HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Bluebell Watts

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Bluebell Watts    2012-04-21, 8:32 pm

<< BLUEBELL IRIS WATTS >>

You know my name, but you don't know me

Születési hely és idő. Amerikai Egyesült Államok; Oregon megye; Lincoln városa; 1996. március 20. Kor. 16 éves Foglalkozás.-- Szexuális orientáció. heteroszexuális Szociális állapot. felső osztály Csoport. diáklány

Spoiler:
 

Family:
Anya. Iris Monroe-Watts; 38 éves; Anyu egyenes ági leszármazottja Marilyn Monroe-nak. Ha ránézel, úgyis egyből levágod, sok a hasonlóság kettejük között, én mégsem örököltem ebből a szépségből semmit sem. Anyu festő, leginkább tájképeket fest és aktokat, de sokszor készít családi portrékat. Megvagyunk, tud a titkaimról, mégis van közöttünk néha egy kis feszültség.
Apa. Darren Watts; 38 éves; Apu nagyon sokat dolgozik, sokat van ezért távol, mégis mindig mindent az eszében tart. Üzletkötőként dolgozik egy cégnél, egyre feljebb megy a ranglétrán, így a pénz is jön a bankszámlánkra.
Testvér. Daisy Rose Watts; 14 éves; Az én kicsi húgocskám. Imádom, nála jobb testvért nem is kívánhatnék magamnak. Bármit elmondhatok neki. Falazunk egymásnak, ha megkívánja a helyzet és rendesen kiállunk egymásért.
Egyéb hozzátartozó.-

Like,Dislike:
Like:
✿ csokoládé
✿ gumicukor
✿ éneklés
✿ a frissen vágott fű illata
✿ epres dolgok
✿ kutyák


Dislike:
✿ cigaretta
✿pókok
✿ nyálkás állatok
✿ műköröm
✿ kétszínű emberek
✿ Liam


The Story.....
Hajnal van. A madarak egyre hangosabban csivitelnek az ablakom alatt jelezvén, hogy ideje felébrednem. Hétfő – amit rettenetesen utálok – és újra iskola. Bárcsak ellóghatnék és itthon tölthetném a napot. Nem vágyom a sok hangos és idegesítő emberre a suliból, akiknek nincs jobb elfoglaltsága, mint másokon köszörülni a nyelvüket. Annak a híre, hogy Liam és én szakítottunk, már biztos elterjedt az iskolában. Bár mit is várok a Lincoln County School-tól, ahová olyan gyerekek járnak, akiknek lételeme a pletykálkodás. Igazából ez a legfőbb ok, amiért nem akarok kimászni a meleg ágyamból. A takaró úgy vesz körül, mint egy hatalmas vár, ahová engem, mint királylányt bezárt a szomorúság gonosz boszorkánya és csak akkor szabadulhat, ha egy jóképű herceg megküzd vele és megöli. Csakhogy a jóképű herceg, akinek konkrétan fehér lovon kéne jönnie vagy egy BMW-vel, 3 napja szakított velem.
Hirtelen történt a dolog, nem is értettem igazán, mi volt az oka, csupán annyit sikerült felfognom, hogy van egy másik lány, meg hogy legyünk barátok. Na ez az, amitől rosszul vagyok. Hogy az istenbe legyünk barátok, mikor meglátom az utca túloldalán és görcsbe rándul a gyomrom. Vagy egyszerűen elfelejtek levegőt venni, amikor valami oknál fogva beszédbe elegyedünk.
Most pedig arra kényszerülök, hogy mindezt eltemessem magamban. Nézzem levegőnek, örüljek a boldogságának, miközben én liter számba nyomom magamba a fagylaltot és Backstreet Boys dalokat hallgatok, közben patakokban folyik a könnyem. Mert hogy mi, lányok mindig ezt csináljuk. Bármi vagy bárki bánt meg minket, előkapjuk az édességet, mint utolsó mentsvárat, meg valami nyálas filmet, leülünk és jól kisírjuk magunkat. Pedig nem ezt kellene tennünk. Magasról tojni kéne azoknak a fejére, akik megsebezték szívünk-lelkünk. De mire ez eljut a tudatunkig, gyakorlatilag mi érezzük magunkat rosszul.
Az órámra nézek, aminek fénye betölti az egész szobát. Még csak 5 óra van, de ahhoz, hogy ne tűnjek úgy, mint akin átment egy úthenger, minimum 1 órát kell a fürdőszobában töltenem.
Először is el kell tüntetnem a szemem alatti karikákat, amik attól keletkeztek, hogy két éjszaka kellett ahhoz, hogy a cuccait, amit nálam hagyott, kiselejtezzem anélkül, hogy ne állnék meg minden felett és ne kezdjek el újra bömbölni. Másodszor, a hajam borzalmas, ragacsos csomóban tapad a tarkómra. Valahogy nem volt kedvem az elmúlt 24 órában a külsőmmel foglalkozni.
Nyalogattam a sebeimet és ez számomra sokkal fontosabb volt, mint tökéletesen kinézni. Harmadszor pedig. Bűzlök, mint egy háromnapos használt zokni.
Az év első iskolai napján nem akarom elriasztani magamtól az embereket. Nem mintha annyi barátom lenne, de nem kívánok magamnak gúnyneveket.
Unott arccal másztam ki az ágyamból és a félhomályban tapogatózva indultam el a fürdőszobámba. A házban két fürdőszoba van, egy a szüleimnek és a bátyámnak, egy pedig nekem. Talán sejtették, mivel jár a tinédzserkor, ezért is kaptam meg ezt a szobát, külön fürdővel. Felkapcsoltam a villanyt és pislogtam párat, mire a szemem hozzászokott az erős fényhez. Megdörzsöltem a szemem és a tükörbe néztem. Egy idegent láttam, aki meglepetten pislogott. A bőröm, amely mindig makulátlan volt, most tele volt apró pattanásokkal, derékig érő barna hajam, amire mindig gondosan ügyeltem, most össze-vissza állt, mint aki konnektorba nyúlt és a szemem, amire a legbüszkébb vagyok, most szomorúan nézett vissza rám. Beletúrtam a hajamba, hajgumi után nyúltam és laza lófarokba fogtam. Megnyitottam a csapot, beállítottam a megfelelő hőfokot és megmostam az arcom, hogy felfrissüljek.
A fogkefém után nyúltam, nyomtam rá egy nagy adag fogkrémet és gyors kézmozdulatokkal nekiálltam.
Minél hamarabb végezni akartam, csakhogy ne kelljen magamat a tükörben bámulnom. Rémisztő látvány voltam.
Lelki szemeim előtt megjelent anyám arca, ahogy lesétálok a lépcsőn, át a konyhába és magamhoz veszem a reggelim. Szomorú tekintete végigkísér egészen addig, amíg vissza nem jövök a szobámba.
Megráztam a fejem, hogy a rossz gondolatok elszálljanak, de mind hiába volt. Egész nap velem lesznek, hogy kínozzanak és emlékeztessenek arra, mennyire elfuserált életem lett röpke 3 nap alatt.
Kiöblítettem a számat, helyére tettem a fogkefém és megfésülködtem. Az arcom kezdte visszanyerni emberi formáját és ettől mosoly kúszott az arcomra. Az elmúlt pár napban ez volt az első kellemes érzés, ami betöltötte a testem. A mosolyom egész addig velem maradt, míg felöltöztem. Fekete farmert vettem, hozzá tűzpiros blúzt. A két kedvenc színem. Gyászolok, mert elhagyott az, akiről azt hittem életem szerelme, de reménykedek és hiszek abban, hogy újra rám talál a boldogság. Az ajtómhoz léptem és kinyitottam. Vettem egy mély levegőt, elnéztem a húgom szobája felé, ahonnan vékony fény szűrődött ki az ajtó alól.

Még mielőtt meglátna és gúnyolódna, lerohantam a lépcsőn, elszáguldottam apám mellett, aki a nappaliban olvasta a The News Guard legfrissebb számát és megálltam a konyhaajtóban. Palacsinta és juharszirup töltötte be a szobát és mélyet szippantottam a levegőbe. Anyám a tűzhely körül tevékenykedett, de mikor észrevett, elmosolyodott. De hiába mosolyogott, a szeme szomorú volt.
Nem szóltam egy kukkot sem, elvettem egy tányért, pakoltam rá két palacsintát, nyakon öntöttem juharsziruppal és visszamentem a szobámba. Ahogy gondoltam, kilépett a konyhából és egészen addig engem bámult, míg el nem tűntem a lépcsőfordulóban.
Beléptem a szobámba és leültem az ágyra. Kezembe vettem egy palacsintát és először finoman megmártottam a szirupban, a számhoz vettem és aprót haraptam belőle. A következő pillanatban azonban marokra fogtam és a számba tömtem. Két napja nem ettem és nem is éreztem késztetést, hogy egyek, de most, hogy itt van előttem ez az ínycsiklandozó étel, nem bírom ki. A kezem, az arcom tocsogott a sziruptól, de ez sem zavart. Jóllakottan dőltem az ágyamra, hasamon a tányérral. Úgy éreztem, mintha a juharszirupnak köszönhetően a boldogsághormonom az egekbe ugrott volna. Ismét elmosolyodtam és eldöntöttem. Nem leszek olyan lány, aki siratja azt ami elmúlt. Inkább olyan leszek, aki örül annak, hogy megtörtént.
Ezzel a gondolattal indultam a fürdőbe arcot és kezet mosni, aztán magamra kaptam a táskámat és kiléptem a szobám ajtaján.
Bluebell Iris Watts vagyok, az Oregon megyei Lincoln városából és ezzel a nappal kezdődik életem legjobb időszaka.
Legalábbis annak gondoltam, amikor betettem lábamat az iskola hatalmas fa ajtajának küszöbén.
Ennek más két éve és joggal mondhatom azt, hogy életem legjobb döntése volt, hogy otthagytam Lincoln és örökre megszabadultam a Liam hiánya miatt kialakult kínzó fájdalomtól a mellkasomban.
Azóta új emberek vesznek körül és újra a régi vidám, mosolygós és csacsogó Blue lettem. Nyitott vagyok és kutató szemekkel vizslatom a világot, hátha találok majd valakit, aki ismét elhiteti velem, hogy egy hercegnő vagyok.



A hozzászólást Bluebell Watts összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-08-26, 1:41 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Bluebell Watts    2012-04-21, 10:10 pm

Miss Watts

Kár, hogy nem Wattson,mert akkor megkérdeztem volna, hol van Sherlock *nevet hangosan*
Rossz vicc volt... a lényeg, hogy egy törött szívű lány került közénk. Ne félj Bébi, én szívesen összeragasztom a kicsi szívedet. Még kérned sem kell.
Tetszett, szép és kerek volt.

Vissza az elejére Go down
 
Bluebell Watts
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: A bit more entertainment :: Törölt felhasználók előtörténetei
-
Ugrás: