” szavainak. Nem, ahhoz a férfihoz nem kötött semmilyen vérségi kapcsolat, egyszerűen csak anyu elég fiatalon esett velem teherbe, a valódi édesapám pedig nem igazán ért meg arra a bizonyos családfői feladatra. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen történés után édesanyám hatszor meggondolná kivel szűri össze a levet, erre kifogott magának egy többnejűségre esküvő mormont. Most komolyan, ez úgy hangzik mint valami rossz vicc, pedig tényleg így volt.

Épp ezért lett két plusz anyukám, meg egy rahedli testvérem akiknek egy részével csak „mostoha” a viszonyom. Személyes tér? Ez csak egy álom. Ennyi emberrel egy fedél alatt soha a büdös életben nem tapasztalhattam meg ezt a luxust. Pont emiatt voltak végképp idegesítőek ezek a táncestek, hiszen a szabadidőmet lopták el, amikor lehetőségem lett volna kiszabadulni a malomkerékből, de így…
- Áh, szia anyu! – mosolyogtam rá. Ötletem se volt, hogy mi a francot akar tőlem, de a kedvéért még egyszer az arcomra erőltettem azt az álságos, fals mosolyt.

- Látom nagyon a gondolataidba vagy merülve. Ha jól sejtem, akkor a továbbtanulás miatt. Jonathan említette, hogy szeretnél egyetemre menni, de ő nem igazán örül neki… - a lényegre tapintott. Már többször összevesztem azzal a jóképességű idiótával emiatt, mert véleménye szerint nem kellene egy több állammal arrébb lévő intézménybe mennem. Utáltam, hogy uralkodni akar felettem, pedig szerintem igazán nem számított volna már ebben a háztartásban, hogy eggyel több vagy kevesebb emberen tudja rajta tartani a szemét.
- Igen, kicsit kellemetlen a helyzet – szusszantam fel, majd belekortyoltam a kristálypoharamban lévő pezsgő-imitációba, ami igazából sima alma lé volt. Mert hát az alkohol az tabu, viszont azért adjuk meg a módját a dolgoknak… így ál-pezsgővel itassuk a gyerekeket. Nagyon jól hangzik – nem, egyáltalán nem.

- Tudod mi jutott eszembe? Reginald is egyetemre ment, csak ő Angliába. Hallottál már az Abbey Mountról? Ő ott végzett és még mostanában is a környéken lakik. Ha gondolod, akkor beszélhetek Jonathannal arról, hogy esetleg oda mennél. Legalább Reginald környezetében is lenne egy családtag és te se lennél annyira elveszve az új környezetben - hogy ez eddig nekem nem jutott eszembe! Abban a pillanatban úgy néztem Hármaskára, mintha egy földre szállt angyal lenne. Pontosan tudtam, hogy a drága, édes kis Reggie annyira maradhatott hithű mormon, mint amennyire én afrikai őslakos vagyok. Még egyértelműbben: semennyire. Pontosan emlékeztem arra az esetre, mikor lefüleltem őt és az öccsét, hogy sutyiban cigarettáznak, mire is megfenyegettem őket, hogyha nem vesznek nekem csokit, akkor beköpöm őket az anyjuknak. Tök jó üzlet volt, egész sokáig kitartott az a nagy adag édesség.
- Anyu, leköteleznél, ha megtennéd – fogtam meg az egyik kezét, miközben hatalmas szemekkel néztem rá. Igen, pontosan erre volt szükségem, Hármaska a kezembe adta a szabadságom kulcsát: Reginaldot.

***


Igazából, ha nem tudtuk volna meggyőzni Jonathant, akkor nagy eséllyel elszöktem volna otthonról. Gondolhatnánk ezt gyerekes lázadásnak, de véleményem szerint egyszerűen csak arról lett volna szó, hogy az a férfi a terveim útjában áll, így tehát keresnem kellett volna egy módszert, amivel kiiktatom őt. Ha pedig a magam ura vagyok, akkor pedig nem igazán szólhat bele az életembe, ugye? Tény, a kitagadás nem hangzik valami jól, főleg annak tekintetében, hogy nagy eséllyel a családtagjaim jó részével se tudtam volna a továbbiakban fenntartani a kapcsolatot, de… azt hiszem, hogy idővel ezt a problémát is megoldottam volna. Túl magabiztos lennék? Nem, inkább csak tisztában vagyok azzal, hogyha valaki nem tesz eleget a céljaiért, az nem is fogja elérni őket. Ha még te magad se hiszel a saját sikeredben, akkor tulajdonképpen minek is próbálkozol?

Mindenesetre a szökésre nem volt szükség, Reginald anyja jó pártfogómnak bizonyult, de mint ahogy sejtettem, ennek is megvolt az ára. Túl régóta nem látta az ő drága fiát és fogalma se volt, hogy mi jót csinálhat Angliában. Nekem voltak ötleteim, de ezt a poén nem akartam ellőni. Épp ezért ígértem meg neki, hogy szemmel tartom Reginaldot és esetleg ha valami hatalmas ostobaságot tenne, akkor értesítem róla. Spicli lennék? Valóban, nem szépítek, de ezért a szerepért cserébe én magam is megszabadulhattam a sok-sok kis boldog mormontól. Felemelő érzés volt.

Már az utolsó simításokat végeztem a csomagjaimon, mikor egy ismerős hang zavart meg.
- Jól átgondoltad ezt? - Colin az ajtófélfának támaszkodva nézett rám várakozóan. Alig egy évvel volt nálam fiatalabb és ő is azon testvéreim egyike volt, akikkel semmiféle vérségi kötelék nem kötött össze.  Valljuk be, igen hamar megtaláltam őt magamnak, mert pont az a típus volt, akit könnyen lehetett ugráltatni – félreértés ne essék, azért ebből a szerepből ő is profitált, hiszen mivel az én lóti-futim volt, ezért nem engedtem meg, hogy más packázzon vele. Tudjátok hogy megy ez – ha a tieidet sértik, akkor igazából veled packáznak, ezt pedig sose néztem jó szemmel.
- Persze, hogy átgondoltam. Most mi a baj, csak nem hiányozni fogok neked? – álltam fel bőröndöm mellől, hogy jobban szemügyre vehessem.

- Nem - vágta rá fintorogva, majd felsóhajtott. - Csak… sose voltál még Angliában, Reginaldal is régebben töltöttél együtt hosszabb időt. Mióta elköltözött ritkán jár haza, csak a kötelező tiszteletköröket teszi meg, lehet hogy…
- Jaj már, ne légy vészmadár! – horkantottam fel, majd közelebb sétáltam hozzá, hogy megpaskoljam az arcát. – Nem lesz semmi baj. Ha mégis, akkor Reggie nem hagyna magamra. Megvan a módszerem, amivel sakkban tudom tartani – vigyorodtam el, majd belenyúltam a zsebembe. – Látod ezt? Az anyja kierőszakolta Reginaldtól, hogy adjon neki kulcsot a lakásához. Hát… ez a kulcs most nálam van. Bár az egyetemen fogok lakni azért elég gyakran át fogok ugrani hozzá, ha elegem van az ottani népekből. Szerinted örülni fog nekem? – meg se kellett válaszolni a kérdést, hogy tudjam a választ. A háta közepére se kellett egy törtető kishúg.
- Egyáltalán tud róla, hogy mész?

- Hülye vagy? Persze, hogy nem. Akkor még kitalálna valami indokot, ami által kibújna a felelősség alól. Még az előtt át kell jutnom hozzá, hogy bármit megneszelne. Nem véletlen kötötte Hármaska mindenki lelkére, hogy ne beszéljenek az egyetemre menetelemről.
- Azt hittem ez azért van, mert nem igazán hangzik jól, hogy egy lány egyetemre megy…
- Na, ez a másik indok – szusszantam fel, majd megpaskoltam az arcát. – Nyugi, minden a legnagyobb rendben lesz. Ha meg annyira aggódsz, akkor jövőre utánam jöhetsz. Tudod, ahol egy ember elfér, ott van hely kettőnek is – azt hiszem Reginald ellenkezett volna ezen kijelentésemmel, de neki nem osztottak lapot.

- Meglátjuk - mormogta, miközben karba tette a kezét. Valahol aranyos volt, ahogy durcásan rám meredt, önkénytelenül is elnevettem magam a látottakra.
- Áh, te is hiányozni fogsz nekem! – öleltem meg, majd felsóhajtottam. – Hát ki fog úgy ugrálni, ahogy én fütyülök? Ne aggódj, senki se csinálja ezt majd odaát olyan jó, mint te – kuncogtam, majd lassan eleresztettem. – De ha már úgy is itt vagy… hoznád a csomagjaim? Lassan ideér a fuvarom, el kell érnem azt a repülőt – vigyorogtam rá, majd mint aki jól végezte dolgát ott hagytam a gigászi bőröndömmel. Volt egy olyan érzésem, hogy nem lesz egyszerű művelet leküzdeni az emeletről…

Üdv, a nevem Anabelle Jackson, 18 éves vagyok, 1998. június 13-án, Salt Lake City-ben, Amerikában láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem amerikai. Jelenleg diák vagyok és a Elliot house csoportba tartozom. Ebba Zingmark arcát vettem kölcsön.
Jellem
Estelle (volt osztálytárs): Szerintem Ana egy kifejezetten lelkes és szorgalmas lány. Ha volt valami iskolai rendezvény, vagy egyéb program, akkor rá mindig lehetett számítani, hogy megszervezze a dolgokat, szívesen vett részt benne. Én kifejezetten kedvelem, mert mindig olyan jól fel tudja lelkesíteni a társaságot, mintha valahonnan mindig elő tudna kotorni még egy kis energiatartalékot, még akkor is, ha nagyon rosszul állnak a dolgok. Mintha nem ismerné azt a szót, hogy lehetetlen… egész sokan felnéztünk rá emiatt a kitartó jelleme miatt. Talán egy kicsit akaratosabb mint az átlag, ami miatt nem mindenki kedvelte, de összességében kifejezetten kedves, aranyos jelenség. Meg aztán valahogy mindig szert tett olyan kapcsolatokra, amik által sikerült olyan bulikba eljutnunk, ahol távol estünk a szülők figyelő tekintetétől, de egyúttal biztosan nem kerültünk bajba. De hogy miképp hozta ezeket össze? Fogalmam sincs.

Maurice (ex): A sátán földi helytartója. Ha ő akar valamit, akkor nincs olyan, hogy „de”, „nem” és társai, addig jár a nyakadba, addig rágja a füled érte, amíg sikerrel nem jár. Meggyőzni őt valamiről? Lehetetlen. Rávezetni, hogy tévedett? Felér egy öngyilkossággal. Eredetileg imádtam ezt a határozottságot, de egy idő után egyszerűen kiborított. Nagyon nehéz őt sarokba szorítani és ha mégis sikerül… akkor elszabadul a pokol és nem által piszkos eszközökhöz nyúlni, hogy visszaszerezze az irányítást. Beédesgeti magát mindenkihez, kikutatja a gyengeségeit, majd ha kell, azzal zsarolja meg az illetőt, avagy felhasználja ezt valamilyen formában. Mostanra már azt is megkérdőjelezem, hogy valaha szeretett egyáltalán, valószínűbb, hogy a velem való kapcsolattal is profitált valamilyen formában.

Colin (testvér): Nehéz eset. Ennyi testvér nem könnyű kitűnni és felhívni magunkra a figyelmet, amit azt hiszem Ana egy idő után fel is adott. Mondhatni ember embernek farkasa módozatba kapcsolt, és amit nem kapott meg a szüleinktől azt megpróbálta megszerezni más formában. Hogy állhatatos lenne? Az, ha valamit a fejébe vesz, akkor azért képes sok mindent megtenni – de ez nem jelenti azt, hogy gondolkodás nélkül átgázol mindenkit. Előtte alaposan mérlegeli, hogy megéri-e megtenni. A felajánlott segítséget nem szívesen fogadja el, mert úgy érzi, ettől kezdve tartozni fog az illetőnek, ezért inkább mindig keres egy fogódzót, amivel megmagyarázza magának miért nem vált lekötelezetté.
Általában megpróbál minél több kapcsolatra szert tenni, hatalmas ismerősi köre van, de igazából ritkán mélyíti el velük a kapcsolatát, igazán közeli barátságokat csak ritkán köt. Mondhatni nem akar leragadni senki mellett hosszabb távon, de ennek indoka még nekem is talány…
Nem tagadom, hogy kiakasztó tud lenni és az irányítás mániájával és a kis húzásaival sokszor kihúzza a gyufát, de… alapvetően nem egy ördögtől való teremtés. Tud ő kedves lenni, kifejezetten jó társasággá válik, ha úgy hozza kedve és ha valami gáz szituációba kerültem, akkor rá mindig számíthattam – az tény, hogy utána a segítségét előszeretettel dörgölte az orrom alá. Ennek ellenére tőlem sose várt viszonzást. Tény, közel sem az a törékeny nebántsvirág, mint amilyennek az első benyomások alkalmával beállítja magát, de azt hiszem megijednék, ha egy napon olyanná válna.
Külső
Egyértelműen ő az, aki ha akarna se tudna elbújni a tömegben. Elég magas, már a 175 centit is túlnőtte, és bár titkolja ezen félelmét, de attól tart, hogy még ennél is magasabb lesz. Feltűnőségét az se csökkenti, hogy hosszú, hullámos vörös hajjal áldotta meg a sors, amit inkább hord kiengedve, mint összefogva. Bőr elég sápadt, így elég könnyen leég, ha nem ken magára naptejet. Szemei kifejezetten sötét kékek, sokan azt mondják, hogy olyan „vesébe látó” hatásuk van, ha kisasszonynak rosszabb a hangulata, vagy ha nagyon akar valamit. Testalkatra inkább vékony és megmaradt kissé deszka típusnak – na, ez is egy olyan titok, ami dühíti, de nem tenné szóvá. Ha meg is próbálják húzni vele, akkor úgy tesz, mint akiről lepereg, pedig…
Öltözködést tekintve az esetek nagy részében gondosan kiválasztja, hogy mit húz magára, de tény, nem tervez divatdiktátori babérokra törni. Valahol kicsit álságosnak tartja, ha valaki a testi megjelenésével próbál előnyt kovácsolni magának, még akkor is, ha alkalmanként kénytelen ő is ezzel élni. Véleménye szerint ha valaki szavakkal éri el a sikert, annak nagyobb ereje van, mint egy jól megválasztott ruhának – persze, mint jog hallgató, azért az ő szekrényében is ott lapuk a kötelező kis kosztüm, a little black dress és társai. Tény, nem hordja őket olyan gyakran, de úgy véli, hogy még elé távol van az egyetem befejezése, épp ezért nem kell az ilyesmit elkapkodni.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 574
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anabelle Jackson   2017-06-15, 11:45 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Szió Ana!

ATYAÚRISTEN!  mosoly Rettenetesen sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várnod az elfogadóra már azért is, mert irtó izgi karit hoztál nekünk!  izgatott Kinézetre soha nem mondtam volna róla, hogy egy ilyen családból származik, gondolom, ezzel nem is vagyok egyedül Very Happy
Viszont teljes mértékben meg tudom érteni a lány személyiségét, hisz ennyi tesó között felnőni... ha az ember nem tanul meg valamivel kitűnni, amolyan... sokadik, átlagos gyerek érzése lehet a családban.
Szörnyen kíváncsi vagyok, mit kezd az egyetemen egy ilyen eltökélt személyiség: aki, ha valamit a fejébe vesz, akkor azért képes sok mindent megtenni Rolling Eyes
Ismered a dörgést, szóval jó játékot! *-*


Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Anabelle Jackson
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» No reason - Ana & Jackson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Elliott house-
Ugrás: