HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Steph & Wim

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Elliott

Elliott
Csatlakozott : 2014. Mar. 01.
Posztok száma : 17
Motto : Just show evil the upmost respect. Titulus : Captain Friendzone Foglalkozás : Play by : Josh Franceschi
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Steph & Wim   2017-06-08, 9:54 pm

- De… te most akkor komolyan lelépsz?
Nem tudom egyáltalán minek tettem fel a kérdést, vagy leginkább, hogy kinek, mert mire az utolsó szót kimondtam, Ash kibaszott Skylar már rég kiosont a látóteremből, és magamra hagyott a múzeum lépcsőjén álldogálni. Persze gondolhattam volna, hogy ez lesz, elvégre a kötelező tárgyait sem vette komolyan, miért pont egy számára szabadon választhatóval tenné, amit amúgy is csak azért vett fel, hogy megmentse a félévét néhány plusz kredittel. Vagyis, tekintve, hogy megint lelépett, akkor gondolom majd én mentem meg az ő félévét. Hálátlan kis hülye.

Bánatosan battyogtam fel a múzeum hosszú lépcsősorán, a bejáratnál lepecsételtettem a jelenléti ívemet, majd lenyúltam egy prospektust az aktuális tárlat információiról, ha esetleg félúton megint elfelejtenék figyelni rá, mint legutóbb. Az egész kurzus úgy volt meghirdetve, mint egy öt alkalmas múzeumi tárlatvezetés, különféle alkotók, különféle műfajban készített munkáinak kiállítása, ami igazából tényleg jó mókának tűnt az elején, mert hát még vizsga sincs a végén, csak egy esszét kell írni, de gyorsan kiderült, hogy hol a buktatója az „ajándék krediteknek”. Illetve, hogy számomra hol van, engem ugyanis senki nem tanított meg műveket elemezni. Indokoltnak éreztem kötelezővé tenni a tárgyat a művészeti szakokon tanulók körében, de mi, unalmas kis bölcsészek és társadalomtudományi karon tanulók nem igazán találtuk a helyünket az olyan szakszavak között, mint aranymetszés, harmadolás, vagy középpontos kompozíció. Jó, én nem találtam. Én voltam, aki nem tudott mit kezdeni se a szürrealista festményekkel, se a posztmodern szoborcsoportokkal, én voltam, aki végignézte a képeket aztán végigunta a kiállítás többi részét, és igen, én voltam valószínűleg az egyetlen, akit jobban érdekelt a többi diák, mint maga a tárlatvezetés.

A múzeum kiállítótermét most is megtöltötték az Abbey Mount diákjai, egy-egy aktuális fotóhoz csak akkor tudott odafurakodni az ember, ha türelmesen várt a sorára, én úgy döntöttem átadom a lehetőséget azoknak a kolibriknek, akiket ez valóban foglalkoztat, helyette inkább a résztvevőket figyeltem. Az ismerős arcok lépten-nyomon felbukkantak, minden teremben belefutott az ember valakibe, akit, ha más nem, legalább látásból ismer, én pedig próbáltam fejben jegyzetelni, hogy mégis miként kell normális beszélgetést kezdeményezni egy majdnem ismeretlennel. Kellene erre valami oktató kézikönyv, hogy mégis hogyan nyögj ki egy sziát a lánynak, akinek az instagrammját már negyvenszer végigszívecskézted. Bár gyanítom ilyen lúzer dolgot is csak én vásárolnék, azt hazudva a pénztárosnak, hogy egy barátnak lesz.

Az első alkalommal is kiszúrtam már, ami azért nagy szó, mert egy igencsak apró lányról beszélünk, aki hosszú, fekete haja és feltűnően egyedi ruhái ellenére is ügyesen el tud tűnni a fölé magasadó fejek között. A második alkalommal figyeltem, ahogy a többiekkel együtt forgatja a fejét a szürrealista festmények láttán, és én meg akartam kérdezni, hogy mi a véleménye róluk, de végül beleveszett a hazafelé induló diákok sokaságába. Most viszont megint itt voltunk, én megint Őt néztem, és kicsit bűntudatom volt, amiért pont most akarom megzavarni, most, mikor fotográfiák vannak a falakra aggatva, és ez látszólag sokkal jobban tetszik neki, mint az összes eddigi mű, amit láttunk.
Mögéfurakszom a diáklányok koszorúja között, majd kicsit közelebb hajolva hozzá, remélve, hogy nem hozom rá a frászt a hirtelen felbukkanásommal, felteszem az első kérdést, ami eszembe jut.
- Mondd, mi a franc az a harmadolás?
Hölgyeim és uraim, Wim beszélgetésindító csúcsszövegeit hallhatták. Mert hát, egy nyomorult szia túl egyszerű lett volna, tényleg. Mi lehet ennél erőltetettebb próbálkozás? Gyorsan, hozzon valaki valami folyékonyt, amivel leönthetem, hogy utána egy csapásra egymásba szeressünk, mint a filmekben. A feltett kérdésemre adható válasznál egyébként már sokkal jobban foglalkoztatott, hogy vajon miért fájt volna kinyögni egy istenverte sziát egy banálisan idióta kérdés helyett, atyám, nem vagyok normális. Vajon el tudok még szaladni úgy, hogy ne vegyen észre?  


596 x ebben x erre x jó, mégse tudok kezdőt írni, bocsi :'D



Vissza az elejére Go down
 
Steph & Wim
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Gravesend :: Belváros-
Ugrás: