offline   Hozzászólás link2012-04-29, 03:10 Hozzászólás idézése Hozzászólás szerkesztése Hozzászólás törlése Tag IP címe << Kevin Michael Adamson >> ❝ A szépség nem minden, de jó nézni.❞ Születési hely és idő. Dover, Kent megye (Anglia) Kor. 24 Foglalkozás. autószerelő Szexuális orientáció. hetero Szociális állapot. alsó osztály Csoport. kívülálló. - Spoiler:
becenév. Kev; Kevin különleges ismertetőjegy. semminemű, maximum a türkiz színű szemek és a hollófekete haj nem. férfi osztálya. rég volt már, felnőtt
Family:Anya. Juliett Woodrow; 50 éves; könyvesbolti eladó; Kevin imádja az édesanyját, bár világ életében nehezen mutatta ki érzéseit. Hálátlannak tűnhetett az asszony szemében, de a férfi nála többre senkit sem tartott életében. Semleges kapcsolatnak örvendhetnek. Tartják ugyan a kapcsolatot, de nem igazi anya-fia dolog az egész. Egyszerűen gondoskodnak egymásról. Egy külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy abszolút közömbösek egymás iránt.Apa. Martin Adamson; elhunyt rákban pár hónappal ezelőtt; autószerelő volt Hertfordban; Kevin szülei elváltak, mikor a férfi még csak tizennégy éves volt. Martin Hertfordba költözött Londonból, Kevin pedig nyaranta három hónapra látogathatta meg. A férfi imádta az apját és örömmel töltötte a szünidő nagy részét annak műhelyében. Neki sosem számított a pénz, amiből Martinnak igen kevés volt. Pusztán figyelemre vágyott és meg is kapta azt. Nehezen viselte apja elvesztését.Testvér. Bianca Adamson; 22 éves; a londoni egyetemen tanul, plusz fotózni szokott az egyik ottani újságnak, hogy pénzhez jusson; Kevin imádja húgát, az pedig viszont a férfit. A testvéri kötelék hihetetlenül szoros közöttük, tűzbe tennék egymásért a kezüket. Régen, mikor Kevin több időt töltött otthon, mint a kaszinókban, összeültek filmezni és a férfi gyakran dobta ki húga pasijait, ha azok nem voltak számára szimpatikusak. Vigyáz Biancára, van, hogy egy héten többször is meglátogatja őt Londonban, csakhogy tudja, minden rendben van vele.Egyéb hozzátartozó.
-- Caroline McNeice: azt mondják, az elsőt sosem felejted el. Hát, Kevin sem felejti soha azt a lányt, aki elvette a szüzességét. Félénk fiúcskából nőtte magát ekkora nőcsábásszá és Caroline volt az, akivel átvészelte első kalandját, ugyanis a lány gyűlölte a hosszú távú kapcsolatnak még a gondolatát is. Kevin sokáig vágyódott még utána, de végül letett a hölgyeményről. Azonban a napokban összefutott vele Hertfordban és a régi emlékek megrohamozták. De koránt sincs szó szerelemről. Egyszerűen jó érzéssel töltötte el a találkozás.
-- David Hoit: Legeslegeslegjobb. Kívánni sem tudna nála jobb barátot. A férfit egy kaszinózás alkalmával ismerte meg, mikor majdnem laposra verték hősünket, csak mert nem tudta kifizetni a kért összeget. Dave kisegítette, lévén, hogy gazdag pasas, és azóta is barátok.
-- Henriette Bourke: Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet. Vagy mégsem? Hát, nem egészen. A nő már huszonhat éves múlt és férjnél van. Egy gazdag ügyvéd feleségeként tengeti kissé unalmas és magányos mindennapjait. Na, de hogy jön a képbe Kevin? Valahogy fel kell pezsdíteni ennek a szegény asszonynak az életét. A férfi e feladatot pedig készségesen vállalja. Alkalmi dolog pusztán, egyikük sem táplál mélyebb érzelmeket a másik iránt. Like,Dislike:Like:
♥ whiskey
♥ nők
♥ autók
♥ lóverseny
♥ szerencsejátékok
♥ James Bond filmek
♥ Nickelback
♥ Angelina Jolie
♥ csokoládéfagylalt
♥ Hertford
♥ magabiztos emberek
♥ kacsacsőrű emlős
♥ Terminátor trilógia
♥ frittata
♥ kávé
♥ cigaretta
♥ pankrációDislike:
× narancs
× kantáros nadrág
× energiaital
× paradicsomleves
× marcipán
× Robbie Williams
× Anne Rice könyvek
× béna poénok
× tétlenség
× sztepptánc
× tehetségkutató műsorok
× romantikus filmek
× színház
× horkolás
× forgalmi dugóThe Story..... Ahogy ujjai körkörös mozdulattal szaladgáltak mellkasomon, azon kaptam magam, hogy egyáltalán semmiféle különleges érzés nem kerített hatalmába. A legtöbben egy idő után vágytak a törődésre és a szeretetre. Én nem. Nekem tökéletesen megfelelt úgy, ahogy volt. Henriette férje üzleti útra ment, szóval az egész hét előttünk állt. Viszont nem erőltette a dolgot, ha nem volt kedvem hozzá. Ez lehetetlen ugyan, de azért akadt jobb dolgom, mint a panaszkodását hallgatni. Ha rám tört a kangörcs, átugrottam hozzá és enyhítette a szükségleteimet, de egy idő után ráuntam. Csak megszokásból jártam vissza. Megcirógattam szőke tincseit, forró, pirospozsgás ránctalan arca szinte perzselte meztelen mellkasomat, ahogy ráfektette azt.
- Mire gondolsz most? - kérdezte és éreztem, hogy hangjában mosoly bujkál. Tekintetét és egyáltalán profilját hál' istennek nem láttam.
- Semmire.
- Ez hülyeség. Olyan nincs, hogy az ember csak bambuljon ki a fejéből ezek után. - torka elszorult, ezért megköszörülte.
- Na jó. Éhes vagyok. Frittata-t ennék.
- Elmegyünk este vacsorázni?
- Már este van. - morogtam és kezdtem úgy érezni, hogy ideje lenne lelépnem. Megeshetett, hogy túl sokat képzelt bele az egészbe? Vagy csak magányában, kínlódva mondta azt, amit az imént hallottam?
Három hónapja volt már, hogy Benjamin (a férje) háta mögött összejártunk kefélni, de sosem gondoltam volna, hogy belém szeressen. Ha ezt megcsinálom vele, akkor mással miért ne tenném? És egy hűtlen pasassal mit akarna kezdeni? Kizárt a dolog. Kizárt, hogy mélyebb érzelmeket akarjon kisajtolni belőlem.
- Akkor menjünk most! Vagy maradj, és csinálok frittata-t. - a hatalmas karmok, miket ő csak műkörömnek hívott, mellkasomat karistolgatták, mintha csak tettre szeretnének kényszeríteni. Egy újabb menet? Nem volt hozzá kedvem.
- Nem lehet. Dolgom van. - lefejtettem karját mellkasomról és felültem az ágyban.
Az éjjeliszekrényen ácsorgó óra este nyolc órát mutatott. Üveges tekintettel meredtem magam elé, végül kikecmeregtem az ágyból, még ruhát sem húztam magamra és a cigarettáért sétáltam, hogy rágyújthassak. Henriette-et nem érdekelte, hogy dohányzom. Bár, ha zavarta volna sem törődök vele. Vagy azzal együtt jövök, vagy sehogy sem.
- Hány nővel kavarsz még mellettem? - ekkor rápillantottam s zöld íriszeiben mohón csillanó vágyat véltem felfedezni.
- Nem tudom. Nem számolom. - vállat vontam.
- És mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy zavar? - lesütötte szemeit. A francba!
Nagyot sóhajtottam és leültem a fotelba. Oda, ahol valószínűleg Benjamin szokott trónolni egy kiadós szex után. Pont, mint én. Ez röhejes.
- Azt, hogy akkor itt és most befejeztük. Egy kapcsolat csak púp a hátamon, ezt már megmondtam az elején is. Nem? - idegesen harapdáltam alsó ajkam és vártam a választ. Ha továbbra is ezt a témát boncolgatta volna, úgy terveztem, felállok és kisétálok az életéből, mielőtt ennél is jobban elharapódzik a dolog.
De helyette csak elmosolyodott és ennyit felelt:
- Akkor legközelebb holnap.
Fél órája sincs, hogy eljöttem Henriette-től. A műhelybe érve nagyot ásítottam és azon morfondíroztam, hogy vajon meddig aludtam. Aludtunk. Arra sem emlékeztem már, mikor érkeztem hozzá, mert a küszöbről az ágyig döntött és még csak köszönésre sem méltatott. Nem mintha bántam volna vagy valami ilyesmi, de furcsa ez egy nőtől. Oké, egy kiéhezett nőtől talán annyira mégsem. Én személy szerint így is, úgy is jól jártam.
Vállamra csaptam bőrdzsekimet, kezeimet zsebeimbe süllyesztettem és hamar megpillantottam a garázs ajtajában Davidet. Fekete pulcsit viselt fehér halásznadrággal. Feltételeztem, menni készült valahova, mert hót ziher, hogy nem mocskolná be ezt az öltözékét. Ráncokba szaladt homlokkal értem oda és újra szemügyre vettem. A sérója gondosan be volt lőve, külsejéről áradt az a furcsa sugallat, hogy órákig készülődhetett. Ch, nők. Még mindig nem tudom felfogni, hogy eshetett szerelembe.
- Dave! Mi a helyzet, cimbi? - köszöntem és félszeg mosollyal ácsorogtam komor képét nézegetve. Csak akkor esett le, hogy így akkor bámult általában, mikor valami hihetetlenül nagy baromságot csináltam. Nagyot nyeltem, de nem idegeskedtem. Kíváncsiság lett úrrá rajtam.
- A zsaruk kerestek. - mély basszusa lelkemig hatolt és teljesen átjött a helyzet súlyossága.
- Mit akartak? - kérdeztem kétségbeesés nélkül.
- Lopott kocsi. Megint. Rendszámokat dugtak az orrom alá, mintha tudnom kellene, miről van szó. Aztán nevekkel jöttek meg hogy sittre vágnak. Tudod ki a francnak hiányzik az. Köcsög zsernyákok. - köpött egyet a járdára, ami elütött megszokott viselkedésétől.
- Majd elintézem. Hagytak itt valamit?
- Nem. Kábé fél órán át vártak, de nem jöttél, szóval leléptek. Azt mondtam, majd értesítelek. - felsóhajtott és kivette mobilját a zsebéből, hogy a képernyőjére nézhessen. - Mennem kell. Angie vár. Holnap reggel hatra itt vagyok. Kések, szóval előre is bocs. Csáó! - azzal már el is indult, nekem pedig csak biccentésre volt időm.
Pár hónapja vettem csak át apám után a műhelyet. Először megfordult a fejemben, hogy képtelen leszek vezetni ezt az egészet. Minden őrá emlékeztetett. Az itt töltött nyarakra. A munkatársaira és Rá. Majd' belepusztult, hogy mindent megadhasson nekem és nem fogta fel, hogy elég, ha csak foglalkozik velem. Bánom, hogy nem figyelmeztettem többször. Hogy nem említettem százegyedszerre is, mikor hajnalig dolgozott. Gyakran sétáltam ki a temetőbe, hogy virágot vigyek a sírra. Rajtam kívül még Jeff és Hans jártak ki hozzá. Egykori munkatársai. Senki más.
Beléptem a műhelybe, melynek falán képek díszelegtek róla és rólam. Gyerekként szaladtam előre. Gyerekként ültem egy fára akasztott gumiabroncsban. Gyerekként nevettem apámra ölében ülve. Elszorult a torkom és görcsbe rándult a gyomrom. Az élet piszok nehéz, ezt megtanultam már. Viszont, összesítve mindent, amit eddig átéltem, azt kell mondjam, megérte ideutaznom. Így legalább emléke némileg tovább marad a köztudatban, mint amúgy. |
|
offline Hozzászólás link2012-04-29, 09:53 Hozzászólás idézése Hozzászólás szerkesztése Hozzászólás törlése Tag IP címe Dear Casanova!Ezt nevezem, te aztán rendesen feladtad a leckét. Egy szép, összeszedett és jól megfogalmazott előtörténetet olvastam, teljesen bele tudtam magamat élni a történésekbe, és tetszik ahogy kialakítgattad a karaktert! Gratula! |
|
