HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
PiggyPolly

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2017. Jun. 03.
Posztok száma : 47
Motto : " And the newspaper tycoon says that the architect is a very cold man. The architect replies that if the boat were sinking, and there was only room in the lifeboat for one person, he would gladly give up his life for the newspaper tycoon. And then he says something like this... I would die for you. But I won't live for you." Titulus : pudlista Foglalkozás : diák
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: PiggyPolly   2017-06-08, 9:46 pm







A könyvtár volt talán az egyetlen hely, ahová az utóbbi kaotikusra sikeredett napjaim alatt nem látogattam el. Ez maradt az egyetlen hely, ami nem volt üvöltően baljóslatú? Mindenesetre, a könyvtáron kívül nem nagyon tudtam elképzelni más helyet arra, hogy olvassak, tanuljak, orosz írásbeli gyakorlatokat végezzek, hallgassam a hallgatag csöndet, vagy akár csak üres tekintettel bámuljam az előttem sorakozó könyvektől roskatag polcokat, és eggyé váljak az alattam szolgálatot teljesítő párnázott székkel.
Úgyhogy már vagy órák óta váltották egymást a fenti tevékenységek, a lehető legszabálytalanabb sorrendben. A telefonomat teljes tudatosságból hagytam a szobámban, gondolván akkor, jobb is így, nem érnek utol, nem kérdezik mit csinálok, nem kérnek számon, nem parancsolgatnak, zaklatnak, kérnek, szidnak, sírnak, mesélnek... idegesítenek.
Abban is biztos voltam - mindamellett, hogy zseniális a hirtelen jött ötletet, hogy csak úgy szűnjek meg a világ számára -, hogy valószínűleg a könyvtár zárásáig egyetlen tapodtat sem fogok mozdulni a helyemről, akkor sem, ha rám gyújtják az épületet, vagy maga az apám kopogtat az ablakon, hogy most azonnal emeljem meg a formás hátsómat, táncoljak ki az épület elé, és vessem bele magamat mindenbe, amit elvárnak tőlem, és elvárok magamtól. Mindenbe, ami egészségtelenebbnél egészségtelenebb életszituációkhoz vezet, és egészségtelenebbnél egészségtelenebb emberi kapcsolatokat kreál a többi mellé.
Ettől pedig szinte az az érzésem támadt, hogy én valami rendkívül rosszban sántikálok, és valami nagyon tilos dolgot szegek meg éppen. Tilos lett volna, hogy Appoline Johnson egyszer csak elvonuljon a könyvtárba, leemeljen egy kedvére való könyvet, és nyugodtan elringassa magát egy ismeretlen világban? Tilos volt. Azt hiszem, neki tilos volt. Nekem az volt.
Váratlan sötét.
Az első, ami átfutott rajtam: Már ilyen sötét van odakint?
A második, ami átfutott rajtam: Ilyen sötét van idebent?
A harmadik pedig: Arien lekapcsolta a villanyokat?
Egy könyvtárban. Szinte szórakozott mosollyal indultam meg a könyvespolcok között, egyik kezem ujjai végighullámoztak a mellettem elhaladó könyvek gerincén, másik kezemmel magasított derekú homokszín vászonnadrágomba tűrtem be a hátul kigyűrődött fehér színű topom alját.
Kiléptem a polcok takarásából, és Arien üres helyére pillantottam. Egy hosszú hajzuhatag fogadott, Arien pultja előtt várakozott, és minden bizonnyal hasonlóan nem értette a helyzetet.
- Khm... - köhintettem egyet halkan, hogy ne ijesszem halálra, de azért feltűnjön neki jelenlétem, és közelebb vonultam hozzá. - Arien hová tűnt? És a lámpák nem tudod, hogy mié... - ekkor értem mellé, pillantottam az arcára, és futott ki arcomból minden vér, ami eddig benne volt. Ajkaim csíkká sorvadtak, egyik kezemmel zavartan megvakartam meztelen vállamat. Mit is mondtam? A könyvtár az egyetlen hely, ahol talán semmi baj nem történik? Tévedtem. A balsors a könyvek szentélyébe is ugyanúgy követett. - Piggy... - biccentettem, és elindultam a kijárat felé. - Csak nem zártak be minket. - Mert akkor még volt bennem annyi remény.







Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley


Kinsley
Csatlakozott : 2017. May. 29.
Posztok száma : 87
Motto : ♠ sometimes I tend to lose myself Age : 21 Titulus : malacka Foglalkozás : zsoké Play by : giza lagarce
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: PiggyPolly   2017-06-09, 10:45 pm







-M eddig maradsz ma?  - Ari lustán nézett fel a kis monitora mögül, ahogy megkocogtattam az asztalát. Megvontam a vállam, és felmarkoltam két könyvet a pult széléről. A mai napomat is a gyülekező esőfelhők miatt a könyvtárban terveztem tölteni, gondolsan lenémított telefonnal. Bekuckóztam  a kis sarkamba, szóltam Arinak, hogy hozzon majd ebédet, gondoljon rám is, meg is tette, és egy darabig még beszélgetett is velem. Aztán újra visszamenekültem a templomosok idejébe, olvasva a sorokat, észre sem véve, mikor lett sötét, vagy mikor döntött úgy, elfelejti, hogy bent vagyok és lép le.
Mert ez történt.
A villanyok egyszer csak lekapcsolódtak, és olyan setét lett, mint a feket macska hátsójában. Ami azért aggasztó ert a gondosan lenémított telefonom nagyjából negyven százalékon áll. Ami, ha max fényerővel és zseblámpával is számolok, se bírja ki egy óránál tovább. Régi modell, nem az igazi már az aksija se, meg az antennája se. Óvatosan teszem le a helyemre a könyvet, ahogy felállok, és kezdek el lépésben botorkálni a kedvenc könyvtárosom – most épp legkevésbé kedvelt – asztalkája felé. Igyekszem kizrni a hangokat, amik a könyvtár végéből jönnek, hogy még csak véletlenül se fossam össze magam a félelemtől, hogy esetleg a baltás gyilkos fog kinyírni, tíz percen belül. A nagy gondolkodsomban hassal belegyalogolok Ari asztalának szélébe, aranyos kis lyukat vágva magamba. Felszisszenek, és nem ijedek halálra (de) a köhintéstől, ami sajnos meglepően ismerős, és nem a jó értelemben. Bár ezt a sajnosból biztos levetted.
- Arien nagy eséllyel megunta, hogy szőke cicababák lógatják a lábukat a munkaidején túl. – Nem akarok én beszólni, isten ments, csak úgy jön magától. A bátyám macája, életem megkeserítője. Élvezettel tölt el, ahogy figyelem a telefonom gyér fényénél arcának átalakulását, ahogy rájön, bizny velem zérta össze a sors. – Appoline. – Nem fair, hogy egy ilyen dögnek ennyire mesés neve legyen. Én meg mi vagyok? Malac. Utálom apámat.
Majdnem felnevetek, ahogy elindul a kijárat elé, de nem, visszafogom, ahogy a kérdést is, hogy ényleg ennyire szőke-e belül, vagy csak tetteti.
- Persze. Poénből van lekapcsolva a villany, és van bekapcsolva a riasztó. – Nyújtom ki a kezem a jobb sarokban békésen pittyogó piros pötty felé, enyhén rázva a fejem, majd inkább leeresztem a kezem, és magasderekú farmerem első zsebeibe dugom őket. – Inkább azt mondd meg, van-e pótkulcsod a könyvtárhoz, vagy annyira sokat nem jársz ide, hogy tudják is ki vagy?








Vissza az elejére Go down
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2017. Jun. 03.
Posztok száma : 47
Motto : " And the newspaper tycoon says that the architect is a very cold man. The architect replies that if the boat were sinking, and there was only room in the lifeboat for one person, he would gladly give up his life for the newspaper tycoon. And then he says something like this... I would die for you. But I won't live for you." Titulus : pudlista Foglalkozás : diák
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: PiggyPolly   2017-06-10, 1:25 am







Azt mondják, ha már vannak utálóid, akkor valamit nagyon jól csinálsz. Na, én azokban a napokban úgy éreztem, hogy nekem csak utálóim vannak. A pár nappal azelőtti Onyx-os felhajtás, az egy nappal későbbi Connienál játszott szappanopera... És most ez. És most ő.
Nem tudom kik mondták, de megmondhatták volna azt is, hogy mit csinálok ennyire jól.
Szőke cicababa. Bármennyire is szerettem volna azt hinni, hogy ez alkalommal nem én vagyok a szőke cicababának titulált egyén, olyan érzésem volt, hogy a minket leszámítva üresnek mondható sötét könyvtárban nem bújt meg senki más, aki potenciális céltáblája lehetett volna megjegyzésének.
- Szőke cicababa... hm, milyen eredeti - feleltem halkan, amolyan semleges hangon, és fáradtan sóhajtottam. - Azért azt gondoltam volna, hogy te ennél valamivel kreatívabban utálsz. Tévedtem - vontam vállat, és megindultam az ajtó felé, hátha tényleg csak, vicc, hátha Arien pontosan tudta, hogy itt most csak Piggy, és én vagyunk, és ha ő nincs, akkor csak Piggy, és én maradunk. És mi a rossz ebben? Minden. Minden, amit csak el tudsz képzelni.
De közben nem állta meg, nem, az istenért sem állta meg, hogy ismét hozzám ne szóljon, hogy ismét meg ne próbáljon valami csipkelődős dumával rossz érzést kelteni bennem, hogy elérje, amit akart. Igazából fogalmam sem volt, hogy mit is akart. Hogy pontosan miért is nem kedvelt, és mit várt tőlem. Persze, értettem, lenyúltam Winniet, aki gyakorlatilag sosem volt az övé, aki gyakorlatilag sosem volt az enyém, és aki gyakorlatilag szerintem a világon nem lehet senkié sem, soha.
Talán azt várta, hogy bocsánatot kérek? Vagy hogy véget vetek a kapcsolatomnak, azért, mert neki nem tetszik? Nem, Piggy nem ért nekem annyit, hogy egyáltalán elgondolkozzak rajta, mit is vár el tőlem. Mondhatjuk, hogy csak a hab volt a tortán.
Mindenesetre, visszafordultam, nem kockáztattam meg, hogy háttal álljak neki, amíg elvonulok az ajtóig, meggyőződök róla, hogy valóban zárva van, és utána még az "én mondtam" című műsort is első sorból végignézhessem, amitől az utóbbi időben már vérzett a szemem.
- Miért, a könyvtárban talán a pótkulcs teszi az embert? - Elmosolyodtam. - És neked van egyébként? - pislogtam rá érdeklődően, mert most felcsigázott. Mert ha én senki voltam a könyvtárban, és nem volt kulcsom - micsoda szégyen -, akkor ő biztosan azt gondolta, hogy ő egy nagy valaki itt, és neki ott lógott a kulcstartóján valami minden kulcslyukba illő mesebeli csodakulcs.
Tényleg csak stratégiából nem vágtam nyakon. Stratégiából nem szándékoztam nyílt csatába szállni Winnie húgával. Volt annyi eszem, hogy tudjam, én vesztettem volna. Ennek ellenére néha legszívesebben inkább elvesztettem volna, és az egész stratégiámat nevetve dobtam volna az égő szemétbe. Minek az.
- Piglet... Mi ne beszélgessünk - döntöttem el végül, és ismét mellé léptem. - Majd reggel kijutunk. Helyezd magad kényelembe a térfeleden. A-tól M-ig a te birodalmad. N-től Z-ig az enyém. - És kézfogásra nyújtottam a kezemet. - Megkaptad Molière-t, Dosztojevszkijt, Byront... Nálad van az Üvöltő szelek. De még a Harry Potter kötetek is. - Persze, felvethettem volna a telefonálás ötletét is, de mint mondtam, nálam nem volt, tőle szívességet kérni pedig a halálos ágyamon sem szerettem volna. Meg amúgy is... hirtelen kifejezetten tetszett ez az ötlet. Úgy éreztem, felosztjuk magunk között a világot. Az összes világot, ami létezett.



Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: PiggyPolly   

Vissza az elejére Go down
 
PiggyPolly
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Földszint :: Helyiségek-
Ugrás: