HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Carter Maddox

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar




Csatlakozott : 2017. Jun. 10.
Posztok száma : 4
Motto : - “That's the thing about girls. Every time they do something pretty, even if they're not much to look at, or even if they're sort of stupid, you fall in love with them, and then you never know where the hell you are. Girls. Jesus Christ. They can drive you crazy. They really can.” Age : 19 Titulus : the mute one Foglalkozás : student Play by : camila cabello
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Carter Maddox   10/06/17, 02:52 am

Carter Maddox
„We are young” – virított ott eme macskakaparáshoz leginkább hasonlatos írásforma a szintetizátor billentyűzetére, hanyagul ledobott kották tetején. A helyiségben teljes fejetlenség uralkodott, ha valaki belépett volna, biztosan hanyatt homlok menekült volna, az amúgy egészen barátságos, most kész csatatérnek tűnő szobából. Mindenfelé papírok hevertek, mindegyiken más és más megkezdett dalszöveg, vagy apró, életszerű bölcsességek voltak olvashatóak. Az ember szinte azt várta volna, hogy kettőt lép és a mennyezet felől is ilyen papírok zúduljanak a nyakába. Szerencsére, ebben az esetben még nem volt ennyire kaotikus a helyzet. Tény és való, hogy rendetlenség volt, és látszólag a plüssállatok is hadban álltak egymással, sőt, talán még a falra ragasztott mesefigurák is gyűlölettel tekintettek a másikra, de legalább attól nem kellett tartani, hogy odabent a fejünkre essen valami.
Beljebb merészkedve a csatatéren, háborús zajokra vagy csatakiáltásokra emlékeztető zajok helyett, békés csend fogadja az érkezőt. Egy pisszenést sem hallani, a hálószoba, a kinézetével ellentétben, olyan, mint magát a nyugalmat testesítené meg. Valós példája az ember elméjében dúló érzelmi viharoknak és az utána következő néma csendnek. Mintha csak a gazdája elméjébe nyerne egy pillanatra bepillantást a szemlélő. Igaz lehet a mondás; az ember szobája sokat elárul a tulajdonosáról. Ahogyan ez is.
Minden bizonnyal, a lány, aki ezt a szobát lakta, színpompás elmével bírhatott, zenéhez való vonzalma mindennél erősebb lehetett, legalább is, ez tükröződött vissza a szoba zegzugaiból, még a könnyed lélegzetvétele is zeneként hatott a szobát kitöltő csendben.
S miközben, ő maga erre a sok sületlenségre gondolt és nem értette, miért gondol magára harmadik személyben, végleg befejezte a dalt…
Egy utolsó tollvonás, ugyan olyan macskakaparás, mint amilyen a szintetizátoron hirdette magát, és készen is volt. Elkészült a dal, amibe már megannyi energiát beleölt az alkotója, vagyis én. El sem hittem, hogy tényleg megírtam. Ez volt életem egyik legnehezebb, legbelsőségesebb írása. Egy dal, amely belőlem nőtte ki magát, amiben benne volt a szívem is és a lelkem is. Egy dallam, ami soha többet nem fog kimenni a fejemből és ujjaim nyomán fog égni, akárhányszor csak lenyomom a billentyűket.
Lassan felemelkedtem az ágyról, utat vágtam magamnak a földön heverő papírok között, kis ösvény nyomát kialakítva magam mögött, egészen a szintetizátorig. Óvatosan kézbe vettem a billentyűzeten heverő kottát, s ezt az utolsó lapot is, amin olyan keményen dolgoztam, most diadalittasan hozzátűztem, hivatalosan is egésszé téve a dalt.
Mosollyal az arcomon pörgettem át a papírokat a kezemben, újra és újra végigfuttattam a benne szereplő hangjegyeken a tekintetemet. Bememorizáltam minden egyes hangot, majd a kottát magam elé helyezve, kinyitva az első oldalon, úgy igazítottam, hogy kényelmesen játszani tudjak tőle és rá tudjak pillantani, ha szükségét érzem.
Kiroppantottam ujjaimat, vettem egy mély levegőt, s miközben szépen lassan kifújtam azt, a billentyűzeten leütöttem az első hangokat. Ujjaim könnyedén szaladtak oda, s vissza a különböző hangokat, finoman megütve, ügyelve rá, hogy minden alkalommal kellemes hangzásával borzolja a fülét annak, aki fültanúja lehetett a megszülető csodának. Azaz, többnyire a lakótársakét, akiknek szobájától csak egy vékonyka fal választotta el az enyémet. Így mindig ők voltak az elsők, akik nem hivatalosan, de azért mégiscsak legelsőként hallhatták szívből jövő szavaimat felcsendülni egy kis hangszeres segítséggel. A beszéd sosem tartozott az erősségeim közé, ezt ők tudták jól, éppen ezért értették meg minden egyes kimondatlan szavam a billentyű hangjain keresztül. Hogy ezek a hangok most miről árulkodtak? Valami régiről, ami elmúlt, valami újról, ami el jő, és valami állandóról, ami örökre megmarad. Az életről szólt. Annak szépségéről és fájdalmáról. Mindkét irányból megragadva azt a bizonyos vonalat, amin végigvezetett és félúton találkozva, a világ legnagyobb csodáját hozta létre. Egy emberként szólt, de minden ember hangján, beleértve az én hangomat is.
Üdv, a nevem Carter Ren Maddox, 19 éves vagyok, 1998.02.03-án, varaderoban láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem kubai. Jelenleg diák vagyok és a Pierson house csoportba tartozom. Camila Cabello arcát vettem kölcsön.
Jellem
Azt mondják rám, egy kibogozhatatlan zűrzavar vagyok, egy rejtvény, amit képtelenség megfejteni, egy labirintus, melyből lehetetlen kiutat találni. De szerintem ezt csak azért mondják, mert valójában fogalmuk sincs, hogy mit tudnának kezdeni egy olyan lánnyal, aki nem beszél. Oké, nem sokat.
Az igazság, hogy egyáltalán nem szeretek feleslegesen beszélni és nagyon sokszor a megfelelő szavakat sem találom ahhoz, hogy igazán kifejezhessem, mi jár a fejemben, vagy mit érzek. Ezért inkább nem beszélek. Hagyom, hogy a gesztusaim, a tetteim, a mimikám, a pillantásom megtegye ezt helyettem. Persze tudom, hogy másokat a hallgatás mennyire zavarba ejt, de ha egyszerűen nincs mit, vagy nem tudok mit mondani, akkor nincs mit tenni. Megpróbálhatnék rajta változtatni, de az igazság az, hogy nem akarok. Én jól érzem így magam, és amíg vannak, akik így elfogadnak, akik mellettem állnak, addig ez nem is lesz másképp.
Egyébként az, hogy nem beszélek valami sokat, nem jelenti azt, hogy unalmas lennék. Én legalábbis egyáltalán nem tartom magam annak, ráadásul a barátaim sem panaszkodtak, amikor felvetettem nekik, hogy eresszük szabadon az állatsimogatóban lévő állatokat az állatkertben…
Szóval alapvetően egy életvidám lánynak tartom magam, aki tudja, hogyan kell szórakozni, benne vagyok minden létező hülyeségben, még akkor is, ha annak igazából nincs is értelme. Nem kell sokat fáradoznia annak, aki meg akar győzni egy újabb őrültségről, mert egy gyenge ellenállás után – ami egy másfél perces farkasszemezést takar – úgyis beadom a derekam. De egyébként ugyanez a helyzet, ha csak valamiféle szívességről van szó… Ha jók az indokaid, úgyis rábólintok.
Láthatod, nincs is szükségem szavakra, hogy megmutassam a világnak a belevaló oldalamat, nem kell kiáltanom, hogy felfigyeljenek rám, hiszen a hallgatás a legtöbb esetben többet elmond, mint az üres szavak.
Azonban a barátságos, közvetlen viselkedésem ellenére is eléggé zárkózott vagyok. Legalábbis, ami a személyes dolgokat érinti. Nem beszélek magamról valami sokat, ha nagyon muszáj, felületesen érintem a témát. Erre pedig még rá tesz egy lapáttal a „pár szavas” általános szókincsem. Ha tehetem, elég szűkszavúan válaszolgatok egy beszélgetésben. A legtöbb esetben is csak egy-egy „ühüm” vagy „aha”, esetleg egy „na ne, tényleg?” hagyja el a számat, valamint a "nem" szócska, amit egészen jól tudok már ismételgetni. Mindennek ellenére, nézzük a jó oldalát, legalább remek hallgatóság vagyok. Bármikor fordulhatnak hozzám mások a lelki bajaikkal, én biztosan végighallgatom őket, kapnak tőlem egy együtt érző, biztató mosolyt, talán még mondok is nekik valami tanácsfélét, aztán szélnek eresztem őket. Szeretem ezt csinálni. Hallgatni másokat és már csak egy kedves mosollyal is jobb kedvre deríteni őket. Jó érzés így segíteni másokon, ettől mindig megjön a kedvem egy újabb dal összerakására. Hiszen a hallott, tanulságos történetekből születnek meg a legújabb slágerek. Én pedig mégis csak a zenével foglalkozom, a zene nyelvén beszélek igazán. Írom, komponálom, éneklem és el is játszom, ha kell. S valami csoda folytán, ilyenkor, a zenével, az én beszélőkém is új életre kel.
Külső
Arról beszélni, hogy milyen vagyok, az egy dolog. De arról beszélni, hogy nézek ki? Na, az egy érdekesebb téma. Nem könnyű róla beszélni, főleg, hogy én azt igazán nem is szeretek… Ráadásul, valahogy kellemetlenül érint, hiszen neked is van két szép szemed, egész biztos vagyok benne, hogy te is pont ugyanazt a lányt látod most magad előtt, akit én minden reggel, amikor tükörbe nézek.
Egy lányt látok, aki mélybarna, csillogó tekintettel szemléli a világot, akinek mosolyra görbülnek dús ajkai még a legpocsékabb napokon is. Egy lányt, kinek sötétbarna haj keretezi az arcát, mely a háta középig ér, és csak ritkán látni valamilyen formában összekötve. Azt a lányt, aki karcsú, nőies alakját a legkülönfélébb ruhadarabokba csomagolja. De tényleg, kiszámíthatatlan, hogy éppen mit fog magára venni. Lehet az akár kihívó ruhadarab is, vagy az uncsi farmer-póló összeállítás, de az előfordulhat, hogy meg sem erőlteti magát és egy egyszerű mackónaciban és bő pólóban jelenik meg valahol. A kényelmestől a legelegánsabb ruhákig minden megtalálható a szekrényében, amik általában az aktuális divatnak igyekeznek megfelelni. Sokszor látni kiegészítőket is rajta, kicsiket, nagyokat, feltűnőeket, legyen az karkötő, nyakék vagy épp fülbevaló… teljesen mindegy.
Még mindig nem értem, hogy ezeket mind miért kellett elmondanom. Hisz láthatod, én csak egy átlagos lány vagyok.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
Online
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 20.
Posztok száma : 566
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 22 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Carter Maddox   16/06/17, 12:56 am

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Helló Carter! :3

Engedd meg, hogy elnézést kérjek, amiért rettenetesen megvárattalak, kissé elfoglalt voltam és egyszerűen elvesztettem az időérzékem!  heart
Azzal kezdeném, hogy imádom a neved, az egyik kedvenc sorozatom ever főszereplőjét is így hívják, szóval omg  izgatott Aztán azt sem szeretném kihagyni az elfogadódból, mennyire különlegeseknek tartom az olyan anomáliákat, mint pl. ha valaki süket és úgy énekel - méghozzá gyönyörűen - vagy mint a te esetedben, "néma" és mégis zenét szerez.
Mindig is érdekesnek gondoltam, ha valaki a művészeteket - legyen szó a zenéről, vagy a vizuális kultúráról - hívja segítségül, hogy kifejezze az érzéseit! Smile
Remélem, a játékaid során több minden is kiderül arról, hogyan alakult ki ez a 'beszédzavar" Carternél!
Foglalózz, aztán érezd jól magad az oldalon! *-*


Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Carter Maddox
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Raina Maddox

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Pierson house-
Ugrás: