HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Peggy && Dudley

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Online
avatar


Kinsley


Kinsley
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 114
Motto : Kopog az est az ablakon, elhalkul lassan az élet, ágy szélére hasal a csend, átkarol puhán az éjjel. Age : 20 Titulus : lovely :'DDD Foglalkozás : student Play by : Ash Stymest
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Peggy && Dudley   2017-06-09, 8:01 pm

kiss me


Kikísérem Jackiet. Az ajtót olyan lassan csukom be utána, hogy látom amint vadul vigyorog és csuriba vágja az ujját.  Felé küldök egy gyenge mosolyt.
Izzad a kezem és vadul dübörög a szívem, ki akar ugrani a helyéről.
Megfordulok, és az ajtónál állok, onnan nézem Őt. Piglet az ágyamon ül. Az Én ágyamon. Ideáig elérzem az illatát. Oda akarok menni és meg akarom kérni, hogy feküdjön le  a párnámra, hadd legyen annak is olyan illata, mint neki.
Leteszem a telefont az egyik asztalra, és csöndben, abban az igazi kínos csendben amikor a torkodon akad a szó, és a szíved a torkodban dobog, a gyomrod rendesen összerándul, odasétálok mellé.
Az ágy megnyikordul a súlyom alatt, ahogy vissza ülök mellé.
A térdünk összeér.
Nagyot nyelek.
Soha nem voltam még ilyen szótlan.
- Azt szeretném mondani.. -
A hangom olyan rekedt, hogy krákognom kell.
A kezemet látatlanban, óvatosan csúsztatom a telefont fogó ujjai felé.
Óvatosan érek hozzá, mintha egy aranyos kiscica lenne, közben pedig a szívem akkorákat dobban, hogy az már szinte fáj.
- ..., hogy azóta nem tudlak elfelejteni, mióta megláttalak. -
Nagyokat nyelek, a kezem remegésén alig tudok csillapítani még így sem, hogy az Ő kezéhez érek.
- Dőlj hátra.. -
Suttogva kérem, és én magam hátradőlök.
Testem belesüpped a puha ágynemű alaktalan halmazába, kezét, pedig mint valami mentőövet fogom.
Felé fordulok. A leheletét érzem az arcomon. Megborzongok. Csak nézni tudom Őt és az izgalomtól, a reménytől és minden elfojtott érzéstől hangosan veszem a levegőt. Őt akarom. Most és mindörökké.
Ámen.






Az élet halált okozhat.



Vissza az elejére Go down
Online
avatar


Kinsley


Kinsley
Csatlakozott : 2017. May. 29.
Posztok száma : 87
Motto : ♠ sometimes I tend to lose myself Age : 20 Titulus : malacka Foglalkozás : zsoké Play by : giza lagarce
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Peggy && Dudley   2017-06-10, 12:01 am

kiss me


Egy örökkévalóságig csukja az ajtót. ÉS egy újabb örökkévalóság, míg megfordul.  Felhúzom a lábaimat, és a combom átölelve nézek rá. Valami fura remegés van a gyomromban, nem is tudom mi ez, sosem éreztem. Nem is tudtam, hogy még érezhetek valamit, bármit akkor is, ha nem Winnievel vagyok. Ahogy megindul, elkapom róla a tekintetem, a mellettem hagyott irányítócuccmucc joystickját kezdem babrálni olyan elmélyülten, mintha most látnék elsőnek olyat.
Megremegek.
A bőrömhöz ér, ahogy leül, perzsel.Nem tudom hova tenni ezt az érzést, honnan jött, miért ilyen hirtelen? Mi ez, hogyan mulasszam el? El akarom mulasztani? Hangjától libabőrös leszek, a telefonom már csupa víz. Izzad a kezem, idegesen törölném a nadrágomba, de rövidnadrág van rajta, nincs anyag, ami felfogná azt a vízmennyiséget. Úgy érzem magam, mint egy hormontúltengéses tinilány. Erről eddig csak olvastam, ilyen van? Így kezdődik a szerelem.
- Hogy? – Felé kapom a fejem, ne hagyd abba, mit szeretnél mondani? Mit??  Ujjai érintésére a telefon kiesik a kezemből, és nem tudom, hogy az én szívem tombol ennyire, vagy az övét hallom, hiszen olyan közel van.
Nem tudott elfelejteni. Én se őt. Leköptem kávéval… azt hittem gyűlölni fog. Ujjaim automatikusan kulcsolódnak az övéire, oda teremtették őket, kész pont. Dőlök hátra, de folyamatosan figyelem, szemeit nézem, a barna íriszeket, mintha olvadt csoki lenne, édes és könnyű, a legnemesebb kakaóbabból. Miért gondolok most a kakaómagra?
- Mi… mi lesz most? – Hangom megremeg, ahogy jobba szorítom a kezét, és követelem magamtól, hogy emlékezzek a tényre, barátnője van. Nincsen sok szociális képességem, és jelen pillanatban még ami van is kirepült az agyamból, de ezt még én is tudom, hogy nőtársakkal nem teszünk rosszat. Márpedig, ha itt maradok, ha vele maradok… rosszat fogok tenni. Hiszen, mióta felállt, hogy elküldje a vöröskét azt várom, hogy végre megcsókoljon. Mióta csak beléptem az ajtón, az ölelésébe akarok olvadni.
Néha elfeljtek lélegezni. Mikor szemlélem. Elhúzom a kezem, és remegve simítom arcára. Valahol megrezzen a telefonom. Közelebb húzódom hozzá, combom hozzásimul. Kell nekem.


Vissza az elejére Go down
Online
avatar


Kinsley


Kinsley
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 114
Motto : Kopog az est az ablakon, elhalkul lassan az élet, ágy szélére hasal a csend, átkarol puhán az éjjel. Age : 20 Titulus : lovely :'DDD Foglalkozás : student Play by : Ash Stymest
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Peggy && Dudley   2017-06-10, 4:30 pm

kiss me


Elveszem a pillantásában. Hagyom, hogy magával ragadjon, hogy rabul ejtsen, hogy magához láncoljon. Mellette ülök, és figyelem ahogy a karján a szőrszálak lassan felborzolódnak, ahogy megrezdül a hangomra, ahogy a keze automatikusan kulcsolódik csontos ujjaim köré. Elmosolyodom. Olyan halványan és olyan őszintén ahogy a szerelmesek szoktak az első találkozáskor.
Zakatol a szívem. Egyre hangosabban és egyre erősebben.
Bamm-bamm. Bamm-bamm. Bamm-bamm.
Azon gondolkozom, hogy Ő is így érez-e, mint én? Az Ő szíve is ki akar-e ugrani a helyéről?
Körénk ül a csend, ránk telepszik és simogat. Hallom a lélegzetvételeit, érzem az illatát, és megrészegülök.
Akarom a csöndet. Akarom, hogy ez a pillanat örökké tartson.
Belenézek csupaszív tekintetében, és megáll a pillanat.
Csak ketten vagyunk . Ő és Én. A lélegzésünk egyforma, a szívünk egy ütemre ver.
Lassan dőlünk hátra. Tartjuk a szemkontaktust. Pislogni is alig merek. Attól rettegek, hogy a pillanat tova száll és Piglet már nem lesz itt, nem fogja a kezemet, és nem néz majd így rám.
És ekkor rájövök. Ez kell nekem. Az kell nekem, hogy valaki így nézzen rám, ahogy most Ő, hogy valaki elhiggye, hogy fontos vagyok. Hogy elhitessék velem, hogy kellek.
És neki szó nélkül elhinném.
- Most? -
A hangom a rekedtségtől félsuttogásnak hangzik.
Olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy érzem minden egyes lélegzetvételét. Az arcomat simogatja, és én minden egyes kifújásnál jólesőn megborzongok.
De nem tudok válaszolni a kérdésére, mert én sem tudom, hogy mi lesz most.
Megrezdül a telefonja, érzem ahogy az ágy ütemesen rezeg, de mintha minden háttér lenne rajta kívül. Közelebb bújik, érzem ahogy a combja az enyémhez simul, és ahol a bőre hozzám ér, apró szikrák pattannak.
A torkomban dobog a szívem.
- Annyira gyönyörű vagy.. -
Felkönyöklöm, úgy nézek le rá.
A jobb kezem az arcához simul.
Közelebb hajolok.
Az orrunk már majdnem össze ér.
De ekkor felüvölt az iPhoneom, és olyan hangos az eddigi csendben, hogy összerezzenve húzódom hátrébb. Piglet telefonja is zizeg.
Krákogok.
- Valaki nagyon hiányol téged..





Az élet halált okozhat.



Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Peggy && Dudley   

Vissza az elejére Go down
 
Peggy && Dudley
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Get more adventure :: Privát játékok-
Ugrás: