HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Laura & Anton

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Winster ✘ Elnök

Winster ✘ Elnök
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 70
Motto : Mottó helye Foglalkozás : diák Play by : Mario Casas
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Laura & Anton   2017-06-10, 12:22 am


●●●● Laura & Anton ●●●●

Ritkán volt a Winsterben buli. Szerettük a bulikat, de nem megrendezni. A sok srácnak sosem volt kedve másnap takarítani. Na meg a csajokat sem nagyon tűrtük meg a házban. Ez egy szent, férfi hely volt, ahová lányok nem tehették be a lábukat, csak ilyenkor. Inkább mi mentünk el egy másik ház bulijába, vagy kimentünk a városba kocsmázni.
Ezen az estén azonban másképp volt. Mi rendeztük meg. Mint Winsteres elnök, én nyitottam meg a bulit és utána sorra jöttek oda hozzám az emberek. Ezzel nem is lett volna baj, mert szerettem beszélgetni másokkal. Sok emberrel voltam jóba. Mindig is könnyen barátkoztam és bárkivel szívesen beszéltem bármiről. Viszont akik odajöttek, nem csak beszélgetni akartak, hanem inni is velem. Úgyhogy kénytelen voltam, szinte mindenkivel inni egy pohárkával. Sose részegedtem le hamar, mindig is jól bírtam a piát. Nem gyakran ittam, de a májam még is edzett volt már. Sajnos ezen az estén már nem nagyon bírta tovább. Kezdtem megérezni a sok italt. A zene hangosan üvöltött, a sok ember ugrált és táncolt körülöttem, én meg csak dülöngéltem jobbra-balra. Próbáltam kijutni a tömegből. Szóltam Victornak, hogy ha vegye át a helyem addig és ha valaki keresne, akkor rázza le valahogy. Ki kellett mennem egy kicsit levegőzni. Felvettem a Winsteres pulcsimat, a szokásos bőrdzseki helyett. A hátsó ajtón mentem ki remélve, hogy senki nem lesz ott. Amint kimentem, pár lépéssel arrébb mentem, majd nekidőltem a ház falának és mély levegőt vettem. Valami neszt halottam, ezért odanéztem. Egy lány állt ott, nem is akármelyik lány.
- Szia Laura. - köszöntem neki illedelmesen. Előre éreztem, hogy másnap százszor kell majd bocsánatot kérnem tőle, mert ilyen állapotban nem tudtam viselkedni. Még egy darabig igen, de utána teljesen elvesztem a fejem.

clothes || remélem, jó lesz kezdésnek Very Happy ||  ©️
Vissza az elejére Go down
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Laura & Anton   2017-06-10, 10:55 am


Az esti Winsteres buliról beszélt mindenki. Habár úgy gondoltam én a közelébe se megyek a Winster háznak, a lányok mégis elrángattak, kezdve egy olyan abszurd érveléssel, amit igazából bármire fel tudtak használni. A "de hát te vagy a Lovell alelnöke" magyarázatot remekül hasznosították már korábban is, s talán nem hazudok, ha azt mondom, ez volt az egyetlen, amit gyűlöltem a vezetőségi szerepben. A szükséges pofavizitek, magamutogatások, megjelenések... Sose értettem, hogy erre miért van szükség a testvériségek között, de már inkább nem is ellenkeztem ezek ellen, hisz az új szavazás egyre csak közeledett, így az én mandátumom is a végéhez tartott.
Fáradtan, közömbösen sétáltam át a Winsterbe, úgy körülbelül egy órás késéssel. Az egész ház dübörgött a zenétől és a táncolók dobbantásaitól, én azonban azon voltam, hogy minél előbb megtaláljam a többi elnököt, hogy megmutathassam a Lovell ház is hiánytalanul tiszteletét tette e nemes eseményen.
Az itteni fiúkról tudniillik, hogy nem szerették hagyni, hogy egy lány egyedül mászkáljon s unatkozzon, így szegődött mellém egy gólya, aki aztán itallal is szolgált számomra. Sőt, talán nem túlzok, ha azt állítom igazán próbált kicsit összemelegedni velem. De nem sikerült.
A hátsó ajtóhoz érve szinte kifutottam az udvarra, ahol szerencsémre egyedül lehettem. Nem voltam egyébként soha antiszociális vagy buliellenes, csupán azt nem szerettem, ha rám kényszerítették az ilyen bulikon való részvételt. Parancsra ugyanis nem ment a szórakozás.
Nem élvezhettem sokáig a friss levegőt  és az egyedüllétet, hisz pár perccel később már nyitódott is az ajtó és társaságot kaptam. Kíváncsian oldalra fordítottam a fejem, de amint megláttam, hogy Anton csatlakozott hozzám, halkan felnevettem. Gondolom ez is csak egy véletlen egybeesés...
- Szia Anton. - feleltem neki ugyanolyan illedelmesen, mint ahogy ő szólított meg az imént.
- Mit csinálsz idekint? Nem bent kellene gondoskodnod a jó hangulatról? Vagy legalább szédítened a lányokat? - összeráncolt homlokkal, értetlenkedő pillantásokkal vegyítve tettem fel a kérdésemet és kíváncsian vártam a válaszát. Ugyan nem ismertem őt túlságosan, azt tudtam, hogy jó pár lánynak csapta már a szelet, hogy egy-egy éjszakára meghódíthassa őket és ez az, ami egyáltalán nem tetszett. Őt valahogy másnak hittem, bár az igazsághoz hozzá tartozott, hogy fiatal volt, jóképű, a lányok tapadtak rá, így hát hülye lett volna kihagyni a kínálkozó alkalmakat.
Ezért is volt annyira meglepő a számomra, hogy ebben a pillanatban nem odabent próbált közelebb kerülni valakihez, hanem a magányos létet választotta, egészen addig, míg én fel nem bukkantam. Bocsi Anton, hogy keresztbe húztam a számításaidat, de ha egyedüllétre vágysz, neked kell elmenned innen, mert én most abszolút nem vagyok bulizós hangulatomban, így egyhamar a házba sem fogok visszamenni.
Vissza az elejére Go down
 
Laura & Anton
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Laura Swanson
» Laura Kinney

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Testvériségek lakrésze :: Winster house-
Ugrás: