HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
annika & tyra

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2017. Jun. 06.
Posztok száma : 12
Motto : Mottó helye Age : 23 Foglalkozás : Tanuló Play by : Sarah Mikaela
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: annika & tyra   2017-06-09, 5:42 pm





Annika & Tyra


Hogy mire számítottam? Nem sok jóra. Ha megérzéseim nem csaltak, akkor Annika semmit se tudott arról, hogy otthon mi történt, így egy beszélgetést megúsztam. Bár… jobban belegondolva ez lehet elég rosszul hangzik, de nem hiszem, hogy a húgomat annyira megérintette volna az eset. Van egy olyan érzésem, hogy valami olyasmit nyögött volna be a dolog kapcsán, hogy „mindenki úgy cseszi el az életét, ahogy akarja”, és kivételesen talán még hálás is lettem volna ezért a hozzáállásért. Valahogy sose kötődtünk úgy annyira egymáshoz, vagyis… ő volt az, aki mindig próbált kitörni a korlátok közül, félelem nélkül nekivágni számára ismeretlen dolgoknak – én vele szemben mondhatni iszonyatosan unalmas személyiség voltam. Szerettem a biztonságot, a békét és nehezebben nyitottam az újra. Ami még nehezebbé tette összecsiszolódásunkat az az volt, hogy ő mindig úgy érezte anyáskodni akarok felette, emiatt pedig előszeretettel ellenállt minden felvetésemnek és tanácsomnak. Mintha… úgy gondolta volna, hogy el akarom nyomni, pedig erről szó se volt. Vagyis én  azt hittem, nem erőltetek semmit, viszont minden embernél más ez a mérték. Neki ez már lehet sok volt.

Aztán mikor képbe jött Leon, akkor végképp eltávolodtunk egymástól, az egyetemista éveiről meg aztán már ne is beszéljünk. Ahogy ott álltam a szobája ajtaja előtt egy doboz bonbonnal valami mérhetetlen nagy szakadékot éreztem kettőnk között – de úgy gondoltam, hogy ezt a kötelező kört le kell futnom vele. Meg kell neki mondanom, hogy akármennyire is hiszi úgy néha napján, hogy a világ körülötte forog, nem miatta vagyok ebben az intézményben és nem célom tönkretenni az itteni szórakozását. Jó, jó, azért ha folyamatosan olyan híreket hallanék, hogy minden nap matt részegre issza magát és reggelente egy szemeteskukában találják meg, akkor a körmére koppintanék, de alapvetően nem anyuék béreltek fel dadának. Mégis csak felnőtt ember vagyok, van jobb dolgom is. Mondjuk, hogy dűlőre jussak a saját életemmel… de ez nem oda illő téma volt.

Épp ezért vettem egy mély levegőt, majd bekopogtam hozzá. Oké, megeshet, hogy ez egy túl illedelmes formája volt annak jelzésére, hogy bemennék, de már tini korában is utálta, ha csak úgy rányitják az ajtót – lehet az egyetemi barátaitól belefér, hogy rárúgják az ajtót, de ha ezt a nővére tenné… lehet kiakadna. Vagyis, azt hiszem így lenne.

Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 13
Motto : hakuna matata Titulus : ♣ young antidonna Foglalkozás : ♣ student Play by : ♣ cara delevingne
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: annika & tyra   2017-06-12, 6:01 pm

Nem szokásom a korán kelés, ami nálam azt jelenti, hogy 11 óra előtt még mindenféleképpen alszom. Aztán felkelek tanulni, elintézem az elintéznivalóim, ha van olyan, majd este ütközök a barátaimmal. A mai nap kissé másabb, mivel tegnap estére nem volt semmilyen programom. Nem voltunk inni, tanulnom sem kellett és máshoz meg, hogy őszinte legyek nem volt kedvem, így kihagytam a mozizást. Ennek az lett a következménye, hogy este tízkor eljött értem az álom manó és délelőtt pontban kilenc órakor kipattantak a szemeim. Nem tudom, hogy min kellene jobban csodálkoznom. Talán azon, hogy itthon maradtam vagy felkeltem időben? Azóta valóságosan unom magam, olyannyira, hogy kezdek befásulni és nincs is kedvem semmihez. Azt mondják, minél többet alszik az ember annál kipihentebb. A tizenegy óra szundi betett nekem egy lapáttal, máskor bőven elég a négy, öt, netalántán hat óra.
A plafont bámulva fekszek és gondolkozom az élet értelmén, amikor nagy meglepetésemre kopogást hallok. Ki lehet az hajnalok hajnalán? A barátaim még tuti alszanak és Jace nem szokott a szobámhoz jönni, ha szüksége van valamire, akkor ír vagy hív. Picit félve sétálok az ajtóhoz, hiszen időközben eszembe jutott még egy ember, a nővérem, Tyra, akihez aztán tényleg semmi kedvem.
Óvatosan nyitom ki a nyílászárót, de csak félig, s mikor a sejtésem bebizonyosodik, nem nyitom ki teljesen. Az ajtófélfához támaszkodok és mérem végig az előttem ácsorgó szőke lányt, kinek a kezében egy doboz bonbon van.
- Tudtommal nem mondtam, hogy gyere ide – szólok hozzá mindenféle köszönést elhanyagolva. A bonbont kiveszem a kezéből és felbontom, rögtön neki esek az apró, mennyeien finom csokiknak. Látszik, hogy a nővérem, hiszen a kedvencemet hozta, de ahelyett, hogy megköszönném a figyelmességét még annyira sem vagyok képes, hogy beinvitáljam.
- Anyáék küldtek, hogy kutasd át a szobám? Nem elég már nektek, hogy folyamatosan szemmel tartasz? – szegezem neki a kérdéseket, s közben a szám tele van pici csokoládékkal. Rettentően haragszom most Tyra-ra, hiszen a szüleink parancsára Svédországból ő is utánam jött az Abbey-re tanulni. Most már mindig szemmel tud tartani engem, komolyan úgy érzem, mintha valami béna kém lenne. – A szobám tiszta, nincsenek üres piás üvegek és cigis dobozok a földön elszórva, a ruháim rendben vannak, tanulni is szoktam. Mondd meg ezt nyugodtan anyának, mert én biztos, hogy nem beszélek vele – közlöm a szőke lánnyal. Furcsa most a saját anyanyelvemen beszélni, az agyam már teljesen ráállt az angolra.


A beauty never lies



Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2017. Jun. 06.
Posztok száma : 12
Motto : Mottó helye Age : 23 Foglalkozás : Tanuló Play by : Sarah Mikaela
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: annika & tyra   2017-06-13, 9:28 pm





Annika & Tyra


Számítottam rá, hogy a fogadtatás nem éppen lesz fényes, de… talán azért valamivel többet vártam. Persze nem azt, hogy a nyakamba veti magát és örül nekem, vagy valami, de azért egy „hellót” csak benyöghetett volna. Vagy túl nagyok az elvárásaim? Volt időszak, mikor azon gondolkodtam, hogy vajon milyen sokáig tolódik ki Annikánál egy a jellegzetes tini kori hisztis, lázadós magatartás, végül viszont beláttam: jobb, ha nem reménykedek a gyors váltásban. Elég időt töltöttünk együtt ahhoz, hogy rájöjjek, nehéz fába vágja az a fejszéjét, aki a lelkére akar beszélni. Be kell valljam azt a tényt is, hogy miután Leon feltűnt a színen eléggé eltávolodtunk egymástól. Az előtt se voltunk azok a tökéletes testvérek, de ezt követően még kevésbé találtuk meg a közös hangot, kevesebb időt is töltöttünk együtt. Számomra is kellemetlen rájönni arra, hogy ez az összefüggés is akkor állt össze, mikor az Abbeyba érkeztem, de… nem foghatok mindent Leonra. Amúgy se ő támaszkodott az ajtófélfának és nézett rám úgy, mint egy véres rongyra.
- Neked is szia - szusszantam fel. - Az élet túl egyszerű volna, ha csak azok látogathatnának meg minket, akiket meghívunk magunkhoz - vontam meg a vállam. Felesleges lett volna mélyebb vitába menni tiszteletlensége miatt, inkább elütöttem a dolgot.
A folytatásra azért akaratlanul is felvontam a szemöldököm. Otthon se túrtam-fúrtam a dolgai között, akkor sem volt a terveim között, hogy átnézzem a húgom szennyesét, már pont azért sem, mert hidegrázást kaptam volna fordított esetben. Pedig nálam nem is nagyon találtak volna semmi érdekfeszítőt, viszont… iszonyatos módon kellemetlen, ha az ember magánszférájában vájkálnak. Lehet Annika az egyetemválasztásomat már egy ilyen dolognak érezte, de akkor épp nem egy olyan pillanatot éltünk, ahol lehetőségem lett volna ezt végigelemezni húgocskámmal. Előbb nyomja az arcomba a bonbont.
- Mind a ketten tudjuk, hogyha akarnám se tudnám átkutatni a szobádat - ráztam meg a fejemet, arra meg inkább már nem is reagáltam, hogy egy szó nélkül elvette a bonbont.
- Nem anya vagy apa miatt vagyok itt, hanem azért, mert szerettem volna veled beszélni. Sejtettem, hogy valamennyire a személyed elleni támadásnak veszed majd az itt létem és ezt szeretném tisztázni… már ha van rám néhány perced - mosolyodtam el egy kicsit, próbáltam oldani a feszült légkört, elvégre nem azért jöttem, hogy egymás haját tépjük és acsarkodjunk. Jó, alapvetően egy konfliktuskerülő egyed voltam, így végképp nekem kedvezett, ha ezt hideg fejjel tudtuk volna megbeszélni. Hát… a remény hal mag utoljára, ugye?

Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 13
Motto : hakuna matata Titulus : ♣ young antidonna Foglalkozás : ♣ student Play by : ♣ cara delevingne
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: annika & tyra   2017-06-17, 5:07 pm

Legbelül igenis kíváncsi vagyok, hogy mi játszódhat le jelenleg Tyra fejében, hogy ilyen barátságtalanul, már-már testvértelenül – van ilyen szó egyáltalán -  köszöntöm. Az is elgondolkoztat, hogy egyáltalán honnan a pokolból tudja, hogy én a Mather testvériség tagja vagyok. Sosem beszéltem vele erről és nem is volt tervben semmiféle kommunikáció kettőnk között az én részemről, így már most átléptem azt a limitet, amit meghatároztam magamnak. Nem is emlékszem, hogy mikor volt a legutóbbi értelmes beszélgetésünk, mert ahogy növekedtünk, egyre jobban eltávolodtunk egymástól. Olyan alap dolgokat sem tudok róla, ami tényleg a minimum lenne, de szerintem ez fordítva is így van. Habár nem lepődnék meg a matheres után, hogy többet tud, mint hinném.
- És mennyire jó lenne! – játszom túl a szerepem. Anya mindig azt mondta nekem, hogy egy kis kedvesség sosem árt, de jelenleg haragszom rá és vagyok annyira makacs, hogy emiatt az összes „bölcsességét” a semmibe vegyem és jelképesen lehúzzam a klotyón. Eléggé szomorúvá tesz, hogy anyáék nem bíznak bennem annyira, hogy elboldogulok külföldön egyedül és ezt a vénlányt utánam küldik. Na jó a vénlány megfogalmazás túl erős és abban sem vagyok biztos, hogy szingli jelenleg a nővérem, de meghagyom, hogy a kialakult sztereotípiáim vezessenek.
- Valóban nem tudnád – bólogatok egyetértően. – De ha már itt tartunk, mégis honnan tudtad, hogy matheres vagyok? – kérdezem felvont szemöldökkel, s erősen végigmérem a nővérem. Van egy, talán két tippem, hogy ő melyik testvériséghez tartozik és határozottan kijelenthetem, hogy biztosan nem az enyémbe. Túl nyámnyila ahhoz. A lovellben, a dunantban és talán még az elliottban is el tudom képzelni. Egyik sem a szívem csücske.
- Ha már ilyen szépen megkértél – forgatom meg a szemem és bejövök az ajtón. Nyitva hagyom, hogy utánam tudjon jönni, de nem követem figyelemmel minden egyes mozdulatát. Leülök az ágyra és bekapom gyorsba az utolsó bonbont is és a kukába dobom az üres dobozt. -  Hát akkor gyerünk! Bökd ki miért vagy itt – kérem meg nem túl kedves, udvarias stílusban.
Érdekel, hogy mi a konkrét célja a látogatásának, s ha azt mondja, hogy nem anya és apa miatt van itt, akkor elhiszem neki, mert sosem hazudna, legalábbis én még nem kaptam rajta füllentésen. Nem mondom azt, ha érzelmes válasszal áll majd elő érdekelni fog, de nem küldöm el, meghallgatom és kész. Ennyi telik tőlem.


A beauty never lies



Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2017. Jun. 06.
Posztok száma : 12
Motto : Mottó helye Age : 23 Foglalkozás : Tanuló Play by : Sarah Mikaela
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: annika & tyra   2017-06-19, 10:30 pm





Annika & Tyra


A dolgok kezdtek egy pozitív irányt venni, de nem akartam elbízni magam. Attól még, hogy beengedett a szobájába az a bizonyos feszült hangulat nem múlt el. Továbbra is úgy méregetett, mint egy ellenséget, aki bármelyik pillanatban lecsaphat rá. Vagy pont ő kereste a fogást rajtam, hogy mivel zökkenthet ki látszólagos nyugalmamból? Erre nem vehettem mérget, csak várhattam, mit fog tenni legközelebb. Joga volt ahhoz, hogy elküldjön és ne akarjon velem semmilyen kapcsolatot tartani. Tény, nekem nem esett volna jól, de ha egy valamit megtanultam az utóbbi években, az az volt, hogy sose küzdj olyan ember figyelméért, akik nem kíváncsiak rád.
Majd jött a kérdés, amire kicsit elmosolyodtam.
- A vezetéknevünk nem éppen egy gyakori darab a környéken. Mikor még a választási periódusban voltunk és részt vettem a házak bemutatkozására szervezett programokban, akkor derült ki. Mikor az egyik Matheres sráccal beszélgettem és bemutatkoztam neki ő kérdezett rá, hogy rokonok vagyunk-e - ezzel nem is hazudtam. Tény, nekem csak a malmomra hajtotta a vizet ez a kis véletlen, de Annika úgyse tudta volna olyan nagyon sokáig titkolni, hogy hova jelentkezett.
- Tegyük hozzá azt is, hogyha meg kellett volna tippelnem hova jelentkeztél, akkor biztos ezt a házat mondtam volna - tény, kapcsolatunk felszínes volt, de annyira azért ismertem, hogy sose tudjam őt elképzelni a Goddard, a Dunant vagy a Lovell színeiben. A megismerkedős hét alatt volt bőven lehetőségem beletekinteni abba, hogy mi is köthető a különböző csoportosulásokhoz így felmérhettem azt, mi az ami nekem fekszik… és mi az, ami a húgomnak.
Végül csoda történik és Annika beljebb enged a szobájában. Azért azt a luxust megengedem magamnak, hogy egy gyors körbenézést megengedjek magamnak, de nem teszek megjegyzést semmire. Van egy olyan érzésem, hogy hiába mondanék bármi kedveset, valami olyasmi választ kapnék, ami tartalmazza a „nem érdekel a véleményed” szavakat. De ez csak egy tipp… lehet rosszabb lenne.
Mivel nem kínált hellyel, így behúzom magam után az ajtót, majd egy tetszőleges falfelületnek dőlök, hogy aztán kicsit beletúrjak a hajamba.
- Na jó. Próbálom úgy összefoglalni, hogy ne untassalak vele - ehhez az is hozzátartozik, hogy ki kell hagynom azt a részt, ami Leonhoz köthető, ez pedig eléggé megnehezítette a dolgom. Épp ezért vettem egy mély levegőt, majd belekezdtem.
- Röviden: levegőváltásra volt szükségem, mégpedig egy elég nagyra. Történt odahaza néhány dolog, ami kissé ellehetetlenítette, hogy képes legyek nyugodtan ott maradni, így időszerűnek tűnt beteljesíteni egy régebbi elképzelésemet - végül is, nem hazudtam. Régebben szerettem volna egyetemre menni és igen, nem éreztem jól magamat otthon, mivel minden Leonra emlékeztetett. - Anyuék szerették volna, ha olyan helyre megyek, amiről jó a véleményük és mégse vagyok annyira egyedül. Nem tagadom, hogy lehet az ő motivációjuk az volt, hogy azért menjek veled egy egyetemre, hogy szemmel tudjuk tartani egymást, de… felnőtt ember vagy. Én nem mondhatom meg neked mit csinálj, maximum akkor szólhatnék bele, ha az valamilyen formában hatással van rám, de… nem hiszem, hogy ennyire messze mennél - magyarán, nem fog havonta kórházba járni, mert alkoholmérgezése, vagy drogtúladagolása van, továbbá nagy eséllyel van annyi esze, hogy ne legyen állandó vendége egy abortusz klinikának. Vagyis iszonyatosan reménykedtem ebben. - Tudom, neked fura, de engem valamennyire megnyugtat, hogyha tudom, van itt valaki a környéken, akit már régebb óta ismerek… ezzel nem azt mondom, hogy rád akarok függni, mielőtt aggódni kezdenél, egyszerűen csak a tudatról, hogy annak ellenére, hogy távol vagyok az otthontól mégis van itt valami, ami emlékeztet rá pozitív értelemben. Bár van egy olyan érzésem, hogy nem érted mire gondolok - szusszantam fel egy kicsit. Oké, a dolgok azon részét mélyen elhallgattam, hogy anyuék nagyon erősködtek emellett az egyetem mellett, továbbá a bizonyos levegőváltáshoz köthető indokot is, de úgy véltem, Annika nem fog rákérdezni az okra. Annyira azért nem érdeklem.

Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 13
Motto : hakuna matata Titulus : ♣ young antidonna Foglalkozás : ♣ student Play by : ♣ cara delevingne
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: annika & tyra   2017-06-26, 4:45 pm

Nem repdesek az örömtől, mert Tyra itt van. Sosem voltam valami jó testvér és nem is leszek az egyhamar, hiszen önzőbb vagyok én annál és egyszerűen nem tudok dűlőre jutni az olyan emberekkel, akik teljesen különböznek tőlem. Nem szeretek beszólogatni nekik, így inkább figyelmen kívül hagyom a létezésüket. Ez persze nem kivitelezhető, ha az illető a nővéred és jelenleg egy helyen tanultok, egy teljesen más országban, ahol nem az anyanyelveteken kell beszélni. Eddig tökéletesen megvoltam nélküle és bosszant a dolog, hogy itt van. Mióta idekerültem nem emlékszem, hogy beszéltünk volna akár egyszer is telefonon vagy írtunk volna a másiknak. Legalábbis én biztos nem üzentem neki, hogy ő azt megtette-e az irányomba nem tudom, mert sosem válaszoltam, nem írtam vissza. Tudom, hogy ez nem túl szép dolog, de el akartam szakadni a régi életemtől, Svédországot magam mögött hagytam, így az embereket is ott. Nem tervezek soha visszaköltözni. Remélem Tyra életében Anglia csak egy megálló és nem az utazás vége.
- Áh mindent értek. Nem tudom, hogy melyik szerencsétlentől tudod, de jobb is, mert biztosan nem lenne túl boldog, ha elbeszélgetnék vele erről - húzom el a számat. Tudom, hogy szegény srác nem tehet róla, hiszen csak az igazat mondta el Tyrának, de ettől függetlenül haragszom rá. Mindenki tudja itt, hogy nem akarok visszatérni a családomhoz, s az igazat megvallva a nővéremről még csak nem is beszéltem nekik. Ennek oka van, még pedig az, hogy elszakadtam az ottaniaktól végleg. Legalábbis én így terveztem. Az a heti pár szó a szüleimmel sem változtatott semmin, de most már annak is vége, mert ideküldték ezt a lányt bébiszitternek.
- Azért annyira még ismersz, hogy tudd hová nem mentem volna - válaszolok nyugodt hangnemben. Igazából még a Kinsley volt a másik ház, ami tetszett nekem, de nincsenek sem nemes felmenőink, sem annyira sok pénzünk, hogy ott is megálljam a helyem. Még egyszer viszont megtörténhet, hogy odatartozom. Sosem tudni mit hoz a jövő, az emberek személyisége változik és házat is lehet váltani könnyedén, mindössze egy kis papírmunkával jár.
- Ülj le nyugodtan, csak ne a szobatársam ágyára - sandítok Tyra irányába. Ha már beengedtem ne álljon ott egész nap. - És te melyik házban vagy? - kérdezem igazi kíváncsisággal. Tényleg érdekel, tudni akarom, még ha vannak is tippjeim.
- Milyen dolgok történtek otthon, ami miatt jöttél? Ne rizsázz nekem, Tyra, mondd a lényeget vagy menj innen, de akkor többet ne keress - mondom rezzenéstelen hangon. Lehet, hogy nem én vagyok a világ legédesebb húgicája, de ettől függetlenül most talán még érdekel is a dolog. Nem fogom vigasztalni vagy valami ehhez hasonló, csak meg akarom hallgatni. Ilyen téren nem vagyok a szavak embere. - Anyáék igazi kretének - vágom rá gyorsan, nehezemre esik kimondani a kretén szót, legszívesebben valami cifra káromkodást ejtettem volna meg, ám most visszafogom magam.
- Örülök, hogy örülsz annak, hogy itt vagyok, de legyen ennyi az egész. Nem kell erőltetni ezt a testvéres dolgot. Tanulok, dolgozok, bulizok, másra nincs időm - rántom meg a vállam. Anyáék sem tudják, hogy egyetem mellett Jace-nek dolgozom és nem is kell rájönniük. Az a pénz, amit ott megkeresek csak az enyém és jobb, ha nem tudnak róla. S most, hogy őszinte legyek még nem is mondtam ezt el senkinek, hiszen pár hónapja már a Williams srác mellett vagyok, csak mi ketten tudjuk az egyetemről. Ő sem hangoztatja senkinek, s ez így van rendjén.


A beauty never lies



Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: annika & tyra   

Vissza az elejére Go down
 
annika & tyra
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Testvériségek lakrésze :: Mather house-
Ugrás: